#ez a minimum

[vesztesegmentes]

Igazából már csak egy dologban reménykedem.

Ha nem kellek, ha nem érzel semmit és nem szeretnél semmit, akkor azt elmondod.

bármennyire is fájna, de az időmet legalább nem veszed el, mert az jobban fájna.

[atlatszo]

A polgármester helyben olyan, mintha egy kicsit egyesítené a köztársasági elnök és a miniszterelnök szerepét” – mondta Cser-Palkovics András az Átlátszónak. A hatalmas fölénnyel újraválasztott székesfehérvári fideszes polgármester emellett beszélt az adásban Mészáros Lőrincről, Garancsi Istvánról, a Szuverenitásvédelmi Hivatalról, valamint az önkormányzati átláthatóságról is. 👉 Kapcsolódó cikkünk: https://atlatszo.hu/orszagszerte/2024/08/09/masik-gimibe-jartam-mint-orban-es-simicska-cser-palkovics-andras-az-atlatszo-podcastben 🇭🇺 Védd a haza szuverenitását, támogasd az Átlátszót magyar forinttal! atlatszo.hu/tamogatom

[krawlernyannyan]

Honestly, I don't think I'm going to accomplish anything better in this chess event than Seven Big Helias.

[riariahistoria]

Herbstnebel

volt az Ardenneki offenzíva német kódneve (kevés dolog vállalható német viszonylatban a II. Világháborút tekintve, de a csatáknak adott német fedőnevek a sosem csillapuló rajongásom tárgyai), amit 1944. december 16án indított meg a német hadsereg. a nyugati csata úgymond megfordítását várták tőle, de aki nem volt bolond az tudta hogy ez maximum időhúzás lehet, ahogy azzal is tisztában volt a világ hogy ha ezt a keleti hadszíntéren csinálják meg a németek az is csak időhúzásra lett volna elég. 1944 végére a német hadsereg emberanyagban már csupán a saját árnyéka volt, felszerelésben pedig csak kicsivel álltak jobban mint a magyar hadsereg szokott állni bármelyik háborúban az utóbbi ötszáz évet tekintve, ellenfél és ellenség meg annyi mint égen a csillag. no meg hát a német felsővezetés (Hitler) annyira volt már beszámítható mint a katkó pap aki a nagypénteki ebéden a főtt sonkát szentelt vízzel hinti be azt kántálva hogy hal vagy, hal vagy!!! szóval borítékolható volt a kitörő siker (nem).

a németek a meglepetés erejét kihasználták az egyetlen olyan frontszakaszon ami finoman szólva sem volt megerősítve és kb. 30 kmre benyomultak az amerikaiak vonala mögé. némi gyalázatos fogolykivégzések, civilek halomba lődösése és csatározások után a németek nemhogy Antwerpent nem érték el, de el is mondhatták magukról hogy 80e embert rádobtak a semmire, a Luftwaffe maradékának szétbaszásával együtt. jó, hát fájt az amiknak a dolog, ők is elvesztettek 80e embert és hát a presztizs az nagyon nyilalt; a tábornokaik úgy hisztiztek heteket mint a fürdőskurvák a csattogó tesztoszteron meg a kinek nagyobb a fasza vetélkedő miatt, de aztán rendezték a soraikat és helyreállt a rend, az vitte a partit akinek több embere, több fegyvere volt.

no meg több benzine.

a lényeg amúgy is ez volt, az amerikaiak megnyerték a termelési versenyt. Churchill a seggarrogáns (és minimum aspergeres) Montgomery és az angol újságok verbális ámokfutása miatt szakmányban szophatta le az amcsi szövetségeseket, akik aztán eltelve maguk zsenialitásától a partvonalra baszták a további angol megszólalásokat. aminek bőven volt előszele és oka, de ott aztán jött ami borítékolható volt, az lesz amit ők akarnak (meg amit az őket átbaszó Sztálin akar, de ez egy másik történet).

