#Gazdag Gyula

[magyarfilmekatolcettig]

Bástyasétány hetvennégy - 1974. Rendezte: Gazdag Gyula. Főszerepben: Evald Schorm, Iglódi István, Monori Lili, Csákányi Eszter, Koltai Róbert Pogány Judit, Halmágyi Sándor, Kiss Mari, Őze Lajos, Honty Hanna. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[ozdeg]

[filmap]

Hol volt, hol nem volt / A Hungarian Fairy Tale Gyula Gazdag, 1987

Eagle monument Turul Monument, Tatabánya, 2800 Hungary See in map

See in imdb

[zeroz2ro]

“Titokban készült fényképeken mutatjuk be a felújítás alatt álló veszprémi székesegyház belsejét, ahol nyomtalanul eltüntették a korábbi gazdag, festett díszítést. A Válasz Online tavaly nyáron foglalkozott először azzal, hogy az érsekség minimalista stílusúvá alakíttatná át a Gizella királyné által alapított templomot. A terv ellen nemcsak a hívek egy része tiltakozott, hanem az egyházmegye előző érseke, Márfi Gyula is szót emelt lapunknak adott interjújában. A magyar sajtóban most először közölt fotóinkon látszik, hogyan szegényítették el több milliárd forint közpénzből a kiemelt jelentőségű műemléket – mindezt ráadásul a kulturális fővárosi év alkalmából.” - via Válasz Online

[csajokamotoron]

A 35 éves Tankcsapda lesz a Budapest Open Road Days fő zenekara a Műegyetem rakparton

