#alvilágba

[kampeszino]

Pilinszky : Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy, a gyilkos nem latolgat, akárhogy is történhetett, te mindenkép halott vagy, heversz, akár a föld alatt, elárvult szürke hajjal, kihamvadt sejtjeim között az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán tünődve, míg ma éjjel gyanútlan melléd nem sodort egy hirtelen jött kényszer, az oldaladra fektetett, eggyévetett az álom, mint összebújt szegényeket a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött ha megzavarja párja, együtt merűltem el veled alá az alvilágba, vesztemre is követtelek, remegve önfeledten mit elrabolt az öntudat most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab magához rántja társát, siratva benne önmaga hasonló sorsu mását, zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogycsak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc, s vajjon miféle vér ez, mitől szememnek szöglete ma hajnal óta véres? A zűrzavar csak egyre nő. A szenvedély kegyetlen. Hittem, hogy eltemettelek, s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz, ha álmom újra fölvet? Kivánlak, mégis kapkodón hányom föléd a földet. A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak: mit rejt előlem, istenem, mit őriz még a holnap?

[versinator]

Beletartozik szolgahad

Dicsérnünk konzervet szitokra beléphetett Együttlét madárhad hazaviszi realitásába Megérinti megmosta jogarod fölégetett

Vasgolyó madárcsicsergés létezel koronába Alvilágba rajzosabb futkosott csomóban Holtsápadt rebbent életfogytig vigaszába

Megkezdődött hamunéma ügetsz tolongásban Tetanuszon tálba kisfiút kallódva Családjuk kráterben alakzatról húsukban

Imádkozás keresteti látványa föladva Illúziójával legbensőbb passzusait elsötétedett Rendhagyó súlyának későre zsúfolódva

[treasureyourfire]

(Hungarian)

A Bika hava

Tanácsokat kértem magamnak a Bika havára. (2024.04.19-05.20)

Hogyan maradjak földelve? - Világ

Mibe fektessek több energiát? - Érmék Királynője + Szerencsekerék

Hol ragadjam meg a bika szarvát? - Hold

Hol engedjek a szorításomon? - Főpap

Hol engedjem meg magamnak a kényelmet, hogy a bőség beléphessen? - Kardok VII. + Kiegyenlítődés

Az egész vetést átfogja az "anyaméhben" való állapot, mint olyan, hogy valami a végéhez ért, és valami új kezdődik, újjászületés következik. QwQ

Az alábbi listák nem teljesek, azokat a jelentéseket gyűjtöttem össze, amiket közelebb éreztem a magam helyzetéhez.

Hogyan maradjak földelve? - Világ

(Jó értelemben nagyon váratlanul ért ez a lap. qwq Végre valami jó és boldogság van. qwq)

Saját megérzések:

tánc

Tedd le a tanulást (legalább is, ne feszülj rá)

lemniszkáta (végtelen lehetőségek)

a kör bezárul(t)

körforgás

"enyém a világ"

ami fent, az lent

égi tudás megszerzése

új világ kezdődik

Bízz az égi segítőidben, veled vannak

Élvezd az életet, a jelent, ezt az időszakot

Meditálj

felszabadulás

Más források:

Boldog időszak, a kutatás a végéhez ért.

Nyíltan és teljes elevenséggel élvezd létedet

de továbbra is fontos a Tudatosság.

Magasabb szinten való újabb erőfeszítések magjait vetjük el.

A kozmikus folyamatok stabilitása biztosítva van. ("Ne aggódj.")

Nemzetközi kapcsolatok ápolása (nekem ez a tumblr x) )

Készíts listát olyan befejezetlen helyzetekről, amelyek megoldása megkönnyebbülést hozhat.

Képessé kell válnunk mindent elfogadni saját magunkkal kapcsolatban, mindazt, ami az árnyékban van, és ami a fényben van. (Ettől persze félek...)

2. Mibe fektessek több energiát?

- Érmék Királynője + Szerencsekerék

Saját megérzések:

teremtés (várandósság) anyagi téren

termékenység

bölcsen bánni a javakkal

cselekvés

Mozdítsd meg, fordíts a sorsod kerekén

Te vagy saját sorsod kovácsa

Valósítsd meg a vágyaidat (földi, anyagi vágyak)

felelősség vállalás

biztos alapok megteremtése

körforgás

Más források:

Érmék királynője:

táplálás

szorgalom

reális gondolkodás

művész

A sivár, meddő múlt legyőzése

"Magad mögött hagytad a szomjúság időszakát."

Termékenyebb környékre értél. Megpihenhetsz, fordíts figyelmet magadra és fizikai szükségleteidre, egészségedre.

Milyen módon hanyagoltad el a tested, a másik éned? Kényezteted magad? Jól érzed magad a bőrödben?

"Megadom testemnek a szerető figyelmet, testem pedig életenergiával és életörömmel, egészséggel ajándékoz meg."

Szerencsekerék:

új kezdet, nagy áttörés

valami befejezése

terjeszkedés

kreativitás

önmegvalósítás

gyarapodás

Nagy áttörés lehetősége előtt állsz. Használd ki a pillanatot! (Ki/mi áll még az utadban?)

"Készen állok életem csodájára!"

A keresés második fele elkezdődött.

A kutatás egyik fő állomása elérett.

A mély tudatosság lehetővé teszi a tudat alatti tartalmak felszínre emelkedését.

A tudatalatti tartalmakkal való közvetlen konfrontációra van szükség, észlelésükre és megértésükre. (Hold)

A tudat békéjét, a bűntudat feloldását hordozza a kártya.

3. Hol ragadjam meg a bika szarvát? - Hold

Saját megérzések:

tudatalatti

álmok

félelem

homályosság

bizonytalanság

kételyek

hűség

vadság

Indulj el az úton, még ha félelmetes is.

Lehet, nem lesz könnyű, de látható a cél.

Messze juthatsz.

Tudatos és tudat alatti félelmek leküzdése.

Más források:

Végső próbatétel.

illúzió

tévutak

szembenézés a tudatalattival (alászállás az Alvilágba)

küszöb a tudatosság új szintje előtt

Hallottad az ismeretlen hívását.

Új tapasztalatok küszöbén állsz.

Figyelj a szíved szavára.

Vizsgáld meg nyugodtan és alaposan a segítségedre és vezetésedre kínálkozó lehetőségeket.

Meditálj rendszeresen, naponta, legalább 3 hónapon át.

Figyelj gondolataidra és minőségükre.

Figyelj az éjszakai álmaidra.

A keresés utolsó állomása.

Ne hagyd, hogy a köréd varázsolt körülmények megtévesszenek (illúzió), ne térj le az ösvényről.

Hol vannak vakfoltjaid? Mely tapasztalatoktól félsz leginkább?

Épp virradat előtt a legsötétebb az éj.

Egy új nap fényessége vár. (Kiegyenlítődés)

4. Hol engedjek a szorításomon? - Főpap

Saját megérzések:

Zavaros számomra, hogy a magammal való kapcsolatra vagy a világhoz való viszonyomra vonatkozóan akar engem informálni. Nagyon összetett, számomra az egyik legnehezebben megérthető lap a feltett kérdésre vonatkozóan. Lehet, csak később fog bennem letisztulni, mire utalhatott pontosan.

tanulás (?)

tanítani, vezetni másokat

elvárások magammal és másokkal szemben

megfelelni másoknak

folyton megkérdőjelezni magamat, a szerepem a világban, a képességeim

szerepelni, megmutatni magam

magas pozícióra törni

vakon követni másokat, és készpénznek venni tanításaikat (birka lenni)

bárány, báránybőrbe bújt farkas

Más források:

Önmagad keresése lelki birodalmakba vezet téged.

Légy őszinte, nyitott, befogadásra kész.

Figyelj oda szíved üzenetére, utasítására.

Önbizalom, magunkba, életünk mélyebb értelmébe, jövőbe vetett hit.

spiritualitás, befelé fordulás

bölcsesség

tudás

tudás és a bölcsesség megosztása, tanácsadás, útmutatás

etika, erény, erkölcs

Ragaszkodás egy értékrendhez, elképzeléshez

Ami a te értékrended, elképzelésed szerint jó, nem biztos, hogy másoknak is az, és fordítva.

A Főpap lap a hovatartozás és összetartozás kérdését tárgyalja. Az Egység azt jelenti, hogy mindegy, milyen úton, de szeretsz annyira valamit (valakit), vagy hiszel annyira őszintén valamiben, hogy az megajándékoz téged önmagad egy fontos részével. Így ismered meg jobban önmagadat, azt, hogy milyen értékek által vagy képes jó érzésekkel élni.

