#a korlát lenne az

[greenteaforbreakfast]

Hoppácska.

Hát ugye a hardcore duolingosok jóideje látják a zuhanást, de megmondom őszintén erre én sem számítottam. (Persze naivitásból, semmi másból.) Igaz, hogy egy rövid időszakot leszámítva évek óta nem használtam, de a langbr közösségben sokszor felmerülnek az aggályok. Tapasztalatom szerint teljesen jogosan.

Szóval csak hogy felvázoljam a helyzetet:

Duolingo régen és most:

- Ugyan változó minőségű kurzusok voltak, de ki lehetett fogni nagyon profikat. A norvég például kifejezetten magas szintű volt vicces, de értelmes mondatokkal, amik okosan épülnek egymásra. Na ez már egy ideje nincs, egy összevissza zagyvaság az egész, és bár a témakörök névlegesen maradtak, teljesen irreleváns szókincset gyakoroltat ugyanazon az 5 mondaton keresztül.

- Egymásra épülés: más volt az egész tanulási folyamat, a saját tempódban haladhattál, visszalépegetve oda, amit nehezebbnek találsz, témakörönként csoportosítva. Mikor egy ideje nem jártál egy témánál, az elkezdett "fakulni", olyankor csinálhattál frissítő gyakorlást, vagy specifikusan választhattál anyagrészt. Ez sincs már régen, én igazából akkor rage quiteltem, amikor ezt bevezették. 7 leckére (kis karikára) voltam a norvég tanfolyam végétől, ezzel az automatikus váltással az egész ment a kukába. És sajnos jobb sem lett vele, sokkal kevésbé követhető most, hogy hol tartasz és mit kell még esetleg gyakorolnod. Ő irányít, nincs kontrollod a saját tanulásod felett.

- Volt minden témához jól felépített extra magyarázat, nyelvtani táblázatokkal és egyebekkel. Ez teljes egészében megszűnt.

- Beszélgetés minden egyes mondat alatt, ahol a kurzus készítői és egyéb lelkes önkéntesek válaszoltak a kérdésekre, ha valamit nem értettél, mindig volt, aki segített. (A hasznos válaszokat jutalmazni lehetett játékpénzzel, amit az illető utána upgradekre válthatott.) Ez teljes egészében megszűnt. Nem érted? Így jártál.

- Lehetett pénzért játékpénzt vásárolni és azzal segíteni a tanulásod, de nem volt kötelező. Most sem az persze, de jóval korlátozottabbak a lehetőségeid, ha sosem fizetsz.

- Nem voltak reklámok, legalábbis nem ennyi. Az iphone-osoknak valahogy más volt kicsit, kevesebb életük volt talán és pénzért vagy reklámért vehettek, vagy vmi ilyesmire emlékszem. De böngészőből használva nem volt korlát és nem kérték a pénzedet folyamatosan, még "extra játékokért" sem. Most minden 10 mondat után reklámot kell nézni, sokszor fél perceseket. Persze ha ez lenne az egyetlen negatívum, ezt az előfizetés megoldaná.

- Kevesebb játék volt, több valódi tanulás. Voltak barátaid/követettek, akikkel "versenyezhettél", plusz a tanfolyamon belül egy heti ranglista. Most nagyon sokféle módon ösztönöz arra, hogy többet használd az appot, vannak extra kihívások meg mindenféle leaderboardok ahol másokkal versenyezhetsz (full random módon). A több játék egyébként egy jó fejlesztés lenne, a fizetős változattal teljes értékűen használhatóak is, de sajnos a minősége ezeknek igencsak alacsony és hamar meg lehet őket unni.

És még száz másik dolog, ami most hirtelen nem jut eszembe, de már sokan megírták előttem biztosan.

Én nagyon sajnálom különben, hogy ez lett ebből az appból, olyan jól indult pedig. Arra sosem volt elég, hogy csak ezen keresztül megtanulj egy nyelvet, de legalább egy biztos alapot, gerincet adott a tanulásnak, amit más forrásokkal ki tudtál egészíteni. Én pl az egész kurzust kijegyzeteltem, két vastag spirálfüzetem van tele duolingos mondatokkal és a beszélgetésekből tanult magyarázatokkal. Ezen kívül csak egy nyelvtankönyvet forgattam többet, és nem éreztem, hogy bármi nagyon hiányozna. Kár érte, tényleg.

Edit és tl;dr, vagyis ugyanez kicsit rövidebben a nótokból kikapva:

Heads up to not use Duolingo or to cease using it

In December 2023 they laid off a huge percentage of their translation teams, replacing them with ai and having the remaining members review the ai translations to make sure the translations are “acceptable” (Note how they use the world acceptable and not accurate)

Link to the tweet that informed me of this:

https://x.com/rahll/status/1744234385891594380?s=46&t=a5vK0RLlkgqk-CTqc0Gvvw

If you’re a current user prepare for an uptick in translations errors as I’ve already seen people in the comments say they’ve noticed

[kedvesmajam]

délelőtt terápián voltam. azt hiszem, nagyon szívesen meséltem volna a portugál utamról, de nem azzal foglalkoztunk. azt mondta a pszichológus sokat gondolt rám, mert legutóbb nagyon nehéz érzésekkel mentem el. elmondtam neki, hogy több érzés is feljött a ...-tal kapcsolatban és hogy nagy szégyent élek meg. tudom, hogy erőszak történt, közben meg nagyon megcsavart módon, ami miatt nehezen tudom erőszakként definiálni. jelezte, hogy ez aktiválódott most, dolgozzunk ezzel. a brainspotting elején azt éreztem, hogy blokkolom a folyamatot, de végül engedtem. nem volt olyan intenzív, mint legutóbb, de nagyon behúzott, nagyon nehezen jöttem ki belőle és a végén nem is tudtam beszélni. picit aggódom, hogy ez ne legyen keretszegés, közben meg tudom, hogy nekem így volt komfortos és jól esett a csend

a melóban a kollégák örültek nekem, ami váratlan volt számomra, de jól esett. meséltem picit az útról és jó volt megélni, hogy érdekli őket. a vezetőim semmit nem kérdeztek, de ez ugye már természetes. mindenki azt mondta, nagyon látszik, hogy fogytam. ma hosszú idő után farmert vettem fel, övvel. eddig kötős nadrágokat hordtam, de ma ki akartam próbálni, feljön-e rám egy régi nadrág. jó érzés volt. reggel mértem, 103,8 kiló vagyok. jó volt ezt látni és megerősít abban, hogy továbbra is keveset kell ennem és mozognom kell

a napot főleg az elmúlt hét eseményeinek feldolgozása vitte el. meg elszámoltam, aminek örülök. jöttek lakók is, voltak, akikkel jó volt találkozni. azért nem vittem túlzásba a munkát, hagytam időt magamnak, hogy megérkezzek

meló után elmentem edzésre. napközben eszembe jutott, hogy nem kéne menni, de végül nagyon határozottan mentem. éreztem, hogy kimaradt másfél hét, a török felállásnál éreztem, ahogy nyom a 16os bell és koncentrálnom kell, hogy ne vigye el a kezemet a súly. a lógás jól ment, annak örültem. a gyakorlatok előtt öt körben harmonc másodperc aktív lógás volt. kevés volt a pihenőidő és a korlát szétszedte a kezemet. de élveztem. a többi gyakorlat is jól ment, igyekeztem beleadni mindent. az egykezes swinget csak 16os bellel csináltam, a tizenkét ismétlésszámú military presst 12essel. mikor letelt a tizenöt perc, azt hittem, swingelünk még és lett is volna bennem szufla, de már a nyújtás következett

