#fantázia

[egy-lany-blogja]

Egy igazi nő függőséget okoz ...mert tiszta a szíve és mocskos az elméje

[annwn]

[engedelmeslany]

hát igen...

[gyogyulofelben]

[ujrakezdesnelkuled]

Kettőnkről fantáziálok

De körülöttünk már régen elhervadtak a virágok

Fogolyként tartanak zárva, engem ábránd világok

Nem lehet már többet enyém az akit én imádok

[cervenakoviny]

Poviedka vo vydaní Fantázie z 2002, alebo doby, keď Hrdlorez s mečom na chrbte ešte nebol Jaroš na voľnej nohe, ale vznikajúci Kornel s priezviskom Bóry a bez Stepana Voronina po boku. Z poviedky neskôr vznikla poviedka Pekelníci v zbierke Kámen a krev.

[ink-alilac]

I’m so sorry Gunnar I had to

[palkerekfy]

Mozi + szerelem = MÚVILÁV

Nők és férfiak, páros történetek a mozivászon helyett a színpadon, ez a MÚVILÁV, egy kétszemélyes színpadi produkció. Nem tudom, hogy színdarab-e, mert annyira szokatlan, formabontó valami. Az Orlai Produkció által megadott műfaj “zenés romkom-fantázia”, akármit is jelentsen ez. A szerelem két alanya, a nő és a férfi Trokán Nóra és Klem Viktor, az utóbbi egyben a rendező is. A szerelemben…

[a-kaosz-istene]

“…Olvastam, hogy Jeffrey Dahmer apja azt mondta, hogy fiatalabb korában neki is voltak megkérdőjelezhető gondolatai. Az emberek rögtön ráugrottak a témára és bizton állították, hogy vannak még testek, amik felfedezésre várnak. Ezúttal, az idősebb Dahmertől. Gyűlölöm, hogy el kell rontsam, de az igazság az, hogy elrettentően sok embernek vannak megkérdőjelezhető gondolatai. A gondolatok semmik. Egy légüres térben lebegő fantázia sosem ártott senkinek. Ha nem tudjuk, hogy az előttünk álló személy fejében mi jár, szinte mintha nem is létezne. Márpedig nem tudni. Rengeteg a bűncselekmény, szerte a világon és minden amit látunk az emberek azon csekély százalékának a műve, akik hallgattak is a csábítgató hangokra a fejükben. Képzeld el, hogy mennyien élhetnek hasonló természetű gondolatokkal, sőt talán küzdenek is velük, nap mint nap. Meglepődnél, ha tudnád, hány potenciális Dahmer mellett sétálsz el munkába menet. Viszont, egy különösen felborult elme kell ahhoz, hogy a hasonló gondolatait ténylegesen életre keltse és tettekké formálja. Abban a pillanatban, mikor rálépsz arra az útra, akár csak egy lábbal, vége. Ismerem az emberi természetet és nem félek tőle. Ez is csak egy másik döntés, pont mint az, hogy mit egyél vacsorára. A legtöbbünknek nem ember lesz.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

[ultramegatroutman]

Ezt még én sem láttam jönni.

Ilyen fantázia-replika nyilván. Régebben az új gramofonok hagyományosan ukrajnából jöttek, de ez tán valami keleti cucc lehet.

[eniko4613]

187. Popsinyalás? Adni és kapni?

188. Kedvenc fantázia maszti közben, ha nincs kéznél se telefon, se más?

189. Mehet punciból szájba? Oda-vissza akár?

190. Lenyel vagy kiköp?

187- Mindkettő oké.

188-Nincsen konkrét ilyen.

189- Persze, miért ne mehetne?!

190- Lenyel

[vanista]

A lézerkard az egyetlen eredeti ötlet benne

Mondjuk elég jó ötlet azért, szóval nem lehet azt mondani, hogy nincs benne fantázia.

[csacskamacskamocska]

Gyengédség, gyengédség, gyengédség

Sokszor foglalkoztat, hogy az ember ugyan a saját igényin keresztül rá tud ébredni érdekes működésekre, de nagy veszélye is van, hogy a saját működését vagy igényeit ráhúzza másokra. Ha én erre vágyom, így érzek, ok-okozat így reagálok, akkor más is biztos meg valószínű, hogy ugyanígy érez/tesz. Persze tényleg, többnyire tényleg, csak pont az extrémitások a hibás működések válank elfogadhatóvá így, ami nagyon nem jó. Vannak témák amiről annyira nehéz beszélgetni, annyira ritkán és a férfiakkal még ritkábban, hogy gyakorlatilag nem kaphatunk képet szinte csak a pszichológiai esetekről.