Kapcsolataidban rátalálsz önmagadra? Azonosulni tudsz velük? Érdemes értük tenni?

Tartsd meg a fontosabb tradíciókat,-ami neked fontos- de ne ragaszkodj mereven, idejét múlt elvekhez, szokásokhoz.

szabálykövetés

5. Hol engedjem meg magamnak a kényelmet, hogy a bőség beléphessen?

- Kardok VII. + Kiegyenlítődés

Kardok VII... >A>

Saját megérzések:

félelmek (Hold)

beszűkítő hiedelmek (Főpap)

korlátozó gondolatok, önszabotázs (árulás)

Kerülj egyensúlyba, harmóniába (fizikai és lelki síkon is)

Az út végén felragyog a Nap (Hold)

Érzéseid a megfelelő mederbe tereld

megvilágosodás

meditáció

tisztánlátás

Más források:

Kardok VII.:

korlátozó gondolatok

beszűkítő hiedelmek

"Félelmeidnek semmi közük a valósághoz! Ébredj fel és lásd, mi történik valójában!" (Hold?)

"Maradj tiszta."

csendes megfigyelés (ne mondj semmit, tartsd magadban terveidet)

észrevétlen cselekvés

Nem érdemes magad negatív gondolatokkal korlátozni.

kétely

szorongás

bűntudat

csüggedés

Mit rejtesz el magad elől? Hol van vakfoltod? (Hold)

Kiegyenlítődés:

harmónia

kiegyensúlyozottság, egyensúly, helyes arányok

mértékletesség

higgadtság

lelki béke

Szükség van a lelki egyensúlyra.

A lap jelenthet gyógyulást, felépülést.

Igyekszünk vágyaink és lehetőségeink között reális középutat találni.

ellentétek egyesülése

belső változás, átalakulás, befelé fordulás

alkímia

kreatív erő

minőségi változás, megújulás

Az átalakulási folyamat nem tűr semmi újabb, kívülről jövő késztetést, vagy lökést.

14 -> 1+4=5 - növekedés, inspiráció, részek egy nagyobb egésszé való összeállítása

tudatos és tudatalatti közötti egyensúly

Egy új és sokkal igazabb központ létének lehetősége

Leszámolni az egoval és annak árnyékával

Az angyal a kereső tudatosságán belül élő, a belülről jövő teremtő erők hordozójaként felfogható erő, közvetítő a külső tudatosság és a belső én között.

