#Ifjúsági

[prologusblog]

Axie Oh: A lány, aki a tenger alá esett

„A végzet nem téved. Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja. A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy…

[lobo1tomia]

Petrovácz István: Nevelem a családom - a 233. epizód

Előző két adásunkban rövid kitérőt tettünk és arról beszélgettünk, hogy mit néztünk és olvastunk a közelmúltban, most pedig visszatérünk idei nagy témánkhoz, a pöttyös és csíkos könyvekhez. Mostani választásunk egy pöttyös könyv volt, Petrovácz István Nevelem a családom című kötete, amelyet kivételesen Brigi már ismert, Tünde viszont nem. Az adásból kiderül, hogy kiállta-e ez a regény az idő…

[dedibelyegei]

Egyből a földgolyó másik felére utazunk, annak is egy aránylag kicsi és eldugott szegletébe, Új-Kaledóniába! Hát ha hallottunk is róla, esetleg be is tudjuk lőni kb. merre van, lássuk be többségünk nem tud túl sokat erről az országról/tengerentúli területről. Így pár sorban ezzel kezdjük, úgyis később is lesz még innen bélyeg, bizonyám!

Új-Kaledónia Franciaország egyik tengerentúli területe, egy nagy és több kisebb szigetből áll, a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától jó 1500 km-re itt:

Nagyjából 280 ezren lakják, 90% Grande Terrén a nagy főszigeten él. Alapvetően három fő népcsoport él itt, az őshonos melanéz kanakok, idetelepült franciák, és egyéb óceániai bevándorlók. Történelmileg klasszikus gyarmati múlttal rendelkezik, nagyjából i.e. 1500 óta élnek itt a melanéz őslakosok. Mindenki békében elhegesztgetett magában a szigeten, némi egyéb polinéz keveredés mellett, egészen 1774-ig amikor ki más, mint a jó öreg James Cook ide is betette lábát (hajóját). Jelenlegi nevét is ő adta a szigetnek, Kaledónia egyébként Skócia latin neve. Eleinte nem volt rossz kapcsolat az érkezők és a bennszülöttek között, de aztán az európaiak által behurcolt betegségek elkezdték tizedelni a helyi népeket, és megromlott a viszony. Ez odaáig eszkalálódott, hogy 1849-ben az egyik törzs egy itt kikötő hajó legénységét megette! Ezután sajnos itt is beköszöntött a rabszolgakereskedelem időszaka, Fidzsire és Queenslandbe hurcolták az embereket az ültetvényekre. A XX. század elején szűnt csak meg a gyakorlat, a rabszolgakereskedők áldozatait nevezék kanakasnak, ez rövidült kanakká, mely aztán az őslakosok összefoglaló neve lett. A sziget egyébként 1853-ban került Franciaország birtokába, III. Napóleon azon törekvései okán, hogy ellensúlyt képezzen a britek ausztrál és új-zélandi gyarmataival szemben. A II. világháborúban aztán az Egyesült Államok épített ki itt erős támaszpontokat a szövetséges hatalmakkal karöltve, a japánokkal szemben, Nouméában - a jelenlegi fővárosban - volt a teljes csendes-óceáni haderő főparancsnoksága. A háború után lényegében továbbra is francia gyarmati sorban maradt a terület, a kanakok jogai és lehetőségei számtalan módon korlátozva voltak, ha nem is olyan kemény apartheid rendszer volt mint Dél-Afrikában, de annak egy enyhébb változata. Ez a '80-as évek közepére vezetett komolyabb forrongásokba, és a '80-as évek végén meg is kezdődik a függetlenedés folyamata, különböző egyezmények kimondják, hogy Új-Kaledónia fokozatosan elválik Franciaországtól, és ez elkerülhetetlen folyamat. Bevezették a külön új-kaledón állampolgárságot, csak ekkor lett az országnak külön zászlaja, címere, ami amúgy nagyon menő:

Ez a folyamat olyannyira szépen haladt, hogy 2018-ban népszavazást tartottak a teljes függetlenedésről, melyen 80%-os részvétel mellett, több mint 56%-al a maradáspártiak győztek. Mivel azonban az eredmény szoros volt, két év múlva megismételték a szavazást, 2020-ban már több mint 85%-os volt a részvétel, és még szorosabb eredmény született: a maradáspártiak győztek, de már csak 53%-al. Így történt tehát, hogy a sziget(ek) még mindig francia terület maradt, bár azokból talán a legfüggetlenebb, jog szerint az egyetlen autonóm francia terület, a gyakorlatban a külügyön, hadügyön, rendőri ügyeken, és valutaügyeken kívül minden más területen teljes a függetlenség a francia államtól. Valószínűsíthető, hogy 10-20 éven belül régi-új teljesen önálló ország születik itt.

