#máris

[hostessholgykiseret]

Érdekel barátok 10.000 forint után? Regisztráció után máris fizet www.ismerosok.hu

[kekbond]

Látom valaki kikövetett instán, így eljött az időm! 666!🤘

[otthonzulles]

Huszonegyezer halott, százezer "eltűnt" vendégmunkás 7-8 év alatt, bazdmeg

[mariespng]

Hi, I'm MÁries and I want to start a tumblr account with my twst oc, prototype is Alameda Slim from Home on the Range.

[duvad]

máris jobban várom a nyugdíjamat

[zeroz2ro]

xDDDDDDDDDDDDDDDDDDD A KARMELITÁBAN TETTE INASBA A MAGAS NORVÉG A BÉKE HANGJÁT! 2 millió ember szavazott a békére, a csíra Orbán máris át baszta őket!

[katacha]

Idei utolsó PB a Balaton félmaratonon: 1:30:45 (4:19/km), 12. hely.

Egész héten az időjáráson izgultunk, ne legyen szél és eső, pénteken már látszott, hogy tökéletes futóidő lesz, majd délutan négykor elkezdett csikarni a hasam. Mára se sokat javult, cél a befosás elkerülése volt, szinte végig nagyon fájt.

Két 10,5 km-es kört futottunk Siófokon, az elsőt végig egy ismeretlen sráccal nyomtam, aki nem versenyezni akart, hanem egy stabil tempót futni valakivel, sajnáltam, mikor ő kiszállt a váltása miatt. A második körre már szétszakadozott a mezőny, nem találtam olyat, akivel egy tempót tudtam volna menni, bármikor egy srác mellé értem, azonnal versenynek fogta fel, rákapcsolt.

Így is nagyon büszke vagyok erre az időeredményre, 1:32-t gondoltam ki a fejemben, innen már csak egy kicsi kell az 1:30 alatti félmaratonhoz. Október eleje óta futok edzésterv alapján, máris látszódik az eredménye, nagyon kíváncsi vagyok, meddig tudok gyorsulni.

Az már csak hab a tortán, hogy a férjemnek is sikerült egy óriási PB-t futni.

[sztupy]

Három órája se vagyok a családbarátság mekkájában, de máris

FELJELENTETTEK!

A bűnöm pedig az volt, hogy brit jogosítvánnyal mertem autót vezetni úgy, hogy közben van magyar lakcímkártyám, ami úgy tűnik szigorúan tilos :D

Remélem a bejelentett lakcímemre küldik, mert ott legközelebb szerintem jövőre leszek.

[mukodik]

Egyben soha nem látott összeget, 9,4 mrd eurót (40 mrd zlotyit) kap még idén Lengyelország az EU-tól, a korábban a jogállamiság hiányai miatt befagyasztott neki amúgy elvileg járó pénzekből. Jelentette be az európai pénzekért és a regionális politikáért felelős lengyel miniszter, Katarzyna Pelczyńska.

A tekintélyes summából épül szélerőműpark a Balti tengernél, ingatlanok energetikai korszerűsítésére, onkológiai kórházakra, idősápolásra, vasútfelújításra, vonat- és buszbeszerzésre, és a netes infrastruktúra javítására költenek.

1. A választók elkergették az autokráciát.

2. Megindult a jogállam helyreállítása.

3. Egyből beléptek az európai ügyészség jogfennhatósága alá, így ellenőrizhetővé váltak a kifizetések, büntethetővé vált a lopás.

4. És máris dől az EU lóvé, amiből infrastruktúrára költenek.

Ez a szimpla recept. Egyszerű, mint a faék. És hoppá, évi 4% körül van lengyel gazdasági növekedés, általános gyarapodás van. Nem talán, egyszer, jövőre, két év múlva, kiskedden, hanem itt és most. Nem is kellenek kifogások.

Mi ebben a bonyolult?

És a jogállam helyreállításának sokkal nagyobb is a távlati haszna, mint a puszta EU pénzek, mert azt jelenti, hogy a jog uralkodik és nem bárki kényekedve.

