#alázás

[mokhosz-nafo]

⚡️ One phone call from President Xi would end Russia's war, Finnish president says.

Russia's reliance on China has developed to the point where Beijing could end a war with one phone call, Finnish President Alexander Stubb said in an interview with Bloomberg published on July 3.

"Russia is so dependent on China right now," Stubb told Bloomberg.

"One phone call from President Xi Jinping would solve this crisis."

[csarliharper]

10/10 propagandista szar alázás

[kedvesmajam]

reggel megint sikerült az első ébresztőre felkelnem. nagyon újszerű élmény és örülök neki

délelőtt pszichiáterhez mentem. beszélgettünk melóról, ahol egyébként egészen rendeződött kissé a helyzet. edzésről és futásról is szó esett, kiemelte, hogy a futás nagyon jó az életemben. beszélgettünk jövő évi táboros tervekről is. mondtam, hogy nem tudom még, jelentkezem-e, de ha igen, akkor magam miatt, mert most nagyon foglalkoztat a kapcsolódás. ezzel kapcsolatban megkérdezte, függőnek tartom-e magam. alapvetően nem. tudom, hogy problémám van az alkohollal és egész életemben oda kell figyelnem erre, de nem ez életem középpontja. már le akarta zárni a beszélgetést, mikor megkérdeztem, hogy vannak a mélyek és hirtelen magasok. elmeséltem, mi történt. azt mondta, hogy jól használtam a színházat és arra kell figyelnem, hogy hasonló helyzetben is használjak ilyen létrákat a gödörben, akár mozit, mert az elérhetőbb, mint a színház. azt is elmondta, hogy nem a gyógyszer a megoldás, mert ezeket a helyzeteket magamtól kell megoldanom, abból kell építkeznem, hogy vannak élményeim arról, hogy már hasonló helyzetből kijöttem. értem, meg nem is akarok több gyógyszert szedni, de sokszor olyan mélyek ezek az élmények, hogy küzdeni sincs erőm. végül beszéltünk Istenről, nem mondom, hogy teológiai értekezést folytattunk, de azért megmozgatott

utána dolgozni mentem. kártyavárként dőlt bennem össze, hogy a vezetőim normálisan bánnak velem. nem bántanak annyira, mint pár hete, de azért megy a furkálódás és alázás. nehéz volt ma, hogy a kollégák ezerrel pörögnek, felfokozott hangulatban vannak a karácsony miatt és számomra túl hangosak

délután találkoztam volna J-sal, de lemondta, amit nem annyira bántam. és jó, hogy most nem én táncoltam ki egy programból

érdeklődtem az éjszakás melóról is, mert semmi konkrétat nem tudok. semmi válasz. nem tudom még, hogy vagyok ezzel. jó, hogy karácsonyra adu a kezemben anyával szemben, de félek tőle, mert könnyen a káromra lehet. a doktornő is aggodalmát fejezte ki, hogy megint szétesik az alvásom és sokkal több időt leszek ügyfelek között. jó lenne látni, mi is ez a meló pontosan és dühít, hogy nem kapok információt

ma nagyon sokat olvastam. olyan jó a könyv, hogy teljesen beszippantott a világa. annyira jó ilyet érezni, benne lenni egy teljesen más közegben, kizárni a külvilágot. a könyv tapintása is csodálatos. ez egy trilógia. még sosem olvastam trilógiát, de a szerzőtől korábban két könyvet is olvastam, már akkor nagyon tetszett a világa

reggel 103,3 kilót mértem, kevesebbre számítottam

[onsieluenkeli]

Éppen most láttam egy HírTv-s bejelentkezést. Úgytűnik kimentek rá.

Uh, azaz alázás és ferdítés, Oscart érdemelne. Amúgy az egész pontosan addig tartott, míg egy szemfüles nő oda nem ment a riporter mellé és hangosan szidni kezdte a törvényhozókat. Azonnal elkapcsolták az élőzést.

.

[gregpostok]

Igy visszagondolva egész jó volt az oktatóm

[kontentblokk]

Az emberi deficitet keresem, ami nem reprodukálódik humanoid gépekben.

Grafomán vagyok. Kendőzetlenül leírom, amit gondolok, mégha fordítva is ülök a magas lovon.