A bélyeg a helyi Ifjúsági Kereskedelmi Kamara 10 éves évfordulójára készült 1972-ben. Ez még értelemszerűen teljes francia kontroll alatt alakult, a 'rendszerváltás' óta már nem létezik, rendes saját Kereskedelmi és Iparkamara lett azóta, gondolom Parragh László nélkül hálistennek. A bélyegen látható alak egy 'arany kanak', egy őslakos alakja, mely címeres pajzsot tart, amin a kamara jelképe látható, egy földtérkép - számunkra - sajátos nézetből. A háttér erre reflektál a szélességi körökkel, kék alapon. A bélyeg 12 frankos, és bizony, a mai napig Franciaország tengerentúli területein (kivéve a tengerentúli megyéket), nem történt meg az eurósítás és frankot használnak még most is. Innen Magyarországról könnyen gondolhatnánk, hogy ez biztos egy nagyon értékes bélyeg, de az a helyzet, hogy nem annyira, állapottól függően 0,50-2 euró közt be lehet szerezni. Mivel évfordulóra készült, magányos bélyeg, nem tagja sorozatnak.

[bdpst24]

Nyikos Patrik aranyérmet nyert a Chaine Ifjúsági Szakács Világbajnokságon 

Nyikos Patrik aranyérmet nyert a Chaine Ifjúsági Szakács Világbajnokságon

Magyar bajnoka lett az ifjúsági szakács világbajnokságnak A Chaine des Rotisseurs világszervezet legutóbb 2015-ben rendezte meg éves világbajnokságát a nemzeti versenyek győzteseinek Magyarországon, és 2024-ben ismét hazánk láthatta vendégül a rangos megmérettetést. A Bocuse d’Or előszobájaként is emlegetett verseny célja az ifjú szakácstehetségek fejlődésének támogatása és nemzetközi…

[palkerekfy]

Összművészeti jótékonysági fesztivál

Zene, néptánc, modern tánc, próza, ének. Színpadi műfajok kavalkádja vár minket szeptember 7-én Veszprémben. 16 órakor kezdődik a nyitóceremónia a Veszprémi Petőfi Színház előtti téren, ahol már annyi fergeteges fesztivált láthattunk. 18 órakor a nagyszínpadon jótékonysági gálaműsorral folytatódik a nap, szintén a műfaji sokszínűség jegyében. A Veszprém Vármegyei Ifjúsági Fesztivál…

[multidezo]

Békés Megyei Hírlap, 2004. július 13.

Hagyományőrző nyári tábor a Nagycsaládosokkal

[labjegyzet]

„Számomra mindig hatalmas élmény részt venni a Könyvhéten, úgyhogy minden percét kiélveztem annak, hogy újra benne lehettem ebben a remek forgatagban.”

Bökös Borbála szerző egy rövid interjúban mesél a Könyvheti élményeiről, új regénye fogadtatásáról és arról, hogy milyen érzésekkel gazdagodott a nemrég megrendezésre került esemény kapcsán.

Mesélj arról, hogy érezted magad a 95. Ünnepi Könyvhéten?

