#Tűnt

[dajkag]

Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.

[ankela]

megfáztam. hajnal fél négykor arra ébredtem, hogy különböző folyadékok távoznak az orromon keresztül, a fülembe pedig mintha cipészárat (árt?) szúrtak volna. de ez most tulajdonképpen nem is lényeges, csak annyiban, hogy háromnegyed négy körül akut az agyamra is ráhúzódhatott a gyulladás, mert hirtelen a szent johanna gimi olyan válogatott plot pontjai jutottak az eszembe, amire napvilágnál esküdni mernék, hogy nem tudtam volna felidézni, ráadásul olyan csöpögős nosztalgiával gondoltam vissza rá, mintha nem is a kamaszkori érzelmi fejlődésem egyik legnagyobb megakasztójaként tartanám számon

[whatareyoudoingwithamaserati]

stares at you with the widest and unimaginably biggest puppy eyes ever :3

istenem b��bi szia!! mikor váltottál autista szemről kis kutya szemre? Szerintem ettől függetlenül olyan jóképű vagy, és állandóan kiskutya szemet kellene viselned. mint nudli! magyar bomba:3 vicciként :3 én is a saját autista szemeimmel bámullak vissza ígérem

[szkennelttucsok]

pot...

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[klucksize]

Nekem csak most tűnt fel a héten

De szóval a megNEResedett Libri, szépen kitakarította magából a Freit (kvzót), és mi lett helyette a boltokban mindenütt, na mi?

Hát Scruton <3

[diogenesz2020portugal]

Pottyondy Edina 

Schiffer András, a Megafon ÖTödik hadoszlopa Facebook posztban vette védelmébe szegény, jó Orbán Viktort, mert egy influenszer (én) utolsó szarházinak nevezte. Azzal kezdi Schiffer András, hogy nem ízléses szarházinak nevezni a miniszterelnököt, mert:

"Egyrészt azért nem, mert ők az én hazámat képviselik akkor is, ha ez nekem nagyon nem tetszik. Másodszor pedig azért nem, mert a jogállamiság védelme nem a brüsszeli panaszkodásoknál, vagy a Szabadság téri jópofizásoknál kezdődik, hanem ott, ha önmagukért is tiszteljük a közös intézményeinket, függetlenül attól, hogy azt éppen ki testesíti meg."

Tiszteljük a közös intézményeket! Ohhh! András, mesélj még! Tehát van egy hatalom, ami a saját törvényeit sem tartja be, a világ gazembereivel és népirtóival haverkodik, a politikai ellenfeleit pedofilozza, embercsempészeknek és pedofilsegítőknek ad kegyelmet, az országot lerabolja, a környezetet pusztítja, az oktatást, az egészségügyet tönkreteszi, a közmédiát kisajátítja. De tiszteljük a közös intézményeinket! És azért szarházinak mègse nevezzük miniszterelnök urunkat. Köszönöm András a kioktatást, de az én hazámat képviselte már Szálasi, Rákosi, Kádár és Gyurcsány, és ha Orbán Viktor nem is a legrosszabb közülük, tisztelet maximum a szolgáitól jár neki.

Schiffer így folytatja:

"Tegyük azonban félre egy pillanatra az ízlésbeli fenntartásokat! Ha mondjuk Hatvanpuszta, a magyar víz- és termőföld-vagyonra telepített akkugyárak, a munkajog, a sztrájkjog leépítése, a foglalkozás-egészségügy szétverése, a szakszervezetek ellehetetlenítése, a szerződéssel engedélyezhető környezetszennyezés miatt nevezné egy influenszer „utolsó sz*házinak” a miniszterelnököt, azt legalábbis érteni vélném."

Kedves András! Használtam ezen ügyek miatt is hasonló jelzőket Orbán Viktorra, sőt még száz dolgot tudok mondani, amiért kiérdemli. Nem azt írtam, hogy a képmutató háborús celebkedés miatt szarházi a Főni, hanem csak megállapítottam, hogy szégyen, hogy ez az "utolsó szarházi vezeti az országunkat".

