#Megnézni

[kertikavics]

Kicsit korai de boldog eloszulinapot Van Gogh!

[fnaf-400]

[fagcrisis]

lmao figyeld a ruminit a pók közben

[ankela]

re: fekete pont: the trout population will be affected

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") c��mű filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[mirabellomonferrato]

A vénasszonyok azok vénasszonyok

Felöltöttem a legszebb diszkrét sminkemet, egy normális felsőt hosszú szoknyával, megfésülködtem, szóval talpig úrinőnek öltöztem és becsattogtam a Mirabelloi önkormányzatba. De előtte összeírtam a kérdéseimet. Lefordítottam olaszra, a szöveget szépen lemásoltam egy papírra (3 A/5 oldal lett :D) fogtam a dokumentumokat és elindultam a harcba. Mosolyogva fogadtak majd amikor elolvasták a papírt, az egyik nő megkérdezte, hogy beszélek-e olaszul. A papírra oda volt írva, hogy nem beszélek olaszul. Az is oda volt írva, hogy szeretnék egy e-mail címet, ahova elküldhetem a kérdéseimet (adó, szemétszállítás, hulladékkezelés, stb) mert azt le tudom fordítani. Erre elkezdett olaszul hadarni, hogy ha nem beszélek olaszul, akkor milyen nyelven akarom, hogy válaszoljon? Angolul se beszéltek (én se nagyon, de amikor muszáj, megértetem magam), úgyhogy az egyik nagyon dühösen otthagyott. A fordítóprogramot a másik se ismerte, még a nevét se, de annak végül legalább azt el tudtam magyarázni, hogy adjon egy e-mail címet. Megmondom őszintén, rohadt szarul éreztem magam utána. Eddig mindenki kedves volt, készséges, tényleg azt hittem, hogy pont egy ilyen picsányi hivatalban, amikor az az első kérdésem, hogy mennyi helyi adót kell fizetni, itt pláne segítőkészek lesznek. De nem. Én amúgy magasról leszarom, hogy ők mik lesznek, majd 10 év alatt megszoknak, nekem nem kell, hogy szeressenek. Én úgyis mosolygok mindenkire, majd megtörnek. :)

A házban kicsit véstünk, most főleg B. Én meg rohangáltam le-föl. Van egy listám a házzal kapcsolatban. Most azokon megyek végig amikor ott vagyok. Hol megy az ez meg az? Megnézem. Lefotózom. Hol van az akármi. Megnézem, lefotózom. Stb, stb. Mindenről fotókat csinálok, mert az egész felújítástervezést Magyarországon fogom csinálni és nem tudok átszaladgálni Mirabelloba megnézni ezeket. A homlokzat nem attól a csőtől ázik, amit gondoltunk. Ez a víz rész annyira bonyolulttá vált és annyit beszélgettünk róla, hogy már erőm sincs leírni. Olasz megoldást ajánlottam, hagyjuk a picsába. Verjük le a vakolatot, vakoljuk újra, majd 5-10 év múlva meglátjuk mi lett. Szóval odázzuk el a problémát. Plusz, hátha a bejövő vízcső áthelyezése majd megoldja a dolgot. Holnap maradunk pihenni a szálláson, mert elfáradtam, lehangol az eső is (egy hete esik), a többiek is, hogy az összes kétségüket rámzúdítják, mintha nem lenne elég a saját összes kétségem. Nyugtatgatom meg bíztatom őket. Elintézem. Kitalálom. Meglesz. Meg tudom csinálni. Azt is. Majd megnézem. Megkérdezem. utánajárok. Igen, beköttetem. stb, stb. Az a szerencsém, hogy engem meg a tumblisok bíztatnak, mert különben szarrá törnék a problémázásuktól. Hétfőn még egy utolsó vésés (egy vízvezeték folytatását meg kell keresnünk) azrán egy utolsó szemle, videó, aztán kedden hazaindulunk. Akartunk még menni Torinoba, de esőben nem jó semmise, Torino meg itt lesz tavasszal is meg tovább. :)

Szeretem ezt a házat. Amikor senki nincs a közelemben, szoktam neki beszélni. Muszáj bolondnak lenni. Attól ízesebb az élet.