Számomra mindig hatalmas élmény részt venni a Könyvhéten, úgyhogy minden percét kiélveztem annak, hogy újra benne lehettem ebben a remek forgatagban. Ismét találkozhattam a régi barátokkal, de nagyon boldoggá tett, hogy új embereket, új olvasókat és szerzőtárasakat is megismerhettem. A könyves sátrak között járkálva az jutott az eszembe, hogy milyen szerencsések vagyunk mi, olvasó (és író!) emberek, hogy ilyen remek lehetőségeket kapunk az élettől, micsoda gazdag kínálatból válogathatunk, és milyen fantasztikus érzés, hogy ilyen sok ember volt kíváncsi a könyve(in)kre. Nekem még az is sokat jelentett, hogy találkozhattam és végre élőben beszélgethettem azokkal az emberekkel, akiknek rengeteg munkájuk volt a regényem életre keltésében: a kiadói munkatársakkal, a csodálatos szerkesztővel, akivel imádtam együtt dolgozni a szövegen, és nem utolsó sorban a grafikus művésszel, aki a borítóképet megálmodta. Büszke vagyok, és kicsit meghatott is, hogy ilyen profi és minden tekintetben pozitív csapat tagja lehetek.

Volt valamilyen érdekes eset a dedikáláson? Emlékezetes vagy éppen vicces pillanat?

Az egész dedikálás nagyon jó hangulatban telt, és különösen annak örültem, hogy végre „élőben” is találkozhattam az olvasóimmal, olyan emberekkel, akikkel eddig csak az online térben kommunikáltam. Szívmelenget�� érzés volt az, amikor olyanok jöttek oda hozzám, akik már olvasták a korábbi könyveimet, és bizalmat szavaztak nekem az új regényhez. Elmondták, mi tetszett nekik a régi történetekben, kérdezgettek az új fantasy regényről, a jövőbeli terveimről, engem pedig annyira boldoggá tettek ezek a beszélgetések, mert inspiráltak és motiváltak, hogy hazatérve belevessem magam egy új történet megírásába.

Sok érdekes pillanat ragadt meg bennem: az egyik olvasó a dedikálás mellé még külön kis autogramos könyvecskébe is felkért, hogy írjak pár sort, amit igazán kedves és különlegesen kifinomult gesztusként éltem meg, de említhetném azt a gyermekkori jóbarátot, aki már Budapesten él, de minden könyvbemutatómra eljön és hűségesen rajong az írásaimért. A vele való találkozás, bármennyire is rövidre sikerült, jelentette számomra a legnagyobb feltöltődést.   

Milyen volt a könyv fogadtatása?

A Garabonciások című ifjúsági fantasy tulajdonképpen magára a Könyvhétre jelent meg, de az előzetes olvasói vélemények, a beleolvasók alapján rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Ez egy olyan történet, amelyik bár a kamaszok, fiatal felnőttek korosztályát célozza, mégis megszólítja akár a „felnőttebb” korosztályt is, hiszen minden olyasmi is van benne, amit más generációk, más zsánerek rajongói is kedvelhetnek. Akadt, akinek az alternatív történelmi vonal tetszett, másoknak a mágikus világ felépítése (lúdvércek, sárkaparók, viharmágia stb.), de volt olyan olvasó is, aki a steampunk elemekért rajongott. Az újonnan elindított Facebook írói oldalamon is rengeteg az érdeklődés, kedves visszajelzés, ezúton is bátorítok mindenkit, hogy vegye kézbe a regényt, olvassa, és aztán ossza meg róla a véleményét. Minden építő jellegű kritikának örülök, ezek visznek tovább az írói úton, és igyekszem a tanácsokat, véleményeket, igényeket figyelembe venni és beépíteni a következő regényprojektembe.

A Könyvhét a szélsőséges időjárásról híres. Melyiket választanád, a hőséget vagy az esőt?

Napfényt és meleget kedvelő ember vagyok, a nyár a kedvenc időszakom, bármennyire is perzselő szokott lenni a hőség, úgyhogy erre csakis egy válaszom lehet: a meleg, napos időt választanám. Egyébként pedig meg is beszéltem a garabonciásokkal, hogy az egész Könyvhét idejére kergessék szét a viharfelhőket, és biztosítsák a kellemes, nyári időt. :) A gyakorlatias okokat tekintve meg szerintem inkább olvadozzunk mi, szerzők és olvasók, mint a könyvek ázzanak-fázzanak. :)

Mi az a gondolat vagy érzés, amit az esemény után magaddal vittél?

