#csillagkép

[wildiesong]

Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint.   Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika...

Babits Mihály: Ádventi köd (részlet)

[ciganyolga]

lények

Ma fél éve, hogy a kisfiúval együtt egy csomó lény beköltözött a háztartásunkba.

A Böfimadár különböző méretekben jelenik meg, zabálás után. A sóhajszerű, halk böfögés, az csak egy Böfiveréb, míg a skála másik végén az öblös, falunapos, férfias böfögés van, a Böfisas. A kettő közöttiek természetesen mindenféle alakot ölthetnek, ismertebb fajok a Böfitúzok, a Böfipapagáj, a Böfityúk, Böfivarjú, Böfirigó.

A Rotyipók, a Böfimadárhoz hasonlóan többféle lehet, egyszerű kis Rotyikaszáspóktól a Rotyitarantuláig. Minden látogatása nagyon örömteli, bár előfordul, hogy csalogatni kell dallal.

A Fingimanó általában kéz a kézben jár a Rotyipókkal, bár a szilárd kajákkal való ismerkedés óta önmagában is képes meglepetést okozni hangerejével és szagával, az ember nem érti, hogy képes egy ilyen kicsi testben hangos recsegő öregbácsi Fingimanó jelen lenni.

A Hepüszörny mindig a környéken ólálkodik, és ha csupasz bőrfelületet lát, azonnal támad, és hepüz (nem tudom, ezt mások hogy hívják, az amikor így belefújsz a hasába/nyakába/akármijébe és ő meg röhög).

A Seggevő cápa a kádban támad a habok alól és pőre kisgyerekseggel táplálkozik.

A Csikipóknak rendhagyó módon csak 5 lába van, hasonlít az Addams family-ből az Izére, és nagyon szereti meghúzni magát k��nálkozó kisgyerekhónaljakban.

Ezekről természetesen általam költött dalok és mondókák is vannak, amelyeket saját emésztés-centrikus gyerekkönyvemben fogok publikálni és kurvára meggazdagodni belőle.

(Amúgy akarok majd mindenképp egy tetkót, ami emlékeztet a tényre, hogy gyerekem van. Úgy értem, arra csodálatos utazásra, amit a szülőség jelent. Csak az összes ilyentől hányok, mint DÁTUM meg csillagkép, hogy a császármetszés sebhelytetkókról és a fotorealisztikus arcképről ne is beszéljünk. De ezek közül a lények közül valamelyiket simán magamra varratnám, ha a Sajdik Ferenc lerajzolná, csak nem tudom, akar-e ezzel foglalkozni egy 93 éves Kossuth díjas grafikus.)

[zoeeozzoeeoz]

Kánikula: A szó latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.

Ha, nem tudta volna valaki. Bár én sokkal inkább a káni kulára asszociáltam, de ez legyen az én bajom :D

Kutya meleg van!

[fouldchildtiger]

A NAP

A NAP 30 napos ciklusában az égbolton halad, 12 csillagkép között mozog és él.

A NAP 30 napot tölt minden csillagjegyben

A NAP 3 napot tölt az egyes jeleken való átlépéssel, mielőtt kitisztulna és újjászületne az új jegybe.

A NAP ereje csúcsán június 21-én (nyári napforduló) van, és ereje csökken, ahogy közeledik december 21-éhez (téli napforduló), és „meghal ” 72 órára vagy 3 napra. Azt mondják, hogy meghal, mert a mi szemszögünkből a NAP áll és nem mozdul. December 25-én a NAP feltámad, és ismét teljes zenitbe emelkedik.

A NAP a déli égboltra kerül, ahol az egyetlen csillagkép az égen a déli kereszt, és december 21-én meghal, vagy 3 napig (72 órára) megáll, mielőtt felemelkedik a keresztről, és ismét a zenitje felé halad.

[helen-price]

Hogyan magyarázod el a csillagnak, hogy nem szereted, csak ha a csillagkép része?

