#elveszítesz

[kocsmahercegno]

Fel fogok állni az asztaltól

Te pedig már csak azt fogod látni, hogy nincs is asztal..

@kocsmahercegno

[emlekeimkonyvtara]

Azt érzem, elveszítesz

[kittus0403]

Franz Kafka- Az író, a kislány és a baba

Az anekdota szerint Kafka egy nap a parkban sétált, amikor találkozott a sírdogáló kislánnyal. Az író megtudta tőle, hogy azért olyan vigasztalhatatlan, mert elvesztette a babáját. Kafka megígérte, hogy segít neki megtalálni, de a játék nem lett meg. Másnap ugyanott találkoztak, ahol elváltak, és egy levelet adott a kislánynak, amit a baba nevében írt: „Kérlek ne szomorkodj miattam, felkerekedtem, hogy bejárjam a világot, de írok majd neked minden kalandomról.”

És a levelek egymás után érkeztek. Minden alkalommal, amikor az író és a kislány találkozott, Kafka felolvasta őket, az utolsó találkájukon pedig egy új babával lepte meg kis barátnőjét. Mivel a baba egyáltalán nem hasonlított az eredetire, egy cédulát mellékelt hozzá, amin az állt: „utazásaim során megváltoztam”. Évekkel később a nővé cseperedett lány egy újabb, utolsó levelet talált a baba ruhájába rejtve: „Mindent, amit szeretsz, végül elveszítesz – állt benne –, de a szeretet mindig utat talál majd hozzád más formában.”

[tevagy-amindenem]

A legfőbb ok

A legfőbb ok, amiért elveszítesz valakit az életben, az az, ha úgy kezeled őt, mint egy lehetőséget.

[csacskamacskamocska]

A kényelmes tűsarkú

Kedves rosszindulatú hozzászólóból inspirálódva adtam a címet, akit amúgy letiltottam. Nyilván nem azért mert nem értett velem egyet, hanem mert szövegértelmezési gondjai rosszindulattal voltak összedolgozva. Az érintettség bosszúja lenne a jobb cím. Hogy amiben érintve vagyunk, találva érezzük magunkat abban nem tudunk normálisan reagálni. Nem az a baj, hogy elolvasok egy szöveget és rájövök, hogy basszus, én is így csinálom vagy basszus, ez de gáz, mintha rólam szólna. A gondot az okozza amit arról az emberről gondolunk, aki Így megjelenik a tudatunkban. Annak az embernek (magunkat aminek látjuk) a szerepe, a vélt személyisége, státusza, megítéltsége jelenti a problémát. És akkor projektálunk valamit. Mert úgy könnyebb. Pedig odébb is mehetnénk. Vagy átgondolhatnánk. Van egy barátom, aki ismeretségünk eleje óta a frászt hozza rám, mert időnként eltűnik. Beszélünk, csetelünk, napokon vagy akár heteken keresztül egész nap kommunikálunk, és egyszercsak nem jelentkezik, nem ír, nem olvassa az üzeneteket kész. Az őrületbe kergetett. Mi történt? Mi történik? Szét aggódtam magam minden alkalommal. Mert nekem ez nem tűnt normálisnak. És hiába van ott az aranyszabály, hogy a "rossz hír szárnyakon jár" vagyis nyugi, ha baj van azt sajnos nagyon hamar megtudod, valójában a saját szerepemmel volt ilyenkor bajom. Többre értékeltem a szerepem a kapcsolatban, mint ő. Én azon aggódtam, hogy nem tudok ott lenni és segíteni, támogatni, SZERETNI őt amikor szüksége van rá. Ő meg csak elégedett volt a korábbi beszélgetéssel és neki ott snitt. Aztán ebből lettek viták is, mert bennem ez olyan automatizmus volt, amit nem tudtam kezelni, ő meg nem akarta azt a kicsi pluszt beletenni, hogy visszajelez két szót, hogy mi van éppen és majd jelentkezik. A kérdés az volt, hogy miért nem akarta ezt beletenni? Az én gyötrő olvasatomban azért mert nem vagyok annyira fontos. (ez a rész kapcsolódik a felütéshez), hogy lett egy elgondolásom amiben szégyeltem magam. (nem egyenrangú kapcsolat, stb stb, talonbatevés, kihasználás, stb) Az ő olvasatában meg ne tegyek már rá több terhet, van neki baja elég, nem kötelessége és ne is legyen az, hogy beszámoljon nekem. Még hosszan hosszan írhatnám, hogy miféle stációkon és csiszólódásokon megy keresztül egy ismeretség, kapcsolat, barátság, amíg eljut oda, hogy ha elveszítesz, az veszteség neked is meg nekem is. De azt, hogy te teszel-e bármit azért, hogy ne veszíts el, azt nem tudom befolyásolni. És nem is akarom. Mert az a te életed. Mi a lényeg? Azért kell magaddal foglalkoznod (a saját belső működésed korrigálásával, a valós érzéseiddel, a szándékaiddal, félelmeiddel, gátoltságaiddal), mert csak arra van tartós hatásod és csak azzal tudsz egész komoly dolgokat megfordítani, ha magadon dolgozol. Nem önzés. Minden fájdalmas. Mert ez adatott, hogy érző lények vagyunk és egyszerre akarunk mindent. Akarjuk, hogy haladjon az életünk (ha van egyáltalán valami célunk) és közben legyen ott valaki aki az örömeink részese, és közben legyen szabadság is és közben lehetőleg a külső dolgok ne basszanak meg minket. Nos, ez lenne a kényelmes körömcipő. Férfi méretben is! De nincs. Úgyhogy elég sokat fáj az élet az embereknek. De azért sokkal kevesebbszer van olyan, hogy valami történés forrását nem tudjuk, mint az amikor pontosan tudjuk, hogy mi van. Csak nem szeretjük.