a csata hivatalosan január 25ig tartott, ám január első napjaiban eldőlt, hogy az őszi köd csak egy aprócska füstfelhő volt a háború menetét tekintve (a helyieknek annyira nem, vannak az Ardennekben a mai napig olyan birtokok ahonnan nem lehet fákat kitermelni a fémszilánkok miatt).

ha olvasni akarunk róla mesélőbb stílusban Beevor könyvét (Ardennek 1944) vesszük elő. ha filmet néznénk nem tesszük (A halál 50 órája), de ha sorozatot néznénk akkor a Band of brothers idevágó részeit nézzük (az egész sorit megnézzük, újra meg újra ofkórsz).

amúgy ha a németek nem támadnak az Ardennekben, egy Kurt Vonnegut nevű amerikai katonát nem ejtenek foglyul, nem viszik őt Drezdába és nem szállásolják el Az ötös számú vágóhídon. és mi most szegényebbek lennék egy zseniális háborús regénnyel.

és mit mondanak a madarak? egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy: „csipcsirip?”

[xerxesz]

Váratlan Volvo

Na, emitt az új céges verda. Akit érdekelnek a részletek:

Szóval az egész úgy kezdödött, hogy volt nekem egy Teslám. Nagyon szerettem, kurvajó autó volt. De aztán kirúgtak jól az állásomból, lett új, ahol mondták, hogy van cégesautó, lehet elektromos, söt lehet Tesla is. Namondom, akkor Teslát elad, próbaidöre lesz valami akármi, aztán megint Tesla. Jobb nem is lehetne.

Majdnem így is alakult. Teslát eladtuk (nagy bukóval), lett valami céges (dízel C Merci), aztán áprilisban akkor lehetett rendelni, és hát persze, lehet Teslát, de csak Short Range, ésdeföleg rá kéne fizetni 6kEUR-t. Jó, hát annyira nem kell. Akkor elkezdtük nézegetni, hogy mik vannak. Próbavezettük a VW csoportot, meg a kisMercit, meg a Kia EV6-ot, meg persze a Polestart is. Mivel akartunk lakókocsizni, egyértelmü volt, hogy valami olyan kell, ami tud vontatni. A Polestar tudta a minimum 1500kg-ot, és ennek van a legnagyobb akksija (a rendelhetök közül), szóval ez lett. Persze kisfeleségem fújjolta, mert kínai, dehát a németek egyelöre nem veszik komolyan ezt a kategóriát. Szóval, most 4 évig ez lesz, ha jó, ha nem. Meglátjuk.

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[pokmajom]

Borízű olvasói levél, tokhal ügyekben.

Majdnem jól mondta UP a tokhalas sztorit, mert abban például igaza volt, hogy a minimum 3-4 évig az ikrájukért tartott halaknak, magas életszínvonalat kell biztosítani, hogy minél több kaviárt termeljenek és nehogy megbetegedjenek. Ehhez valóban átfolyó vízen tartják őket, vagy olyan rendszerekben, ahol a halakról elfolyó vizet megtisztítják és visszavezetik a medencékbe. Viszont a megvilágítás időtartamával, sajnos nem lehet előrébb hozni az ivarérést és így a kaviár termelést, csak a már ivarérett egyedek ikratermelését lehet kicsit finomhangolni. De ezt is inkább más fajoknál, ott alkalmazzák, ahol az ikrából halat keltetnek és folyamatosan kell a szaporító anyagot biztosítani.

A nálunk, kaviár termelési célból tartott tokhalak közül a vágótok kb 7 év, a kecsege kb 5 év a lénai tok pedig kb 6 év alatt éri el az ivarérettséget, mesterséges körülmények között tartva. A legértékesebb kaviár persze még mindig a vizáé, de ez az optimális körülmények közt is csak kb 16 év alatt lesz ivarérett, amit csak nagyon kevés termelő vállal be. Vadon fogni és az ikrát feldolgozni, természetesen csak illegálisan lehet, mert világszerte szigorúan védett. Magyarországon időnként telepítik, de ezek az egyedek a Vaskapu vízlépcső miatt, csak lefelé tudnak vándorolni, vissza viza már nem jön.