Ami nem engedheti megnyilvánulni ezt a teremtő erőt, azok az előítéletek, melyek a szűk látókörű, fojtogató életszabályokon alapszanak.

~~~~~~~~

Ami nagyon zavaros nekem az a Hold és a Főpap, a kapcsolatuk egymással és a többi kártyával.

Szemben állnak egymással abból a szempontból, hogy mindkettő magába foglalja a spiritualitást, amit a Hold szerint ragadjak meg (nézzek szembe a tudatalattimmal és a félelmeimmel), a Főpap szerint meg ebben az időszakban ne ragaszkodjak hozzá annyira erősen.

Megnéztem tegnap pár (max 3) tarot videót.

Voltak egyező lapok: Világ (egy olvasásban többször is), Főpap, ha jól emlékszem a Kardok VII. és a Kiegyenlítődés is felbukkant egyszer.

Voltak összefüggések a saját magamnak tett olvasással.

Amelyik videó nagyon megfogott, az egy Pick a Pile videó volt, amiben ezt az üzenetet, tanácsot kaptam:

"Semmi meditáció, semmi önkutatás és shadow work! Pihenj!"

Ez megegyezhet a Főpap üzenetével a saját vetésemben.

A videóban így fejtette ki:

Tegyem félre a spiritualitás gyakorlását, tartsak szünetet a magamon való munkában, az önkutatásban, mert annál jobban fölzaklatom és túlterhelem magam, minél több réteget akarok megvizsgálni és "meggyógyítani". Mert, hogy "mindig van velem valami baj"... Folyamatosan ostorozom magam, hogy ki kéne javítanom ezt, meg ezt, meg ezt... Hogy az elmém állandóan pörög, ha nem a hibáimon, akkor minden máson, amiért aggódok az életemmel kapcsolatban, pedig pihenésre volna szüksége, és a lelkemnek is. Most nem a cselekvésnek van itt az ideje.

Így igaz. Érzem magamon... Erre az üzenetre volt szükségem, mégis a bűntudat kerülget, hogy megfogadjam. A "Vagyok" meditációra a szorongásom enyhítése, az agyam kikapcsolása, és a testi gyógyulásom miatt van szükségem leginkább, ezt nem tudom, elhagyjam-e a bika havában. Az önkutatást és az árnyék munkát szívesen félreteszem, mert tényleg csak felzaklatom magam miatta, de akkor mi lesz a Hold kártyával és a tudatalattival? Talán a Holdnak más területre vonatkozott az üzenete?

Erre még nem találtam meg a választ.

De tudom, jót tenne, ha egy ideig önmagam hajtása helyett csak "léteznék" és élvezném az életet.

[terdelyi-blog]

Babylon

Ha érzékeny vagy a spoilerekre vagy még nem láttad a filmet és mindenképpen meg szeretnéd nézni akkor itt most zárd is be a böngészőt, mert lesznek spoilerek.

Disclaimer: Ez nem egy kritika, mert még mindig emésztem a látottakat, de jelenleg ezen a ponton tartok.

A film nagy részben épít az Ének az esőbenre, ami egy musical Hollywood azon korszakáról, amikor berobbant a hangosfilm a Jazz Singerrel és hirtelen minden néma film sztár keresi a helyét ebben az új világban: az ünnepelt némafilm sztár, hűséges cimborája és a semmiből felfedezett színésznő triója. Mindemellett megemlékezik a klasszikus Hollywoodról. Szóval igen, ez majdhogynem egy az egyben a Babylon plotja is.

Konkrét jelenetek és karakterek lettek belőle átemelve, pl. amikor az első hangosfilmet forgatják vagy amikor Brad Pitt beoson a moziba és szomorúan tapasztalja, hogy az emberek kinevetik. Kizárólag ezekből a párhuzamokból és a záró montázsból lehet rá következtetni, hogy Chazelle Tarantinóhoz hasonlóan valamiféle homázst szeretett volna készíteni, de nálam ehhez valahogy sem a forgatókönyv, sem a rendezői koncepció nem jött át igazán. Tegyük hozzá, hogy én már Tarantino verzióját sem értettem, viszont a közel 60 (!) évvel ezelőtt készült Ének az esőben az egyik kedvenc filmem és bármikor szívesen újranézem. Pedig Chazelle kifejezetten a végletekig ment, hogy megidézze a korszellemet, csak kár hogy már alig akad, akinek ez feltűnne, ha nem magyarázzák el neki külön cikkekben.

A Babylon egyrészt három karakter köré épül, és ha jól emlékszem egy évtizednyi eseménysort bemutatva, de mindemellett kisebb (néhol abszurd) történetek, jelenetek szövevénye, amelyeket mindenképpen beerőltettek egy-egy karakterhez. Chazelle valóságábrázolása kifullad a hányós, elefántszarós, levizelős, kuki-, punci- és cicimutogató jelenetekben, plusz a végén egy gyors merülés a szó szerinti alvilágba, ami igazából semmi meghökkentőt nem tartalmaz, ha végigfogyasztottad az utóbbi két évtized HBO sorozatait. Emiatt nem csodálom, hogy az egyszeri nézőnek zagyva összevisszaságként csapódik le, mert kissé mesterkélt polgárpukkasztásba van csomagolva és folyamatosan csapong a fókuszpontok között.

A sztori amúgy nagyjából követhető: a világ életében mozis karriere vágyó kifutófiú hirtelen a dolgok sűrűjében találja magát, kidolgozza a belét, ráérez a szakmára, beteljesedik majd nagyot zuhan a valóságba és végül inkább elmenekül az álomgyár fertőjéből. Az ünnepelt némafilmsztár, akiért rajonganak a nők és az egész élete egy féktelen party egyik napról a másikra a hangosfilm érkezésével érdektelenné válik, egyedül marad, igazából mindig is egyedül volt, úgyhogy inkább pontot tesz az i-re. A semmiből jött színésznői karriere vágyó, energetikus, öntörvényű lány, akit egy (bal)szerencse folytán felfedeznek, de hiába veszi sikerrel veszi az átállást is a hangosfilmek világába képtelen megbirkózni a népszerűséggel és a elvárásokkal, inkább szó szerint beleveszik az éjszakába, ahonnan jött. Ezek mellett 189 perce volt rá, hogy felépítsen valamiféle érzelmi hullámvasutat, de csak egy "a sok szar mellett amúgy milyen nagyszerű a mozi" kifutásra telik.

Sokan dicsérik Justin Horwitz zeneszerzői munkáját, ami lényegében egy dallam sokszor, sokféleképpen kibontva. Olykor már-már idegesítően, abszurd módon, nem jelenethez illően. Habár aláírom, hogy a katartikus, minden hangszert és vokált végsőkig megszólaltató finálé szenzációs, de ezen felül a fő motívum alig különbözik a La La Land-étől. Persze, ugyanígy dolgozik a legtöbb zeneszerző, mindegyiknek van valami védjegye, de ez most itt nálam kevésbé működött. Több kreativásra vágytam a remix helyett.

De hogy jó dolgokat is mondjak a sok negatívum után: egyáltalán nem rossz vagy nézhetetlen film, de a "klasszikus" meg "mesterhármas" (Whiplash-La La Land-Babylon) jelzőket nem tudom hová tenni. Számomra egyáltalán nem az a film, amit többször vagy akár évente újranéznék és nem csak a hossza miatt. A gesztus szép, de a megfogalmazás zavaros és helyenként érdektelen (sokkal többször néztem az órámra, mint kellett volna).

Ugyanakkor kiemelten jó döntés volt a filmet egy harsány, lényegében csak az első húsz percre fókuszáló előzetes mögé rejteni, mert amikor felbukkan a főcím, akkor hirtelen azt éreztem, hogy innentől még bármi jöhet. Akadnak majd jelenetek is, amikre még jó sokáig emlegetünk, mint pl. a csatajelenet forgatása, a kígyóharc, Margot Robbie karakterének első forgatása (sírj! egy szemmel! másikkal!), az első hangosfilmje vagy a záró szekvencia, ami ugyan nem hoz katarzist, de pont elég meghökkentő és látványos, habár egyértelműen fesztiválközönségnek címzett. (Akik ezt jobban csinálták pl. a valószínűleg az alapot adó Űrodüsszeia, vagy a közelmúltból az Everything Everywhere All at Once.)

A castingra sem lehet panasz. Brad Pitt hozza a szokásos laza, sokat látott, karizmatikus figurát, de az igazi sztárja a filmnek Margot Robbie, aki szintén a tőle megszokott impulzív, őrület határán egyensúlyozó karaktert szállítja, de ezúttal mesterszintre tökéletesítve. Falnak tudok menni a Harley Quinnjétől, de itt inkább I, Tonya, áhítattal néztem minden manírját.

Többen emlegetik az év feldezettjeként Diego Calvat, de egyrészt szegénynek az angolját feliratozni kellene másrészt ironikus, de pont addig hiteles amíg csak az arckifejezését látjuk. A spanglish szintén zavaróan túl van tolva, de lehet csak azért volt idegesítő, mert egy olcsó, tört magyarsággal random hülyeségeket Pitt felé ordibáló magyar feleség már jóval előtte felégette a nyelvi hitelesség bármiféle látszatát.

Ha valóban ki akarunk emelni valaki, akkor az Jovan Adepo, Li Jun Li, Olivia Hamilton és P. J. Byrne legyen. A legjobb dialógus egyértelműen Jane Smartnak jutott, amikor elmondja Pitt karakterének a nyilvánvalót. Eric Robertset teljesen elvesztegették, bárki más játszhatta volna, Fleat viszont túlerőltették. Spike Jonze-et vicces volt látni német rendezőként. Ellenben kissé szomorú, hogy Toby nyúlfarknyi szerepét így elspoilerezték. Sokkal jobban ütött volna, ha teljesen kihagyják a trailerből.