jó lenne néha visszajelzéseket kapni, ezen gondolkodtam ma. például a pszichológustól, hogy jól dolgozok-e a terápián vagy az edzőtől, hogy erősödök. persze a munkában is, de arra látok a legkevesebb esélyt. azon is gondolkodtam, miért vágyom erre. a terápia fontos nekem, őszintén szeretném jól csinálni, mellette az is mozgat, hogy nem kevés pénzt áldozok rá és ezért még kevésbé szeretném, ha tévúton lennék. és vágyom arra is, hogy jobban legyek, ami miatt extrán fontos számomra, hogy ne pazaroljam az időmet. nem az a lényeg, hogy jól csinálom-e, mert szerintem ezt nem lehet hogy mérni, inkább az, hogy a fejlődésem szempontjából jól csinálom-e. és az is jó lenne, ha stabilabban tudnék eljönni utána. a pszichológus sosem dob ki csak úgy, mindig van valamilyen légzőgyakorlat, inkább arra vágyom, hogy utána tudjak beszélni, könnyebben visszakapcsolódni a világba

[namivande]

Welcome again

Ülök az asztalnál , társam a bohém nyári illattal átitatott város társasága.

Barátokkal - ismerös arcélekkel vedtem körbe magam.

“Pakold össze a cuccaid és menny el”

Kezemben boros pohár , benne reduktív asztali Rozé.

Lágyan suhog egyet a szoknyám.

"Egy burokban élsz, ahol Te magad vagy"

Visszhangzanak a szavaid.

"Burokban." - mondom ki halkan , és ujjbegyemmel játszok a pohár száján.

Borból és szódából kéna kimerni az igazságot.

Tökéletes kombináció.

Mert belőled nem lehet.

Jobb lenne inkább haladni , menni előre ...

“Felfogod egyáltalán, amit olvasol?”

Vagy megállni , és bevárni a lemaradt álmainkra , hogy utolérjenek minket ?

Örökös kérdés , amit megunásig ismételek.

Hajamba furom az ujjaimat.

Nem tudom eldönteni hogy az éjszaka ennyire meleg vagy a bor melegít ennyire.

Ajkamat harapdálom.

Rossz szokásaim közé tartozik , mint Te.

"Ostoba ribanc vagy.”

Túl könnyen elveszek az utoljára elhangzott szavaidba.

Világ életemben ilyen voltam.

Feltaláltam magam , csak most nem fel, hanem megtalálni magam a cél.

Belekortyolok a poharamba.

Száraz és fűszeres.

Könnyen csúszik, mire észbe kapok már kérem a következőt.

Felesleges lettek volna a csókok , a hangok , a lakás falán lévő árnyékod?

Borból és a társaságból merem ki a hitet , hogy néhány dolog igazán megfog változni.

Mindig is tudtam , hogy bárki lesz mellettem , a túlélés rajtam fog múlni.

“Nélkülem egy senki vagy”

De valami mindig ravaszul visszacsempész napjaim féltett tisztaságába.

"Hello Dé." - töri meg csendet egy ismerös szempár.

Visszaránt a valóságban.

Segítségemre sietett pedig nem érdemlem meg , csak látta , hogy elveszek a fények hajlékonyságában megbujó démonok között.

-Szembe kell nézned velük. Nem menekülhetsz többet.

Csak néztem a szemét...

Kikérek még egy kört.

Vaskorlátba kapaszkodok.

Pedig nincs korlát.

Nincs kontroll.

[szamasza]

Lassan itt a vizsga időszak, és csak annyi sikert tudok felmutatni az egyetemi tanulmányaimmal kapcsolatban, hogy pöpecül összeöltöztem a korláttal. Életcéljaim: ✔

[sztivan]

na szóval gyorsan

- a Fidesz megteremtette a tökéletes csapdát az ellenzéknek: külön indulva a matematika miatt lehetetlen a siker, együtt indulva pedig azért, mert olyan sokszínű az ellenzék, hogy egyszerre kellene mindenhol mindenki lelkesedését fenntartani, ezt pedig csakis egy teljesen tökéletes kampánnyal lehet, amitől, hát khm, messze voltak

- a Fidesz számára 2,6-2,7 millió szavazat körül van a határ, ameddig el tud jutni minden brutális hirdetési túlsúlyával, minden szavazatvásárlással, minden választási osztogatással. ez nagyon sok, de azt mutatja, hogy van felső korlát, amit utol lehetne érni, ha egyetlen blokk lenne ellene, aminek a szavazói nagyon fegyelmezettek, az ellenzék célja továbbra sem lehet más, mint ezt megteremteni valahogyan, de hogy hogyan, arra aztán nem tudom a választ

- még mindig hajlamosak vagyunk lebecsülni a propaganda erejét, pedig látszik, az, hogy a hirdetési piacot és a közép-, kisvárosi és falusi nyilvánosságot ennyire leuralja a Fidesz, gyakorlatilag önmagában garantálja számukra a sikert (amennyiben az ellenzék nem tol egy teljesen tökéletes kampányt, lásd feljebb, nem ismétlem többet magam)

- az Eltartott Kisujj Technikája megint hozta a maga eredményét, amíg sok ellenzéki szimpatizáns finnyáskodva nem ment el szavazni, mert ott volt Gyurcsány/a szélsőjobbról a jobbközép felé nyomuló Jobbik, addig a többiek ezt köszönték szépen, kétharmaddal nyert a populista jobboldal és bejutottak az igazi nácik

- a „jaj, csak mi maradjunk ki ebből, minek belekötni az erősebbe, baj ne legyen” hozzáállás nem csak véletlen szerencse, hanem a magyar néplélek egyik legalapabb alapja, legyen szó akár a helyi hatalmassághoz való viszonyról, akár arról, mit kezdjünk az ukrajnai háborúval

- ahogy négy éve az LMP volt a hasznos hülye, akik ha csak pár körzetben visszalépnek és ráveszik az ottani szavazóik nagyjából ötödét, hogy az esélyes ellenzéki jelöltet válasszák, akkor nincs kétharmad, most az MKKP játszotta el ugyanezt a szerepet, de nem baj, biztos lesz majd lopás, abortusztilalom meg színes buszmegállók

- Kádár János él, elégedetten nézi a csirkefarhát árát, és tömegek hiszik el azt, hogy a gazdaságpolitika valóban ez

- Európa második, a világ negyedik legrosszabb lakosságarányos Covid-halálozási számával simán nyer a kormány, ami összehozza a nem létező járványkezelést és bejut a maszkellenes és oltástagadó retardáltak pártja, akik szerint oltást javasolni is covid-diktatúra, a logikus következtetés nem lehet más, mint hogy több millió honfitársunk szerint nyugodtan haljanak meg magyarok tömegesen, csak nekik ne legyen egy kicsit kényelmetlenebb

- a mélyszegénységben élők mellett jó eséllyel az a kisvárosi alsó középosztálybeli kör választotta a Fideszt, akinek egy kicsit jobb most, mint 2010-ben volt, és a nagyvárosiakkal ellentétben nincs igazán rálátása arra, hogy mennyivel sokkal jobb is lehetne egyébként. az ő jólétüket EU-pénzből állják, ezért is lesz kulcskérdés, hogy mennyi EU-pénz jön ez után

