#empatikus

[jovagyokmagamhoz]

Feladatunk van!

Te, ki igyekszel mindig kedvesen, önzetlenül, együttérzően fordulni az emberekhez, neked teszem fel a kérdést: ugye mennyire nem könnyű empatának lenni ebben az egocentrikus világban?

De mi valamiért újra és újra próbáljuk megmutatni a környezetünknek, miként érdemes egymással bánni, akárhányszor is tapasztalunk valamilyen gonoszságot. 

Ha valaki empatikus, az annyira sok mindent magába foglal: egy empata törekszik az együttérzésre, kedvességre, önzetlenségre, segítőkészségre, megértésre... és még sorolhatnám. Röviden, minden olyan érzést táplál és továbbad, amitől a világ jobb, békésebb, szeretettel telibb hely lehet.

Valahonnan, valahogy a szeretet ősi ereje ott van bennünk, ott van mindenkiben, nekünk pedig az a feladatunk, (ha ráébredtél-e erre vagy még nem) hogy megmutassuk, a szeretet mennyivel éltetőbb hatalom, mint a gyűlölet. A szavaink magukban rejtik a titkot: szer-ETET, gyűl-ÖLET. 

Mindenkinek van olyan kollégája, ismerőse, rokona, akit nem könnyű szeretni. Velük tekintetben nehezebb dolgunk van, de őket sem véletlenül kaptuk az életünkbe, meg kell értenünk ennek a miértjét. A lelkibékénkre vigyázva, de nekik is meg kell próbálnunk utat mutatni vagy éppen tanulnunk kell tőlük valamit.

Sajnos a hozzánk hasonló embereket sokszor kihasználják, természetesnek veszik a kedvessüget, ezért nagyon fontos a tudatosság, annak állandó gyakorlása. A tudatosságon belül egyrészt elengedhetetlen a minőségi feltöltődés, ugyanis kell tudnunk miből adni, másrészt a határainkat is meg kell tanulnunk felismerni, méltó módon meghúzni másokkal szemben. 

Feladatunk, hogy szórjuk fényt, mutassunk példát, beszéljünk erről minél több emberrel, próbáljuk velük megértetni, valójában a kedvesség, a segítőkészség a valódi önzőség, de jó értelemben. Hiszen, ha másokkal teszünk jót, az százszorosan visszaáramlik hozzánk. Ha másoknak segítünk, önmagunknak segítünk. Mindenki fel tudja magában idézni az érzést, amit azután érzett, miután segített valakinek. Ez egy máshoz nem hasonlítható, felemelő, gyógyító, tisztító, egységet termető érzés... 

Tudom, hogy sokszor nagyon nehéz, de azt tanácsolom, csak azért is légy empatikus, másokkal együtt-érző lény! Ez egy olyan pozitív - evilági szóval - fegyver, ami mindennél hatásosabb. Ha felveszed mellé a remény pajzsát, nem tud leteríteni semmilyen igazsátalanság, lekicsinyítés, átverés, rosszindulat. Csak azért is gyújts fényt a sötétségben, mert ha így teszel, észreveszed, hogy egyre több és több a fény. Csak azért is szeress, mivel, ha jó mélyen a lelkedbe tekintesz, rájössz, nincs is ennél fontosabb.

Légy jó magadhoz, Albi

[egy-lany-blogja]

Elég jó vagy.

Elég csinos.

Elég okos.

Elég erős.

Elég bátor.

Elég szimpi.

Elég idős.

Elég magas.

Elég szép.

Elég kedves.

Elég előzékeny.

Elég vidám.

Elég felelősségtudó.

Elég kitartó.

Elég kötelességtudó.

Elég empatikus.

Elég tájékozott.

Elég magyar.

Elég szerethető.

Elég pozitív.

Elég érdekes.

Elég vagy.

Mert te TE vagy,

és aki TÉGED szeret,

annak ELÉG az,

aki vagy.

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[drakvuf]

A Kísértés 16: Az álmod éppen új virágot hajt

Dusán és Barbi a randijukon thaiboxolni fognak. A nő azt mondja, hogy az eddigi viselkedése után nem látja a férfit a srácban, de hátha most tud bizonyítani. Finoman paskolják egymást, de láthatóan mindketten jól szórakoznak. A fiú földre is viszi a lányt, hogy kicsit intimebb legyen a szitu.

Ennyi már elég is volt Dusánnak, hogy elkezdjen azon agyalni, hogy akár a személyi edzővel is lehetne valami.

A tesizés után kiülnek a partra iszogatni. Barbi örül, hogy egy új oldaláról ismerte meg a srácot.

Megosztja a fiúval is az érzéseit. Dusán szerint nagyon empatikus a lány és örül, hogy őt választotta a randira.

