#Trockij

[gregor-samsung]

Il sol dell'avvenire (Nanni Moretti, 2023)

[libriaco]

A Mosca! A Mosca!

Come qualsiasi storia, la storia di una rivoluzione deve innanzi tutto riferire quanto è accaduto e precisare come. Ma ciò non è affatto sufficiente. Dal racconto stesso deve risaltare chiaramente perché le cose siano andate in un certo modo e non altrimenti. Gli avvenimenti non possono essere considerati come un succedersi di avventure né inseriti uno dopo l’altro sul filo di una morale precostituita, ma debbono corrispondere alla loro legge intrinseca. Compito dell’autore è appunto scoprire questa legge.

L. Trockij, [История русской революции, 1930-1932], Storia della rivoluzione russa, Milano, Sugar, 1964 [Trad. L. Maitan]. La traduzione è stata fatta sulla base delle traduzioni in francese e in inglese.

In ricordo della 1^ marcia su Mosca di oggi.

[abr]

Uccise più comunisti italiani Stalin, complice delatore o silente il Migliore Togliatti, che Mussolini.

Quanti furono gli italiani comunisti che vennero perseguitati sotto la dittatura di Stalin? Difficile stabilirlo. L'emigrazione in Russia nel "Paradiso dei soviet" negli anni '30 sovente avveniva in modo clandestino. Il partito comunista italiano (...) sostenne fossero circa un centinaio. Ma storie e racconti raccolti da studiosi e ricercatori fanno alzare il numero a una cifra vicino agli 800. Quasi duecento furono fucilati. Uccise più comunisti italiani la Russia di Stalin che l'Italia di Mussolini. (...)

Nel dicembre 1934 viene ucciso Kirov da un militante comunista vicino alle posizioni di Kamenev , Zinov'ev e Trockij. E' il periodo più duro del regime che sfocerà nei processi del 1936, condotti con pugno di ferro da Vyšinskij. Le grandi purghe colpiranno famosi dirigenti della rivoluzione del diciassette a partire proprio da Kamenev e Zinov'ev. (Con) loro vengono perseguitati personaggi minori, per creare un clima di terrore. A volte sono le stesse comunità di esuli a denunciare i connazionali che "sbagliano". (...)

Dante Cornelli (ad esempio ne fu vittima ma si salvò). (Ammazza) il segretario del fascio di Rivoli, fugge dall'Italia e arriva a Pietroburgo (...). Viene arrestato nel 1936 e deportato nel campo di Vorkuta, oltre il Circolo Polare Artico. Viene liberato nel 1946 ma rimane al confino fino al 1948. Nel 1949 è di nuovo deportato, con tutta la famiglia, a Igarka in Siberia. Nel 1960 riesce a stabilirsi in Ucraina, poi rientra in Italia abbandonando la famiglia. Comincia un'opera di denuncia dello stalinismo e delle persecuzioni inflitte a tanti comunisti. La sua opera, "Il redivivo Tiburtino", dopo esser stato rifiutata dalla Rizzoli, dalla Mondadori e dalla Rusconi, esce (...) per le edizioni La Pietra, collegate a Pietro Secchia. Ma la sua denuncia non ha eco. Il partito rimane indifferente. Le sue pesanti accuse a Togliatti, Robotti e Vidali cadono nel nulla. Morrà nel 1990 con un partito che (...) non vuole ancora aprire gli armadi e svuotarli dai tanti scheletri che li abitano, primo fra tutti quello di Palmiro Togliatti. Sul ruolo del Migliore, sui suoi silenzi, ancora la storiografia deve fare chiarezza. (...)

via https://www.mescalina.it/photo/gallery/7799/luigilusenti

[mukodik]

A fidesz olyan, mint egy koton, összegyűjti az összes g€cit.

Bese Gergő atya megszentelte a Megafon Központot. Ő szentelte meg Orbán Viktor irodását és a Pesti Srácok szerkesztőségét is! Krisztus áldja meg ezeket a helyeket! Ámen!

"Sztálin sem volt ilyen gyors Trockij retusálásával, mint amilyen hamar eltűnt Bese Gergő a miniszterelnök úr oldaláról..."

Bese Gergő felfüggesztett plébános ölelkezik partnerével.

Akkor Semmilyen Zsóti még aznap este mással is megvolt szentelve

Egyre nyilvánvalóbb hogy az egyháznak nincs köze a valódi kereszténységhez

[dedibelyegei]

Jó ideje, hogy nem jártunk már a dicső Szovjetunió felé, most viszont egy nagyon díszes, és nagy dög ünnepi példánnyal térünk vissza. Még DOMBORNYOMOTT is, a vörös részeken. Ahogy a bal felső sarokban látható a bélyeg '67-es, és egy 50 éves évfordulós alkalomra készült, számtalan társával együtt, konkrétan egy tíztagú sorozatról beszélünk! A kollekció összes tagja 4 kopejkás, és a designt tekintve, ez a példány a kakukktojás, mivel az összes többin valamilyen orosz/szovjet festő műve látható, azonos strukturában, ezt levéve. Na de mit kellett ilyen nagyon megünnepelni 50 év után?