De emiatt még nem válaszoltam volna. Ami igazán megdöbbentett az írásodban, az az orbáni propaganda szó szerinti felmondása. Tehát nézzük, hogyan értékeled az úgynevezett "békemissziót", amit az a miniszterelnök folytat, aki nevezte már háborúpártinak Európát, a magyar ellenzéket, Von der Leyent és MZP-t, Bident és Magyar Pétert, csak egyvalakit nem. Vlagyimir Putyint. Őt még nem nevezte háborúpártinak. Tudod András, a fószert, aki elindította az egész öldöklést.

Tehát mit mond Schiffer András? Ezt:

"Európában egyetlen vezető veszi a bátorságot, hogy legalább meghallgassa a harcoló feleket"

Tény, hogy a nyugati vezetők nem találkoznak Putyinnal. De ez tényleg azt jelenti, hogy nem ismerik az álláspontját? Tényleg azt jelenti, hogy szegény, békepárti Putyin ott szorong a Kremlben, a világbéke iránti olthatatlan szomjával, egyedül, mert senkinek sem tudja elmondani?

Nem, András. Pontosan tudod, hogy nem ezt jelenti. Pontosan tudod, hogy Putyinnak minden képessége megvan, hogy a feltételeit és a szándékait kommunikálja. Pontosan tudod, hogy nyugati és keleti diplomaták százai keresik a megoldást a konfliktusra, és pontosan tudod, hogy amikor ezek a háttérben folyó tárgyalások eredményre vezetnek, akkor csatlakoznak a miniszterelnökök, elnökök, uniós vezetők. Mert mindaddig amíg Putyinban nincs szándék a békére, addig ezek a látogatások csak az orosz propagandagépezetet szolgálnák. Azt a propagandagépezetet, ami valóban háborúpárti, ami valóban emberek, civilek, gyerekek gyilkolását szolgálja, és aminek te is része vagy.

Képtelenségnek tűnt eddig nekem, hogy egy magyar értelmiségi -aki nem Deák Dániel vagy Bayer Zsolt- az arcát adja ahhoz a média-hazugsághoz, hogy Orbán Viktor, akit megvet a nyugati világ, akit lenéz a keleti világ, akit megvet Ukrajna és akit semmibe vesz Oroszország (ugye emlékszel még Orbán előző békemissziójára, amikor Putyin biztosította arról a nagy magyar államférfit, hogy nem lesz háború, nem támadja meg Ukrajnát?), majd képes lesz békét teremteni ebben az őrületben. Majd pont Orbán Viktor látogatása lesz az, ami után bárki hátrább vonul. Ezzel szemben az az igazság, hogy Orbán Viktor jelenléte, politikája olaj a tűzre, tovább szolgálja az orosz áldozatiság narratíváját, tovább szolgálja a "mindenki felelős, csak Oroszország kevésbé" hazugságát.

Schiffer András így zárja gondolatait:

"Értem én, hogy nem az árnyalt értékeléstől, hanem az úgymond erős kifejezésektől keletkezik több kattintás és csörög sűrűbben a kassza, csakhogy a kormánypropaganda is pont ezen az elven működik."

András! Nyilván jól belelátsz a kormánypropaganda működésébe, de azért jelzem neked, hogy itt, a másik oldalon nem csörög a kassza Facebook posztok után. Egész pontosan soha egy fillért nem kaptam sem Facebook posztért, sem a politikai véleményemért semmilyen megrendelőtől. A gyanúsítgatás, a ki nem mondott vádaskodás viszont nagyon ismerős.

Mondd csak ki nyugodtan! "Dollárbaloldal! Soros! Nemzetáruló!" - hisz már nagyon közel vagy. És sokan lesznek, akik tisztelni fognak, hogy meghajolsz az erő és a hatalom előtt. Orbán Viktor sem tesz mást Putyinnal.

