#aletiométer | Explore Tumblr posts and blogs

labjegyzet · 4 years ago

Photo

Ismerjük meg a művészeket a borító mögött

Büszkék vagyunk, hogy Philip Pullman magyar köteteinek borítói önálló alkotások. Most folytatódik Lyra története az Úr sötét anyagai világában. Főszereplőnk már húszéves és közel sem értek véget kalandjai az Északi fény trilógia lezárultával. A Titkos Birodalom borítóját ismét Cserny Tímea és Csigás Gábor alkotta. Őket kérdeztük kezdetekről, munkáikról.

Először Cserny Timeát, a borító illusztrátorát kérdeztük

Ön képzőművész, hogyan indult el ezen a pályán?

Rajzolni nagyon szerettem, ameddig csak vissza tudok emlékezni, de jó darabig nem ébredtem rá, hogy errefelé kellene elindulnom, gimnáziumi rajztanárnőm útmutatásával döbbentem rá. Úgy alakult, hogy először a kirakatrendező- és dekoratőr iskolát végeztem el, dolgoztam is ebben a szakmában néhány évig - amire most azt mondom, nagy hasznomra vált. Vizuálisan igazán a síkban érzem otthon magam, és a térbe való gyakorlatias "kimozdulás" adott egy plusz segítséget, aminek most is hasznát veszem. Utána a Krea Iskolában tanultam. A valódi szerelmem a képalkotás, így igyekeztem az iskola elvégzése után ez irányban tovább indulni, így illusztrálok, illetve visszatértem az eredeti célomhoz: rajzolok, festek önálló műveket, amik mögött nincs, vagy nem annyira direkten van ott az irodalmi háttér.

Rajzolós, "álmodozós" gyermek volt?

Rengeteget olvastam, "homlokmoziztam" már gyerekkoromban is, napokig-hetekig egy könyv vagy saját kitalált történetek világában lebegve, a kamaszkor legvégén pedig rátaláltam a szerepjátékra, ami azóta az életem része. Mindenféle mesét a mai napig nagyon szeretek.

El szokta olvasni a könyvet, aminek a borítóját készíti?

Belső illusztrációhoz elengedhetetlen, hogy elolvassam a könyvet, ez talán egyértelmű, hogy miért. De én a borítónál is jobban szeretem a szöveganyag alapján átgondolni, hogy mi kerüljön a könyvre, és aztán persze egyeztetni a szerkesztővel, szerzővel. Hangulatban, eseményekben, fő elemekben hoznia kell a borítónak azt, amit a könyv majd kínálni fog. Olvasás közben néha hamar megjelenik az emberben, hogy mit szeretne látni a borítón, néha csupán a könyv utolsó oldalai után alakul ki az ötlet. Nem szabad, hogy a borító többet ígérjen a történetből, mint amit teljesíteni tud, és nem lehet szpoileres.

Egyetlen alkalommal, a legelső borítómnál nem olvastam el a szöveget, de többet lehetőleg nem teszek ilyet: nekem kell a teljes tartalom ismerete ahhoz a biztonságérzethez, ami a magabiztos borítórajzoláshoz szükséges.

Mi a kedvenc technikája?

Számomra legkézenfekvőbbek a vonalas technikák: ceruzával, tusfilcekkel, ecsettollakkal szoktam dolgozni. Sokat festek akvarellel, illetve keverem a vonalas és a lágyabb, festői technikákat. Akrillal is festek időnként, van néhány elkezdett képem jelenleg is, de ezek lassabban készülnek, kevesebb időm jut rájuk.

Az alkalmazott műfaj viszont megkívánja a könnyű javíthatóságot és annak a lehetőségét, hogy egyszerűen tudjam megmutatni és megbeszélni a munkafázisokat, így az illusztrációk, borítók gépen készülnek: rajzprogramban dolgozom, nyomásérzékeny tollegér és digitalizáló tábla segítségével. Ezzel tulajdonképpen szinte olyan dolgozni, mintha papírra húznám a vonalakat tollal vagy ecsettel, így számomra az analóg és a számítógépes technika szinte ugyanolyan metódust követ.

Az Északi-fény trilógia borítóját mi ihlette? Milyen technikával készült?

Az Északi-fény trilógia borítói számítógépes grafikák, amik valamilyen szinten a színes fametszetek hangulatát igyekeznek megidézni. A "La Belle Sauvage" eredeti kiadásának hangulata inspirált minket a tervezéskor, és a további megjelenő kötetekre gondolva igyekeztünk kialakítani egy olyan hangulatot, ami össze is kapcsolja az eredetileg megjelent trilógiát az új könyvekkel, ugyanakkor vizuálisan rá is mutat, hogy mely kötetek tartoznak egybe. Az Északi-fény könyveire az ikonikus, a címekben is szereplő és az adott könyv cselekményét nagyban meghatározó tárgyak kerültek: az aletiométer, a kés, és a látcső.

Borítótervezésnél az is fontos szempont, hogy elegendő teret kell hagyni arra, hogy kiférjen a szerző, cím, kiadó, a fülszöveg, és olyan szükséges elemek, ami a könyv kereskedelembe kerülését szolgálja - és mindezt lehetősége legyen a tipográfus kollégának izgalmasan, elegánsan megvalósítani. Tehát szükséges olyan felületekkel számolni, amik olyanok, mint az okos lány: van is rajta valami, meg nincs is. Az "Északi fény" trilógián ilyenek az aurora borealis csíkjai és a Por áramai.