[vegtelenszerelem]

Mások nem érthetik ezt Amikor nézel megrészegítesz Múltunk nem volt, jövőnk meg nem is lesz Mert mindig megszerzel és elveszítesz

[a-holdon-tul]

ha túl sokat adsz magadból, előbb vagy utóbb de mindent elveszítesz.

[veledteljesminden]

Figyelj kicsit,

Nagyon túltoltam ma tényleg…

Írok egy utolsó üzit, ahol megtudhatsz most mindent

Nem érzem jól magam a fless túloldalra billent

Félek mire haza jössz nem leszek elveszítesz…

Annyi xanaxot dobtam be, végre nem érzem, hogy fáj

Annyi vodka felszívódott, hogy már nem látok határt

Annyi füvet szívtam ma este parázok talán…

Csak egy percig had lássalak még, hogy elmondjam babám…

Engem nem érdekelt semmi amíg te nem jelentél meg…

Utat mutattál a világban, azt éreztem, hogy élek

Mindig vigyázzál magadra, olyan csúnya ez a világ

Soha ne feledd el azt sem, minden rossz nap után újra nyílik virág

[xmrsstilinskix]

Álmomban zokogva rogytál a karjaimban mert azt hitted elveszítesz. De igazából a füled botját sem mozdítod..

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Felülmúlhatatlan érzés volt, hogy emberrengeteg volt mindenütt körülöttünk, és nagyon csúnyán összevesztünk, borzasztóan haragudtam, majd rád néztem és megláttam azt a hatalmas fájdalmat a szemedben, azt hogy sírsz, és abban a pillanatban minden haragom elszállt, nem bírtam ki hogy így lássalak csak ölelni akartalak semmi mást. És abban a pillanatban én is elsírtam magam.. Borzasztó rossz érzés volt hogy életemben nem láttalak ennyire össze törve, és önmagában hogy féltél hogy elveszítesz. De közben az hogy minden bent tartott stressz kijött és utána megtudtuk beszélni az közbe nagyon jól esett. Hogy sokkal jobb lett minden. Akármennyi fájdalom volt abban a fél órában, akármennyi ember hallott minket, még az az aranyos idős pár is akik néztek minket és velünk együtt nevettek/sírtak, azt hiszem nem akartam volna hogy máshogy alakuljon akkor ott semmi sem. Erősebbek lettünk, erősebb lett a kapcsolatunk mint eddig bármikor.. és ebbe belegondolni felülmúlhatatlan érzés♡

[hopelessbabylu]

Szerintem, amikor elveszítesz valakit, egy részed vele távozik, mégis a másik személyt hiányolod jobban, nem azt az önmagad, akit nem találsz többé.

[helen-price]

Ha virág lennék, leszakítanál újra?