A tokhal filé nagyon finom, szálkátlan (merthogy ősi porcos halak) és néha lehet venni a Lidl-ben. Az egyik hazai termelője a kisbajcsi Bajcshal, az ő mintaboltjaikban lehet venni tokhal termékeket, így például a Garai téri mintaboltjukban is.

[caintooth]

I am transgender & disabled

I need to raise a minimum of $3,970.64

by September 24th, 2024

[turistakrem]

A japán princípium

Előrebocsátom, hogy ebben a bejegyzésben köznyugalom megzavarására alkalmas ételfotók lesznek. Igen, nagyon rossz ételfotókat tudok csinálni, nyugalom.

Ha valaki azon töprengett, miben kerekedtek a japánok a világ fölé úgy, hogy mindenki hódolatát kivívják (anélkül, hogy szánalmasan óbégatniuk kellene, hogy “tiszteletet a japánoknak!”), az nem a kulturális felsőbbrendűségük és a császár isteni leszármazása. Hanem az, ahogyan a tápcsatorna kép végével törődnek. A táplálkozással és az ürítéssel.

Bevallom, magas elvárásokkal érkeztem. Tudom, mi az autentikus kínai konyha és a magyarországi legjobb kínai étterem között a különbség. Minimális elvárásom volt, hogy kápráztasson el minden, amit gasztronómiában itt tapasztalok. Ha minden nem is rengette meg az életemet, 2-3 alkalom már az első héten adódott, ami meghaladta a felfokozott elvárásaimat is, és ez 50 év fölött már nem kevés.

Ugye az íz- és illat-érzékelés az, ami ellen nem tudsz tenni, aminek ki vagy szolgáltatva a nagyon primér ösztöneiddel. Egy darab nyers hal ugyanúgy fel tud kapni és le tud tenni az idő másik síkján, mint Anton Egót a Ratatouille-ben. (Nekem nincsenek gyerekkori nyershalas emlékeim, szóval engem valahova máshová vitt el, de kétségtelenül elrepített.)

Nekem a zsigeri élményekkel minimum egyenrangú a “belegondolás” abba, hogyan teremtődik meg a lehetősége, hogy ennyire elvarázsolódjunk a japán konyhaművészettől. Kezdjük kvalitatíve: csak abban a 14 szintes toronyházban, ahol most lakom három pici étterem van a földszinten: egy koreai, egy japán és egy fülöp-szigeteki (ahogy írtam ez nem egy elit környék). Mindhárom egyértelműen családi vállalkozás, ahol a férfi a szakács, a többiek pedig a körülményeket teremtik meg számára (kassza, mosogatás, beszállítók fogadása). Közel lakom a megállóhoz (ez Tokió négyeshatos vonalán van) kb 15 épület van a domb aljáig még további 4 étteremmel. De ez csak egy mellékcsapás: az állomással szemben vannak az ételutcák kb 30 bolttal és étteremmel (itt ettem azt a nyershalat). A munkahelyem a belváros másik végében van, itt a megállótól 10 perc séta az épület, de végig, megszakítás nélkül éttermek vannak az utca két oldalán, kávézókkal és kocsmákkal pettyezve. Sok irodaház van a környéken, láthatóan megél mindegyik.

