#Zimankó

[versinator]

Zimankó gyöngét

Felöltöm délfelé nevéről ottó Függönyös irást elhurcolta butitó Világgyűlölet üszkök katonám áldozatját Borzalmaktól apádnak öröklő koszoruját Uzsoragarast elpihentek fityegőt gyökeréig Meseországban nyakából sivárnak virradatig

Végigsimítja komikus mustra kincsüket Beszéden sarkantyú mondhatlan veret Frank ujjamra kegyelmez megnyiltak Térdeplők összejöttünk halálcseléd martak Halványra szirtre betérhet érkezésig Ponyva szegezte vétkezünk szakadásig

Állíts undorodtam helyedet tisztitó Vizekhez daloljanak gőgre vakitó Vőlegényük térdén erkélyek angyalát Lebbenti áttörök problémát pelyvát Fölállott lerongyoltan vörösben könnyéig Vállukról megtanitott félhomályba szobáig

Hamlettel istennyila bérceire egemet Temetőről holtukban elveszítsd végtelenséget Feljöttünk rákóczinak bátoritva trombitának Csalódik lámpáson lefogtad sokasodtak Halottasház sziromra jármát bukarestig Kiabálják fátylába hallat wittenbergáig

Portámra oltárképen odaadsz vérontó Sóhajunkat felfordulni megálltatok templomajtó Belesír szigorlaton palotás ostyát Misét megcsúfolta büntetése rókát Öcsémnek oldaladnál kerevet szinig Istenvilág jegenyéi biztatna csonkig

Melegíts lármáz tűzhalálra melegséget Melledig repíti bakterházban leveledet Álarcot idehallom betűzöm megmozdulnak Kincsüket robotra megérnem boltnak Kijut béklyóban álmodásom fokáig Vérontó gyeplőt bérgyilkos magasáig

[telaviv-delhi]

Az Elbaszott Nagy Ruhavásárlás után benéztünk a TraderJoeba a megérdemelt sörömért, de csak sixpack van, én meg csak egy sört innék a helyi csövikkel a zimankós SF utcáján, hogy rohadna meg Orbán zsíros mája, a szállodában még van a tegnapi sixpackből 4, a Castro melegbárjaiban meg bizonyára van még sör, végül megvettem a Trader legolcsóbb borát 3.40 pénzért, nemrossz, nemrossz, melegíteni jó lesz. (Charles Shaw Chardonnay)

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 54. Miért éppen Alaszka?

Holnaptól úgyse fog sütni a nap annyit, mint például ma. Úgyhogy menjünk Alaszkába. Sokszor mondtam úgyis, hogy álommelóm rádiózni Alaszkában. Úgy, mint ahogy a sorozatban csinálja a John Corbett.

2019 áprilisában írtam erről a szériáról egy hosszabb cikket az egyik sorozatos VOX-különszámba. Valamennyit idemásolok belőle:

„Aki már tévézett a kilencvenes években, jó eséllyel boldogan emlékszik vissza a CBS 6 évadot megélt, igazán feelgood és rendkívül intelligens sikersorozatára, amelyben nem tudott olyan zimankó lenni, hogy az emberséges humortól ne melegedjen át a nézők lelke…”

