#távcső

[rafeeen1]

ISS tranzit a Nap előtt

Avagy ahogy elszáguld a Nemzetközi Űrállomás a Napkorong előtt. 

Bizony van olyasvalaki aki képes ezt weboldalba önteni, kiszámolni, hogy hol lesz az a hely a világon, ahol az űrállomás elszáguld a Nap korongja előtt. Ilyenkor persze egy SZŰRŐVEL ellátott távcsővel nézve egy apró sziluettet át elsuhanni az ember a napkorong előtt... szó szerint. Egy ilyen tranzit FÉL MÁSODPERCIG tart. 

Lefotózni sem egyszerű, mert most vagy reflexből, vagy folyamatosan kattogtatni a gépet. Ráadásul tűz a nap és egy nagytávcső néz oda, tehát kellenek szűrők.

Én egy olyan setupot építettem, mely igazából nem fényképez, hanem videót vesz fel és azt nyers képkockákban viszont lehet látni, Üdv a bolygókamerák világában. Persze le lehet fotózni DSLR géppel is, akár azzal videózni is.

Bolygókameraként egy ZWO ASI290MM lett használva egy 120/900-as SkyWatcher távcsövön. Szűrőként lehet napfóliát is használni, a végső maximumként Herschel prizmával sikerült 0,06ms-os záridőt elérni 0 erősítés (gain) mellett.

Mindenképp jó buli, hiszen a derült éjszaka kevés és az ember nappal is akar távcsővel babrálni, hát kénytelen rászokni erre... :) 

[meztelenreklam]

Felette praktikus találmány. Több órányi távolságot mutat.

Budapest, 1905. június 3.

[hoofsnclaws]

09. 29. 23:12

Szellőztetek, ezalatt pedig távcsövemmel figyelem a srégen szembe lévő erkélyen beszélgető fiúkat.

Az jár az agyamban, hogy holnap ilyenkor már egy üveg jagërt fogok nyakra fogni, és reméljük ajkaimmal pedig valami mást.

Érdekes lesz a holnapi nap. Minden érzékszervem kíváncsian áll hozzá, hogy el-e követem kapcsolatunk első baklövését.

[bukovskikaroly]

Portugáliabéli érdekes pillanataim VII.

Portugália vonzó hely lehet azok számára, akik szeretik bámulni a végtelen látóhatárt az óceán partján, miközben reményteljesen várják a civilizációnk összeomlását. Ehhez pont ideális hely.

Egy olyan világban ahol az egyszemélyes szinkronúszás olimpiai sportág lehetett (már nem az) baszdmeg, az talán elgondolkodtató.

Az utolsó estémen el kellett döntenem, hogy hazahúzok a faszba, vagy inkább nem. (úgyis halasztásban voltam, volt időm meg még pénzem is.) Utóbbi opciót jelöltem meg.

Szicília.

20+ évvel később.

Miért éppen a Városmajor utca, baszdmeg? - kérdezte kedvesen egy barátom. (harcálláspontomat a festőien romantikus Százhalombattáról áthelyeztem belbudára.)

- Számos oka van - válaszoltam. Pont szemben az utca másik oldalán van egy távcső szaküzlet, pár méterrel odébb meg egy ecsetbolt. Így nem kell messzire mennem, ha egy álmos hajnalon úgy érezném, hogy távcsőre és ecsetre van nagy szükségem. Jah, és van egy éjjel-nappali a Városmajor-Alkotás sarkán elfogadható borkínálattal

[pajjorimre]

Érik az új hobbi asszem. Brian-Cox szindróma, Fiastyúkinfluenza, Orion-övsömör, vagy nemtom.

[kiforditom-szetszedem]

Tegnap este a rokonsággal egy hegyoldalban sütögettünk,/beszélgettünk/lazultunk, és adott pillanatban azt vettem észre, hogy a fővárosi tüzijáték netes közvetítésével versenyzek épp, ahogy a csillagászati távcső mellé próbálom invitálni a társaságot inkább, a lemenő, de még látszódó Holdat, majd az épp megjelenő Szaturnuszt becélozva. A csillagászat nyert :)

[galagonyamagyaraz]

Nyomhagyás

Az alábbi dombocska tetején, a 47.19178, 017.87519 koordinátákon (nem) látható egy immateriális szobor, aminek kvázi-előzménye Salvatore Garau 2021-es Io Sono (Én vagyok) című "megfoghatatlan", anyagtalan szobra. A szobor készítői a idei Sündörgő második tájolós csapata. A szobor címe: Süngördő, témája a természetközeliség, sokoldalúság. Maga a szobor egyébként nyugati tájolású, 150 cm magas és 120 cm átmérőjű, tehát egészen gömbölyded. Egy vékony lábakon álló sünt ábrázol, a sün terpeszben, vékony lábain túrabakancs piros zoknival, hátán 10 cm-szer 15 cm-es hátizsák, hogy csak a legszükségesebbeket vigye magával. A sün jobb szemöldöke felhúzva, szájával csücsörít, rakoncátlan tüskéit rózsaszín napszemüveggel fogja hátra. Néhány tüskéjén pillecukor, hogy amint tüzet rak, rögtön tudjon enni is. Nyakában távcső lóg, jobb kezében legyező, bal kezével békejelet mutat.