[katacha]

Ételajándék vendégségbe: télifagyi Ötvös Zsuzsa új könyvéből. Az tölcsérsütést offoltam, nincs hozzá sütőm és nem is akarok, plusz elég macerásnak is tűnt. A tölcséreket kiöntöttem vékonyan olvasztott csokival (ne ázzon át), került bele sós mogyorós diplomatakrém, kakaós piskóta, banánlekvár és étcsokoládémousse, majd belemártottam olvasztott étcsokoládéba. Kicsit macerásan hangzik, de nagyon jól előre elkészíthetők a komponensek, a banánlekvár már kedd óta pihent a fagyasztóban szilikonformában, csütörtökön a mousset csináltam meg, pénteken a diplomatakrémet és a piskótát, mára csak az összeállítás maradt.

[brgzmpff]

3 év

nyilván az elmúlt két hétben szívesebben szerveztem volna a @startgaleriabudapest szülinapját, kiállítással, parádéval, de temetést szervezek, lakást ürítek. így csak arra futja, hogy 7-kor kinyitok egy pezsgőt és mindenkinek örülök, aki benéz, meg 333 jeligére 33% kedvezményt adok mindenre éjfélig a shopban.

ha kicsit kilátok a fostengerből, lesz évzáró kiállítás meg minden más, de ez most sűrű.

idén kezdtek emberek gratulálni, hogy nem gondolták volna, hogy fennmaradok ennyi ideig. fennmaradtam. este majd örülök és gratulálok magamnak, és felkészülök lélekben arra, hogy át is gondoljam ezt a 3 évet. az biztos, hogy már csak két évem van biztosan a helyen. ketyeg le a szerződésem. pedig végtelennek tűnt anno az 5 éves szerződés. túl a félidőn. nem bánok semmit. és köszönöm nektek is. nagyon.

[zeroz2ro]

Öt napja nem tudjuk indított-e belső vizsgálatot az ügyészég. Öt napja nem tudjuk tettek-e feljelentést és indítottak-e nyomozást az ügyben. Öt napja nem tudjuk hogy emberi vagy informatikai vagy emberi és informatikai hiba történt. Hiba vagy beavatkozás történt? Öt napja nem tudjuk hogy készít-e akciótervet az ügyészség, hogy ilyen "adminisztrációs hiba" soha többé ne történjen meg. Öt napja nem tudjuk, hogy miért nem készül alapból mentés a lehallgatások hanganyagairól. Ha készül mentés akkor hogy tűnt el a mentés is? Ha nem készül mentés, akkor miért nem készül? Öt napja tudjuk, hogy történik-e teljes átvilágítás az ügyészség informatikai rendszerében? Öt napja nem tudjuk hogy történik-e parlamenti meghallgatás az ügyben, Polt Péter beszámol-e erről?

[troger]

jaj ne komplikáljátok, itt nyilván az egykori fogvatartók "gazdák" narratívája érvényesül, mert a mainstream újságírás már csak ilyen, de voltaképp arról van szó, hogy

fogságból megszökött, a szabad életet választó csacsi megtalálta a befogadó közösségét és helyét a világban 😍

[mirabellomonferrato]

Piazza Guglielmo Marconi 10.