- ebből a szempontból az egyik, ha nem a legfontosabb dátum április 24-e, amikor kiderül, ki lesz a következő francia elnök. Orbán Le Penre fogadott egy halom pénzzel, és ha bejön neki, akkor egy baromi erős szövetségest nyer. és most ugyan Le Pent csak a második kör vesztesének hozzák a közvélemény-kutatások, a különbség túl szűk ahhoz, hogy ezt elkönyvelhessük végeredménynek

- és amit nem szabad elfelejteni: válságos idő jön. a kormány megpróbálja majd elmagyarázni, hogy ez más hibája, még akkor is, ha az osztogatást ők csinálták, viszont ezt megszorítás nélkül nem lehet megúszni. ilyet már csináltak, 2011-2012-ben, utána a rezsicsökkentéssel annyira tudták visszatornázni a népszerűségüket, hogy csak a széttagolt ellenzék miatt lett újra kétharmaduk

[szottesfolditanyak]

What if

Ha a véletlen ilyen szépen előhozta az előző posztbeli cikket pár napja, én ezt kihasználom, merthogy háttérnek kitűnő lesz, mivel ez a mai valahogy láncledobósnak ígérkezik. Amikor a középkor sötét elmaradottságát szemléltetik a tudásra szomjas ifjúságnak, ritkán mulasztják el megemlíteni az úgynevezett istenítéleteket. Valakit megvádolnak egy cselekedettel, és a megvádoltnak kézbe kell vennie egy izzó tárgyat. Ha ártatlan, nem égeti meg magát, ellenkező esetben igen. Ismerjük a toposzt mindannyian. Ahh, mely babonaság, teszi még hozzá a tanítómester. Ez a séma számtalan forrásban fennmaradt, hozok ide egy nagyon aranyosat, Trisztán és Izolda történetét, a Bédier általit. Ezt xii. századi források alapján 1900-ban állította össze Joseph Bédier. (A végére rakom, hosszú, ne törje össze ezt a szöveget. Van benne még egy külön finesz is, extra tündéri.) A Föld túlfelén, százévekkel ez előtt, a Cshándógja-upanisad így ír:

1. - Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét! Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik. 2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik. 3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Fehérfényes. Így tanította, így tanította.

Na és nekem ez megakadt és megmaradt, ez azért nem csak egy pizzaszámla, vagy merő intellektuális trükk, hogy ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege. What if? Ma persze senki nem fogdos tüzes fejszéket, mert megég. De mivel a fentiek számtalan helyen meg vannak írva, két választásunk lehet: vagy rutinból és gondolkodás nélkül lehülyézzük a régieket, vagy feltesszük, hogy nem voltak ők se hülyék, csak épp máshogy működött a világ. Ők meg leírták, hogyan. The books were crystals with recorded contents. They could be read with the aid of an opton, which was similar to a book but had only one page between the covers.

Elsőre úgy tűnik, hogy a fenti választási lehetőségben a képzelet harcol az elme észszerűségével. Hiszen a fizika! És a jelen korban ebben a vitában csak a fizika győzhet. De nem, nem feltétlen, sőt választani sem biztosan szükséges az egyiket. A fizikának azt is sikerült megoldania száz éve, hogy egy elektron két lukon tud egyszerre átmenni, sőt igazából a tengerparton a pálmafák között interferálnának a tigrisek is, ha nagyobb lenne a Planck-állandó. Különben, bár a mai fizika ilyen stabil alapokra épül, mint a Planck-állandó, a fénysebesség korlát volta, a kozmológiai állandó értéke és effélék, az, hogy ezek az évmilliárdok során más értékeket vehettek fel, valós, létező fizikai diszkusszió tárgya, koránt sincs kőbe vésve. Kérdőjelezz meg mindent, suttogják a fizikusok. Mindegy, bánom is én a fizikát. Csak egy játék. Csak egy rövid időre elképzelni azt, hogy a világ titokzatosabb, mint gondolnánk, hogy a világgal lehet úgymond kommunikálni, gesztusokkal például, hogy az ember az életét teszi tétnek egy számára fontos ügyben. És a szív tisztaságának függvényében a világ válaszol.           What if? Hogy régen a világ más volt, valamennyire; hogy az akkori emberek sem voltak hülyék - bár észszerűek kevésbé, mint mi - ; és hogy minden kor emberének a maga tárgyi és pszichikai környezetével kell megküzdenie, a kor által megengedett eszközökkel. Talán így volt - talán így van -, és hogy nyertünk-e mi ebben a mi korunkban azzal, hogy feltaláltuk a repülőgépet meg a rovarirtókat az eszünkkel, cserébe pedig elvesztettünk mindent, ami nem ésszerű.

A rigid ész ezt itt fent nem veszi be.

A rigid észnek van egy üzenete 1300 körülből, egy eretnekséget épp csak megúszó dominikánus szerzetes egyik prédikációja végéről: Aki ezt a beszédet nem érti, az ne keserítse vele szívét. Mert amíg az ember nem olyan, mint ez az igazság, addig nem fogja megérteni ezt a beszédet sem.

-----------------------

Márk nem várt tovább kopóra, vadászra, toronyiránt Tintagelnek sarkantotta lovát. Terem grádicsain fölsietett. A királyné hallá gyors léptei dobogását a pádimentumon. Fölkelt, elébe indult, szokás szerént elvette Márk kardját, s lába előtt földig hajolt. Márk kézen fogván, felemelte, s akkor Izolda a királyra tekintvén látá, hogy annak nemes vonásit düh torzítja el: a máglyánál rémlett egykor ilyennek bomlott haragjában. "Jaj! — gondolta Izolda. — Rátaláltak kedvesemre, elfogta a király!" Szíve csak meghűlt bensőjében, s ő egy hang nélkül a király lábához roskadott. Az felkarolta, gyöngéden megcsókolá, s lassan-lassan Izolda feléledt. — Lelkem, galambom, mi bánt? — Félek, felség, Oly bosszúsnak láttalak. — Igen, haragra gerjedve jöttem meg a vadászatról. — Jaj, uram, ha vadászid ingereltek föl, illik-e oly igen szívedre venned a vadászat bosszúságait? Elmosolyodék e szóra Márk király. — Nem, galambom, nem vadászim ingereltek föl, hanem három ármánykodó, akik régótátul fogva gyűlölnek bennünket. Ismered is: Andretet, Denoalent és Godwint; elkergettem őket országomból. — Felség, vajon s mi rosszat mertek rám mondani? — Mit törődöl véle? Elkergettem őket.