Egyszer szubmisszív, egyszer domináns. Elsősorban ember, férfi, de nem pasi. Attól a hideg futkos a hátamon. Kéjes élvezettel vágyom az őszinteségre. A dominancia fokmérője az alázatosság. Az alázás számomra nem divat. Hiszem, hogy a tiszteletet nem követelni, hanem kiérdemelni érdemes.

[chimie]

De hát ez egy kurva szofisztikált alázás, nem hiba!!!

A fradi tábor nem tudja megkülönböztetni Frankfurtot Frankfurttól 🤣

Az Eintracht Frankfurt az Frankfurt am Main (Majna-Frankfurt), amit ők bejelöltek, az Frankfurt an der Oder (Odera-Frankfurt). Nem ők az elsők...

via ultras-tifo facebook

[egyemberavilagban]

Paradoxon

Elvárja,hogy legyen önbizalmad miközbe porig aláz mások előtt.

[onsieluenkeli]

A szíííííívemből, én is hasonlót szerettem volna írni csak már unom...

Tegnap pont azon töprengtem hogy az elmúlt években nem igazán foglalkoztunk nőnappal. És nem bunkóságból, hanem egyszerűen csak kimaradt, vagy max a csajok posztoltak egy jó nagy adag panaszcunamit, kritikát, a virágok és a bonbonok elutasítása mellett... inkább aktivizmusé volt az a nap.

Most pedig körbenéztem és azt látom, hogy online a fiatalok (itt is) azzal értenek inkább egyet hogy minden egyes nap meg kellene becsülni egymást és nem nemi sztereotípiák szerint gondolkozni, és ünnepelni. Figyuzzatok, akik a nőnapot ünnepelték most is inkább 50+ felettiek, és a többségük pontosan úgy ahogyan már nem kéne. És tényleg iszonyatosan képmutató hogy 1 napra a férfiak, és politikusaink mennyire tisztelik a nőket, szürreális, bizarr, hihetetlen.

A Mérő Veránál az 1darab virágos képet tripla annyira kedvelték, főképp öregasszonyok, mint amit írt. Annyira van megbecsülve, és tisztelve, ahogyan azt a sok vénasszony is életében tapasztalta. Egy virág mindent megold, a virág gyönyörű, a virág az a szeretet, az a dicséret... Ne értsd félre nem a virággal van a bajom és azzal a gesztussal, hanem az a végtelenül szomorú, hogy CSAK arra ugranak az idős nők, mint Pavlov kutyája a csengőre! És közben egy szót sem értenek abból amit írt! Nem is érdekelte őket! Valójában nem is figyelnek rá!

és

Bármennyire is jól hangzik Magyarországon nincsen, nem volt, és nem hinném hogy valaha is lesz igazi „sisterhood”, hiszen nálunk semmilyen összefogás nem igazán működik. Amerikában, ahonnan ez elindult, ott alap volt mindig is az összekapaszkodás a különböző kisebbségeknél. A bevándorlók nem is tudtak volna e-nélkül életben maradni!

Amitől pedig jól működik az a bizonyos

sisterhood, = azaz odafigyelés. Figyelnek egymásra, és megértésre törekszenek.

Egészen kisgyerekkortól erre vannak szocializálódva. És náluk az oktatás, főképp a demokratikus nagyvárosokban kiemelten foglalkozik azzal, hogy a gyerekek nyitottak legyenek a világra, a problémákra, a különbözőségekre.

Sok mindent megtanulnak. Hogyan legyél kedves az őslakosokkal, a kerekesszékesekkel, a vakokkal, a zsidókkal, az afroamerikaiakkal, a latinokkal, a nőkkel, az lmbtq személlyekkel, stb...

50, 60, 70 évesen is még képesek a megértésre!

Például, amikor én elárultam hogy mozgássérült vagyok, az amerikaiak az agyukkal azonnal értették és képesek voltak lejönni és jó fejek lenni, mindenféle alázás nélkül. Egy/két seggfejtől eltekintve teljesen humánusan. A magyarok viszont borzasztóak. Nem jegyzik meg, sokkalta több a bunkó, és amikor mégis kezdik felfogni... akkor megijednek, és bekussolnak. = Nem értenek minket, nem értenek hozzánk. És ez csak 1 mozgássérült probléma, akkor képzelheted az összes többit, és a kisebbséget, vagy bárkit, meg akárkit mennyire még nem értenek. Anyákat, nőket, elváltakat, melegeket. Ebben az országban mintha senki nem értene senkit!

