#első női magyar zenekar

[dendre]

A magyar popzenei emlékezet rossz állapotban van (a jelző bőven fokozható), amikor lehet, tenni kell a helyzet javításáért. Íme, egy példa:

AZ ELSŐ MAGYAR NŐI ZENEKAR.

Ez a köztudásban elég egyértelműen úgy él, hogy a Beatrice az. A Beatricéről meg egyértelműnek tűnő bizonyítékok alapján belátható, hogy 1969-ben alakult. Leginkább az alapító, Csuka Mónika elmondásai alapján, legutóbb a Hangfoglalón megjelent életmű-interjúban tette meg, lásd: https://hangfoglalo.hu/uploads/content/files/Csuka_Monika.PDF

A magyar sajtóban először 1970 elején jelent meg a Beatrice neve, az Ifjúsági Magazinban - és itt jön az, hogy most, hogy az Arcanum mindenkinek ingyenes egy hónapig (fyi: engem nem szponzorálnak, de használni tényleg jó) ezeket könnyen be lehet mutatni - előbb említés szintjén, majd 1971 januárjában be is mutatták őket, de közben 1970 szeptemberében a Magyar Ifjúság is közölt róluk egy rövidet. 

A Beatrice mellett ritkán a Vadmacskák szokott másik első zenekarként előkerülni, holott velük kapcsolatban meg nyilvánvaló, hogy nem 1969-ben indultak (hanem 1971-ben). De a Vadmacskák kapcsán néha előkerül az elődzenekar is, ami bizony csupa női tagból állt. És előbb indult a Beatricénél.

AZ ELSŐ MAGYAR NŐI ZENEKAR TEHÁT A NAPRAFORGÓ.

Szigeti Edit alapította és 1968-ban jött létre, bőven a Beatrice előtt koncertezett. Igaz, hogy nem “hangos beatet” játszott, hanem “folk-beatet” (ezek a korabeli elnevezések az újságokból, mai fordításban szerintem így határozható meg: a Beatrice eleinte korabeli poprock-dalok feldolgozásait tolta, a Napraforgó meg enyhén pszichedelikus kamarafolkot, freak-folkot).

A Napraforgó elfeledett zenekar, mert Szigeti a Vadmacskákkal jóval ismertebb lett. Pedig bőven a Beatrice előtt írt a Napraforgóról az újság is, 1969 júliusában az Igaz Szó, felsorolásban más folk-beatesekkel, pl. Tolcsvayékkal. Aztán 1969 decemberében már kéri az IM-et az olvasó, hogy mutassa be a zenekart, mert látta a televízióban. Kiderül, hogy már 1970 januárban lement tőlük egy óra zene a Petőfiben. És aztán 1970 februárjában az Ifjúsági Magazin poszterén szerepeltek (ez nagy szó volt, évi 12 előadó kerülhetett poszterre) és rendesen be is mutatták a Napraforgót (a poszter után lapozni kell egyet, ott kezdődik róluk a cikk, aztán még egyet. ott folytatódik). A felállás: Szigeti Edit - gitár, ének, Sütő Jutka - cselló, ének, Kovács Éva - gitár, ének, Kováts Dóra - hegedű, furulya.

Az emlékezet meg olyan, amilyen. Ha a Napraforgó el is jutott az említésig, az nem derül ki róla egyértelműen, hogy első lett volna. A Sebők-Jávorszky A magyarock története 1. - 60-70-es évek kötet másodikként említi, a Vadmacskákkal párban van egy mondat a Napraforgóról és az előbbire igaz, hogy a Beatrice után jött. Láttam a szöveget nyomda előtt (ennél nem, csak a második kötetnél voltam lektor), de nem szúrtam ki ezt. Egy Csajok a motoron nevű oldalon szerepel egy cikk, ami évszám nélkül sejteti, hogy “Az első női beatbanda a Napraforgó lehetett, még a hatvanas évek végén.” Aztán a Volt egyszer egy beat korszak nevű blogon van egy méltatás Szigetiről, itt teljesen téves a Napraforgóról az 1971-es indulás, de a cikkben amúgy is több nagy tárgyi tévedés szerepel (pl. “szerepeltek a kor kultuszfilmjében, a Liliomfiban...”). És van egy viszonylag friss, a fenti Csuka-interjúhoz hasonlóan hangfoglalós interjú Szigeti Edittel. Sajnos itt sem derül ki, pedig, hol máshol derülhetne, ha nem egy ilyen alkalommal, hogy mikor is indult a Napraforgó (könyörgöm, életmű-interjú, ez marad fenn, miért nem lehet pontosan kérdezni, ha nem derül ki az interjúból, elfelejtődik a beszélgetés során, akkor utólag, a szerkesztés során kideríteni fontos tényadatokat).

A fent linkelt 1971 eleji IM-cikk alapján a Napraforgó 1968-ban alakult, 1969 januárban koncertezett először, ‘69-ben már szerepelt a tévében, 1970 elején a rádióban, aztán 1971-ben Szigetiék Vadmacskákként rockosabbra váltottak, a Napraforgóról pedig nem sok maradt fenn. Pedig elvileg van (volt?) valahol tévé- és rádiófelvétel is az első magyar női zenekarról. Mert, hogy a Napraforgó az, azt nem lehet vitatni.

Egy aprócska (bár fontos) példa, hogy miért kellene még most, ameddig lehet elmenteni, újraépíteni a magyar popzenei emlékezetet. Illetve, hogy a forráskutatás miért elkerülhetetlen, ha bármiről tájékoztatunk.

[metalindex-hu]

Van Halen – Tokyo Dome Live in Concert (2013)

Van Halen – Tokyo Dome Live in Concert (2013) - https://metalindex.hu/2020/11/29/van-halen-tokyo-dome-live-in-concert-2013/ -

Az utóbbi napokban-hetekben sokan és sokféleképpen megemlékeztek Eddie Van Halenről (1955-2020) az írott és elektronikus sajtóban egyaránt. Számos különleges pillanatról olvashattunk, akár a gitáros életútjáról, akár a zenekar kiemelkedő lemezeiről. Eddie Van Halen minden rockgitárosra hatással volt, akár tudja, akár nem, akár bevallja, akár nem – és ezáltal minden mai rockzene hallgatóra is. Az általa forradalmasított játéktechnika (tapping) olyan tömény hangzást biztosít a hangszeres hármas megszólalásának, hogy azt kevesen tudták-tudják azóta is hasonlóan megtenni. Az alig néhány évvel később indult szinte évente feltűnő újabb zenekarok mind ennek a játéknak a bűvöletében alkottak: Dokken, Racer X, illetve Mr.Big, Extreme (George Lynch, Paul Gilbert, Nuno Bettencourt). A hazai térfélen pedig a Dokken-t és így az eredeti, 1974-ben alakult Van Halent számtalan dallamában 1990-től megidőző Sing-Sing-et (Csarnoki Antal/Abaházi Zoltán) is említhetem. Jól ismerték mind, a Van Halen jellemzőjét: a mindent kitöltő gitárjátéknak a szertelen basszussal és változatos dobbal az általában könnyed, szellős zenéhez illeszkedő tömör hangzását. A különböző stílusirányzatok egyre fokozott játéksebességre és technikai precizitására törekvő (sokszor csak jó iparos) gitárosai egyszerűen nem tudják túlszárnyalni azt a ’80-as évek elején megalkotott hangzást, amit a Van Halen összesen három hangszerrel volt képes elképesztően sűrítve megszólaltatni. Számos más csapat a telt hangzásra túlvezérelt, agyontorzított, ugyanazon hangszer több sávos megszólaltatásával tett elszánt kísérletet. Mit mondana erre egy másik műsorban a gluténháló szakértője, Paul Hollywood? „Nincs rá szüks��g”. A koncertfelvételek, mint a Tokyo Dome Live… is tanúsítják, hogy amit a stúdiófelvételen hallunk (leszámítva némi egyidejű billentyű szőnyeget), azt ez a csapat élőben is reprodukálni (volt) képes. És ez igaz a vokálokra is!

Van Halen – Tokyo Dome Live in Concert (2013) Alex Van Halen / Davil Lee Roth / Eddie Van Halen / Wolfgang Van Halen

A néhány év alatt minden egyes lemezével szakmai elismerést és hihetetlen népszerűséget elért Van Halen bátran újított a szintetizátor játékkal is, de nem cserélte le a gitárzenét. Bármilyen rövidek is a kifejezett szólók egy dalban (leszámítva az eleve szólóként eljátszottakat), valójában minden dalban végig pörög a ritmus/szólógitár. Az 1984 c. lemez elsőprő sikeréhez azonban kellett Diamond Dave is. A vörös latex-gatyájában a dob előtt spárgába ugró, oroszlánsörényét lobogtató énekes jellegzetes képére sokan emlékszünk. Ráadásul David Lee Roth azon kevesek egyike, akit a tudatmódosító szerek valójában tartósítottak. Esetében sosem egy széles spektrumú hangot, vagy a kiváló artikulálással átadott mély üzenteket díjaztuk, hanem egy olyan fesztelen-szemtelen, könnyed hozzáállást, amivel alig tud más gigasikereket átélő címlapsztori-énekes ilyen hitelesen szerepelni. Legalábbis anélkül, hogy maga ásná alá a népszerűségét. Saját neve alatt kiadott lemezein (1985-2003) aztán formabontó módon, egészen túlhajtotta ezt a hangzást, műfaji határokat alig ismerve. A Van Halen első zenitje után nem sokkal távozó Dave a zenekar nem kisebb sikerű Sammy Hagar-os korszakát követően 2012-ben egyszer csak visszatért! Bevallom, a Different Kind of Truth engem annak idején elkerült és a Japánban 40.000 ember előtt tartott, erre az albumra épülő koncert lemezét is később ismertem meg.