„…Az Egy kórház magánélete című kultikus orvosos folytatásos kreátorai igazából kísérletnek szánták a produkciót, pontosabban ők sem gondolták komolyan, hogy a CBS majd hosszútávon gondolkodik sorozatukban, de a csatornának épp kellett egy rövid széria a midseasonra, így kipróbálták, mit tudnak az alaszkaiak. Az 1990. júliusától novemberig sugárzott 8 rész messze a várakozáson felül teljesített, így jöhetett az újabb 7 epizódos adag a következő tavasszal – aztán még azon az őszön ráálltak a normális, országos sorozatokra jellemző etapokra, 20-25 résszel, s 1995 nyaráig nem is volt megállás. Első három szezonjában volt igazán csúcson a sorozat: fantasztikus nézettséget produkált, a tévézők csodálatosan érezték magukat a fura kisvárosi figurák között. S a fura kisvárosi figurák meg is hálálták a törődést: jó ideig ellenállhatatlan bájjal élték mindennapjaikat a képernyőkön. A Miért éppen Alaszka? receptje tényleg egyszerű: adva van egy átlagos, fiktív település, ahol senki sem átlagos. Még az az orvos (Rob Morrow) sem az, aki New York-ból érkezik Cicely-be, bár szereti magáról azt gondolni, hogy jobb sorsra érdemes. Az ő szemével tárul fel előttünk a világ, amelyben fontos szerepet kap főbérlője, a nagyszájú, gyönyörű pilótalány (Janine Turner); a szűkszavú indián asszisztens (Elaine Miles), a szépségkirálynő feleségével (Cynthia Geary) mulatságos de harmonikus kapcsolatban élő kocsmáros (John Cullum), az űrhajósból helyi mecénássá öregedett vállalkozó, „fontosember” (Barry Corbin), a finoman szólva is bohém rádiós (John Corbett) – no és persze a félvér indián fiú (Darren E. Burrows), aki nem mindig tudja, mit akar az életétől, de az biztos, hogy a filmeket nagyon szereti. Mennyi egyéniség, mennyi csodabogár! S igen, kicsit mindenkiben magunkra ismerhetünk akár.”

[bdpst24]

FOREO: Ébreszd fel a bőröd téli álmából!

FOREO: Ébreszd fel a bőröd téli álmából!

Tavaszi bőrápolásra fel! Jó pár hete búcsút mondtunk a zimankós télnek, és lassan a szeszélyes tavaszon is túl vagyunk. Májusban már a hajnali fagyokat is magunk mögött tudhatjuk, és egyre gyakrabban ébredünk szikrázó napsütésre. A langyos szellő ilyenkor sokunkat lázba hoz: a téli ruhatárunkat lassan teljesen lecseréljük a nyárira, a forró teát pedig hűsítő limonádéra. Hajlamosak vagyunk…

[phosgraphissensus]

“de reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!“

(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

[kezenani]

ha felétek is ilyen mifaszom zimankó lett hirtelen, talán örülni fogtok egy különleges összeállításnak. Almatiban járunk, 3 évvel ezelőtt, a győzelem napi ünnepségek zajlanak ország- és városszerte. külön érdekesség hogy büfék nincsenek (folyton csak zabálnék, magyar átok), viszont kedvesebbek erre az emberek, színes a forgatag, felvonulás is lesz, de most a nem is olyan régi autócsodák közé vetjük be magunkat:

a győzelem napi felvonulás tisztelgés az elesettek emléke előtt, szinte mindenki családjában gyászolnak valakit. ilyenkor az ő képükkel vonulnak és fotózkodnak, felnőttek, gyerekek, mindenki. a kép körül futó Szent György szalagot majdnem mindenki viseli, kifejezi szomorúságunkat az elesett katonák miatt, tisztelettel adózik a veteránoknak és azoknak akik a békéért estek el.

fent egy GAZ, ez meg egy csodaszép színű volga, az ugró joszággal

ez itt én vagyok, a szalagom nem kifejezetten jól áll, hurokra kellett volna vagy masnira, de a baloldal stimmel, és itt a szív a lényeg...

ez a csodaszép nemtommi, de leginkább egy ZISZ. a magasrangú bácsikkal a Nazarbayev avenue-n gurult végig, ahol nemsokára kezdődik a felvonulás

GAZ és lada,

itt meg moszkvicsok jönnek, és az úgy volt, hogy a háború végével egy komplett opel-gyárat hoztak el az elvtársak és az ottani terveket kissé átdolgozva gyártották aztán a moszkvicsokat szépen

[theblackwolf01]

Vége...

Érzelmek, mik bennem voltak, most végleg elhagynak...

Vérvörös rózsám szirmai, egyenként hervadnak...

Szívem csak is miattam, borult végül lángba,

Éjszaka bánatom töltöm, törött pohárba...

Olyan ez, mint egy szöveg nélküli képregény,

A "hős" szerelmes én vagyok, aki folyton még remél....

Nem tudom mit várok, hogy más lesz a holnapom?

Merev tekintettel, remegve, tollam forgatom....

Alszik a város, utcákon a lámpa pislákol,

Legmélyen belül, lelkem emlékeket gyászol...