Eközben a villában Noel megkérdezi Natit, hogy hogy van? A lány azt mondja jobban lenne, ha eljuthatna végre egy körmöshöz, egy pilláshoz és egy fodrászhoz.

A fiú nem erre számított. Úgy érzi a lány hanyagolta az elmúlt napokban és ez nem esik neki jól. Nati nem kertel. Elmondja neki, hogy kiábrándult belőle. A lány nagyon szépen ellenáll faszikámnak, aki ezt látványosan szarul viseli. Noel pedig nem viseli jól, hogy a tetteinek következményei vannak.

Megérkeznek Dusánék és beszámolnak a randiról. Barbi élvezettel meséli az eseményeket. Látszik, hogy nagyon jól érezte magát, de közben a srác a kamerának előad egy újabb monológot. Kezdi bánni, hogy hanyagolta Edát.

Hamár szóbakerült a matek tanárnő: nagyon kics��pte magát a mai randijára Lórival.

Minden kollégája a csodájára is jár, kivéve Annát, a szépségkirálynőt. Ő úgy dönt továbbra is féltékeny. Miután elmentek a fiatalok a többiek ki is faggatják a lányt, hogy mi a baja. Természtesen Lóri.

A lányok szerint Anna viselkedése az ő kedvüket is elbassza, szóval jó lenne, ha befejezné a hisztikét.

Lóri és Eda randija egy laza koktélozgatás. Bár saját mixerük van, a férfi szeretné kikeverni az italokat. Szereted a sex on the beachet? Mármint a koktélt... - kérdezi a nőt. Gyűlölöm ezt az embert.

A kellemetlen poénok után, nekiáll elkészíteni az italokat és természetesen amit lehet mellé önt.

Eda azt mondja a kamerának, hogy a faszi tudja hova kell őt hozni. Nem mintha csávókám találta volna ki hol randizzanak.

Megkérdezi a faszkalapot, hogy miért most hívta randira? A férfi bevallja, hogy amikor kukkolta, meglátta a címkét a bikinijén, amin a 23-as szám szerepelt. Erről a számról a Nemzet Krónikása, Kiss Endre Farkas vagyis Sodi jutott eszébe, mert a gnóm állítása szerint neki pontosan 23 centiméter a farka. Ezt mesélve kicsit kifolyik Lóri nyála.

A lány elszörnyülködik, hogy a férfi a Recskásról beszél a randijukon. Erről eszembe jut az a randim, ahol Törpapát, a snecológia egy hírhedt alakját szpottoltam már kicsit részegen. Természetesen azonnal rohantam fényképezkedni az öreggel, aztán magyarázhattam a randipartneremnek ki volt az a híresség, akivel pózoltam. De megnyugtatok mindenkit, hogy ennek ellenére sikeres találka volt.

Lóri kitalálja, hogy megviccelik a többieket azzal, hogy úgy mennek vissza a villába, mintha összejöttek volna.

Csak azt nem kalkulálta bele, hogy kurva szar színész és senki nem szopja be. Noel azért megjegyzi, hogy a lány mellén pihenteti a kezét a férfi. Jól fog mutatni, majd a Tábortűz ceremónián.

Dusán kínosan mosolyog a szitun. Az esze tudja, hogy ez faszság, a szíve azért aggódik, hogy mi van, ha mégsem, a farka pedig kőkemény a cuck fétise miatt.

Tina provokálja őket és csókot kér a "pártól". Lóri oda is hajol, de megáll a lány arca előtt és bevallja, hogy egy hazug geci.

Anna kurvára nem értékeli a poént. Szerinte vele kellett volna ezt eljátszania, nem Edával. Odavágja Lórinak, hogy reméli kibassza a barátnője, amikor ezt a felvételt látja. Aztán azt hazudja a kamerának, hogy fosik a faszira.

Közben Dusán megkönnyebbülten borul Eda karjaiba. A többiek szerint majdnem elsírta magát a fiú a jeleneten.

Natali félrehívja Natit, hogy megbeszéljék a kettőjük közötti feszkót. A fiatal lány őszintén beszél arról, hogy bántotta Noel, de a nőre nem haragszik. Natali megérti a fájdalmát és szerinte nem szabad magára vennie azt, ahogy a proli faszi bánt vele, mert az csak egy férfi.

Natali azt mondja a kamerának, hogy a fiatal önmagát látja Natiban. Sok potenciál van benne. Lehetne akár az utódja.

Te olyan bölcs vagy - jelenti ki, Nati. A kamerának hozzáteszi, hogy nagyon megváltozott a véleménye a nőről. - Te még picike vagy. - Persze, hogy picike vagyok.

Haljak meg ez egy nagyon cuki jelenet volt a két nőtől.

Natali utána visszarázódik a megszokott személyiségébe és kitalálja, hogy a fiúknak csukott szemmel, tapintással kell megállapítaniuk melyik lány áll előttük. A játék győztese nyereményt kap, de az egyelőre titok marad.

