#tanárdiák

[azalmodozoangyal-818]

Levél neked, mert láttalak a facebookon.

Remélem boldog vagy. Nem, nem szarkazmusból mondom. Látom éled az életed, mintha soha nem lettem volna neked. Amivel persze semmi gond nincs, hiszen legalább neked és nekem is sikerült tovább lépni. Nagyon sokat álmodoztam arról a napról mikor visszajössz. Aztán hónapok elteltével be kellett látnom, hogy felesleges. Utáltam Őt, akivel utánam együtt voltál. Belegondoltam, vajon boldogabb vagy-e? Jobban szereted-e nálam? Fontosabb-e neked? Bár velem a kapcsolatod se tartott tovább 1-2 hónapnál tovább, még is féltem, hogy mikor találod meg azt az embert, akibe teljesen beleszeretsz. Ismerlek. Éreztem, hogy valami nincs rendben még akkor is, ha már több hónapja nem beszéltünk. Bár ezt lehet, hogy már csak én mesélem be magamnak. Elengedtelek már! Hagyom, hogy éld az életed és többet nem sírok utánad, nem várlak úgy vissza, mint egy kölyök kutya, nem állok az utadba. Viszont teljes szívemből azt kívánom neked, hogy boldog legyél! Ha nem is velem, kívánom, hogy megtaláld azt az embert, akit neked szánt a sors és a világ legboldogabb embere legyél! Hogy egyszer szép és egészséges családod legyen, hogy sikeresen megvalósítsd az álmaidat, hogy ne legyen akadály az életedben és olyan életed legyen, amilyet mindig is szerettél volna!

Üdv: a lány akinek sokat tanítottál!

[nelkule-meghalnek]

Csak egyszer gondolnál bele a helyzetembe...de nem! Soha nem fogsz mert nem vagyok annyira fontos Neked! Bánts nyugodtan! Pedig én szeretlek!

[across-the-universe21]

Van, hogy újra és újra olyan pillanatok jönnek létre, amikről álmodni sem mertem volna. Finom a csókja.

[iwilldieanyway]

Tanárnőnek "sok" szeretettel.

Azt hiszem a mai napom megérdemel jónéhány szót. Próbálok pozitívan állni mindenhez, nem lehúzni a körülöttem lévő embereket. Ez a nap se kezdődött másképp, miután konstatáltam, hogy szeretett tárgyammal kezdem a napot, testnevelessel, kisebb hiszti kapott el, hogy márpedig én nem megyek be. Ez minden nap előfordul amikor tesim van. Miután túl lettem a szenvedésen, lazán osszepakoltam, befejeztem a kavemat és útnak indultam. Késés nélkül megjelentem az órán, atoltozve, tesire keszen. El is kezdtük a futást, nem szoltam semmit, pedig hasogato fájdalmat éreztem a beteg terdemben (Porckopás RulZ). Szó nélkül lefutottam az adott köröket, majd bemelegites után lazán nekialltam a feladatoknak. Szenvedosen telt az óra, fájdalmas kínok között csinalgattam a labemelos részeket.

A tanár kb 20 perccel az óra vége előtt közölte tőle meg nem szokott módon, hogy jatszhatunk. Természetesen egyöntetű válasz volt a röplabda, mint mindig. Osztálytársam szólt, hogy ő inkább erősít tovább külön a szertarban, bólintott neki a tanárnő, hogy menjen csak. Miután kisebb vita alakult ki, hogy röplabda vagy kosár legyen a játék, a tanár döntött, hogy akkor kosár. Én erre elhuztam a számat, hiszen apró vagyok, a fiúk elloknek és egyébként is. Nem értem a játékot se. Fogalmam sincs a szabályokról, ha véletlenül nekem dobták a labdát, bizonyára rosszul dobtam vissza vagy valamit elrontottam, és büntető. Oké. Tehát szoltam, hogy inkább akkor mennék én is erősíteni. Na most jön a sztori lényege. A tanárnő elkezdett velem üvölteni, hogy én egy hiszterika vagyok (?), nem érti miért kell mindig azt amit én akarok és kurvara elege van belőlem. A stílus minősíthetetlen, ahogyan a fogalmazasa is. Buntetesbol a hisztim (?????) miatt mindenki erősít. Szuper. Nem volt elég a megaláztatás, hurrá, utaltassuk meg a lányt az osztállyal is. Megaláztatás felsőfokon. Persze rögtön kaptam az ívet, hogy "Köszi szépen fasznak pofazol vissza bazdmeg." Jó hát oké jogos de ez hol visszapofázás? Na mindegy ezt tulelem, hiába kerulget sirogorcs. 3 perc erosites után közölte, hogy mindenki mehet játszani, én meg takarodjak a sarokba (??? Hány éves vagyok? 7?) és óra végéig fekvotamasz. Ez volt az a pont ahol eltört a mécses, betelt a pohár, elszakadt a cérna. Hang nélkül elkezdtek folyni a konnyeim, miközben töretlenül csináltam a (szerintem) szabályos fekvot. A tanár egyetlen pillantást vetett rám és az volt az utolsó aznap. "Hát ez egy nagy nulla, természetesen ehhez sem értesz, nem is ertem hogyan gondoltam." ezt már nem hagytam szó nelkul, úgyhogy jó hangosan felszolaltam "Ez igen Tanárnő hát szerintem ennél jobban már úgysem tud megalázni, nyugodtan folytassa csak, gratulálok." Erre már nem mondott semmit. Rám sem nézett. A hangombol lehetett hallani, hogy sírok, de nem nézett rám. Továbbra is mondogatta, hogy hiszterika vagyok. Rendben.