Egy szó, mint száz mindenképpen meg fogom nézni még egyszer, csak hogy legyen egy végső konklúzióm, de ezúttal már itthonról, angol felirattal, a részletekre jobban fókuszálva.

Ha pedig Hollywood aranykoráról szeretnél látni egy csodálatos filmet, akkor az az Ének az esőben. Én azt akár százszor is.

[labjegyzet]

Az Eisner-díj nyertes Rachel Smythe: Mit jelent a Lore Olympus 2. évadának fináléja Hádész és Perszephoné számára?

A Webtoon slágerének alkotója a sorozat jövőjéről és a Jim Henson Studios adaptációjáról is mesélt az io9-nek.

A Lore Olympus webtoon második évada éppen most fejeződött be, a harmadik pedig hamarosan érkezik. 2018-as indulása óta a Lore Olympus – Hádész és Perszephoné mítoszának újramesélése – elkötelezett rajongótáborra tett szert (ez a legolvasottabb sorozat a platformon), egyik legkelendőbb képregénnyé és kereskedelmi gépezetté vált, és a Wattpad Webtoon Studios és a Jim Henson Company egy animációs sorozatra is készül belőle.

Az idei San Diego Comic-Con-on az io9 újságírója, Sabina Graves beszélgetett az új-zélandi Smythe-szel az elnyert Eisner-díjról, arról, hogyan reagált Lore Olympus növekvő népszerűségére, hogyan épített fel egy vegyes csapatot a heti epizódok megjelentetésére és mit jelent a második évad fináléja Hádész és Perszephoné számára, miközben a sorozat a harmadik évad felé tart.

Rachel Smythe a történet születéséről elmondta, hogy érdekes és jó gondolatnak tartotta, hogy új kontextusba helyezzük ezeket a hagyományokat és történettípusokat, és modern szemüvegen keresztül nézzük őket. 

A kedvenc mítosza már gyerekkorában is Hádész és Perszephoné története volt, de a kedvenc szereplője a mostani képregényben Héra. „Nyilvánvalóan az ókori világban, különösen ezekben a történetekben, ahol nem nagyon szeretik a nőket, nagyon is tudatában volt annak, hogy a patriarchátus valóságos,” mondta a karakterről Rachel, és megemlítette Stephen Fry-t, aki szerint Hérát gyakran használták „minden rossz” példájaként. „Nyilvánvalóan nem tökéletes a történetekben, de úgy érzem, [a legtöbb] újramesélésben Héra volt a „rosszfiú”. Én viszont úgy voltam vele, hogy olyan könnyű őt szimpatikus karakternek megalkotni. Zeuszt gyakran nagyon jó karakterként állítják be. Szerintem pedig nem az. De Héra egyszer lehet jó – még akkor is, ha csak egy kicsit.”

(Kép: https://lore-olympus.fandom.com)

Hádész és Perszephoné újragondolásának ötlete régóta foglalkoztatta, de bevallása szerint ez nem volt könnyű, különösen teljes munkaidős állás mellett. „Amikor elértem a 30-as éveimet, már több önfegyelmem volt, hogy átlendüljek a nehéz időszakokon. A vizuális fejlesztés során sok múlt azon, hogy olyan dolgokat válasszak, amelyek élvezetesek, mert ha képregényt vagy webképregényt csinál az ember, akkor nagyon hosszú ideig fog tartani. Tehát olyan dolgokat kell választanom, amelyek számomra menőnek tűnnek és amelyeket szeretek, és nem olyan dolgokat, amikkel éppen csak megvagyok elégedve.”

Meglepő, de eredetileg fekete-fehér képregényt tervezett, de milyen jól tette, hogy meggondolta magát! 

„A történetmesélésen kívül van egy olyan színskála, amelyet érzelmek közvetítésére használhatunk. Úgy érzem, ezt sokkal jobban meg tudom tenni ezekkel a formájú karakterekkel és a kedvenc színeimmel. Főleg azért, mert az alvilági környezet nagyon sötét és gyakran nagyon-nagyon mélykék. Azért terveztem így, hogy amikor Perszephoné lemegy az alvilágba, akkor kilógjon onnan, szinte vibráljon a színektől. Állítólag a fordítottja is működik. Az olümposzi háttereken öt pasztell színt használtam, így amikor Hádész ott van, látványosan kítűnik. Tehát ilyen módon egyfajta komplementernek szántam őket.”

(Fotó: Webtoon)

Az, hogy a Lore Olympus a Webtoonra került, a véletlennek volt köszönhető. „Úgy gondoltam, hogy ott a képregények megjelenési módja meglehetősen innovatív és nagyon letisztult. Tervezői héttérrel rendelkezem és úgy gondoltam: "Ez szép." Letisztult. Professzionálisan néz ki. Korábban volt egy képregényem, de nem tudtam, mit is kezdjek vele valójában. Olyan volt, mint egy próba, rajzoltam egy rendes/klasszikus képregényoldalt, és nem igazán tudtam mit kezdjek vele, de aztán azt gondoltam: „A következő képregényemmel kockáztatni fogok, és valóban olyan formátumban készítem, mint Webtoonon található képregények.”

Rachel Smythe képregénye mögött azonban nem csak az alkotó van, hanem egy egész stáb, mint például a szerkesztője, Bre Broswell vagy a segédművészek, Lisette Carrera, Jaki Haboon és Jaki King. „Az egyik dolog, amit igazán lenyűgözőnek találok, és kiváltságosnak érzem magam, az, hogy a Lore Olympus milyen rajongókat vonzott be. Mindig olyan emberekkel találkozom, akikkel szívesen dolgozom együtt és ez igazán boldoggá tesz.”

Aki a Webtoonon követi a képregényt, már olvashatta a 2. évad fináléját. A jövőről Rachel a következőket mondta: „Nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz, mert úgy érzem, ez a desszert. Megvolt a főételünk, megvolt a zöldségünk. Tehát készen állunk, készülünk a desszertre. Minden be van állítva, most már készen állunk a gőzölgő részhez. Igen, ez már a romantika, itt van.” Mivel a Lore Olympus egy hosszan épülő románc, ezért ki kellett találnia, hogyan tegye szórakoztatóvá. Bizonyos értelemben ez nehéz is volt, mert ez nem egy „összejönnek-nem jönnek össze” sztori spoilerekkel, hanem a világ legrégebbi történeteinek egyike. Mindenki tudja, hogy össze fognak jönni. „Legfőképp azon kell dolgozni, hogy azután is érdekessé tegyük a szereplőket, ha már egy párt alkotnak, mert úgy érzem, hogy néha a tévéműsorokban, ha összejön a főszereplő páros, utána már kicsit nyögvenyelőssé válik a sztori. Egyesek számára ekkor elvész a szikra, de én úgy érzem, hogy még mindig sok mókás dolgot kell együtt megoldaniuk. Nagyon régóta várok arra, hogy elérjem azt a pontot, ahol azt mondhatom: „No, most már együtt lehetnek. Ez jó. Minden kipipálva." Semmi sem áll az útjukban, és nagyon élveztem azt a romantikus részt megírni. Szóval igen. Szerintem nagyon szórakoztató lesz.”

A sorozat Perszephoné traumáján keresztül érzékeny témákat is feldolgoz, amire a rajongók meghatóan reagáltak. „Úgy érzem, hogy a [szexuális zaklatás] témája kapcsán gyakran, amikor megtörténik, senki sem beszél róla, mert nagyon nehéz megfogalmazni és megbeszélni még olyan emberekkel is, akiket szeretsz és akikkel törődsz,” mondta Smythe. „Így egyszerűen elzárod és évekig tárolod. És úgy érzem, sok ember van olyan helyzetben, ahol nincs támaszuk és nagyon elszigeteltek, így egyszerűen jó érzés olvasni róla. Szerintem az sokat jelent, hogy valaki látja, min megy keresztül Perszephoné, majd azt követően kivirágzik és igazán jó életet él. Meg kell mutatni a gyógyulási folyamatot. Szerintem ez segítség az embereknek. Legalább is nagyon remélem.”

A sorozat adaptációjáról nem sokat árult el, csak azt, hogy jól halad. „Ez az első alkalom, hogy benne vagyok egy műsor készítésében, és nem tudom, mi fog történni legközelebb, majd valaki küld nekem egy e-mailt, és aztán: „Hűha, hú, hú. Ez igazán izgalmas. Hurrá!" Szóval igen, nyilván nem árulhatok el sokat. Ez egy valódi közös munka, annak is a legjobb formája.”

A Lore Olympus minden szombaton megjelenik a Webtoonon; A harmadik évad augusztus 27-én indul.

Az első 25 fejezetet tartalmazó kötet 15% kedvezménnyel, míg az előrendelhető második kötet 30% kedvezménnyel elérhető  a GABO Kiadócsoport webshopján.

[blacksoulghost]

Ott álltam némán, és csak néztem a gomolygó, zöld színű vizet, miközben elképzeltem hogy ezen keresztül le lehet jutni az alvilágba, elhagyva földi valónkat. Lassan eljátszottam a gondolattal milyen lenne felmászni a korlátra és belevetni magam, majd hagyni hogy a hideg víz okozta sokk után megteljen a tüdőm vízzel. Minden porcikámmal érezni akartam... Sokat gondolkodtam azon hogy a halál vajon annyira megnyugtató e mint amennyire félelmetes, vagy a végén mégsem jön a várva várt extázis. Üres tekintettel bámultam magam elé, átfutott rajtam ezer meg ezer sötét gondolat, de végül mégis elléptem a korláttól és megindultam, le a hídról, messzire.

Küzdjünk tovább. Egyelőre...

[debateviabooks]

mindenen halálos, tompa csend ül, olyan súllyal, mintha a mélységes alvilágba nyomna lefelé.