Ez a szobor egy három napos program utolsó napján született meg: a program fókuszában a modern ember és a természet kapcsolata állt, illetve az emberi kultúra és a természet eltávolodását és a lehetséges közelítések problémáit vizsgáltuk, kerestük, kezdve az ember helyével a világban. Szükségszerűen előkerültek művészeti problémák is, illetve a kortárs művészet ökotudatos aspektusai is. Izgalmas megoldás lett ez a virtuális nyomhagyás, amely egyrészt kortárs problémát boncolgat, másrészt az elpusztult alkotások leírásaihoz hasonlóan működik; pontosan tudjuk, hogy néz ki, még ha látni sosem fogjuk.

[captainmindennapalaphulove]

Az álmok üzenete 124. T/3. Álom táska, távcső, taxi, tea, tehén, tej, teknő mit is jelent ? Álomszótár elmondja itt most neked ! Figyelj jól mit súg neked ! Álomfelhőd a semmiből érkezett, lelked hangjai ezek. Segíteni akarnak mit kel megértened, jósolhat is, hogy időben felkészítsen . Álom táska .... Álom táska üzenetei ezek !

[rafeeen1]

Egy világjárvány árnyékában II.

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország.  Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés. 

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén. 

Eme képekhez óraműves állvány kell és meglehetősen gyorsan kell velük dolgozni, ugyanis ekkora fókuszon már gyorsan mozdul el az ég a tereptárgyakhoz képest.

[meztelenreklam]

Vasárnapi Újság 1914. január 4.

via EPA

[szamasza]

2020. február 23, vasárnap

Megmásztuk a Gellért hegyet, hogy naplementét nézzünk, illetve hogy onnan kémleljük a várost távcsővel. Kisfiús lelkesedéssel bámult a messzeségbe a szülinapomra ajándékozott monokulárral. Elmondása alapján szokása olyan ajándékot venni másoknak, ami jobban tetszik neki, mint annak, akinek adja. Jelen esetben ez mondjuk nem feltétlen igaz, mert rettentően örültem neki én is. Láttam az apró lámpafényeket az utak szélén, ahogy kontúrvonalat képeznek a víz és talaj között, mint végtelen hosszú, vékony fényfűzér. El tudtam olvasni egy csomó feliratot, láttam a Dunán visszatükröződő fényeket, úgy, ahogy még soha. Rengeteg eddig ismeretlen és felfedezetlen részlet tárult elém.

Csodás élményt kaptam a kezeim közé, amihez számtalanszor visszanyúlhatok ezentúl.

Már nagyon hiányoztak a sétáink, amiket a tél miatt jegeltetnünk kellett. (Haha. Jegeltetni.) Hétvégén lehet, hogy újra lábunk alá vesszük a környéket. Kinéztem egy földrajzosok által szervezett kirándulást a Budai hegyekbe. Elvileg külsősök is mehetnek, úgyhogy nincs mi visszatartson minket!

[eugeniovonsavoy]

Megtudhattuk azt is, hogy Csák miniszter munkamódszere a következő: a kezében egy távcső van, amivel a jövőt kémleli, közben “szívom magamba az adatokat, hozom a módszereket, és egyszer csak összeáll a kép”.

Erős nap volt a mai, de szerintem Csák Jánosnak így is sikerült mémgyanús maradandót alkotnia.

[urrepules]

A címet valszeg egy totál hülye adta, aki nem tud különbséget tenni az üstökös és a meteor között.

[troger]

totttális beégés #fail

április végén csináltattam legutoljára látásvizsgálatot (sehtest, mittomén magyarul, lehet szemvizsgálat vagy optometriai akármi), a szokásos eredménnyel: jól látok, nem 100%, de még pont nem kell szemüveg

egyszer, tinédzser koromban, a szemüveges anyám és az optikus ljb-je majdnem rádumáltak, de aztán kifaroltam, amikor már a keret is megvolt (a bundesliga-frizuránál sajnos nem kaptam időben észbe)

szóval panaszom sosem volt, de a szemvizsgálaton az alsó sorokat már kiskoromban sem tudtam elolvasni

most a jogsi átírásához kell megint, csináltam pár napja időpontot

aztán elfelejtettem

ma melóból korán hazaérkezve ugye lazító cigi

aztán fél óra múlva még egy, mert 420 - ez magunk közt szólva teljesen felesleges influenszerkedés volt, egyáltalán nem volt értelme, de késő bánat

egyszercsak ja, hoppá a sehtest ötkor!

bringára fel, 2 perc késéssel optikushoz be, masina előkészít

nézek bele

de hát az egész homályos - mondom hangosan is, keresvén a kis finomhangoló tekerentyűt, mintha távcső volna

nincs neki

hát akkor nem passzol, ahova felfekszik a homlokom, nem jó szögben látom: ilyen asztali kis kütyü volt, teljesen analóg, és a cucc dőlésszöge fix volt, meg az asztal magassága is, a szék nem ment lejjebb, szóval eleve görnyedten ültem

megtörölgeti a nézőkét, hátha az koszos

na azért nézzük csak, mennyire megy

az első sort valahogy kisilabizálom, de nem élesedik

a második sorhoz közöm nincs

talán mégis inkább visszajönnék valamikor egy reggeli időpontban, amikor nem vagyok ennyire fáradt...

tanulság elég egyértelmű