Ezzel jó ideig megfosztottam magamat számos élvezetes órától. Mit tud nyújtani még egy valóban legendás felállás* minden sikeren túl, kérdezhetnénk? Egyrészt egy láthatóan alig öregedő, inkább megérő csapat benyomását. Másrészt olyan fantasztikus örömzenélést, aminek a hangulatát – a video-megosztó portálok tanúsága szerint – sikerrel ragasztották rá az egyébként kissé fegyelmezett japán közönségre is. Harmadrészt pedig, mérhetetlenül professzionális előadást adtak egy továbbra is lokomotívként robogó bandától. Már a stúdió lemez borítója is erős volt, jól jellemzi, mit képvisel a Van Halen 2012-2013-ban: letisztult formákkal egy elegáns külsejű, egyszerű, mondhatni régies stílusú vonat mellettünk, és mi nagyon aprók vagyunk. Erős motívum a koncert lemez borítójának megállíthatatlanságot sugalló hatalmas hajója is (a turné plakátjáról).

Éjjelente órákra feledkeztem bele a színpadi négyes* erősségeit igazoló videókba: Eddie Van Halen – gitárvarázsló, az eredeti felálláshoz képest Michael Antony basszert 2007-be váltó Wolfgang Van Halen (Eddie fia), Alex Van Halen – dobos Diamond Dave – énekessel valóban 1:1-ben felelős az energikus lemez nagyjából minden hangjáért! Az eljátszott dalok listája kötelező iskolapéldákkal teli, megfűszerezve DKOT valóban legjobb dalaival. (Running with the Devil, I’m the One, Dance the Night away, I’ll Wait…). Emellett az első aranykor egyéb ikonikus dalai is felcsendülnek. (Hot for the Teacher, Panama, Ain’t Talk about Love). Lenyűgöző a számomra DLR energiája. A felvételek szerint gyakran összekacsint a gitárossal, ezalatt Wolfgang Alex-szel igazi örömzenét játszik. Bár a színpadi produkció valójában egy komoly szórakoztató műsor munkája, kihallom, hogy az új érás egyetlen DLR-os lemezen hasznosították az énekes önálló korszakából átmentett bohém hangulatot is. Szándékosan nem szóló karriert említek, mert a zenekarában (Steve Vai, Jason Becker, Matt és Gregg Bisonette, Billy Sheenan…) hatalmas formátumú hangszeresek fordultak meg. Ezért természetes, hogy mindegyikük hozzáadott értékét el kell ismernünk. Mégis, az a szertelen, sokszor hanyag és temperamentumos énekstílus, a laza szövetű szövegmondás nagyon benne van az DKOT hangulatában is. Eltelt néhány évtized és változott a világ is, így a korábban a David Lee Roth-t jellemző sokszor szexista és mégis szórakoztató stílus is megszelídült annyira, hogy a DKOT lemezen a női nemről és nem-ről szóló dalok (pl. a She’s the Woman) hiteles ám a korábbiaknál kevésbé szemtelen szerelmes daloknak tűnnek. Ezek a koncerten is erősen szólnak. A sorlemezt nyitó, vidám szövegű, önironikus Tattoo itt csak egy-két nagyágyú nóta után következhetett.

A Koncert hangulata egyszerre virtuóz és annyira gondtalan, mint pl. az Aerosmith Permanent Vacation-je (Everybody Wants Some…). A riói fesztiválok hangulata és zaja a sorlemezen és a koncerten is többször megjelenik  egy-egy nóta kezdésében vagy aláfestésében. Hallatszik néhány jellegzetes Hendrix-motívum, majd a dalok között feltűnik a Deep Purple Smoke on the Water-je is, elegánsan beágyazva egy nóta végébe (keresse meg a hallgató!) és teljes terjedelmében elhangzik Roy Orbison-tól egy korai VH-lemezen is rögzített Pretty Woman-je, blues-osabban, mint valaha. Rendkívül jól áll Lee Roth-nak a dal, a japánok is megőrülnek ahogy az angolszászok is azoktól a pörgetett hangoktól, és feltűnik a nóták sorában egy santanás latin rock betét, lenyűgöző dobszólóval. Persze nem hiányozhat a Kinx egykori slágere, You Really Got Me is, ami a beat korszak után a Van Halen által lett globálisan ismert.

Az előadást színesíti, hogy a koncert előrehaladtával japánul egyre többet kommunikáló, nem csak domo arigató-kat kiáltó Diamond Dave még mindig kamaszos attitűddel éli át az élményt. Valószínűleg sokkal kevesebbet ugrált és futott már ezen a bulin, mint egy-két évtizeddel korábban, szabadmászó korában. Sőt (ismét a közönség soraiból felvett videókra támaszkodva) a koncert végén néhány dalra jószerivel sétára lassított a színpadon. Ám az utolsó, tényleg utolsó dalra, a Jump-ra belengetett hatalmas fekete-fehér kockás zászlót becsülettel hordozta. Ugrált, ahogy a közönség jó része is. Éneklése semmivel sem volt karcosabb, mint bármikor máskor. A Jump-ot szerintem a zenehallgató-médiafogyasztó világ ~70%-a jól ismeri. Emlékszem arra az időszakra, amikor a magyar rádió heti (egyáltalán nem rockzenére szabott 3 órás) kívánság műsorában legalább minden második-harmadik héten játszották, éveken át. Ehhez képest volt olyan szintén japán koncert, amikor ez a dal fel sem került a repertoárra. Itt azonban őrületes, csillogó konfettiesőben hatalmas ovációval zárja a jeles eseményt.

Ezt a négyest már biztosan nem látjuk a színpadon. A korongon azonban minden ott van, amit a szinte első felállásról (még ha egy másik, de több szempontból autentikus basszusgitárossal is) megidézni lehet.

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/szamos-ujdonsag-lesz-a-nyolcadik-villanyi-roze-fesztivalon/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/szamos-ujdonsag-lesz-a-nyolcadik-villanyi-roze-fesztivalon/

Számos újdonság lesz a nyolcadik villányi Rozé Fesztiválon

Számos újdonsággal – köztük magyar-horvát kulináris kalandozásokkal, illetve stifolder- és kulenversennyel – várják július 13-án és 14-én a mintegy 30 programot kínáló nyolcadik villányi Rozé Fesztiválra a látogatókat.

A szervezők MTI-hez eljuttatott közleménye szerint idén is a rozé bor karakteréhez illeszkedő fiatalos, lendületes programokat kínálnak a vendégeknek. Az ingyenes progamsorozaton mintegy harminc borászat képviselteti magát.

Az idei újdonságokra térve közölték, hogy a közönség a magyar-horvát kulináris kalandozások és a határmenti régió borászatainak versenye mellett horvát néptáncbemutatón, illetve a délszláv ország borvidékeit bemutató kiállításon is részt vehet.

A Gasztroudvar látványkonyhájában a zgvacet elnevezésű horvát étel és a magyar tejfölös gombaragu kerül a középpontba. Szombat délelőtt a Diófás téren horvát-magyar főzőversenyt is tartanak.

Az összegzés kiemelte, hogy Villány lesz a házigazdája az első Határmenti Stifolder- és Kulenversenynek is, amelyre magyar oldalról Baranya megye, horvát oldalról Verőce-Drávamente megye és Eszék-Baranya megye amatőr stifolder- és kulenkészítői nevezhetnek saját készítésű kolbászféléikkel.

Július 14-én délután tartják meg a Rozémaraton elnevezésű jelmezes futóversenyt, amelyen a rózsaszínbe öltözött futók – zenés felvonulás kíséretében – három kilométeres távon mérhetik össze teljesítményüket.

A női és férfi kategóriában induló futóknak rozéfröccs, a gyerekeknek málnaszörp frissítőket is biztosítanak a verseny alatt. A zsűri nemcsak a gyorsaságot, hanem a jelmezek kreativitását is értékeli.

A vállalkozó kedvűek túravezető kalauzolásával szombat délelőtt járhatják be a Szársomlyó-hegyet, ahonnan páratlan kilátás nyílik a villányi borvidékre. A túrán minden résztvevőt borkuponnal jutalmaznak – jelezték a szervezők.

A közönség szórakoztatásáról pénteken a Péterffy Bori & Love Band, majd a Harold Zenekar, szombaton pedig a Vad Fruttik nagyszínpadi koncertje és a Ritmo de Conga Show latin bulija gondoskodik.

[korkep-blog]

Programok Nógrádban és környékén

Programajánlónk a Losonci járásból

Programajánlónk a Losonci járásból

  Szeptember 12., 17.00 óra – Pozsony, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma.

  Brämer-kúria (Žižkova 18.)

  Gyurkovits Ferenc, losonci festőművész emlékkiállítása. A tárlat november 4-ig lesz látogatható.

  Szeptember 14.-16. – Fülek – Rimaszombat

  Eszterlánc – Országos Gyermek-Néptánc Fesztivál

  Idén a 9 legjobb hazai gyermektánccsoportot és 28 táncos szólistát várnak fesztiválra. Közreműködnek: Szalóki Ági, Ifjú Szívek Táncszínház, Hegedűs Máté és zenekara, Varsányi zenekar, Kuttyomfitty Társulat, Netz Produkció, Paramisi Társulat, Motolla Baráti Kör

  A rendezvény részeként Kézműves kiállítás nyílik a Füleki Vármúzeumban, a Bebek-toronyban.

  A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség és a Hagyományok HázaHálózat-Szlovákia első alkalommal rendezi meg a Magyar Kézművesség a Felvidéken c. kiállítást.  A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség és a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia ez év áprilisában hirdette meg pályázatát „Magyar kézművesség a Felvidéken 2018” kiállításon való részvételre. A szervezők szándéka a felvidéki kézműves-mesterek alkotókészségének serkentése volt, de emellett méltó fórumot kívántak teremteni szakmai tapasztalatcserére és méltó bemutatkozásra. A tárlat szeptember 14-16. között várja a látogatókat Felvidékről és az egész Kárpát-medencéből.