Ez a cím. :) :) Mirabello Monferratoban

Na, mesélem szépen: Még az adásvételin megkérdeztem, hogy mi van a kazánnal, működik, nem működik? Működik, az 10 éve egy új kazán volt, 3-4 évet használták, aztán meghaltak (nem a kazántól) azóta üres a ház. Ha lenne gáz, és elindítanám működne. -- ez kb egymilliót spórolna nekem. Mi van az árammal. -- nincs szerződés a szolgáltatóval, amúgy a két lakás külön órán van. -- haleluja, ez örömhír. Mi van a vízzel? Leszereltette a vízórát, hogy ha csőtörés lenne, ne az ő számlája pörögjön. A vízóra a két lakás között volt, de jobban tenném, ha kintre rakatnám. -- Nos, ÓRÁKON KERESZTÜL kerestük a vízóra nyomát, hogy rájöjjünk, hol a faszban van a bejövő vízvezeték. Nem derült ki. Ez a ház csupa víz és villanyvezeték! Elindul egy cső, vagy egy madzag, követem, bebújik a falba, majd kijön és VÉGE. nincs tovább. ott vannak a 100 éves vezetékek meg az új, kábelcsatornásak, vegyesen. A lakás tele van elvágott meg ledugózott vezetékekkel. Csak olyat nem találtunk, ahol feltételezhető, hogy vízóra volt. Nem tudjuk, hol van a víz. Mikor jöttünk el, akkor az utcán találtunk egy kicsike fém csatornafedelet a kapu előtt. Lehet, hogy az, de a szerszámokat már bezártuk a házba. Majd holnap megnézzük. Teszek ide egy macskát. Ez a szomszédé, jött haverkodni. A macska egyértelműen beszél magyarul, hallgat arra, hogy cicc, meg gyere ide és de gyönyörű vagy az anyád mindenit! -- erre dorombol is. Így aztán mondtam neki, hogy nincs a pincébe meg padlásrakölykezés mert átpakolom az ivadékait a szomszédba a gazdaasszonyához, a felől ne legyen kétsége. Jöhet simogatásra, foghat egeret, de otthon szüljön! Úgy tűnt, hogy érti.

Róla még biztos lesz kép, mert nagyon szép mintája van, de nem tudtam simogatni is meg fotózni is. :)

A kert! Na, a kert az egy csoda. Merthogy szinte egész nap, kb reggel 10-től árnyékban van. Egy barátságos kedves kis hely lesz, ha rendbe hozzuk. Kellemes, szellős, és olyan apró, hogy nekiállsz, csinálod, és estlére úgy ülsz le, hogy na ez kész, ennek van látszata.

Egy tenyérnyi az egész, csak embermagas a gaz. :D A titkos pince: megfejtődött. Korábban az egyik mellettünk levő háznak volt egy hátsó kijárata a kis udvarra (ami nem az övé, semmi köze hozzá, de ez egy nagyon-nagyon régi ház, 1900 előtt épült valamikor ki tudja mikor.) szóval akkor még ahhoz a másik házhoz tartozott, aminek ott már nincs ajtaja, mert befalazták 40 éve. Azóta a pincét az én házam lakói használják. A közjegyző azt mondta, hogy várjak egy évet, és ő elintézi, hogy a tulajdoni lapon is az én nevemre kerüljön. Sajnos, a pincében nem volt se freskó, se elfeledett Raffaello rajz, de még egy nyamvadt Tiziano se lapult összetekerve a sarokban. :( És antik bútor se volt, csak kosz amit majd drága pénzen kipakolok és elvitetek. Kénytelen leszek én festeni a falra, hogy majd 600 év múlva szkafanderes régészek megtalálják :D

Barkácsboltban kezdtük a napot, létrát vettünk. Meg vettem egy ilyen baromi jó kinyitható nagy asztalt. Mondták, hogy hülyeség. 20 ezer forint, jó lesz ez mindenre! Kinyitottam, erre gyorsan mindenki rápakolt, hogy de jó, hogy nem a földről kell szedegetni a cuccot. ¯\_(ツ)_/¯

Holnap csinálok kulturált fotókat amik marketing szempontból értékesebbek. :D

Ami kiderült: ez a ház egy csoda kis darab. Kellemes, szellős, világos, élhető.