Hisz annak a lány kezét, helyettem már fogja más,

Viharos estéken, az álmait is hozza más,

Nincs mit szépítenem...ez a rideg valóságom,

Már talán nem is rá...hanem csak békére vágyom...

Olyan vagyok, akár egy csepp a tengerben,

De átfagyva érzem magam, mint a hópelyhekben....

Ha véget ér a zimankó, akkor végül elpárolgok,

A lány rózsakertjéből, akkor végleg elvándorlok...

Nem kérek mást...csak legyen szeretve,

Legyen szeretve....s a csillagok közé emelve...

[versinator]

Vezéreket ünnepekre

Gerincüket édesebbé nyitván kuporodjon Terjeszteni ájúlt káromlások bástyákon Legmagasabb zörögve hibásnak elválaszthatatlanul Vehetni szivü tokkal naptalanul Fényszórók szeszekkel fiúkra várain Vétkeiért kísérhet veszteséget lagzin

Föllobogott mezőségen beléhullott szómra Fra fügéje hölgynek lábra Egeres fegyverük viseljed ármádia Szakállt nyomozás olaj utópia Vezetőd tí kaka fantáziáin Viszonti torpanó üj ein

Irtózunk zárjelek öldököltök harmadnapon Legázol veszedelmesnek gesztuson kínpadon Đe bölcsességen lengetek saul Örvendezünk trocheus végetér bitangul Lebocsátjuk anjouknál pihenjem bazin Írónak elválaszthatatlanul szándékozom keserűségein

Lépeket meséinél sértegetne pofámra Dűlvén összeesünk rátartós tanyádra Casust felemelve tovalézeng tertia Kedélyem eperfák élesztjük eloquentia Ártalmasnak érhessem repülőterén taxin Bérben jelenségével óperenciába wein

Zimankós itthol érdemed tanyámon Ütközetekre ajkának sárfolt zuhogjon Tilalomfát lőrét hallgatnom visszaindul Pántlikás beszélgetnének orrtörést túlcsordul Veszéllyel rághatja vizibe tisztásain Visszahúzták úgysegéljen növeli csukaszin

Arcomba átkozván úrtól jeromosra Elbukik életénél vígsággal flórára Evangelium kődarabon szolgát agonia Ica szívemből illetlenkedik mánia Búsulok ápolá kanálról angyalain Végzesz rozsdát varázsnak szerpentinjein

[csajokamotoron]

Reggeli #zimankó #zúzmara #jönatél Winter is coming. #strowberry #rime (helyszín: Árpádföld)

[jomagyarszavak]

zimankó

[kiberszmog]

az én lábam is fázik, ráadásul ma vettem észre hogy már fűtés sincs a házban. elvileg nem májusig tart a fűtési időszak?

hagyomány szerint ápr 15-ig és okt 15-től, ettől eltérés csak rendkívüli zimankó esetén, de én sosem laktam panelban, rutinos panelprolik erősítsenek vagy cáfoljanak meg

[nonquebecoisayul]

Az első és utolsó poszt januárban

Odakinn erősen havazik, a narancsbőrű épp az ovális irodából győzködi a népet, miért van szükség határfalra (rég volt már az a történelemóra, nem igaz?), én pedig bepakoltam megint. Holnap ilyenkor vélhetően valóságaink közt félúton, valahol a nagy éjkék óceán felett fogok küzdeni a biológiai órámmal, ahogy edzem magam a jet lagre.

Tavaly ilyenkor már nagyon utáltam a telet. Elképesztő hideg volt, tartósan, a Nap alig jött elő, lebetegedtem stb. Ezen a télen ez az első nagyobb hó Montréalban és környékén; a város csak holnap indítja az első gépesített hóeltakarítási hadműveletet. Az előző években már december első felében megtörtént ez.

Ahogy elnézem, idén inkább otthon van jelen a polar vortex: láttam tegnap az osztrák teheneket ellepő havat vagy a csodás balatoni jégvilágot. És persze szűkebb pátriámban is van bőven fehér áldás és zimankó: nem egyszer fodult elő ebben a szezonban, hogy Miskolcon hidegebb volt, mint a québeci metropoliszban.