[basil--and--sage]

first hc that comes to mind for each dwarf. no second thoughts only first ones allowed

anyways kili ate rocks as a kid! (i've seen some people call dwarflings pebbles. fili made fun of him for cannibalism for a bit)

"anyways kili ate rocks as a kid" <- lmaoooo, new favourite headcanon! I saw him more as an earthworm eater, but rocks work, too, lol. And Fíli making fun of him, what a menace.

Alright, headcanons under the cut! Some are inspired by my fic, some are not. The whole thing also got longer than expected 🙈

Thorin:

As soon as he leaves the house, he is magnificent. At home, though, he's the epitome of a middle-aged uncle. Wearing ratty slippers and a wife beater, losing his reading glasses, snoring like an ogre, having weird aches, grunting and coughing in the morning, falling asleep everywhere, etc.

Fíli:

He's quite different from the rest of the family, since he's the shortest, the only one with light hair, and also lacks the Durin temper (except when Kíli insists on getting on his nerves). As a younger Dwarrow this tends to make him self-conscious, but his calm and level-headed disposition will make him a great king later in life.

Kíli:

Kíli is a lot more intelligent and observant than people give him credit for. When he was younger, he was really hurt and offended by other people's opinion of him, but as a young adult he learned to use it to his advantage to either weasel out of unpleasant duties or to learn about things he isn't supposed to know.

Fíli & Kíli (they get an extra one together):

It's always 50/50 how it will go with these two. On the one hand, Kíli looks up to his older brother and can be downright clingy, while Fíli looks after his younger brother and sees it as his duty to keep Kíli as cheerful as he is. They look out for each other, have a lot of shared interests, love spending time with each other and always have each other's back, so don't pick a fight with one of them, unless you are willing to deal with both of them.

On the other hand, Fíli chases Kíli at least once per week around armed with a slipper, while Kíli routinely threatens to throw Fíli, the shorter one of the two, into a pond or down the Dwarven equivalent of a garbage chute (and attempts to do so). About one or two times per year they have an awful row including screaming, crying and throwing things. Though, as soon as somebody tries intervene, they turn against the poor fool as a unit. After some pouting they are back to being the epitome of best friends and caring brothers. At least until the slipper emerges again.

Dís:

She has the driest humour and most of the times her older brother is her target. She teases him all the time. During her lads' childhood she also liked to feign sleep, whenever they went on a rampage, and let her sweating brother deal with it. Her best friend is Glóin's wife (in my fic she is called Máris) and they tell each other the most outrageous stories.

Balin:

He likes to tease his little brother Dwalin and tweaks his nose at least once per day, not even slightly bothered by Dwalin's murderous look. He's about 40 years older than Dwalin and actually a mix between father and older brother to him.

Dwalin:

He looks tough, but is a softie, if he likes someone. He also loves children and regretted snapping at Bain, after he came to realize, how young he still was. So he went and apologized.

He also likes to give nicknames to people. He calls Fíli nugget, since the one time somebody called the lad a vein of gold due to his hair colour, and let's be honest, the lad is more on the smaller side. Kíli is dumpling, since that one time he (over)ate a bunch of them. Gimli is dandelion, because his hair looked like a (red) mature dandelion as a toddler and so on. As soon as he's tipsy, he calls everyone sugar or sweetheart. Still, no one dares to mess with him.

Óin:

Completely unfazed, all the time. He also pretends to have lost his ear trumpet, whenever he doesn't want to get dragged into a discussion.

Glóin:

A hot head, who loves to argue about everything, mostly with Thorin, as soon as they have an ale or two too much. Then they discuss, until their heads are red, before they slap each other jovially on the back and promise to meet up more often from now on.

Dori:

He is very proper, has excellent manners, and also quite the short fuse. If you don't behave he will read you the riot act in the most devastating manner. As a tailor, he also knows no mercy, when people are dressed in an unflattering way, though he is more than willing to help, since he has excellent taste.

Nori:

After the reclamation of Erebor he turns into a phantom. No one, except for the company, has ever seen Nori or can tell what he looks like. Though, maybe be careful what kind of secrets you spill in front of the servant, he might listen more closely than you think. (What can I say, I just love Nori as a spymaster)

Ori:

He's a sweetheart and also incredible awkward around children. Hand him a baby and he will freeze, until you take it back. He is also surprisingly cunning and thus an appreciated member of the court after the reclamation of Erebor.