ÉS KIBASZOTT SOK MELÓ VÁR RÁM! És én ezt szeretem. 😊😍

[riariahistoria]

És ha már a 2. magyar hadsereg

nem csak kb. 125ezer katona halt meg/tűnt el hanem hozzávetőlegesen 31ezer munkaszolgálatos magyar is.

a munkaszolgálat 1939ben lett bevezetve és először nem kapcsolódott a zsidó vallású férfiak szisztematikus elpusztításához. munkaszolgálatos az a katonakorú lett akit fegyveres szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, így ő a rendelkezésére bocsátott szerszámmal szolgálta a hazát, segítette a hadseregét. de hát ugye tombolt az őrületspirál, sorjáztak az úgynevezett zsidótörvények (szám szerint négy) és a végén a munkaszolgálat kisebb részben a politikai foglyok, nagyobb részben a zsidók szolgálata lett. jelige: csak odaút, haza jobb ha minél kevesebbet hozunk haza, volt a lelkes törekvés.

az átlag (zsidó)családban született, kissé balhés, érettségit és szakmát sem szerzett Rejtő Jenő 1942 őszére elismert szerző volt és már megírta mindazt ami ma olvasunk tőle. a zsidótörvények már mind kiadva, száműzték szinte mindenből és mindenhonnan a zsidó vallású magyarokat. az idegszanatóriumot is megjárt, egészségügyi problémákkal küzdő író alól az utolsó publikálási lehetőséget is kihúzták az úgynevezett "ponyvarendelettel" (a papírhiány miatt a ponyva kategóriába tartozó könyvek nem adhatóak ki), de az élete még megvolt. egy nyilas pártlap úgy gondolta ez is luxus, vádaskodó cikket jelentettek meg, hogy amíg a magyar hőseink ott a Donnál a "hazáért harcolnak" addig pesti kávéházban irogat az a zsidó és ez micsoda fertő. a munkaszolgálatos behívó szinte azonnal reppent főhősünknek.

a nagykátai elosztóból a 2. magyar hadsereg munkaszolgálatosának utalták. a téli hideg és embertelen körülmények megtették a magukét, Rejtő Jenő meghalt 1943. január 1én (a dátum nincsen igazolva). tömegsírba temették.

ha a Bimbó utcában jársz láthatod a 3. szám alatti kapunál a botlatókövet a nevével (a 4. szám alatt egyébként a szintén zsidó és a németek bevonulásától bújkáló Heltai Jenő lakott, neki emléktáblája van)

nekem van az az elméletem, hogy magyar az aki tudja hogy Gorcsev Iván hogyan nyerte el a fizikai Nobel-díjat huszonegy éves kora előtt.

vagy aki be tudja fejezni, hogy lófasz fog itt folyni...

mert Örkény István is munkaszolgálatos volt, ugyanúgy a 2. magyar hadseregnél. a jómódú patikatulajdonos fia először gyógyszerész, majd vegyészmérnök képesítést szerzett. 1942 őszére még semmit sem írt meg abból amit ma olvasunk tőle és természetesen ő sem dolgozhatott nagyjából sehol sem, ő is mehetett a Szovjetunióba "védeni a hazát" ami éppen elpusztítani igyekezett őt. de Örkény kibírta addig amíg szovjet fogságba esett, aztán kibírta a szovjet fogságot is. 1946ban tért haza, ahol aztán dramaturg, lektor és szerző lett. Az '56os eseményekben való részvétel miatt publikációs tilalmat róttak ki rá, azon időszak alatt az eredeti szakmájában dolgozott. 1963ig tartott a szilencium, akkor jelent meg (az egyébként zseniális) Macskajáték kisregénye. az egyperces novellák 1967ben debütáltak, amivel stílust teremtett - és nézetem szerint megalapította az ország államformáját, Egyperces Groteszk Novellisztán (hozott szalonnával egérirtást vállalok). elismert, Kossuth díjas szerzőként 1979. június 24én halt meg szívelégtelenségben. a Farkasréti temetőben nyugszik.

[greenteaforbreakfast]

2024-es lista

Folytatva a hagyományokat, megint elfelejtettem tegnap posztolni, pedig a szöveg már meg volt írva. Nem voltam igazán formában, de az látszik is. Mindegy, read more után minimál vélemény.

Robert Galbraith: The Running Grave - 4 és fél nap alatt olvastam el az 1200 oldalt, szóval nem volt baja. Mármint a könyvnek, nem az írónak, még mielőtt.