  A kiállítást Jámbor Mónika, a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség elnöke nyitja meg, az eseményt megtiszteli jelenlétével Agócs Attila, a város polgármestere is. A szervezők szándéka, hogy a kézműves seregszemléből – hosszútávra – hagyományt teremtsenek.

    szeptember 14, 17.00 óra, Losonc, Szabó Gyula emlékház

  Művészet mindenkinek c. kiállítás megnyitója

  Szabó Gyula, losonci festőművész kassai magángyűjteményekből előkerült  Szabó Gyula alkotásokból.  A kiállítást Szabó Kinga nyitja meg. A megnyitón Korponai István Szabó Gyula megzenésített verseit adja elő.

  Szeptember 15, 12.00 órától – Fülekpüspöki XI. falunap

  Program:

Ugrálóvár, körhinta, gólyaláb, lovaglás, arcfestés és sétakocsikázás a gyermekek rész��re, méhtermék kiállítás, Sütés – főzés a teraszon:

15:00

Népművészeti műsor a kultúrházban: – Ipeľ és a Nógrád folklór tánccsoport, – fülekpüspöki Pro Musica női énekkar, – Szurdokpüspöki Hagyományőrzők, – Agócs Sándor – tárogató, – Silváš Erik – gitár, – Kovács Viktória – mesemondó, – Mihalovics Erika és Zsófia – népdalok, – Miroslav Melicherčík – harmonika, – Mihály Dodi – táncdalénekes Sőregről.

19:30  Zenés szórakozas, koncert a sportpályán: (RAMSES, FunkastiK, MUSÍ BYŤ!)

Jacsmenyík József Festőművész festményeinek kiállítása

Megnyitó: 2015 szeptember 11-én (pénteken), 16-órai kezdettel.

    Szeptember 15., 9.00 óra – Gömörpéterfala, Almáspuszta, A Völgy – Gyógynövény gyűjtő túra

  A  túra 9:00 kor indul és 13-14 óra közt ér véget.

Rossz idő esetén elméleti oktatás és egy általános erősítő keverék elkészítése.

Túravezető: Gáspár Hedvig Hesse (természetes gyógymódok, biokémia. Szükséges eszközök: kosár, vagy papír szatyor, metszőolló, vagy olló. Érdemes magatokkal hozni jegyzetfüzetet és íróeszközt is. Regisztráció: Szvorák Bratyinka Zsuzsanna, +421 915 113 416,

  Szeptember 16, 08.00 órától – Egyházasbást, Bed & More Pogányvár

  Túra a Szár-kőre

  Túravezető: Kovács Roland

  Részletek: Autóval Ajnácskőbe megyünk, illetve azon át a Szelec-pusztáig. Erdei utakon érjük el a Szárkő bazaltorgonáit, a Zaboda alatt haladunk el.Vissza pedig ugyanezen az úton jövünk vissza.

  Szeptember 22., 7.00 óra – Phoenix Lutetia Polgári Társulás

  Selmecbánya – Garamszeg – Úrvölgy autóbuszos kirándulás

  Tervezett program:

7:00 – Losonc, indulás az YMCA épülete elől

9:00 – 12:00 Selmecbánya – vezetett séta a városban, ebéd, szabadprogram

13:00 – 14:30 Garamszeg – fatemplom megkintése

15:00 – 17:30 Úrvölgy – a bányászfalu bejárása

17:45 – 19:30 Hazautazás

  A kirándulásunk során megtekintjük az UNESCO Világörökség részét képező Selmecbánya város központját és a Garamszegi fatemplomot valamint egy csodálatos szépségű bányászfalut, az Úrvölgyet.

  Jelentkezés legkésőbb szeptember 20-ig.

Kapcsolat és információk:

Phoenix Lutetia Polgári Társulás, Losonc

E-mailen: plutetia@gmail.com

Mobilon: 00421 917 290998 vagy 00421 905 176 343

Vonalas telefonon (este 19:30 után) 00421 47 4331 991

  Összeállította: Puntigán József

[robokacsa]

Sziget 6. Nap

Jöjjön akkor a rendhagyó beszámoló, amíg friss az élmény. Szóval a 2014-es qotsa koncert óta nem jártam a Szigeten, most meg hirtelen annyi jó fellépő lett, hogy majdnem hetijegyet is vettem, amiről lecsúszva aztán kimerültség és rápihenés taktika miatt csökkent végül kettő helyet egy napra a nézzük meg hogy holt tart a külvilág és a mai ifjúság projekt. Pár kritikai észrevétel azért lesz, de előljáróban jelentem, meg lehet nyugodni, minden a legnagyobb rendben van.

Kronológiailag haladva Szigetre nyilván HÉVvel kell menni, és modhatom mit sem változott, mint ahogy a cigány jegyüzérek is ugyanúgy veszik és adják a jegyet, a Filatorigát megálló és a bejárat között, viszont újdonság, hogy át lehet vágni a Mol kútnál. A beléptetésnél kedvesek, a K hídnál a szelfihordáknak már fellépő kis emelvényük is van, a vízpermet viszont pozitív és jól jön a tűző napon. Aztán bejutva és a Nagyszínpad mögötti, most teljesen kiégettfüves térre kiérve jött egy nagy sóhaj és az átkozott nosztalgia. Nem terveztem hogy lesz ilyen, egyszerűen csak így jött az alattomos, aztán igyekeztem gyorsan elhessegetni.

MØ

A generációs hasadékot és hogy valami, a szocializációmtól egészen eltérő dolog történik, itt éreztem a legjobban. A zene igazándiból ilyen tűrhető és igényes elektropop dubstep alapokra és utóbbi négy negyed helyetti ritmustalansága, ami nálam elcseszi a táncolhatóság faktort. És nyilván megrökönyödés, hogy mások körülöttem úgy buliznak errre délután 6-kor mintha életük koncertjén lennének, persez biztos van az az alkohol agy egyéb tudatmódosító menniység amitől könnyebben megy az ilyen, de a lényegi különbséget azzal hessegetem el, hogy én nyilván nem ilyen zenéken nőttem fel és azért furcsa. A koncertről egyéb benyomások, hogy Karen Marie Aagaard Ørsted Andersen nagyon 80-as évek popsztárnak koreografálta magát és noha a hangja a konferanszok és a sikítások alapján teljesen rendben van, nagyon szépen playbackelt végig stúdióminőségben, kivéve amikor elfelejtett rátátogni a hangjára. Ettől függetlenül a közönség imádja, és amikor lemegy közéjük minden, de tényleg mindenki kezében ott az okostelefon, hogy megörökítse a pillanatot. Ennél is furcsább megfigyelés hogy a közönségarányt szerintem minimum 2/3-al vitték a lányok, akiknek kb. a fele néz ki úgy mint egy standard fesztiválozó, a másik fel olyan, mintha a plázából / intagram profiljából,stb. lépett volna ki. Nyilván furcsa válzotás ez mert régen a fesztiválozás a zenék és az egyéb igénytelen körülmények miatt inkább férfias műfaj volt (nem kizárólagosan és csomó jófej klassz lány is volt mindig), most pedig úgy tűnik, minha az fesziválélmény vagy legalább annak a reprezentálása átvette volna a hatalmat. Szerencsére összességében nem ennyire rossz a helyzet, de ez is egy létező vonal.

Bandukolás, tápolás és megfigyelésszünet.

Látványosan több az ázsiai, fekete, és mindenféle ember.

Idei fesztivál sláger, a felső vagy valamilyen top helyett hordott sima fekete, kicsit csipkés melltartó. Nyilván a laposabb cicijű lányok hordják ezt és igencsak szexi :DDD Régebben ugye simán ki lehetett szúrni a magyarokat, hogy sokkal igénytelenebbek így öltözködési szempontból, ez a különbség mára nagyjából eltűnt és mindenképp van pozitív fejlődés, viszont hogy megmaradjon az egy lépés lemaradás, a nyugatiak sokkal lazábbak és sokkal szabasosabban hagyják láttatni amit kell, míg a magyar lányok prűdebbek. :(

A streetfood és egyéb kajás blokk nem lett jobb, inkább stagnálást vagy apró visszaesést érzek.

Tényleg akkora a városfaktor, hogy nem csak Rossmann és Aldi, hanem női fodrász kitelepülés is van már.

Jut eszembe a másik fesztiválsláger, aminek a forrását nem sikerült  megtaláltni, de szinte minden második emberen láttamaz az arcon csillogós flippersmink, amiről eddig azt hittem, hogy kb. így általános iskola alsóban menő csak, de ezek szerint nem. Leginkább lányok hordják, de élt a lehetőséggel néhány fiú is.

Hátul sétálva kicsit odahalatszott Shawn Mendes és tényleg ilyen tizennény éves kislány vedd le nekem a bugyikád nyáltenger az egész, mint képzeltem.

Az utakon közepes a por és elég nagy a tömeg viszont egyetlen egyszer sem jött nekem senki, de még egy kicsit sem. Én alapból figyelni szoktam, de a budapesti közmorálhoz képest feltűnően odafigyel erre mindenki más is és ez jó.

Az hogy lányok kézenfogva sétálnak, az bármit jelenthet, biztosan csak nem szeretnék elhagyni egymást. Node amikor az egyik férfi gyengéden megcsókolja a másik nyakát mielőtt beszaladnak táncolni, az már igencsak szivárványforradalom! Az egyikük természetesen hasonlított Vona Gáborra.

A Colosseumban veretős basszuságyú zenére még mindig tök jól rá lehetne mixelni, hogy leszbikus, nigger, lakatos, Roth, buzeráns, narkós, oláh és tót, és pl. a prideon Pozsonyi Ádám könyveket égetni rá.