Magyarországon rohadtul nem értenek az emberek egymáshoz, és nem is figyelnek oda egymásra! Mindenki a csőlátásban, a saját buborék-világban él. Még sokszor olyanok is, akik élhetőbb, és jobb országban reménykednek.

És a másik, hogy az a bizonyos „sisterhood” úgy működik a túlsparton hogy a celebek, az értelmiségiek, az A listás sztárok, az idősebbek, sokat lógnak fent a Twitteren, a TikTok-on, az Instán... és szintén figyelik egymást

azaz figyelmesek a legtöbben, és amikor körbe megy egy-egy probléma, megértőek, és mind hozzá tesz valami jót. = Együtt, csapatként, sisters-ként működnek. És ezek -> hatnak tovább, és tovább az emberekre. = Szolidaritás.

Ne haragudjatok, de Magyarországon ilyen ninini nincsen!

Látom amikor valaki ír valami kurvajót, és esetleg a celebek ráugranak, dicsérik, tapsolnak... De soha 1 sem, egyetlen 1 sem áll be egy sisterhood támogatásba! Nincsenek megosztások, nincsenek további ötletek, és kreatív gondolatok.

aHa létezik is Magyarországon wtf „sisterhood” az valahol egy bokor alatt van, összefossva, elbújva, privát chat-en, zárt klubban, a szőnyeg alatt.

Látok nőjogi konferenciát, menő szponzorokkal, kiváló vendégekkel, minőségin összehozva. Még valódi TV stáb is dolgozik a YouTube live-n... És mégis olyan kevés a nézettségük, a követőjük, hogy egy 12 éves pimasz TikTok-er is visítva körbe röhögné őket, aki heti milliós nézettségeket tud összehozni full amatőren, a semmiből magának! És a menő vendégek közül tudjátok hányan reklámozzák azt a bizonyos konferenciát? Senki! Egyetlen egy sem tesz róla említést... Ez "sisterhood" ? - Nem!

És még egy fontos dolog a „sisterhood” -al kapcsolatban, ahogyan a testvérek között, itt is lehetnek konfliktusok. De rendszeres az is, hogy megoldják őket. Lehet hogy Selena Gomez-t anno betalálta Hailey Baldwin, de azóta kibékültek, és respektálják egymást. = És ez szép. Magyarországon ritka ez még. És azt se felejtsük el hogy az amerikaiak nagyon

pozitív, és optimista beállítottságúak, az Ausztrálok még inkább... Ők imádnak ⚜értékeket keresni, és a jót látni másokban. Ez is egyfajta békésebb „sister” barátságokat erősít meg!

......

Magyarországon kurva nehéz csapatban lenni, és helyesen gondolkozni, kiállni valaki mellett úgy, hogy a Facebookerek a hét minden egyes napján kritikákban, gyűlöletekben, komplexusokban, bántásokban úsznak tele sérülésekkel, és sebekkel! Addig amíg csak a rosszat látják és keresik sokan, az embertársaikban, addig itt nem lesz „sisterhood”. = Sz*r ember vagy, csaló vagy, biztos lopsz, könnyű neked, kövér vagy, sovány vagy, miért nem mééész már el! Stb, stb, stb...

A fiataloknak vajon mégis miért sikerül? (már, akinek)

Azért, mert

nem érdeklik őket a hirek, azok nélkül is képesek gondolkozni.

nincsenek rácuppanva a Facebookra, se a Zs kategóriás influencerekre, és a negatív gondolkodásra. Próbálnak egészségesek maradni.

.

[tobbpenztazembereknek]

Tűzoltókám, te is ilyen nagy németszakértő vagy? Hiányszakma ma Magyarországon. Be kéne jelentkezned valami tűzoltótévénél németszakértőnek, tuti karrierlehetőség.

Na most, az SZARRÁ alázásról néhány szavat. Mutatom.