V. E. Schwab: The Fragile Threads of Power - Tök jó, hogy ez idén jelent meg, mert pont tavaly olvastam el végre a trilógiát, amihez kapcsolódik. Nagyon jó kis folytatás volt, találkoztunk régi szereplőkkel is, de nem éreztem erőltetettnek, jó volt velük újra együtt. Hozta az első könyvek szintjét.

Erlend Loe: Doppler - Minden évben olvasok Loe-t, a Dopplert most olvastam talán ötödjére.

Harper Lee: To Kill a Mockingbird - Régen el akarom olvasni, hiszen klasszikus, amiről ódákat szokás zengeni. Megérdemli. Nagyon intelligens könyv.

Margaret Atwood: The Edible Woman - Ez tőle az első könyvem. Olvasás közben is tetszett, de a végén visszagondolva az egészre még jobban. Durva, hogy mindezt a hatvanas években írta.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five - Tizensok éve olvastam utoljára Vonneguttól, olyat akartam, amit még nem. Az értékelések meg az ajánlók szeretik a megrázó, gusztustalan, megdöbbentő jelzőkkel illetni ezt a könyvet, de nekem annyira nem volt úgy kirívóan egyik sem, hogy a végén utánajártam, hogy nem-e valami cenzúrázott változatot sikerült-e olvasnom. (Nem.)

Émile Ajar: Előttem az élet - Újraolvasás. Szép és jó még mindig.

Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go - Erről meg már annyi jót hallottam, hogy mondom akkor bepótolom gyorsan. Annyira azért nem mennék messzire, hogy azt mondjam, fölösleges időpocsékolás volt, de hogy semmit nem tett hozzá az életemhez ez a könyv, az is biztos. Nem jött meg a kedvem ehhez az íróhoz.

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle - Elkezdtem angolul, bár Murakamit legtöbbször magyarul olvastam eddig. Annyira out of place volt az egésznek a hangulata, és annyi félrefordítás-szerű értelmetlenség volt benne, hogy muszáj volt utána járnom (redditen kurvajó beszélgetéseket találtam róla), meg magyarul is elkezdenem, hogy kiderüljön, mi folyik itt. Kiderült: borzalmasan szar az angol fordítása :D

Murakami Haruki: A Kurblimadár krónikája - Magyarul jobb volt :) Nem a legjobb könyve, de könnyen lecsúszott.

Ross Welford: The 1000 Year Old Boy - Ez nagyon aranyos sztori volt. Okos, érzelmekkel teli gyerekkönyv, szerethető karakterekkel. 10-12 éveseknek ajánlják, de szerintem a nagyobbaknak is élvezetes.

Franz Kafka: Metamorphosis - Egyike a rengeteg kötelezőnek, amit még sosem olvastam. Részleteket belőle talán, de azokra sem emlékeztem. Ez is a gusztustalan, gyomorforgató, borzalmas jelzőket szokta kapni, de én már soha többet nem hiszek másoknak. Mondjuk én bírom a bogarakat. Egyébként tetszett nagyon, biztosan el fogom még olvasni párszor.

Jane Austen: Pride and Prejudice - Na ha már olyan jól mentek idén a klasszikusok, próbáljunk rá erre - gondoltam én, balga módon. Kb 120 oldal után feladtam. Fuh te. Ennyi üres, semmitmondó, idegesítő beszélgetést én még sosem láttam egy helyen. Értem én, hogy a maga idejében ez volt A Könyv, és még a lövészárkokban is ezt olvasták, de hát a Fifty Shades of Grey is mekkorát ment már... :)

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns - A Kite Runner jobban tetszett, ez sokkal kevésbé tűnt valósnak nekem, ami rontott az élvezeti értékén.

Louis Sachar: Holes - Ez magyarul a Stanley, a szerencse fia címet viseli, és az egyik legjobb ifjúsági regény evör. Nem először olvastam.