La Femme

Miattuk esett a választás pont erre a napra. Nem vártam hogy élete koncertjét adja a zenekar pont itt, viszont csalódni sem kellett, mert jó volt és egyszerűen túl szuper számaik vannak ahhoz hogy ne tudjak nekik nagyon örülni. A koncert dimanikáját mondjuk nem teljesen értettem, mert rögtön az elején leadták szinte az összes gyors húzatást és a a végére csak az Antitaxi maradt, közben lassú és középtempójú punnyadás, amitől függetlenül a közönség azon része ahol én táncikáltam elég jól elszórakoztatta magát.

Köszben az én félig francia halandzsámmal az Où va le monde refrénjét együtt énekelve a többiekkel végleg realizálódott bennem, hogy rohadjon meg az összes csülökpörköltszaftos honi sudribunkó, ha trolldemokráciában provokálni kell, akkor provoáljunk: Európai Egyesült Államok Párt néven fogok mozgalmat indítani - Gyuri bácsi, lehet küldeni a zsetont - jelmondatunk a hiszünk a szeretet és az összefogás erejében lesz, aki pedig nem hisz benne, az takarodjon Moszkva külsőn egy kukának döntve leszopni Putyin öreg KGB-s faszát.

Szóval jól éreztem magam és a három szinti egy gitár egy dob plusz még egy vokáloslányból jövő szuper zene mellett itt a közönség is nomrál és/vagy általam megszokott fesztiválarcokból állt. Szerencsére nem nézek ki vészesen öregnek, és a fizikummal sincs gond, de olyan hülyeségekben sem akarok hinni, hogy a 34 az új 24, szóval önkritikusan elgondolkoztam, vajon meddig lehet és szabad még bátran elvegyülve együtt ugrálni a tőlem jóval fiatalabbakkal és mikor jön el majd a max. hátulállós kívülállóként szemlélődős korszak. Ha előbbiből ez lett volna az utolsó ilyen, akkor örülök, hogy pont ez volt.

+ Celebspotting: először azt hittem nem ő az, mert magasabbra emlékeztem, de tényleg ott volt a Mirelit könyv írója is a koncerten, és nem fogják elhinni, a telefonjának segítésgével örökítette meg épp a látottakat.

Little Dragon

Az MØ-nál számomra élvezhetőbb swéd elektronikus pop, kevésbé dubstep, mintinkább trip hop alapokon, furcsaruhás ázsiai énekesnővel. Az első felütésnél mintha nem kett volna egy hangszínben az ének és a zene ,de aztán javult a helyzet és nem volt ezzel a koncerttel semmi gond, de egyszernézős, és nem lehetett nem összehasonlítani a minimum két kategóriával jobb előzővel és közben azon agyaltam, hogy miért nincs egymás után háromszor La Femme, ha kicsit kisebb elánnal, de simán lemenne még, vagy ha nem is pont az, akkor más legalább ugyanolyan kategóriájú zenekar és mennyire éri így meg a 24,5k-ért a napijegy, miközben egyszer simán belefért.

Úgyhogy nem is fogok fanyalogni itt a végén. A Sziget mostmár sokadik generációk ifjúságát magamögött tudva továbbra is egy baromi klassz dolog Budapesten, mindenkinek picit másért, és örüljünk hogy van nekünk egy ilyen.

[trafohouse]

Amíg nálunk döngött a beat, miben volt Afrika? // Bognár Szabolcs, Hock Ernő - Felabration + PLAYLIST

Október 14-én az afrobeat nemzetközi nagykövete, Dele Sosimi remek magyar zenészekkel hoz bulit a házba. A zenész-aktivista Fela Kuti születésnapján 1998 óta megtartott, egész világot behálózó Felabration-ünnepek idén először érnek el hozzánk is. A magyar Felabration szervezői közül a zenész Bognár Szabolccsal (Soulclap Budapest) és Hock Ernővel (The Qualitons, JÜ, Zuboly) beszéltünk Fela aktivizmusáról, autók borogatásról és arról, hogy mi a budapesti afrobeat. Dele Sosimivel is beszéltünk, az interjút vele itt tudjátok elolvasni.

  Trafó blog: A Felabration oldalán hivatalos partnerként szerepel Budapest – New York, Dél-Afrika, Mexikó, Argentína és Oszaka mellett. Merre tartanak még Felabration eventeket?

 Bognár Szabolcs: Nem tudom pontosan megmondani, de sokfelé. Nehéz megkülönböztetni azt is, kik hivatalos partnerek és kik önállóak. Nekünk sikerült leokézni a license-t, de Londonban, Tokióban, Észak-Európában, Ausztráliában is vannak események, minket pedig Ausztriából kerestek. Ismerek egy osztrák promótert, aki azt mondta, ha hamarabb tud a magyar szervezésről, már idén is mehettünk volna Bécsbe.

  Hock Ernő: A középkelet-európai régióban, ha minden igaz, végül ez lesz az egyedüli hivatalos esemény.

FRISS & VADIÚJ & CSODÁS AFROBEAT MIX A FELABRATIONÖN FELLÉPŐ ZENÉSZEKTŐL - ITT KATTINTS IDE

fotó: Zenészportré

TB: Honnan jött az ötlet?

  BSZ: Ernő már régóta beszélt ilyesmiről, csak sosem volt apropó.

 HE: Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy nagy afrobeat gangbanget csinálni, amiben kvázi önképző körként minden havert megjátszatunk – ha pedig többé is válna a dolog, az annál jobb.

 BSZ: Ernőék még régebben a Qualitons-szal vettek fel meghatározó afrobeat anyagokat. Ezeket világszerte játszották DJ-k. Talán ők voltak itthon az első zenekar, akik elég embert rántottak össze és sikeresen idézték meg a korszakot, ahonnan az afrobeat is származik.

  HE: Jó kör volt, most is az. Néha még beesnek a koncertjeinkbe páran – főleg fúvósokra gondolok –, akikkel össze tud állni ez a hangzás.

 BSZ: Én tavaly a saját zenekari projektemhez írtam két-három ilyen számot (egy éve jött ki a Szabi: Elevate LP – bn). Mikor ezeket játszottuk Ernőékkel, többen is egymásra találtunk, akik szeretjük ezt a műfajt. Nálam amúgy ez időszakos kattanás. A tavalyelőtti télen jött el a mélypont, tényleg nagyon belecsúsztam. Akkor még csak megfogant, hogy legyen itthon Felabration, de miután kimentem Brazíliába, megszületett az elhatározás is. Január volt, októberre kellett összehozni, még pont időben voltunk.

 Ernő és Rafi voltak az elsők, akiket felhívtam (Rafi – Halmos András, a Trafó korábbi zenei szervezője, a JÜ dobosa a Felabration harmadik szervezője – bn). Egyből lelkesen beleugrottak. Nagy segítség volt M3nsa is (ghánai hip-hopper), aki akkor még itt lakott Pesten. Ő volt már Felán és sokakkal dolgozott együtt, akik névnek számítanak a műfajban – például Tony Alennel, aki Fela dobosa volt, de Dele Sosimit is személyesen ismerte. Összekötött mindenkivel, így kerültünk a hivatalos csapathoz és jogkezelőkhöz is.

  Dele szintén hatalmas támogatás. Egyből azt mondta, segít mindenben. Borzasztóan lelkes. Mikor beindult a promó, azzal hívott, hogy láttuk-e, hogy átállította a plakátra a profilját és szeretné, ha Dávid róla is festene egy portrét (a budapesti Felabration plakátot Fela Kuti arcával az ugyancsak kiváló Tripo, Tripsánszki Dávid rajzolta – bn). Azt mondta, történelmet fogunk csinálni. Ő az afrobeat nemzetközi nagykövete, és alig várja, hogy idelátogasson. Inspiráló.

TB: Mit kell tudnunk az afrobeatről, miért kaptatok rá?

BSZ: Hoppá. Ernő, szakértesz?

HE: Hiába túrom évek óta, mindig újabb elképesztő kincseket találok. Az ‘50-es évek végétől és a ‘60-as évek elejétől a mai napig mindenféle országból találni valami újat. Ezer blog foglalkozik ezzel, mindenféle DJ-k és kiadók éltetik. Németországban például nagyon kultiválják. Ez a műfaj iszonyat jó korlenyomat. A ‘60-as években nálunk döngött a beat és a mindenféle rock. Tök érdekes, hogy közben Afrikában miben voltak, hogyan transzformálódott a nyugati hatás a népzenéjükre. Alapvetően kőkemény népzenéről van szó...

BSZ: …ami kőkeményen találkozott a nyugati ritmusokkal.  A legegyszerűbb definíció talán az, hogy nyugat-afrikai hagyományos ritmusok, dal-és énekformák találkoztak a funkkal, a soullal és korábban nem ismert nyugati hangszerekkel. A ‘60-as és a ‘70-es évek különleges együttállások lenyomatát örökítettek meg, és az afrobeat kiemelkedik ezek közül. Ez Fela erős egyéniségének is köszönhető. Olyan karakter volt, aki felvállalta ezt és képes volt híressé is tenni.

„Kevesebb bullshit, több tánc” A The Mabon Dawud Republic néven Felabrationre összerázott közeg behálózza a budapesti hip-hop, funk, soul, jazz köröket, akkor is, ha csak a szervezők projektjeit tesszük egymás mellé. HOCK A basszeros Hock Ernő sokféle formációban játszik, a RHCP RHCP RHCP The Qualitons garázsrock zenekar például nem sokára a magyar showcase fesztiválon, a Bush-on fog fellépni (Hock tavaly télen a JazzaJ freejazz koncertsorozat kurátora is volt, akkor ezekben a videókban beszélt mindenféle hasznosról). BOGNÁR Szabi billentyűsként és szervezőként is működik. Kontinensek között dolgozik projektjein, a SoulClap egyik alapítója. A szerda esténként Instantban megtalálható Hip To The Game-mel az első élő hip-hop jam session sorozatot hozta el Budapestre. THE MABON DAWUD REPUBLIC A zenekar tagjai olyan bandákban játszanak még, mint az Irie Maffia, a Manaky, a Szabó Balázs Bandája, Palya Bea zenekara, a Sena Live Band vagy a Makrohang. A Felabrationön fellép Sena Dagadu, Said Tichiti, Akkezdet Phiai, Elsa Valle és a Slow Village is.