Az árak a másik topic, amit szeretnék kinyitni: ezer jen a lélektani határ, amit egy kis étterem elkér egy étkezésért. Onnan tudni, hogy erős a konkurrencia, hogy az utcai táblákon megjelennek a 980-as, 975-ös árak is. Vannak az étlapon “delux” tételek is 1.300-1.800 jenért is, de az 1.000 jenes tétel a tökéletes mindennapi ebéd egy irodai dolgozó számára. Ez általában egy főétel, ha az ramen, akkor salátát kapsz hozzá, ha curry, szusi vagy tésztás cucc, akkor egy csésze miszolevest. A jeges pohár víz, utántöltéssel alap, azért nem kérnek pénzt. Az ízek, az állagok, a frissesség - nem mennék el a fogalmatlan gasztroblogger irányába. Minimum 25 éve tudatosan keresem a kulináris élményeket, van összehasonlítási alapom. Nálam eddig Szingapúr volt a csúcs (a blogban megtalálható néhány erről szóló bejegyzés), de a “beesel random bárhova és még sosem csalódtál” ligában Japán bizonyosan világelső. És még egy szó az ezer jenről. Ez jelenleg 2.370 forint. Egy komplett ebédért vagy vacsoráért. Ezért Budapesten ebéd műfajban konkrétan szart se kapsz. De szart simán kaphatsz ennél drágábban.

Rám merőleges az alkohol, simán megvagyok nélküle bármeddig. Már évek óta szilveszterkor sem volt alkohol a házban, viszont @dulimano miatt mindenképpen meg akartam kóstolni a szakét, ahogy az ember Szardínián megkóstolja a férges sajtot, holott alapból megvan a férgek nélkül. Szóval akkor jöjjön az említett nyershalas kép szakéval. Dora-chan szerint (akivel megszakérttettem a szakét online) nem paliztak be, ez tényleg nem alsópolcos termék. És amúgy finom is volt.

A képeken szerepel még pirított szezámmagos répasaláta és a szaké szabványosan nem peremig, hanem azon túl, a tálka pereméig van töltve.

Szintén Duli javaslatára mentem fel a kiotó állomás 10. emeletére ráment enni és nem bántam meg egyáltalán. Úgy volt brutálisan csípős, hogy közben semminek sem fedte el a valódi ízét. A tésztának pl enyhe szénás aromája volt, ami megint elrepített valahová. Az ember japánban tényleg élményt eszik, nem ételt.

Pár szó az édességekről. Ne keresd itt a legjobb német/francia péksütiket mert ebben tényleg nem a legjobbak - bár pékség műfajban vannak biztató termékek, de ezeket pékségekben találod, nem az üzletek polcain. Azt hittem, hogy a sült-édesburgonya-püré lesz a lelkendezésem legfőbb tárgya, de nem. És most kicsit leteszem a pennát, mert erőt és kreativitást kell gyűjtenem a következő szakaszhoz, hogy minimálisan is érzékeltetni tudjam azt, a bennem lejátszódó folyamatokat.

A matcha kínai találmány, japáni története Kiotóban kezdődött. Itt szépen ápolják ennek a hagyományát, van a városban egy matcha-negyed, ahol a matcha-tea otthoni elkészítéséhez árulnak kellékeket, de persze vannak cukrászdák, ahol a tea mellett mindenféle süteményeket lehet kapni. Szeretem a matchát, vagyis azt a formáját, amiről eddig otthon azt hittem, hogy az. Aztán megláttam a folyóparti cukrászdában egy ablaknál ülő nőnél a deliktumot.

Bár még egy óra múlva értünk vissza, mert előtte megnéztük a szomszédos tavi szentélyt, ami annyira híres és szép, hogy még az ezer jenesen is ez szerepel, a szentélylátogatás során is csak arra a pohárra tudtam gondolni.

Sokan voltak a cukrászdában és 35-40 perc volt, amíg hozzájutottunk, de bármikor mennék újra. A dolog annyira komplex, hogy még térképet is mellékeltek hozzá, ugyanis a matcha összes megjelenési módjában szerepel a pohárban. Porként, habként, piskótaként, jégkásaként, fagylaltként, zseléként, teaként. Annak érdekében, hogy az állagok megmaradjanak és az ízlelőbimbóid ne telítődjenek matchával semleges komponensekből zárórétegeket terveztek közéjük. Aki ezt kitalálta nem Michelin-csillagot, hanem Nobelt érdemel. A fiammal életünk egyik kulináris csúcspontjaként értékeltük ezt az élményt.