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale + The Testaments - Megmondom őszintén, én már ezt a két könyvet így 4 hónap távlatából sem tudom ketté választani, egyáltalán nem emlékszem, melyikben mi történt. Az Ehető Nő után, mivel ez kapta mindig a hype-ot, jobbat vártam, de ez legyen az én bajom.

Carlos Ruiz Zafón: The Labyrinth of the Spirits - Azt kicsit megbántam, hogy nem a másik három után olvastam tavaly, így majdnem egy év kihagyás után már fogalmam nem volt, hogy a régi szereplők közül ki kicsoda. De így is nagyon élvezetes volt, pörgött a sztori, és a lezárás sem volt borzalmas. (Az utolsó fejezetet leszámítva, arra nem tudom, mi szükség volt.)

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Nagyon ritkán mondom könyvekre, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Na ezt mindenkinek el kéne olvasnia.

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha - Már a Hosseinivel is az volt szerintem a bajom, hogy nagyon érezhetően a női közönségnek írták férfiak, ebből meg egyenesen üvöltött. De legalább nem az a fajta, aki teljesen hülyének néz :) Nem volt benne fölösleges, csöpögős romantika (plusz pont), viszont olyan túlzottan hihetőre sem sikerült (mínusz pont, ha már memoárként tálaljuk). Rossz mondjuk nem volt, de azért sokat nem veszít az ember, ha sose kerül a kezébe. 1001 könyves listák ide vagy oda.

Andy Weir: Project Hail Mary - Ezt az embert én nem tartom kifejezetten jó írónak, igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, vagy hogy miért vettem a kezembe. A kis alien haver cuki volt benne, amúgy azért nem az év sci-fije, pedig szokás dicsérni.

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje - Nagyon finn, nagyon sarkvidéki (fun fact: pont azon a szélességi körön játszódik, ahol élek), nagyon vicces kis abszurdum. Kicsit olyan, mint egy népmese, csak nem a legkisebb királyfiról, hanem egy bűnöző és egy alkoholista őrnagy kapcsolatáról szól a finn vadonban, ahol mindenféle váratlan és fura dolog történik velük. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Octavia E. Butler: Xenogenesis trilogy - Így kell sci-fit írni. Apokalipszis, fura földönkívüli lények, hiteles emberi karakterek, jól felépített világ, értelmes, komoly, intelligens, váratlan sztori, de sosem wtf. Még csak pár órája tettem le, de már hiányoznak.

2023-as lista

[kezenani]

amik vannak

a múlt hetem ja meg az azelőtti meg az azelőtti is annnyira pocsék volt, hogy szavak nincsenek

tudjátok amikor semmi rendkívüli, csak a szokásos, de százszor annyira megvisel

megint fáj a torkom és a fejem folyik az orrom is

rámsóztak ilyen apródobozos algopyrint, valahogy úgy értettem hogy folyékony, mert útközbeni beszedős, sokszor annyiért

kelkáposztaleves lesz kétféle kolbásszal meg forró lesz és tejfölös és már alig várom (meg kell még főznöm)

mindenki fasz velem. igen, csak a szokásos, de leginkább olyanok akiket nemigen küldhetek el a búsforrongópicsába ilyen-olyan kibaszott körülmények miatt, pedig higyjetek ártatlan lelkemnek kurvára megérdemelnék

agyon izgatom magam ezen, pedig leszarásból egészen jó vagyok. aztán vannak ilyen időszakok, amikor rémesen nehezen megy, vagy inkább sehogy :(

nyilván ilyenkor teper le az éppen aktuális vírusinvázió, remélem a halálost elkerülöm. egyelőre

gondoltam széjjelcincált idegeimre és megfáradt testemre gyógyírként hat majd fehér klárától a hova álljanak a belgák? c. könyve, de szórakoztató kikapcsolódás helyett bzmg végigbőgtem tőle a hétvégét még pluszban. háború, emlékezés, helyünk a világban, nem hinnénk hogy mennyire sose múló fájdalmak...

rejtvényezés, ha tényleg minden kötél szakad és valahogy muszáj lefoglalni sajgó agyamat hogy ne vesse szét az a nyavalyás sokmidenek, ami maga az élet ügye. és akkor kijönnek ilyenek, hogy christa wolf regénye az nem a kettészeltek, hanem a kettészelt ég, mega claude simon francia író regénye nem apu lói hanem ide se írtam hogy igazából mi, meg a petőfi vers az nem a hintalovag hanem a tintásüveg, amit jobb napjaim éjszakáin felverve is kivülről fújok.