Mell, segg, nem marad érintés nélkül. Nikol ráhúzza Lóri kezét a nunijára. Lesz mit magyarázni otthon. Noel végigfogdossa Natit és bemondja a legrosszabb választ: Tina. Dusán Edát fogdosva kijelenti, hogy nagyon várja már az éjszakát. Lóri a játék közben bevallotta, hogy ő szándékosan mondott rossz neveket, mert félt a nyereménytől. Minden faszi jól szórakozik, Attilán kívül, aki láthatóan kényelmetlenül éli meg a szitut. A legviccesebb az egészben, hogy végül ő nyeri meg a játékot, persze ebben benne van, hogy a többiek taktikáztak.

Attila nyereménye egy puszi minden lánytól, oda ahova ők szeretnék. A kamerának bevallja, hogy bármennyire is nem férfias, neki ez az egész kellemetlen volt. Ne aggódj, fiam. Ezt még nézni is kellemetlen volt, átélni még rosszabb lehetett. Noel ismét afterpartyt szervez a szobájában. Végre Anginak is jut valami akció: smárolhat a faszival és Tinával.

Lóri, mint mindig, kéjesen nézi a fiatalokat a háttérben.

Dorina és Zotya randija egy kézműves foglalkozásra szól. Cuki kis karkötőket csinálnak egymásnak.

A nyomozónak nagyon tetszik a program, szerinte nagyon romi, de a lány nem éli annyira.

Mindenesetre az tetszik neki, hogy a fiú megmutatta az érzelmesebb oldalát és jól érezte magát vele.

Brigi kicsípte magát a randijára Mátéval. Az egész villa el van ájulva tőle.

A lány bízik benne, hogy vacsorázni mennek, mert éhes. Közben Máté agyvérzést kap az izgalomtól.

Ahogy lelépnek, betoppannak Dorináék és a lány büszkén mutogatja a cuki karkötőjét. Zotya megkérdezi a többieket mit csináltak, ameddig ők jól érezték magukat. Kínosan beszámolnak a fiúkák a rögtönzött randijukról, amit az előző rész végén láttunk. Mielőtt belepusztulna mindenki a cringe-be, inni kezdenek.

Brigi rábaszott, mert nem étterembe jöttek, hanem a piacra.

Kaját keresnek a lánynak, de nem igazán szimpi neki semmi. Főleg nem a rovarok.

Máté viszont szeret kísérletezni és megkóstol mindent. Azt mondja a lánynak finom a kukac és nagy nehezen ráveszi, hogy ő is kipróbálja.

Brigi azt mondja mással biztos nem vállalta volna be. Szerinte nagyon jó a kémia közöttük és beismeri, hogy már jobban tetszik neki a fiú, mint egy barát.

Jaj, gyerekek én meghalok annyira cukik.

Mindeközben a villában Dorina egy rögtönzött salsa órát tart a lakóknak. Norbi megtáncoltatja Ingét. A férfi szerint egyre lazább vele nő.

Visszaérkeztek Brigiék. Jérémy gyorsan bemutatja miket tanultak és megtáncoltatja Mátét.

A személyi edző cserébe megkínálja őket a piacon talált finomságokkal. A lányok szörnyülködnek, de a fiúknak ízlenek a rovarok.

Utána a randiról faggatják a fiatalokat. Brigi hevesen tagadja, hogy bármi történt volna, de a többiek látják, hogy sugárzik a lány. Máté örül neki, hogy a villalakók szerint is másképp néz már rá Brigi.

Ezután a fiúk tovább gyakorolják a ma tanult tánclépéseket. Kis cuki ma mindenki. Brigi azt mondja Máténak, hogy jól nézett ma ki. - Te meg mindig jól nézel ki.

Aztán a személyi edző azt súgja a lánynak, hogy ő tudja, hogy egyre gondolnak. Brigi nem mond semmit, csak mosolyogva bólogat.

Inge közben még jobban nyit Norbi felé. Már Dorina és Toncsi is észrevette, hogy a lány egyre közelebb kerül a veszélyzónához.

Aztán újabb fantasztikus programot találnak ki a villalakók: újságpapírtánc.

Ahogy fogy a hely, amin táncolhatnak, úgy kerülnek egyre közelebb és közelebb a fiúk és a lányok. Olyan közel, hogy Máté megragadja az alkalmat, hogy befúrja a fejét Brigi mellei közé. Ne már, Máté.

A játék után Brigi megijed, amikor észreveszi, hogy Toncsi vizet iszik. A lány könnyes szemmel hívja félre a másik versenyzőt. Hiányzik neki a fiúja.

Brigi megnyugtatja a lányt azzal, hogy elmondja neki milyen geci nagyot csalódott a faszijában és ő már egy csávónak sem hisz. Zárásként pedig végre Dorinának is jut egy kis pákpákpák.