— Felség, mindenkinek joga, hogy kimondja, mit gondol. De nekem is jussom ismernem a rám szórt szidalmat. És kitől tudnám meg, hahogy nem tetőled? Egyedül vagyok én ez idegen földön, nincs senkim is, Felség, egy temagad kívül, engem megvédeni. — Nem bánom. Azt mondották tehát, hogy esküvéssel és tüzesvas-próbával illenék magadat igazolnod. „Avagy nem kellene-é, hogy a királyné - mondták - maga kérjen istenítéletet? Ha ki magát bűntelennek tudja, könnyű ez a próba. Bízvást megtehetné... Isten igaz bíró; gyökerestül kigyomlálná a gyanút..." Hát ezt mondták; no de hadd el. Mondom: elkergettem őket. Megborzongott Izolda; a királyra nézett: — Felség, rendeld vissza őket udvarodba! Esküvéssel fogom magam igazolni. — Mikor? — Tizednapra. — Közeli idő az, lelkem. — Inkább ugyan messzi. De kérlek, hogy aznapiglan izend meg Arthur királynak, üljön lóra Gauvain nagyúrral, Girflettel és Ké udvarmesterrel, jöjjön el száz lovag élén országodnak mezsgyéjére, a Fenyérre, a fejérre, határfolyó fövenyére. Ott akarok esküt tenni ő előttük — és nem csupán báróidnak színe előtt; hisz mihelyest megesküdtem, bujtogatnának a bárók, hogy parancsolj újabb próbát, és kínunknak soha-soha nem szakadna vége. De nem mernek, ha Arthur és lovaginak száza lesz az ítéletben igazlátó. Miközben Arthur királyhoz Karduelbe futottak a fullajtárok Márk üzenetével, apródját, a szőke fürtű, hű Perinist, titkon Trisztánhoz küldötte Izolda. Perinis az erdőn osont; járatlanért hagyta el a járt utat. Elért Orri erdőkerülőnek kunyhójához, holott Trisztán napok óta várta már. Rendre elbeszélé az újan lett dolgokat, az új ármánykodást meg az istenítéletnek jelös napját, óráját és helyét: — Uram, Trisztán, azt üzeni asszonyom, hogy ama kitűzött napon a Fenyérre fegyvertelen jöjj el. Magad személyét ügyesen rejtsd zarándokgúnya alá, hogy ingyen se vélekezzék valódi voltodra senki. Istenítélet helyére bárka viszi át a vízen Izoldát. Folyam túlsó partján várj rá Arthur király vitézivel. Bizonnyal ott segítségére lehetsz. Igen retteg asszonyom az istenítélet napjától; bízván bízik mindazáltal oltalmában az Istennek, ki őt poklosok keziből ki tudta ragadni. — Menj vissza a királynéhoz, édes szép barátom. Mondd meg neki, mint akarja, úgy teszek. Történt pedig, nagyurak, hogy mikoron Perinis visszaindult volna Tintagelbe, észrevette a bozótban az erdőkerülőt, ki a szeretőket egykor alva lelvén az erdőben, elárulta a királynak. Álnokságával ez eldicsekedett vala egyszer részegen. Most mély vermet vájt a földbe, ügyesen béfödte gallyal: farkast akart fogni benne, vadkant veszejteni. Látván rája törni a királyné apródját, bezzeg futott volna. De Perinis a verem szélére szorítja.

— Királynénak árulója, mire menekednél? Maradj itt a gödör meIlett, magad ástad sírveremnek! Suhogott a fütykös, ahogy felemelte. Husáng kettétörtén koponya elhasadt. Szőke fürtű hű Perinis berúgta a tetemet a gallyal fedett gödörbe. Amaz ítéletre rendelt napon Márk király, Izolda meg a kornwalli bárók szép rendben ellovagolván a Fenyérig, a fejérig, juttak vala a folyóhoz. A víz túlsó partja mentén sorban álltak Arthur daliái, s fényes lobogókkal köszöntötték őket.

Előttük a marton szegény zarándok ült, csuháján kagylók fityegtek, nyújtott kezében fatálka, szívet tépő kántálással koldult alamizsnát. Nagy evezőcsapásokkal közeledtek a kornwalli bárkák. Kikötéskor kérdé a körülte álló lovagoktól Izolda:

— Iszamós a part iszapja, nagyurak! Hosszú ruhám hogyan óvjam tőle? Vigyen ki valami révész a partra. Odainté egyikük a zarándokot.

— Nosza, jámbor, tűrd föl azt a csuhát, lépj a vízbe, és fogd a királynét, hacsak nem félsz, hogy leroskadsz félúton, mert ugyan törődöttnek látszol! Az karjába emelte a királynét. Halkan szólítá Izolda: — Kedves! — Aztán még halkabbul: — Roskadjál le a homokra! Partot érvén a zarándok, megbotlott és elesett; karja között a királynét szorosan ölelte. A lovászok meg a hajósnépek csáklyát csóváltak feléje, s evezőkkel kergeték a szegény ördögöt. — Hagyjátok — mondotta a királyné. — Tán hosszú zarándokúttól erőtlenedett el.

És leoldván egy sárarany boglárt, odavetette a zarándoknak. Arthur sátra előtt niceai pompás selyemszőnyeg volt a gyepre Ieterítve, s rajta már kirakva rendre sok-sok régi szent ereklye, mit eddiglen drága urnák, szentelt szelencék rejtettek. Gauvain nagyúr, Girflet meg Ké udvarmester voltak őrizői. A királyné előbb Istenhez könyörögvén, nyakáról, kezéről levett minden gyöngyöt, éket, és veté a koldusoknak; bíborköntösét kioldá, gyönge kendőjét odaadta, odaadta ingvállát is, bokáig érő ruháját, drágaköves cipellőjét. Csak könnyű gyolcs fedte testét, karját borítatlan hagyván, s mezítláb az két királyok eleiben indulna. Karéjban álltak a bárók, és könnyezve nézték. Parázs izzott az ereklyék előtt. Izolda reszketeg kinyújtotta karját a szent csontok felé, és ekképpen szólott: — Logresnek királya és te, Kornwallnak királya, Gauvain, Ké és Girflet nagyurak, s mindnyájan, kik az ítéletben igazlátók lesztek, esküszöm az ereklyékre s minden szent ereklyére az ég alatt: anyától született férfi soha engem karja között nem tartott, csupán az uram, Márk király, meg az a szegény zarándok, ki szemetek láttára itt leroskadt az imént. Érőt ér-e így az eskü, Márk király? — Így igen, királyné. Most az Isten mutassa meg igaz ítéletét! — Amen! — rebegte Izolda.

Odalépett a parázshoz, sápadtan, tétován. Mindnyájan elhallgatának: vörösen izzott a vas. Akkor mezítelen karral a parázsba nyúlván, két marokra megragadta Izolda a vasrudat. Kilenclépésnyire vitte, azután a vasat hátravetvén, két karját keresztbe tette, kinyitotta tenyerét. Húsa szemlátomást ép és hamvas maradt, akár a szedetlen szilva.

Hozsánna szállt akkor minden szívből az Istenhez.

[amtitkosvergodese]

esetleg nyílt konzultáción kellene eldönteni, hogy milyen színű legyen a korlát az állatkerti kifutójuk előtt, és tökéletes lenne a dolog

oh meg hogy eredmenytelen volt a csucstalalkozo!! 🐼

[sronti]

Könyv tengerpartra

Mostanában nagyon sok non-fiction-t olvastam, az elmúlt egy évben csak két amerikai elnöki életrajzból vagy ötezer oldalt, Years of Lyndon Johnson és Nixonland, nem bánok semmit, nem azért mondom, de azért én szeretem a regényeket is nagyon és jó lenne valami olyan, amit elkezdek olvasni és nem akarom letenni közben.

Műfaji korlát nincs nagyon, talán annyi, hogy a regényeket jobban szeretem, mint a novellákat. Szeretek mindent, scifi, fantasy, történelmi regény, regény regény, lehet angolul, vagy magyar írótól, a lényeg tényleg csak annyi, hogy a világából ne akarjak kijönni és ha sorozat, akkor legyen befejezve.

Köszi!

[feherangela]

Törött. Élni - de erősen

Előre jelezhetetlen időjárás-jelentés az élet

Csak akkor látod a vihart, ha már leveleket tépked.

Nem azért, mert nem akarnád, pont azért, mert érted:

Mindenért meg kell küzdeni, különösen Érted.

-

Hogy túlélj olyasmiket, amiket idős, nagy fák

Éltek át csemete korukban, mert a bölcs szél szavát

Hallották a zúgó viharokban: Az idő marját

Markolva nincs elmédnek korlát, sem határ.

