#Tűnt

[dajkag]

Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.

[ankela]

megfáztam. hajnal fél négykor arra ébredtem, hogy különböző folyadékok távoznak az orromon keresztül, a fülembe pedig mintha cipészárat (árt?) szúrtak volna. de ez most tulajdonképpen nem is lényeges, csak annyiban, hogy háromnegyed négy körül akut az agyamra is ráhúzódhatott a gyulladás, mert hirtelen a szent johanna gimi olyan válogatott plot pontjai jutottak az eszembe, amire napvilágnál esküdni mernék, hogy nem tudtam volna felidézni, ráadásul olyan csöpögős nosztalgiával gondoltam vissza rá, mintha nem is a kamaszkori érzelmi fejlődésem egyik legnagyobb megakasztójaként tartanám számon

[whatareyoudoingwithamaserati]

stares at you with the widest and unimaginably biggest puppy eyes ever :3

istenem bébi szia!! mikor váltottál autista szemről kis kutya szemre? Szerintem ettől függetlenül olyan jóképű vagy, és állandóan kiskutya szemet kellene viselned. mint nudli! magyar bomba:3 vicciként :3 én is a saját autista szemeimmel bámullak vissza ígérem

[szkennelttucsok]

pot...

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre j��solja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[klucksize]

Nekem csak most tűnt fel a héten

De szóval a megNEResedett Libri, szépen kitakarította magából a Freit (kvzót), és mi lett helyette a boltokban mindenütt, na mi?

Hát Scruton <3

[diogenesz2020portugal]

Pottyondy Edina 

Schiffer András, a Megafon ÖTödik hadoszlopa Facebook posztban vette védelmébe szegény, jó Orbán Viktort, mert egy influenszer (én) utolsó szarházinak nevezte. Azzal kezdi Schiffer András, hogy nem ízléses szarházinak nevezni a miniszterelnököt, mert:

"Egyrészt azért nem, mert ők az én hazámat képviselik akkor is, ha ez nekem nagyon nem tetszik. Másodszor pedig azért nem, mert a jogállamiság védelme nem a brüsszeli panaszkodásoknál, vagy a Szabadság téri jópofizásoknál kezdődik, hanem ott, ha önmagukért is tiszteljük a közös intézményeinket, függetlenül attól, hogy azt éppen ki testesíti meg."

Tiszteljük a közös intézményeket! Ohhh! András, mesélj még! Tehát van egy hatalom, ami a saját törvényeit sem tartja be, a világ gazembereivel és népirtóival haverkodik, a politikai ellenfeleit pedofilozza, embercsempészeknek és pedofilsegítőknek ad kegyelmet, az országot lerabolja, a környezetet pusztítja, az oktatást, az egészségügyet tönkreteszi, a közmédiát kisajátítja. De tiszteljük a közös intézményeinket! És azért szarházinak mègse nevezzük miniszterelnök urunkat. Köszönöm András a kioktatást, de az én hazámat képviselte már Szálasi, Rákosi, Kádár és Gyurcsány, és ha Orbán Viktor nem is a legrosszabb közülük, tisztelet maximum a szolgáitól jár neki.

Schiffer így folytatja:

"Tegyük azonban félre egy pillanatra az ízlésbeli fenntartásokat! Ha mondjuk Hatvanpuszta, a magyar víz- és termőföld-vagyonra telepített akkugyárak, a munkajog, a sztrájkjog leépítése, a foglalkozás-egészségügy szétverése, a szakszervezetek ellehetetlenítése, a szerződéssel engedélyezhető környezetszennyezés miatt nevezné egy influenszer „utolsó sz*házinak” a miniszterelnököt, azt legalábbis érteni vélném."

Kedves András! Használtam ezen ügyek miatt is hasonló jelzőket Orbán Viktorra, sőt még száz dolgot tudok mondani, amiért kiérdemli. Nem azt írtam, hogy a képmutató háborús celebkedés miatt szarházi a Főni, hanem csak megállapítottam, hogy szégyen, hogy ez az "utolsó szarházi vezeti az országunkat".