Természetesen nem másról van itt szó, ahogy biztos sokan kitalálták már mint a nagy októberi szocialista forradalom kitöréséről, ami aztán elvezetett a bolsevik hatalomátvételhez, és tulajdonképpen hosszabb távon a Szovjetúnió létrejöttéhez is.

Röviden kicsit az egészről - szerintem amúgy ezt az érettségi évében tanultuk töriből - ugye értelemszerűen 1917-ben járunk, februárban már lezajlott egy forradalom mely megdöntötte a cári rendszert, és Ideiglenes Kormány alakult az eszerek vezetésével, akiknek talán a legfőbb eltérése a bolsevik ideológiától, hogy a parasztságot tartják az eredendő forradalmi osztálynak, de persze nem csak ez okozta az Ideiglenes Kormány népszerűtlenségét. A legfőbb problémák amik miatt a szovjetekbe tömörödött városi munkásság megvetette őket, a világháborús műveletek folytatása, a parasztoknak ígért földosztás és a rendkívül keménykezű kormányzás volt - nem volt ritka tüntetők lelövése a demonstrációkon a karhatalom által. Ez vezetett az őszi forradalomhoz, ahol a bolsevikok és támogatóik (akik sokkal többe votlak),fellázadtak, és a julián naptár szerint október 25-én, a mienk szerint november 7-én (így már ismerős a dátum...) elfoglalták a Téli Palotát ahol a kormány székelt akkor, de eddigre egyébként sok tízezer katona, matróz és persze munkás is a felkelők oldalán állt. A felkelés vezetője Lenin és Trockij volt.

A forradalomnak persze bőven nem volt teljes a támogatottsága, így véres évek következtek, gyakolatilag innentől számítva megkezdődik az orosz polgárháború (vörösök vs. fehérek, rémlik?), mely teljesen csak 1923-ban jutott nyugvóra, azzal együtt is, hogy a Szovjetuniót 1922 decemberében már megalapítják.

A bélyegsorozat bár impozáns méretű és nagyon arany meg domboros, mivel mindegyikből hárommilliót nyomtak, ezért nem képvisel jelentős értéket, az én postatiszta példányom 150-200 forintot ér(ne), de csorba a széle. A teljes tízdarabos tiszta sorozatot is be lehet szerezni, 1.000-1.500 forintért.

[hungrynight]

Lo zia di Christian De Sica ha ucciso Lev Trockij, nuova curiosità strana sbloccata

[onmarcangolo]

Nyolcvannégy éve csapta agyon Trockijt egy jégcsákánnyal Ramón Mercader - és bár soha, senki nem ismerte el, hogy Sztálin utasítására, azért utóbb mégis megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

A sztálinisták számára egy időben a "trockizmus" volt az univerzális szitokszó. Mindenkit trockistának neveztek, akit ellenségnek tartottak, akár volt valami köze Trockij eklektikus nézeteihez és az általa gründolt kismillió (egymással is lelkesen harcoló) szervezethez, párthoz, csoporthoz, internacionáléhoz, akár nem. De aztán a klasszikus, vérbő, zsírbajszos sztálinizmussal a trockizmus vádja is kiment a divatból, mint a teknővájás, a köpölyözés, meg a hályogkovácsolás (ja, az nem is, csak ma "politikának" nevezik).

Éppen ezért volt kissé furcsán anakronisztikus, mikor pár évvel ezelőtt úgy döntött az akkor még létező Magyar Idők (vagy valamelyik másik, ugyanolyan pravdaipari bomlástermék, tökmindegy), hogy Frida Kahlo aktuális kiállítása a Nemzeti Galériában trockista propaganda; mintegy trockizmussal fertőzi meg azokat, akik megnézik -

hiszen Frida Kahlo tudvalevőleg trockista volt, és összenőtt a szemöldöke is, amitől elég gonosznak látszott.

Nem tudom amúgy, hogy ebben az országban hányan tudják, pontosan mi fán terem a trockizmus, hogy mik az ismérvei, gyanítom, nem túl sokan; ettől a trockizmus csak még alattomosabban támad, mert nem felismerhetők a tünetei.

Az nem úgy van, hogy az ember reggel arra ébred, kis, kerek szemüveget visel és a világszabadságról meg a munkások jogairól szónokol, ráadásul ha így lenne is: lehet, hogy csak John Lennon-fertőzést kapott.

Én már voltam trockista, huszonkét évesen, talán három napig. Miután elolvastam Trockij igen szuggesztív (és nem kicsit önrészre-hajló) önéletrajzát, fogtam egy Trockij-képet, amit valami könyvből vágtam ki, és kitettem a falra.

- Mi a franc az ott? - kérdezte a feleségem, mikor hazajött.

- Trockij - mondtam, mert hát az volt.

- Azt látom, hogy Trockij, de mi a francnak van ott?

- Mert trockista lettem - mondtam, bár kezdtem elbizonytalanodni. - Kurva jól ír.

- De hát te is tudod, milyen szarfaszú volt - mutatott rá a feleségem. - Kronstadt, ipari hadseregek, meg minden. Egy pápaszemes Sztálin

- Hát, ja - búsultam el. - És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen kis miniatűr személyi kultuszt hozott létre maga körül.

- Igen - mondta a feleségem, és furán nézett. - Orwell is írja, hogy a POUM irodáiban mindenhol ki kellett tenni egy Trockij-képet.

- Azt nem Orwell írja, hanem Kolcov, a Spanyolországi naplóban - védekeztem. - És Kolcov sztálinista volt. Te hiszel egy sztálinistának?

Ennyiben maradtunk. Néha rápillantottam a Trockij-képre, és elég hülyén éreztem magam (Kronstadt, ipari hadseregek, meg minden), de persze rögtön levenni - azt vereségként éltem volna meg egy olyan ideológiai viadalban, amilyeneket csak a húszas évei elején tud vívni az ember. Aztán suttyomban lecseréltem Emma Goldmanra, abban konszenzus volt közöttünk, és akkor olvastam igen szuggesztív önéletrajzát, ő is kurva jól írt (igazából jobban, mint Trockij). A feleségem nem szólt egy rossz szót sem Emmára, és nem hánytorgatta fel Trockijt sem, ezért kifejezetten hálás voltam neki. Senki sem szereti, ha beleverik az orrát tegnapi gondolataiba.

Amúgy pedig a szemöldököm mindig összenő, és ettől gonosznak látszom, ezért a feleségem egy szemöldökcsipesszel rendszeresen kitépkedte az orrom feletti részt, amit utáltam, de kicsit mindig úgy éreztem utána, a trockizmusomért vezekelek.

Nos, annyi mindenki volt trockista, például, ha már így előkerült, egy időben Orwell is (bár azokról a kötelezően kitett portrékról valóban Kolcov írt a Spanyolországi naplóban), olyannyira, hogy az Állatfarm Hógolyóját és az 1984 Goldsteinjét is Trockijról mintázta (noha amikor ezeket írta, már túl volt a trockizmuson, ahogy Kahlo is hamar túllépett rajta, és különben is inkább a pasija, Diego Rivera volt trockista, és ő is leginkább azért, mert a másik nagy mexikói balos muralista, Siqueiros sztálinista volt, szóval amúgy dafke, meg juszt is). Az 1984-ből pedig még a nemzetidalos Ákos bárd is dalfaragott akusztikai baltájával, tehát ha valaki őt szereti, akkor nem csak az derül ki róla, hogy botfülű és a legócskább dalszöveg-közhelyekre bukik, de azt is kockáztatja, hogy elkapja a trockizmust. Ami persze nem egy komoly betegség, mondom, nálam is három nap alatt gyógyult, és még maszkot sem kellett hordanom.

A fájó hülyeség, ami e mögött az egész történet mögött van, az sajnos sokkal makacsabb nyavalya. Van, aki sose mászik ki belőle.

KP

(A képen - többek között - Trockij látható Diego Rivera falfestményén, ami önmagában kacifántos történet, de most nem fogom megírni)

KonoK Pete

A szerző történész

[b0ringasfuck]

Cosa succede se eleggi al posto dei Tories uno come Blair o Renzi?

Ti ritrovi i fasci al prossimo giro.

In UK i Tories hanno fatto talmente tanta merda che il Labour potrebbe far eleggere chiunque, anche Trockij e questi scelgono uno che li porterà in guerra e farà approvare qualche riforma regressiva del lavoro.

[guattarianbitch]

«Perché non chiamarla "vera democrazia", o più semplicemente "il potere del proletariato"? Perché in questo contesto "dittatura" non significa l'opposto di "democrazia"', ma proprio il modo di funzionare intrinseco della democrazia, il suo modello soggiacente. Sin dall'inizio, la tesi della "dittatura del proletariato" implicava il presupposto che quest'ultima non fosse altro che l'opposto di altre forme di dittatura, visto che non esiste alcun potere statale che non sia, di per sé, una dittatura. Quando Lenin e Trockij dicevano che la democrazia liberale è una forma di dittatura borghese, non intendevano tanto esprimere l'idea un po' semplicistica che la democrazia è fondamentalmente una questione di facciata, perché è sempre sottoposta a manipolazione, perché il potere, dietro questa facciata, è esercitato in realtà da una cricca nascosta che controlla ogni cosa, pronta a mostrare il suo vero volto e ad assumere apertamente il potere ogni volta che rischia di perderlo in elezioni libere. No, essi intendevano che è proprio la forma dello stato democratico-borghese a incarnare una logica “borghese”. In altri termini, il termine "dittatura" dovrebbe essere usato nel senso preciso per cui anche la democrazia è una forma di dittatura, perché è una determinazione puramente formale. Molti ci tengono a sottolineare quanto sia essenziale e costitutivo della democrazia il rimettere in questione se stessa, quanto la stessa democrazia consenta, addirittura solleciti, a mettere in dubbio le sue caratteristiche. Ma a un certo punto quest’autoreferenzialità deve fermarsi, non può continuare all'infinito. Neppure le elezioni più "libere" possono mettere in discussione le procedure legali che le rendono legittime e consentono di organizzarle, o gli apparati dello stato che garantiscono (se necessario, con la forza) il processo elettorale, etc. Nei suoi aspetti istituzionali, lo stato è una presenza così massiccia che non può essere giustificata soltanto in termini della rappresentazione di interessi - l'illusione democratica è proprio che ciò sia possibile; Alain Badiou ha concettualizzato quest'eccesso come l'eccesso della rappresentazione dello stato rispetto a ciò che rappresenta. Potremmo esprimere la stessa cosa nei termini di Benjamin: mentre la democrazia può sempre eliminare (più o meno) la violenza costituita, deve invece continuamente fondarsi sulla violenza costituente.»

-Slavoj Zizek, Zizek presenta Trockij. «Terrorismo e comunismo»

[amatorfilozofus]

Hogyan jutottam ide?

Ez a poszt az elsőre része egy két részből álló írásnak, aminek az az összefogó címe: „Hogyan jutottam ide, és hogyan tovább?” A „Hogyan tovább?” lesz, a következő poszt.

A filozófia húszas éveim elején kezdett el érdekelni. Igazából teljesen sznob módon arra gondoltam, hogy kellene valami filozófiát olvasni, és találtam otthon egy Nietzsche válogatást magyarul. Ezt elolvastam és utána olvastam még Nietzschét, de szerintem akkoriban nem igazán értettem. Ahogy olvastam arra gondoltam, hogy igen, ez rendben van, de nekem, mint villamosmérnök hallgató, valami olyasmi kellene, ami filozófia, de közelebb áll a tudományokhoz. Találtam is ilyet, és eléggé össze-vissza kezdtem el olvasni például Quine-t, Russellt, Wittgensteint, talán pár Frege esszét. Továbbra sem hiszem, hogy igazán értettem is volna, amit olvasok. Russell szerintem érthető volt, legalább is a „A filozófia alapproblémáira” úgy emlékszem vissza, mint jó, érthető olvasmány, bár már részletesen nem emlékszem rá. Persze az „A Denotálásról” elég nehéz írása. Wittgenstein teljesen érthetetlen volt számomra. Quine máig nagyon érdekel, de akkor még nem volt elég háttértudásom, hogy megfelelően megértsem (most sem vagyok benne biztos, hogy ez megvan). Emlékszem például, hogy egy barátom, aki nyelvészhallgató volt mutatta nekem „Az empirizmus két dogmáját”, amit együtt olvastunk el. Valahogy szerintem volt bennünk bizalom, hogy ez fontos, bár nem tudtuk szerintem követni Quine gondolatmentét. Quine hitelességét az is növelte számomra, hogy a nevével a digitális technika tankönyvben is találkoztam, amiben benne volt a „Quine–McCluskey minimalizáció”. Frege esetében máig nem értem miért érdekes probléma a „hajnalcsillag = alkonycsillag”, pontosabban végső soron azt hiszem értem, de itt már kezdett jelentkezni számomra az analitikus filozófiával kapcsolatos bizonyos mértékű kételkedés. Természetesen Frege egy zseni, aki a legfontosabb logikus volt Arisztotelész óta, ehhez kétség sem férhet.

Elkezdtem filozófia témájú kurzusokat is felvenni az egyetemen, ami közül az egyik egy logika kurzus volt. A félév végén a házi feladat az volt, hogy egy filozófia cikkben található érvelést formalizáljunk. Természetesen Quine „Az empirizmus két dogmájához” fordultam, és újfent az analitikus filozófia iránti kételkedésem erőre kapott, amikor kín keservesen megpróbáltam az érveléseket formalizálni, de valahogy azt találtam, hogy pusztán a szigorúan vett formális logika az érveléseknek csak igen csekély részét képes jól megragadni. Szóval eléggé naiv dolognak tűnt számomra, hogy abban bízzunk, hogy a modern logika meg fogja oldani a filozófia problémáit, legalább is én így értelmeztem Russell-t, a korai Wittgensteint és Carnapot, hogy ilyesmiben bíztak.

Alapvetően az foglalkoztatott, hogy miért működnek a természettudományok? Különösen a matematika miért alkalmas a természet leírására? Lenyűgözőnek találtam, hogy a Fourier transzformáció, amivel egy jelet meg lehet jeleníteni frekvencia tartományban, működik, és lehetőséget ad például szűrők tervezésére. Ez az érdeklődésem végül is ahhoz vezetett, hogy egyfajta „végső igazság” birtokába akartam kerülni, amit a tudomány objektivitása fog nekem elhozni. Úgy gondoltam, hogy a fizikai törvényei lesznek ez a fajta végső igazságok és a fizika részecskéi az ontológia. Richard Rorty egészen más formában, de szerintem hasonló indíttatásról ír filozófiai érdeklődésének kezdeteiről a „Trockij és a vad orchideák” című esszéjében. Ő egy olyan látásmódot keresett, ami a személyes különcségeit (a vad orchideák szeretete), és a morális meggyőződéseit (amit Trockij képviselt) egybe foglalja. Ami közös bennünk, bár Rorty sokkal irodalmibb módon fejezi ki, az a menekülés az esetlegességtől, és a végességtől. Az a kvázi-vallásos igény, hogy valami végsőt megértsünk, ami mindennek értelmet ad, és rendet teremt. Végül mindketten csalódtunk: Rorty nem kapta meg a mindent egybefoglaló látásmódot, és én egyre inkább azt kellett, hogy belássam, hogy ha létezne is ez a mindent átfogó fizikai elmélet, az bizonyos szempontból nagyon „kevés” dolgot magyarázna meg. Ez alatt azt értem, hogy a materialista világszemlélet nagyon szegényes, nincsen benne hely sok mindennek, amit az emberiség fontosnak tart. Számomra azonban nem az a megoldás, hogy akkor bővítsük ki az ontológiánkat, értékekkel, számokkal és más absztrakt objektumokkal stb., hanem az, hogy a metafizika, mint kérdésfelvetés elkerülendő. Ez a lelkiállapot nagyon fogékonnyá tett Rorty-ra, és a pragmatizmusra általában is.

Rortytól tanultam azt, hogy elfogadjam a végességet és az esetlegességet, szóval már nem célom a „végső igazságok” kutatása, illetve ehhez kapcsolódóan egyetértek Rorty-val, hogy a filozófia nem tud megalapozni más tudományokat, értékeket (és nincs is erre szükség). Az a vágy, hogy „objektív” megalapozást találjunk, menekülés a végesség elől. („objektív” itt filozófiai értelemben értendő, hogy valami egy az egyben megfelel a valóságnak metafizikai értelemben, és egész biztos, hogy soha nem fog változni. Ha „objektivitás” alatt csak annyi értünk, hogy nagyon alaposan körüljártok a kérdést, és ez tűnik a legjobb megoldásnak jelenleg, akkor nincsen a kifejezéssel problémám.) A tudományok sikerei önmagukért beszélnek, érdekes lehet bizonyos kérdésekről „filozofikusabban” elgondolkodni, például Tim Maudlin két kötetes „Philosophy of Physics” című könyve szerintem nagyon érdekes olvasmány, ami segít megérteni a fizikai elméleteket. (Itt nyilván feltételezem, hogy a filozófus érti, amiről beszél, és nem csak ezoterikus hókuszpókuszra használja a fizikát, amit igazából nem ért.) De nincs szükség és nem is lehet a fizikát filozófiailag megalapozni, szerintem ez ma már nem egy vitatott állítás.

Morális, etikai vagy politikai eszmék tekintetében is egyetértek Rorty-val amikor azt mondja például, hogy a demokrácia az eddigi legjobb ötlet, egy állam működtetésére, de ez egy történelmi szerencse, hogy így alakult, és nem mondjuk, az emberi természet mélyebb megértéséből adódik. A demokrácia működik, a világot sokkal jobbá tette, én nem nagyon látom, ezt hogyan lehetne elvitatni, és ha ez nem elég érv mellette, akkor nem tudom, mi lenne jobb.

A másik kapcsoló vonal a személyes politikai meggyőződésem. Mindig is baloldalinak gondoltam magam, szóval ez megint egy pont, ami közös Rorty és köztem. De szintén húszon éves koromra rájöttem, hogy a politikai nézeteimet nem tudom igazán jól megvédeni, és ezért elkezdtem foglalkozni a politikával és a közgazdaságtannal. Ezen a területen Pogátsa Zoltán írásai segítettek nekem a legtöbbet eligazodni.

[paoloferrario]

Antony Beevor, Russia 1917-1921. Rivoluzione e guerra civile, Rizzoli, 2022

scheda dell’editore: https://www.libreriarizzoli.it/…/eai978881716463/ Nel 1917, dopo il crollo dell’impero zarista di Nicola II e la presa del potere da parte dei bolscevichi guidati da Lenin e Trockij, la Russia piomba nel caos. Il governo provvisorio si rivela incapace di tenere le redini del Paese, il quale, per i successivi quattro anni, è insanguinato da una devastante guerra civile che…

[lamilanomagazine]

Lavrov accusa la Nato di voler 'combattere' in Ucraina in quanto 'l'Alleanza ha dimostrato di non voler fermare le ostilità'

Lavrov accusa la Nato di voler 'combattere' in Ucraina in quanto 'l'Alleanza ha dimostrato di non voler fermare le ostilità' Il ministro degli Esteri russo, Sergei Lavrov, ha accusato la Nato di voler "combattere" in Ucraina in quanto l'Alleanza ha dimostrato di non voler fermare le ostilità. Durante la sua visita ufficiale a Minsk, in Bielorussia, Lavrov ha sottolineato che "per bocca" del segretario generale della Nato, Jens Stolteberg, Mosca sa che gli alleati dell'Ucraina "sono contrari al 'congelamento', come si suol dire, del conflitto in Ucraina". "Quindi vogliono combattere. Bene, lasciamoli combattere. Siamo pronti per questo", ha proseguito Lavrov, che ha incontrato il presidente bielorusso Alexander Lukashenko e gli omologhi dei Paesi che compongono l'Organizzazione del trattato di sicurezza collettiva. Lavrov, citato dall'agenzia Interfax, ha assicurato che la Russia conosce gli obiettivi della Nato in Ucraina da "molto tempo" e che ora cerca di metterli in pratica. "Allo stesso tempo dichiarano che non stanno conducendo una guerra contro la Russia", ma "riconoscono che se non avessero fornito armi al regime di Kiev, tutto sarebbe finito - ha detto - Questo è un riconoscimento de facto che sono un partecipante diretto alla dichiarata guerra ibrida contro la Russia". Un “villaggio americano” alle porte di Mosca, dove ospitare i fan occidentali di Putin desiderosi di trasferirsi in Russia. È il nuovo progetto a cui sta lavorando il regime e che è stato presentato in questi giorni su Izvestija, il quotidiano controllato da Gazprom e megafono del Cremlino. “Decine di migliaia di cittadini dei paesi a noi ostili dell’Europa, della Nato e degli Stati Uniti stanno per trasferirsi in Russia e sono pronti ad adottare tutte le misure necessarie. Non hanno origini russe ma pensano che la Russia sia un’arca di tranquillità e decenza, dove vivere e far crescere i propri figli secondo i valori umani più tradizionali”. L’annuncio è venuto da Evgenij Primakov - nipote omonimo di colui che negli anni di Eltsin fu ministro degli Esteri e capo del governo, alfiere di un maggior protagonismo internazionale della Russia e poi influente consigliere di Putin - che oggi dirige l’agenzia governativa Rossotrudnichestvo. Formalmente dedicata alla “cooperazione umanitaria internazionale” e in particolare “ai compatrioti che vivono all’estero”, l’agenzia è in realtà erede diretta di quella che ai tempi dell’Urss fu la Voks, la celebre “Associazione sovietica per i legami culturali con l’estero”. Attraverso la Voks, fondata quasi un secolo fa dalla sorella di Trockij e moglie di Kamenev, passava il coordinamento delle tante “società di amicizia con l’Urss” diffuse in Occidente e la realizzazione dei bollettini di propaganda sovietica da distribuire ovunque nel mondo. Ma anche e soprattutto la cura - tra contatti, prebende, ospitalità e vigilanza quotidiana - degli intellettuali occidentali che venivano invitati a visitare la “patria del socialismo”: quei “pellegrini politici”, nella definizione di Paul Hollander, che in buona o cattiva fede prestavano nome e credibilità alla diffusione delle falsità sovietiche oltre la cortina di ferro. Ossessionato dal sogno di ricostruire la potenza perduta, Putin torna quindi ad utilizzare gli strumenti che furono dell’Urss. Non solo quelli di repressione politica e sopraffazione militare, ma anche quelli che ieri facevano leva sulla più classica propaganda e che oggi integrano e allargano la strategia della “guerra ibrida” già teorizzata da Valerij Gerasimov, da gennaio al comando dell’invasione russa in Ucraina.... #notizie #news #breakingnews #cronaca #politica #eventi #sport #moda Read the full article

[drakvuf]

Trockij állt közöttük eredetileg

Rogán Antal büdös? Mert Varga Mihály kihagyott egy laza fél métert mellette

[rpd-projects]

Lettere a Valentinov Gabriele Frasca testo, voce Roberto Paci Dalò musica, clarinetti, voce, live electronics Co-produzione Giardini Pensili e Galleria Nazionale dell’Umbria Le Lettere a Valentinov nascono intorno a un’interrogazione: com’è accaduto che un secolo iniziato con l’inerzia progressiva delle rivoluzioni sia culminato nella restaurazione di una società ferocemente iniqua e diseguale? E che ruolo hanno in questo scivolamento le pandemie? Gabriele Frasca risponde indagando non poche “rime della storia”, e fra tutte quella che lega l’epidemia di spagnola di un secolo fa, arrivata a falcidiare l’Europa e il pianeta insieme alla prima guerra mondiale, a quella in corso.Mettendo a risuonare l’offensiva di primavera e un articolo di Pasolini del 1974, le purghe staliniste e la corsa allo spazio, i fatti del 1977 e una zarzuela di José Serrano Simeón, un sogno inquieto di Trockij e l’incubo prossimo al risveglio di Philip K. Dick, Frasca descrive un mondo che era già in quarantena prima che ce ne accorgessimo. Frasca e Paci Dalò hanno creato un concerto scenico dove parole e musica sono avviluppate e complici creando un contrappunto di senso. Frammenti dell’opera sono stati presentati in anteprima all’Angelo Mai di Roma; prima assoluta il 1 settembre 2022 alla Galleria Nazionale dell’Umbria, Perugia. Lettere a Valentinov è pubblicato da Luca Sossella editore.

[foulchildtiger]

Ukrajna és Kazária                  

A ma Ukrajnának nevezett terület egykor a Kazár/Cazár Királyság szíve volt. Ez a királyság nagyrészt ismeretlen volt a lakosság számára egészen addig, amíg Arthur Koestler meg nem írt a történetéről 1976-os The Thirteenth Tribe című könyvében .

Koestler zsidó regényíró és történész volt, akit lenyűgözött saját, kazár származása.

https://en.wikipedia.org/wiki/Arthur_Koestler

A  tizenharmadik törzsben  (1976) Koestler olyan elméletet terjesztett elő, amely szerint az  askenázi zsidók  nem az ókori izraeliták leszármazottai, hanem a  kazárok ,   a  kaukázusi török ​​nép ,  amely a 8. században áttért a judaizmusra, majd később nyugatra kényszerítették. Koestler azzal érvelt, hogy annak bizonyítása, hogy az askenázi zsidóknak nincs biológiai kapcsolatuk a bibliai zsidókkal, eltávolítaná az európai  antiszemitizmus faji alapját .

Bár nézetét „elméletnek” nevezik, maga a The Jewish Encyclopedia is támogatja. A IV. kötet első része így kezdődik:

CHAZARS: Török származású nép, amelynek élete és története összefonódik az oroszországi zsidóság történetének legelejével. A chazárok királysága szilárdan megalakult Dél-Oroszország nagy részén, jóval azelőtt, hogy a varangiak megalapították az orosz monarchiát (855)…

Valószínűleg ekkoriban [7. században ] történt, hogy a chazárok chagánja és nagyjai, valamint nagyszámú pogány népe felvette a zsidó vallást.

A Jewish Encyclopedia a továbbiakban a chazárok József királyának Hasdai ibn Shaprutnak, a spanyolországi Cordobában lévő zsidó udvari orvosnak írt leveléből (i.sz. 960) idéz. Joseph Chazar származását nem a héber népre, hanem Chazarra, Togarma hetedik fiára vezeti vissza.

Togarma Askenáz testvére és Gómer fia, Jáfet fia ( 1Mózes 10:2 , 3 ). Maga Gómer – nem tévesztendő össze Hóseás Gómerével – Magóg, Mesek és Tubal testvére volt. Magával Togarmával együtt ezek azok a nevek, amelyek az Ezékiel 38. és 39. fejezetében szerepelnek, ahol azt találjuk, hogy megtámadják Izrael földjét ( Ezékiel 38:3 , 6 ).

A chazárok ma az askenazim néven ismert kelet-európai zsidókat alkotják, akiket Togarma testvéréről neveztek el. Ezékiel Izrael úgynevezett „orosz” inváziójáról szóló próféciája akkor teljesedett be, amikor az orosz zsidók bevándorlás útján meghódították Palesztinát.

Valójában a modern zsidók Júda, Edom és Kazár/Tógarma/Magóg kombinációi. A modern cionizmus valójában Ezékiel 38 , 39 beteljesülése.

Erről a történelemről írtam a Harc az születési jogért című könyv 15. fejezetében .

Történelmi szempontból a kazár királyság maga Oroszország előtt jött létre. Központja a mai Ukrajnának nevezett terület volt, de olyan szomszédos országokat is magában foglalt, mint Kazahsztán. Az oroszok végül meghódították a kazárokat, és bekebelezték földjüket Oroszországba. 1917-ben a kazárok megdöntötték Oroszországot és létrehozták a Szovjetuniót. Ez nem orosz forradalom volt, hanem zsidó forradalom Oroszországban. Ezért küldte a New York-i Lower East Side – a zsidó részleg – az első 256 komisszárt Oroszország irányítására, köztük Leon Bronstein rabbit, aki a Leon Trockij nevet vette fel.

A 70 éves hadifogság után a Szovjetunió elkezdett összeomlani és szétesni. A szocialista köztársaságok viszonylag függetlenek lettek, köztük Ukrajna is. Ezzel elérkeztünk a jelenlegi konfliktushoz, ahol Oroszország ismét megdönti a kazár erődítményt.

Ben Fulford elég hangosan kijelentette, hogy a jelenlegi Mélyállamot „a kazár maffia” irányítja. Fulford, mivel maga is zsidó, különbséget tesz a hagyományos judaizmus és a világzsidóság kazár-cionista része között. Ha a zsidóság faji vagy genealógiai kérdés, akkor könnyebben meg lehetne különböztetni a két csoportot. Ha azonban a zsidóság vallás kérdése, akkor ez magában a judaizmuson belüli felekezeti hovatartozás kérdése. A zsidók régóta vitatkoznak azon, hogyan határozzák meg a zsidót, és én nem kívánok ebbe a vitába belekeveredni.

A lényeg az, hogy Ukrajna az elmúlt években a Deep State központjává vált a pénzmosás, a bankügy, a gyermekkereskedelem és a korrupció sok más formájának területén. Világosnak tűnik, hogy a kazárok megpróbálták visszaállítani az eredeti Kazár Királyságot Ukrajnában. A Kazahsztán elfoglalására irányuló közelmúltbeli kísérlet, amely kudarcot vallott, valójában egy kísérlet volt a Mélyállam területének a Kazár Királyság eredeti határaira való kiterjesztésére. Oroszország közbelépett, és megakadályozta, hogy ez a puccs sikerrel járjon.

https://www.theglobeandmail.com/world/article-thousands-of-russian-troops-descend-on-kazakhstan-following-deadly/

A kazahsztáni puccskísérletet a jelenlegi ukrajnai háború előfutárának kell tekinteni. Tudnunk kell az Oroszország és Kazária közötti hosszú történelmi konfliktusról is. Putyin jól ismeri ezt a történelmet. Az orosz ortodox egyház tagjaként Putyinnak más indítéka is van. Kijev az orosz ortodox egyház szülőhelye a kijevi nagyherceg i.sz. 988-as megtérésével, ezért Kijevnek nagy vallási jelentősége van Putyin számára, aki a hit védelmezőjének tartja magát.

2014-ben az Egyesült Államok külügyminisztériuma sikeresen levezényelte a kijevi Maidan-lázadást, és lényegében saját használatra elfoglalta az országot. Hunter Biden helyet kapott a Burisma gáztársaság igazgatótanácsában, így havi 83 333 dollárt kaphat egy kidolgozott kifizetési rendszerben. Nancy Pelosi fia és Mitt Romney fia is fizetett pozíciót kapott. Ekkor kezdődött az igazi korrupció.

https://www.thegatewaypundit.com/2022/02/breaking-exclusive-bidens-ukrainian-blood-money-us-government-mainstream-media-hid-public/

Az Egyesült Államok kormánya ezután szorgalmazta, hogy Ukrajnát bevegye a NATO-ba. Néhány hónappal ezelőtt arról kezdtek beszélni, hogy nukleáris fegyvereket helyeznek el Ukrajnában – mindez Oroszország ellen irányult. Ez a fenyegetés elkerülhetetlenné tette, hogy Oroszország ugyanúgy reagáljon, mint az Egyesült Államok az 1960-as kubai rakétaválságra.

Nemzetbiztonsági szempontból senki sem akar nukleáris rakétákat a határain. Fő érdeklődésünk természetesen az, hogy hogyan tekintsük ezt bibliai és prófétai szempontból. Ezékiel 38. és 39. fejezete egy évszázaddal ezelőtt beteljesedett, és most látjuk a Góg-Magóg háború végét látjuk. A legtöbb keresztény próféciatanító, mivel nem ismeri a kazár tényezőt, még mindig Izrael jövőbeli orosz invázióját keresi. Ezért a próféciatanítók lehetetlennek találják, hogy b��rmi szépet mondjanak magáról Oroszországról. De sok prófécia született arról is, hogy Oroszország megmenti a világot. Kitől? Természetesen a Deep State-ből.

Érdekes, hogy az izraeli állam nem volt hajlandó elítélni Oroszország ukrajnai invázióját.

https://news.yahoo.com/u-protests-israels-refusal-back-221006922.html

Fulford ezt annak bizonyítékának tekinti, hogy maga Izrael nemzete felszabadult „a kazár maffia” alól. Természetesen az Egyesült Államok kormánya ezt árulásnak tartja. Az Oroszországot elítélő ENSZ-határozatnak mindenesetre esélye sem volt az elfogadásra, mert Oroszország azonnal megvétózta.

[pastrufazio]

L’indice delle cimici

Una delle poche intuizioni economiche di Trockij la si trova in 1905, libro del 1922, dove parla del tentativo rivoluzionario di quell’anno in Russia. Ed è quello che Amadeo Bordiga chiama, con il suo solito sarcasmo, “l’indice delle cimici”. Nello descrivere la condizione dei contadini in Russia Chingarev, deputato della Duma citato da Trockij, constata che “tra i contadini senza terra del governatorato di Voronesch non trovò mai cimici, mentre nelle altre categorie della popolazione la quantità di cimici nelle isbe è in proporzioni al benessere delle famiglie”. Commenta Bordiga: “Quelle graziose bestiole hanno bisogno di un minimum termico e di rinvenire in giro minimi rimasugli dei cibi: dove la miseria sociale del nobile animale uomo, re della natura, passa un certo limite, il gelo e l’inedia le hanno sterminate tutte”. Per motivi che non sto a raccontare non poche case di Pastrufazio sono infestate da cimici e blatte. Non c’è dubbio che quanto a benessere Mediolanum dice la sua. Sarà forse per questo che è diventata la roccaforte del PD.