TB: Elindult az oda-vissza hatás.

  HE: Igen, akkoriban kezdtek kinyílni a kapuk, lehetett utazgatni, mindenfelé eljutottak a műfaj nagykövetei. Fela is ment, tanult erre-arra.

 BSZ: Ezért is keverhetett ennyi mindent. Jómódú családból jött, az anyukája volt például az első női sofőr Nigériában (Funmilayo Ransome-Kuti nőjogi aktivista is volt az anti-kolonista mozgalomban – bn ). Fela Angliában tanult évekig, aztán mikor a zenekarával Amerikába jutott, erősen befolyásolták az ott megismert ideológiák. 1969-1970 körül csúcson voltak a szélsőséges mozgalmak. Találkozott a Fekete Párducokkal és magáévá tette azt a filozófiát és mentalitást, ami végül még inkább kiemelte a zenéjét és őt magát is.  

  HE: Igazi leader fickó volt. Afrika iszonyat nagy, már csak egy ország is elképesztő méretű, ennek megfelelően rengeteg zenekar játszotta ezt a zenét, de az egész többnyire meg is maradt ennyiben. Az a tartalom viszont, ami Fela zenéje mögé került, egyedi volt. Vannak még híres afrikai zenészek, mint a malii Ali Farka Touré de senki nem lett ilyen jelentős.

  BSZ: Könnyű lenne Felából eredeztetni az afrobeatet, de előtte, közben és utána is létezett a műfaj. Viszont Fela zenéje lett a védjegy, ő vált híressé.

TB: Tudtok mondani olyan kortárs zenei jelenséget, aminek a Feláéhoz hasonló mozgalmi, sajátos filozófiai hatása lehet?

  HE: Bármennyire is fáj vagy nem fáj, a zene piaci irányba tolódott az egész világon, Felának pedig nem az volt az elsődleges kérdése, hogy mennyi pénzt tud csinálni a zenéjéből. Volt mondanivalója és erős gyökerekkel rendelkezett. Ma mérlegelsz, hogy mennyire akarod túl- vagy kibeszélni a dolgokat, megéri-e ez neked. Szeretsz zenélni és meg is élnél belőle. Szerintem ezért sincsenek nagy szószólók. Nem is feltétlen a szavakban gyökerezik az ellenállás. Nehéz úgy egyensúlyozni, hogy ha zenélni akarsz, akkor mutass és mondj is valamit, de közben ne halj éhen. Sokat agyalok ezen én is. Amióta a világ a világ, fontos kérdés volt, hogy hogyan maradj önmagad.

 BSZ: A kérdésedre Kendrick Lamar jutott eszembe, de ő azért más problémákkal is találkozik ma. A projekt kezdetétől gondolkodunk azon, hogy hogyan adjuk át a zenén kívül Fela mentalitását és üzeneteit is. Egyikünk se olyan alkat, mint ő. Nagyon ritkák azok a karakterek, akik fel tudják vállalni a küzdelmet, vagy ennyire erős a kisugárzásuk.

  HE: Mások a történeteink. Nincs annyi mindenről mesélnünk se a korunkból kifolyólag, se abból, amiben vagyunk.

 BSZ: Közben azért lehetne miről beszélni…

 HE: ...lehetne, de máshogy.

 BSZ: Mindenkiben ott a kérdés, hogy miért nem borogat autókat és mikor jön el az a pont, amikor viszont fog? Nekünk ez az eszközünk arra, hogy alternatívát mutassunk. Évekig imádtam Fela zenéjét úgy, hogy lövésem sem volt miről is szól. Miután megnéztem a dokumentumfilmet, leesett az állam. Egészen más szinten kezdtem kötődni hozzá. Azóta se találkoztam hasonló történettel és hozzáállással.

Fela az aktivista Fela Kuti a ‘70-es években ismert politikai tényező volt egész Afrikában. A korrupt, szegényeket szegényen tartó nigériai kormányerőket ugyanúgy bírálta, mint a kolonializmust. Zenéjében hangot adott gondolatainak (a világszerte híres Zombie például a nigériai katonákra vonatkozott), amit az erőszakos és elnyomó rezsim nem hagyott szó nélkül. Felát angol Wikipédia oldala szerint több mint 200 alkalommal tartóztatták le különböző okok miatt, 1977-nem pedig katonák támadták meg a házát. Elpusztították hangszereit, felvételeit, megverték barátait, bántalmazták idős édesanyját. Leghosszabb fogva tartása 20 hónapig tartott 1984-ben.

 „Képzeld el Che Guevarát és Bob Marley-t összegyúrva egy emberré – akkor lehet valamilyen benyomásod arról, ki volt a zenész és aktivista Fela Kuti” Herald Sun ausztrál napilap, 2011. február

TB: Fogja folytatni a The Mabon Dawud a Felabration után is?

  HE: Ez a terv. Nem szeretnénk világéltünkben kizárólag Fela Kuti számokat játszani.

  BSZ: Mikor az első próbán nyolcan találkoztunk, egyből az lett a kérdés, hogy akkor ugye együtt maradunk? Nehogy már ennyiben hagyjuk. Ritka, hogy ennyi embert együtt motiváljon valami.

 TB: Mindenki általában ezerfelé van, gondolom ennyi embernél a próbákat a legnehezebb összelogisztikázni.

 BSZ: Gyakorlatilag lehetetlen. De van terv és van akarás. Sokunk írt ilyen felállásra szerzeményeket, és magunkat is megleptük, mennyire jó így, ennyien együtt. Tök sok ötletünk van, nem áll meg a dolog ott, hogy Fela Kuti emlékzenekar lennénk. Nem is feltétlenül csak afrobeat vagy afrofunk irányban játszanánk. Szeretnénk ebben a szellemiségben, de sokfajta és kortárs zenét csinálni.

  bn

Tovább is van Ha még hallanátok Feláról, nézzétek meg ezt az interjút, amit Szabi ajánl.

[metalindex-hu]

Molassess: Through the Hollow (2020)

Molassess: Through the Hollow (2020) - http://metalindex.hu/2020/10/16/molassess-through-the-hollow-2020/ -

A The Devil’s Blood 2013-as feloszlását és a gitáros-dalszerző, Selim Lemouchi halálát követően az énekesnő, Farida Lemouchi és három egykori TDB-muzsikus, további két hangszeressel kiegészülve tavalyelőtt indította el új csapatát, a Molassess-t. Kétszámos bemutatkozó EP-jükről nemrég írtam (itt), ma pedig a holland zenekar első teljes anyaga is napvilágot látott.

Oldalunk olvasói közül mindenekelőtt az egykori TDB rajongóit érdekelheti az új formáció albuma, ugyanis amit hallunk – lelövöm a poént –, nem metal. Rocknak is csak némi jóindulattal nevezhető, de akkor micsoda? Egy biztos: a Molassess nem akar második The Devil’s Blood lenni, talán ezért is ilyen radikális a szakítás a múlttal, mind zeneileg, mind pedig látványilag. A Through the Hollow zenei gyökerei sokkal inkább a 60-as évek második és a 70-es évek első felében keresendők, a jelzők között pedig kisebb hezitálást követően simán otthagynám a „pszichedelikus” és az „alternatív” szavakat.

Számos együttest tudnék említeni párhuzamként, ám ezek neve a mai metalrajongók többsége számára valószínűleg ismeretlenül hangzana. A múltkor már előhúztam hasonlatként az Affinity-t, de mondhatnám az Indian Summer-t is – mindegyikük remek muzsikát játszott az említett időszakban. Ha mindenki számára biztos kapaszkodót akarnék nyújtani, azt mondanám, a Molassess a Pink Floyd éteri muzsikáját, a King Crimson elvontságát és a The Doors elszállósabb pillanatait elegyíti albumán, s az így kapott zene hullámaira egy érett, kissé füstös, alapvetően mély női énekhangot ültet.

Ha valamennyire ismeritek már szerkesztőségünk tagjainak zenei ízlését, sokat elárulhat, ha azt mondom, hogy a Molassess friss nagylemezét elsősorban Bársony Petinek és Zozzie-nak ajánlanám. Lebegő, érzelemdús, sejtelmes, némileg sötét, időnként fenyegető muzsikát hallunk több mint egy órában. Farida változatosan, sokszínűen énekel, ám itt lágyabb, nőiesebb oldalát mutatja meg, nem süvít úgy, mint a TDB-ban. A legjobban az tetszik, amikor „beakad nála a lemez”, és jó ideig ugyanazt a rövid szótagot ismétli. Az album az ő jutalomjátéka, zenésztársai diszkréten a háttérbe húzódva adják alá az alapot. Torzított gitárt csak ritkán hallunk, nincs vadulás, száguldás, keménykedés, annál több vintage íz, amit elsősorban a billentyűs, Matthijs Stronks játékának és az ugyancsak jazz-esen megszólaló basszusnak (Job van de Zande) köszönhetünk.

Bevallom, többet vártam az anyagtól, mindenekelőtt egy lehengerlő kezdést, egy ellenállhatatlan első benyomást, ám úgy gondolom, a nyitó nóta (Through the Hollow) – finoman szólva – nem tartozik a lemez csúcspontjai közé, úgyhogy innen már csak felfelé vezethet az út. És vezet is.

