#13/05/2024

[vhscorp]

Même si on s’obstine à essayer de les oublier, il est malheureux de constater que c’est toujours des pires moments de notre vie dont on se souvient le plus et également le mieux…

V. H. SCORP

[thx-sunsxts-addrxss]

had my first date

[nicoscheer]

That outtake has got to be one of my favorite videos ever

[passa-passarinho]

Você diz que eu tenho essa mania de fugir da vida.

E eu sinto que vivo tão i n t e n s a m e n t e.

[flm5]

Segunda-feira, 13/5/2024

Tá nos jornais

[elmaxlys]

"tidy your room, you'll feel better" and 10 other things you shouldn't say to me

[elicatkin]

[fandom]

Ships

Week Ending May 13th, 2024

Farcille Falin Touden & Marcille Donato, Dungeon Meshi

Bucktommy Evan Buckley & Tommy Kinard, 9-1-1

Buddie Evan Buckley & Edmundo Diaz, 9-1-1

Ineffable Husbands +2 Aziraphale & Crowley, Good Omens

Radioapple +2 Lucifer Morningstar & Alastor, Hazbin Hotel

Labru -1 Laios Touden & Kabru, Dungeon Meshi

Destiel -3 Dean Winchester & Castiel, Supernatural

Phan Daniel Howell & Phil Lester, YouTubers

Narilamb +1 Narinder & the Lamb, Cult of the Lamb

Hannigram -1 Hannibal Lecter & Will Graham, Hannibal

Jegulus +3 James Potter & Regulus Black, the Harry Potter universe

Satosugu +1 Gojo Satoru & Geto Suguru, Jujutsu Kaisen

Sonadow +7 Sonic & Shadow, Sonic the Hedgehog

Steddie +5 Steve Harrington & Eddie Munson, Stranger Things

Ratiorine +2 Veritas Ratio & Aventurine, Honkai: Star Rail

Funnygummy Pomni & Gummigoo, The Amazing Digital Circus

Lestappen -6 Charles Leclerc & Max Verstappen, Formula 1 drivers

Zosan Roronoa Zoro & Vinsmoke Sanji, One Piece

Ghostsoap -4 Simon “Ghost” Riley & John “Soap” MacTavish, the Call of Duty franchise

Painland -2 Edwin Payne & Charles Rowland, Dead Boy Detectives

The number in italics indicates how many spots a ship moved up or down from the previous week. Bolded ships weren’t on the list last week.

[purewasteland]

2010

2024

[pigeonneaux]

Commission for @castafox thank you!💖💖

Jui fiere des boots alors :

[csacskamacskamocska]

Hogyan...

Az kérte a pszichológus, hogy egy kérdéssel menjek a következő ülésre. Egy olyan kérdéssel, amit talán neked tennék fel, vagy valakinek, akitől segítséget várok, Istennek, anyámnak, barátnak vagy magamnak, de a lényeg az, hogy így kezdődjön: Hogyan… – és egy kérdőjellel végződjön. Egy teljes hónapig éltem a kérdés keresésében, ezzel keltem és ezzel feküdtem. Napok, hetek teltek el, míg az elsőt megfogalmaztam. Hogyan tehetted ezt velem? De aztán elgondolkodtam, hogy az utolsó kérdésem hozzád tényleg ez a vádaskodás lenne? És, ha válaszolnom kéne rá, hisz ki más válaszolna ott a pszichológus egyik székéből a másikba ülve vagy otthon a tükör előtt állva, a választ is tudnám: nem tettél semmit, nem állt szándékodban semmi, nem gondoltad, hogy ez lesz. Folyt a kezemre a meleg mosogatóvíz és gondolkodtam közben. Hogyan…? Álltam a zuhany alatt és gondolkodtam közben. Hogyan…? Szaladtam az esőben, a dudáló autókra sem figyeltem, mert csak az járt az eszemben: Hogyan..? Forgattam a számban a kérdést, az agyamban a gondolatot, míg ki mertem mondani a tükör előtt: Hogyan tudnám visszacsinálni? Te őrült! Eszedbe ne jusson! Hát meddig kínoztad volna még magad a szép szemével, a féloldalas fura mosolyával, az ingéből kikandikáló szőrszálakkal, a gyönyörű kezével, rajta a legszebb körmökkel, amit férfi kaphat a sorstól. Meddig a várakozással, hogy megsimogat, hogy dicsér, rajong, elismer és örül minden percnek, amit együtt tölthettek, ahogy te tetted? Hogyan jutottunk idáig? Hogyan, hogyan? Jó sok melóval. Sok odanemfigyeléssel, felületességgel, közönnyel, elsumákolással, nem szólással, nem simogatással, nem öleléssel. Hogyan tudnálak elfelejteni? Majd elfelejtesz. Idővel mindenki sztori lesz csak, egy anekdota, tanmese, vicc, rémtörténet, szívszorító, jól eladható emlék. Takaró alatt megbújva rágódó trauma, soha be nem teljesedett vágy alig érzékelhető lenyomata egy beadandó dolgozatban, egy könyvben, egy plakáton. Hogyan kellett volna csinálnom? Mindegy lett volna, hogyan csinálom. Vagyok, aki vagyok és amit tudtam megtettem, sőt, azon is túl, a határaim forgáccsá feszegettem, a lelkem meztelenebb volt, mint bármikor életemben, úgy szerettem. Hogyan szerettél volna meg? Sehogy, szerelmem, sehogy. Nem szerettél volna sosem. Se karcsúbban, se feketébben, se sportosabban, se háziasabban. Nem értem fel a szívedig. Hogyan tudtalak volna jól szeretni? Ha elengedlek, ha bízom benned, ha hiszek neked, ha sosem szólok, ha sosem kérek, nem várok el és nem vagyok sosem feladat, sem időigényes, problémás rész, csak könnyű üdítőital, alkoholos koktél, nyalánkság, tartalmas könyv, vidám időtöltés. Hogyan kellett volna elmondanom, hogy boldogtalan vagyok? Nem úgy, ahogy tettem, hanem nap mint nap, mondani: ezt ne, ezt se, ezt nehogy, ez nekem nem jó, kérlek, érts meg, én is értelek téged, kérlek, legyen ez máshogy! Nem lett volna máshogy. Hogyan tudlak elfelejteni? Mint minden mást, gyerekkort és kamasz szerelmeket, amibe nem haltam bele végül, ki érti ezt, és szülést és aggódást, és remegős levélvárást, és szívdobogtató találkozást, és ahogy elfelejtünk tejet venni, aztán a kulcsunkat, hogy hova tettük, hogy milyen sorrendeben panírozunk, hol lakunk, hogy kik a szeretteink, és mi kik vagyunk, majd szépen így. Hogyan töröljelek ki a gondolataimból? Sehogy. Miért félsz velem élni, miért nem hiszed el, hogy el fog múlni a hiány, a harag, a kérdések, a szégyenek, a rossz, és végül csak a jó marad? Miért félsz, hogy ha csak a jó marad, bánni fogod? Lehet, hogy a megbékélés marad. Hát nem ér meg egy próbát? Hogyan tudsz továbblépni? Ahogy te is. Nap, nap után. Másra figyelve. A reggeli kávé ízére, a ruhámat cibáló szélre, a liftajtó csukódásra, az üzenetek hangjára, a néma telefonra, az emberekre, akik mozgatják a szájukat, az ebéd ízére, a napfényre az utcán, a tejre, ami megint elfogyott, a vízre, ami simogatja a bőrömet és megtisztít. Így, hosszú ideig. Hogyan fogok harminc évig nélküled élni? ?