De emiatt még nem válaszoltam volna. Ami igazán megdöbbentett az írásodban, az az orbáni propaganda szó szerinti felmondása. Tehát nézzük, hogyan értékeled az úgynevezett "békemissziót", amit az a miniszterelnök folytat, aki nevezte már háborúpártinak Európát, a magyar ellenzéket, Von der Leyent és MZP-t, Bident és Magyar Pétert, csak egyvalakit nem. Vlagyimir Putyint. Őt még nem nevezte háborúpártinak. Tudod András, a fószert, aki elindította az egész öldöklést.

Tehát mit mond Schiffer András? Ezt:

"Európában egyetlen vezető veszi a bátorságot, hogy legalább meghallgassa a harcoló feleket"

Tény, hogy a nyugati vezetők nem találkoznak Putyinnal. De ez tényleg azt jelenti, hogy nem ismerik az álláspontját? Tényleg azt jelenti, hogy szegény, békepárti Putyin ott szorong a Kremlben, a világbéke iránti olthatatlan szomjával, egyedül, mert senkinek sem tudja elmondani?

Nem, András. Pontosan tudod, hogy nem ezt jelenti. Pontosan tudod, hogy Putyinnak minden képessége megvan, hogy a feltételeit és a szándékait kommunikálja. Pontosan tudod, hogy nyugati és keleti diplomaták százai keresik a megoldást a konfliktusra, és pontosan tudod, hogy amikor ezek a háttérben folyó tárgyalások eredményre vezetnek, akkor csatlakoznak a miniszterelnökök, elnökök, uniós vezetők. Mert mindaddig amíg Putyinban nincs szándék a békére, addig ezek a látogatások csak az orosz propagandagépezetet szolgálnák. Azt a propagandagépezetet, ami valóban háborúpárti, ami valóban emberek, civilek, gyerekek gyilkolását szolgálja, és aminek te is része vagy.

Képtelenségnek tűnt eddig nekem, hogy egy magyar értelmiségi -aki nem Deák Dániel vagy Bayer Zsolt- az arcát adja ahhoz a média-hazugsághoz, hogy Orbán Viktor, akit megvet a nyugati világ, akit lenéz a keleti világ, akit megvet Ukrajna és akit semmibe vesz Oroszország (ugye emlékszel még Orbán előző békemissziójára, amikor Putyin biztosította arról a nagy magyar államférfit, hogy nem lesz háború, nem támadja meg Ukrajnát?), majd képes lesz békét teremteni ebben az őrületben. Majd pont Orbán Viktor látogatása lesz az, ami után bárki hátrább vonul. Ezzel szemben az az igazság, hogy Orbán Viktor jelenléte, politikája olaj a tűzre, tovább szolgálja az orosz áldozatiság narratíváját, tovább szolgálja a "mindenki felelős, csak Oroszország kevésbé" hazugságát.

Schiffer András így zárja gondolatait:

"Értem én, hogy nem az árnyalt értékeléstől, hanem az úgymond erős kifejezésektől keletkezik több kattintás és csörög sűrűbben a kassza, csakhogy a kormánypropaganda is pont ezen az elven működik."

András! Nyilván jól belelátsz a kormánypropaganda működésébe, de azért jelzem neked, hogy itt, a másik oldalon nem csörög a kassza Facebook posztok után. Egész pontosan soha egy fillért nem kaptam sem Facebook posztért, sem a politikai véleményemért semmilyen megrendelőtől. A gyanúsítgatás, a ki nem mondott vádaskodás viszont nagyon ismerős.

Mondd csak ki nyugodtan! "Dollárbaloldal! Soros! Nemzetáruló!" - hisz már nagyon közel vagy. És sokan lesznek, akik tisztelni fognak, hogy meghajolsz az erő és a hatalom előtt. Orbán Viktor sem tesz mást Putyinnal.