tudja mit kedves tanárnő? Míg maga annyit ért el 40 év alatt, hogy egy kibaszott iskolában testnevelés tanár, amit nem mellesleg szarul csinál, én már 20 évesen túl fogok magán nőni. Mert ha nem is lesz munkám és egy utolsó alkoholista leszek az utcán, akkor is tudom, és tudni fogom, hogy magánál SOKKAL jobb ember vagyok. De mielőtt nyugdíjba menne, vissza fogok menni. Igen. Meg egyszer meglatogatom, utoljára, az orra alá dorgolve, hogy diplomam van, 6 nyelven beszélek, marhara sikeres vagyok, és kb annyi 1 heti fizetésem, mint önnek 1 havi.

Az, hogy porba tipor, egyetlen dologra enged engem következtetni. Hogy maga egy elfasult szar ember, akinek az egyetlen boldogság forrása az életében, hogy diákokat következmény nélkül alazhat meg. És tudja mit? Ezt kívánom magának továbbra is. Véletlenül se tapasztalja meg mi az igazi boldogság, hogy mi az a szeretet. Valószínűleg ezeket hírből sem ismeri. Én viszont elég kemény dolgokon mentem keresztül a 18 évem alatt. Maga álmodni sem merne rola, én pedig átéltem. Úgyhogy utoljára egy elkoszono mondat:

Rohadjon meg.

[szkepszis]

A matekórák gyöngyszeme:

*A mi drága Tanárnőnk macskás felsőben jött be hozzánk*

Osztálytárs: Látom, hogy Tanárnő macskapárti.

Tanárnő: Állatpárti vagyok. Ezért tanítok.

[babysatansthings]

Most hogy 18 lettél már mehetünk moziba. - mondta vigyorogva, én pedig rákvörös fejjel lefolytam a székről.

[sataniabby]

Tanár: ez a vírus már a gerinceseket is megtámadja...

X: szóval az embert is?

Tanár: miért szerinted az ember nem gerinces?

Én(halkan): hát jópár ember kérhetne gerincet karácsonyra... mert eléggé kevés a tényleg gerinces ember..

[ourlittlesecrets1120]

Segítség!

Ha van valaki, akivel egy közegbe vagy, de úgy mond akár a főnöködnek is nevezheted, hogy kezdenél el vele beszélgetni? Messenger, de akár élőben?

#tanárdiák

[azalmodozoangyal-818]

Búcsú

14 csupán annyi voltam, te pedig 33. Sosem hittem volna, hogy a 18-as szám ekkora dolgokkal bír. 18 év, sokaknak túl nagy szám, míg másoknak túl kevés, nekem pont elég volt..Igen, ekkora szám volt köztünk. Mert szerettem egy tőlem idősebb,érettebb, de csodálatos lelkű nőt!

Olyanok voltunk, mint Ady verseiben szereplő “héják”. Csak mi diák és tanárként éltük napjainkat, az iskolán belül vagy épp kívül. Sosem tudtam mit érzel irántam, de mindig tudtam, hogy aggódsz értem, míg te úgy ismertél engem, mint a tenyered és annyit szórakoztál velem amennyit akartál. Mindezek ellenére, minden belülről kiáradó fájdalmas könny ellenére, betegesen hangzik, de élveztem, mert legalább foglalkoztál velem.. Rettenetesen f��jt, mikor a közös nyarunk után hirtelen faképnél hagytál, állandóan tomboltam, de volt, hogy a fájdalmamon kacagtam. Néha nem is tudtam ki az őrültebb, te aki végig nézi a kínjaim vagy én aki mindezt hagyja. Talán túlságosan is szerettelek, és nem is fogtam vagyis nem akartam felfogni mit is csinálunk egymással. Néha látni sem akartalak, máskor pedig, ha a nyakam pusziltad egyszerűen feltudtalak volna falni. 

Imádtam ha a hajammal játszottál vagy csak épp dúdolgattál nekem. Tudod szerelmes voltam beléd mindennél jobban.. Szerettem ha vicces grimaszokat vágtál az arcodon  vagy éppen ölelés közben hallottam a lélegzet vételed. Megőrültem a szemedért, ami mai napig eszembe jut a kávémról. Szerettem veled utazni, de elég volt az is ha csak éppen “csak úgy voltunk”.

Hiányoztál mindig, mindenhonnan ahol nem voltál. Ha nem láttalak a folyosón, ha már később érkeztél meg a másik épületből, egyszerűen aggódni kezdtem. Ha tudtam, hogy mész hozzá, egyszerűen beleőrültem. Mert tudtam, hogy őt öleled helyettem. Mindig is tisztában voltam, hogy én csak a “harmadik kerék” vagyok, de szerettem az lenni, mert részben az enyém voltál.

Gyűlölnöm kellett volna téged amiért okok nélkül elhagytál. Amiért elárultál és azok után folyton rólam beszélt az az ember. De nem ment, elhitettem magammal, hogy “biztos nem igaz..” Pedig igaz volt minden. De nem hibáztatlak, ezek miatt sikerült megerősödnöm. Ezt is köszönöm neked..

Több, mint egy év kellett ahhoz, hogy ezek a sorok megszülessenek, itt vagyok 16 évesen egy erős nem is lány, hanem nő lett belőlem. Talán elmenekültem az ország masik végére is, amit utólag belátva nem is bánok. Az évek alatt a kérdések nem csökkentek és a hiányodat sem pótolta senki, de megtanultam nélküled élni. Nehezen, de sikerült talpra állnom, úgyhogy senki segítségét nem kértem, amire lehet nem kellene büszkének lennem, mert néha olyan dolgokat tettem amik nem a legszebb dolgaim. Remélem épp alszol a párod mellett és boldog vagy !!

Kedves Rózsa! Vigyázz magadra és egyszer majd találkozunk!!

[nelkule-meghalnek]

Annyi érzés kavarog bennem...el fogom veszíteni magam!

[across-the-universe21]

Csípős hajnalban

Annyira fáradt lehettem, hogy abszolút nem emlékszem, hol volt. Macedónia felé, hajnalban. Leszállunk a buszról, talán mosdóba menni, de nem benzinkútnál. Valahogy mellém keveredtél, rövid nadrágban és pizsamafelsőben, átkaroltál, úgy álltunk egymás mellett dülöngélve az éjjeli lámpák fényében. Egyszer csak mögém léptél és megfogtad a derekam két oldalt. Felemeltél. Fél méterrel közelebb kerültem a csillagokhoz, aztán arról magyaráztál, amíg testem és ezzel együtt lelkem egésze a karjaidban hevert, hogy régen ki tudtad emelni a lányokat, teljesen kinyújtani a kezed. Felszálltunk a buszra és le se ültél, odajöttél a helyemre. Én már helyet foglaltam és plédbe csavartam magam. A szemembe néztél és mosolyra húztad fényes ajkaid. Átöleltél felülről, és a hajam erdejébe sóhajtottad, hogy ‘Beatles baby’. Becsuktad a szemed, tudom, látták. Éreztem a tested illatát. Augusztus volt, és majdnem egy évre rá, erre a jelentéktelen napra, újra augusztusban újra öleltél, de akkor már nem mondtál semmi jelentéktelent. Egészen mást mondtál. Találd ki, mit.

[azalmodozoangyal-818]

3 év

Vagyis már 5 napja, hogy volt az évfordulónk,de csak most bírom leírni ezeket. Nem tudom mit írjak, fura volt a mai nap meg az ezelőttiek is, éreztem a hiányod nagyon.

Emlékszem 3 évvel ezelőtt egy szerdai napon minden megváltozott. Szerintem akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog történi azután az egy beszélgetés után..

Le sem tagadhatnám, hogy fülig szerelmes voltam és az ujjaid köré varázsoltál és úgy mozgattál, mint egy bábut. Mindig azt mondtad, hogy én különlegesebb vagyok, mint mások. Hittem neked..

Maga voltál a csoda az életemben, aki végül a legnagyobb pokollá tett mindent. Mindig kerestelek, még ott is ahol nem voltál. .

Nem tudom mit írjak még, hisz annyi minden van bennem, mégis kevés lenne ide.

Jó lenne látni, még akkor is ha a szívem belepusztulna.

Ahogyan te mondtad mindig: kérlek vigyázz magadra te felejthetetlen csoda!

@almodozoangyal-818

[azalmodozoangyal-818]

Zs: Annyira másabb vagy mint a többi diákom.

Én: ömm ez most jó?

Zs: ez a legjobb.

[nelkule-meghalnek]

Kérlek, ülj le mellém, figyelek Rád. Meséld el az életedet, hogy mi fáj és mi tesz boldoggá. Kiváncsi vagyok Rád, az igazi énedre, hogy ki vagy Te és milyen okból léptél be az életembe

[nelkule-meghalnek]

Már minden pillanat fáj!

[nelkule-meghalnek]

Hogy szeressek ki Belőled ha közben így nézel rám?

Ha közben az arcom minden pontját mosolyogva elemzed?