Olyan érzésem van, mintha egy éteri utazásra indulnánk szürkület és sötétség, álom és ébrenlét, élő és túlvilági, a tárgyi világ és az árnyak birodalma határán. Sodródunk valami felé (vízben? egy felhőben?), és ez a valami, amire körülbelül az album (az élet) felénél döbbenünk rá, a halál. A dalokkal Farida mintha öccsének, Selimnek állítana emléket, mintha az ő Pokolba való alász��llását énekelné meg. Az utolsó négy szám (I Am No Longer, Death Is, Tunnel, The Devil Lives) legalábbis ezt az utat jelöli ki…

A másodikként elhangzó Get Out from Under már egész jó kis dal, Farida markáns hangját igézően lüktető zene kíséri. A Formless Hands utolsó negyedében az énekesnő hipnotikusan kántáló éneke alatt a magyar Európa Kiadó gitárhangzását vélem felismerni: ez a dal és talán az egész album legjobb három perce.

A Corpse of Mind-ban halványan egy kis Dead Can Dance is előjön, a The Maze of Stagnant Time és a Death Is egyediségét a jazz-es részek (amikor a szinti és a basszusgitár együtt szól és dominál a dalban) adják.

Az album csúcspontja egyértelműen a több mint tízperces The Devil Lives. Ez az a nóta, ami a leginkább visszahozza a The Devil’s Blood zenei világát, és valamivel súlyosabb is, mint az anyag többi tétele. Mintha azt olvastam volna valahol, hogy ezt a szerzeményt még Selim kezdte formába önteni, de már nem volt ideje véglegesíteni, így félbe maradt. Egykori zenésztársai most elővették, és kész dalt kreáltak belőle. A gitárszóló első felét különleges vibrato hangzással adják elő. Már a Formless Hands-ben is eljátszották, amit itt is: a dal lelassul a közepén, majdnem véget ér, majd gyakorlatilag újraindul. Ez az anyag leghatásosabb tétele, Farida időnként bársonyos, itt-ott egészen mély, máshol hátborzongató énekével. Ugyanakkor a hangulat, a ritmus és egyes hangszeres megoldások megint csak a 60-as, 70-es éveket idézik.

Kíváncsi vagyok, az egykori The Devil’s Blood rajongói hogyan értékelik az albumot. El tudnak-e vonatkoztatni a nagy előd örökségétől? A lemezt rajtuk kívül azoknak is ajánlom, akik nyitottak a változatosságra, a szomorú, sötét szépségre, és ennek érdekében hajlandók kilépni a komfortzónájukból. Az anyag nem hat egyből, idő kell hozzá. Ráadásul egy kicsit hosszú is a műsor: a bő egyórás albumon három dal is több mint tíz percen át forog. Ha fele ilyen hosszúra csinálták volna, összeválogatva a legjobb dalokat, az osztályzatom minimum egy féllel magasabb lett volna. Szurkolok Faridáéknak, hogy következő alkalommal még karakteresebb, még fogósabb nótákkal álljanak elő.

[metalindex-hu]

Egyszarvúak, polipok, dinoszauruszok (Metal Church a Rockmaratonon)

Egyszarvúak, polipok, dinoszauruszok (Metal Church a Rockmaratonon) - https://metalindex.hu/2019/07/10/egyszarvuak-polipok-dinoszauruszok-metal-church-a-rockmaratonon/ -

Potom 30 évet kellett várnom a Badlands videoklip megjelenése óta, hogy élőben lássam a Metal Churchöt, s most megadatott – képzelem, mit éreztek, akik már az első két lemez óta remélték ezt a pillanatot.

Az nem volt kétséges, hogy ha jön a Metal Church, megyek. És akkor e köré a biztos pont köré fel lehetett húzni egy napi programot. Mivel eredetileg a brazil Nervosa kezdését éjfél után 1-re írták ki, így a 20 órás kezdésű Fémtemplom és lánytrió koncertjével 6 órás idősávot terveztem a színpadok előtt tölteni. Fesztivál van: 6 óra, 6 zenekar (Metal Church, Dying Fetus, Gloryhammer Vader, Rhapsody, Nervosa). Így estek volna áldozatául a tűrőképességemnek a délutáni sávban fellépő magyar bandák. Volna – szóval nem így történt, különféle okok miatt. Ám a lényeg maradt! (A Nervosát ráadásul átszervezték a Churchcsel egy időpontra, de ez nem akasztott meg/ki, már láttam őket párszor, és szerintem fogom is még, míg a Metal Church magyarországi fellépése egyelőre unikális…)

Kb. 18 óra után pár perccel értünk a Szalki-szigetre, s rögvest a merchsátornál mustráltuk a kínálatot. Persze sokat nem haboztunk, a már előre kinézett fesztiválos, szigorú tekintetű polipot ábrázoló pólóból vettünk, kinek-kinek a mérete szerint. Már itt feltűnt, ám még nem vált gyanússá, hogy neonszínekben gazdag, világítós unikornisos (olyan my little pony-s stájlban) póló is kapható, mi több, az egyik legkeresettebb árú. De ez csak a kezdet volt.

Rögtön bedurvultunk. A budapesti KILL WITH HATE-tel masszíroztattuk meg a fülünket. Jólesően brutális volt, noha Gyémánt Krisztiánék ezúttal négyen gyalultak, a basszer Patrik igazoltan távol maradt, mert a kislánya születése minden pillanatban várható. Ettől még nem voltak kevésbé lehengerlőek (bocs, Patrik!) Rendesen kitöltötték a teret, ahogy az Aréna-sátor hallgatósága szintúgy, heves fejrázás mellett.

Csak úgy érdeklődésképpen, átballagtunk aztán a Hammer-nagyszínpadhoz (volt vagy 40 méterre), és a Tales of Evening éppen kezdődő koncertjébe is belepislogtunk. Nem nekünk szól, állapítottuk meg nemsokára a nyilvánvalót. Ezzel vissza is húzódtunk a sátorhoz, ahol már a GUTTED csekkolt éppen.

Azon a pár méteren azért belefutottunk egy dinoszauruszba.

Igaz, itt mindenki annak öltözik, aminek akar, részeg kalóznak/punknak/metálosnak, római légionáriusnak, pokémonnak, csirkének, Breki békának, plüss egyszarvúnak (nem viccelek, többen is voltak, csoportosan jártak!) stb. – nesze neked, Rhapsody! A bendőjében szerintem egy lány volt, egy másik fotózta, ahogy végigcsoszog a füvön, és minden kedves érdeklődőnek megáll, fényképezkedett velük. Szóval Dunaszaurusz kipipálva.

De vissza a mába: Hajnali Sanyiék is négyen osztják a halál(metál)t. Basszer nélkül szintén, de náluk ez kényszerű koncepció (kompromisszum). Lényeg a lényeg: Sanyi totál bekattant a színpadon, a sűrű muzsika elvette az eszét – és úgy viselkedett, ahogy az ember azt egy fémzenekar frontemberétől elvárja. Hol sört, hol szénsavmentes vizet kortyolgatott, hol válogatás CD-ket szórt a nagyérdemű közé, pár Gutted-matricát is kézbe nyomott – megfenyegetve a szerencséseket, hogy ha nem ragasztják ki otthon valahová (de tényleg ám!), akkor kinyírja őket. Nagyon jól és erőteljesen szóltak, és persze brutálisan. Mivel Sanyi Csilla nevű kislánya éppen Horvátországban nyaral, a Consuming Life című dalban a „női vokált” nem élőben adta elő, a tervekkel ellentétben, hanem bejátszották a hangját, de majd legközelebb lehozza a fesztiválra, ígérte az énekes. (Amúgy az egyik matricát egy 11 éves kissrác kapta az első sorokban, akit meg is tapsoltatott a közönséggel Hajnali Sándor – hiába, korán kell kezdeni a fémmegmunkálás folyamatait��megismertetni a gyerkőcökkel, hátha megszeretik, nem véletlen, hogy mellettem is ott feszített a 10 éves fiam, Archaic-pólóban és -satyiban. – Egy büszke apa s.k.)

Egy gyors vacsora (kenyérlángos), s máris a tavalyi lemez címadó és nyitó dalával (Damned if you do) köszönt minket a METAL CHURCH. Ugyan a’89-’93-as felállásból éppen csak a pár éve visszatért énekes, Mike Howe van jelen, Kurt Vanderhoof alapító gitáros azért ott penget a rendezői balon, méghozzá nagy-nagy kedvvel és átérzéssel.

A XI című – Howe visszatér! – lemezről egy dal, aztán best of, de még milyen! Harmadiknak, igen, egyenesen a Badlands. Banyek, a dob és basszus rendben, de a gitárok igen halkan szólnak, s ez csak a koncert utolsó harmadára változik úgy-ahogy! Amúgy is, végig az volt az érzésem, mennyivel jobban szólna és hatna mindez, ha egy kisebb klubban lennénk. Ez a fémdinoszaurusz, klasszikus metal zene ott sokkal jobban érvényesülne. Mert hiszen a közönség száma sem annyira jelentős a színpad előtt (veteránok főleg), amennyire vártam egy számomra nagy név (és kicsi logós molinójú) fellépése kapcsán. Pedig lenne rá ok bőven, pl.: Start the Fire, Watch the Children Pray, Beyond the Black. Hátha egy év múlva újra jönnek, mondjuk, Budára…

Howe klasszikus frontember, bár talán kevésbé kommunikált most a közönséggel, inkább csak mutatta, mennyire a „szívére veszi” a biztatást. Az biztos, hogy hangilag kiváló, annyi év kihagyása után is. A gitárosok kicsit statikusak voltak, talán egyedül Steve Unger basszer ragadtatta el magát jobban, ám a dobos Stet Howlanden látszott igazán, mennyire benne van a boogie a lábában, ez és ő „lejött” a színpadról is.

Röpke 3 órás jelenlétünk a keddi nap a koncertjük végével véget ért. Találkozunk ugyanitt szombaton Abbath és Anselmo mesterekkel.