[katacha]

Ételajándék vendégségbe: télifagyi Ötvös Zsuzsa új könyvéből. Az tölcsérsütést offoltam, nincs hozzá sütőm és nem is akarok, plusz elég macerásnak is tűnt. A tölcséreket kiöntöttem vékonyan olvasztott csokival (ne ázzon át), került bele sós mogyorós diplomatakrém, kakaós piskóta, banánlekvár és étcsokoládémousse, majd belemártottam olvasztott étcsokoládéba. Kicsit macerásan hangzik, de nagyon jól előre elkészíthetők a komponensek, a banánlekvár már kedd óta pihent a fagyasztóban szilikonformában, csütörtökön a mousset csináltam meg, pénteken a diplomatakrémet és a piskótát, mára csak az összeállítás maradt.

[troger]

jaj ne komplikáljátok, itt nyilván az egykori fogvatartók "gazdák" narratívája érvényesül, mert a mainstream újságírás már csak ilyen, de voltaképp arról van szó, hogy

fogságból megszökött, a szabad életet választó csacsi megtalálta a befogadó közösségét és helyét a világban 😍

[mirabellomonferrato]

Piazza Guglielmo Marconi 10.

Ez a cím. :) :) Mirabello Monferratoban

Na, mesélem szépen: Még az adásvételin megkérdeztem, hogy mi van a kazánnal, működik, nem működik? Működik, az 10 éve egy új kazán volt, 3-4 évet használták, aztán meghaltak (nem a kazántól) azóta üres a ház. Ha lenne gáz, és elindítanám működne. -- ez kb egymilliót spórolna nekem. Mi van az árammal. -- nincs szerződés a szolgáltatóval, amúgy a két lakás külön órán van. -- haleluja, ez örömhír. Mi van a vízzel? Leszereltette a vízórát, hogy ha csőtörés lenne, ne az ő számlája pörögjön. A vízóra a két lakás között volt, de jobban tenném, ha kintre rakatnám. -- Nos, ÓRÁKON KERESZTÜL kerestük a vízóra nyomát, hogy rájöjjünk, hol a faszban van a bejövő vízvezeték. Nem derült ki. Ez a ház csupa víz és villanyvezeték! Elindul egy cső, vagy egy madzag, követem, bebújik a falba, majd kijön és VÉGE. nincs tovább. ott vannak a 100 éves vezetékek meg az új, kábelcsatornásak, vegyesen. A lakás tele van elvágott meg ledugózott vezetékekkel. Csak olyat nem találtunk, ahol feltételezhető, hogy vízóra volt. Nem tudjuk, hol van a víz. Mikor jöttünk el, akkor az utcán találtunk egy kicsike fém csatornafedelet a kapu előtt. Lehet, hogy az, de a szerszámokat már bezártuk a házba. Majd holnap megnézzük. Teszek ide egy macskát. Ez a szomszédé, jött haverkodni. A macska egyértelműen beszél magyarul, hallgat arra, hogy cicc, meg gyere ide és de gyönyörű vagy az anyád mindenit! -- erre dorombol is. Így aztán mondtam neki, hogy nincs a pincébe meg padlásrakölykezés mert átpakolom az ivadékait a szomszédba a gazdaasszonyához, a felől ne legyen kétsége. Jöhet simogatásra, foghat egeret, de otthon szüljön! Úgy tűnt, hogy érti.

Róla még biztos lesz kép, mert nagyon szép mintája van, de nem tudtam simogatni is meg fotózni is. :)

A kert! Na, a kert az egy csoda. Merthogy szinte egész nap, kb reggel 10-től árnyékban van. Egy barátságos kedves kis hely lesz, ha rendbe hozzuk. Kellemes, szellős, és olyan apró, hogy nekiállsz, csinálod, és estlére úgy ülsz le, hogy na ez kész, ennek van látszata.