Ahogy ott nyüzsgött körülöttem az a sok csodás ember, és ahogy akármerre pillantottam, fantasztikusabbnál fantasztikusabb könyveket láttam, csak egy gondolat jutott az eszembe: élni jó, és élvezni kell minden percet! Ki kell élvezni az olvasás adta örömöket, mert az az ember, aki olvas, aki a könyveket tiszteli és szereti, az értéket teremt és azt adja tovább másoknak. Nos, én ilyen értékteremtők, könyvszeretők és kultúra-misszionáriusok között mozoghattam, velük beszélgethettem, azt hiszem, nekem a boldogsághoz nem is kellett ennél több. Jó volt közöttük/közöttetek lenni, „odatartozni.” Köszönet érte!

Beleolvasnál a Garabonciásokba? Itt megteheted!

[bredforloyalty]

mondjuk szerintem nincs igazi ok ilyen kegyetlenül bánni ezekkel a könyvekkel de ez egy másik téma 😀

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[zeroz2ro]

"Bírósághoz fordult a Líra-könyvesbolthálózat fenntartója, amiért a nyáron 12 millióra büntette őket a fővárosi kormányhivatal. Utóbbi szerint „az érintett könyvek homoszexualitást jelenítenek meg, ennek ellenére a gyermekeknek szóló, ifjúsági irodalom körébe sorolt könyvek között helyezték ki azokat, és forgalmazásuk sem zárt csomagolásban történt”. Valóban. Csakhogy a Válasz Online-nak megküldött keresetlevélből kiderül: a jogszabály ilyesmit nem is ír elő. Mégpedig egy vesszőhiba miatt. Elképesztő történet következik, egy nagy tanulsággal: ha akkora nemzetvédő vagy, hogy könyvesboltosok és írók ellen is ádáz küzdelemben védenéd a magyar gyermekeket – előtte legalább tanulj meg magyarul! A rendelet szövege, a szabály megfogalmazása a Magyar Közlönyben megjelent, hiteles formában a következő: a „termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Minimális nyelvérzékkel is könnyen belátható márpedig, hogy ha az „elkülönítve” szó után nincs vessző, akkor a szabály jelentése ennyi: ha a többi terméktől elkülönítve helyezi ki a terméket a boltos, akkor kizárólag zárt csomagolásban teheti ezt meg. Csakhogy így ez a szabály semmit sem ír elő arra az esetre, ha nem elkülönítve helyezik el a homoszexualitást megjelenítő könyvet. Abban az esetben tehát, ha nincs elkülönítés, nem kell fóliázni sem. Ergo: a Líra semmiféle jogsértést nem követett el, hiszen a könyvespolcokon volt a kifogásolt kiadvány, megbújt szépen a többi között." Felnevettem!

[prologusblog]

Tonke Dragt: A Hetedik Út titka

A könyv a borongós borítójával keltette fel a figyelmem, mert árasztott egy kis hátborzongató aurát. Kíváncsi voltam vajon mit tud egy majdnem 60 éves történet. Bizony, az eredeti megjelenés 1966 volt és még sorozat is készült belőle 1982-ben. Ha esetleg valakit érdekelne youtuben megtalálható a sorozat angol felirattal. Szóval nem igazán tudtam mire számíthatok a történettől, de végül is egész…

[kiforditom-szetszedem]

Augusztus 20-án Nap-bemutatót tartottunk Ózdon, az Ifjúsági parkban, három módszerrel is: kivetítéses, napfóliás/szűrős, valamint spéci naptávcsöves, mely csak egy szűk, 5 nanométeres sávból enged át fényt s ezzel napkitörések, protuberanciák is láthatóak. Habár a parkban jelen lévő tömeg dacára fele annyian sem voltak, mint múlt szerdán este, ez is egy sikeres és tanulságos bemutató volt és még én is olyant láthattam, hála a Vega Csillagászati egyesület által ez alkalomra kölcsönzött Lunt navtàvcsőnek, amire nem számítottam.

[hicapacity]

Gondolom olvastátok, hogy mi történt Mosonmagyaróváron: egy 19 éves lány ámokfutásba kezdett, megkéselte az apját és nagyanyját, az utcán egy férfit, majd megtámadott egy dohányboltost. Szörnyű eset.