Gabrielle Tarquini, aki meglehetősen alulteljesített a Forma 1-ben, ugye, 1994-ben nyerte meg a BRIT túrautóbajnokságot az Alfa 155-tel. És, ugye, egyetlen német autó volt abban a mezőnyben, egy sokkal gyengébb motorral szerelt BMW 318i. És olyan ellenfelei voltak ennek a csodás Alfának, mint a Renault Laguna, a Toyota Carina meg a Peugeut 405. Azzal a bizonyos sokkal gyengébb motorral szerelt 318i-vel még így is nyert 4 futamot Joachim Winkelhock, és mindannyiszor úgy, hogy az Alfákat a pályán megelőzve. Nem, mert kiestek volna. Szarrá alázás, mi? Olyan ez, mint amikor a 3 literes tuningolt 280 lóerős audis balkáni parasztra ráver 2 kilométeren 500 métert a egy kibaszott 2 literes 170 lovas BMW a szerpentinen. Elég sok ilyet láttam már mifelénk. Látnod kéne, milyen kicsire megy össze az arcuk a balkáni parasztoknak olyankor, amikor nem akarják sehogy elengedni, mert hát az ő autójuk erősebb, de a külső sávban megy el mellettük egy kétliteres szaros bömös a hajtűkanyarban. Na aztán 1995-ben aztán ezt a csodás Alfát olyan autók verték szó szerint SZARRÁ, mint a Vauxhall Cavalier meg Renault Laguna . Na, ennyit a szarrá alázásról. Ugye, tűzoltó barátom, milyen egy borzasztó egy dolog ez az internetek, hogy már nem lehet összevissza bődületes faszságokat beszélni a levegőbe, mert minden tényfaktum ott van egy kattintásnyira?

Alfa Romeo 155 DTM 🍀🇮🇹

[iwilldieanyway]

Tanárnőnek "sok" szeretettel.

Azt hiszem a mai napom megérdemel jónéhány szót. Próbálok pozitívan állni mindenhez, nem lehúzni a körülöttem lévő embereket. Ez a nap se kezdődött másképp, miután konstatáltam, hogy szeretett tárgyammal kezdem a napot, testnevelessel, kisebb hiszti kapott el, hogy márpedig én nem megyek be. Ez minden nap előfordul amikor tesim van. Miután túl lettem a szenvedésen, lazán osszepakoltam, befejeztem a kavemat és útnak indultam. Késés nélkül megjelentem az órán, atoltozve, tesire keszen. El is kezdtük a futást, nem szoltam semmit, pedig hasogato fájdalmat éreztem a beteg terdemben (Porckopás RulZ). Szó nélkül lefutottam az adott köröket, majd bemelegites után lazán nekialltam a feladatoknak. Szenvedosen telt az óra, fájdalmas kínok között csinalgattam a labemelos részeket.

A tanár kb 20 perccel az óra vége előtt közölte tőle meg nem szokott módon, hogy jatszhatunk. Természetesen egyöntetű válasz volt a röplabda, mint mindig. Osztálytársam szólt, hogy ő inkább erősít tovább külön a szertarban, bólintott neki a tanárnő, hogy menjen csak. Miután kisebb vita alakult ki, hogy röplabda vagy kosár legyen a játék, a tanár döntött, hogy akkor kosár. Én erre elhuztam a számat, hiszen apró vagyok, a fiúk elloknek és egyébként is. Nem értem a játékot se. Fogalmam sincs a szabályokról, ha véletlenül nekem dobták a labdát, bizonyára rosszul dobtam vissza vagy valamit elrontottam, és büntető. Oké. Tehát szoltam, hogy inkább akkor mennék én is erősíteni. Na most jön a sztori lényege. A tanárnő elkezdett velem üvölteni, hogy én egy hiszterika vagyok (?), nem érti miért kell mindig azt amit én akarok és kurvara elege van belőlem. A stílus minősíthetetlen, ahogyan a fogalmazasa is. Buntetesbol a hisztim (?????) miatt mindenki erősít. Szuper. Nem volt elég a megaláztatás, hurrá, utaltassuk meg a lányt az osztállyal is. Megaláztatás felsőfokon. Persze rögtön kaptam az ívet, hogy "Köszi szépen fasznak pofazol vissza bazdmeg." Jó hát oké jogos de ez hol visszapofázás? Na mindegy ezt tulelem, hiába kerulget sirogorcs. 3 perc erosites után közölte, hogy mindenki mehet játszani, én meg takarodjak a sarokba (??? Hány éves vagyok? 7?) és óra végéig fekvotamasz. Ez volt az a pont ahol eltört a mécses, betelt a pohár, elszakadt a cérna. Hang nélkül elkezdtek folyni a konnyeim, miközben töretlenül csináltam a (szerintem) szabályos fekvot. A tanár egyetlen pillantást vetett rám és az volt az utolsó aznap. "Hát ez egy nagy nulla, természetesen ehhez sem értesz, nem is ertem hogyan gondoltam." ezt már nem hagytam szó nelkul, úgyhogy jó hangosan felszolaltam "Ez igen Tanárnő hát szerintem ennél jobban már úgysem tud megalázni, nyugodtan folytassa csak, gratulálok." Erre már nem mondott semmit. Rám sem nézett. A hangombol lehetett hallani, hogy sírok, de nem nézett rám. Továbbra is mondogatta, hogy hiszterika vagyok. Rendben.