-

Nincs olyan tornádó, ami kicsavarhatna,

Nincs olyan villámlás, ami kettéhasíthatna.

Az időjárás csak tanít, s azt akarja:

Fejlődj és adj erőt minden ágadnak,

-

Hogy kitartóan küzdjenek a sérüléseikkel.

A fájdalom, melyet érzel, tested kihever,

Formál, alakít, idő múltán szinte nyomai sincsenek

Az eltört ágaknak. Meggyógyítottad, s imigyen

-

Arra nőttél tovább, s úgy tűnik, mintha

Direkt lenne ott a folytatás. Senki fia

Nem fogja észrevenni, mi a hiba,

Mert csak pár ember lát, a többi birka.

-

A fák élnek, mert élni akartak,

Megváltoztak, már nem gyengék, s ha belemarnak

Régi sebeikbe a harkály madarak,

Örülnek, hogy elviszik onnan, mi ott ragadt.

-

Csak így lehetnek egyre tisztán látóbbak.

Érzéketlenségnek tűnhet, de ennél több, jóval.

Éreznek ők, de tudják, ...

(befejezetlen)

[politikapolka]

Az amerikai Johns Hopkins Egyetem által naponta összegzett adatok (melyeket a fél világ forrásként használ) szerint Kínán kívül az első néhány beteget 2020. január második felében észlelték, majd ettől kezdve a betegek száma napi 20-21 %-kal bővült. Első ránézésre ez nem is tűnik soknak, a cikk írásáig (2020. március 7-ig) mintegy 30 ezer betegről van szó. A járványt mégis aggasztóvá teszi a ma még korlát nélküli, robbanásszerű terjedése. De ha a járvány ilyen tempóban haladna tovább, akkor a Kínán kívüli emberiség egésze (6,33 milliárd ember) átesne a fertőzésen, vagy éppen fertőzött lenne 2020. május végére vagy június elejére – ami nyilvánvalóan lehetetlen.

[thedeliblog]

#400 Tartsuk tiszteletben egymást! | Nagy interjú Brian Sumner-rel #switch

cikk: 00:00 perc olvasás

Nemrég hallgattuk Brian Sumner és Shawn Mandoli beszélgetését a Foolishness podcast-on. Két egykori pro gördeszkás, akik életpályája a keresztény szolgálatban csúcsosodott ki. Aztán rá pár napra befutott a New York-i Jenkem magazin nagy interjúja Sumner-rel, amit érdemesnek tartottunk lehozni.

A cikk a Jenkem-en megjelent, Larry Lanza készítette interjú szerkesztett változata. Fotók: Jenkem, Robert Yager, Thrasher, Brian Sumner

Megszólítottad már valaha Istent? Brian Sumner azt állítja, hogy évekkel ezelőtt egy húzós esés után Jézus, Isten fia segítségével belebotlott a Nagyfőnökbe. Akkoriban nem is gondolt arra, hogy ez a találkozás egyszer majd meghatározza a világnézetét, aztán menet közben az Isten Jézus újra megszólította és ekkor ő újjászületett.

Ekkortájt jött ki az egyik legemlékezetesebb cipője az Adio-nál, lakott a hírhedt Warner Ave. lakásban (a Baker átutazó deszkásoknak fenntartott lakása -szerk.) és többek között olyan ikonikus videókban szerepelt, mint a (Birdhouse) The End és a Baker - Bootleg.

Brian ma sikeres pásztor (lelkész), családapa és podcast vezér (The Foolishness), aki az éppen berobbanó gördeszkás karrierjét teljes idejű (egyházi) szolgálatra cserélte.

Talán nem hiszel abban, amiben Brian – én nem jutottam hitre a beszélgetés közben – de fontosnak tartom, hogy kicsit kitörjünk a saját ideológiai skatulyáinkból és meghallgassuk mások véleményét is, kiváltképp egy másik gördeszkásét. A véleményem nem változott a hitet illetően, de becsülöm, hogy Brian teljes nyíltsággal beszélgetett velem, amit a hasonszőrű ismerőseim inkább kerülnek.

Hogy kötöttél ki akkoriban a Baker / Piss Drunx crew-ban? (Warner Ave. lakás lakóinak baráti köre -szerk.) Vicces, hogy ezt kérdezed, pont most hajtottam át a Warner Avenue-n (a Baker / Piss Drunx bölcsője -szserk.). Liverpool-ban születtem, mint Geoff Rowley, Tom Penny és mág pár Flip-es arc. Akkor jött ki egy Airwalk hirdetésem egy magazinban, egy 10-es korlát switch 180 5-0. Jeremy Klein figyelt fel rám: „Ez az a kölyök, Brian?” Nem sokra rá hívtak a Birdhouse-tól: „Gyere ki az Államokba, kerítünk neked és a többi srácnak egy lakást!”

Ez akkor volt, amikor a The End-hez forgattál? Igen, a The End-hez forgattunk. Felkérték Jay Strickland-et a művészeti és filmezési munkákra. Ő agyalta ki a grafikákat, játszadozott a graffiti-vel, rajzolgatta a kis Baker ötleteit. Ekkor költöztünk a Warner Ave-ra is. A lakásban először én voltam Andrew Reynolds-szal, Jay Strickland-del és Jim Greco-val. Akkoriban Dustin Dollin a Stereo-nál volt, Erik Ellington pedig a Zero-nál, de mindannyian főleg korlátokon és lépcsőkön deszkáztunk, úgyhogy összejött a társaság. Bár én sosem voltam az a nagy ivó, de folyton buliztunk, ment a BBQ és együtt lógtunk. Mindig voltunk öten-tizen ha hajtani mentünk. Összeforrt a közösség. Úgy 4-5 évig tartott ez így, remek időszak volt. Később még ott volt Brad Hayes, Ed Templeton, Geoff (Rowley), Tom Penny és az akkor kibővült Warner crew. Számunkra ez volt az aranykor.

Tudatában voltatok akkor, hogy az volt az aranykor? Nem. Mi csak azok az amatőrök voltunk, akik próbáltuk a példaképeink nyomdokaiba lépni. Chad Muska akkoriban robbant, Tom Penny volt az arany kölyök, Geoff Rowley és Jamie Thomas pedig éppen kinőtték magukat. A Warner Ave. sem lenne annyira ikonikus, ha nem nő ki belőle egy Baker. Elfeledte volna az utókor. Van legalább 4-5 csúcs videó, amiben a Baker és (most) Shake Junt-os arcok hajtottak, akik ott voltak a Warner Ave-en. Nem tudtuk mi zajlik, de szerettük és egymást is bírtuk.