Hogy pontosan mi az ügy háttere, az még nem világos. Az viszont nem meglepő, hogy a sajtó egy részében rögtön azt hangsúlyozták ki, hogy az elkövető kábítószert fogyasztott.

"Ja, hogy drogos volt," kiált fel a médiafogyasztó polgár. "Akkor máris érthető az egész!

Pedig nem. Nem érthető. Már többször leírtam, de soha nem elégszer: önmagában egyetlen drog fogyasztása sem tesz senkit erőszakos ámokfutóvá. A sajtóban azt is kihangsúlyozták, hogy a lány valószínűleg súlyos mentális zavarral ("talán skizofréniával") küzdött. De önmagában ez sem magyarázat az erőszakos viselkedésre: a szkizofréniával élő emberek túlnyomó többsége nem erőszakos. A cikkekből az is kiderül: súlyos traumával küzdött, hiszen édesanyja még kiskorában otthagyta és Németországba költözött. De persze a trauma sem predesztinál valakit arra, hogy erőszakos bűnözőként végezze.

Ezeknek a kombinációja, szélsőséges kétségbeeséssel, kilátástalansággal, diszfunkcionális, magára hagyott közösségekkel, felelősséget eltoló állammal viszont gyilkos elegyet alkothatnak.

A kulcsmondatot szerintem az egyik szomszéd fogalmazta meg: "segítséget szerettek volna, de nem kaptak." Mármint a család. Az szinte biztos, hogy valahol a dolgok nagyon félrecsúsztak: hiszen amennyiben a család megfelelő segítséget, támogatást kap, akkor valószínűtlen, hogy ennyire eszkalálódik a helyzet.

És ha valamiről érdemes most beszélni, akkor erről: vajon miért van az, hogy a hasonló cipőben járó családok, lakóközösségek gyakran ennyire egyedül maradnak?

Lehet persze mutogatni a rendőrségre: de a rendőrség nem alkalmas sem arra, hogy a drogfüggőséggel, sem pedig a mentális zavarokkal kapcsolatos problémákat kezelje. A rendőr, a mentő: ez csak tűzoltás. A probléma ott van, hogy hiányoznak azok a beépített biztonsági szelepek a társadalmunkban, amelyek megakadályoznák, hogy a tűz elszabaduljon.

A gyermek- és ifjúsági pszichiátria például az egész magyarországi egészségügyi ellátás egyik leginkább rottyon lévő mostohagyermeke. És ezt nem én mondom, hanem maguk a gyermekpszichiáterek. Gyakran arra is hónapokat kell várni, hogy valamilyen programba bekerüljön az ember fia, lánya. Az addiktológiai ellátórendszerről nem is beszélve: rengeteget írtam arról, hogy az elmúlt években a leépülés, nem a felépülés volt a jellemző rá.

Na és akkor ott vannak azok a fiatalok, akik pszichiátriai zavarral ÉS függőséggel küzdenek. No, ez aztán különösen nagy fehér folt. Eltolja a pszichiátria, eltolja az addiktológia. Pedig ma már a nemzetközi jó gyakorlatokból tudjuk, hogy megfelelő célzott közösségi programokkal az ilyen esetekben is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

De ehhez kellene egy olyan állam, aminek az alrendszerei nem a túlélésért küzdenek, hanem rendszerszintű fejlesztésen mennek át. Kellenek hozzá jól megfizetett és megbecsült szakemberek. Kellene hozzá szolidáris társadalom.

Az ám, hazám.

Fotó: Huszár Dávid, Népszava

[sztivan]

Magyarország jelenleg is két nemzetközi sportszövetség székhelyének ad otthont, ahogy államtitkár úr is említette, a Nemzetközi Teqballszövetség és a Nemzetközi Dzsúdószövetség székhelyének. S bár a Gyurcsány-párt ifjúsági tagozata, a Momentum eredményesen törte össze milliók álmát, méghozzá azt, hogy hazánk a közeljövőben olimpiát tarthasson, de innen is üzenjük, hogy ami késik, az nem múlik.

Illés Boglárka

[progarden]

Gondolom olvastátok, hogy mi történt Mosonmagyaróváron: egy 19 éves lány ámokfutásba kezdett, megkéselte az apját és nagyanyját, az utcán egy férfit, majd megtámadott egy dohányboltost. Szörnyű eset.