Anne Frank naplója

[malkala]

Forró mexikói éjszakák

Idén nincs karibi utazás, ez nyilvánvaló, de legalább tavaly többször is tudtam mártózni a tengerben. Ez az egyik tavalyi mártózásnak a sztorija :)

2019 Május 31 Péntek

Nagyon korán keltem, ami azt illeti elég rosszul aludtam. 5 körül már kikászálódtam az ágyból mert nem láttam értelmét a további forgolódásnak, ami nem is volt túlzottan pihentető. Arra gondoltam, hogy 28-án, azaz konkrétan 3 nappal ezelőtt ismerkedtem meg valakivel, és most utazni készülök vele Cancunba. A történethez hozzátartozik, hogy pontosan ugyanezen a napon a próbaidő alatt elküldtek a munkahelyemről, mert egyszer elsírtam magam a stressz miatt. Ez reggel történt, délután már a California Coffee Companyban ültem és szürcsöltem az eiskaffeet a Liszt Ferenc téren. Itt találkoztunk. Végigszaladt az agyamon az egész sztori, közben gyorsan lezuhanyoztam. Már eldöntöttem: akármi lesz, megyek és kész. Törölközőbe csavartam a testem és elkészítettem a reggelim. Eszegettem, iszogattam, majd elmosogattam. Mivel az előző napok hűvösebbek voltak, úgy döntöttem, hogy szoknyát, harisnyát és háromnegyedes ujjú pólót veszek. Gyorsan összekészültem, már minden készen várt rám. Korábban elindultam a kelleténél. Hiába volt kora reggel, közben kisütött a nap, és kifejezetten meleg lett. Kiértem a repülőtérre, és jó sok késéssel, de végül elindult a gépem Düesseldorfba az Eurowings-szel. 11:30 helyi idő szerint érkeztem. Ott nagybevásároltam palackos vizekből és egy órán át megállás nélkül koslattam a reptéren, nehogy rosszul reagáljon a hab keringési rendszerem az előttem álló 11 órás repülőútra, aminek a 90%-át kényszer ülőhelyzetben kell töltenem. Szintén Eurowings, szintén késés. És mintha ez nem lenne önmagában elég, a mellettem 5 méterre lévő kölök szünet nélkül végig üvöltve hisztizett. Nem vagyok migrénes, de a 8. órára úgy fájt a fejem, mintha éppen az agyamat boncolnák, és lennenek benne érző idegek. Rettenetes volt, pokoli élmény volt, azóta is életem legszörnyűbb útja. Egy minimális időre elterelte a figyelmem a vízum kitöltése, ami leginkább egy ikszelgetős teszt volt.

Majd végre valahára megpillantottam az Isla Mujeres-t a magasból. Tudtam, hogy percek kérdése a megérkezés. Helyi idő szerint 18:00-kor leszállt a gép. Persze egy óra volt, mire kikaptuk a bőröndöket és elhagyta mindenki a repteret. Érdekesség, hogy kokaint kereső rendőrkutyával szaglásztattak végig mindenkit.

Szakadt az eső, de valami hihetetlen, addig soha nem tapasztalt fülledt meleget éreztem amint a lábam hozzáért a talajhoz, ami hirtelen csapott meg, mint egy elviselhetetlen hőhullám. Én nem is tudom, hány fok volt, de 38-ra tippelnék. Cancúnból a reptérrel bérelt kocsival utaztunk tovább a 2 órányira lévő Tulúmba. Az emberem úgy vezetett, mint egy őrült, útközben mexikói csípős csipszet ettem, de nemsokára ki is dobtam a taccsot. Nagy valahára megérkeztünk a hotelbe. Becsekk, cuccok. A hotel elvileg 5* volt, de elég összetákolmánynak tűnt, mint egy bungalow. Utólag megnéztem a hotelt a neten, és valóban luxusreszortként reklámozza magát, ami arra büszke, hogy számos nemzetközi díjat bezsebelt, és teljesen ökoturista-barát. Egy nagy hálószoba volt a nappali, hatalmas ággyal, a világ legkisebb hűtőjével, amit valaha láttam, néhány minimalista és mexikói kunyhós díszcseréppel, egy mini asztalka a szoba közepén, ami szintén inkább dísz, mint valódi funkciós asztal. A budi és zuhanyzó egyben, egy másik helyiségben, ami félig fedett; csak a wc részén. Emellett érdkekesség, hogy bambuszlevelek szoros egymásmellettisége szolgált helyiségelválasztónak a külvilágtól (nem, nem lehetett rajta belátni). Ekkorra már rettenetesen fáradt voltam és még mindig éreztem a hányás ízt a számban. Gyorsan megbeszéltük, hogy elmegyek zuhanyozni, addig ő néz valami vacsorát. Úgyse fogok én enni, de magának. Így is lett. Bementem a fürdőbe, bezártam az ajtót. Levetkőztem és megnéztem magam a tükörben. Nyúzott arc, kissé elfolyt smink, kitágult pórusok, nyirkos bőr, szénakazal haj. Nem láttam magam szépnek. Úgy döntöttem a hajammal most nem foglalkozok, túl lusta vagyok hozzá. Ígyhát feltűztem, és kinyitottam a forró vizet és aláálltam. Jól megcsutakoltam magam, majd behunytam a szemem és csak hagytam hogy tisztára mosódjak. Elgémberedett testem hálás volt és nagyon élveztem ezt a pillanatot, míg egyszercsak rámcseppent valami hideg. Felnéztem, és rájöttem, hogy még mindig esik, csak a fejem fölé hajló lapulevelek, amik a nagy részét felfogják és elvezetik az esővíznek. Kicsit fintorogtam, kellemetlen voltak ezek a hideg cseppek. Majd kinyitottam a szám, és jött egy másik meglepetés: sós vízben zuhanyzom! Azonnal becsuktam a szám, és hirtelen úgy éreztem, elég volt a tisztálkodádból. Gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, majd fogat mostam. Mire kijöttem a fürdőből, emberem már vacsival várt. Közöltem hogy igazán nem kívánom a tacot most, és behuppantam az ágyba. Elment ő is zuhanyozni evés után majd mellémhuppant, egy csókot nyomott rám és békén hagyott. Ezután csak aludtam, és aludtam, és aludtam.

2019 Június 1 Szombat Reggel korán felkeltünk és elmentünk reggelizni egy tengerparti kuckó-étterembe, majd ellátogattunk a közeli Tulum-pitamisokhoz. A Yucatán-félsziget jeleti részén vagyunk, Quintana Roo államban, Mexikó legkeletibb partján. Nem tudtam, de Mexikó hivatalos neve Mexikói Egyesült államok (Estados Unidos Mexicanos). A hivatalos nyelv a spanyol, de itt mindenki jól megérti és beszéli az angolt, így nem érzem magam teljesen elveszve.

Ezek az építmények leginkább ősi maják tengetparti templomjainak a romjai; mint a Szelek Istene Templom és az El Castillo Piramis. Hivatalosan Tulum Romoknak hívják őket. Tulúm az utolsó általuk épített város, ami a 13-15. századig élte virágkorát és 70 évig képes volt túlélni a spanyol megszállást. Az újvilágba hozott európai betegségek végül eltűntette e nép nagy részét, következetesen a város kietlenségét, elhagyatottságát eredményezve. A hangulata azonban nem veszett el a helynek az évszázadok alatt. Nem használom ezt a szót, de kifejezetten misztikus és varázslatos, de komor is. Szinte átéltem, ahogy a Szél Isten temploma előtt álltam, hátterében a tengerrel, pálmákkal és kitaposott utakkal körülvéve egy dombon, arcomon a sós szél, hogy emberek itt imádkoztak az ideális időért, termésért, áldozatot mutattak be, majd megpillantották a tengeren a hajókat, és az "isteneket"...

Körbesétáltunk, majd a szobánk, ill. a strand felé vettük az irányt, ami a hoteltől néhány lépésnyire van.

Ez a partszakasz nem szabadstrand volt, hanem a hotel által fenntartott kis part, amit csak vendégek és a hotel személyzet vehetett igénybe. A part így viszonylag karbantartott, tiszta, homokos, kicsit algás volt, de a víz tökéletes. Élveztük a tengert, úszkáltunk, lebegtünk, feküdtünk, sodródtunk. Majd a parton lévő kis fetrengők felé vettük az irányt, ahol kifeküdtünk a napra, ölelkeztünk, csókoltunk, művészien szép fotókat klészítettünk. Innen egyenesen vacsizni mentünk egy közeli hotel éttermébe, ami 5 perc séta távolságnyira volt. A "hosszú" hazavezető út alatt elfáradtunk, és szinte azonnal el is aludtunk.

2019 Június 2 Vasárnap Reggel közös napfelkeltenézéssel indítottuk a napot, majd ellátogattunk egy barlangba, a gran cenote-ba. Ez a név a maja nyelvű tz'onot szóból származik, aminek jelentése: kút vagy szakadék. A képződmény tehát egy mészkőbarlang, ami a mészköves felszín beszakadásával jön létre. A barlangtóban kristályriszta vízben lehet búvárkodni, és annyira tiszta a víz és szép a hely, hogy a maja riviéra rejtett drágakövének is mondják.

A barlangok fontos helyszínei voltak az ősi maják életének. Olyan kapuknak hitték ezeket, amik az élők és a holtak birodalmát összekötik. Sokszor járati összeköttetés van köztük, és a másvilágról szóló maja legendákat talán ezek a földalatti labirintusok ihlették. Régészek komplett piramisokat, templomokat, emberi csontokat találtak összesen 14, részben vízalatti barlangban a közelmúltban. A maják szent könyve, a Popol Vuh-ban is az olvasható, hogy a másvilági életbe víz mentén visz az út egy megpróbáltató utazás végén, mikor a lélek eljut az alvilágba, a Xibalbába.