tudja mit kedves tanárnő? Míg maga annyit ért el 40 év alatt, hogy egy kibaszott iskolában testnevelés tanár, amit nem mellesleg szarul csinál, én már 20 évesen túl fogok magán nőni. Mert ha nem is lesz munkám és egy utolsó alkoholista leszek az utcán, akkor is tudom, és tudni fogom, hogy magánál SOKKAL jobb ember vagyok. De mielőtt nyugdíjba menne, vissza fogok menni. Igen. Meg egyszer meglatogatom, utoljára, az orra alá dorgolve, hogy diplomam van, 6 nyelven beszélek, marhara sikeres vagyok, és kb annyi 1 heti fizetésem, mint önnek 1 havi.

Az, hogy porba tipor, egyetlen dologra enged engem következtetni. Hogy maga egy elfasult szar ember, akinek az egyetlen boldogság forrása az életében, hogy diákokat következmény nélkül alazhat meg. És tudja mit? Ezt kívánom magának továbbra is. Véletlenül se tapasztalja meg mi az igazi boldogság, hogy mi az a szeretet. Valószínűleg ezeket hírből sem ismeri. Én viszont elég kemény dolgokon mentem keresztül a 18 évem alatt. Maga álmodni sem merne rola, én pedig átéltem. Úgyhogy utoljára egy elkoszono mondat:

Rohadjon meg.

[me-is-real]

▫Mi a bajod magaddal?

▫Kérdezd meg az embereket akik egész életemben aláztak

[kekbond]

Semmi threesome alázás egy soundon????

uncsi vok mint látod

[eladjukamindent]

#alázás

[holt-kolto]

Sziasztok!

Igazából abban reménykedek, hogy elmesélve a saját történetemet talán segíteni tudok pár másik lányon. És azt hiszem jól fog esni, az is, hogy kiírom magamból. Nevet nem fogok említeni, bár az illető megérdemelné. De most nem alázás a célom.

Kicsit több mint egy éve találkoztam egy fiúval, igazából én épp igen szomorú korszakomat éltem. Kollégista társak voltunk, őt kirúgták az előző helyéről. Mint ahogy a snassz zs kategóriás romantikus könyvekben az történni szokott, a jó kislány összejött a rossz fiúval. Az első két hónap egész oké volt, úgy éreztem valaki szeret, foglalkozik velem, szépnek lát. Mindeközben őt kirúgták az iskolából és a családjával sem találkozhattam, pedig ő már velünk töltötte a húsvétot.

A dolgok nagyjából okésan mentek nyárig, amikor is kiütközött az a tulajdonsága, hogy élvezetet lelt abban, hogy engem másokhoz hasonlítgat és ezzel megaláz. Sokszor odáig fajult a dolog, hogy én sírtam, mert annyira bántó szavakat mondott ő pedig rám volt megsértődve, hogy miért sírok. Nem tudtam, hogy ez nem normális, hogy a párod folyamatosan szavakkal bánt, szóval tűrtem.

Nyáron elkezdett beszélgetni, egy osztálytársammal aki egyben az egyik legjobb barátnőm. Elkezdett a lányhoz hasonlítgatni engem negatív fényben feltűntetve engem. Fontosabb lett neki az a lány mint én. És amikor egyszer részegen csúnya dolgokat mondtam a lányról, mert nem tudtam, hogy igazából az exemre haragszom. Ennek az lett a vége, hogy én elmondtam annak a lánynak, hogy mizujs ő meg összeveszett az exemmel. Szerintetek ki volt a hibás? Én. Akkor már kezdett feltűnni, hogy a srác egyszerűen saját magának hazudja be a dolgokat.