Egy tenyérnyi az egész, csak embermagas a gaz. :D A titkos pince: megfejtődött. Korábban az egyik mellettünk levő háznak volt egy hátsó kijárata a kis udvarra (ami nem az övé, semmi köze hozzá, de ez egy nagyon-nagyon régi ház, 1900 előtt épült valamikor ki tudja mikor.) szóval akkor még ahhoz a másik házhoz tartozott, aminek ott már nincs ajtaja, mert befalazták 40 éve. Azóta a pincét az én házam lakói használják. A közjegyző azt mondta, hogy várjak egy évet, és ő elintézi, hogy a tulajdoni lapon is az én nevemre kerüljön. Sajnos, a pincében nem volt se freskó, se elfeledett Raffaello rajz, de még egy nyamvadt Tiziano se lapult összetekerve a sarokban. :( És antik bútor se volt, csak kosz amit majd drága pénzen kipakolok és elvitetek. Kénytelen leszek én festeni a falra, hogy majd 600 év múlva szkafanderes régészek megtalálják :D

Barkácsboltban kezdtük a napot, létrát vettünk. Meg vettem egy ilyen baromi jó kinyitható nagy asztalt. Mondták, hogy hülyeség. 20 ezer forint, jó lesz ez mindenre! Kinyitottam, erre gyorsan mindenki rápakolt, hogy de jó, hogy nem a földről kell szedegetni a cuccot. ¯\_(ツ)_/¯

Holnap csinálok kulturált fotókat amik marketing szempontból értékesebbek. :D

Ami kiderült: ez a ház egy csoda kis darab. Kellemes, szellős, világos, élhető.

ÉS KIBASZOTT SOK MELÓ VÁR RÁM! És én ezt szeretem. 😊😍

[zeroz2ro]

Magyar Péter nemcsak alpári stílusban beszél még azokról is, akik elemi szövetségesei a nagy kormánybuktató projektben, hanem általában egy alpári, gyönge alak, egy komplexusokkal terhelt, beteges hazudozó, akit egyedül a fényűző élet reménye és a bosszúvágy hajt, akinek nincsenek barátai, nincsenek szent ügyei, sem hitvallása és persze becsülete. Pont olyan ócska, a gyengébbel agresszív, az erősebb előtt alázkodó alak, mint amilyennek legelőször tűnt, Varga Judit emlékezetes Frizbi-interjújából. A messiás itt áll meztelenül előttünk, és tényleg csak az a kérdés: milyen mélyre hatol el az igazság? Érzik-e már a Tisza-hívők a keserűséget, a szorítást a mellkasukban, hogy valami nagy átverés áldozatai? Hiszen csak rákattintanak azokra a hanganyagokra, és csak elgondolkodnak „a büdösek és agyhalottak”, hogy Magyar Péter tervében ők csupán a hasznos idióták. És elgondolkodnak az amúgy is roskadozó háttérhatalom berkeiben is: tényleg ebbe a szánalmas csődtömegbe invesztálunk, tényleg ő fogja elzavarni Orbán Viktort?

Huth Gergely - A pöcegödör legalján

[kezenani]

amik vannak

a múlt hetem ja meg az azelőtti meg az azelőtti is annnyira pocsék volt, hogy szavak nincsenek

tudjátok amikor semmi rendkívüli, csak a szokásos, de százszor annyira megvisel

megint fáj a torkom és a fejem folyik az orrom is

rámsóztak ilyen apródobozos algopyrint, valahogy úgy értettem hogy folyékony, mert útközbeni beszedős, sokszor annyiért

kelkáposztaleves lesz kétféle kolbásszal meg forró lesz és tejfölös és már alig várom (meg kell még főznöm)

mindenki fasz velem. igen, csak a szokásos, de leginkább olyanok akiket nemigen küldhetek el a búsforrongópicsába ilyen-olyan kibaszott körülmények miatt, pedig higyjetek ártatlan lelkemnek kurvára megérdemelnék

agyon izgatom magam ezen, pedig leszarásból egészen jó vagyok. aztán vannak ilyen időszakok, amikor rémesen nehezen megy, vagy inkább sehogy :(

nyilván ilyenkor teper le az éppen aktuális vírusinvázió, remélem a halálost elkerülöm. egyelőre

gondoltam széjjelcincált idegeimre és megfáradt testemre gyógyírként hat majd fehér klárától a hova álljanak a belgák? c. könyve, de szórakoztató kikapcsolódás helyett bzmg végigbőgtem tőle a hétvégét még pluszban. háború, emlékezés, helyünk a világban, nem hinnénk hogy mennyire sose múló fájdalmak...

rejtvényezés, ha tényleg minden kötél szakad és valahogy muszáj lefoglalni sajgó agyamat hogy ne vesse szét az a nyavalyás sokmidenek, ami maga az élet ügye. és akkor kijönnek ilyenek, hogy christa wolf regénye az nem a kettészeltek, hanem a kettészelt ég, mega claude simon francia író regénye nem apu lói hanem ide se írtam hogy igazából mi, meg a petőfi vers az nem a hintalovag hanem a tintásüveg, amit jobb napjaim éjszakáin felverve is kivülről fújok.