Zotya hátulról feledteti el a lánnyal a fasziját. Felizzik a vörös lámpa a fiú villában.

Minden kellemetlen jelenet ellenére ez egy nagyon cuki rész volt. Meg merem kockáztatni, hogy a kedvencem eddig.

[ksbp1102]

Zoltán Gábor: Orgia

Ma végig olvastam a könyvet. Már az első pár oldal elolvasása után le kellett volna tennem. Azt gondoltam, hogy ez a könyv nem az én empatikus, érzékeny lelkemnek való tényregény. Tényregény vagy történelmi vádirat? Nem tudom. De tudtam, hogy végig kell olvasnom. Hányingerem volt többször, volt hogy napokig nem tudtam folytatni az olvasását. De jól tettem, hogy nem adtam fel! Ha majd teljesen demens leszek, amikor magam alá piszkolok és nem is fogom fel, ha majd azt se tudom, hogy mi a nevem, na majd akkor is tudni fogom, hogy utálom az erőszakot, a nácikat, a nyilasokat, Szálasit, Horthyt és azokat, akik mindenkit el tudnak taposni, akár a másik ember tönkretétele révén is, csak neki legyen jó. Egy kicsit zavart, hogy a könyvben rengeteg név szerepel, (név memóriában nagyon gyenge vagyok!!), de szerintem ez az én gondom, a könyv értékéléről semmit nem von le. Ezt a könyvet még el fogom mégegyszer olvasni, de most inkább arra kell figyelnem, hogy a hatása alatt ne igyam szarrá magamat.

[habkeinb0ck]

Csak egy kis élménybeszámolót írnék néhány napos sürgősségi betegellátásról Bécsben.

Nem egy "bezzeg Ausztriában" bejegyzést szeretnék, és nem is magamat sajnáltatni, de nem kerül sokkal többe sem financiálisan, sem emberileg.

Mentővel vittek be a kerületi kórházba, mert képtelen voltam ráállni a bal lábamra. A mentősök iszonyú készségesek es gyorsak voltak. A sürgősségin egyből előre vettek. Röntgen, CT egy órán belül lezajlott eredménnyel. Eddig mindenki nyugodt, kedves, mosolygós és "fura" de még empatikus is volt. A bokám két helyen lábszáram egy helyen repedt, ettől kissé viszont én törtem le. Mondtam is magamban Lili... ez amputálás lesz.

Oké, műtét még aznap este amire két órát vártam, de közben hatvanötször megkérdezték jól vagyok-e.

-Nem, nem voltam...be voltam sz*rva mint a fene . Nyugtattak, sőt egy nővér és egy ápoló az előkészítőben szóval tartottak miközben azért dolgoztak is. De ez is a munkájuk része. Egy beteget nem csak testileg, lelkileg is lehet ápolni. En ehhez tökéletes alany voltam 😊.

- Nem, nem kell leamputálni a lábamat, csak

pár csavart kell bevarázsolni

- Nem, nem fogok felébredni műtét közben

- De igen utána viszont fel fogok.

A műtőasztalon az egyik ápoló viccelődött velem, a másik pedig nem átalkodott simogatni a vállam és megfogni a kezem míg el nem alszom (...hogy nyugtasson és nyilván a helyzet mivoltából eszembe sem jutott más és nagyon jól is esett).

Felébresztettek a majd két és fél órás műtét után, viccelődtek, integettek. - Kicsit azért idiótának is éreztem magam, hogy bömböltem nekik... Pedig aznap már lezavartak párat. De juhuuu fájok vagyis tuti nem a túlvilágon vagyok.

Feltoltak az osztályra, közben mindenki borzasztó kedves volt pedig éjfél - fél 1 lehetett. Kb 20 percenként rámnéztek. Ezt csak onnan tudom, hogy a műtét után nem volt nagyon kedvem aludni ...a fájdalomtól (termeszetes) 😊.Bizti ami bizti csörrentettem nekik 3 szor én is. Mindannyiszor jöttek egyből, kedvesen, készségesen bár fáradtan, de visszamosolyogtak!

Nem volt nalam a helyzet hirtelenségéből kifolyólag a következő dolgokból semmi, sorolom:

WC-papir, törölköző, fogkefe, fogkrém deo, tusfürdő, nedves törlőkendő, evőeszköz, bögre, tányér, só, üdítő, csak én voltam. Hálóinget is adtak.

Ja és mankót, haza is hozhattam, nem kellett farzsebben eldugva kilopni.

Szóval...ezeket mind mind biztosították.

Három féle menüből lehetett választani ebédet es vacsorát, bőség zavara...

Segítettek MINDENBEN... igen abban is 😁 (mert ugye ilyenkor nem esik jól sétálni es nem is javallot annyira)

Az orvosnak nem derogált kikötni a lecsöpögött infúziót vagy épp kanült cserélni.

