#az-ido-mulando

[az-ido-mulando]

A siker két titka:

1. Ne árulj el mindent, amit tudsz.

[polaroidok]

Ma egy eleg erdekes sztorit szeretnek veletek megosztani. Megismertem egy csajt, aki egy tok boldogtalan parkapcsolatban el. Elmeselte, hogy mar nem torodik vele a csavo, semmi sem jo vele, de nem tudja kidobni, mert sok emlek fuzi hozza. Tobb eve egyutt vannak… ez ido alatt 2x megcsalta. Ti ertitek, hogy ennek mi ertelme van? Nem vagyok kepes felfogni, hogy miert vetemednek erre. Nem hazas, higy egy gyerek miatt ki kene tartania. Csak az emlekek fuzik hozza. Most elkezdett dumalni egy sraccal, akire azt mondta, higy tok szar a stilusa es nem jon be neki, de kurva sokat es jot beszelgetnek. Ma majdnem lekavart vele. What? Kibaszott gusztustalan, amikor az enbetek kihasznaljak a masik erzeseit a sajat onzoseguk miatt, mert szeretnek torodve lenni. Nem az emberbe, hanem az erzesbe szeretnek bele. Nem gondoljak, hogy ez mulando? Nem erzik a tetteik sulyat? Hanyingetem van

[t02l07t12]

26/8/365 22:19 Tudod, akkoriban sokan mondtak, hogy osszetort es hogy masokat vedjen, inkabb elloki magatol azokat, akiket szeret es akik szeretik. Egy ideig probaltam is elhinni, es remenykedtem abban, hogy en inkabb azok koze tartozok, akiket annyira szeret, hogy inkabb maga mellett akarja tudni oket. Mindenesetre, akkor meg tiszteltem, hogy ennyire szereti a baratait. Tudod, idovel aztan rajottem, amikor mar egyre jobban hidegeltunk el egymastol, hogy engem nem azert lokott el magatol, mert feltett, hogy miatta en is osszetornek, hanem mert egyaltalan, semmilyen formaban nem szeretett es nem voltam neki soha fontos. Semmit nem jelentettem neki. Se en, se a tamogatasom, a szeretetem, se a jelenletem. Mert tudod, szerettem. Bar mar nem tudom, mit szerettem benne. Azt hiszem, akkor meg nem lattam a vak onzoseget, az onimadatat, azt, ahogyan kepes kihasznalni masokat... Csak azt lattam, amit bekepzeltem magamnak. Hogy kedves, kiall azokert, akiket szeret, es kepes elmenni a vegsokig a barataiert. Nem tudom, hogy ezt tenyleg csak en kepzeltem be magamnak vagy tenyleg igy volt, de meg ha igy is volt, akkor az az enje mara mar minden bizonnyal meghalt. Tudod, abban az idoben en is sok embert elloktem magamtol. Akik szerettek, akiket en is szerettem, akik csak segiteni probaltak... Azzal a jelmondattal eltem akkoriban, hogy "ha o nincs, akkor nem kell mas se". Mert akkor mar tudtam, hogy nincs. Sot, talan soha nem is volt. Szoval igen, egyedul maradtam. Es o vegignezte, ahogy szenvedek, ahogy elkaptak a siro gorcsok, ahogy egyre jobban sullyedtem lelkileg, idegileg, egeszsegileg, meg a tanulmanyi atlagom is. Vegig nezte es semmit nem tett. Csak a megalazast es a bunkosagot kaptam tole, napi adagokban, ami mar vegkepp felemesztett. De nem is maga a megalazas vagy a bunkosag, hanem az, maga a tudat, hogy miert pont o... Nem tudom, ezt talan a sors rendezte igy. Tudod, egy ido utan azt hittem, hogy visszakapom. Tenyleg ot, azt, akit regen megszerettem. De azt hiszem, ez is csak egy vak remeny volt, hiszen egy vihar mindig kart hagy maga utan, es mar soha semmit nem tudsz ugy megjavitani, hogy olyan legyen, mint a vihar elott. Az az oleles is..tul hirtelen tortent. Nem gondolta at, es ez lett mindennek a veszte. 1 het leforgasa alatt ez tul sok volt azok utan. De o nem jott vissza. Vagy lehet, mire visszajott, mar el is ment. Tudod, mindenki csak azt hangoztatta, hogy neki is faj, de jobb lenne mindenkinek, ha elengednem. De kerdem en. Ki az a mindenki? Soha senkinek nem volt koze a kettonk kapcsolatahoz, meg akkor sem, ha nyilt lapokkal jatszottunk. Csak rank tartozott volna, de mi tul gyengek es gyavak voltunk ahhoz, hogy megbeszeljuk a dolgokat es megtartsuk egymast. Tolem senki nem kerdezte meg egyszer sem, hogy jol vagyok-e. Senki nem mondta, hogy nekem is faj. Senki nem mondta neki, hogy "figyelj..uljetek le es beszeljetek meg, vagy engedjetek el egymast". Neki soha senki nem mondott semmit, mindenki csak nekem osztotta az eszt. Es nem vettek eszre, hogy en ezt a harcot legbelul mar reg feladtam es kozben belepusztultam a tudatba, hogy az embert, aki a vilagot jelentette szamomra, most el kell engednem. Futni akartam hozza, hogy elmondjam mennyire faj es hogy bantanak az emberek, mert eleg lett volna csak egy olelese, hogy megnyugodjak..de akkor rajottem, hogy nem futhatok hozza; nem azert, mert nem erdekli, hanem sokkal inkabb azert, mert en magam engedtem el. Nem volt tobb vigasztalo oleles, ahol elbujhattam a vilag elol, es biztonsagban erezhettem magam, mert tudtam, hogy o megved a vilagban torteno minden rossztol. Azota nem erzem magam biztonsagban. Nincs mellettem, meg lelkileg se, hogy csak szimplan biztositson arrol, hogy barmikor es barmiben szamithatok ra. Tudod, ahogy teltek nyaron a napok, hetek, honapok, nem beszeltunk. Remenykedtem, hogy majd egyszer vegre hianyzok neki es ir legalabb egy szot, beszelunk legalabb par percet. De nem. Semmi. Egyszer se irt. Nekem viszont hianyzott. Es igy augusztus vege fele, irtam neki. Azt hittem, orul majd nekem es orakig beszelunk, mint regen, de megint csalodnom kellett. Es mar nem tudom kiben. Benne vagy inkabb magamban. Nem tudom. Nem tudom, miert lett ilyen, miert valtozott meg ennyire. Semmire nem tudom a valaszt. Es tudod, most kicsit ossze vagyok torve lelkileg. Nem csak a fajdalom, a veszteseg erzese, a hiany es a csalodottsag miatt. Hanem az emlekek... Azok mindent tonkre tesznek. Nem hagynak nyugodni, folyamatosan jonnek elo a kepek, minden jorol es rosszrol, amit egyutt megeltunk. Es az emlekek kozott egy hang mindig azt sugja: "elvesztettel valakit, akit a vilagon a legjobban szerettel. Es talan semmivel sem potolhatod, de emlekeztetoul arra, hogy minden mulando es az elet egy korforgas, latod minden nap es a szivedben orokke veled lesz. Ez a buntetesed azert, amiert korulotte forgott a vilagod ahelyett, hogy o forgott volna a vilagod korul. De mindig jon mas." Tudod, lehet igaza van annak a kis hangnak. De en mellette ereztem magam eloszor biztonsagban, o volt az elso, akit igy szerettem. Nala jobb mar soha nem fog jonni. Soha.