A Budapest Open Road Days fesztiválon adja első budapesti nagykoncertjét idén a 35 éves Tankcsapda. A június 27-29. között megrendezésre kerülő fesztivál helyszíne a Műegyetem rakpart lesz a Petőfi híd és a Szabadság híd között. A motorozás rajongóit összefogó közösség, az Open Road Riders Community által szervezett márkafüggetlen motoros, családi és zenei fesztiválon összesen 13 programhelyszínnel és 4 zenei színpaddal várják a fesztiválozókat – közölték a szervezők a február 14-én megtartott program- és helyszínbejelentő sajtótájékoztatón Budapesten. A Budapest Open Road Days 2024 fő fellépője június 29-én, szombaton az idén 35 éves jubileumát ünneplő Tankcsapda. A zenekar első idei budapesti nagykoncertjét a Műegyetem rakparton megrendezett fesztiválon adja. A program- és helyszínbejelentő sajtótájékoztatón a szervezők elmondták, hogy összesen 13 programhelyszínen és 4 zenei színpadon számos programmal várják a fesztiválozókat a Budapest Open Road Days 2024 fesztiválon. A Tankcsapda nagykoncertje mellett június 28-án, pénteken a nagyszínpadon lép fel a Godfater. Az igazi szupergrup zenekart Tátrai Tibor a Kossuth- és Liszt-díjas, valamint Érdemes Művész gitárlegenda hívta életre 2020-ban. A fiatalabb generáció hangszeresei közül csupa mai nagyágyú játszik a csapatban. „Tibusz” mellett színpadon áll Szebényi Dani, Mike Gotthard, Kéri Samu és Borlai Gergő. A zenekar új lemezzel érkezik a fesztiválra, és a saját dalok mellett Tátrai Tibor emblematikus szerzeményeit is elhangzanak a rendezvényen. A Mystery Gang koncertjén is bulizhatnak a Budapest Open Road Days 2024-en. A zenekar három új számmal készül a fesztiválra, amelyeket itt mutatnak be először a közönségnek. Ha már zenekari évfordulók: a fesztiválon szintén fellépő Takács Vilkó, aki a Harley-Davidson egyik márkanagykövete is, a sajtótájékoztatón elmondta, ő idén a motoros jogosítványának 25 éves évfordulóját ünnepli. Little G Weevel és K.C. Brown egy izgalmas blues koncerttel várja a közönséget június 28-án a Budapest Open Road Days 2024 fesztiválon. „Egy márka- és típusfüggetlen motoros, családi és zenei fesztivált szervezünk. Egy olyan márkafüggetlen, az élménymotorozást népszerűsítő eseményt hozunk létre, amely valódi közösségépítő erővel bír” – hangsúlyozta Hankó Ákos, a Budapest Open Road Days 2024 főszervezője. A Budapest Open Road Days 2024 felvezető eseményeként május 23-26. között szervezik meg az Open Road Tourt, amelyen idén Győrtől Békéscsabáig motorozhatnak közösen a túra résztvevői Budapest, Jászberény, Gyomaendrőd, Orosháza-Gyopárosfürdő és Gyula megállókkal. Ahogy a korábbi években, idén is számos izgalmas programmal és koncertekkel készülnek a szervezők a közös motoros túrára. A fesztiválon a zene mellett a látványos és élményekben gazdag motoros programoké lesz a főszerep. A legnagyobb budapesti belvárosi fesztivált két közös motorozás foglalja keretbe: június 27-én, a 0. napon a rendezvény egy közös balatoni motoros túrával indul, amit június 29-én egy nagyszabású budapesti motoros felvonulás követ. A fesztivál egyik kiemelt programhelyszíne a Motor Stage sátor. Az „összmotoros sátor” egy igazi motorsimogató, ahol minden jelentős magyarországi motormárkával egy helyszínen lehet majd találkozni. A BMW, a Harley-Davidson, a Yamaha, a Suzuki és a Piaggio csoport képviselői is megjelennek itt motorokkal és témákkal egyaránt. A helyszín programjának fókuszában az élménymotorozás áll. Ezen a programhelyszínen önálló „beszélgetős” színpad, szórakoztató aktivitások és a kiállító márkák bemutatkozása, szakértői várják az érdeklődőket. A helyszín házigazdája Winkler Róbert, akinek személye garancia arra, hogy a színpadon zajló beszélgetések nem csak informatívak és szórakoztatók, de „belemenősek” is lesznek. A látogatók megismerkedhetnek itt a motormárkák újdonságaival, legfontosabb üzeneteivel, és találkozhatnak a magyarországi motoros szcéna márkanagyköveteivel is. Emellett látványos motoros és bmx kaszkadőr show-kon szórakozhat a közönség, lesz Harley-Davidson történeti motorkiállítás, ahol a márka legfontosabb korszakaiból válogatott meghatározó modelleket szakmai vezetés mellett ismerhetik meg a fesztiválozók. De a látogatók ingyenes tesztvezetésekre is jelentkezhetnek a Harley on Tour kamionnál. A fesztiválon a motorépítő műhelyek egyedi csodáival is találkozhatunk. A már műalkotásnak számító motorok kiállításán igazi különlegességeket nézhetnek és tapinthatnak az érdeklődők, sőt megismerkedhetnek és beszélgethetnek itt az alkotókkal is. A Budapest Open Road Days a családokat Family-Kid Zone programhelyszínnel várja, ahol a gyerekeké és a családoké a főszerep. Innen rajtol a „nyuszimotorosok versenye”. Kicsik és nagyok is megtapasztalhatják itt a motorozás élményét a motor-szimulátorral. A felnőttek lassúsági versenyen mérethetik meg magukat. A kicsik a játéksátorban szórakozhatnak, és rajzversenyen mutathatják meg mire képes a gyermeki fantázia. A Duna-parti Plázs az Open Road Days 2024-en a chillezés helyszíne. Kényelmes nyugágyakban és függőágyakban megpihenve a Duna, a nyüzsgő Budapest és a szebbnél-szebb motorok látványában gyönyörködhetnek itt a fesztiválozók. Ehhez a Plázs DJ adja a zenei alapot. A napsütést élvezve bárki úgy érezheti itt magát, mintha egy nagyvárosi klip főszereplője lenne. Napnyugta után pedig egy koktél vagy más ital mellett a lampionok fényében élvezhetjük itt a zenét, a kilátást és a társaságot. Read the full article

[postersdecinema]

A sípoló macskakö

(O paralelepípedo que assobia)

H, 1972

Gyula Gazdag

7/10

Um Apelo à Mudança

Escrito e realizado por Gyula Gazdag, um jovem de 35 anos, à época, este paralelepípedo que assobia é um exercício metafórico que convida à leitura nas entrelinhas, de uma história de outro modo banal e desinteressante.

O título alude a um brinquedo, trazido por um professor de francês, alusivo às manifestações estudantis de Maio de 68, em Paris, e é uma irónica metáfora da revolução falhada e do triunfo do sistema (no caso, o capitalista).

Mas as coisas não estão melhores na Hungria socialista. Um campo de trabalho voluntário, sem trabalho para fazer, reduzido a um campo de férias sem nada a oferecer, e três alunos que decidem trabalhar fora do campo, pondo fim ao ócio, e acabam punidos e expulsos por indisciplina, é um sinal de crise sistemática.

É até um exemplo irónico, que permite ver nele uma sociedade presa a regras e rituais vazios, sem nada a oferecer aos jovens, que desejam trabalho e desenvolvimento. Nem ocupação, nem cultura, nem disciplina sequer. Uma mera aparência formal de funcionamento, que esconde um deserto de ideias e de iniciativas, um modo funcionário de viver, como escreveu Alexandre O'Neill.