és megint félek az öregségtől, már most az vagyok, de hogy ezek után még mi lesz, és akkor hétközben olvastam egy olyan írást ami a végére arra futott ki, hogy mert abban az idegen világban én is csak egy magányos öregember leszek a többi magányos öregember között és nyilván azóta is bekönnyezek rajta :D :(

fotók ömlesztve, mert közbe nem tudja szúrni a tumbli, mindegy, megbírkózunk ezzel is.

furasüsü, mostan mondjuk igaza lehet. na az emlegetett algopiryn amivel azt is lehet bizonyítani, hogy mennyire furán torzít az egész mindenség. pár hete influenzás voltam, azóta nem kívánom a húst. de annyira nem hogy a puszta gondolatra kiver a víz, ezt a gyönyörű sültet se tudtam megenni, pedig erőt adna. az meg ott a vaniliás koszorú, betértem mert annyire sajnáltam maagam már péntekre hogy muszáj volt. valami széppel is meg akartam magam lepni, semmi nem tompíthatta volna a bánatom, elnyammogtam. aztán tanultam is, az érvelési hibákról többek között, akadnak muris dolgok :))) volt kollegtív éttermezés, túrógombóc amit többen irigykedv néztek, de bodzás volt és mascarpónés, amikre én egyáltalán nem voltam felkészülve és mivel nem hozták a szokott ízvilágot, ez se hatott rám felemelőleg. a tenger gyümölcseis tészta se ízlett, vastag és kemény volt a tészta, a rákocska nyersecskének tűnt, mindegy, évente kétszer kibírom még én is. aztán benti gyermekem, plusz egy széjjelszopogatott nyalóka. namost biztos volt még számtalan szar mindenfélék, de most hálisten több nem jut eszembe

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[diogenesz2020portugal]

Kivételes dolog, ha az ember halála előtt néhány perccel találkozik egy angyallal.

A hajléktalanszállón, ahol dolgozom, összeesett egy asszony. Nem volt már fiatal, de teljesen egészségesnek látszott. Halkszavú, mindenkivel kedves nő volt. Annyira csendes, hogy szinte észrevétlenül mozgott közöttünk az elmúlt hónapokban. Nem akart senkit sem zavarni. A szociális munkás kollégák gyakran beszélgettek vele, és úgy tűnt, találtak megoldást a helyzetére.

Azonnal mentőt hívtunk hozzá, közben a feje az ölemben pihent, a kollégám pedig a kezét fogta, és biztatóan mosolygott rá.

- Tu és um anjo - mondta a néni alig hallhatóan. - Ajudas-me? Tenho medo.

- Não tenhas medo, não estás sozinha - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.*

Alig két-három perc telt el így, aminek egy mély sóhajtás vetett véget. Az újraélesztést nemsokára már a mentősök folytatták, sajnos sikertelenül.

Vannak pillanatok, amik örökre beleégnek az ember agyába-lelkébe. Tudom, hogy irracionálisan hangzik, de ott valóban egy angyal fogta egy távozóban lévő ember kezét. Egy angyal mosolygott rá olyan szeretettel, amire nincsenek szavak. A legszebb mosoly volt, amit életemben láttam.

A néni nem volt egyedül.

*- Te egy angyal vagy - mondta a néni alig hallhatóan. - Segítesz nekem? Félek.

- Nem kell félned. Nem vagy egyedül - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.

[nubesetanimus]

OKT 12 szakasz teljesítve

Dorog - Piliscsaba

Azt hiszem elég jó tempót mentem 40 perccel kevesebb van írva szintidőnek. Jó későn indultam, úgyhogy sötétben végeztem, annyira ki voltam melegedve, h Piliscsabán nem tűnt föl a - 4 fok. Csak barátnőm írt, h nem fázok-e akkor néztem meg hány fok van.

Az nagyon fölbaszott, h Klastrompusztánál az egyik bélyegző szarrá van karcolva, így semmi nem látszik belőle. Nem volt időm ott rohangálni másik pecsételő helyet keresni.

Amúgy nem bántam meg, h ma nekiindultam. Nem számítottam a szélre ami Dorogon fogadott. Aztán az erdőben már nem fújt. Különleges volt nagyon hóban túrázni. Meg sötétben :)

Update

Most nézem, hogy én ezt kurvára szintidőn belül toltam le mert 5:20-5:40-et ír xD

[mirabellomonferrato]

Ne hazudjak nektek

Leginkább ez a dolog vetődött fel bennem tegnap, hogy: a) csak a szépet, romantikusat, vicceset, érdekeset, inspirálót, szívmelengetőt meséljem el. b) mondjak el mindent őszintén és viseljem el, hogy a problémákra, amiket tudok, majd sokan még elmondják, hogy hát ez kurvanagy probléma, és ezzel a halálba idegesítetek majd. c) .... hát nem fogalmazódott meg bennem cé.

Még mindig imádom ezt a házat. Amikor meglátom a kerítést meg a picike kertet a ház előtt, akkor olyan szeretetet érzek, ami nehezen megfogható. Van nekem lakásom amit én vettem, van otthonom, van birtokom, szóval nem ilyen "enyém" meg "újdonság" vagy "életem első ingatlanja" érzés. Amikor új ember nézi meg (most épp a nagynéném), mindig elmondom, hogy TUDOM, hogy rengeteg munka lesz vele, meg tudom, hogy itt gáz meg ott jajj, meg amott jujj. de én ezt vállaltam, ez telt a pénzemből, és az adott keretek közt ez lett a szerelmem. Szóval beletenném a munkát, az életem, dolgoznék rajta, hogy szebb meg jobb legyen és élvezem az együtt töltött időt.

Térdeltem hosszú szoknyában, cickókidobós felsőben a kövön (mert eredetileg ügyintézni indultunk :D) és ástam és ástam egy gödröt a padlólap alatt. És röhögtem, hogy leszarok mindent, a szoknyát, a bajt, a teljesen elmebeteg dolgot, hogy ez nekem jó, itt térdelni és ásni a házam padlóját. Talán éppen azért mert ezer dolog szól ellene, hogy jó lenne.

Nade kezdem az elején. A házat imádom, beugrottunk, hogy csak lecuccoljuk a szerszámokat, mert áram nincs, aztán megyünk valamerre.

A kert tiszta vadszőlő, egy hónapja kiszedtük (a többesszám engem meg B-t jelenti, a baráti házaspár férfi tagját), mostnara megint nagyon "szépen" kinőtt, fut-szalad mindenfelé. A szomszéd lenyesegette a hozzá átkúszó ágakat és oktatólag odabaszta a lépcsőnkre. Ehhez még tudni kell, hogy egyik oldalon 150 centis kőkerítés választ el minket a szomszédtól (mindig ez volt az álmom), a másik oldalon a szomszéd 2 méterrel lejebb van, mint mi, a kerítésen átkúszó vadszőlő neki túl sok gondot azért nem okoz és korábban nem nyesegette. Arról nem is beszélve, hogy a szomszéd ház egy igazi rom, félig összedőlve és nagy mennyiségű lommal. (az a baj, hogy barátságos vagyok, de nem egy barátkozó típus. És ezzel ezt el is rendezte. ) Amúgy nagyon szép ház lehetett a romos valamikor régesrég. csakhát... :D

A felső teraszon volt egy félméteres nagyon rozoga napette fényvédő tetőcske. Na azt a vihar vagy az öregség, elvitte, leszakította. Az leszedtük. Probléma 1: hova teszük a sittet, a használhatatlan anyagokat ÉS a két hónapja az udvaron (van kis hátsó udvarka) eresz alá hordott kazalnyi vadszőlőt? Valójában rengeteget röhögtünk a külünböző ötleteken és egyelőre a zöldhulladék bűnözés tűnik a legjárhatóbbnak, hogy bezsákoljuk irdatlan építási zsákokba és a tetőboxban elfuvarozzuk a határba, ahol kitesszük a zsákból. Pár nap alatt így elhordogatjuk. (jajj, bevadszőlősítjük az autóút szélét. :( :() A sittet meg gyűjtögetjük amíg konténernyi nem lesz a munka.