[peribot]

hornet icon commission for @vegathelich 💞

[passa-passarinho]

Pq eu tenho a impressão que o que eu estou vendo não é real?

[fuckyeah-beringandwellsfics]

Plausible Deniability

submitted by: anonymous

Plausible Deniability (21282 words) by @paddingtonfan69 Chapters: 2/2 Fandom: Warehouse 13 Rating: Teen And Up Audiences Warnings: Creator Chose Not To Use Archive Warnings Relationships: Myka Bering/Helena "H. G." Wells Characters: Myka Bering, Helena "H. G." Wells, Steve Jinks, Pete Lattimer, Claudia Donovan, Christina Wells, Artie Nielsen Additional Tags: Alternate Universe - You've Got Mail Fusion, Alternate Universe - Modern Setting, You've Got Mail AU, Fluff, Romantic Comedy Summary: Myka Bering is on a mission to save her independent bookstore from the corporate Wells Emporium opening up across the street, owned by the charming and infuriating Helena Wells. Completely unrelated, she has struck up an email correspondence with an enthralling woman under the pseudonym HG Wells, who she finds herself rapidly falling for. aka Bering and Wells You've Got Mail AU

Please tell us why you like this fic so much!

The tension! The eagerness but caution! This is so so good!!!

---

Remember that you can submit fics to be featured here, too! Here's the link to the submission form (Google Form)!

[05-council-unofficial]

are y’all ok?

No, @same-pic-of-neptune-everyday is a traitor and talking to my sworn enemy. -Administrator

Yep! Got a new anomaly:DD SCP-16,785. -05-3

Hungvoer -05-5

Trying to stop 05-6 and 05-7 murdering each other, so normal day. -05-8

*screaming* IM IN THE USA GOVERNMENT WHAT THE FUCK IS THIS?? KOSA?? LETTING PALESTINE DIE?? BULLSHIT -05-11

Crossdressing : DDDD -05-13

[flatlinerburning]

on three-sixteen and the bloodstained gospel

just before the devil got his claws in my soul, i woke up from a nightmare. one you hear songs about, where it's obvious the devils on his way. one where mike puts holes in the too-skinny streetwalking boys. where he shoots them with the rifle his wife named That Damned Thing. where the red wine blood runs into the concrete/asphalt/front lawn and makes communion of a quiet tuesday night. one where mike turns That Damned Thing on my mother and i, and the streetwalking boys' blood fills my mouth/throat/lungs. thick and hot and fast, fast, fast. one that makes me wake up bleeding. old scars torn open again like always. i don't breathe for an hour and when i do i turn on my second favorite cover of the stones' wild horses, cuz i'm not trying to go back to sleep just yet. i watch the colors change behind my eyes. lavender to indigo when thunders fucks up the lyrics. they say he met nolan at some crossroads in new york like one of them was some kinda devil, and i reckon one of them was. a while down the line they held each other again at those same crossroads, and soon after thunders was found dead in his hotel room, cradling his guitar. nolan didn't last long without him and i reckon my brother might be right about the strands of fate connecting us all. whatever. Everything mirrors something else; Ride the snake; Johnny you motherfucker. i don't know what any of it means and i hope i don't have to find out. i hope i don't have to wait until twenty-seven or thirty-something for the lighter in my pocket to kill me. wild horses is long over and i think i might suffocate in this room. im still too scared to sleep, too scared of streetwalking boys and mike and That Damned Thing, but i turn on my favorite cover of the stones' wild horses and watch the colors bleed behind my eyes. wild, wild horses. whatever. couldn't drag me away.

05/13/2024