és megint félek az öregségtől, már most az vagyok, de hogy ezek után még mi lesz, és akkor hétközben olvastam egy olyan írást ami a végére arra futott ki, hogy mert abban az idegen világban én is csak egy magányos öregember leszek a többi magányos öregember között és nyilván azóta is bekönnyezek rajta :D :(

fotók ömlesztve, mert közbe nem tudja szúrni a tumbli, mindegy, megbírkózunk ezzel is.

furasüsü, mostan mondjuk igaza lehet. na az emlegetett algopiryn amivel azt is lehet bizonyítani, hogy mennyire furán torzít az egész mindenség. pár hete influenzás voltam, azóta nem kívánom a húst. de annyira nem hogy a puszta gondolatra kiver a víz, ezt a gyönyörű sültet se tudtam megenni, pedig erőt adna. az meg ott a vaniliás koszorú, betértem mert annyire sajnáltam maagam már péntekre hogy muszáj volt. valami széppel is meg akartam magam lepni, semmi nem tompíthatta volna a bánatom, elnyammogtam. aztán tanultam is, az érvelési hibákról többek között, akadnak muris dolgok :))) volt kollegtív éttermezés, túrógombóc amit többen irigykedv néztek, de bodzás volt és mascarpónés, amikre én egyáltalán nem voltam felkészülve és mivel nem hozták a szokott ízvilágot, ez se hatott rám felemelőleg. a tenger gyümölcseis tészta se ízlett, vastag és kemény volt a tészta, a rákocska nyersecskének tűnt, mindegy, évente kétszer kibírom még én is. aztán benti gyermekem, plusz egy széjjelszopogatott nyalóka. namost biztos volt még számtalan szar mindenfélék, de most hálisten több nem jut eszembe

[diogenesz2020portugal]

Kivételes dolog, ha az ember halála előtt néhány perccel találkozik egy angyallal.

A hajléktalanszállón, ahol dolgozom, összeesett egy asszony. Nem volt már fiatal, de teljesen egészségesnek látszott. Halkszavú, mindenkivel kedves nő volt. Annyira csendes, hogy szinte észrevétlenül mozgott közöttünk az elmúlt hónapokban. Nem akart senkit sem zavarni. A szociális munkás kollégák gyakran beszélgettek vele, és úgy tűnt, találtak megoldást a helyzetére.

Azonnal mentőt hívtunk hozzá, közben a feje az ölemben pihent, a kollégám pedig a kezét fogta, és biztatóan mosolygott rá.

- Tu és um anjo - mondta a néni alig hallhatóan. - Ajudas-me? Tenho medo.

- Não tenhas medo, não estás sozinha - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.*

Alig két-három perc telt el így, aminek egy mély sóhajtás vetett véget. Az újraélesztést nemsokára már a mentősök folytatták, sajnos sikertelenül.

Vannak pillanatok, amik örökre beleégnek az ember agyába-lelkébe. Tudom, hogy irracionálisan hangzik, de ott valóban egy angyal fogta egy távozóban lévő ember kezét. Egy angyal mosolygott rá olyan szeretettel, amire nincsenek szavak. A legszebb mosoly volt, amit életemben láttam.

A néni nem volt egyedül.

*- Te egy angyal vagy - mondta a néni alig hallhatóan. - Segítesz nekem? Félek.

- Nem kell félned. Nem vagy egyedül - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.