ROCKMARATON FESZTIVÁL 2019 Metal Church (US), Gutted Dunaújváros, Szalki-sziget, 2019. július 9. Belépőjegy ára: 8990 Ft

[metalindex-hu]

Dream Spirit – Kínai zenekar is játszik a pénteki Folk Metal Night-on

Dream Spirit – Kínai zenekar is játszik a pénteki Folk Metal Night-on - http://metalindex.hu/2018/07/29/dream-spirit-kinai-zenekar-is-jatszik-a-penteki-folk-metal-night-on-2/ -

Különleges zenei utazást tehetnek azok, akik most pénteken a TRIP Hajóra látogatnak, hiszen a Folk Metal Night fő fellépője, a DreamSpirit egyenesen Kínából érkezik a magyar fővárosba. Előttük egy olasz orkcsapat is színpadra lép a Blodiga Skald személyében, de hallhatjuk a magyar Rumproof, Leecher és NoamutheN zenekarokat is.

A DreamSpirit zenekar Kína egyik szent hegye, a Taj-hegy lábainál jött létre, ahol a konfuciánus eszmék máig elevenen élnek. Ikergitárokra épített, dallamos heavy metal zenéjükben hangsúlyos szerepet kapnak az ősi kínai hagyományok, melyek a dallamokban és az epikus dalszövegekben is visszaköszönnek. A hagyományos kínai húros és fúvós hangszerek, így a ku-cseng, az erhu és a dizi teszik összetéveszthetetlenné dalaikat. A jelenleg Pekingben működő hattagú csapat első albuma 2014-ben jelent meg, aktuális lemezük pedig a 2017-es General Triumphant. Európa-turnéjuk keretében érkeznek Budapestre, de meghívást kaptak többek között a szlovéniai Metaldays fesztiválra is. Alchemy című daluk nemrég egy kínai film főcímdala lett, itt nézhetjük meg a videót: https://youtu.be/W6bAfMJ5_z0

Az este másik külföldi fellépője Rómából érkezik: a Blodiga Skald 2014 óta működik, modern metal elemeket ötvözve harmonika- és hegedűbetétekkel, a szövegekben pedig a szerepjátékok ork martalócaira koncentrálva. Legutóbbi lemezük a 2017-es Ruhn; a Panapiir című nóta videóját itt láthatjuk: https://youtu.be/J9j2ZEQQBQA

A TRIP hajón ezen az estén három már jól ismert magyar zenekar is játszik: a Rumproof folk metal zenéjében a kalózkultuszhoz tartozó népzenei dallamokat ötvözi zúzós, döngölős, itt-ott feszes, néhol matek metalos elemekkel. A Leecher egy szimfonikus/cselló metalt játszó magyar zenekar, mely gitárok helyett csellókra és női énekhangra építkezik. A NoamutheN 2007 óta működik, ők Tolkien alkotásainak megzenésítésével foglalkoznak.

Az 5 zenekar most pénteken játszik a TRIP Hajón, ami a budai oldalon, a Batthyány tér közelében, a Szilágyi Dezső téren lévő 2-es mólónál található.

Folk Metal Night: Dream Spirit Eureopan Tour 2018 2018. július 27., péntek 19:30 Budapest, TRIP Hajó Dream Spirit, Blodiga Skald, Rumproof, Leecher, NoamutheN koncertek Belépő: elővételben 1200 Ft, a helyszínen 1500 Ft Jegyek kaphatók a helyszínen, és a http://trip.jegy.hu oldalon.

Kapcsolódó weboldalak: https://www.facebook.com/events/2050104105214462/

https://dreamspirit.bandcamp.com/ https://blodigaskald.bandcamp.com/ https://rumproof.hu/ http://leechermusic.com/ https://www.facebook.com/NoamutheN/

https://www.facebook.com/folk.metal.hungary https://www.facebook.com/old.buso.productions

[metalindex-hu]

HÍR: DEATHCREW FESZTIVÁL 2018.

HÍR: DEATHCREW FESZTIVÁL 2018. - http://metalindex.hu/2018/07/28/hir-deathcrew-fesztival-2018/ -

Idén 5. alkalommal kerül megrendezésre a régi Azfeszt hangulatát idéző nyírbátori DeathCrew fesztivál. A szervezők célja, hogy olyan zenekaroknak nyújtsanak fellépési lehetőséget, akik kiszorulnak a mai magyar fesztiválok látóköréből. A nagyobb célközönség igényeinek megfelelve az underground metal, hardcore, pop-punk és alter-rock bandákon kívül idén az electro vonalat is erősítik. Az igényes és különleges koncertprogramon túl a DeathCrew fesztiválon ismét elérhető lesz a MALTER Filmfesztivál, ami vándor-filmfesztiválként különböző nyári rendezvényeken hivatott bemutatni a magyar független filmesek legújabb alkotásait. A DeathCrew fesztivál kedvezményes fürdőzési lehetőséggel, ingyenes sátrazással és barátságos, családias hangulattal várja a fesztiválozókat augusztus 16. és 18. között a nyírbátori Fedeles Lovarda mellett kialakított fogathajtó pálya környékén.

Fellépők: Ludmilla, The Southern Oracle, Gustave Tiger, Wishes, Nadir, Anchorless Bodies, Kill With Hate, Orion Dawn, Drow, Harmed, Gyilkos, Witch Bone Garden, Krampüs, BetterThanEver, Aspects, Chasing Sounds (AT), Hatred Solution, Boobstorm, A-Dyk (AT), Ürgebőrbe Varrt Gyíkemberek, Style Wars Crew …

Részletek: www.deathcrewfestival.blog.hu /// www.facebook.com/deathcrewfestival

RÉSZLETES PROGRAMISMERTETŐ:

A DeathCrew fesztivál idén is egy bemelegítő nulladik nappal indul, 2018. augusztus 16-án, csütörtökön. A kisszínpados koncertprogramon túl, már ekkor elindulnak a MALTER Filmfesztivál vetítései a filmes sátorban. A fesztivált egy vadonatúj nyírbátori hardcore zenekar bemutatkozó fellépése nyitja 21 órától. Őket követi a berettyóújfalui Boobstrom nevű formáció, akik a Parola Közhasznú Egyesület tagjaiként segítik a DeathCrew fesztivál lebonyolítását. A Boobstorm nyári hangulatú pop-punk bulija után a Hatred Solution fogja megmozgatni a közönséget. A Debrecenből indult budapesti trió roppant technikás matchcore számait Kohulák Mónika női vokálja teszi még izgalmasabbá. A koncertek után a Style Wars Crew nevű DJ-formáció biztosítja a party-hangulatot, kifulladásig. A srácok visszatérő vendégei a fesztiválnak, minden évben különböző stílusú szettekkel szórakoztatva a fesztiválozókat, a dubstep-től a hip-hop-ig.

A fesztivál első teljes napja 2018. augusztus 17-én, pénteken indul. A fesztiválozók különböző nappali programok közül válogathatnak az esti koncertekig. Együttműködve a fesztiválterület szomszédjában lévő Sárkány Wellness & Gyógyfürdővel, a fürdő kedvezményes belépést biztosít a karszalaggal rendelkező fesztiválozóknak. A szervezők igyekeznek tájékoztatást nyújtani a város látványosságairól a kultúra iránt fogékony fesztiválozóknak, azonban a fesztiválterületen főzőverseny és röplabda bajnokság is szervezés alatt áll. A nagyszínpad koncertprogramja 17 órakor indul egy mátészalkai improvizációs duó fellépésével, az Ürgebőrbe Varrt Gyíkemberek koncertjével. Őket követi 18 órakor a Chasing Sounds. A bécsi hardcore punk banda több tagcserén és stílusváltáson is átesett legutóbbi nyírbátori koncertjük óta. 19 órától a veszprémi Krampüs foglalja el a színpadot, egy kíméletlen death metal darálással, grindcore elemekkel. Őket követi 20 órától a Nadir. A 25 éves múltra visszatekintő budapesti banda több éves kihagyás után tér vissza a DeathCrew fesztiválra. Számaikban sokszor globális problémákra hívják fel a figyelmet, legyen az állat- vagy környezetvédelem, rávilágítva az emberiség bűneire. 21 órától a hazai hardcore színtér egyik legfontosabb zenekara, a The Southern Oracle következik. A rendkívül energikus, profi színpadi teljesítmény garantált. 22 órától indul a kis-színpad programja is: a bécsi A-Dyk nevű drum’n’bass DJ azoknak a fesztiválozóknak biztosítja a bulit Ludmilla fellépéséig (0.00), akik nem feltétlenül kíváncsiak a keményebb zenekarok koncertjeire. Ugyancsak 22 órától a Kill With Hate koncert indul a nagyszínpadon. A budapesti banda a hazai death metal egyik legfontosabb zenekara. Brutális élő teljesítményükről már több DeathCrew fesztiválon is megbizonyosodhattunk, azonban teret adva más zenekaroknak, néhány évre szüneteltetve voltak Nyírbátorban. Idén több új szerzeménnyel térnek vissza, sokak örömére. 23 órától a djent elemekkel színesített Aspects mutatja be új kislemezét, régi progressive metal slágereik kíséretében. Éjfélkor a fesztivál történetében először egy külföldön is elismert drum’n’bass / break beat DJ, Ludmilla izzítja a hangulatot a nagyszínpadon. Ha valakinek ez nem lenne elég, Ludmilla fellépését követően a Style Wars Crew pörgeti a lemezeket a kis-színpadon.

Az 5. DeathCrew fesztivál zárónapján, augusztus 18-án, nagyrészt olyan zenekarokat válogattak műsorba a szervezők, akik még nem jártak Nyírbátorban. Ennek köszönhetően a kecskeméti származású Witch Bone Garden indítja a napot 17 órakor. A grunge buli után a Budapest Beer Week szervezőiként is ismert Gyilkos zenekar biztosítja a szigorú hardcore koncertet. 19 órától a mátészalkai származású BetterThanEver hoz nyári hangulatot a fesztiválra pop-punk bulijukkal. A tavaly debütált Harmed zenekar 20 órakor mutatkozik be Nyírbátorban. A srácok remekül ötvöznek különböző metal stílusokat zenéjükben, legyen az deathcore, vagy nu-metal. 21 órakor a hagyományokhoz híven a fesztivál elindítóinak számító Drow zenekar lép színpadra. Bár a kezdetekhez képest több tagcserén estek át, de még mindig az egyik legjobban várt koncertet szokták hozni a DeathCrew-ra. 22 órakor egy másik tavaly debütált budapesti banda, a Wishes ad energikus, pozitív üzenetekkel teli hardcore bulit. Őket követi a Gustave Tiger, akik jelenleg a hazai alter/indie közeg egyik legmeghatározóbb jelenségei. Korábban ők sem jártak a DeathCrew fesztiválon, sőt hasonló kaliberű banda sem volt még Nyírbátorban. Az éjféli sávban a stílusváltáson átesett, még komorabb irányt vevő Anchorless Bodies tér vissza a DeathCrew deszkáira. A fesztivál nagyszínpadi programját 1 órától a nyíregyházi Orion Dawn zárja. A koncertek mellett szombat éjjel is a Style Wars Crew garantálja a partyt a kis-színpadon, továbbá pénteken és szombaton is folyamatosan dübörög majd a MALTER Filmfesztivál a filmes sátorban.

Ritka manapság az ilyen jellegű underground fesztivál az országban, a régióban pedig szinte egyedülálló. Ha szeretnél kiszakadni a hétköznapok sodrásából, nem törődni semmivel, csak a kikapcsolódással és a bulival, engedd ki a gőzt a DeathCrew fesztiválon!

[korkep-blog]

Metál, Cseh Tamás-emlékest, sírkerti séta - Budapesti programajánló

Könnyű elveszni a budapesti programajánlók sűrűjében, ezért segítünk: a heti kínálatból szemeltük ki azokat, amelyekre érdemes odafigyelni.    Sírkerti séta a haza nagyjai között a magyar kultúra napján – január 22.    A magyar kultúra napján számos programmal várják a színházak,...

Könnyű elveszni a budapesti programajánlók sűrűjében, ezért segítünk: a heti kínálatból szemeltük ki azokat, amelyekre érdemes odafigyelni. 

  Sírkerti séta a haza nagyjai között a magyar kultúra napján – január 22. 

  A magyar kultúra napján számos programmal várják a színházak, könyvtárak, kulturális intézetek a kultúra iránt fogékonyakat, amelyek közül nem mindennapi jellegével kitűnnek a tematikusan szervezett séták a Fiumei úti sírkertben. Ebben a festői szépségű temetőben nyugszanak ugyanis a legnagyobb számban a haza nagyjai, megfelelő színhely ahhoz, hogy Ady, Babits, Kosztolányi vagy Jókai végső nyughelyénél rójuk le tiszteletünket a magyar kultúra iránt.

  Hétfőn három darab szervezett séta indul idegenvezetővel: 10-kor a Művészparcella, 12-kor az irodalmi nagyságok, 14 órakor pedig a női művészek lesznek a túra központjában. A részvétel ingyenes, de jelentkezéshez kötött, amit itt lehet megtenni.

  Jókai Mór síremléke (Fotó: Wikipédia)

  Henrik Ibsen: Hedda Gabler – közvetítés a londoni Nathional Theatre-ből – január 23. 

  Az Uránia mozi már több londoni előadást is közvetített a Nathional Theatre Live elnevezésű program keretein belül, saját tapasztalat alapján pedig igenis megállja a helyét a vászonról nézett előadás – az Uránia díszes moziterme tökéletes helyszín ehhez. Most Ibsen drámájának modern feldolgozása lesz látható, aminek magyar vonatkozása is van: az egyik szerepben Magyar Éva színésznő dobbant nagyot a londoni deszkákon Berte szerepében. Jegyek elővételben itt.

  https://www.youtube.com/watch?v=UjrgIxEJ6tU

  Metál az A38-on: Fates Warning (USA) – január 25.

  Alig egy éve, hogy minden igényt kielégítő bulit csapott a Fates Warning Budapesten, ismét erre turnézik a progresszív metál egyik fontos alapköve. Az amerikai banda 1982-ben alakult, azóta is változatlanul ott vannak a műfaj művelői közt, az A38-ra például már negyedjére térnek vissza, ráadásul egy best of-programmal, ahova volt honnan válogatni dalokat: 12 album és több mint 35 zenéléssel töltött év van a hátuk mögött. Előzenekaruk ezúttal az olasz Methodica, jegyet itt lehet venni.

  https://www.youtube.com/watch?v=5Bqv1lhX36c

  Cseh Tamás Emlékest, nyilvános főpróba – január 25. 

  Január 21-én lett volna 75 éves minden idők egyik legtehetségesebb dalszerző énekese. Cseh Tamás 2009 óta nincs köztünk, abban az évben is a Gödör Klubban tisztelegtek előtte művésztársai, és ez idén sem lesz másként. A hivatalos, január 26-i előadásra már nincsenek jegyek, de a főpróbára igen, itt lehet megvásárolni őket.

  https://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8

  10 éves a LavaLava – január 26. 

  Azok számára is akad a héten program, akik elektronikus zenére szeretnék kiadni magukból egy kiadós táncolással a feszültséget. A magyar formáció immáron tíz éve tartja izgalmas lázban az elektronikus zene kedvelőit, olyan neveket hoztak már el a közönségnek, mint Axel Boman, Kink, Max Cooper vagy Max Graef. A tizedik születésnapra 10 előadóval, 10 órányi zenével készülnek, ráadásul a résztvevők közül kisorsolnak egy hétvégi utat Berlinbe. Jegyelővétel és a fellépők listája itt.

  Bëlga lemezbemutató – január 26. 

  Még december elején jött ki a magyar hip-hop formáció új lemeze, a Csumpa, ezt fogják pénteken az Akváriumban személyesen is népszerűsíteni. Az új dalokra két évet kellett várni, de hozta a megszokott minőséget, ahogy azt a zenekar tagjai is előrebocsátották:

  “A Csumpa egy klasszikus Bëlga lemez, ami azt jelenti, hogy nem tematikai, vagy zenei koncepciólemez, hanem sokféle műfaj és téma jellemzi. A rendszerváltás krónikája, a Tértivevény szó etimológiája utáni égő vágy megzenésítése, a palacsintakészítés liturgiája, a gagyi esztétikája, a piálás “piadesztára” emelése, a csip-csup ügyek dramatizálása mind-mind olyan témák, amiket csak itt, csak most, csak mi érthetünk igazán az egész világon, és amik miatt a Csumpa hallgatása közben szinte végig különlegesnek és egyedülállónak érezhetjük magunkat.”

https://www.youtube.com/watch?v=aYdfqLABKVg

  Gospel-punk a Hajón: Algiers (USA) – január 29. 

  Amerikából érkeznek az A38 hajóra a kísérleti rockot játszó négytagú formáció, akik a post-punkot, a gospel punkot vegyítik többek közt a pszichedelikus soullal és a punk-bluessal. Most a Depeche Mode nélkül – turnéztak már együtt – érkeznek, leginkább a második, tavaly megjelent albumukat, a The Underside of Powert népszerűsítik, de cím nélküli első albumukról is előkerülnek majd a slágerek.

  https://www.youtube.com/watch?v=lGZXzmM1smM

  Összeállította: Polák Zsóka

(Főkép: Wikipédia)

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/kulonleges-ajandekkal-koszontotte-az-ev-elso-ujszulottjet-okovacs-szilveszter/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/kulonleges-ajandekkal-koszontotte-az-ev-elso-ujszulottjet-okovacs-szilveszter/

Különleges ajándékkal köszöntötte az év első újszülöttjét Ókovács Szilveszter

A Magyar Állami Operaház „Útravaló 2017” címmel megjelent CD lemezével köszöntötte az intézmény főigazgatója az év első kisbabáját, Noel a Semmelweis Egyetem II. Sz. Női Klinikáján 0 óra 0 perc 30 másodperckor látta meg a napvilágot.

Ókovács Szilveszter az idei Kodály-évre utalva úgy fogalmazott, a neves zeneszerző, zenetudós világosan és tömören leszögezte, hogy a gyermek zenei nevelése nem az anyaméhben, hanem minimum a nagyanyai méhben kezdődik. „Mi most, az ötödik Útravaló-kiadáskor annak örvendünk, hogy minden évben tudtunk új műsorral újat mondani, s hogy több százezer családnál már otthonra leltünk. Sokaknál már másodszor, akár harmadszor is – gyorsan gyarapodó családoknál ez lehetséges.”

A főigazgató az újszülött köszöntése és a friss kiadvány megjelenése alkalmából azt kívánta, minél többen élhessék át, amit saját családjában maga már negyedszerre is megtapasztal, a kisded mindent éneklését és dúdolva elalvását. „Ez a teremtett és velünk született készség a mi reményünk, az Opera és a kultúránk reménye.”

A Magyar Állami Operaház ötödik alkalommal állít össze zenei kiadványt az újszülöttek számára. Az Útravaló című sorozat minden évben más szempontok szerint válogat a gyermekek alapműveltségét is meghatározó, fülbemászó zeneművekből.

A 2017-es lemezen többek közt Mozart A varázsfuvola és Rossini Sevillai borbély című operájának nyitányai szerepelnek, de Kodály Háry Jánosából az Intermezzo is felcsendül a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Magyar Állami Operaház Zenekar előadásában. Emellett ma már nem aktív, ikonikus művészek magyar nyelvű tolmácsolásában hallgatható meg a CD-n az Éj királynője, a Rigolettóból a Herceg, valamint Pomádé híres áriája, és Figaro belépője, továbbá a Hunyadi Lászlóból az Esküvői jelent és cabaletta, A walkürből a Tavaszi dal, a Bajazzókból pedig a Madárdal. A lemez a PromoBox BabaCsomagjainak részeként várhatóan 90 000 példányban jut el az idei év újszülött magyar állampolgárihoz országhatáron belül és kívül.