"A Por könyve" eddigi köteteire nem tárgyat kerestünk, hanem igyekeztünk azt a jellemző motívumot megragadni, ami a szöveget átitatja. Az első kötetnél ez egyértelműen a csónakutazás volt, a másik kötetet pedig áthatja a nyugtalan vonatozás hangulata. Ez utóbbinál egyébként más verziók is felmerültek, de végül visszatértünk ehhez az ötlethez. Ez utóbbi most a kedvencem mind közül. Meglátjuk, mi lesz a helyzet a befejező könyv után. :)

Ezután Csigás Gábort, a borító tipográfusát kérdeztük

Sokan nem tudják, hogy a tipográfia egy külön művészeti ág. Miért választotta ezt a vonalat?

Mindig is szerettem rajzolni. Betűket is — hiszen a leírt betűk valójában rajzok. Érdekes és izgalmas papírra vetni őket, a belőlük összeálló szavak jelentését a vonalaikkal, formájukkal árnyalni, illusztrálni. Jó érzés rávenni a betűket, hogy még hűbben adják vissza azt a mondandót és érzést, amit várunk tőlük. Persze, manapság az ember ritkán rajzol meg önmaga minden egyes betűt — hiszen millió fajtából választhat, hála a technikának. De kiválasztani azt, amit a legjobbnak érez, az is majdnem ugyanolyan kihívás. Szeretem ezt a kihívást, és ha úgy adódik betűket rajzolni is, még mindig. Ezért tudott megfogni a tipográfia.

Mitől izgalmas a tipográfia?

Az imént említetteken túl? Attól, hogy egyszerre nagyon szabad, és nagyon kötött. Nem szép dolog megszegni a szabályait, de néha úgy lesz a legszebb, ha mégis megtesszük. Betűk, szavak, mondatok csoportképét készítjük, és bár általában megrendelésre dolgozunk, azért mégis csak mi mondjuk meg nekik, hogy álljanak, milyen ruhát vegyenek fel, milyen közel álljanak egymáshoz, milyen arcukat mutassák felénk és egymás felé.

Mi ad ihletet?

A mondandó: a kép, amire ráír az ember, és a tartalom, amihez tipót tervez.

Szokott egyeztetni az illusztrátorral a betűkről?

Általában igen. Jó esetben kölcsönösen respektáljuk egymás döntéseit. A betű igazodik a képhez, de a kép is várja a betűt, előre helyet csinál neki, sejti, milyen lesz. Mindketten ugyanarra törekszenek: a mondandó, a tartalom tükrözésére, a néző, az olvasó figyelmének felkeltésére a tartalom iránt, méghozzá hitelesen — úgy, hogy az találja érdekesnek a kép és a betűk összjátékát, aki majd a tartalmat is annak látja. Érdemes egyeztetni, ha lehet. (De nem mindig lehet. Van, hogy egy kiadó megvesz egy kész borítóképet, és ott nincs kommunikáció: adott egy kép, amit tán nem is a kötethez, műhöz készítettek, és azt kell a betűkkel még jobban hozzávarrni a tartalomhoz. Másrészről gyakran előfordul az is, hogy egy adott kötethez én készítem a képet és a betűt is. Meglepő, de néha önmagammal a legnehezebb egyezségre jutnom.)

Nem csak grafikus, tipográfus, hanem író is. Miket olvashattunk Öntől?

Elsősorban borongós novellákat, magyar és angol antológiákban. A történeteim a hétköznapi élet, a mítoszok felé visszanéző fantázia, és a valóságot mardosó rémirodalom hármas határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Néha kitérnek erre-arra, de ritkán végletesen. Máskor orra buknak nagy igyekezetükben, és a fanyar, fekete humor tócsájában landolnak. Vagy csak úgy, a földön. Hasonlítgatni merész lenne. Nem is teszem. De aki szereti David Lynch és Tim Burton filmjeit, H.P. Lovecraft, P.K. Dick, Stephen King, Neil Gaiman vagy akár William Gibson novelláit, az nem kizárt, hogy észre fogja venni, hogy én is nagyra tartok közülük jó párat, és hogy bizony ők komoly hatással voltak rám.

Bár volt, magyarul jelenleg sajnos nincs gyűjteményem a neten. Lesz még, remélhetőleg. Annak, aki most azonnal kíváncsi, csak egy olyan oldalt tudok mutatni, ahol tíz igen rövid, angol nyelvű, és egy darab régebbi, magyar írásom olvasható: https://medium.com/@gaborcsigas)

Hogyan alkot: a szöveghez képeket (a saját novelláihoz is rajzol), van-e, hogy fordítva jön, és egy kép után jön egy történet?

Ugyan továbbra is szeretek rajzolni, firkálni, de ha komolyan kell képet alkotnom, szinte mindig a fotómanipulációt — azaz sok forrás-fotó egyedi, digitális szabdalását és összedolgozását — választom. Saját novelláimat ritkán illusztrálom, és általában csak utólag. Van olyan is, hogy képből születik történet (és messze nem csak a sajátomból, sőt!), de az inkább kockadobálós-szerepjátékos mese lesz, egy belső, szűk körnek, nem pedig íróként írt, olvasóknak szánt novella. Nem tudnám megmondani, miért van ez így.

A Titkos Birodalom előrendelhető a gabo.hu oldalon.

#Cserny Timi Pookah #Csigás Gábor #Philip Pullman #Az Úr sötét anyagai #Az Északi fény trilógia #A Titkos Birodalom

0 notes