Egész nyáron alig találkoztunk, folyton veszekedtünk, ő öngyilkossággal fenyegetőzött, mert én elszakítottam őt attól a lánytól. Olyan szintű lelki terrorban tartott, hogy három hétig nem bírtam enni a gyomoridegtől. Hozzátenném ekkor napi nyolc órát kellett dolgoznom. Aztán bevallotta, hogy szerelmes volt abba a lányba. Az egésznek az lett a vége, hogy velem maradt, ha nincs ló jó a szamár is alapon. És ekkor nekem még mindig semmi nem tűnt fel. 

Fél éve voltunk együtt és még mindig semmit nem tudtam róla. Csak azt, hogy ijesztő mennyiségben hullanak körülötte az emberek, hogy lopott a családjától és hogy senkivel nem tartja a kapcsolatot, mert ilyenek meg olyanok. És én mindent elhittem neki. 

Egész szeptemberben a nyári események árnyékában éltem, és bár sokat voltam vele egyáltalán nem volt quality time. De én még mindig nagyon szerettem. Segítettem neki mindenben, pénzügyileg, lelkileg. És mit kaptam cserébe? Hogy ő nem tud nekem megbocsájtani a nyári dolgok miatt, hogy nincs kedve hozzám, hogy ő öngyilkos lesz, mert semmi nem jön össze. Nem volt szüksége rám, csak akkor ha segítség kellett. Semmit nem kaptam vissza az ég egyadta világon, csak a bántást. És nekem még mindig nem tűnt fel. Semmi. Mert úgy gondoltam igaza van. Hogy megérdemlem, hogy bunkón bánjon velem, hogy érzéketlenül dugjon meg, hogy rajtam élősködjön. Ebben az időben kezdték el mondani a barátaim, hogy ez toxikus. Hogy hagyjam abba. Márciushoz képest ekkor már hat kilót fogytam és elkezdtem folyamatosan beteg lenni.

Valamikor ősszel, amikor megbántottam valamivel ( talán megütöttem mert valami nagyon bunkót mondott nekem), otthagyott engem és úgy éreztem, hogy egy semmirekellő ribanc vagyok. Vettem egy fél liter vodkát és egy fél liter pálinkát, kiültem a partra, kikapcsoltam a telefonomat, és megpróbáltam öngyilkos lenni. Nem sikerült, utolsó elkeserédesemben felhívtam a legjobb barátnőmet. Akkoriban ott laktam az exemnél, aki abban a jó pár órában amire eltűntem, nem is keresett. Mikor a barátnőm visszakísért, akkor kelt fel. Ránézett a kezemre, megkérdezte hogy ez mire volt jó és aztán ráhagyta. Semmi, annyira sajnálom, hogy ennyire rosszul vagy, semmi mi a baj, semmi nem tudnék nélküled élni. Ráhagyta. És én még mindig semmit nem vettem észre. Hogy ez nem normális. Még én éreztem magam rosszul, hogy tényleg mennyire szánalmas vagyok.

Ekkor lassan hét hónapja voltunk együtt. Sem a családjával nem találkoztam, se nem nagyon vállalt fel semmilyen szociális oldalon.

Kirúgták a munkahelyéről, megint öngyilkossággal fenygetőzött, merthogy neki nem sikerül semmi. Lógtam miatta az iskolából és hazavittem a saját házunkba ( egyedül lakom itt). A családom segített neki lelkileg és pénzügyileg is. 

Kiment dolgozni külföldre, ekkor volt a legjobb a helyzet. Úgy tűnt valami lefoglalja, kedvesen bánt velem. A drogokat még mindig tolta, de én úgy voltam vele ennyi baj legyen. 

Karácsonyra hazajött, és a szüleim megengedték, hogy velünk töltse. Miközben ő hazudott a saját családjának, hogy nincs is itthon. És én mosolyogva statuáltam ehhez. De ezek voltak a legszebb napok valószínűleg az egész egy év alatt. Hittem benne, hogy most tényleg megváltozott, hogy maga mögött hagyta a múltját. Élveztem a vele töltött időt, gyönyörű volt az egész, mint egy tündérmese.

Visszament külföldre majd onnan is kirúgták. Persze az sem az ő hibája volt, mindenki más szar ember. Hozzám jött minden cuccával. Már akkor furán viselkedett, amikor megérkezett.