Bombur:

He doesn't talk much, but when he does, it usually holds water. He gives very solid advice. He's also not only a fast runner, but also a skilful dancer and no one is able to hold a candle to him in regard to stamina on the dance floor.

Bofur:

He's very nice, but he also lacks a little tact and so he sometimes gives out the most devastating back-handed compliments, completely unintentional. No one can make you cry like Bofur, since he's such a sweetheart. Though, he gets better over the years and no one is ever truly angry at him, because he owns up his mistakes and gives the most honest and heartfelt apologies.

Bifur:

He's very caring. You have a bad day? Bifur might not have the right words for you, but he will look after you and when you come home, you'll find a little something in your pocket, maybe a snack, a trinket or a slightly crushed flower. After the Battle of Five Armies and losing the axehead, for a few years he wears hats to protect the wound. Bofur has the time of his life picking them out for his cousin.

Dáin:

Fíli and Kíli call him uncle Piggy and he has a whole troop of pigs. The cuter the name, the more dangerous the pig. So, you may go and pet The Devastator, but stay clear of Little Amethyst, since she will bite your fingers off.

Dáin's son Thorin III Stonehelm:

Thorin's biggest fan. He might hyperventilate as soon as they make eye contact, which is quite surprising, since he's otherwise known to be a steadfast lad, despite his young age. Though, witnessing Thorin's uncle mode for the first time, helps a lot with that.

Did I miss a Dwarf?

Thanks for the ask! This was fun :)

[riariahistoria]

1514. július 20.

Temesváron kivégzik Dózsa Györgyöt. olyan Trónok harca delux módon.

Makfalvi Dózsa György egy régi székely nemesi család leszármazottja volt, plusz végvári vitéz. hát mi egy ilyen ország vagyunk, az egy szem parasztfelkelésünket is egy nemes vezette (oszt csodálkozunk, hogy egy exfideszes nyikhaj szőke a jelen ellenzékünk minden reménye), aki aztán a szocialista haza nagyrabecsült alakja lett, annyira hogy nagybátyám sokáig szentül hitte hogy Leninnel harcolt Dózsa, azért kapta a rajuk a nevét (nem, végül nem lett történész a nagybácsi, érthető módon).

De vissza Dózsához, a sztorija, amiért a szocialista haza huszasán végezte dióhéjban a következő: mindenki túltolta.

a pápa, hogy kompenzálni akart a pápaválasztáson ellene elbukó magyar bíboros, Bakócz Tamás felé, nagyívű és akkoriban szépnek gondolt feladatot adva emberünknek, szervezzen egy európai keresztes haderőt a szokásos, ha nincsenek nyári fesztiválok menjünk és öljük egymást program keretében. az összegyűlt parasztok (és szabad kereskedők, termelők, sőt, kisnemesek is), akiket a toborzás után hazarendeltek volna aratni meg csinálni amit kell, ám nekik ez vhogy annyira nem jött be, mert már eléggé unták. Dózsa alvezére Lőrinc pap, aki nem hazaküldte a báránykákat hanem törökbarát árulóknak kiáltotta ki a királyt meg mindenkit aki a hadjáratot meg akarta vétózni. és persze Dózsa György is (ugye te is hallod a 3as metró bemondóját hogy Dózsa György út?), aki leszarta hogy a bulit lefújták és gondolta elindul és majd Szapolyai János seregével egyesülve mégis mennek a törököt aprítani a szokásos módon.

hát nem jött be, az országhatárt végül senki sem lépte át, de legalább gyors volt. pár csata, némi kastélygyújtogatás és ebből lett a proletármozgalom egyik nagy hőse, akit amúgy rettenetesen ítélt meg az ország sok-sok írástudója a kirobbant felkeléssel együtt (nem csoda, aki a krónikát rendeli az a maga verzióját akarja olvasni. és akkor van pofánk a XXI. század véleménybuborékára mutogatni hogy bezzeg régen). az igazság persze se nem fekete se nem fehér; nem szép felgyújtani vmit meg karóba húzni aki szembejön, de a társadalom amiben éltek azok az emberek nem sok változást ígért a világon senkinek sem ott a vödör alján, így a történéseket határozott társadalomkritikának kell felfogni. amiért aztán olyan törvényeket kaptak hogy a fal adta a másikat, az ország meg bekövesedett egy reformálhatatlan torz állapotba és a rossz vezetésnek hála pár évtized alatt megágyazott a török bulikának. de ez már egy másik történet.