A chegada do professor francês, que traz consigo um símbolo, ainda que ridículo, do Maio de 68 e que propõe mesmo a organização da revolta dos estudantes, parece ser o mote que faltava. Se em França se alcatroaram as ruas para evitar o arremesso de paralelepípedos, na Hungria as estradas ainda estão, maioritariamente, por alcatroar, diz um aluno.

Olha-se mesmo com tristeza para a vizinha Checoslováquia, onde a revolta estudantil foi travada pelos tanques soviéticos em Agosto de 1968.

Mas a revolta fica mais uma vez adiada, por falta de união e de iniciativa dos estudantes.

A Call to Change

Written and directed by Gyula Gazdag, a 35-year-old young man at the time, this whistling parallelepiped is a metaphorical exercise that invites you to read between the lines, of an otherwise banal and uninteresting story.

The title alludes to a toy, brought by a French teacher, alluding to the student demonstrations of May 68, in Paris, and is an ironic metaphor of the failed revolution and the triumph of the system (in this case, the capitalist one).

But things are no better in socialist Hungary. A voluntary work camp, with no work to do, reduced to a summer camp with nothing to offer, and three students who decide to work outside the camp, putting an end to idleness, and end up being punished and expelled for indiscipline, is a sign of a systematic crisis.

It's even an ironic example, which allows us to see a society trapped in rules and empty rituals, with nothing to offer young people, who want work and development. No occupation, no culture, no discipline at all. A mere formal appearance of functioning that hides a desert of ideas and initiatives, an official way of life, as Alexandre O'Neill wrote.

The arrival of the French professor, who brings with him a symbol, albeit a ridiculous one, of May 68 and who even proposes organizing a student revolt, seems to be the missing motto. If in France the streets were tarred to avoid the throwing of cobblestones, in Hungary the roads are still mostly unpaved, says one student.

One looks even sadly at neighboring Czechoslovakia, where the student revolt was put down by Soviet tanks in August 1968.

But the revolt is once again postponed, due to the lack of unity and initiative on the part of the students.

[anyroads]

Bástyasétány 74, dir. Gyula Gazdag 1984

A Little Chaos, dir. Alan Rickman 2014

[katallure]

Has nélkül akár a világra se jött volna a közéleti magyar. A keszeg emberek még a nőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak?

Krúdy Gyula: Magyar hasak

[matekonkol]

Negyven év negyven legjobb magyar filmje

A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából „Sorsforduló” címmel országos filmrendezvényt szervezett a MOKÉP. 1984. szeptember 23. és 1985. május 9-e között az elmúlt négy évtized eredményeit, változásait bemutató, filmtörténeti értékű alkotások szerepelnek a mozik műsorán.

A rendezvény keretében a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége Kritikusi Szakosztályának és a MUOSZ Film- és tévékritikusi tagozatának tagjai szavaztak az elmúlt negyven esztendő negyven legjobb magyar filmjére. Az eredmény – a szavazatok arányában – a következő:

1. Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966) 2. Valahol Európában (Radványi Géza, 1948) 3. Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971) 4. Hideg napok (Kovács András, 1966) 5. Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta, 1984) 6. Talpalatnyi föld (Bán Frigyes, 1948) 7. Körhinta (Fábri Zoltán, 1956) 8. Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) 9. Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1967) 10. Szerelem (Makk Károly, 1971) 11. Mephisto (Szabó István, 1981) 12. Megáll az idő (Gothár Péter, 1982) 13. Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1967) 14. Sodrásban (Gaál István, 1964) 15. Angi Vera (Gábor Pál, 1978) 16. Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) 17. Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1959) 18. Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965) 19. Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977) 20. A tizedes, meg a többiek (Keleti Márton, 1965) 21. Régi idők focija (Sándor Pál, 1973) 22. Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) 23. Nehéz emberek (Kovács András, 1964) 24. Így jöttem (Jancsó Miklós, 1965) 25. Jutalomutazás (Dárday István, 1975) 26. Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1965) 27. Apa (Szabó István, 1966) 28. Álmodozások kora (Szabó István, 1965) 29. Fényes szelek (Jancsó Miklós, 1969) 30. Feldobott kő (Sára Sándor, 1969) 31. Fotográfia (Zolnay Pál, 1973) 32. A tanú (Bacsó Péter, 1968–1977) 33. Ajándék ez a nap (Gothár Péter, 1979) 34. Sípoló macskakő (Gazdag Gyula, 1972) 35. A kis Valentino (Jeles András, 1979) 36. Megszállottak (Makk Károly, 1962) 37. Ismeri a Szandi Mandit? (Gyarmathy Lívia, 1969) 38. Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán, 1954) 39. Liliomfi (Makk Károly, 1955) 40. Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961)