Hogy pontosan mi az ügy háttere, az még nem világos. Az viszont nem meglepő, hogy a sajtó egy részében rögtön azt hangsúlyozták ki, hogy az elkövető kábítószert fogyasztott.

"Ja, hogy drogos volt," kiált fel a médiafogyasztó polgár. "Akkor máris érthető az egész!

Pedig nem. Nem érthető. Már többször leírtam, de soha nem elégszer: önmagában egyetlen drog fogyasztása sem tesz senkit erőszakos ámokfutóvá. A sajtóban azt is kihangsúlyozták, hogy a lány valószínűleg súlyos mentális zavarral ("talán skizofréniával") küzdött. De önmagában ez sem magyarázat az erőszakos viselkedésre: a szkizofréniával élő emberek túlnyomó többsége nem erőszakos. A cikkekből az is kiderül: súlyos traumával küzdött, hiszen édesanyja még kiskorában otthagyta és Németországba költözött. De persze a trauma sem predesztinál valakit arra, hogy erőszakos bűnözőként végezze.

Ezeknek a kombinációja, szélsőséges kétségbeeséssel, kilátástalansággal, diszfunkcionális, magára hagyott közösségekkel, felelősséget eltoló állammal viszont gyilkos elegyet alkothatnak.

A kulcsmondatot szerintem az egyik szomszéd fogalmazta meg: "segítséget szerettek volna, de nem kaptak." Mármint a család. Az szinte biztos, hogy valahol a dolgok nagyon félrecsúsztak: hiszen amennyiben a család megfelelő segítséget, támogatást kap, akkor valószínűtlen, hogy ennyire eszkalálódik a helyzet.

És ha valamiről érdemes most beszélni, akkor erről: vajon miért van az, hogy a hasonló cipőben járó családok, lakóközösségek gyakran ennyire egyedül maradnak?

Lehet persze mutogatni a rendőrségre: de a rendőrség nem alkalmas sem arra, hogy a drogfüggőséggel, sem pedig a mentális zavarokkal kapcsolatos problémákat kezelje. A rendőr, a mentő: ez csak tűzoltás. A probléma ott van, hogy hiányoznak azok a beépített biztonsági szelepek a társadalmunkban, amelyek megakadályoznák, hogy a tűz elszabaduljon.

A gyermek- és ifjúsági pszichiátria például az egész magyarországi egészségügyi ellátás egyik leginkább rottyon lévő mostohagyermeke. És ezt nem én mondom, hanem maguk a gyermekpszichiáterek. Gyakran arra is hónapokat kell várni, hogy valamilyen programba bekerüljön az ember fia, lánya. Az addiktológiai ellátórendszerről nem is beszélve: rengeteget írtam arról, hogy az elmúlt években a leépülés, nem a felépülés volt a jellemző rá.

Na és akkor ott vannak azok a fiatalok, akik pszichiátriai zavarral ÉS függőséggel küzdenek. No, ez aztán különösen nagy fehér folt. Eltolja a pszichiátria, eltolja az addiktológia. Pedig ma már a nemzetközi jó gyakorlatokból tudjuk, hogy megfelelő célzott közösségi programokkal az ilyen esetekben is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

De ehhez kellene egy olyan állam, aminek az alrendszerei nem a túlélésért küzdenek, hanem rendszerszintű fejlesztésen mennek át. Kellenek hozzá jól megfizetett és megbecsült szakemberek. Kellene hozzá szolidáris társadalom.

Az ám, hazám.

Fotó: Huszár Dávid, Népszava

[palkerekfy]

Rajzpályázat 2024: Mutasd be Segítségnyújtásod Képekben!

Ki, hogy segít? Te hogyan képzeled el a segítségnyújtást? Olyan rajzokat lehet beküldeni a pályázatra, amelyek a segítés valamilyen formáját mutatják meg. Minden megoldás jó! A beérkezett pályaműveket kiállítják a Veszprémi Petőfi Színházban, és a zsűri által legjobbnak talált rajzok alkotói értékes nyereményeket kapnak. Óvodások, általános iskolások és középiskolások jelentkezhetnek; az…