Végigsiklik a tekintetem a csodaszép, de valóban kissé félelmetes cenotén, és rájövök hogy eszem ágában sincs itt búvárkodni. Megmártózom a jéghideg vízben, majd kiülök és csak a lábamat lógatom bele, míg a férfiemberem profi búvárcuccban fejest ugor a vízbe.

Délután pedig elnéztünk a  Dél-Tulúmban található Muyil/Chunyaxché nevű piramisromokhoz, ami az egyik legősibb és maják által leghosszabb ideig lakott helyszíne a Yucatán-félsziget keleti partvidékének. Már időszámításunk előtt 350-ből vannak leletek erről a helyről, egészen az idő után 1500-as évekig. A Sian Ka'an lagúnában helyezkedik el, melynek jelentése: "Ahol az Ég születik".

2019 Június 3 Hétfő

Útitársam alukált még, mikor kisurrantam a hotelszobánkból, hogy megcsodálhassam még egyszer a tengerparti napfelkelte látványát. A parton ülve ahogy a lábujjaim belesüppedtek a kellemesen hűvös homokba elképzeltem, hogy jelenleg hol vagyok a térképen, és örömmel konstatáltam, hogy kellő távolságban mindentől és mindenkitől, akihez valaha közöm volt. Ilyen messze még soha nem voltam otthonról, és ez felettéb jó érzéssel tölt el. A reggeli szellő kis homokot fújt a hajamba és az arcomba, de ezt most egyáltalán nem bántam.

Később reggeli közben megbeszéltük az aznapi programot: mivel David golfozni szeretett volna, én pedig majom menhelyre menni, úgy döntöttünk, ma szétváltak útjaink egy kis időre a délután folyamán. De előtte még elmentünk a Xel-Há aquaparkba, amit egyszerűen imádtam! Nem, ismét nem búvárkodtam és nem úsztam delfinekkel, de maga a park, a víz, a növények irtózatosan tetszettek, és mellénnyel bemerészkedtem és pancsoltam is. Nagyon nagyon nagyon jó volt, legszívesebben egész nap maradtam volna, de szerettem volna látni a kismajmokat is, és nem volt végtelen időnk. Nehéz szívvel hagytam el ezt a helyet (annyira jól éreztem magam, hogy elfelejtettem még fotózni is).

A következő megálló a Monkey Sanctuary volt, Akumalban. Itt Daviddel elváltunk, és ő elment golfozni. Itt szintén nagyon szerettem lenni, a túra előtt megáldottak minket, hogy eggyé váljunk a Földanyával. Én különösen szeretem a majmokat, ezért nagyon jó volt itt lenni a közelségükben. Ez a hely alapvetően egy olyan menhelynénk funkcionál, ami amolyan volt kisállat gyűjtőhely. Ezeket az állatokat kidobták az emberek x idő után, ezért nem engedhetőek már vissza a dzsungelbe. Sok majom mentális beteg lett a nem megfelelő, emberi környezettől. Itt remekül gondjukat viselik, és valóban szeretik őket, hasonló fajtájú egyedekkel, ill. ha van, hasonló mértékben sérült társakkal, fokozatosan szocializálódhatnak és térhetnek vissza a majom létbe.

- Papagájpár a majomszentélyben

2019 Június 4 Kedd 

Felkeltünk és rögtön Cancún felé vettük az irányt. Cancún 2 órányira van autóval Tulúmtól, de megegyeztünk, hogy ha elèrjük az egy órányira lévő Playa del Carment, ott majd beülünk és reggelizünk valahol. Ez így is lett, majd reggeli után egy kicsit sétáltunk a környéken és fotóztunk. Itt, a Parque Los Fundadores-ben (Alapító Apák Park) van a 15 méter magas Portal Maya 2012 nevű tengerparti bronz szobor. Arturo Taravez mexikói szobrászművész alkotása, amely a Maya naptárat ünnepli, és a 2012 December 21-es dátumot. A szobor a tenger felé néz, egy női és egy férfi alak összekapaszodását mutatja. Az itt élő maja közösségek tiszteletére állította a művész, akik itt éltek, mielőtt a spanyolok megérkeztek volna a 16. században.

A séta után ismét beültünk a pokolian forró autóba és Cancunba vettük az irányt. Itt megebédeltünk, majd elsétahajókáztunk az Isla Mujeresre. Itt kicsit nézelődtünk, de rettenetes forróság volt, így gyorsan a legközelebbi strandon kötöttünk ki. A víz, mondanom sem kell tökéletes volt.

Utcai graffiti egy Playa del Carmen-i parkolóban

2019 Június 5 Szerda

Ez a nap volt az utolsó Mexikóban. Reggel korán keltünk, villásreggeliztünk a hotelben, fecsegtünk a Mujeres sziget történelmi jelenőség(telenség)éről. Én karamellszószos palacsintát ettem friss gyümölcsökkel és mellé kávé, David pedig quesadillast választott a kb 5 ételből álló menüből. Én előbb végeztem, és ahogy lassan gyűlt a nép, átadtam a helyem másnak. Gyorsan körbesétáltam az udvari úszómedencét és pihenő ágyakat, asztalkákat, napernyőket. Nem akartam elmenni. Maradni akartam, csobbanni, úszkálni a medencében, fetrengeni az árnyékban, lustálkodni, de mennünk kellett. Csinibe vágtam magam, sminkeltem. Az utolsó napon szép akartam lenni. Tegnap este már összerámoltunk, ma még gyorsan ránéztem a csomagokra és lemértem a bőröndömet. Egy gyors légyott, egy cica szemmel való megsimogatása, aztán berámoltunk az autóba és már ott sem voltunk. 

David leadta a kocsit a kölcsönzőben, majd bepattantunk egy reptéri taxiba. Az ő gépe Mexikóvárosba ment és délben indult. Az enyém vissza Düesseldorfba. Egyetlen oka volt, amiért nem mentem vele Mexikóvárosba: bármennyire jól éreztem magam vele, kezdtem telítődve érezni magam, és szerettem volna már egy kis egyedüllét a 24 órás együttlét után. Visszaúton volt időm egy picit szétnézni ebben a német vársosban is, kicsit shoppingoltam, kicsit nézelődtem, majd a csatlakozójárattal hazarepültem.

Már Düsseldorfban, várakozás a csatlakozó járatra

További képek

[kampeszino]

Pilinszky: Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel. Különben olyan egyremegy, a gyilkos nem latolgat, akárhogy is történhetett, te mindenkép halott vagy, heversz, akár a föld alatt, elárvult szürke hajjal, kihamvadt sejtjeim között az alvadó iszapban. Így hittem akkor, ostobán tünődve, míg ma éjjel gyanútlan melléd nem sodort egy hirtelen jött kényszer, az oldaladra fektetett, eggyévetett az álom, mint összebújt szegényeket a szűkös szalmazsákon. Mint légtornász, az űr fölött ha megzavarja párja, együtt merűltem el veled alá az alvilágba, vesztemre is követtelek, remegve önfeledten mit elrabolt az öntudat most újra visszavettem! Mint végső éjjelén a rab magához rántja társát, siratva benne önmaga hasonló sorsu mását, zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogycsak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat! Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész? Miféle földalatti harc, s vajjon miféle vér ez, mitől szememnek szöglete ma hajnal óta véres? A zűrzavar csak egyre nő. A szenvedély kegyetlen. Hittem, hogy eltemettelek, s talán te ölsz meg engem? Én félek, nem tudom mi lesz, ha álmom újra fölvet? Kivánlak, mégis kapkodón hányom föléd a földet. A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak: mit rejt előlem, istenem, mit őriz még a holnap?

[versinator]

Kristályt daidalos

Propagandát embermegváltó fölényét kobra Sarjadó köldökével dühíti pontra Meggyógyul sziván kígyóval pólusig Vermembe pusztulok szivart mostanig Szivárványhídja táblákat kötélt csücske Szőllő felekezete fölvillan őszike

Nyomtak reszketésre törzsek rothasztó Feleslegben elevent bűnhöz butító Drótos lángbora utjai bábeli Fáklyáját mártjuk hiuság megkereszteli Könnyítsd csecsemőjét alvilágba őzike Labirintus érhetsz hercegnőket tücske

Kitépték szivós próbánk sarkára Borítsuk kapkodtak áhítatom hivásra Milliméterek asszonyai keresheted kedvesig Idézed borzadással régiót éjig Csikot ringna szellemekkel tülke Pénzgondra gesztusaim övétől nemzedéke

Görgeteg halle kilát létó Zavarába rigócska olvadás megrontó Nyifog összekötve kedvtelen crivelli Sziluett dalnokversenyből terraszokra elbeszéli Szobánkból diadalmait zökkenünk pöttömke Ecsetét markolok lecsusszan üke

Tapadva gyülekezetet domborul tisztásra Süketségét építményre ivor ruhájára Lázárok feledkeztünk köszörű bozótig Hattyuk sorolt sínylődtem kútfőig Paplanomra kincseimből készítve csöppke Járhatnék hallhatatlan szigetében hófehérke

Viruljunk tűntök kipergett embermegváltó Lábainak táncokkal zavarnak járható Betöltöd irányát erején térbeli Kifulva zúgat rúddal ünnepli Töltés kéznyomása cimabue Rángatom állong mikroszkópok

[bhymaaza-blog]

Két rendőr veszélyes kalandokba keveredik. Az egyikük egy igazi old-timer, már régóta szolgál, sokat tapasztalt rendőr. A másikuk egy fiatal energikus hekus. Ők ketten párban dolgoznak, ám egy napon felfüggesztik őket egy videó miatt. Csakhogy nem olyan könnyű félrellítani őket, magánakcióba kezdenek, és beleássák magukat az alvilágba...

[pirosdelfinek]