Hálás vagyok a #Donauspital orvosainak és ápolóinak.

VÉGRE MEGTUDTAM MILYEN ÉRZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN JÓ KEZEKBEN LENNI! 🥰🥳

- tök jó, ...komolyan!

Ma már itthon, nem mondom, hogy kár, de azért a katéter... az hiányzik ❤️ jó dolog 😁

#ilovekateter

Köszönöm, ha negatív kommentek nélkül kiadhattam magamból (de jöjjön ha jönnie kell)! 😊

Egy fiatal bécsi lány története a fb-ról

Ami kimaradt:

-a lány AMS-en volt, ami alapvetően nem baj,

-de nem ment el a terminre, le sem mondta, igazolást sem vitt,

-ennek következtében felfüggesztette az ams az álláskeresési támogatást,

-amivel megszűnt a biztosítàsa is,

-ennek következtében nem kapott táppénzt.

Próbál segítséget kérni a kimaradt jövedelem miatt, de esélytelen. Azzal még nem is szembesült, hogy simán ki fogják állítani a számlát a fent leírt teljes sztoriról, ami valahol 5-10 ezer euró lesz. Ezt nyilván sokan nem tudják kifizetni, feltételezem, ő sem.

Erre persze vannak szociális munkások, akik tudnak segíteni a fizetés átütemezésében, ha közben ne adj isten hajléktalan lesz, az eltörlésében. Ha ignorálja és a gyógyulása után elhagyja a várost vagy az országot, akkor később éri utol a behajtó.

Párszor megkaptam már, hogy irigy vagyok vagy lenézem a "vágjunk bele" magyarokat, pedig nem. Csak közvetlen vagy közvetve rengeteg ilyen sztorival találkozom. Általában későn. Mert sajnos tényleg gyakori a mindent IS jobban tudok mentalitás és csak a fb-n érdeklődnek és a nekik leginkább tetsző kommentek alapján járnak el. Utána meg arra hivatkoznak, hogy nem tudták, nem ezt mondták neki.

A melóban is annyi új ilyen sztorink van, hogy hihetetlen. És igen, az utóbbi időben egyre több a magyar köztük. És egyre többen vannak azok, akik az első pár héten vagy hónapban elbuknak. Miközben felégettek maguk mögött minden hidat.

Tök jó dolog (vagy nem?), hogy egyre többen jönnek, de nem mind sikersztori. Csak erről senki nem beszél. Főleg az érintettek nem

[elbaszottkiralylanyod]

Azt hiszem ez az utolsó ami Neked fog szólni!

Drága Csibe, hol is kezdjem?!

Rettentően beléd szerettem, igazából teljesen hiába az egész.

Visszatáncoltál Hozzá, elmondtad nekem hogy játszottál velem és Sose kellettem neked.

Egy tárgy voltam az életedben.

Őszintén neked adtam mindenemet amim van, olyan mély érzéseket váltottál ki belőlem hogy azt szavakba nem tudom foglalni.

Sajnálom tényleg hogy neked csak ennyire volt ez az egész Jó.

Legfőképpen saját magamat sajnálom hogy bíztam benned és hittem a szavaidnak amiket Őszintének hittem, de a fele sem volt Igaz.

Ha tudnád mennyi fájdalmat és csalódást hagytál magad után, de ezt sose fogod megtudni mert Neked csak egy tárgy voltam az életedben.

Az elején kerestem a válaszokat, hogy miért?

De úgy vagyok vele hogy jobb ha tényleg nem tudom mert csak jobban fájna.

Szeretném neked megköszönni ezek mellett hogy mennyi mindent is tanítottál nekem ez idő alatt.

Legyek türelmes, megértő, empatikus, és nyissak az emberek felé.

Értsem meg mások milyen kínnal élnek mindennap.

Legyek megfelelő támasz, hogy legyek megfelelő társ az életben.

Hogy néha hallgatni jobb mint beszélni.

Hogy ne bízzak mindenkiben és válogassam meg az embereket az életembe.

Ne haragudjak soha senkire, és ne beszéljek indulatból másokkal.

Sok sok minden jót tanítottál nekem, mindazok mellett hogy el is vettél belőlem egy darabot, amit egy ideig hordok magammal.

Őszinte érzelmeket és támaszt kaptál tőlem.

Egy lehetőséget arra hogy mindent hátrahagyva veled legyek, hogy együtt éljük az életünket.

De ha nem, akkor nem.

Nem is tudom mit érzek, Csalódott vagyok? Szomorú? Dühös? Elkeseredett?

Talán mindegyik egyszerre.

Egy darabját magamból mindig neked adnám ha visszajönnél.

Egy darabot belőled életem végégig magammal fogok cipelni.