Úgy mint azokat, miket szekrényem mélye rejt

Ma is el sétáltam egy mellett

Nem tudtalak kikerülni

-

Ha én lennék éjszaka az utolsó cigarettád

Szívnál utolsó lélegzetedig

Hogy sose hagyjon el füstöm?

Lennék gomolygó homályod

-

Ha árnyékod volnék, ó mondd

Félnéd- e a sötétet?

Félnél, hogy újra elveszítesz

Mikor kicsit ki kerülsz a fényből?

-

Ha egy csillag követhetne csak, életed végéig

Mondd, az enyém választanád?

Annyi csillag figyel téged

Arra várva, hogy le vedd tekinteted enyémről

-

Ha én volnék a tiszta pillanatod

Mennél- e újra bűnbe,

Hogy bármit láss

Csak ne a holnapi napot?

-

Lennél- e velem lent a porban

Úgy, hogy nem figyelsz

Hány kéz könyörög, hogy felhúzhasson?

Kész vagyok élni érted

-

Vágysz- e újra érintésemre ?

Vágyod- e jobban, mint egy fehér port

Mely vagy feledtet engem

Vagy behálózza velem tudatod

-

Ha utolsó korty volnék

Meghagynál érintetlenül?

Vagy bontanál egy másikat

Gondolván ott is ott leszek az alján

[versinator]

Madarának megállította

Gyermekszívünk testvértelen mifelénk leírták Beletartozik rabmadarak falattal levegőtlen Aranyházba nógatja mindenüvé tudhatták

Befagy későre kitér jóvátehetetlen Szöktető jelenléttel kilépünk elömlik Apróra legfőképpen elveszítesz végeérhetetlen

Szervek megpróbáltad kövessem nevelik Tulajdonképpeni aránytalanul gyengédségre települve Valód tetőpontra kosztümökben szülik

Parafrázisnak expedíció zihált elterülve Bibék elgáncsolom dosztojevszkij incarnálták Leskelő hétfele nyitottságába beszélve

[999blackdeath999]

Figyelj kicsit,

Nagyon túltoltam ma tényleg…

Írok egy utolsó üzit, ahol megtudhatsz most mindent

Nem érzem jól magam a fless túloldalra billent

Félek mire haza jössz nem leszek elveszítesz…

Annyi xanaxot dobtam be, végre nem érzem, hogy fáj

Annyi vodka felszívódott, hogy már nem látok határt

Annyi füvet szívtam ma este parázok talán…

Csak egy percig had lássalak még, hogy elmondjam babám…

Engem nem érdekelt semmi amíg te nem jelentél meg…

Utat mutattál a világban, azt éreztem, hogy élek

Mindig vigyázzál magadra, olyan csúnya ez a világ

Soha ne feledd el azt sem, minden rossz nap után újra nyílik virág 🖤🥀

[nam00n]

erősebben vagy, amióta nem vagy,

tűnt gyönyör, te, megközelíthetetlen,

erősebben, te, elveszíthetetlen,

ki elveszítesz, nemlét, te, hiszen csak

agyrém vagy, bármily drága: folyton elkap

a valóság: öngyilkos küzdelemben

vádollak, és néha már keserűbben,

mint ha ellenség volnál!… végtelen vagy,

végtelen hiány, hívó, üldöző,

megvont erőddel percenkint ölő,

halottam, egykor éppily éltető:

szégyellek így fájni, de semmi dolgom

a földön: csak tenálad vagyok otthon:

kell énnekem még sírodba csukódnom?!

— a huszonhatodik év, 41. üldöző hiány, szabó lőrinc

[veledteljesminden]

Figyelj kicsit,

Nagyon túltoltam ma tényleg…

Írok egy utolsó üzit, ahol megtudhatsz most mindent

Nem érzem jól magam a fless túloldalra billent

Félek mire haza jössz nem leszek elveszítesz…

Annyi xanaxot dobtam be, végre nem érzem, hogy fáj

Annyi vodka felszívódott, hogy már nem látok határt

Annyi füvet szívtam ma este parázok talán…

Csak egy percig had lássalak még, hogy elmondjam babám…

Engem nem érdekelt semmi amíg te nem jelentél meg…

Utat mutattál a világban, azt éreztem, hogy élek

Mindig vigyázzál magadra, olyan csúnya ez a világ

Soha ne feledd el azt sem, minden rossz nap után újra nyílik virág.