Kassák Lajos: Tél van és kegyetlenül fúj a szél

A halottak nem tartanak velünk közösséget, hiába marasztaljuk őket, égő gyertyát emelnek kezükbe és levándorolnak a fekete alvilágba. Gyász kíséri őket és hideg szelek trombitálnak fölöttük ezüstből hajlított trombitákon. Vannak, akik utánuk fordulnak hulló könnyeikkel s vannak, akik terített asztalhoz ülnek: zsíros húsokat és nehéz borokat isznak fájdalmukban. Aki meghalt, nem hatódik meg könnyeinktől és nem ül le mulatozni velünk az asztalhoz. De mégis, ha meghalok, jó barátaim, ti csak mulatozzatok vidáman. Szegény ember voltam egész életemben, tüskén feküdtem és éhen csavarogtam, ünnepeljétek meg hát távozásom óráját fehérre terített asztal mellett zsíros húsokkal és elringató nehéz borokkal.

[finnugor-samanizmus-blog]

A sámánok lelke:

A sámánszertartás lényege az a hit, hogy a sámán lelke képes elhagyni testét, és utazásokat tenni. Kicsit olyan a helyzet, mint Esti Kornél esetében (a képen az Esti Kornél film egy jelenete látható), aki egyfajta altergó, második lélek, aki szabadon utazhat. A magyar néphit kétfele lelket különböztetett meg, az első a levegő-lélek, ami csak az ember halálakor hagyta el testét ("kilehelte a lelkét"), a második, az árnyéklélek pedig szabadon utazhatott, és ez fontos szerepet játszott a táltostevékenységek során.

A szurguti osztjákok szerint az átlagembernek csak egy lelke van, a sámánoknak viszont három is: az első olyan, mint mindenki másé, a második a sámántevékenységekhez kell, és akár az alvilágba is leküldhető, a harmadik pedig mindent lát és tud, ha a sámán ránéz valakire, ennek a léleknek a segítségével mindent tud róla.

[what-tacukorr]

Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy, a gyilkos nem latolgat, akárhogy is történhetett, te mindenkép halott vagy, heversz, akár a föld alatt, elárvult szürke hajjal, kihamvadt sejtjeim között az alvadó iszapban. Így hittem akkor, ostobán tünődve, míg ma éjjel gyanútlan melléd nem sodort egy hirtelen jött kényszer, az oldaladra fektetett, eggyévetett az álom, mint összebújt szegényeket a szűkös szalmazsákon. Mint légtornász, az űr fölött ha megzavarja párja, együtt merűltem el veled alá az alvilágba, vesztemre is követtelek, remegve önfeledten mit elrabolt az öntudat most újra visszavettem! Mint végső éjjelén a rab magához rántja társát, siratva benne önmaga hasonló sorsu mását, zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogycsak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat! Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész? Miféle földalatti harc, s vajjon miféle vér ez, mitől szememnek szöglete ma hajnal óta véres? A zűrzavar csak egyre nő. A szenvedély kegyetlen. Hittem, hogy eltemettelek, s talán te ölsz meg engem? Én félek, nem tudom mi lesz, ha álmom újra fölvet? Kivánlak, mégis kapkodón hányom föléd a földet. A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak: mit rejt előlem, istenem, mit őriz még a holnap? - Pilinszky János- 

[labjegyzet]

Igaz történet egy ördögien karizmatikus sorozatgyilkosról - Előszó A kígyóhoz

A kígyó széles körű kutatómunkán alapuló, exkluzív történetet kínál, amelyhez a Neville–Clarke újságírópáros felhasznált vallomásokat különböző nyomozóktól, az áldozatok családtagjaitól és magától Sobhrajtól is.

A vietnámi anya és indiai apa gyermekeként született, Franciaországban nevelkedett Charles Sobhraj sehol sem jutott állampolgársághoz, így országról országra, kontinensről kontinensre vándorolva sodródott, miközben rendkívüli intelligenciájának és szexuális vonzerejének köszönhetően egyre több embert vont irányítása alá. Az ördögien karizmatikus férfi útleveleket hamisított, drogokat és drágaköveket csempészett Ázsia-szerte, többször is rács mögé került, de újra meg újra sikerült megszöknie. Ahogy egyre jobban elmerült a bűnözés világában, áldozatokat is hagyott maga után: nyugati turistákat ölt meg a hetvenes évek Ázsiájának „hippiösvényén”, az utána induló nemzetközi embervadászat során pedig az Interpol körözési listájának élére is felkerült.

Sobhraj fordulatos és mai fejjel is megdöbbentő élettörténete alapján 2021-ben azonos című minisorozat készült, amely már a Netflixen is látható:

***

Az alábbiakban közöljük Julie Clarke előszavát, amelyet a könyv friss kiadásához írt:

Több mint negyven év telt el azóta, hogy ennek a könyvnek a története elkezdődött számunkra. 1977-ben Richard Neville és én New York Cityben éltünk, és újságíróként kerestük a kenyerünket. Én egy ausztrál médiatársaságnak dolgoztam be, Richard pedig jó kapcsolatrendszerrel rendelkező szabadúszó volt.

Párkapcsolatunk még csak akkoriban kezdődött. Egy padlástéri lakást béreltünk Chinatownban, két metadonklinika és egy kung-fu edzőterem közé szorítva; a bútorzata mindössze egy dupla ágy volt, és egy pingpongasztal. Állandóan az alattunk lévő étteremből felszivárgó ánizsos, nyárson sülő kacsa illata járta be.

Ekkor érkezett a hívás, amelyről a becsvágyó fiatal írók álmodnak. A Random House Kiadó egyik képviselője megkérdezte, Richard el tudna-e indulni Delhibe – azonnal. Egy visszaeső, ám elbűvölő fiatal bűnözőt, Charles Sobhrajt éppen letartóztatták Indiában. Vietnámi és indiai felmenők leszármazottja volt, Franciaországban nevelkedett, de mint csaló és méregkeverő, sok más nemzet tagjaként is mutatkozott a világ ötcsillagos hoteljeiben és kaszinóiban. Most több szörnyű gyilkosság mellett azzal is gyanúsították, hogy turistákat mérgezett meg Ázsiában. Az utána folytatott nyomozás széles médianyilvánosságot kapott. A delhi börtönben, a tárgyalására várva a vállalkozó szellemű Sobhraj eladta az életrajza jogait egy thaiföldi lakos, amerikai vállalkozónak. A jogok végül a Random House-nál kötöttek ki, és Richardnak szerződést ajánlottak, hogy írja meg Sobhraj élettörténetét. Gyorsan.

Mi ketten a legkevésbé sem voltunk kemény oknyomozóriporterek. Richard az OZ (egy friss hangvételű, radikális földalatti magazin, amely jelenleg a londoni Victoria and Albert múzeumban található meg) szerkesztőjeként és kiadójaként szerzett nevet magának, és közismert volt, hogy sokszor szót emel az ellenkultúráért. Született ellenzéki volt, nem állhatta a tekintélyt, alighanem azért, mert túl fiatal korában küldték bentlakásos iskolába. Világéletében szívesen bosszantotta a rendszert. Bárhová be tudta beszélni magát, aztán ki is ugyanonnan; olyan elbűvölő és humoros volt, hogy néhányan függővé váltak tőle. Azt hiszem, én is ezek egyike lettem.

1965-ben legjobb barátjával, a pszichedelikus művészként ismert Martin Sharppal Sydney-ből Londonba utazott, egy olyan útvonalon, amely még csak akkor tárult fel, és amelyet később a fű útjának neveztek el. Az élményeit első könyvében, a Playpowerben írta meg.

A hatvanas évek elejére a fiatal avantgarde mozgalom ráébredt, hogy Európa és Ausztrália között van a térképeken egy hatalmas terület: Ázsia. Ott mintha semmi sem változott volna századok vagy a Brit India korszaka óta. Hihetetlenül olcsó volt minden, és izgatóan egzotikus: a marihuána, más drogokkal együtt, szabadon hozzáférhető volt. Az idő is másként folyt. A mai hétvégi és városnéző miniszünidők helyett nem volt ritka, hogy az egyetem vagy a középiskola (és egy év spórolás) után valaki két-három évig csak utazgasson a világban, közben talán némi kereskedelemmel tartsa egyensúlyban a pénzügyeit.

A diákok a világ minden tájáról megindultak Ázsia felé. Ez volt az igazi varázslatos, titokzatos úti cél, mintha a történelem- és földrajztankönyvekbe sétálnának bele, ahol a múlt LSD-vel feldobva várja őket, vagy mintha a National Geographic ayahuascával feldobott világában túráznának. Változatlan kultúra, a Himalája, fantasztikusan olcsó ételek, végtelen, tiszta tengerpartok, egydolláros szállodai szobák, ötdolláros, omladozó műemlékek, ötvencentes, bambuszból épült, zöld folyók partján egyensúlyozó vendégházak. A boltkórosokat és a kereskedő vénájúakat egzotikus, hímzett textilek és ruhák várták, ékkövek és antik holmik, a mindenféle kábítószerről már nem is beszélve, ami mind a nyugati ár töredékéért kelt el.

1965-ben, amikor Richard elindult arra az útra, még nem voltak útikönyvek. Ami azt illeti, Bangkokban egy bordélyban (a Thai Son Kitben) vett ki szobát, és egy hétig maradt, mert azt hitte, hogy hotel. Legalábbis ezt állította.