Talán a szerelmet láttam és éreztem benned, nem tudhatom hiszen, honnan is tudhatnám.

Boldog voltam veled, nem voltak akkor gondjaim, mindig megnyugtattál.

Megnyugodtam tőled és a hangodtól.

Nem éreztem kínt.

Most mindennap érzem mert nem vagy velem.

Látod Csibe, ezért nem játszunk másokkal és az érzéseikkel, mert nem tudhatod mit hagysz magad után.

Ennyit szerettem volna neked még elmondani így utoljára.

Bezárom az ajtónkat, és soha többet nem szeretnélek látni.

Mert elvettél tőlem mindent.

Szeretlek Csibe!!

[sztivan]

Ádám pedig, drága empatikus kicsi fiam, feltette a magyar irodalom fontos kérdését:

Miért kacagja ki Bóbita a malacot?

[anitadhyana]

Halo, lama tidak menyapa.

Bagaimana kabarmu? Aku, baik-baik saja. Sigh. Mungkin. Hehe.

Kamu tahu hal paling lucu yang terjadi dalam hidupku akhir-akhir ini? Aku mengatakan pada diriku sendiri bahwa aku sudah tidak menyukaimu, tapi kamu diam-diam menyelinap hadir dalam mimpiku. Tidak hanya sekali! Lucu, kan? Aku terlalu malu tertangkap basah oleh hati kecilku sendiri bahwa aku masih merindukanmu.

Aku membuka lembaran demi lembaran buku tentang tafsir mimpi. Berseluncur dalam pencarian internet tentang makna sebuah mimpi. Aku berharap ada sesatu yang menjelaskan bahwa mimpiku itu bukan hanya aku yang punya.

Haha, ternyata aku terlalu banyak berharap dan masih berharap. Aku harap kamu juga merasakan hal yang sama. Juga berharap kamu setidaknya sedikit saja merindukanku di sana.

Aku tidak tahu pada siapa hati ini berlabuh, jika ternyata saat ini kamu dalam pelukan orang lain. Aku masih egois memintamu setidaknya sedikit saja mengingat aku hadir dalam hidupmu. Walau hanya sebagai teman sebangku dalam kelas, aku harap kamu mengingatku dengan senyuman tulusku.

Aku tidak bisa apa-apa. Melihatmu dari sosial media saja aku tak mampu. Aku bahkan tak memiliki nomor pribadimu. Aku takut jika suatu malam aku akan menggila karena terlalu merindukanmu, aku tiba-tiba menghubungimu. Aku terlalu takut jika aku membunuh empatiku dan bersikap egois padamu. Pula, ketakutanku jika akhirnya melihatmu bersanding dengan penuh senyuman menawanmu itu dengan seseorang yang juga aku kenali. Aku takut.

Setidaknya, sudah 6 tahun terlewati. Aku kira waktu perlahan akan menghapusmu tanpa kusadari. Aku pun menjalani hidupku dengan bahagia terlupa oleh sosokmu. Sesekali, walau sesekali ingatan itu hadir, aku menepisnya. Aku kira aku terbiasa. Tapi semua terbalikkan ketika malam menyelimutiku perlahan. Sunyi yang menyekapku dalam bunga tidur, seolah mengolok-olok isi hatiku paling dalam. Mungkin kesunyian itu mengerti tentang perasaan hati yang disekap oleh pikiran. Sang sunyi tahu, padahal sudah disembunyikan rapi oleh pikiran dan wajah yang selalu bahagia. Ada satu laci dalam hatiku yang tidak pernah dibuka dan tidak ingin dibuka. Sebuah laci kenangan dan rasa bahagia saat bersamamu kala itu. Sebuah laci yang sengaja dikunci rapat agar dia tak leluar lagi seenaknya.

Namun malam ini, kesunyian ini memintaku dengan lembut untuk membuka laci itu kembali. Memintaku untuk melepas semua isi didalamnya. Merasakan kembali bagaimana indahnya hati yang meletup-letup saat bertatap mata denganmu, salah tingkah ketika berbicara denganmu, berpaling saat kamu menatapku balik.

Aku mulai mengenang semua itu lagi, malam ini. Aku tak ingin membohongi perasaanku lagi, lewat mimpi-mimpiku, bahwa aku masih menyukaimu. Entah apa itu cinta, setidaknya aku membenarkan bahwa aku ingin melihatmu malam ini.

Memang benar, cara terbaik bukan melupakan, tapi merelakan. Aku bukan sekedar pengecut yang sudah menyerah tanpa bertindak, karena nyatanya sudah melingkar cincin di jari manismu saat ini. Lebih baik pengecut dari pada menjadi wanita brengsek yang mengakui cinta pada pria dalam pelukan wanita lain.