Kering egy mendemonda, hogy egyszer beverted a fejed és láttad Istent. Igaz ez? Ez nem csak egy mende-monda, tényleg átéltem (nevet). 15 éves voltam, Angliában még mielőtt szponzoraim lettek volna. Soha sem olvastam a Bibliát előtte, sosem voltam gyülekezetekben és akkoriban Istent ugyanabba a kategóriába soroltam, mint a jetit, az UFO-kat vagy a (Repülő) Spagettiszörnyet. Egy korlátra dobáltuk a trükköket én ilyen feldobós boardslide-okat gyakoroltam. Elestem, megközöltem a korlátot, lepattantam róla és bevertem a fejem. Majd felültem és három dolgot ismételgettem: „Találkoztam Istennel, szponzorálni fog az Airwalk és Amerikába fogok költözni.” Még csak lapokkal sem támogatott senki, és kilátásban sem volt, hogy eljuthatok Amerikába. A következő két hétben próbáltam Bibliát olvasni és mindenkinek Jézusról beszéltem. Szürreális volt az élmény, mégis másképp tekintettem utána az életre. Aztán az egész értelmetlennek tűnt és rá is hagytam úgy 24 éves koromig. Aztán megjelent velem egy interjú a Thrasher-ben, amiben valaki megkérdezte, hogy mit gondolok Istenről. Elmeséltem az előbbi élményemet és, hogy találkoztam Istennel. Később Josh Harmony azt mondta, hogy „Brian, olvastam a cikket és imádkoztam érted.” Majd Lance Mountain és Ray Barbee is elmondta, hogy úgy imádkozott: „Uram add, hogy megtérjen ez a srác!” Sokan nem tudják rólam, hogy a 15-24 éves koromig tartó időszakban megházasodtam, született egy kisfiunk, két év után elváltunk, depresszióval küzdöttem és totál be voltam feszülve. Szerintem, ha mondjuk mindez Texas-ban történik velem, már rég öngyilkos lettem volna. De hitre jutottam, újraházasodtam a feleségemmel, a fiunk azóta 21 éves lett, van még két gyerekünk és visszaköltöztünk abba a házba, amit korábban vettem. Tudom, hogy most előreszaladtam egy kicsit, de így változott meg az életem.

Mik voltak az első reakciói a deszkás cégeknek, a barátaidnak vagy a szponzoraidnak, amikor először kezdtél nyíltan beszélni a hitedről a gördeszkások között? Azokat, akik közel álltak hozzám érdekelte, hogy mi történik velem. Vannak persze opportunista emberek, akik csak gazdasági szemmel nézik a világot, ami persze nem szerencsés, ha az embereket is így nézik, de a lap eladásaim jól teljesítettek. Sokkal több lapot adtam el a hitemhez kötődő grafikával, mint előtte bármikor. A cipőm az Adio-nál csúcsokat döntött. Amikor az Analog-nál voltam szerepeltem egy reality show-ban, amit 100 millióan néztek meg keresztény körökben.

Végül a szponzoraid intettek búcsút, vagy te távoztál angolosan? Azért hagytam ott a Birdhouse-t, mert Istent akartam szolgálni, utazni, (Bibliát) tanítani és megosztani a hitemet az emberekkel. Az Adio-tól azért jöttem el, mert a céget eladták én pedig nem akartam aláírni azt a szerződést, amit az új tulajdonos ajánlott. Máshol voltam már akkor a gördeszkázás és a hit világában. Nem gondolnám, hogy volt valamiféle idegenkedés a hitem miatt, de voltak olyan vélemények is, hogy „Brian egy komoly srác, bibliai tanulmányokat folytat, komolyabban veszi már a kereszténységet, mint a deszkázást.” Amikor megtértem, sok emberrel beszélgettem a hitről, (John) Cardiel-lel (legendás pro deszkás), (Jake) Phelps-szel (a Thrasher Magazine korábbi főszerkesztője, gördeszka történeti lexikon, legenda, élt 1962-2019.), akikkel remek diskurzusaink voltak. Bizonyságot tettem ezeknek az embereknek (Jézusról), órák hosszat tudnék mesélni azokról a gördeszkásokról, akikkel a hit kérdéseiről dumáltunk. Tudod mi a szomorú? Egy csomó olyan deszkás van, akik ugyanabban hisznek, mint én, de nem mernek róla beszélni. Ez elég aggasztó.

Sok (keresztény) pro deszkás hívő van az iparban? Ha elmondanám hány ilyen kontakt van a telefonomban, akiktől üzeneteket kapok, megdöbbennél. De van legalább 50 olyan pro deszkás ismerősöm, akik nyíltan keresztények. De több száz is lehet a különböző gördeszkás közösségekben. És tudod mi a vicces? Amikor meghal valaki azok, akik amúgy gúnyt űznek a hívőkből és akik azt vallják, hogy a majmoktól származunk, vagy akik azt mondják, hogy: “Egyszer élünk, élj úgy, ahogy akarsz!”, mind azt mondják, hogy az a valaki „Már a Mennyben van.” És valóban ott van? Meg azt, hogy „Nyugodjon békében!” De hol nyugszik ténylegesen? Sokan mondogatják ezeket, de nem gondolják végig és nem feszegetik szívesen az állításaik tartalmát.

Ezek szerint nem hiszel az evolúcióban. Te hiszel benne? Olvastad Darwin-tól A fajok eredeté-t?

Igen és nem. De hiszel abban, hogy évmilliók alatt fejlődtünk ki…

Igen. Nem hiszem, hogy Isten teremtett bennünket csak úgy. De nem vagyok tudós vagy teológus, ezért kérdezlek téged. Tehát hiszel abban, amit egy könyv állít neked, ugyanakkor kételkedsz a Bibliában, mert nem bízol abban, aki írta meg ilyesmik. Ebben az esetben mi a hiányzó láncszem? A hit. Ha hiszel az evolúcióban, meg kell tudnod mutatni nekem, hogy valaha is egy faj más fajjá változott. Én olvastam A fajok eredeté-t (1859-ben jelent meg -szerk.) és abban Darwin azt állítja, hogy: „50 éven belül igazolni fogjuk az evolúciót.” A legtöbb tudós már rég nem hisz Darwinnak és nincsenek is ezzel kapcsolatos tudományos elméletei. Változnak a dolgok. Én abban hiszek, hogy Isten a saját képére teremtett minket. Tehát a hitem szerint, amit a Biblia tanít, Isten teremtett bennünket és Ő helyezett minket a Földre. Te abban hiszel, hogy van egy hiányzó láncszem, amiről valahol szó esik egy könyvben és, hogy ebből meg abból fejlődtünk ki. Ha ez így lenne igaz, akkor nem számítana, hogy itt milyen dolgokról beszélgetünk, hogy mi volt a Warner Ave-en, stb., mert csak holmi húsdarabok lennénk, akik egyszer elkezdtek gördeszkázni. Mint a kilapított állatkák itt az úton.

Egy tetem lennék csupán? Ami biztos, hogy holnap lesz egy Zoom meeting-em Lance Mountain-nal, Ray Barbee-val, Richard Mulder-rel, Josh Harmony-val, Jamie Thomas-szal, Donny Barley-val és még további 30 pro deszkással, akik mind hívők. Minden hétfőn, szerdán és pénteken ezek a srácok összejönnek és hittel vallják mindazt, ami a Bibliában van. Ők hisznek abban, hogy Isten a saját képére teremtett. Ők is abban hisznek, amiben én.

Váltsunk témát és beszéljünk egy kicsit az Adio cipődről. Kinek a keze nyomát hordozza? Lényegében Jose Gomez-zel, az Adio vezető trevezőjével és Chris Miller-rel dolgoztunk rajta. Volt egy-két cipőm, letisztultak, egyszerűek, mind feketék, amiket szerettem. Aztán megalkottuk az új cipő főbb vonalait, majd Chris Miller előállt egy ötlettel, hogy „Mi lenne, ha ráraknánk egy (angol) zászlót?” Ha jól emlékszem kiadtunk egy fekete, egy fehér és egy piros változatot is, de szerintem ez utóbbi lett a legütősebb. Hirtelen minden bolt felkapta. Az egyik legtöbbet eladott Adio cipő lett. Van még egy csomó belőle a garázsomban, amiket fel fogok tenni az eBay-re, mert már nem férek tőlük. Ez a cipő talán a karrierem leghíresebb cucca! (nevet). Pedig egy átlagos deszkás cipő. Félre ne értsd, Jose, Chris és én is rengeteg munkát toltunk a tervezésbe, de azért mégis egy pufi cipő, mint egy Dunk vagy egy éS. Akkoriban átlagos volt ma, ha ránézel különlegesnek tűnik.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal deszkásoknak, akik jól keresnek a deszkázással? A fiatal gördeszkásoknak azt tanácsolnám, mivel most beáldozzák a testüket (fizikai épségüket) és megfizetik azt az árat, hogy kimaradnak az iskolából, hogy azzal a pénzzel, amit most keresni fognak, bölcsen gazdálkodjanak. Számos üzletember van, aki kötődik a gördeszkázáshoz. Ülj le egy kicsit beszélgetni Richard Mulder-rel, vagy Mikey Taylor-ral, vagy emberekkel a szponzoraidnál. Takarékoskodj, rakj félre. Egy vagány autó, ha egyébként egy házat is vehetnék az árából, nekem nem érték.