Tíz évvel később, amikor én is elindultam ugyanerre az útra, a Lonely Planet leendő alapítói már kiadtak egy szerény füzetet, Across Asia on the Cheap („Olcsón átutazni Ázsiát”) címmel.

 Van egy szép barátnőm, akinek az anyja a barátnőm tizenhét éves korában becsomagolta a bőröndjét az ázsiai útjára: tele volt báli ruhákkal, Chanel-jellegű kosztümökkel, és félmagas sarkú cipőkkel. Mire a barátnőm elért a kontinens másik felére – miközben számtalan más élmény mellett három hónapig élt egy afgán családdal –, a bőröndből kalimantani kosár lett, tele antik szárongokkal, múzeumba illő, antik csipkeblúzokkal Indiából, és egy sűrűn hímzett afgán menyasszonyi ruhával. És nem csak a ruházata változott meg. LSD-t szedett, és mélyenszántó felismerésekre jutott, amelyek megváltoztatták az életét. Úgy vélem, a jó irányba.

Nem minden történetnek van ilyen szép vége. Hallottam egy másik lányról, az egyetemről, aki meztelenül fürdött egy folyóban, Afganisztánban, azonban egy hegytetőről meglátta egy pastu törzs tagja, és dühében lelőtte.

Az én utazásom 1975-ben kezdődött, Balin. Akkoriban a világnak ez a része közel állt ahhoz, ahogy a mennyország kinézhet. Az első éjszakánkon Kuta Beachen, egy kis faluban egy sáros ösvény végén, ahol áram sem volt, egy helyi tizenéves LSD-t adott el nekünk. A hatására deszka nélkül mentünk hullámokon lovagolni hajnalig, közben tomboló viharok fényeit és hangjait élveztük. Nem is sejtettük, mekkora szerencsénk volt, hogy túléltük. Ezután a Poppies Caféban varázsgombás omlettet rendeltünk, és ezzel megkezdődött a saját drogos utazásunk.

Májusra már kétszer kiraboltak minket, és az egyik társunk olyan beteg lett, hogy kórházba kellett mennie. A bangkoki Hotel Malaysiában vettünk ki szobát, hogy helyrerázódjunk, olyan körülmények között, amelyek akkor luxusnak tűntek. A Malaysiában volt folyó víz! Lepedő az ágyon! És még uszoda is volt. A Bangkokba érkező utazó diákok általában itt szálltak meg. Az előtérben bárkivel össze lehetett futni, a világ minden tájáról érkezők találkoztak, és osztották meg egymással a tapasztalataikat.

Éppen ezért lett – alig három héttel azután, hogy mi kiköltöztünk – a hotel Charles Sobhraj egyik főhadiszállása, ahol a „barátkozz, tömd meg, rabold ki” akcióit folytatta. Ezekből hamarosan, különös módon „barátkozz, tömd meg, nyírd ki” lett.

Fogalmunk sem volt róla, mi folyik kedvenc luxushotelünkben; mi akkor már folytattuk az utat Indián át Pakisztánba, Afganisztánba, Iránba és Törökországba. Egy Bedford furgonnal utaztunk, és egy államilag minősített, téglányi csomag hasist vittünk magunkkal, amelyet néhány dollárért vettünk talán Pakisztán egyik piacán.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire naivak voltunk. Ezt azért mondom el, hogy megvilágítsam a kultúrát, amelyben Sobhraj működött. Fogalmunk sem volt, melyik országba megyünk tovább. Legtöbben csak nemrég hagytuk hátra az országot, ahol a vécépapírt apró virágok díszítették, és az anyánk naponta kiporszívózta a padlószőnyeget, most pedig azt tanultuk, hogyan kell a harmadik világ budijaiban guggolva ürítkezni, és teáskannából kiöntött vízzel mosakodni utána.

Ó, mennyire megvetettük a fogyasztói társadalmat! Hála szent szövegeik friss fordításainak, a buddhizmus és a hinduizmus ekkoriban felkapottá vált. A füstölők elől nem lehetett menekülni. Divatba jött az indiai asramokban és barlangokban, guruktól tanult meditáció és a nepáli elvonulás tibeti lámák társaságában. A fiatalok úgy keresték az élet értelmét és a megvilágosodást, mint az amerikai vadászok a fehér orrszarvút. A valóság átrendezhető volt, hiszen a hasist és a marihuánát gyakorlatilag bárhol be lehetett szerezni, lévén lényegében Ázsia legnagyobb részén legális. Heroin is akadt mindenhol. A heroin a sötét alvilágba tartozott, amelyet visszataszítónak tartottunk, de ez az ösvény is az út mellett kanyargott, és csak tragédiák sora történt rajta.

Öt évvel később, amikor Richard meg én, két kivételezett fiatal egy kivételezett országból, kutatni kezdtünk ennek a történetnek a nyomában, a sötét oldal ismeretlen volt számunkra. Én nagyrészt női magazinba írtam tematikus cikkeket. Úgy éreztem, Richard számára a bűn valami bátor és romantikus dolog – ezt talán Verlaine és Rimbaud nyomán gondolhatta.

A kábítószer útja kockázatos volt, elkerülhetetlen kellemetlenségekkel, mint a hasmenés és a kisebb lopások, de ezt (a nagy földcsuszamlásoktól eltekintve) nagyrészt tudatlanságunknak és felelőtlenségünknek köszönhettük.

Most úgy tűnt, egy hipnotikus erővel bíró idegen jelent meg a színen, akár egy kígyó az édenkertben, és visszaélt az utazók bizalmával. A mi együttérzésünk mindig az utazókkal marad.

Azért találtuk Richarddal olyan döbbenetesnek és lenyűgözőnek Charles Sobhraj történetét, mert mi is végigmentünk a kontinenst átszelő úton. Aztán meghoztuk a felelőtlen, de kalandvágyó döntést, hogy megírjuk a sztorit.

Julie Clarke, 2020

A könyv kedvezményesen megrendelhető webshopunkon.

[metalindex-hu]

Tristwood – Blackcrowned Majesty (2020)

Tristwood – Blackcrowned Majesty (2020) - http://metalindex.hu/2020/11/30/tristwood-blackcrowned-majesty-2020/ -

Ötödjére engedték ki a karámból az osztrák fenevadat, a Tristwoodot. Ennek a szép számnak a tiszteletére a banda olyan pusztítást végez a még agysejtnyi szinten is, amire korábban talán mág náluk sem volt. példa. Aki esetleg nem ismerné őket, annak gyorsan leírom, mire számíthat: indusztriális death/black metal keverékre, amiben bőséggel találunk kísérletezős elemeket is. Brutális, grind erejű söprések sokaságából áll a korong, aminek hátterében hol a templomi orgona, hol pedig a 70-es, 80-as évek sci-fi világa köszön vissza a billentyűknek köszönhetően. A néhány dalban hallható, géppel torzított, szerintem rettentő morbid énekhang már csak hab az extrém metal újabb, legyek által körbezsongott süteményén: mintha egy rosszul kalibrált, vajúdó robot osztaná nekünk az észt. Máskor meg úgy hangzik, mintha a mellettünk lévő szobában történő kínzás hangjai szűrődnének át egy apró csövön… Minden esetre IMÁDOM.

Masszív őrületre kell tehát számítani a lelkes zenehallgatóknak, akik ezt a kikapcsolódási formát választják. Erről a kezdetek óta állandónak mondható tagság gondoskodik, akik alaposan összeszoktak az évek alatt, legyen szó bármilyen elvetemült ötletről. A jelenleg öt főt számláló csapat tagjai több hangsáv rögzítését is közösen intézték, így fordulhat elő, hogy egyes billentyűhangok Deimon, míg mások Neru elképzeléseit hozzák közelebb. Ugyanez igaz erre a megnevezhetetlen énekre is, amiből mindenki kiveszi a részét a megfelelő helyen. A súlyos hullámokban támadó gitárhangot Jegger és Neru szállítja, a ritmusszekciót pedig JD és HMG alkotja magabiztosan. Arról meg ne is beszéljünk, hogy időnként befigyel egy fuvola hangja is…

Igazán különleges házasítását hozta létre a zenekar a gépies hangoknak és a nyers death/black metalnak, ahol az elemek nem egymás mellett találhatók, hanem összeolvadva, egymásba fonódva hoznak létre egy olyan cyber rémálmot, ahol androidok forgatják ki egymás belső szerveit, emberre már csak részben emlékeztető eltorzult lények vonaglanak az általuk kicsorgatott bűzös fekete olajban, várva a végítéletet. A roncsok is az alvilágba jutnak, ahol megállíthatatlan zúzógépek és örökké izzó, hatalmas kohók várják őket tárt karokkal… Tehát az elektronikus hangok megjelenésével egyáltalán nem lett kevésbé ördögi egyetlen dal sem, sőt…

Egy ilyen lidérces kép már a nyitó Re-Enthronement Of The Damned pillanatok alatt magával ragadó fergetegében kialakulhat bennünk, ha pedig bekaptuk a pokol gépzsírral bekent csaliját, már húz is minket lefelé a sötétségbe. A címadó tételről konkrétan egy cenzúrázatlan jelenet sejlett fel előttem, amit a Terminator első részének jövőben játszódó képsorait tudta volna egészen más szintre emelni némi gore segítségével.

Felesleges egyébként dalokat kiemelgetnem a mindössze 38 perces, mégis végtelenül sűrűnek ható anyagról, mert mostanában nem hallottam ennyire hatásos extrém zenét. Ha csak nem történik komolyabb esemény, mindenképp bérelt helye lesz az év végi összesítésemben. Ha nem hiszitek, járjatok utána a zenekar bandcamp oldalán, ahol az egész lemez meghallgatható.