Sekiranya malam ini, aku bisa menetralkan jiwaku dan pikirku. Untuk bisa meikhlaskanmu. Aku hanya menerima dan mengakui, aku merindukanmu.

Aku berharap, aku bisa menemukan seseorang yang lebih aku rindukan suatu saat nanti dari pada dirimu saat ini. Aku hanya tersesat sesaat dalam ruang yang aku buat.

Selamat malam.

Dan semoga kali ini kamu tak memaksa masuk dalam mimpiku lagi.

ND.01.37.240731

[rosszulorzott]

Én azt szeretem nagyon @rosszulorzott tumblrében, hogy nagyon igaz és jól megírt meglátásai vannak a politikában, hihetetlenül empatikus és mindig nagyon tanulságosat ír.

fuha!

a rosszulorzott tumblerének ez nagyon jólesik

[mitchellb25]

Öregszem

Minden szartól meghatódok és pityogok.

A férjem imádja. Érzelmes, empatikus, jóakaratú vagyok szerinte. Így van. Én meg csak a mamámat látom, aki már attól is sírva fakadt idős korában, hogy szépen van befonva a hajam....

[syilviaherlina]

Thanks, 2023!

Di tahun ini, aku bertemu dengan hal-hal baru yang bahkan belum pernah aku bayangkan:

Pertemuan dengan orang baru, pengetahuan baru, hingga pengalaman baru yang kemudian membuatku tumbuh dan berkembang dengan progress satu persen setiap harinya.

Pertemuan dengan hal-hal baru yang perlahan membuka pandanganku tentang realitas dunia yang tidak melulu berbicara tentang hitam dan putih di dalamnya.

Pertemuan dengan hal-hal baru yang membuatku mulai mengerti arti dari sinergi dalam sebuah perbedaan.

Pertemuan dengan hal-hal baru yang juga tak kalah menguji sabarku, menguji ikhlasku, dan menguji seberapa besar empatiku kepada mereka yang kutemui di tahun ini.

Tahun ini, adalah tahun di mana aku mulai membuka cara pandangku mengenai kebahagiaan, jauh ke depan. Aku mulai memahami lebih dalam bahwa semua orang berhak untuk bahagia, tak peduli seberapa rumit latar belakang hidup mereka.

Di tahun ini, aku seakan diberikan petunjuk oleh Allah untuk memecahkan misi hidup yang sedari dulu aku pegang—menjadi sebaik-baiknya manusia—manusia yang bermanfaat bagi manusia lainnya.

Semoga Allah senantiasa permudah langkahku untuk terus wujudkan misi itu, kepada setiap makhluk-Nya yang aku temui sepanjang hidupku. Aamiin yaa rabbal alamiin

[csacskamacskamocska]

Amit adhatsz „Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.”

Elgondolkodtatott az egyik blogbejegyzés, hogy van-e olyan , hogy túl sok szeretet, túl sok gondoskodás. Persze, hogy van. Szülők szokták elsősorban túlfélteni meg túlgondoskosni a gyereküket. De az nem szeretet, az a másik helyett élés. A saját gyerekkori félelmeiknek és vágyaiknak megélése a gyerekben. Amúgy felnőttként, felnőtteknek is legtöbbször azt adjuk, amire nekünk szükségünk lenne. Elég kicsi a képességünk arra, hogy valóban bele tudjunk gondolni a másik helyzetébe. Erről a sématerápián is szó volt (amúgy majd folytatom, de sokat kell ülepednie), hogy ugyanaz a történet más-más emberben másféle sémát alakít ki, az ő lelki alkata szerint. A kifejezetten empatikus emberek is inkább csak érzelmi állapotokat tudnak jobban levenni, de az egészét az adott dolognak ők sem. Párkapcsolatban viszont a gondoskodás a másik jóllétéről, az alap. Megkönnyíteni az életét, támogatni a céljait, ismerni, szeretni, visszajelezni, hogy örömünket leljük a létében. Gondoskodni a szükségleteiről? Igen. De ha figyelt az ember, akkor többé-kevésbé azt is érzi, hogy mikor elég. De az már nem biztos, hogy a kialakult rutin rugalmasan követi a változásokat. Ez az igazi varázslat, hogy tudok-e változni a kapcsolatban és változik-e velem a kapcsolat. ”te mindent elfelejtesz!” és az ember hosszú időn keresztül hagyja, hogy egyik legyen az elfelejtős és a másik így kifejezhesse a gondoskodását. (a felejtés helyére bármi berakható) Aztán egy nap már jut ideje meg ereje vagy keletkezik igénye arra, hogy ő ne egy elfelejtős legyen. És akkor a másiknak, aki szeret és figyel, kéne érzékelni, hogy hohó, itt változás van! Pontosan úgy, ahogy egy szülőnek (micsoda csavar ez!). Mekkorát fejlődött a másik! Na ez az, ami nem szokott megtörténni. Merthogy akkor a saját szerepünket és a szerepünk fontosságát kéne átgondolnunk, ami mindig nehéz. Ki vagyok én, ha nem az ellenpárja a másik valamilyen tulajdonságának vagy megszokásának? Mit kezdünk egymással, ha a másik ember valamilyen szokását kivonja a kapcsolatból? Létezik-e a kapcsolat vagy csak egymásrautaltság van?