Tudom, hogy évekre félrevitte az életemet az a rettenetesen primitív vágy, hogy jó volt bekuckózni egy nálam nagyobb férfi mellé, fizikailag kicsinek és védettnek érezni magam. És mindez így is volt, amíg a szellemi fölényem meg nem nyilvánult. Onnantól már nem voltam kicsi, dédelgetnivaló. Pedig a vágyam rá, hogy kicsi legyek és megpihenjek valaki karjában/árnyékában, az annál nagyobb volt, minél inkább megkövetelte az élet a szellemi erődemonstrációt. Könyörgöm, ne kelljen döntést hoznom, ne kelljen résen lennem, ne kelljen erősnek lennem, kicsit hadd adjam át ezeket a feladatokat. Nekem jó ahogy megoldod. Tudod, hogy úgy is megteszek mindent amit tudok, de néha segíts pihenni! És a szex. Piszokjó érzés, ha az ember tetszik, ha valaki vonzónak találja, ha kívánja. De, hogy is fogalmazzam, inkább legyen ritkábban, de várjon meg vele.

Nem tudom, hogy mi a nehéz vagy a legnehezebb a velem való életben. Talán a szertelenség, a nehezen követhetőség, a csapongó gondolatok, az akaratosság meg a konokság. Meg persze, hogy képes vagyok az íróasztalomon egy szeméthegyet létrehozni a sok egyszerre fontos dologból.

De mit is akartam... szóval, hogy nemrégiben újra szembetalálkoztam azzal, hogy tényleg az okozza a legtöbb fájdalmat, hogy az emberben van egy kép arról, hogy valaminek milyennek kell lennie vagy hogyan kéne működnie. És az ettől való eltérés miatt veszekszünk egymással, meg szenvedünk. Ez karácsony körül kiemelkedő jelentőségű. Nekünk nem alakultak ki karácsonyi szokásaink. Mert fiatal házasként, úgy hogy a férjemnek nem voltak szülei, mentünk az én szüleimhez. Aztán a harmadik évben apám meghalt, anyámat nyilván nem hagyjuk egyedül, meg volt a pici baba, innentől továbbra is közös volt a karácsony. És eltelt vagy 20 év úgy, hogy mentünk, összevesztünk a miatt ami vár ránk, odaértünk, x időn belül volt valami vita/összeveszés anyámmal, vacsora ajándékozás, vita összeveszés a gyerekekkel/velem, társasjátékozás (esetleg összeveszés) aztán haza. És két nap nyugi. Közben elváltam és másik pasival is ezt a forgatókönyvet követtem, édes istenem mekkora fasz voltam! Aztán most anyám nincs és szokásaink sincsenek, és kalapálgatjuk az új szokásainkat, amiben átadtam az irányítást a gyerekeimnek és rugalmasnak kell lennem és nem a "hogyan is kéne ennek lenni" dolgon rugózni, hanem élvezi azt, hogy ők szeretnének mindannyiunknak kényelmes szokásokat kialakítani.

De ezek mellett, az alkalmazkodás miatt azért van egy pici szomorúság. Mert valahol még mindig motoz bennem, hogy ennek nem így kéne lennie. Hogy azért nekem úgy lenne jó, ha lenne valaki, aki koccint velem egy pohár forraltborral, magához ölel és a fülembe súgja, hogy boldog karácsonyt, szívem.

És két napig bejglit eszünk az ágyban. :)

Hogy ez nincs, azért felerészt az én hibám. Hogy szívszerelmem alkalmas lenne rá, az meg csak egy fantázia.

[kiforditom-szetszedem]

@tudjukki-a-viking-visszater , végre valami értelmes kutatás, amiben van fantázia!

[ink-alilac]

The Principesse del Regno della Fantasia Discord server is running!

Just in case some lurkers on Tumblr aren't aware, I created a server for our tiny fandom on Discord, where we can talk about the books and its spin-offs (Incanto and Principesse dell'Alba as well).

If you feel like joining, feel free to dm me so I can send you an invite! :))

[apu-szemefenye]

Sóvárgás...

Az a telhetetlenség, mikor csak többet és többet akarsz. Markolod, a húsába mélyeszted körmeid, csak hogy még többet kapj. El sem engeded, még közelebb húzod, pedig már egy porszem sem férne el köztetek...

Csókja égeti ajkad, bőrötök összesimult, szinte eggyé vált, karjai szorosan tartanak. A külvilág megszűnt létezni, csak ti ketten vagytok a pillanatban. Férfiassága benned lüktet.

Olyan energiákat szabadít fel, amitől újjászületsz. A gyönyör édes gyümölcsét kerülgeted, úgy játszik veled, mint a legjobb művész a legszebb hangszerén.

Zihálásod és kéjes nyögéseid töltik be a szobát. Tested megremeg, pupillád kitágul, az ereidben vadul lüktet a vér. Minden porcikádat átjárja az orgazmus zamata.

Aztán feleszmélsz... Az üres szobában még visszhangzik az utolsó nyögésed. A férfid csak fantázia.

Ez az egész, csak sóvárgás...