Szerinted a járványhelyzet óta több gördeszkás fordult a hit felé? Az biztos, hogy elképesztő és őrült dolgok zajlanak a világban. Harminc éves fejjel elkezdesz azon gondolkodni, hogy „Hú, az élet produkál furcsaságokat!” Aztán, ahogy öregszel, egyre konzervatívabb leszel, családod lesz és gyerekeid és kinyitod a szemeidet. Szerintem a járvány óta az emberek rájöttek arra, hogy „Az élet törékeny.” Igen, az. A gördeszka is csak egy fadarab, de élvezzük, de most azt látják az emberek, hogy sok minden, amit megszoktak és szerettek darabjaira hullik. Ami biztos, az a halál. A járvány eljuttatott minket egy olyan pontra, ahol az emberek elkezdenek kérdéseket feltenni, utánaolvasnak dolgoknak, körülnéznek. És úgy gondolom, hogy nagyon sokan reagáltak is (a hitre).

Mit üzennél azoknak a gördeszkásoknak, akik nem hisznek? Keresztényként az a feladatom, hogy szeressem az embereket, persze ez nem jelenti azt, hogy egyetértsek mindennel, amiben hisznek. Azt üzenném a deszkásoknak, legyenek keresztények vagy sem, hogy tudni kell egymás mellett élni. Lesznek mindig olyanok, akik utálni fognak valamilyen mondvacsinált indokkal, de a hit kérdése nem kellene, hogy éket verjen az emberek közé. Amikor öngyilkos szándékaim voltak és halott voltam a bűneim miatt, szükséges volt, hogy keresztények odafigyeljenek rám és bátorítsanak, különben most nem lennék itt. Remélem, hogy sok gördeszkás megismeri a megváltó Jézust és egyszer majd azt mondja nekem, hogy: „Brian, most már értjük, hogy miről beszélsz!” Tisztelnünk kell egymást. Gyakran az emberek azt gondolják, hogy ők mindent (jobban) tudnak, hogy mi a jó és mi a rossz és emiatt képesek másokat megszégyeníteni, akik nem értenek velük egyet. Én sohasem fogok rápirítani senkire, hanem meghallgatom, aztán pedig elmondom, hogy én miben hiszek és hogyan élem az életem. Tisztelni foglak, ahogy (remélem) te is megtisztelsz engem.

Mi a véleményed azokról a szpotokról, amik templomoknál vagy gyülekezeti házaknál vannak? Mielőtt hívő lettem, mindenhol deszkáztam. Emlékszem, hogy folyton megbüntettek minket (Flip csapat), bíróságra jártunk és a rendőrök kikergettek a világból is. Több száz dollárt fizettem büntetésekre. Mondjuk, ha ki volt írva, hogy „Gördeszkázni tilos!”, talán nem ugrottam át a kerítésen. Most, ha látok egy videót, amiben elküldenek ilyen helyekről deszkásokat és még átkozódnak is mellé, azt furcsának tartom. Van itt Long Beach-en egy gyülekezet és előttük van a legjobb pirosra festett padka. Emlékszem, egyszer ott ültem és az egyik vezetőjükkel beszélgettem. Azt mondtam neki: „Engedjétek meg, hogy itt deszkázzanak a srácok, hadd fessék le a padkát időnként, ti pedig lógjatok velük néha egy kicsit.” Hány deszkás keres deszkázható helyeket? Ha nem törnek-zúznak és nem vandálkodnak, akkor engedném. Már nem ugrálok le lépcsőket, de ha az egy templom előtt lenne, akkor bemennék és megkérdezném, hogy deszkázhatnék-e ott. Vannak olyan deszkások, akik tudják, mi az illem és tényleg hajtani akarnak, míg mások üvegeket törnek, autókba csapódnak. Utóbbiak joggal számíthatnak a büntetésre. Ha az én vagyontárgyaimban keletkezne kár én sem hagynám annyiban. Tartsuk tiszteletben egymást. Azt hiszem ez az egyik fő üzenete ennek az interjúnak is.

[ndav1d42]

ma hét után indultunk, átverekedtük magunkat a bosznia-montenegro határon (volt vagy egy óra minimum), majd mindenféle örjítő szerpentinen felbuszoztunk az ostrigi kolostorokhoz. rengeteg zarándok volt. itt meglett az első montenegrói geoládánk!! innen visszaereszkedés az iszonyatos szerpentineken a völgybe, majd tovább az albán határ felé. a határon átjutás volt vagy másfél óra... élmény volt. innen skodra volt a következő célpont. itt közben látszott jó néhány bunker az út mellett, szántóföldek közepén. ami nekem fura, az a településszerkezet. kb 100 méterenként ház kerttel, szőlővel, néhol lovakkal, tehenekkel. de mindez mindenféle rendszer nélkül, összevissza, kilométereken keresztül, hosszan. se utcanevek, se házszám, se településnév. mintha valami végtelen tanyavilág lenne. shkodra viszont. tejóég, csodálatos! millió ember korzózik az utcákon, kávézók, bárok tele, parkokban gyerekek, óriási élet. és minden tele van kóbor kutyákkal, rengeteg van, futkároznak az utcán, fekszenek a körforgalmak közepén. na de az épületek!! hát az első szó, ami eszembe jutott, az a "pusztulat" volt. ugyan van rengeteg új ház, épület, de rengeteg az lelakott, ocsmány, ronda ház. viszont az utak jók. utastársak szerint, akik jártak itt 15 éve, rengeteget javult a minőség az akkori földutakhoz, kátyús szörnyűségehez képest. amerre jártunk eddig, teljesen fasza utak voltak. nap végén még megnéztük a rozafa várát. óriási építmény, roppant jól néz ki. habár tele van alig lezárt mély kutakkal, a várfalra simán ki lehet menni, tömény életveszély az egész, de semmi korlát vágy ilyesmi. izgi! (és meglett az első albán geoláda!) ja, meg a mesi hídhoz is kimentünk még a nap végén (már napnyugta után, szürkületben). Régi szamárhátú híd, látványos volt. pláne, a mögötte lévő dombokra csapkodó villámokkal a háttérben. a szállás a tengerparton van, itt két éjszakát alszunk. holnap kényelmesebb nap lesz, végre nem kell határátkeléssel elcseszni órákat. megyünk tiranába, meg skanderbeg mauzóleumhoz, meg még egy rakat helyre!

[sztupy]

Na jó, de csak a hülye vesz volvót!