Persze, lehet úgy élni, hogy nem figyelnek rád, és a nehézségeiddel magadra maradsz, és elméletileg szeretnek, mert valamikor életetek során szükségetek volt egymásra, és beragad valami cselekvéssor amit kapcsolatnak neveztek, de már csak azzal szembesülsz napi szinten, hogy semmi se jó amit teszel. Ha figyelmes vagy az a baj, mert sok vagy, ha nem csinálod az a baj mert itt se vagy, ha levegőt veszel, az is baj mert akkor a másik fuldoklik, miattad. Az ideális valami hatalmas érzelmi biztonság és egy dinamikus kapcsolat. Amikor bízol a kapcsolat erősségében és ez a bizalom mindent megenged. Bajt, változást, konfliktust, fejlődést, szabadságot. De hogyan lehet érzelmi biztonságot és bizalmat építeni? Hogy is mondta Pál Feri? Van, ami jó nekem, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Van, ami jó neked, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Akkor ezeket nem kell csinálni!

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Napi rage

Azt hiszem a mai nappal borzasztóan elegem lett a munkahelyemen egyes emberek hozzáállásából... máris hiányzik az egyetem, csak jöjjön a következő félév:')

Nincs bajom az ellenkező nemmel, mindkettővel nagyon jól kijövök és azt is teljesen megértem, hogy mi nők sok helyzetben máshogy működünk mint a férfiak. Ők néha sokkal vizuálisabbak mint mi ez oké. Az is tény hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek messziről sem van ezernyi hibánk, mint ahogy az ellenkező nemnek is. Nem vagyunk egyáltalán hibátlanok. De a sokadik alkalom után az már nem fér a fejembe, hogyha egy strandon dolgozom, és habár tény hogy adok magamra és van alakom, de könyörgöm egy oversized fehér pólóban és egy egyszerű !rövidnadrágban nem picsanadrágban, rövidnadrágban! ülök a recepción és miért gondolja úgy néhány ,,kedves’’ úriember amikor odajön hozzám, hogy joguk van arra amint meglátnak egy fiatal lányt (engem), hogy a beteg perverz megduglak nézést elő kell venni és úgy nézni az arcomba? Miért kell olyan megjegyzéseket tenni már csak ha pislogok is egyet, hogy attól szívem szerint a falra másznék? Mi késztet és jogosít fel erre egyes embereket egyből? Attól, hogy egy fiatal lány vagyok az nem egyenlő azzal, hogy gond nélkül és nyugodt szívvel pofátlan és undorító stílusban beszélj velem úgy, mintha a k*rvád vagy egy tárgy lennék bármikor amikor recepcióra jössz. Hiába utalgatsz arra, hogy férfiból vagy és milyen csinosnak találsz, nem érdekel... Az is a munkám része, hogy kedves és segítőkész legyek, hogy te, mint vendég elégedett legyél, de ez nem jelenti azt, hogy zöld utat kapsz arra, hogy perverz megjegyzéseket tegyél és úgy viselkedj velem mint aki tárgyiasítani próbál... Gyerekkorom óta úgy neveltek hogy empatikus és megértő legyek, de amikor a perverz hízelgő cukros bácsi feeling jön a pofámba attól hányni tudnék...

Vannak kivételek azoknak ez nem is szól, de akik így viselkednek és nem csak a strandon dolgozó lányokkal hanem bármilyen más munkakörben lévő fiatalokkal azoktól kérdem, mi az istenért nem lehet tiszteletbe tartani a másik határait? Azt hogy az illető is egy ember? Van a tényleges kedvesség és a paraszt viselkedés között egy "enyhe" különbség, és az utóbbi úgy ahogy van kiábrándító.. Nem ártana ezt tudnia ezeknek az entitásoknak bár az ilyenek csípőből tesznek erre az egészre valószínűleg, és ez a legnagyobb gond.

Sosem fogom megérteni hogy egyes emberek miből hiszik azt, hogy ezt megengedhetik magunknak, hogy miért gondolják természetesnek, hogy így viszonyuljanak a másikhoz, és hogy akkor az mindenfajta dolgot elkell, hogy tűrjön. Nem így van. Csak sokuk egy hatalmas féreg akiktől hányni lehetne.. szánalmas milyen emberek vannak💀💀

[helsinkiaznyugate]

Mari empatikus nyugdíjas

[zeroz2ro]

Nem szeretné, egyem az empatikus kis szívét ....