A bevezetőben említettem, hogy a japán princípium a tápcsatorna két végének megkülönböztetett figyelmében áll. Térjünk rá a másik végére. Bizonyára mindenki látta már, hogy a japán wc-k különlegesek, van egy kezelőpanel a falon, amivel mindenféle műveleteket lehet végezni ott alul. Bevallom én úgy érkeztem, hogy köszi, ezt kihagyom, de ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattam volna. Szerencsém, hogy a gyerekem bérlakásában, safe space-ben tudtam megtenni az első lépéseket. Először is ritka, hogy angolul is ki legyen írva a gombokra, hogy mi micsoda, de google lens-szel simán el lehet boldogulni és ha egyet kitanulmányoztál, a többi is menni fog.

A fűthető wc “deszka” (ami persze műanyag) már alapból csodálatos dolog. De az igazi truváj a seggmosó (nőknek egy másik irányból érkező sugár is van), ami erősségben és hőmérsékletben elég jól hangolható. Sőt van egy randomizáló gomb is néha, ami pár milliméteres kilengésekkel tisztít.

Abban megegyezhetünk, ugye, hogy száraz wc papírral sosem fogod tudni teljesen megtisztítani a felületet. Nedves törlőkendő meg nincs mindegyik fiúnál (a lányoknál biztosan van). Ha egy eszköz, amivel nagyon fókuszáltan meg tudod magad tisztogatni, a wc-papírral már csak meg kell szárogatnod magad és láthatod, hogy tökéletesen tiszta vagy. EZ a kultúra, ez a kulturális princípium. És a kultúrájára büszke nyugati ember életének is szerves része kellene, hogy legyen.

A másik megfellebbezhetetlen érv a japánok felsőbbrendűségére a mindenütt megtalálható, ingyenes és tiszta közvécék. Nemcsak az állomásokon, nemcsak a plázákban, de a közepes vagy nagyobb élelmiszerboltokban is van (ismétlem) ingyenes és tiszta wc. Egyáltalán nem lényegtelen szempont egy ország megszeretésében és tiszteletében az ilyesmi.

Már az előző posztomban érintettem az “odaszánás” fontosságát. Aki a rózsát gondozza a villamos kerítésén, aki a halat darabolja és aki a wc-t karbantartja nem úgy él, mint a magyar szolgáltatóipar 98 százaléka, hogy csak tévedésből van itt, átmenetileg, mert valójában ő többre hivatott. Minden csak átmeneti, akkor miért végezzem el szívből a dolgom, miért legyek kedves a vevőkkel. A pincér itt reggeltől estig és egész életével pincér, a bolti eladó nem jobb híján bolti eladó, hanem ebben teljesíti ki az életét és az okoz neki örömöt (a fizetésén kívül), ha a vevő elégedetten távozik. És ha mérnök vagyok (khm), akkor ne csak gépiesen dokumentáljak azért, hogy meglegyen a dokumentáció, hanem megpróbálok annak a szerepébe is belebújni, aki a miérteket is meg akarja érteni.

Az építész pedig, még ha világhíres is komolyan veszi, ha design-közvécék megálmodásával bízzák meg. Ugyanaz az ember tervezett itt Shibuyában wc-t, mint aki Budapesten a Zene Házát alkotta meg. És ezekben az illemhelyekben a munkájukat életcélként élő karbantartók dolgoznak, akiknek valószínű minden nap csak egy a Tökéletes Napokból.

Képek

Az erdőimitáció-wc egy kis tó partján, ahol hápogás közben végezheted a dolgod.

A bezáráskor elhomályosuló, alapból átlátszó fülke. Itt egy kisfiú mindenképpen játszani akart velem.

A gombák fölött egy szentély parkja van.