Másfelől eddig nem volt a súlyra semmi érdemi korlát az autógyártóknak, ha most hirtelen újra súlyadó lenne teljesítmény/co2 kibocsátás helyett, akkor hirtelen újra fontos lenne az autókat úgy tervezni, hogy egy bizonyos súlykorlátba beleférjenek, és hirtelen lehet kiderülne, hogy erre is lehet innovatív dolgokat kitalálni

Amúgy meg továbbra is inkább nagykombi SUV helyett, hát az utóbbiba egy ikeás bútor nem fér be rendesen.

[matekonkol]

#52: Szerelmesfilm

jó volt újranézni, a kedvenceim között tartom számon, és fontos inspiráció is.

iszonyú érzékeny és a történelem magánéletbe ágyazását tekintve zseniális filmnek tartom. a Dunaparti kivégzéses monológ után a flashbacken belüli flashback és a homályos korlát!!!

nem is beszélve a tudatfilmes vágásról, a memória, nosztalgia, szerelem tökéletes visszaadásáról.

ezek mellett azonban nagyon hosszúnak érződött, és az utolsó fél órában 3-4-szer éreztem azt, hogy ez a tökéletes befejező snitt lenne, mert gyakorlatilag vége a történetnek már.

a sok-sok apróságot pedig amit szeretek, nem fogom tudni most felsorolni, nem jegyzeteltem, mert a Cinémathéque-ben láttuk két barátommal, amit Szabó Istvánnal való beszélgetés követett. Wendersen még nem lepődtem meg, de hogy Szabó is franciául nyilatkozzon, az már tényleg vicces!

[hirzilla]

Százak vesztek oda a halálutakon: ezek a legveszélyesebb sztrádák az országban http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/blikk/2019/04/06/szazak-vesztek-oda-a-halalutakon-ezek-a-legveszelyesebb-sztradak-az-orszagban/?feed_id=20794&_unique_id=5ca867235cc36 A vezess.hu által kikért adatok szerint megőrizte hírhedt vezető helyét a 4-es út. Itt történt például az a borzalmas tragédia is, amikor egy román sofőr telefonjával foglalatoskodva a Facebookon élőben közvetítette, ahogy frontálisan ütközik egy kamionnal.. Továbbra is bérelt helye van a halálutak listáján a sokat kritizált M0-ás körgyűrűnek, amit ugyan széltében bővítgettek, de a balesetek számát nézve továbbra sem életbiztosítás rajta közlekedni. Tízen haltak meg egy kisbuszban, amely frontálisan ütközött egy kamionnal. A sofőr áttért a szembejövők sávjába. Túl későn vette észre, mert közben telefonjával volt elfoglalva. A tömegkatasztrófát élőben közvetítette a Facebookon. /Fotó: MTI - Mihádák Zoltán Különös, hogy három autópálya is ott van a tíz legveszélyesebb út között, noha világszerte a sztráda a közlekedés legbiztonságosabb terepe. Könnyű belátni, miért: az egymással ellentétes irányban haladó forgalmat korlát és zöld sáv vagy épp betonelemek választják el, irányonként legalább két sávon lehet utazni, a műszaki hibás kocsikat pedig nem kell kerülgetni a leállósávok miatt.Mégis, az összes balesetet nézve mindjárt a második legveszélyesebb az M3-as majd az M1-es autópálya 3 illetve 8 halálos és 40-40 súlyos sérüléses karambollal. Ha azt is figyelembe vesszük, milyen hosszú az adott halálút, vagyis kilométerre vetítve mennyi baleset jut, akkor az M0 és az M1-es autópálya a legveszélyesebb helye Magyarországnak. Az ábrán azokat az utakat jelöltük, amelyeken a legtöbb halálos áldozatot és sérültet követelő baleset történt. Három tragédiát külön kiemeltünk Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) tájékoztatása szerint a balesetek leggyakoribb oka gyorshajtás, valamint az, hogy sokan nem adják meg a elsőbbséget ls nem tartják be a kanyarodási szabályokat. - Bár tavaly nagyon sokan, összesen 625-en haltak meg az utakon, ezmégis javuló tendencia az előző évekhez képest – közölteGál Kristóf, az ORFK szóvivője. Hozzátette, mióta rendőrségi jelzéssel el nem látott, úgynevezett jelöletlen autókkal is ellenőrzik az autósokat a közutakon, azóta némileg jobb a helyzet. Köves Szilárd vezetéstechnikai oktató azt gyanítja, hogy a tranzitforgalom lehet az oka az autópályákon bekövetkező túl sok balesetnek.– Az M1-es és az M5-ös autópályán át jönnek-mennek a Nyugat-Európából szabadságra, ünnepekre hazatérő külföldi vendégmunkások, sofőreik gyakrabban figyelmen kívül hagyják a közlekedési szabályokat.Az M1-en korábban a rossz útburkolat volt veszélyes, most a tavaly kezdődött felújítás miatti terelések tehetik azzá, ha valaki nem tartja be a sebességkorlátozásokat. Nagy az átmenőforgalom a 4-es főúton, a 6-oson pedig az Ercsi és Dunaújváros közötti szakaszon a fáradtság miatti figyelmetlenség lehet a balesetek forrása – sorolta a szakértő. Elszabadult egy kamionnal vontatott tréler egyik kereke, berobbantotta a mögötte haladó autó szélvédőjét, és meg-ölt egy abban utazó 19 éves lányt, ugyan-akkor a sérült kocsi vezetője életben maradt. A kamiont vezető 41 éves férfi közben csak több kilométerrel később vet-te észre a kerék hiányát. /Fotó: police.hu - Összességében a rosszul megválasztott sebesség okozza a legtöbb bajt. Nem csak a gyorshajtás, de az indokolatlan lassú haladás is veszélyhelyzetet okozhat. Legbiztonságosabb belesimulni az tömegbe, azaz a többi járműhöz igazítani a sebességünket. De még mindig ott vannak a vezetés közben telefonálók, sms-ezők, ők olyan veszélyesek lehetnek, mint akik ittasan ülnek a volán mögé. Indokolt lenne a volán mögötti telefonálás súlyosabb büntetése – vélekedett Köves Szilárd. Így éljük túl a közlekedést - Mindig tartsuk be a sebességkorlátozást - Vezessünk az időjárásnak megfelelően - Tartsuk be a követési távolságot - Legyenek kifogástalanok az ablaktörlők, és a lámpákat is ellenőrizzük! http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/halalutak-orszagos-lista/3wkhr2f

[gerywhite]

Dehát mindenki tudja, mi lesz, aki kicsit is figyel.

Maximum 15 év visszafizetni egy olyan hitelt, aminek 5-7%-os kamata van (nem számolva az árfolyam mozgásokat). Ha egy részlet visszafizetése elmarad, a kínaiak visznek az állami ingatlanokból azt, amit akarnak. Megkötés, és ellenkezés, illetve mennyiségi korlát nélkül, ami nekik jól esik. Ha úgy érzik, a Balaton és környéke teljes egészében kínai felügyelet alá kell, hogy kerüljön, akkor a Balaton és környéke le lesz kerítve, és kizárólag a CCP által jóváhagyott kínai vállalkozók üzemeltethetnek ott bármit.

És a kínaiak tenni is fognak érte, hogy ne legyen visszafizetve az a kölcsön, amiből a kínai vállalkozások kínai ingatlanokat építenek a kínai állam számára, ahogy ez történt például Pakisztánban, vagy Sri Lankán is.

Annyira el van koptatva a hazaárulás kifejezés, hogy ehhez tényleg valami új dologra lenne szükség.

A kínai fél azt kérte, maradjon titokban. Ők majd zsebre vágják a maguk részét, aztán meg hogy lesz, mint lesz, az senkit nem érdekel.