[magyarfilmekatolcettig]

A sípoló macskakő - 1971. Rendezte: Gazdag Gyula. Főszerepben: Mész András, Gergely Gábor, Bozsogi János, Barna András, Xantus János, Györe Balázs, Paulinyi Zoltán, Atkári János, Jean-Pierre Faloux. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[sundancearchives]

First-time feature director Nia DaCosta will see the official release of her film Little Woods tomorrow, April 19. Little Woods is a blend of familial drama, neo-western, and crime thriller with a focus on the perspective of women navigating highly politicized conflicts like the opioid crisis and restricted access to reproductive health care. The film stars Tessa Thompson and Lily James as estranged sisters struggling under the strains of poverty in a North Dakota oil boomtown. Thompson has been involved with the film since the 2015 Sundance Institute Directors Lab, where she volunteered her time to be a resource actress for the project. DaCosta is currently directing the ‘spiritual sequel’ to the 1992 horror classic Candyman.

1, 2, 4, 6, 7: © 2015 Sundance Institute | Photo by Brandon Cruz ; 3: © Sundance Institute | Photo by Fred Hayes ; 5: © 2017 Sundance Institute | Photo by Kate Webber

[nemzetikonyvtar]

Két gazdag ifjú története

Újdonságok az elektromos polcokon

2018. 4. 21. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok, kritikák, 1900-1911 http://mek.oszk.hu/18000/18072

2018. 4. 21. Ezerarcú lexikon http://mek.oszk.hu/18000/18076

2018. 4. 21. Aniszi Kálmán: Tanúságtevők http://mek.oszk.hu/18100/18110

2018. 4. 21. Lénárd Fülöp: Grosse Naturforscher http://mek.oszk.hu/18000/18074

2018. 4. 21. Benedek Elek: Két gazdag ifjú története http://mek.oszk.hu/18000/18077

2018. 4. 20. Luckham, Bryan: Olvasmányválasztás Manchesterben és Miskolcon http://mek.oszk.hu/18000/18067

2018. 4. 20. Gergely András, A. - Kamarás István - Varga Csaba: Egy kisssváros http://mek.oszk.hu/18000/18069

2018. 4. 20. Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek http://mek.oszk.hu/18000/18071

2018. 4. 20. Sajátos nevelési igények - méltányos pedagógia IV. http://mek.oszk.hu/18000/18068

2018. 4. 20. Zichy Jenő: Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazásának állattani eredményei http://mek.oszk.hu/18000/18070

2018. 4. 20. Varga Vilmos: Magyar színész vagyok Erdélyben http://mek.oszk.hu/18100/18106

2018. 4. 19. Kiss Árpád: Számvitel a 4. ipari forradalom viharában http://mek.oszk.hu/18000/18062

2018. 4. 19. Kamarás István: Értelmiség, olvasás, könyvtár http://mek.oszk.hu/18000/18064

2018. 4. 19. Lénárd Fülöp: Über Energie und Gravitation http://mek.oszk.hu/18000/18065

2018. 4. 19. Mannheim Károly: Mensch und Gesellschaft im Zeitalter des Umbaus http://mek.oszk.hu/18000/18061

2018. 4. 19. Répászky József: Részletes dogmatika http://mek.oszk.hu/18000/18063

2018. 4. 19. Mannheim Károly: Diagnosis of our time http://mek.oszk.hu/18000/18060

2018. 4. 18. Magyar erdészeti oklevéltár (1. köt. 1015-1742) http://mek.oszk.hu/18000/18099

2018. 4. 18. Csánki Dezső: "Kedves Lajosom!" http://mek.oszk.hu/18000/18057

2018. 4. 18. Kamarás István: Az olvasó munkások és az irodalom http://mek.oszk.hu/18000/18059

2018. 4. 18. Bedő Albert: A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása (1. köt. Általános erdészeti viszonyok) http://mek.oszk.hu/18000/18098

2018. 4. 18. Kamarás István: Az irodalmi érték esélye lektürolvasóknál http://mek.oszk.hu/18000/18058

2018. 4. 17. Vadas Jenő: Erdőműveléstan http://mek.oszk.hu/18000/18086

2018. 4. 17. Vadas Jenő: A selmeczbányai M. Kir. Erdőakadémia története és ismertetője http://mek.oszk.hu/18000/18095

2018. 4. 17. Fekete Lajos: Népszerű erdészeti növénytan beszélgetésekben [1-3.] (1. füz. Spórás növények) http://mek.oszk.hu/18000/18090