Jó volt majdnem egy órát ülni a padon és gondolkodni, de leginkább hálát adni.

Komorebi (jap.): a lombok között átszűrődő napfény

[fovarosiblog]

Vannak azért jó hírek is a sok rossz között. Pottyondy Edina Facebook posztja (poszttya):

"A kormánymédia máig nem tudja megemészteni, vagy legalábbis megbocsátani a gyermekvédelmi tüntetést. Állandó személyeskedések, hazugságok, rágalmak céltáblái vagyunk. És nemcsak Lakatos Márk ügyével próbálnak összemosni minket, hanem egyre képtelenebb állításokat terjesztenek az adománygyűjtésről is. A legutóbbi az, hogy mi p3d0filvadászatra gyűjtöttünk 300 millió forintot az emberektől, és nem csinálunk semmit. 🤦🏻‍♀️ A valóság ezzel szemben az, hogy egy bicskei áldozat lakhatására(!) gyűjtöttünk pénzt, és minden várakozást felülmúlva 23 ezer adományozó összesen 219 millió forintot adott össze, egy kizárólag erre a célra nyitott bankszámlán. Ebből a pénzből eddig 130 millió forintot költött el az Utcáról Lakásba Egyesület:

"Vásároltak 4 lakást, nem egészen 120 millió forintért. Ehhez érkezett még hét önkormányzati bérlakás, amit a tüntetés után ajánlott fel a Főváros és két budapesti kerület.

Eddig összesen hatan költöztek be lakásokba, és még legalább három másik srácot fognak elhelyezni a következő hónapokban. Tehát egy ember lakhatása helyett, eddig kilenc ember lakhatását oldották meg az adományozók. Hálás köszönet! 🖤

A befolyt támogatások nemcsak lakhatásra mennek, hanem fontos eleme a programnak az áldozatok társadalmi integrációja is. Ennek keretében vannak olyanok, akinek az egészségügyi ellátásában, vannak olyanok, akiknek jogosítvány szerzésben, vannak olyanok, akiknek munkakeresésben segített az Egyesület.

A fennmaradó, körülbelül 90 millió forint költségvetése 2025 elején készül el.

Végtelenül büszke vagyok mindarra, amit ezekért a szegény srácokért tettetek, még akkor is, ha ez csak csepp tenger helyett. Nagyon sokakat nyomorítottak meg Bicskén és számos más helyen az országban, és a minimum lenne, hogy a társadalom, az állam legalább ennyit tegyen értük. Tegyen azért, hogy normális életet tudjanak élni, hogy talpra tudjanak állni az irtózatos traumákból. És nagyon téved a kormányzati média, ha azt hiszi, hogy ezzel fogást talál rajtunk, hogy a célozgatásaik, a vádjaik érzékeny helyre mennek. Én például nem azért nem szoktam posztolni az eredményekről (eddig talán egyszer tettem meg), mert bármiféle rejtegetnivaló lenne, hanem azért, mert miközben végtelenül hálás vagyok a tüntetés résztvevőinek, az adományozóknak, és annak a csapatnak, ami napi szinten végzi a program embert próbáló koordinálását, óriási keserűség is van bennem amiatt, mert a kormányzat az elmúlt tíz hónapban nem hogy javított volna, hanem csak rontott a gyermekvédelem helyzetén. A nevelők nevetséges hatósági vegzálása után, -miközben súlyos bűncselekmények gyanúsítottjaival szemben ólomlábakon folyik a nyomozás, ha egyáltalán-, most éppen ott tartunk, hogy nem engednek be egy EP képviselőt sem a gyermekotthonokba körülnézni. Miért? Mit titkolnak? Félnek, hogy ugyanaz történik, mint ami Magyar Péter kórházlátogatásai során kiderült? Vagy a kórházi körülményekhez képest is brutális állapotokat akarnak a zárt ajtók mögött tartani? Egyáltalán, tudja valaki, mi zajlik ezekben az intézményekben? Tudja valaki, hogy mit kell nap mint nap átélniük az ott élő gyerekeknek? Hogyan táplálkoznak, mennyit mozognak, mennyi törődést és szeretet kapnak? Tényleg igaz, hogy egyes intézményekben nincs gyerekpszichológus? És még megannyi kínzó kérdés kavarog bennem. Ezért nincs kedvem örömködni, meg büszkélkedni. De folyamatosan kérem az Utcáról Lakásba Egyesületet, hogy minél több információval, fényképpel, beszámolóval lássák el a közvéleményt. A honlapjukon te is betekintést nyerhetsz a munkájukba. Link a szokott helyen."