Meg kéne persze tudni, hogy itt hova teszik a zöldhulladékot. Komposztálni nincs értelme, mert annyira falanyi a kert, hogy nem vesz fel annyi komposztot, amennyit kitermelünk. Eladásra meg kevés :DDDDD

Na persze kinyitottunk minden ablakot, körbejártam, még mindig imádom, még mindig akarom, de én amúgy is ilyen elköteleződős vagyok. Ha eldöntöttem valamit, akkor ezerrel hiszek benne és szeretem, akkor nem gondolkodom többet másban.

A lyuk a padlón... hú az most nagy fejfájást okoz. Szóval az van, hogy nagyon nagyon valószínűleg a bejövő vízcső repedése vagy valami hibája miatt van felázva a külső homlokzat. Mert csak egy jól behatárolható részen, és ott viszont másfél méter magasan. Amikor bent megbontottuk B-vel a vízóra körüli részt, akkor úgy tűnt, hogy a külső fal vizes a csőnél, ez adta a gyanút, hogy ez lehet a hiba oka. Alatta a pince nem vizes, a téglákat nem ette meg az idő, nem salétromos (ez a nem nem 100%, csak én megméregettem kis műszerrel a házat mindenhol, és ott speciel nem mutatta, hogy vizes lenne.) Nade a padló! Régi, de nem antik kőpadló van a házban. Az hagyján, hogy a falak hullámosak minden irányba, ilyesmire nem adunk, így szeretjük. A padló viszont foglalkoztatott minket, hogy hogy a fenébe lehet egy kőpadló ilyen, mintha egy vastag tésztába belenyomkodnád az öklödet és a felszíne tök hullámos lesz. Én láttam sokfélét, de még nagyanyám földes padlója se volt ilyen. Kiemeltük az egyik törött padlólapot, és megbontottam alatta a... hát alatt volt egy kb 4 cm vastag nem beton, de valami szilárdnak tűnő dolog. Majd némi föld, majd egy picit szilárdabbnak tűnő dolog, de valójában az is föld, majd homok, homok, de sajnos nedves. Alatta pince van, szóval ez a nedves homok, ez a feltöltés amit áztat valahonnan valami. Még csak olyan 30 centi mélységű a lyuk, és nem tudom valójában mit keresek, inkább csak valami információt, hogyha beszélek egy hozzáértővel, és kérdez dolgokat, tudjak válaszolni. Amiket nem akartam: Betonozni. Új padlót lerakni. Egyelőre azt sem tudom, hogy honnan ázik, miért és mi a megfelelő eljárás. Volt egy olyan gondolat, hogy szépen visszatemetjük a lyukat amit kiástam (bár én mondtam, hogy ültessünk bele virágot :D) és soha többet nem beszélünk a dologról, áttolva a problémát a következő generációnak. Mi meg élünk az amúgy hangulatosan hullámos kőpadlóval.

Kicsit utánanéztem, ez az egyik legszarabb rábaszás, amikor nincs lebetonozva az aljzat. Én nem tudom, hogy átérezni nem tudom a dolog komolyságát vagy tényleg olyan ez, mint a szerelem, hogy akármekkora fasz a másik, az ember addig szerelmes, míg rá nem dől a korhatag, ingatag ház. :D

Na, jól nem csináltam fotót a lyukról. Pedig szép! Kevesen büszkélkedhetnek ilyennel a kecójukban! :D

Majd holnap. :)

addig nézegessetek üdítő macskafotót:

meg a kertet a vadszőlőburjánzással, ami egyszer nagyon szép lesz, majd és akkor majd emlékezzetek rá. :D