2018. 4. 17. Fekete Lajos: Erdőrendezéstan http://mek.oszk.hu/18000/18085

2018. 4. 17. Vadas Jenő: Az ákácfa monografiája, különös tekintettel erdőgazdasági jelentőségére http://mek.oszk.hu/18000/18094

2018. 4. 17. Beivinkler Károly: Erdőgazda http://mek.oszk.hu/18000/18087

2018. 4. 17. Fekete Lajos: Erdészeti rovartan (1. Általános rész) http://mek.oszk.hu/18000/18093

2018. 4. 16. Lázár Jakab: Erdészeti kézikönyv műszaki segédszemélyzet, nem különben erdőbirtokosok, gazdatisztek, községek és gazdasági intézetek számára http://mek.oszk.hu/18000/18081

2018. 4. 16. Szécsi Zsigmond: Az erdőhasználattan kézikönyve http://mek.oszk.hu/18000/18083

2018. 4. 16. Bedő Albert: Erdő-őr vagy az erdészet alapvonalai kérdésekben és feleletekben http://mek.oszk.hu/18000/18080

2018. 4. 16. Soltz Gyula: Az erdőbecsléstan kézikönyve http://mek.oszk.hu/18000/18082

2018. 4. 16. Téglás Károly: Erdővédelemtan http://mek.oszk.hu/18000/18084

Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

2018. 4. 21. Palócföld : irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Füzetszám: 1995. 29. 6. november-december

2018. 4. 20. Rendszerváltó archívum : Időtlenség 1956-1989-2016 Füzetszám: 2018. 3. 1. március

2018. 4. 20. Regnum Marianum : egyházközségi értesítő Füzetszám: 1962.     november-december

2018. 4. 20. Muzsika Füzetszám: 2018. 61. 1. január

2018. 4. 20. Magyar Nyelv : Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóirata Füzetszám: 2017. 113. 4. tél

2018. 4. 20. Kovász Füzetszám: 2017. 21. 1-4. tavasz-tél

2018. 4. 19. Vasi szemle : tudományos és kulturális folyóirat Füzetszám: 2017. 71. 5.

2018. 4. 19. Látó : a Romániai Írók Szövetsége és a Maros Megyei Tanács szépirodalmi folyóirata Füzetszám: 2018. 29. 2. február

2018. 4. 19. Firka : fizika informatika kémia Füzetszám: 2018. 28. 3.

2018. 4. 19. Műszaki Szemle Füzetszám: 2017. 70.

2018. 4. 18. Hadtörténelmi Közlemények : a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata Füzetszám: 1962. 9. 2.

2018. 4. 18. Magyar Állami Földtani Intézet évkönyve Füzetszám: 1872. 2. köt. 2. füz.

2018. 4. 18. Könyvtár - Információ - Társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2018. 16. ápr. 18.

2018. 4. 18. Szilágysomlyó : társadalmi és politikai hetilap Füzetszám: 1944. 62. 24. julius 1.

2018. 4. 18. Különbség : filozófiai folyóirat, a szegedi Filozófia Tanszék hallgatóinak folyóirata Füzetszám: 2017. 17. 1.

2018. 4. 17. In green : környezetipar & környezetkultúra Füzetszám: 2017. 2. 4. tél

2018. 4. 17. Módszertani közlemények Füzetszám: 1983. 7. köt.

2018. 4. 17. Eszmélet : társadalomkritikai és kulturális folyóirat Füzetszám: 2017. 29. 116. tél

2018. 4. 17. Politikatudományi szemle : az MTA Politikatudományi Bizottsága és az MTA Politikatudományi Intézete[!] folyóirata Füzetszám: 2017. 26. 3.

2018. 4. 16. Irodalomtörténet : a Magyar Irodalomtörténeti Társasági havi folyóirata Füzetszám: 2017. 48. (98.) 3.

2018. 4. 16. Közlekedéstudományi szemle : a közlekedési szakterület tudományos lapja Füzetszám: 2017. 67. 2. április

2018. 4. 16. Hadtudományi szemle : a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar tudományos on-line kiadványa Füzetszám: 2018. 11. 1.

2018. 4. 16. Art limes : művészeti szemle Füzetszám: 2017. 15. 5.

2018. 4. 16. Székaszó : karcfalvi-csíkjenőfalvi kisújság Füzetszám: 2018. március

2018. 4. 16. Romológia Füzetszám: 2017. 5. 1.