[viragfold]

“Elmefuttatásokkal a mindegyre hatalmasabb evolúcióról: a Hold láthatatlanságáról a holdhónap kezdetén, a földet közelítvén: a felmérhetetlen, tejállagú és villódzó nemsűrített tejútról, melyet napvilágnál is felfedezhet bármely megfigyelő, ha a Föld központja felé irányuló 5000 láb mélységű hengeridomú akna fenekén helyezkedik el: a Szinuszról (a Canis Maior alfája), 10 fényévnyi (57 000 000 000 000 mérföld) távolságáról, kiterjedéséről, mely a mi planétánk méreteinek 900-szorosa: az Arkturuszról: a napéjegyenlőségek sorozatáról: az Orionról, övvel és hatszoros nap-thétával és ködökkel, melybe a mi naprendszerünkből száz is beleférne: pusztuló és születő új csillagokról, mint például az 1901-es Nova: naprendszerünk zuhanásáról a Herkules csillagkép felé, az úgynevezett állócsillagok parallaxisáról, illetőleg parallaktikus elhajlásáról, holott a valóságban ezek mérhetetlenül távoli eónok óta örök mozgásban vannak végtelen távoli jövők felé: s hogyha az embernek a sors által kiszabott 70 évet ezzel összehasonlítjuk, életünk még végtelenül rövid zárójelnek is alig nevezhető.” (...)

[kiforditom-szetszedem]

Nekem az ilyenektől épp puha lesz az aszcendensem.

Évekig hallgattam ahogy a családi összejövetelek alkalmával a feleségem meg a sógornőm osztották az észt horoszkópilag, s semmi észérv nem segített, mert mindig volt az az ellenérv, hogy "ilyenek márpedig vannak". Nem tudom, az ilyent legkésőbb a kamaszkorban ki lehet nőni, kicsivel a mikulás meg húsvéti nyuszi után.

Aztán jött az Orville sorozat, amit néztünk, s a legjobb volt, ami történhetett, ugyanis van benne egy epizód: all the world is a birthday cake (második évad, 5). Abban van egy világ, ahol az asztrológiát szigorúan követik: tehát aki ilyen csillagkép alatt született, azt eleve ilyen pályára szánják, aki meg olyan, azt olyanra. Aki meg "agresszív" csillagkép alatt, azt indulásból, preventíve be is börtönzik.

Nos, ami óta ezt megnéztük, a feleségem rá sem néz a horoszkópra, valamit helyrebillentett az agyában, s a családi összejöveteleken sem jön már fel a téma, mert a sógornőmnek elfogyott a társalgópartnere :)

[meredithea13]

Alternatív zene, pergamen papír, égő cigaretta és a csillagok.

[konyvidezetek]

Szeretnek. Óh milyen könnyü a világ! A csillagos ég ringat karjaiban, lábam alatt szinte muzsikál a föld.

Szabó Lőrinc

[rafeeen1]

Évzáró asztrofotózás - 2019

Bizony 2021-et írunk már és azok az idők egyszerűen elmúltak, amikor armadányi ember találkozik és fotóz. Az asztrofotósok szeretnek kicsi brancsokban maradni, de minden évben van azért találkozó (táborok), hogy aztán több tucatnyi ember együtt észleljen, fotózzon. 

A néhány ember asztrofotózása a csillagos égbolt alatt, egyfajta varázs, melyet nem lehet megunni, bár a hátrány az erős fáradtság, mely post-covid tünetként (?) bizony hatványozottan jelentkezik mostanság.

2019 decemberében a járványnak se híre se hamva nem volt. Vagyis volt, de mindenki nagy ívben tett a dologra. Az élet normálisan ment és bizony közeledett az év vége. Fel lett vetve az ötlet, hogy kell egy évzáró asztrofotózást tartani kint a Zselici Csillagparkban.

Az első este ( december 27 ) azonban csúfos kudarcot vallott... pontosabban inkább izgalmasan viccesre alakult. A szikrázóan derültből egyszercsak jött egy hózápor. Eleinte még derült volt az ég és lehetett távcsöves bemutatót tartani a vendégeknek:

Bemutató után már nem volt olyan derült. Sőt jött egy hirtelen hózápor, ezért a távcsöveket sietősen letakarva plédekkel megúsztuk a helyzetet mindenféle kellemetlen pöttyök nélkül az optikai elemeken.

Az időjárás szeszélyességét tekintve naplemente után, astrodark kezdetekor még “hyperderült volt”, majd pillanatok alatt jöttek a hózáporok. A képen a Tejúttól balra az Állatövi fény dereng, melyet a bolygóközi poron szóródó napfény okoz. Az Állatövi fény csak a sötét, alacsony fényszennyezéssel rendelkező égboltokon látszódik. Noha tavaszi estéken vagy őszi hajnalokon lehet legjobban megfigyelni... december végén is látszódik már. 

Az évzáró asztrofotózás december 29-ére tolódott, ám este 19 órakor még teljesen és aggasztóan borult volt az ég, de az előrékben bizakodott mindenki. Az előrejelzések ezúttal sikeresnek tekinthetők. 19:45-re teljesen kiderült az ég és rendkívül mély is volt.

A panorámafelvétel az asztrofotós rendszerek indítása után készült. Az egyik, pontosabban a középső panelen egy szép tűzgömb is látszódott a horizonthoz közel. A Tejút nyári része már északnyugati irányban látszódik decemberben és ami nyáron az ember feje felett delel, az már télen szépen elmegy északnyugati irányba.

A távcsövek vöröses (egyébként halvány) ledfényei felett a horizonton azért van némi de csak kevés fényszennyezés. Az égbolton másfajta “fényszennyezés” van, melyet légkörfénynek neveznek és a Nap ultraibolya sugárzása gerjeszti a felsőlégkört, mely vörösesen / zölden világít.

Ha december végén derült az ég és leáll a szél az egyet jelenthet: csontrepesztő fagyot... -9°C-ig zuhant a hőmérséklet. A távcsövek éjfél után bőven már a keleti irányba fordulva tavaszi objektumokat fotóznak, hisz december végén egy éjfél utáni égbolt inkább tavaszi, mintsem téli a csillagképek állása alapján.

A felvételen már vastag dér fedi a távcsöveket. A legnagyobb rendszerek 20-25centis tükrös távcsövek voltak, melyek szorgosan gyűjtötték a fényt.

A nagytávcsővel az éjszaka folyamán két objektumhoz lettek gyűjtve a fények. Noha nem egy éjszaka alatt készülnek a képek egy-egy témához, de ez a decemberi éjszaka sokat tett hozzá a felvételekhez.

A nagytávcsöves téma az első, mely téli égboltrészen készült, az  LDN 1529  - Kutner csomója néven nagyjából ismert sötétködöt takar. A molekuláris felhő egy része annyira sűrű, hogy eltakarja a mögöttük világító csillagok egy részét, míg más csillagok éppen ebben a felhőben születnek.

A tavaszra hajló téma a nagytávcsővel a Messier 101 - Szélkerék galaxis volt, melyet december végén már lehet fotózni... kb hajnali 2-kor már elég magasan van, de ne feledjük, hogy a hónap végén az asztrosötét gyakorlatilag reggel 6ig tart.

A Messier 101 25 millió fényévre van tőlünk és kétszer akkora mint a Tejútrendszer... A kép érdekessége nemcsak a galaxis, hanem ami mögötte van. Nem minden csillag a képen ami annak tűnik. A narancssárga kis pöttyöcskék valójában milliárd fényévre lévő galaxisok mind mind több milliárd csillaggal. Már csak ezért is megérte kint fotózni a fagyban.

A nagytávcsövek mellett a kisebb távcsöveknek is hatalmas szerep jut a látómező miatt. Kisebb távcsövet kisebb mechanikán is lehet használni és könnyebb szállítani. A nagyobb látómező azonban nem mindig jó, pld galaxisoknál inkább a hosszabb fókusz előnyös.

A távcső fókusza a reduktorral együtt 357mm, mely kiterjedt mélyég objektumokra ideális. Az első felvételen egy őszi mélyég objektum látható, mely a Lélek avagy Embrió-köd nevet kapta, de a pontos megnevezése IC 1848. Egy emissziós ködösség a Cassiopeia és a Perseus csillagkép határán. A vöröses fény a gerjesztett hidrogénnek köszönhető.

A második téma a Messier 64 - Feketeszem galaxis volt, mely tavaszi égboltok egyik látványos témája. A felvételnél azonban nemcsak a galaxis, hanem az az előtt lévő fluxusködök megörökítése is cél volt. A fluxusködök a galaxisunkban találhatók ám igen halványak mert csak a Tejútrendszer fényét verik vissza. A Feketeszem galaxis tőlünk 19 millió fényévre helyezkedik el a Coma Berenices csillagképben.

Minden id��szaknak megvan a varázsa. Hajnali 4kor már a nyári csillagképek látszódnak a keleti horizonton, holott a tájat gyakran igen vastag dér (vagy hó, vagy köd? ) fedi.

Nyugaton az Orion csillagkép merül el a deres táj felett. Lassan hajnalodik ekkor december végén... de csak lassan. Az előtérben lévő távcsövek eléggé látványosak, bár szinte elrejtőznek az éjszaka sötétjében.

2019 december 30-án 6 órakor az astrodark végén -9°C volt a Zselici Csillagparkban. A lebontott távcsövek megszárítását óvatosan kellett végezni... sőt... Szobába tilos ilyenkor bevinni őket, mert a hirtelen kicsapódó nagymennyiségű pára kárt tehet bennük. A 2019-es év “asztroszezonja” a Zselicben méltóan lezárult. Ekkor még nem gondoltuk azt, hogy 2020-ban a saját magáncsillagdáinknak ... kiemelt szerep jut majd.

[sztrajkolokhogyszeress]

A csillagos eget néztem, miközben te mögöttem voltál. A rengeteg csillagkép kíváncsivá tett, ezért feléd fordultam, hogy kérdezzek tőled valamit.

– Szerinted... – megláttam, hogy fél térdre ereszkedtél s a szívem akkorát dobbant, hogy szerintem te is meghallottad.

Megfogtad a kezeim, majd csillogó szemekkel feltetted a kérdést:

– Lennél a barátnőm az idők végezetéig és még tovább?

– Amíg idő az idő – folytattam.

– Míg világ a világ – tetted hozzá.

– Míg ember az ember s míg Föld a Föld – fejeztem be.

Kezet csókolva felálltál, majd szorosan magadhoz húztál és megcsókoltuk egymást.

T.Z.

[dorkielutazott]

Márc. 3.

Tegnap a városnézésen összebarátkoztam egy izraeli sráccal, aki már öt hónapja úton van Dél-Amerikában, és mivel egy sérülés miatt a városhoz van kötve egy ideig, én meg még akklimatizálódok, terveztünk néhány közös programot. Bevallom, azért jóval komfortosabb mással együtt mászkálni a városban, mint egyedül.

Az egyik progi a botanikus kert meglátogatása volt. Ez egy kicsit kintebb van, így megszerezhettem az első élményeim a helyi tömegközlekedésről. Kb végtelen számú buszmegálló van a városban. A buszoknak nem nagyon van száma, inkább csak színe, de gyakran még az sem, viszont általában van egy kalauzszerűség, aki a megálló előtt kikiabál az ablakon, hogy merre megyünk, és beszedi a fél dollárt a felszállóktól. A helyiek mindig cukin próbálnak segíteni, hogy merre menjünk, csak hát vagy a spanyol miatt, vagy mert maguk sem tudják, nem egyszer keveredtünk el teljesen más irányba a tervezettől, de szerencsére nem rohanunk sehova. A megállókban le kell inteni a buszt, ami inkább csak lelassít kicsit, hogy fel lehessen ugrani, és már száguld is tovább, szóval nem árt gyorsan megkapaszkodni. Általában szól valami latin-ameikai zene, és percenként dudálva, teljesen érthetetlen közlekedési szabályok szerint robogunk a cél felé. Szinte mindig van kéregető a buszokon, általában árulnak valamit, és nagyon szívszorító látni, hogy az utasok gyakan ugyanolyan nyomorúságosnak tűnnek, mint ők maguk.

Tettünk egy sétát a gyönyörű botanikus kertben, aztán elubereztük a Mitad del Mundo-hoz, vagyis a világ közepéhez, az egyenlítő vonalának emlékművéhez, amiről ugye Ecuador a nevét kapta. Na most van egy hamis és egy valódi emlékmű, előbbi a régebbi, híresebb, nagyobb és főleg szelfizésre alkalmas, de sajnos kicsit rossz helyre számították ki a helyét a korabeli módszerekkel. Utóbbi később, pontosabb gps számítások alapján épült 240 méterre a másiktól, erről sokan nem is tudnak, mi is alig tudtuk csak megtalálni, pedig ennél a valódibb emlékműnél nagyon szuper idegenvezetés is jár a jegy mellé. Megtudtuk, hogy az egyenlítő közelsége miatt van csak 2 évszak itt, és az év minden egyes napján 6-6ig van nappal, a napfordulókor rövid ideig egyáltalán nincs árnyék, és innen tiszta időben dupla annyi csillagkép látszik, vagy mi... Különböző kísérleteket is ki lehetett próbálni az egyenlítő vonalán, pl tojás megállítása a szög tetején, a vízörvény irányának megfordulása a két féltekén, egyensúlyozási nehézségek a vonalon való végigsétáláskor... Nagyon izgi volt, akkor is, ha csak kamu.

[nyuszimotor]

Show me your...csillagkép!

Gemini threesome for me

[bukovskikaroly]

éjféli grill

“reality itself is too twisted”*- válaszoltam arra a kedves meghívásra, amely egy mulatságra szólt, éjféli kezdéssel. (* Hunter S. Thompson, kb.: a valóság van kurvára megpörgetve. /és nem a cuccon múlik/ )

Hát persze, hogy elmentem. 

Ez, - így utólag értékelve -  nem tartozott a legjobb húzásaim közé, (lásd: vásár után okos a paraszt.) De a múlt az por, mint tudjuk.

Lehetőségeim szerint megpróbáltam józanul érkezni, bár erősen korlátozottak voltak az esélyek, tekintettel a borhűtőm töltöttségi szintjére. Ezzel együtt eljutottam a helyszínre.

A helyszínre, ahol a korosztály (30+) újra élte éppen a gyerekkorát. (mínusz a korong részegség.), a zenékből ítélve.

Épületes beszélgetéseket folytattam a gombákról (faszák), a közlekedési lámpa váltások sorrendjéről a BAH csomópontnál (nem faszák), és természetesen a kudarcba fulladó párkapcsolatokról.

- mi minősül kudarcnak? - kérdeztem egy adott pillanatban egy leánytól. A tugedör forevör csak a könyvekben, meg a filmekben létezik aktuális álláspontom szerint, tettem hozzá.

Válasz helyett sokáig nézte a Göncölszekeret (Nagy Medve csillagkép, a szerk.)

- Göncöl egy csodatévő táltos volt, amúgy.-mondtam

[hatarozottanhatarozatlan]

Legalább az a csillagkép a mai napig hazakísér.

[fantom-asztronauta]

A szemeidben kirajzolódik egy csillagkép, hol talákozik a kezdet és vég.