Gyakorlatilag belakta magát hozzám, de nem nagyon tudtam mit csinál hét közben( kollégista vagyok). Elkezdett Tinderezni, úgy viselkedni mint egy szingli fiú. Aztán hétközben nem is írt már nekem, és bejött egy másik lány a képbe, akivel akkor is beszélgetett amikor itt volt. Amikor én ezt szóvá tettem, én lettem lebaszva, hogy hát alig beszélt vele. Elkezdett nem megjelengetni a hétvégén és ha itt is volt, akkor sem törődött velem, nem volt semmilyen testi érintkezés, elkezdett azzal viccelődni, hogy megcsal engem. Erre mondjuk naponta egy olyan 30-40 utalás érkezett. És én tűrtem. Itt már a tavalyi 58 kilóhoz képest 46 voltam. Folyton stresszes az iskola miatt és miatta. Többen mondták, hogy látták egy másik lánnyal kézen fogva. Egy 15 éves kislánnyal ( mémekért forduljatok @mortif3rum -hoz). Tagadta, hogy bármi lenne köztük, csal legjobb barátok. És én hittem neki. Vagy csak hinni akartam. Még akkor is, ha a közös filmezésünk abból állt, hogy ő a kislánnyal beszélgetett.

Valamivel felbasztam az agyát, és kinyögte, hogy egy h��napja lassan folyamatosan csal. Minden elképzelhető formában. Szakítottam vele. Meglepődött. Hogy ő ezt nem hitte volna.

Megmondtam neki, hogy a cuccaiért majd eljöhet,de ennyi. Pár napra rá, kiderült számomra különböző közösségi oldalakról, hogy már akkor együtt volt a kislánnyal amikor velem is még. 

Talán még kicsit fájt is a dolog, főleg ez a fajta megalázás. A magyarázata erre a sztorira az volt, hogy ha esetleg a másik lánnyal nem jött volna össze a dolog, akkor nem akart két szék közül a földre ülni. Elküldtem a halál faszára.

Ez volt két-három hete. Csütörtökön a szomszéd felhívta anyámat, hogy valaki van a házunkban. A szomszédom átment, és az exem konkrétan a házban volt. Volt kulcsa, mely egy elvileg elveszettnek nyilvánított kulcs volt. Valószínűleg a házunkban lakott két hete vagy még több. Nem kért bocsánatot apámtól telefonban, hanem könyörgött, hogy had maradhasson még. 

Ez az ember gyakorlatilag ki tudja miről hazudott egy év alatt, amíg együtt voltam vele. Abban sem vagyok biztos, hogy csak azzal az egy lánnyal csalt meg.

Lányok! Soha ne hagyjátok, hogy egy fiú manipuláljon titeket. És ez ugyan úgy igaz a fiúkra is. Mindkét nem lehet roppant manipulatív és rosszindulatú. Az én nagy hibám a naivságom és a tapasztalatlanságom volt, melynek most anyagi és lelki károk lettek a vége. Az exem ugyanis annyira otthon érezte magát, hogy még a fűtést is felkapcsolta. Nem vagytok a párotok pszichológusai. Se nem a bankjuk. Se nem a családjuk. Se nem az anyjuk/apjuk.

Nem szeretném, hogy bárki esete is eddig fajuljon, hiszen ennek gyakorlatilag rendőrségi ügynek kellene lennie. Figyeljetek kérlek az intő jelekre, és ha az illető nem hajlandó segítséget kérni, pszichológushoz menni, vagy magán segíteni, bármennyire is nehéz hagyjátok ott. Nem mindenki akar jobb ember lenni. Nem mindenki tudja belátni, hogy amit tett az nem normális, nem erkölcsös. Senki ne hagyja, hogy az egészsége, az önbizalma, a becsülete menjen rá egy toxikus/manipulatív emberre. 

Kérlek becsüljétek magatokat annyira, hogy ilyen ne történjen. Ha valaki arra akar rávenni titeket, hogy hazudjatok az érdekében az már régen rossz. Ha valaki a könnyeidben leli az örömet, és azon nevet hogy a te lelkedbe tipor bele, az nem normális!

És még ha úgy érzed voltak jó pillanataitok, mindig abba gondolj bele a nap végén, hogy több könnyet vagy mosolygást okozott-e neked az illető.