most azért jóval másabb a helyzet, a huszasunk már fémpénz és annyit sem ér, hogy ha leesik lehajolj érte, mert azzal annyi kalóriát égetsz el, hogy azt visszapótolni legalább 200 forintba kerül, oszt máris 180 deficitben vagy és hol a nap vége. plusz van facebook ahol lehet a hasztalan höbörgéseket lájkolgatni, amivel minden feszkó levezethető (de a tiktok jobb mert azon susie5152rose kibaszott szép körmöket épít és kurva jól összehangolja azokat a Stanley bögréivel), bár amondó vagyok mindent is újjá lehet építeni, és a kiprivatizált kastélynál, amit a gecibe felgyújtottunk süthetünk akciós aldis szalonnát, egyszer egy heves nyárban ha letettük a dolgavégzett egyenes kaszát.

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

El��rebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[tomanovicsgergely]

Ha már nekünk 35 év alatt nem sikerült utolérnünk Ausztriát, akkor majd Ausztria utolér minket! :D

https://www.reddit.com/r/Austria/comments/1ft3i9w/kickl_orban/ (ChatGPT-s fordítás)

Kedves FPÖ-szavazók! SZÖVEG: Dirk Stermann

Juhé! Ha minden jól megy, legyőzzük a demokratikus rendszert, és ősszel egy paradicsomban leszünk a népi kancellár irányítása alatt, akárcsak Magyarország Orbán Viktor vezetése alatt. Ez nagyszerű lesz, és annyira előre örültem, hogy egyszer utánanéztem, hogyan is néz ki a jelenlegi összehasonlítás a népi áruló rezsim Ausztriája és a magyarok boldog szigete között.

A mi szétzilált köztársas��gunkban, Ausztriában kétszer annyi erdő van, mint Magyarországon, az átlagjövedelem pedig 18.528 euróval magasabb az osztrákoknál, mint az Orbánéknál. Az átlagos várható élettartam Ausztriában 5,4 évvel hosszabb. A szegénységi küszöb alatt élő népesség aránya Magyarországon 14,9%, Ausztriában pedig 3%. A légszennyezés náluk magasabb, az elhízott felnőttek aránya is nagyobb, viszont sokkal kevesebb orvos és kórházi ágy áll rendelkezésre. Talán ez magyarázza a magyar népességfogyást is. Évente 0,26%-kal kevesebb magyar van. Verhetetlen továbbá a 41,78%-kal magasabb infláció Magyarországon és az oktatási kiadások 20%-kal alacsonyabb szintje.

Mindezt itt újra felsoroltam, hogy az előzetes örömöt igazán fokozzam. Tehát ha a kicsiny termetű népi kancellár a legmagasabb hangnemben beszél Orbánról, akkor ez az a jövőkép, amire mindannyian számíthatunk. Juhé és jucheé! Miközben Ausztria jelenleg Európa legjobb országai között a 4. helyen áll, nekem túl fárasztó volt annyira lefelé görgetni, hogy megtaláljam Magyarországot. Talán ez az oka annak, hogy az FPÖ tönkre akarja tenni Európát, vagy legalábbis ki akar minket szabadítani.

Nem teljesen világos számomra, miért dolgozik nálunk jóval több magyar, mint ahány osztrák Magyarországon. Nem azt jelentené ez, hogy itt jobb? Ugyan már. A tények csak összezavarnak. Itt érzésekről van szó, és Ausztriában már semmit sem szabad mondani. Ellentétben Oroszországgal, az FPÖ másik baráti államával. Amikor az FPÖ tüntetésein lengenek a Putyin-zászlók, és az elnyomott tüntetők arról beszélnek, hogy már semmit sem szabad mondani, akkor igazuk van. Mennyire más Anyácska Oroszország. Híres a véleményszabadság fellegváraként. Miközben nálunk sorra kerülnek börtönbe a kritikus gondolkodók vagy „eltűnnek,” Moszkva és Szibéria között egy nyitott társadalom van, ahol akár a világ végéig is vitatkoznak.