[mirabellomonferrato]

Költségek részletezve

és közművek

Az ingatlanközvetítő fix 1500 euró + 22%áfa

Klaudia díjazása összetett: a) az adásvételi szerződés fordítása -- 50 euró/oldal, energetikai tanúsítványokkal együtt ez 10-12 oldal is lehet b) odajön a közjegyzőhöz, mert alá kell írnia, mint fordító, hogy lefordította nekem az adásvételit -- útiköltség (e nem esz sok, közel van) c) kell egy olasz-magyar tanú a közjegyzőhöz -- 100-120 euró d) Egyéb apróságok ügyintézése -- nem tudjuk mennyi, a korábbiak alapján 20-50 euró

Közjegyzői díj, ez a vételár 1,5-2 %-a de állapíthatnak meg minimum díjat is vagyis, ha nagyon alacsony a vételár, akkor mondhatják a jelenlegi 500 euró helyett, hogy 1000 vagy bármennyi.

Adó. Na itt ki is derült, hogy mi az a kitétel az adásvételiben a kataszteri lófasz. Az adó az alapján számolódik, hogy mi a ház mérete, kora és egyebek szerinti értéke. Vagyis a hivatal értékelheti többre, ha nagyon alacsony áron vesz meg valamit az ember. Az eladó ezt köti ki, hogy ehhez neki semmi köze. Az adó, ahogy korábban írtam is, első ingatlan vásárlásakor, ha benne laksz, bejelentkezel állandóra, akkor 6% (erre van valamennyi idő), ha második vagy többedik ingatlan, akkor 9%

Földhivatal a) bejegyzés díja -- nem tudom b) Földhivatali ügyintézés díja (igen, ez +) -- nem tudom

Közjegyzői letét díja -- 500 euró Ez az egyetlen módja, hogy az ember külföldről intézze az adásvételt, mert 2-3 nap is lehet, mire a bankok között átmegy a pénz. Készpénzt a közjegyző nem kezelhet, szóval készpénzzel nem lehet vásárolni! És már látja is az ember, hogy hipphopp összeszaladt 6000 euró fizetnivaló, ami a vételárhoz viszonyítva kibaszott sok. 22 000 a vételár, 6000 körül az egyéb fizetnivalók.

Olaszország csodálatos! Nincs olyan, hogy 0-ás igazolás a közművekről, mert online órák vannak, automatikus leolvasással. Ezek szerint mindig annyit fizetsz, amennyit fogyasztasz. Villany van, hogy a villany és egyéb rendszer elavult, ez csak egy formula amit belevesznek mindig a szerződésbe. De attól használható. Van áram és van minden. A kazán is használható. ÁM A kazánt pl évente felülvizsgálják. Hivatalból. Megnézik, hogy működik-e egyáltalán és milyen a CO kibocsátása. Ha ezen a vizsgálaton átmegy, a korától függetlenül lehet használni. Viszont, ha újat akar telepíteni az ember, akkor ahogy @odn5t9rhpxr7 s mondta, már az új szabványnak megfelelőt kell telepíteni. Szóval, a villanyt, gázt csak át kell íratni.