[homregeszet]

Miskolci Régész Enciklopédia: Trepanáció

Trepanáció: A trepanáció magyarul koponyalékelést jelent, melynek nyomait egészen az őskortól kezdve világszerte ismerjük. Az élő embereken végzett beavatkozásnak két típusa ismert. Az egyik a valódi, sebészi eljárás, melynek során átvágják a koponyát és megnyitják a koponyaüreget. Ezt többnyire sebesülés, és az azt követő koponyaűri vérzés miatt végezték el. A lékelés ebben az esetben megakadályozta, hogy a vérzés következtében fokozódó koponyaűri nyomás miatt sérüljön az agy. A másik típusa, az áltrepanáció ellenben jelképes, mivel nem hatoltak át a koponyacsont belső rétegén, vagyis csak a koponya felszínén ejtettek sérülést. Ennek egyik változata során a fejbőrt egy kis területen lehúzták, majd egy hegyes késsel körbevésték a koponya felületét, és kipattintottak egy vékony lemezt a csontból. De előfordult az is, hogy csupán megkarcolták, felkaparták a csontot. Míg a valódi lékelést valószínűleg gyógyító szándékkal végezték, a jelképes trepanáció mögött inkább hitvilági okok húzódtak.

Érdekesség, hogy a Kárpát-medencéből ismert trepanált koponyák többsége a honfoglaló magyarokhoz köthető. Számos esetben megfigyelhető, hogy gyógyulásnak indult a csont széle, ami annak bizonyítéka, hogy az illető életben maradt a műtét után, tehát magas színvonalon, orvostechnikailag szakszerűen végezték a beavatkozást. Az áltrepanáció is igen gyakori a honfoglalás kori koponyákon. Gazdag és szegény sírokban egyaránt megtaláljuk a koponyavésést, ez alapján társadalmi helyzettől független eljárás volt. A jelképes trepanációt a magyarok kettős lélekhitével magyarázzák a kutatók. Eszerint az embernek két lelke van: a test-lélek felel a testi funkciókért, és a halál után eltűnik. De a szabad-lélek, amely a koponyában lakozik, az éjszakai álom idején elhagyja a testet, és szabadon kóborol. Azonban néha előfordul, hogy valamilyen okból nem tud visszajutni. Ezzel magyarázhattak több betegséget, például epilepsziát, fejfájást, bizonyos elmebajokat. Hitük szerint a jelképes trepanációval megjelölték a visszavezető ajtót, melyen át a lélek könnyebben hazatalálhatott annak érdekében, hogy a beteg kínjai megszűnjenek.

A trepanáció mindkét formájának eltűnése egybeesik a kereszténység elterjedésével, ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy az eljárásnak köze volt a pogány hitvilághoz. Míg a honfoglalás korból sok olyan koponyasérülés ismert, amelynél az éles eszköz okozta vágást ellátták - erre utal, hogy lekerekítették a sebszélet -, addig az Árpád-korban teljesen visszaszorult ez a gyakorlat. Számos koponyasérülés ismert ebből a korszakból, melyet egyáltalán nem gyógyítottak. Néhány évszázaddal később, a késő középkori Európában ismét megjelenik az orvosi lékelés, azonban azt már más módon, fúróval végezték.

Tényleges és jelképes trepanáció. László Gyula: Árpád népe. Budapest, 1988, 129.

Szócikk: Fábián Sára

[nemzetinet]

A Himnusz születése, története, irodalomelméleti, zenetörténeti és szakrális háttere (5.)

Ebben az évben 175 éve annak, hogy nemzeti imánk, a Himnusz –megzenésített formájában – elindult nemzetegyesítő útján. Himnuszunkat tehát 175 éve énekeljük. Tarics Péter újságíró, író, a Himnusz és a Szózat történetének kutatója az évfordulóra írt történeti és eszmei elemzés-értekezésével tiszteleg nemzeti imánk előtt, melyet folytatásokban közlünk.

***

1841-ben az Akadémia nagygyűlésén Pulszky Ferenc már „nemzeti dallá vált Szózat”-ról beszél, a következő évben Deák Ferenc méltatja hasonlóan ugyanott, Kossuth Lajos pedig vezércikkében többek között így fogalmaz: „…Vörösmarty Szózata máris nemzeti himnusszá vált…”

A „húsz arany pályadíjt a legjobb népmelódiáért” a bíráló bizottság – melyben Vörösmarty Mihály is helyet foglalt – huszonkét pályamű közül Egressy Béni (újabb) művének ítélte oda. A Szózatot – Egressy dallamával – 1843. május 10-én mutatták be.