Az, hogy az FPÖ listákról beszél, amelyeken népárulók szerepelnek, természetesen a vita része. Ezt joggal lehet mondani. Ahogy Oroszországban is. Azonban van egy probléma az ilyen listákkal. Végtelenül folytathatók. Mindig van még hely egy újabb névnek. Talán még a tiédnek is. Még akkor is, ha braun vagy és Ausztriából Magyarországot csináltál, előfordulhat, hogy véletlenül beoltattad magad kanyaró ellen, és máris rajta vagy a listán. Várom az őszt.

Az osztrákok egy depressziós nép. Vágynak a kevesebb pénzre és az alacsonyabb várható élettartamra. Mert akkor végre bebizonyosodik, milyen szar minden. Csak akkor lesz egy igazi FPÖ-szavazó elégedett. Mert ezt mindig is mondta.

[kezenani]

amik vannak

emberek, akik halványkék ill. világosszürke betűket választanak fehér háttéren

emberek, akik a 3 személyes forgóbejáraton átkozódva morogva tülekednek

a buszvezető, aki megvár ugyan, de rámcsuk

a péterke, aki azt se tudja hogy dörgölőzzön hozzám ennikapás előtt, utána meg fúj rám és kikéri magának még a gondolatot is, hogy esetleg megsimogatnám

a szomszéd, aki mindig is egy rohadék szemétláda volt és évek óta egy kurva szót nem szóltunk egymáshoz, pár napja azzal jött hogy tegeződjünk

a hely ahol 15%-os kártyát osztogatnak, de ha pont nincs nálad csak legyintenek, hogy amúgy is annyiba kerülne

szintén a hely, ahol éppencsak benyitsz, köszönsz, de már közben máris türelmetlenül rádszólnak hogy jónapotkívánokmibensegíthetek. dehát várjámá, még be se vagyok menve, megfordulok, becsukom az ajtót, visszafordulok ugye, odamegyek egyáltalán és elmondom akkor végre, hogy miben segíthet

ebédidőben kisétázok, akár esik akár fúj. ezek közül egyik se volt viszont kurvahideg, és hősiesen róttam a köröket

csacsi bölcsességek a furasüsütől, szombati reggeli 11-kor, mindent megsütöttünk, almát, krumplit, szalonnát, paprikát, tojást.

picsa húzós hetem volt, pénteken is be kellett menjek itthondolgozás helyett, akkor csörgött az ébresztőm, amikor már odaabent készítettem elő a melókát, kis híján elsírtam magam. á nemám, de azért jól se esett :D na és akkor amikor soksok óra múlva jöttem haza, végigkutyagolva a blahától a keletiig, akkor felhívott a férjem, hogy sárgarépafőzelék lesz sült hallal. - .... . ööömm.... nem hangzik valami jól.... de azért hazamegyek. és így lett, és nem is lett olyan rossz, kétszer szedtem :D ez itt már csirkecombos, a szemfülesek észrevehették, mára is jutott.

nagyon-nagyon sokminden van mostanában ami nyomaszt, és nem a legvidámabb napjaimat élek, remélem a jövőhét könnyebb lesz

[hobbygilda]

Örkény István:

Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.

A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.

Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat – az esetleges beomlás veszélye miatt – délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik.

A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.

Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.

Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

1968

[zeroz2ro]

"Meglepő eredményt mutat egy, a Válasz Online birtokába került friss belső mérés: az LMP által rendelt kutatás szerint Vitézy Dávid máris 16 százalékon áll a főpolgármesteri versenyben. Az eredmény ismeretében most már szinte biztos, hogy a közlekedési szakember elindul a júniusi főpolgármester-választáson, s az LMP (valamint egy vagy több civil szervezet közös) listáját is ő vezeti majd. Értesülésünket mind az LMP háza táján, mind Vitézy környezetéből többen megerősítették, s hogy hivatalosan nem álltak még elő a farbával, annak leginkább a Fidesz az oka – máris mutatjuk, hogyan. " Vitézy még nem is jelölt, de már 16%-on áll ...