[az-ido-mulando]

Az ember vágyik, de nem mer. Akar, de nem tesz.

[az-ido-mulando]

Mert annyi minden lehettem volna a szemedben, és én mégis semmi voltam.

[az-ido-mulando]

Oly boldogtalan,

Volt egyedül ez a nyár

[az-ido-mulando]

Minden este kicsit szétesek...

[az-ido-mulando]

Nem szégyen kimondani, hogy ennek itt és most vége szakadt.

Én hiába próbálnék bármit is tenni, ezt el kell engedni.

De megvallom, azért fáj, hogy ennyi ideig próbáltam ezt helyrehozni.

De egyedül most kevés vagyok ehez,de bemerem ezt vállalni.

[az-ido-mulando]

Na jó, hát indulok

Nem érnek semmit a mondatok

Most már úgy hiszem

Hogy odaadtam már mindenem

Volt, ami jó, ami jó

Volt, ami szép, ami szép

Így emlékszem mindenre

Ami kettőnkkel történt

[az-ido-mulando]

Szédít, csak játszik énvelem!

Szédít, játsszál még nekem

S én kiheverem!

[az-ido-mulando]

[az-ido-mulando]

Most.

Most csak egy kicsit hagyj egyedül!

[az-ido-mulando]

Szeretni tehozzád szegődtem.

[az-ido-mulando]

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból

[az-ido-mulando]

Ezt most csak úgy elengedem.

[az-ido-mulando]

Valaki.

Csak Valaki segítsen lelépni, lelépni ebből a valóságból!!