Gyerekkorom óta rajongok az időjárásért: hogy vajon miért, azt magam sem tudom. Lehet, hogy a precíz dokumentálhatósága izgatott, az édesapám által gyártott digitális hőmérő tizedesjegyre pontos adatai? Vagy a sok szabadtéri program szervezése, amelynél mindig éreztem a felelősség súlyát, ha valami nem a tervek szerint halad? Vagy csak egyszerűen az a tény nyűgöz le, amire a kiváló szociológus, Hankiss Elemér hívta fel a figyelmemet a Noémitől azóta is kölcsönben lévő könyvében, Az ezerarcú Énben: “[S]zuperszervezett világunkban, amelyben szinte már mindent ellenőrzünk, az időjárás egyike az utolsó nagy egzisztenciális bizonytalanságoknak (a vulkánok, a földrengések, a tőzsdék, a vírusok és a terroristák mellett).”

Azt hiszem, Kanadánál ideálisabb országot nem is kaphattam volna a sorstól, hogy ezt a gyermekkori csodálatot, sőt inkább rácsodálkozást továbbra is művelhessem:) Ilyen szélsőséges időjárással tartósan soha nem találkoztam életem során. Ha a klímaváltozás tényleg az extremitás irányába halad, legalább lesz egy gyorstalpalói, gyakorlatorientált “végzettségem” a témában.

A következő hetekben kis szünetet tartok a blogban: harmadszorra is hazalátogatok. Óceánon onnan meg ti aztán végképp jobban tudjátok, hogy mi a dörgés, úgyhogy most én tanulok és szerzek ismereteket tőletek. Mert ugyan egy esztendő nem nagy idő, de mégis épp elég arra, hogy a mindennapi valóságunk megváltozzon és egyes elemei rutinná váljanak. És ezt már csak a messziről jött ember veszi észre, aki meg úgyis azt mond, amit akar.

Adieu, mes ami(e)s, on va se revoir en février! Addig pedig ajánlom az archívumot figyelmetekbe. Ja meg persze engem életnagyságban - igény szerint:)

[bdpst24]

Trendek 2022 telére: hol keressük ezeket?

A tél a kényelmes, meleg öltözködésről, és nem a divatozásról szól. Elvileg. Ám gyakorlatilag a fashion blog CCC be- és megmutatja, hogy igenis létezik stílusosság még a legzordabb zimankó idején is! Szóval a komfortosság oltárán semmit sem kell feláldozni, még a trendiséget sem! Íme, egy befektetés, ami évekre szól! A gyapjúkabát előnyeit talán fel sem kell sorolnunk. Nem elég, hogy meleg,…

[metalindex-hu]

Sublation – The Path To Bedlam (2022)

Sublation – The Path To Bedlam (2022) - https://metalindex.hu/2022/08/10/sublation-the-path-to-bedlam-2022/ -

Max Svalgard és dobosa Danny Piselli ugyan a debütáló albumát készül kiadni Sublation néven, ám korántsem ez az első randijuk albumok terén. Még 2008-ban alakították meg a Fisthammer névre hallgató együttesüket, ahol melléjük szegődött Mike és Doug Sabolick, akik az A Life Once Lost-ból lehetnek ismerősek a jól informáltak körében. Ez az a brigád, amelyik kialakította, formába öntötte és arcot adott annak a bestiának, amit most a Sublation prezentál nekünk. 2012-ben a Fisthammer kiadta debütáló albumát, a Devour All You See-t, amit nagyon pozitívan fogadtak a kritikusok és a közönség is. Az egyikőjük egyenesen odáig merészkedett, hogy ők ennek a generációnak a Decapitated-je. Több mint 150 fellépéssel a hátuk mögött 2014-ben kijött a folytatás is, az Infallible. Azt kellett róluk tudni, hogy blackened technical death metal-t játszottak, ez egy olyan stílus amit azért nem lehet minden bokorban találni. Ezen a lemezen még inkább előtérbe kerültek a black metal elemek. Végül feloszlott ez a banda, azonban 2020-ban, 5 év után Max és Danny újra életet leheltek ebbe a formációba Sublation név alatt.

Így esett tehát azaz eset, hogy a Pennsylvania állambeli duónk makacssága egy új, “debütáló” albumot eredményezett. Az új korong a The Path To Bedlam nevet kapta és a Sublation nem enged a 48-ból, itt is blackened tech death-et játszanak. Ennek én roppant mód örülök, ugyanis mint ahogy azt már fentebb is taglaltam nem mindennapi kombináció ez. A primitív black metal találkozik a kicsit gépies technical death metal-al…érdekes végeredménye lehet a dolognak és az is lett. A The Sectioning vezet be minket a kísértet járta házba, ahol a Trepanning of the Evangelics adja az első pofont a bejáratnál.

Igen, technikás a death metal, amit a Sublation játszik, de ők egész biztos nem fognak a PornHub gitárverziójára videót feltölteni. Nem egymást akarják lenyűgözni, hanem tényleg nekünk játszanak, élvezhető és követhető a gitárjátékuk. Maga a dal gyors, brutális és kifejezetten élvezetes, a dalszerzés terén sincs probléma és a szóló is nagyon guccsi. Ami egy kicsit beleszürkül a háttérbe az Max death hörgése, számomra túlságosan egysíkú és ez sajnos jellemző az egész lemezre, azt azonban meg kell említenem, hogy egész jól és érthetően dörmög. Néha megtöri egy kis károgás, de ez általában édeskevés. Maga a lemez hangzása nagyon tiszta és tudom, hogy ez a kívánatos a technikás death metal terén, hozza is amit kell. A black metal részek egyáltalán nem dominánsak, de a háttérből mindig kikacsintgatnak ránk egy kis id��re. Beszivárog pár olyan melódia, riff ami sokkal inkább egy zimankós black metal lemezen érezné jól magát. A Let The Fire Burn megmutatja a Sublation, lassabb, súlyosabb oldalát. Középtempóval kalapálnak minket a helyünkre, remek kiállások, akusztikus gitáros rész és gyorsabb szekciók színesítik a dalt.

A Hypnotic Regression agresszíven, sebesen és kérdés nélkül rúgja ránk a temetőkaput. Az öncélú technikázás helyett itt is jól megírt dalszerkezetek, emlékezetes kiállások és még melódiák is szórakoztatják a hallagatót. Talán ez is a kulcsszó a Sublation lemeze kapcsán, egyszerűen szórakoztató hallgatni. Szinte érzem a lemezen, hogy a dinamikus duónk alig várta, hogy újra bevonuljon a felvétel helyszínére és kiadja magából az öt év alatt felgyülemlett feszültséget. Mindezt ötletesen megvalósítva, örömzenélésben kibontakoztatva tárják elénk. Még a kicsit haloványabbnak tűnő Black Monday is simán eltudja velem hitetni mindezt és ez nagy erény. Persze vannak kevésbé tuti dalok a lemezen, de nagy kilengésekről nem tudok beszámolni, egyszerűen néhány dal jobban elvész a többi árnyékában. Igazán kilógni viszont egyik sem fog, kifejezetten mai hangzású, modern ízzel rendelkező technikás death metal ez, amin érződik, hogy Max és Danny jól érezték magukat egymás társaságában.

Személy szerint én elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy a black és a technikás death elemek hogyan fognak keveredni, találkozni, szimbiózisba kerülni egymással. Nagyon ravasz módon, de tényleg sikerült a primitív és a komplex egyesülését kivitelezni, mégpedig úgy, hogy igazán észre se veszi az ember fia, hogy vannak a dalokban olyan részek, amik két külön stílust képviselnek. Itt látszik meg, hogy a Sublation már kinőtte a babaruhát és nem totál kezdők nyúltak a hangszerekhez.

Összességében egy kifejezetten élvezetes, szórakoztató lemezzel lesz gazdagabb az, aki beruház a Sublation The Path To Bedlam-jére. Nem fogja a feje tetejére állítani a világot, de őszintén megmondva nem is ez a célja. Brutális, extrém és mégis kifinomult lemezt tett le az asztalra a Sublation, ami épphogy csak annyira technikás, hogy minden egyes alkalomra egy újabb részletre, megoldásra, legyünk figyelmesek. Simán a többször újrahallgatható kategóriába tartozik és az a legjobb benne, hogy mindig tud újat mutatni. Szeptember 3-tól minden extrém metal rajongó keresse a The Path To Bedlam-et, nem fogja megbánni.