Bartay Endre 1844 februárjában újabb pályázatot írt ki – ahogy azt már értekezésemben említettem –, ezúttal Kölcsey Himnuszának megzenésítésére, a pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, a Himnuszt – Erkel zenéjével – 1844. július 2-án mutatták be a nyilvánosságnak. Így most már két díjazott „népmelódiája” vagy nemzeti dala volt a magyarságnak, énekelték is azokat minden lehetséges alkalommal. A Szózat még mindig kissé népszerűbb volt, mint a Himnusz.

A nemzet himnuszának ügye azonban ezzel nem jutott nyugvópontra, hiszen 1844-ben a Kisfaludy Társaság azzal a kéréssel fordult a nádorhoz és a Helytartótanácshoz, hogy „nyilvános intézménnyé minősíttessék”. Ezt a kegyet elnyervén, Toldy Ferenc javaslatára, a Társaság felkérte Vörösmartyt egy „bármely ünnepies alkalomkor énekelhető nemzeti dal…maradandó nemzeti hymnus” megírására. Annak ellenére, hogy Kölcsey Himnusza ekkor már Erkel zenéjével és elindult nemzetegyesítő útján, Vörösmarty eleget tett a kérésnek, és 1844. november 25-én harminc körmöci aranyat vett fel tiszteletdíjként.

A Kisfaludy Társaság és Toldy próbálkozása azonban már labdába sem rúgott, hiszen a közönség, a magyar közvélemény továbbra is a Szózatot tartotta a nemzet himnuszának, azt énekelte a szabadságharc csatáiban, majd az önkényuralom elleni tüntetéseken, s noha 1855-ben, Vörösmarty temetésekor a hatalom elhallgattatta, 1860. április 30-án, Széchenyi István rekviemjén nyolcvanezer ember ajka szólaltatta meg.

1848-ban a forradalmi törvényhozás csak a nemzeti felségjelek, címer és zászló ügyében rendelkezett, hivatalos nemzeti himnuszt nem jelölt ki.

A következő időszakban a Himnusz népszerűsége megelőzte a Szózatét.

Alig mutatták be Pesten a nyilvánosság előtt a már megzenésített Szózatot, néhány hét múlva a Pozsonyban megnyílt 1843-44-es országgyűlés résztvevői kitörő örömmel hallgatták meg a pozsonyi magyar színkörben az egyik színmű végén, 1843. június 1-jén a színészekből összeállt férfikar előadásában. Az országgyűlési ifjúság is felkapta, és a színészekkel versengve népszerűsítette a Szózat dallamát az országban.

Kolozsváron 1843. december 4-én énekelték először. Még rövidebb idő alatt érkezett meg Pestről Kolozsvárra az Erkel által megzenésített Himnusz. Itt is egy színmű végén énekelték először a színészek 1844. november 27-én.

Szép történelmi pillanat volt 1845. május 16-án, amikor Zsibóról a vak Wesselényi Miklós bárótól Kolozsvárra érkezett Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály: az ifjúság hatalmas tömege várta őket fáklyás menettel és zenével, este 10 órakor, szállásuk előtt a Himnuszt és a Szózatot énekelték, majd zenekar kíséretében felcsendült a Rákóczi-induló. Ettől kezdve Erdély magyar színészei és fiataljai voltak egy ideig a Himnusz és a Szózat legfőbb terjesztői.

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően először a Rákóczi-indulót tiltották be. Erkel Ferenc ezért a pesti Nemzeti Színház színpadán 1850-ben három alkalommal (március 26-án, augusztus 20-án és december 23-án) az egész kórussal és zenekarral vakmerően előadta a Himnuszt. Ezek után 1855-ig betiltották a Himnuszt. A három nagy dalt – Himnusz, Szózat, Rákóczi-induló – azonban végleg eltiporni nem lehetett többé, olyan hatása volt a magyar közvéleményre, s olyan intenzitással élt a magyar szívekben. A kolozsvári Nemzeti Színházban 1855. december 22-én a Vörösmarty-emlékesten a Szózatot nagy vegyes karral adták elő a Szózatot, és az emlékestet a Himnusszal fejezték be, zenekari kísérettel. Ezzel a Himnusz és a Szózat fokozatosan visszatért a magyar közéletbe, nemzeti ünnepeinkbe, emlékestjeinkbe.

Amikor 1859 nyarán a Habsburg Birodalom elvesztette Lombardiát, Magyarországon az elnyomatás első hulláma összeomlott, ennek következtében mindenhol újra felszínre került a Szózat, a Himnusz és a Rákóczi-induló: utcán, fáklyás felvonulásokon, ünnepségeken, emlékesteken, tüntetéseken.