Annyira izgulok, hogy mindenem fáj. A fejem a szemem (mondjuk hajnali 3 óta verem a billentyűket), a gyomrom is. De nem az a félelmetes fájó görcs, mint amikor félsz meg érzed belül, hogy neneneneeeeee nem kéne csinálni, de juszt is csinálod, hanem mint szülés előtti napokban, hogy már mindjárt, már hamarosan, de vajon hogy is lesz... :)

[zoeeozzoeeoz]

Állandó köreim egy bizonyos Méteráru/kellékes boltban:

Én: Jó napot kívánok. Fekete bélés selymet szeretnék fél métert, duplaszéles anyagból.

Eladó: Sajnos feketében nincs, de tudok helyette szatént adni.

Én: Köszönöm, nem kérem. Nekem bélés selyem lenne jó.

Eladó: Abból tudok adni galambszürkét, és barnát.

Én: Feketét szeretnék. AZ előbb mondta, hogy nincs. Köszönöm. Viszlát.

Én: Jó napot! Fehér , fém cipzárt szeretnék, sárga fogakkal, minimum 64 cm-set, kabátba, tehát alul nyithatót, és közepes fognagysággal.

Vevő: Néz rám pillázva, majd "Ez hülye" arcmimikával elkezd keresgélni. Fehér foggal tudom adni.

Én: Nem kérem köszönöm. Fontos hogy sárga foga legyen. A hossza viszont lehet több, azon tudok segíteni.

Eladó: 54 cm-eset találtam.

Én: Nem köszönöm. Minimum 64 cm az alsó határ.

Eladó: Forgó szemekkel keresgél tovább. Majd megunja. Sajnos sárga fogú, fehér cipzárunk nincsen.

Én: Felnézek a választékra. Kb szemmagasságban kiszúrok egy sárga fogút. Azt megteszi nekem, hogy megnézi hány cm?

Eladó: Ciccegve, sóhajtózva leveszi, leméri 70cm.

Én: Na akkor ez már majdnem jó is lenne, ha nem ilyen mini fogai lennének. Ez sajnos nem kabátba való.

Eladó: Pedig szokták vinni kabátba is.

Én: Hát ha ezt valaki bevarrja egy kabátba, azt nem sokat fogja használni, mert ez kb ruhába való. Bocsánat, de nem kérem, mert ez egy kabátba nem lenne tartós megoldás.

Eladó: Sóhajtózva: Szeretne még valamit?

Én: Nem köszönöm. Viszlát.

Csak hogy legyen, a másik oldalról is......

[zeroz2ro]

Átadták a Dunakeszi Diáknegyedet: 1520 diák 20 osztályos gimnázium 26 osztályos technikum és szakközép 2 sportcsarnok 2 sportpálya 1 közös étkező 1 uszoda 37,2 milliárd forintba került. Nagyon szép, ez lenne a minimum az országban mindenhol.

[prokee]

...és kérem a nóccokat, mert levezettem 4400 kilométert azért, hogy útba ejtsem a varázslatos svájci autópálya-felújító hidat is, ami nemrég körbement az interneteken, és így már nektek ne kelljen.

Jelentem, fikázni felesleges. Tuti, hogy az elmúlt napokban minimum 300km-nyi sávelhúzást, terelést megjártam csak autópályán, ennek legboldogabb 240 métere ez a híd volt.

A felhajtás nincs meg, épp mert annyira nem akasztotta meg a forgalmat, hogy akkor jöttem rá, mit látok, amikor már előttem volt a rámpa

[stickalittle]

Mégis, mi történik pornófronton?

Ahogy látom, egyre ocsmányabb az egész. Egyre több olyan film kerül elém, amiben dagadt, gusztustalan férfiak vagy pattanásos seggű négerek dugnak ránézésre is ordas nagy kurvákat, akiknek szintén pattanásos a segge. Hol van ez már a vintage igényes látványvilágától, ahol sminkelték a szereplőket, költöttek szexi fehérneműkre, és látszott, az a minimum, hogy a pornószínészek szoktak mosakodni. Régen minden jobb vót!!!