Fotó egy nagyon szép vízszintesen menő esővízelvezető cső belsejéről, ami TALÁN el van törve? Ha el van törve, áztathatja-e ez a házat? (Olaszországban az esővizet többnyire bevezetik a csatornákba, nem úgy mint nálunk, hogy csak dől ki a földre. Ez a cső a homlokzat előtt folyik bele egy kicsike derítőbe és onnan folyik tovább. A derítőből fotóztam be a csőbe)

[kepeslajoska]

Orbán Viktor csütörtökön három csatában vesz részt Brüsszelben. Érdemes megnézni ahogy vidáman, felhőtlenül vonulnak a közös fotózkodásra és ahogy Európa DNS-e mintha ott sem lenne, senki nem vesz róla tudomást, rá se néznek, ő itt csak levegőt rontja, meg országunk becsületét tiporja sárba.

[kavekkozt]

A TID a nemzetközi evezős Duna túra, Ingolstadtból kb a torkolatig. Minden szakaszt helyi evezősök szerveznek, bárhol lehet csatlakozni. Hozod a hajód, minden este hatkor van vacsora, közösen van a szállás (nem mindenhol van rendes kemping hanem helyi önkormányzatokkal kell ledumálni, hol lehet felverni 40-60 sátrat). Még a zsilipelés közös, megvan hogy mikor kell odaérni, hogy kinyissák nekünk.

Apa idén az osztrák szakasztól csinálja Budapestig, én is csatlakoztam kicsit több mint 100 kilométerre, nem mintha nem lennék már így is nagyon fáradt a nyaralás után, hanem mert amikor utoljára hívott, nem akartam emiatt hazarepülni, de mondta a feleségem, hogy még hány évig hív apád evezni?! Úgyhogy inkább visszaköltöztünk Európába és muszáj evezni menni. Apa + két éppen ráérő tesó + én, rajtunk kívül szinte senki más nincs túra kenuval persze.

Én péntek-szombat-vasárnapra csatlakoztam, pont jó helyen volt a kemping, mondjuk délelőtt 10 előtt így is utaztam már villamos/metró/vonat/busz/HAJÓN.

Az első nap Aggsbach-Mautner csodás volt, csak 23 km, volt időnk kiszállni és felmászni egy hegyre megnézni a romot.al Csak a cruise-okat kellett kerülgetni egész Wachauban.

Alig várom, hogy hogy megyek vissza legközelebb. Bringán?

A kemping nem igazi kemping volt, úgyhogy egy helyi általános iskolában kellett zuhanyozni, ahol a férfi meg a női öltöző is ugyanabba a zuhanyzóba nyílt, ahol se kabinok, se függöny, semmi.

Az osztrák szervezők mondták, hogy a TID-nek mindig szívesen odaadják a partot mert nagyon jó táborozók, és tényleg - mi bontottunk sátrat kb utoljára, és mintha sosem lett volna ott majdnem 100 ember. Főleg német nyugdíjasok vannak amúgy, de van hajó új-zélandi zászlóval, meg van egy csávó két 7-9 éves forma kislánnyal. Este azt élveztem legjobban, hogy teljesen sötét volt a tábor, senki nem gyújtott zseblámpát, max a sátorban. Ha ki kellett menni, holdfényben/csillagfényben ment mindenki.

A mai szakasz viszont nagyon gyilkos volt, nem bánok egy kis kihívást, de nagyon lelassult a folyó, a folyami térkép szerint 1 km/h-nál is kisebb a sodrás, cserébe szembeszél, tűző nap. Ha abbahagyjuk az evezést, elkezdünk visszafelé menni, nem lehet csak csorogni.

A kései indulás miatt meg kellett húzni, hogy odaérjünk a zsiliphez, a táv is nagyon nagy volt (43km).