1861-ben az országgyűlést hatalmi erőszakkal feloszlatták, és a Himnuszt, a Szózatot, valamint a Rákóczi-indulót ismét bujdosásra kárhoztatták. Ismét Erkel Ferenc bátorsága kellett ahhoz, hogy a pesti Nemzeti Színház egész – a budai Népszínház tagjaival kiegészült – személyzetével, a színház fennállásának 25. évfordulóján, a legnagyobb nyilvánosság előtt előadja a Himnuszt, 1862. augusztus 22-én.

Azóta a két mű – a Himnusz és a Szózat – háborítatlanul él a történelmi Magyarország egész területén, kisebb-nagyobb politikai megpróbáltatásokat átvészelve. Emlékestjeinken, ünnepségeinken, fontosabb kulturális és közéleti eseményeinken a Himnuszt és a Szózatot egyaránt játsszuk vagy énekeljük az egész Kárpát-medencében.

Kölcsey Ferenc a magyar nemzet szószólójaként szerepel a Himnuszban, aki a magyarság egész történelmi múltját képviseli Isten és a világ előtt. A költőt alkatának több alapvonása, valamint a külső körülmények predesztinálták arra, hogy a Himnuszban a föld és az ég határán, közbenjáróként engesztelve szólaljon meg.

Nemzeti imánk olyasvalakit kívánt, akinek jussa van földhöz és éghez egyaránt, aki írástudó és törvényt ismerő, a rábeszéléshez ösztönös vagy tanult kommunikációs képességgel rendelkezik, a jogi előírásokban otthonosan mozog és a transzcendens ismeretekre is részleteiben szert tett. Kölcseyben a magyar nép ilyen egyéniséget talált meg.

Vallási és hazafias érzelmeinek összeolvadását tapasztaljuk a Himnuszban is, egyidejűleg azt is felismerjük nemzeti imánkban, hogy miként siet segítségére a jogászi képzettsége az összeforrt vallási és hazafias érzületnek: maga a Himnusz ezért vált szakszerű retorikával kimunkált védőbeszéddé Isten előtt. Ez (is) Kölcsey zsenialitását bizonyítja. (Katona Józsefnél látunk hasonló jogászi retorikát a Bánk bán című magyar nemzeti dráma végső szakaszaiban.)

Az akkori kormányzat, jelképeiben is szakítani akarván a múlttal, az új államformához új címert és új himnuszt kívánt. Hiteles tanúvallomások bizonyítják, hogy az utóbbi komponálására Rákosi Mátyás Kodály Zoltánt kérte fel – szövegírója Illyés Gyula lett volna. A történelmi távlatokban és teljes magyar nemzetben gondolkodó – akkor már nagyon komoly nemzetközi hírnévnek örvendő – Kodály határozottan visszautasította a felszólítást. „Jó a régi.” – válaszolta a megbízási kísérletre. Nem csekély bátorság kellett akkor az ilyen visszautasításhoz: rajta kívül nem sokan merték volna megtenni. Végül – ami a Himnuszt illeti – a kormányzat hátrált meg: maradt a „régi”.

Más nemzetek himnusza az uralkodó számára kért boldogulást, mint a God save The King, vagy bosszúdal, mint a Marseillaise. S nagyon kevés az igazán himnikus himnusz a világban. A magyar Himnusz egészen más – szövegében, mondanivalójában és zenéjében egyaránt. Ima és erkölcsi szózat, történeti önvizsgálat és a senkire sem sérelmes magyar nemzeti remény szavai jellemzik nemzeti imánkat.

Az élő és gazdag, hatékonyan működő egyetemes magyar kultúránkat ünnepeljük. A Himnuszunkat ünnepeljük. S ahogyan a magyar kultúra él és lezárhatatlan, ugyanúgy kell tekintenünk minden értékre, minden elemére, így természetszerűen Kölcsey Himnuszára is. E mű él és nyitott. A Szózattal együtt. E műveket – ahogyan az egyetemes magyar kultúrát – együtt alakítjuk, együtt éljük. A Himnusz – ahogyan a magyar kultúra egésze – mi magunk vagyunk.

A magyar Himnuszt nemcsak a protokoll szerint kell állva hallgatni és énekelni, hanem magyar szívünk szeretete által is. Szeressük és véssük a szívünkbe, lelkünkbe – kellő tisztelettel, méltósággal és nagyrabecsüléssel – nemzeti imánkat, a Himnuszt! És a Szózatot.

A Himnusz születése, története, irodalomelméleti, zenetörténeti és szakrális háttere (5.) a Nemzeti.net-en jelent meg,

[brvegel]

DERKOVITS Gyula (1894, Szombathely - 1934, Budapest)

A gazdag koporsókereskedő 1928 Tempera, papír, 50 x 36 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs