#beleszerettem

[csakszavak]

Beleszerettem a lelkedbe. Aztán a tested minden apró porcikájába. Majd a mozdulataidba, szokásaidba, furcsaságaidba, tökéletlenségeidbe. Beleszerettem az egész lényedbe.

[szirike]

A következő bejegyzés mélységesen személyes, kérlek ha gyulolkodni, vagy itelkezni akarsz, ne olvasd. Ha építő kritikát es/vagy velemenyt nyilvanitasz/adsz, megkoszonom. Igazán ez egy patthelyzet, es szeretnem, ha kapnek valamifele objektív visszajelzést valakitol, aki nem ebben él, esetleg élt hasonló élethelyzetben es tudja mi a megoldas, kiút. Kerlek segits a velemyeddel, tapasztalatoddal, ha van turelmed elolvasni.

Ez egy nagyon regre visszanyulo tortenet, sok traumaval fuszerezve. Fiatalon koltoztem el otthonról, szerelmes voltam a kesobbi ferjembe. Vett egy lakast, 12 evvel idosebb volt nalam, osszekoltoztunk. Ez volt a legelso halalos bunom a csaladommal szemben. Pontosabban a masodik, hisz elsokent beleszerettem a volt ferjembe. Anyukam kontrolmanias, velemennyilvanitasi kenyszerben szenved es nagyon jo emberismero. Melegszivu, kegyetlen, onfelaldozo, martir, kemenyen dolgozo, becsuletes. Nagyon nehéz vele kijonni. Miután en elkoltoztem, rettenetesen nehez volt egyensulyt tartani a ket elet kozott, tekintve, hogy nem akartak a volt ferjemet latni sem, konkretan ki volt tiltva a hazbol. Balansziroztam borotvaelen nap, mint nap, orokos gyomorgorcsben. Egyszer kulonvaltunk, (anyosom is rendesen tette a dolgat, hogy szetmenjunk), aztán végül ujrakezdtuk, hamar teherbe estem es beke lett. Anyosom meghalt, anya viszonylag elfogadta a helyzetet. Apa (az en varam es sziklam) nem sokat tudott beleszolni, neki is nehez volt, nyilvan. Kikoltoztunk Angliaba es mas lett minden. Sokszor jottek, de mindig helyzet volt. Állandó pocskondiazas es veszekedes. Batyam a martir, aki otthonmaradt Anyaval es Apaval, mert én eldöntöttem, hogy "kilepek" ebbol a családból. Batyam azota is Anyukammal el, nincs csaladja. Apa azota meghalt es azota nincs aki megalljt mondjon, elszabadult a pokol.

Kozel husz ev hazassag utan vegul kulonvaltunk a volt ferjemmel, es a kezdeti nehezsegek után végül mostanra nagyon jol megoldunk mindent a gyerekekkel kapcsolatban. O azota bevallotta a gyerekeknek, hogy meleg. A gyerekek elfogadtak minden különösebb trauma nélkül, elfogadonak es empatikusnak neveltem oket. Anyukamtol folyamatosan kapom az en megmondtam jo hulye voltal, mert miert nem hittel nekem iget, hiaba, hogy elismertem, igen, szinte mindenben igaza volt. Het eve elunk kulon a volt ferjemmel (tullephetnenk mar az enmegmondtamon) lassan husz eve kulfoldon. A ket fiam 16 es 17 evesek, szinte felnottek. Jo tanulok, jo szivuek, kedvesek, udvariasak, figyelmesek, okosak, tehetsegesek a maguk valasztotta teren. Soha problemat nekem nem okoztak. Anya, batyam, Apa mind imadtak oket mindig is. Elkenyeztettek oket, amikor csak lehetett, naluk voltak a gyerekek,.pl nyari szunetben, hisz maskepp nem tudtam volna dolgozni.

Aztán jott Apa betegsege es halala, ott minden megváltozott, vagyis inkabb elhatalmasodott rajtuk a depresszió és/vagy franctudjami. Batyam vitte Apat mindenhova, Anya gondoskodott rola, de rettenetes, hogy min mehetett keresztül, hisz Anya folyamatosan vadolta, hogy ezt erted el, te csináltad magadnak, en meg szivok, stbstbstb. Apa utolso nyaron megvart bennunket, elkoszont tolem es csendben elaludt, mosolyogva. Draga Apukam elvitte magaval az egyetlen kontrollt Anyukam es batyam felett. Az o hangja ha megalljt parancsolt, azert megalltak. Azota batyam atesett a kapuzarasi panikon, elköltözött kulfoldre Anyaval, majd par ev mulva visszaköltözött, mert Covid is betett meghat ott sem kolbaszbol van, na. Amikor felenken azt mertem mondani, hogy szerintem baromsag allas nélkül, nyelvtudás nélkül, szakma, diploma nélkül kulfodre koltozni, voltam en minden, csak finom urino nem. Mert en negatív vagyok, es nem akarom, hogy a batyam ervenyesuljon, es kulonben is, irigy vagyok. Es en valóban nagyon szégyelltem magam, hogy miért is vagyok örökké ilyen pesszimista, hat miért ne sikerulne neki.

Akkor kezdtek a kisebbik fiamat basztatni, korpaja volt a fejen, nem talaltunk megfelelő sampont, akkor meg kiserleteztunk. Gusztustalan vagy, koszos vagy, igy velem te nem mesz ki az utcara. Igénytelen vagy, fuj. 12 eves volt ekkor. Itt mar az en turelmem is kezdett veges lenni, es az en hulye gyenge modjan próbáltam kiallni a gyerekem mellett es megmagyaraztam a gyereknek hogy Mama es Nagybacsi betegek, nem igazan tudjak mit beszélnek. Aztán megismertem @flegmapocok ot. Egymasba szerettunk, boldogok lettunk. Anya eleinte orult neki. Batyam annyira megharagudott ram, hogy torolte a repulojegyet, es kozolte, hogy soha többé nem akar engem latni. Anya egy fél evig kiallt mellettem, majd jott a hazaut. A gyerekek mind elfogadtak bennünket, a fiaim szeretik ot, es annyit mondtak, olyan jo boldognak látni teged Anya. Hazamentunk, kaptam az iget. Asszem akkor volt a negyedik, vagy otodik koltozesuk. @flegmapocok valt a gyulolet kozpontjava, en kikialtodtam ingyenkurvanak es hulyenek, meg felelotlennek, meg mindenféle szornyetegnek, aki elhanyagolja a gyerekeit es megint ugyanaz van, mint faszkalappal (volt ferjem beveneve a csaladban) annak idejen, dehat hiaba pofaztam akkor is. Nem tetszik, ahogy eled az eleted, stbstbstb. Anyat minden nap hivom. Ha nem idoben, marhogy amikor o gondolja, hogy kene, nem veszi fel, vagy megkerdi, na, elsz meg??!! Teljes munkaidős munkam van, a gyerekekért általában menni kell az iskolahoz, 12-14 km tolunk. Gitarora is van, ketszer is, meg haverok is, vásárolni is kell neha, na, meghat főzök is, takaritas, vasalás, mosas, esatobbi. Szóval raeros vagyok. Itthon is kell sokszor dolgozni. A hazat szetbombaztak egy eve, a biztositoval azota harcolok, mostanra kezd normalizálódni a haz. Anyagilag is megviselt, hisz a biztosito majd fizet, ha... Közben a gyerekek voltak otthon. En nem mert a Batyam kitiltott. Vagyis bocsi, nem tiltott ki, csak aszonta, nem akar latni es nem kivancsi ram. A kisebbik fiam elvitte a baratnojet, akivel lassan ket eve egyutt vannak. Aranyos, kedves, csendes kislany, konzervatív szulok egyke kislanya, igazi angol rozsa. Anyaeknal aludtak, kulon szobaban, ez volt a feltetel. Anyaek elszamitottak magukat, es utalkozni kezdtek a kislanyra a fiamnal. Alig tudtam meggyozni, hogy ne jojjon haza azonnal. A fiam kijelentette, hogy o szegyelli, hogy ezek a rokonai es o soha tobbe nem megy. A nagyobbik fiammal mindig normalisabbak voltak, o valahogy erettebb, megbocsatobb es simulekonyabb. Mostanra annyira elmergesedett a helyzet, hogy ugyan en nap mint nap bejelentkezem Anyanal, o nem mondta el nekem, hogy ujra elkoltoztek. Egy honapja. A sajat anyam nem tudom hogy hol lakik, mondvan azert, mert meg akart kimelni, hisz van eleg a nyakamban. (Meghalt a kutyájuk, akit mindegyikonk imadott, tul fiatal volt. A kutya volt a batyam gyereke, aki korul forgott a világ. A halala utan keptelenek voltak abban a hazban maradni.) Igen, mentem volna segíteni. De hogy nem mondta el, betette a kaput. Majd vegul tegnap megkaptam az iget, hogy nem birja elviselni, ahogy elek, elhanyagolom a gyerekeket, @flegmapocok ot elejuk helyezem es ugyanaz van, mint 25 eve, es majd meglatom, csak o mar nem éri meg, de igaza lesz. Nem igazán értem mi ugyanaz, mint 25 eve, pl. Sose szeretett senki ugy, mint o. Sosem voltam ilyen boldog senkivel. Visszatért az eletunkbe a nevetes. A gyerekek szeretik ot.

Nem elunk egyutt. A gyerekek minden nap frissen fott etelt kapnak es boseges uzsonnat az iskolaba. Kényelmes, jo ruhaban jarnak. Ha szeretnének menni valahova, megoldjuk. Ha csak engem akarnak, ott vagyok. Mindig. Beszegetni szeretne, eldobok mindent es hallgatok, ha ker, adok tanacsot. Nem tudom, mi velem a baj. Ma életemben először nem hivtam fel Anyat es faj, es buntudatom van, es nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Eleg volt az orokos lekicsinylesbol. De leginkább az tette be a kaput, hogy nem mondta el, hogy koltoztek. Plane, hogy ezerszer kerdeztem is.

Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni??? Ugy hiányzik Apa. De o nem jon vissza es nem tudom mit tenne, igy hat nelkule kell megoldan, cssk nem tudom hogyan. Köszönöm, ha tanacsot adsz.

[haw-duck]

Én beleszerettem az ő démonjaiba, ő pedig beleszeretett az én sötétségeimbe.

Így lettünk MI a tökéletes pokol.

[ez-most-fajt]

Semmi másra nem tudok gondolni csak rád és arra a gyönyörű szempárra, amibe beleszerettem.

[orokke-a-tied0201]

már az első találkozásunk alkalmával beleszerettem abba a

személyiségbe

az elmébe

mosolyba

szemekbe

nézésbe

testbe

mindenbe

a szívem érezte,hogy más vagy,mint eddig bárki más,Te nekem lettél kitalálva

a Te lelked az én lelkemnek a másik fele

és ez így lesz,amíg világ a világ.

[lonelysoul235]

Azt hiszem beleszerettem a lelkedbe

[szuksegallapot]

via ferrata szüzességem is elvesztettem 🧗

újabb sport, amibe beleszerettem.. mostmár csak olyan helyre kéne költözni, ahol közel vannak a pályák

[csacskamacskamocska]

Utólag

Volt egy pasas akivel együtt éltem, és bár kb semmi közös nem volt bennünk én picsa szerelmesen kezdtem bele a kapcsolatba. Elvarázsolódtam attól, hogy végre egy FÉRFI engem akar, tud és szeret szexelni, izgatónak, gyönyörűnek lát. Ez az érzés annyira magával ragadott, hogy minden erőmmel igyekeztem eltekinteni minden mástól. Közben volt egy szinte gyerekes, de nagyon vonzó romantikus hős világa is. Mereven becsületes volt. Egynek tartotta magát sz utolsó lovagok közül. Kivont szablyás védelmező, akinek a dárdáján lobog az imádott nő hímzett bugyogója. Sokáig nem lehet fenntartani egy olyan kapcsolatot se, ami a szexen kívül semmilyen igényét nem elégíti ki az embernek. Hiába volt minden kényeztetésben részem, a belső világom szenvedett az unalomtól. Nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit, nem voltak terveink, nem volt jövőkép, az élet csak a mindennapi taposómalom és a szex volt. Iszonytatóan sokáig szállítottam a kapcsolatba a tartalmat, míg végül kimerültem. És amiben kimerül az ember, ugye... ott rés is keletkezik.. ugye... hát fülig beleszerettem valaki másba, akinek meg teste nem volt, csak agya. Amíg együtt voltunk, a pasas állította, hogy ő szerelem nélkül nem tudna dugni vagyis nem akarna vagyis nem, nem, szerelem nélkül semmi értelme! Én úgy voltam vele, hogy ne legyen az ember képmutató, szerelem nélkül is lehet dugni, lánykoromban én is szexeltem szerelem nélkül is, csak a szexért, nem látom benne a kivetnivalót. Az egy más dolog, hogy az ember a párkapcsolatában hűséges, de ne mondjuk azt, hogy szerelem nélkül nem lehet vagy nem jó vagy, hogy szerelemmel jobb. Nem általános érvényű dolgok ezek, hanem egyéni és alkalmi gondolatok meg érzések. Hát, vérre menő vita volt. Kicsit bosszantott amikor a szakíts után a pasas tucatnyi nővel feküdt le. (onnan tudtam, hogy a fiammal továbbra is tartotta a kapcsolatot, és néha szivárogtak hírek, főleg olyasmi ami a fiamat összezavarta. Ennek nyilván nem örültem) Csupán azért bosszantott, mert nem mondhattam neki, hogy helló, emlékszel a vitánkra? Emlékszel, hogy micsoda hevesen kardoskodtál, hogy te biztosan nem akarnál érzelmek nélkül dugni... Leszarom kivel vagy, csak a vitatéma érdekel. Látod, hogy működik ez, baszod, csak nem mertél vele szembenézni. Nem illett a Lovag imidzsbe. Végül két nő maradt, akik közül választania kellett. Magamban nevetem, ha így, akkor nagy szerelem nem lehet egyik irányba se. Vajon mi lehet a választás alapja? Melyikkel jobb szexelni? Vagy valami más? A lánnyal aztán 7-8 évig megvolt a kapcsolat, sosem költöztek össze, nem is értettem (mondom, pár évente elért valami hír a pasasról, amúgy teljesen érdektelen volt, a szakítás után sosem beszéltem vele többet. Nem volt miről). Nem nagyon értettem, hogy se gyerek nem lett, se házasság, a pasas elkezdett öregedni, hát mire vár még?

Meséli a fiam, hogy szakítottak, de már van barátnője. A kolléganője. Na, ez gyors volt. Vajon mióta volt már tervben, hogy ha nem lenne kapcsolatban, akkor csak megdugná ezt a nőt? Vajon a barátnője hitt benne, hogy nem vonzódik a kolléganőjéhez? Vajon elhitte a sztorikat, hogy ugyan, nem kell féltékenynek lenni, ugyan, XY semmit sem számít, ráadásul kolléga, hát házinyúlra nem lövünk?

Őszintén remélem, hogy a közös munka ad beszédtémát nekik, és végre csinál valakivel gyereket és boldogan élnek. Mert nincs a csávóval semmi baj, nem rossz ember, nem tett ellenem semmit, olyan amilyen. Éljen boldogan! Mindig furcsa, hogy valaki, akiért annyit bőgtem, aki felkavarta az életem, most ennyire nem számít. Csak egy sztori, egy gondolatsor. Egy plasztikusabb szereplő az írásaimban. ;)

És biztos vagyok benne, hogy az én orromat is rengeteg mindenbe bele lehetne verni utólag. Nagy szerencse, hogy ŐK nem blogolnak. :D

[habkeinb0ck]

„Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt."

Ezt a szöveget 29-én adtam le a patinás nyomtatott hetilapnak, amelynek felkérésére időről időre írok a közélet dolgairól. Tegnap gondoltam, kifotózok egy részletet, de a cikkem nem volt a helyén. Elfelejtettek bármikor is jelezni erről, így nem tudtam más lapnak odaadni. Aztán abban maradtunk, kiteszik online. Eleve azt kértem, hogy ne kerüljön fizetőfal mögé, a történtek után pedig már el is vártam. Úgy tűnt, átment a kérés. De nem. Őszinte leszek: nagyon dühös vagyok, nemcsak a maszatoló magyarázkodás miatt, hanem azért is, mert az elmúlt években általam írt szövegek egyik legfontosabbikának érzem. Ezért kiteszem itt, kimentem a fizetőfal rabságából a szöveget. A cikkért járó tiszteletdíjról természetesen lemondok. Szélesebb közönségnek szántam, úgyhogy most tényleg minden megosztást köszönök.

Politikust választok, nem szeretőt

Értem én, hogy fáj. Nem feltétlenül így képzeltem én sem. Álmomban magasabb volt, vállasabb, és hullámos hajú. Jobb volt a humora, higgadt, szarkasztikus. És pont azt gondolta a világról, amit én. Kézenfogva szaladtunk a virágos réten.

Csak hát ez nem egy (leány)álom, én pedig nem a szerelmet keresem. Mégcsak szeretőt sem.

Hetek óta kapom jobbról és balról, hogy szerelmes vagyok. Hogy neki bármit elnézek, hogy odavagyok érte. Pedig nem is tetszik. Látom az erényeit - a hibáit még inkább -, elismerem az eredményeit, a rátermettségét, és hogy olyasmit ajánl, amit régóta senki sem. Hogy megváltoztathatja az életem folyását, legalábbis kivezethet az alagútból, amelynek nem látszik fény a végén. Mégsem tetszik. Sajnálom. Nincs meg a kémia. Na de micsoda szerencse, hogy nem szeretőt keresek.

Mindenhol az ő arcát látom, mindenki róla beszél, akkor is, ha egészen más volt a téma. Ha akarnám sem tudnám elkerülni. Alanyi jogon is folyton szem előtt lenne, így viszont tényleg szinte csak ő van mindenütt, de nála jobbat nem mond senki. Ezért aztán akkor is ő lesz az egyetlen választásom, ha álmaimban magasabb volt, vállasabb, hullámos hajú, és a humora is jobb.

Kvintesszenciája lett a letűnt szerelmek keserű összegzéseinek. Benne, rajta keresztül mutatkozik meg mindaz, amiért régóta úgy éreztem, nincs kit választanom, az egyik ugat, a másik vakkant, de egyik se csinál semmit. Csak ígér. Most őrá ugatnak, vakkantanak, aludni sem lehet, úgy visszhangzik minden udvar a csaholástól. Tudjuk, közhely, a jeges rémülettől, félelmükben zajonganak így. Rettegnek, hogy beleszerettem. Pedig nem is.

Én csak azt vártam, hogy jöjjön valaki, aki véget vet a csaholásnak, de legalább tud vele mit kezdeni. Akinek ha mást nem, azt elhiszem, hogy legalább annyira elege van a felesleges zajongásból, mint nekem. Aki legalább úgy tesz, mintha meg akarná oldani ezt az elhúzódó migrént. Nem érdekel, hogy ajurvéda, homeopata vagy a nyugati medicinában hisz, amíg működik a gyógyítása, és én jobban lehetek. Nem akarom, hogy meggyőzzön, nem akarom, hogy elcsábítson, nem akarok vakon hinni benne. Azt akarom, hogy tegye a dolgát. És ne kelljen szeretnem, ne is akarja a szerelmemet, ne várja a rajongásomat, a kritikátlan odaadást.

Hetek óta hallgatom jobbról és balról, hogy csak szerelmes ne legyek, ő a sátán vagy annak a fattya. Nem értik, hogy nem nyílik az én szívem a szerelemre, a csábítók csukott kapukon döngetnek. Nem értik, hogy azzal nálam nem mennek semmire, ha szidják, hiszen nyitott szemmel megyek bele bármibe, már ha belemegyek. Nem értik, hogy elegem van a kérőkből, akiknek a legjobb ajánlatuk, hogy a másik még rosszabb. Nem ígérnek semmit, csak pusztulással riogatnak, ha őt - nem őket - választom.

Azt is unom, hogy hazudjanak róla. Mintha a befeketítésétől ők maguk szebbnek látszanának. Ráadásul hülyének néznek, azt pedig nagyon nem szeretem. Mindegy, ki csinálja. Nézd, a horogkeresztet véste az ajtófélfába! Én meg nézek értetlenül, hogy de hiszen az a küszöb, és nem horogkereszt, hanem hindu swastika. Hiszen még a pöttyök is ott vannak. Nincsenek, rosszul látod! Most nekünk hiszel vagy a szemednek?

Nektek higgyek? Mondanám, hogy hittem nektek eleget, de ez sosem volt igaz. Én csupán megadtam az esélyt, hogy tegyétek a dolgotokat, hogy kéretlen kérőből partnerré váljatok. De ti ezt sosem akartátok igazán. Mert az melós, ahhoz fel kell nőni, felelősséget vállalni, következményekkel szembenézni, kiállni arra a kurva szégyen(szín)padra, amikor nem teljesítettetek lófaszt sem abból, amit ígértetek vagy elhúzni a balfenéken, miután kiderült, hogy üres a közös kassza.

Azt mondtátok, együtt könnyebb, jobb lesz az élet, aztán tudjátok, mi lett? Lószar se. És akkor én adjak nektek újabb esélyt, mert a másik, akivel még nem próbáltam, biztosan rosszabb lenne? Mert ha majd most, uti-utoljára rátok bízom magam, megváltoztok? Én vagyok szerelmes, ezzel csúfoltok? Belőletek van elegem! Hiszen tönkretettétek a lányságomat, elraboltátok a legszebb éveimet. Pedig nem is tetszettetek soha. Ti sem.

Nem hiszek a nagy szerelemben, a tökéletesben még kevésbé. De bárki jobb, mint ti. Ha csak annyit megtesz értem, hogy nem néz hülyének, nekem már elég jó. Ha legalább úgy csinál, mintha érdekelnék a gondjaim, és mintha komolyan gondolná a - jónak tűnő - megoldásokat rájuk. Mintha egyáltalán érdekelné, miből van elegem. Mintha meghallana. Tudjátok, milyen szexi, ha valaki figyel rám? Még akkor is, ha csak úgy tesz.

Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt.

Mérő Vera, Facebook

[kavekkozt]

Lassan egy éve lesz, hogy ideköltöztünk; pont most olyan a ház, mint amikor először jártam erre és beleszerettem.

A képen nem látszik, de a jobb szélén van egy poroló, a házban lakó kisfiúk ott játszanak kilövőset (valaki lóg a porolón, a többiek hasbarúgják a focilabdával, én kb 12 lehettem amikor anyám mondta hogy most már nem játszhatok ilyet).

5 perc sétára lakik a HÓD, 10 percre fészkel a hattyú (nyilván csak messziről lehet megnézni), a Dunapart pont 11 perc bringával.

Egyetlen dolog hiányzik: egy jó kávézó* lehetne itt, ahova szívesen járunk.

*New Zealand style, nem Bécs style 😭

[csakszavak]

Tudtam. Tudtam, hogy csak gond lesz abból, ha megkedvelem. Ezért beleszerettem.

[orsiisworld]

Ki vagy Te?

Hol az a fiú akibe beleszerettem?

[lathatatlan-vagyok]

Hiányzik az az ember, akibe beleszerettem.

[soursoulsblog]

Te voltál az első akibe igazán beleszerettem

S ennek tudatában míly könnyen elengedtél

[mirabellomonferrato]

Ebbe kicsit beleszerettem...

Megpróbálom, mit veszíthetek? Amúgy is elég rusztikusra van vakolva a fal :D

[lonelysoul235]

Azt hiszem beleszerettem a mosolydba