Óriási zsilip, legalább 15m volt a szint. Szerencsére késett egy 20 percet, különben nem értünk volna oda. A várakozás ideje alatt előkerül a szájharmonika valahol.

Aztán a nap további része ugyanilyen volt, azzal megspékelve, hogy a naptej megolvadt a homlokomon és belefolyt a szemembe. A Dr Kelen eléggé csíp amúgy.

Tullnban óriási kempingben van a szállás, fura azért a lakókocsik közé sátrat verni, de értékelem a zuhanyzót.

Holnap a Donauinselen van a vége (nekem), kb ugyanezt ígérik, mint mára. Szenvedés és verejték.

Most ez ennyi, de szívesen megcsinálnám egyszer a teljeset.

[hunblarity]

Emlékeztek még a nagy magyar tumbli crush térképre? Én már nem! Úgyhogy itt az ideje megnézni mi változott, és mi a helyzet 2023-ban!

Gyors definíciók amiket úgyse olvastok el, hogy aztán reblogoljátok az egészet, hogy "fogalmam sincs ez mit jelent, hát miért nem magyaráztad el te seggfej":

Ha reblogolsz valakitől valamit ÉS szöveges kommentet is írsz a reblogba, akkor kapsz az illetőtől egy pontot

Akivel szemben aa legtöbb pontod van, az a crush-od!

Ha két ember egymás legnagyobb crush-jai, akkor ők egy szerelmi háremköztársaságot alkotnak.

Mindenki más aki ezek után az illetők után vágyik (vagy olyan után, aki ezek után az illetők után vágyik, stb.) az ezen köztársaság lakója!

A 2021-es adatok alapján a legnagyobb országok az alábbiak voltak:

pajjorimre-valogataskazi alá tartozott a blogok 32.71%-a

tallianmiklos-szopiszuri a blogok 8.1%-ával második

sztupy-dukeofedinburgh 6.37%-al harmadik

vampirpillango-algebraicvarietyshow 4.49%-al negyedik

mspepperpotts-e52711 pedig 2.4%-al az ötödik lett

(a többieket itt meg lehet nézni)

Vajon @pajjorimre továbbra is vezető helyen van? Történtek nagy szakítások az elmúlt két évben? A hajtás után minden kiderül!

A legnagyobb változás, hogy a TINITUMBLI szekció függetlenedett a pajjor-kazi párosról és külön országot alkottak. Nem is kicsit, övék a blogok 18.35%-a, fuckin-feelings vezetésével!

A tinitumbli ország elég nagy lett, több nagyobb központot is tudhat magáénak, a főváros mindenképp fuckin-feelings:

A déli határt őrzi boldog-vagyok-el-ne-hidd

Nyugati irányba nem-fogadott-hivas-on keresztül vezet az út

Az északi határvidéket pedig ker-a-lany őriz

(keleten nincs semmi nagyobb település, gondolom ilyen sorsod borsod zombitanya az egész vagy hasonló)

A pajjor-kazi páros a második, a blogok 11.71%-át továbbra is maguk mögött tudják azért:

Harmadik helyen történt egy kis dráma! Óriási szakítás, tallianmiklos legnagyobb szerelme már nem szopiszuri, hanem ko1azer0! Kettejüké a blogok 4.24%-a

Negyedik helyre csúszott a skót kirendeltségű sztupy-dukeofedinburgh páros 3.38%-al:

Ötödik helyen pedig algebraicvarietyshow-vampirpillango 3.25%-al

Hatodik helyen még említésre méltó, hogy akurvaanyadatbutters is rájött, hogy pajjorimre egy plátói szerelem, és lecserélte otthonzulles-re! Így kettejük szintén új országot alapítottak, egyből a blogok 2.79%-ával!

A további versenyzők:

almodozoangyal818-vercseppekazesoben 1.98%

kozimacanto-tryagain 1.97%

ahmedvanessa-weneedtotalkrightnow 1.84%

e52711-mspepperpotts 1.59%

rpszt & b-eton-loofie 1.56%

megyematricashazmester-xerxesz 1.39%

kosullo2-martonbede 1.37%

magnusheron-redblek 1.23%

Ha kíváncsi vagy melyik országba tartozol katt a fenti térképre, aztán keresd meg magad, és kövesd a nyilakat addig amíg el nem jutsz valakihez, akik piros nyíllal vannak jelölve, ők az uralkodóid! Van kereső is, hogy ez könnyebb legyen neked, de kicsit eldugtam.

[troger]

a Dunánál

nőttem fel, a Duna gyermeke voltam gyerekként és maradtam azóta is

a Duna az, ahova hazamegyek, amikor magyarországra megyek

többször meglátogattam Regensburgban, egyszer hajóval is: már ott is hihetetlenül kicsi folyó a budapesti Dunához képest

ma pedig megajándékoztam magam egy gyerekkori vágyam megvalósításával, amit sok évre igazából el is felejtettem

5-6 éves koromban mesélte nagyapám a szentendrei Dunánál, hogy a fekete-erdőben ered, és a fekete-tengerbe folyik bele. nem tudtam elképzelni, hogyan ered egy ilyen hatalmas folyó, ami egyszer majdnem el is nyelt, de a nagyapám mellettem volt, és kihúzott, mielőtt mélyebbre merülhetem volna, egy egyszerű hegyi forrásból

ma végre elmentem megnézni, hol ered a Folyóm:

gyerek-én kimondhatatlanul hálás a felnőtt-énnek, kicsit be is sírtak mindketten 🥲

aztán rámeditáltam itt a kerekben, ahogy egy vagyok a folyóval, és lefolyok a deltáig 🙏

tldr: valósítsam meg a többi vágyamat is, amíg képes vagyok rá

[kaoszkutato]

június 27

"Vlagyimir Putyin nem háborús bűnös" - jelentette ki Orbán Viktor a június 27-én a német Bildben megjelent interjújában.

Legyen itt egy történet aznapról.

Ő itt Victoria Amelina, ukrán író, az ukrán PEN tagja, a New York nevű kis ukrán település táblája előtt, ahol megalapította a New York-i Irodalmi Fesztivált.

A háború miatt az ő élete is felfordult. Az ukrán költők képeivel díszített táskájával a vállán itt éppen nem egy irodalmi rendezvényre indult, hanem megnézni és megörökíteni az oroszok által bombázott Harkivot. Belefogott egy könyvbe, melyben az oroszok háborús bűneit dokumentálta.

Ennek a munkának a során fedezte fel az oroszok által elhurcolt és meggyilkolt Volodymyr Vakulenko naplóját. Vakulenko költő, gyerekkönyvíró volt, egy 14 éves fia maradt árván. Június 22-én részt vett naplóból készült könyv bemutatóján, melynek ő írta az előszavát.

Június 24-én egy kijevi művészeti esten olvasott fel költeményeket.

Június 27-én kolumbiai írók és újságírók csoportjával felkeresték a felszabadított Kapytolivkét, ahonnan Vakulenkót elhurcolták. A képen a kis falu könyvtárosát éppen a kolumbiai író, Héctor Abad Faciolince köszönti. Ahogy a képet készítő Victoria a bejegyzésében írta: "It feels like a solidarity hug from America Latina for Ukraine 💛💙".

Aznap este beültek egy étterembe. Kramatorszkban. Pizzázni. Igen, abba az étterembe, amit az oroszok rakétával támadtak meg.

Tegnap este jelentették be, hogy hiába küzdöttek Victoria életéért, meghalt.

Egy 12 éves kisfiú maradt árván utána, akivel ősszel terveztek Párizsba költözni a Columbia University ösztöndíjával.

Julia és Anna Akszencsenkó, a mindössze 14 éves ikerpár is az áldozatok között volt. „Egy orosz rakéta megállította két angyal szívének dobbanását" - írta róluk megemlékezésében a város önkormányzata.

Ezek pedig honfitársaink kommentjei egy magyar nyelvű orosz propaganda-oldalon a rakétatámadásról szóló bejegyzés alatt.

Biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktor a pokol tüzén fog elégni, és remélem, hogy oda is ugyanúgy tömegek fogják követni, ahogyan a nagygyűléseire is.

[csakszavak]

“Miért olyan fontos neked megnézni a napfelkeltét?”

- Mert akkor is felkelt értem, és beragyogta a napomat, amikor én legszívesebben meghaltam volna.

[samott]

Érdemes ám a videót is megnézni, mert nem csak szép, okos is.

[diogenesz2020portugal]

Szia! Ne haragudj, h ismeretlenül zaklatlak, de hétfőn Lisszabonba megyek a családommal, és szeretnélek megkérdezni, szted mi az amit feltétlen látni kell/ki kell próbálni/meg kell kóstolni stb. Lesz velem egy 7 éves, szóval ezt is figyelembe véve 😀 Nagyon köszönöm!

Olá @vedernagyur!

Én azt szoktam mondani, hogy Lisszabonban eltévedni a legjobb. Alfama bája felejthetetlen, számomra roppant kedves kis utcákkal rendelkezik. A Bairro Alto ugyanez, nappal teljesen más, mint éjszaka. Napközben szinte kihaltak az utcák, este viszont megtelik élettel (bár egy új szabályozás szerint este 11 után nem lehet az utcán inni). Ahol mi szeretünk enni, az a túlparton van, Casilhas-ban, ahová komppal lehet átmenni. Mindjárt a casilhasi kompállomás mellett jobbra van egy olyan étterem, amit jobbára helyiek látogatnak. Ennek megfelelően elég szakadtnak néz ki, de az ételek - ha szeretitek a tengeri herkentyűket - nagyon finomak. Én soha nem hagyom ki a hallevest, ami szerintem utolérhetetlen. Az adagok bőségesek. A halleves sajnos nem. Az étterem neve Restaurante de Farol (https://www.restaurantefarol.com/) Cascais-ba HÉV-vel lehet kimenni (a Cais do Sodré-ról indul) a végállomáson kell leszállni. A két kicsi strandja nagyon cuki (az egyik az állomás közelében található, a másikhoz, ahol egy óriáskerék is van, kicsit sétálni kell. Onnan érdemes kicsit tovább is menni, Van egy kedves kis öböl egy világítótoronnyal, remek fotótéma. Még messzebb a part mentén telálható a Boca do Inferno (a Pokol Szája), ahol nagy hullámok esetén szintén szép képeket lehet készíteni. Cascais-ból autóbusszal lehet továbbmenni Cabo da Roca-hoz (a kontinens legnyugatibb pontjához), ahol a nagy semmit lehet megtekinteni, de én imádom. Kb. fél órás buszút, a baloldalon érdemes ülni, gyönyörű onnan az óceán. Alfama-t is érdemes megnézni, itt két szép kilátó is van egymás mellett: a Miradouro de Portas do Sol és a Miradouro da Santa Luzia. Pompás kilátás nyílik a folyóra. A Cais do Sodré-n található a Time Out (az egyik fele piac, a másik sok kis étterem egy nagy közös evőhellyel. Itt kapható a város egyik legjobb fagyija is. Én a bazsalikomosat szeretem a legjobban. Híres hely még Belém, ahol a Torre de Belém, a Padrão dos Descobrimentos (Felfedezők emlékműve), a Mosteiro dos Jerónimos található, az utóbbitól nincs messze a Pastéis de Belém cukrászda, ahol az ikonikus süteményt lehet megkóstolni. Sintra is kihagyhatatlan az útikönyvek szerint, sok park és palota van ott. Az én kedvencem a lenti, 1000 éves alapokon álló régi királyi palota (Palácio Nacional de Sintra). Ha strandolni van kedvetek, megtehetitek Cascaisban, ahol védett öböl van, alig hullámzik az óceán. Ha nagy hullámokat szeretnétek, akkor Costa da Caparica lehet a célpont. Igaz, ilyenkor a víz még hideg, most 17 fokos.

Még 2 fontos dolog:

1. Mindenképpen érdemes kényelmes cipőben jönni.

2. A repülőtéren, ha lementek a metróba, odalent lehet "jegyet" váltani. Itt elektronikus jegyek vannak, értelemszerű lesz, hogy hol kell érvényesíteni. A metróból kijönni a jegy használatával lehet (ilyenkor természetesen nem von le pénzt). Nektek a Zapping-ot ajánlanám, azzal nem kell figyelnetek, hol ér véget az ún. belváros, és kb. 50 km-es körben bárhova jó. Annyival töltitek fel, amennyivel akarjátok. Egy út kicsit több, mint 1,60 euró. A metróról-metróra való átszállásnál nem kell külön érvényesíteni, nagyjából egy órás utazásra érvényes. Van ugyan Lisboa Card is, de az 24 órára 27 euróba kerül, igaz, pár múzeumba ingyenes belépést biztosít, de gőzöm sincs melyikbe lehet bemenni vele. 72 órára 54 euró.

[mirabellomonferrato]

Na, már mindjárt

folytatódik a történet, mert 11-én indulunk, és két hetet kint leszek, ha nem is a házban, mert nem sikerült még visszaköttetni a villanyt, bár folyamatban van, de megyünk szerelni meg kicsit Torinóba meg kicsit ahova eszünkbe jut. Mert amúgy nekem ez a két hét a szabim most. Úgyhogy, ha van valakinek ötlete, mit érdemes megnézni Alessandria -- Torinó vonalon, az mondja bátran! Milánóba most nincs kedvem bemenni. Majd tavasszal, vonattal inkább.

Ha lett volna villany, víz akkor sincs, az a két hetünk nagy projektje, hogy valahogy vizet intézzünk, hogy tavasszal már nem kelljen szállást bérelni. A tervem az, hogy próbálok videózni, amiben nem vagyok valami jó, nyugodtan ki lehet röhögni, de életem két legszuperebb, videóra való élményét sem sikerült megörökíteni, mert az indítás és megállítás gombokat, hát, nem kezeltem okosan. :D Úgyhogy lehet, hogy kiröhögtetem magam a szomszédokkal és lesz vagy három "most először" felveszem a házat próbálkozás :D :D Amit akartam még mesélni, hogy volt a Lidlben akciósan vésőkalapács. 45 helyett nem akarok hazudni, nem emlékszem pontosan de huszonezerért. Úgy döntöttem kell az, falatbontani, kőlapot felszedni, betonudvart bontani. Megvettem. Persze kicsomagoltam a boltban, baszki, megemelni alig tudom, jó lesz, ez nem törik ketté. Haverbarátnak mesélem, neki is kell. De aztán úgy döntött, hogy akciós a Bosch a valahol, ő olyat vesz, kétszer annyiért. Oké, ő dolga. Most rájött, hogy az övében egy darab véső vagy fúró nincs, azt vehet külön. És ezek a maxosak, nem olyan olcsók. (ide beteszek egy önelégült vigyort. Képzeljétek el. :D) Aztán olvastam az értékelésekben, hogy vigyázni kell mert "túl erős", ha fúrás közben megszorul a fúrószár a kezed tekeri ki. :o Múltkor egy fűrészgépről mondta valaki, hogy a pasi nem fogta elég keményen, megpattant valamin és szétvágta az arcát. Szóval lett egy új kihívás: túlélni a felújítást :D

Hamarosan jönnek az új, feltehetőleg mulatságos bejegyzések a kínjaimról meg az örömeimről! :) :)

Kéne venne vagy egy új telefont vagy egy akciókamerát, mert ennél a mobilnál egy palacsintasütővel is jobb felvételeket lehet készíteni. Csakhát, sajnálom rá a lóvét, mert kell a felújításba. Érted? 100 e Ft, az 10 nm teraszburkolat! Közben meg ezek soha meg nem ismétlődő dolgok. na, majd meglátom.