#ősrégi

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Cagliari FAV - Spiaggia

Szerencsére a városban többféle strandolási lehetőség is van, és simán helyi busszal el lehet menni bármelyikre

árapály különbség max fél méter mindenhol, gyakorlatilag nem is venni észre

A legnagyobb és legnépszerűbb strand a Poetto Beach, busszal a központból kb 20 perc és pár percenként jön

Finomszemű homokos, lassan mélyül, picit hullámzik, van több rész is ami ingyenesen a pórnépé, nekünk végül a DeSparnál lévő szakasz jött be a legjobban. Tökéletes megoldás családoknak is, van WC, zuhany, bolt, büfékocsik, parton sétáló árusok, viszont nagyon sokan vannak, nem is nagyon tudtam olyan képet csinálni, hogy ne sétáljon bele senki

A központból kb 50 perc alatt lehet eljutni busszal a Spiaggia Margine Rosso hoz - ez a rész olyan mint egy álom, még mindig homokos, kicsit szemcsésebb, teljesen sima kristálytiszta víz, hullám kb semmi, van egy pár méteres sekély rész az elején de utána mélyül rendesen. Mi a mekinél mentünk ki a partra, itt alig voltak emberek, hihetetlen megnyugató volt az egész

Calamosca

Ez a strand a város másik oldalán egy sziklás öbölben van, katonai övezetben, az egyik torony alatt. (Torre di Calamosca o Dei Segnali)

Kavicsos, lehet már rögtön úszkálni és van egy teljesen jó strand büfé is

Továbbsétálva jön a Belvedere Calamosca, egy sziklás rész, szeméttel telerakott barlanggal és vízbeugrálási lehetőséggel, utána ősrégi kőbe vájt lépcsőn lehet felmenni:

Még tovább menve jutunk el a legutolsó papucsban megközelíthető helyre, ahol majdnem vissza is fordultunk, mert elsőre úgy tűnt, hogy valami audis privát klub. De aztán simán le lehetett sétálni az éttermen keresztül és a köveken sütkérezni! Bárcsak sose kellett volna kijönnöm itt a vízből!

Itt ha a túrázós részen végigmegyünk, akkor még van elvileg egy nudista strand, ezt kihagytuk.

Ugyanezen a partszakaszon egy kicsit feljebb még 3 helyet látogattunk meg: egy trú proli panel lakótelep végállomásánál kellett leszállni, innen 8 perc sétára már lehet pancsolni

Cala Bernat - ide csak hajóval vagy a redditen olvasott titkos úton lehetne lemenni: a villa celeste éttereme melletti ösvényen indulva a kék kötélnél kell lemászni, na ezt bebuktuk mert az egész Villa nagy vaskapuja is zárva volt.. A sziklák között pár méter csak az egész partszakasz.. Majd legközelebb!

A legtávolabbi rész pedig ahová el tudtunk ezen az úton jutni a Spiaggiola o Prajola volt, ami tökéletesen illett a közeli panel lakótelephez, szétgarffitizett falak, sok szemét, hangos helyi családok és kikerülhetetlenül monokiniző helyi idős nénik. Azért ha megdobnának egy lakással az egyik panelban, akkor nagy duzzogva ide is lesétálnék minden nap!

A naplementét pedig a lakótelep mellől néztük, pár éve még ezen a szakaszon is volt egy strandolós rész (Spiaggia del Canaletto) sajnos ez már használhatatlan

[mirabellomonferrato]

Van-e szar a palacsintában?

Vásárlásmeneti naplózás. Nyeznajka nővére, akinek ez a foglalkozása, lefordította nekem az ajánlattételnek nevezett papírt, aminek nem tudom mi a magyar neve. Lehet, hogy ez: Ajánlattétel. Benne van a fizetési ütemezés, meg az, hogy láttam és a továbbiakban nem panaszkodom semmire, nem emelek kifogást semmiről, elfogadom a házat ahogy van.

És van egy rész, amit megkérdeztem Klaudiától, hogy hogy is kell érteni. „blablabla... a közjegyzői okirattal száll át azzal, hogy a földhivatali frissítésekkel esetlegesen felmerülő  kataszteri jövedelemben bekövetkező esetleges változás nem érinti jelen vételi ajánlatot, az eladási ajánlatot és az adásvételi végleges létrejöttét.”

Úgy sejtem, de ez tényleg csak találgatás, hogy ez a rész arról szól, hogy az adómegállapítás, ami a földhivatali adatok alapján születik, nem befolyásolhatja az adásvételt. De majd Klaudia elmagyarázza. Ezen nagyon nem is aggódok, adót kell fizetni, ha lehet részletfizetést kérni, majd kérek.

Ami jobban aggaszt az az áram. Arra felhívta az ingatlanügynök a figyelmemet, hogy a kazán, bár nem ősrégi, de már nem felel meg az előírásoknak. Ez a gázkazán a fűtést intézi. Egyelőre nem fontos része az egész dolognak. HA van áram. Csakhogy most ebben a szerződésben az is benne van, hogy az elektromos rendszer sem felel meg a hatályos előírásoknak. Nade mik lehetnek a hatályos előírások? Minek nem felel meg? Ha nem felel meg, akkor nem is kapcsolják vissza? Áram nélkül a felújításnak sem tudok nekiállni. Vajon hogy lesz ez? Áram és víz kell! Villanyóra van, elég újnak is tűnik, mármint modernnek. A fürdőszobákban bojlerek vannak.

10 nap van az ajánlatétel elfogadására, szóval ezeknek a napokban ki kell derülnie mindennek.

Hogy megveszem-e a házat akkor is, ha rossz dolgok derülnek ki? Valószínűleg igen vagyis jobban igen, mint nem, csak a szervezéshez-tervezéshez elengedhetetlen, hogy tisztában legyek a valósággal, fel tudjam mérni a várható költségeket.

Még egy nehézség – egy regényben elengedhetetlen az ilyesmi, hogy kelően tudjunk drukkolni a főhősnek –, szóval nem lesz különmeló, amire számítottam, és ami szokott lenni, ebbe az évben már semmi plussz pénzhez nem jutok hozzá. Talán jövőre. Pedig most csontra lemerítem a bankszámláimat. 😨 Innentől csak hónapról-hónapra van. A kinti rezsiköltségeket belekalkuláltam a terveimbe, az elviszi a szokásos (nem nagy) havi megtakarítást. Szereznem valami tördelői munkát valahonnan, kéne kilincselnem pár kiadónál, hátha. Okés, hogy elbarkácsolgatok, de legalább az utazási költséget össze kéne lapátolni valahonnan. Tudom, hogy meredek, tudom, ne is mondjátok, tudom!

[angelofghetto]

Valente

Nagyiéknál volt az a régi lemezjátszó, azokkal az ősrégi, vinil előtti, üveg törékenységű hanglemezekkel, amihez csak a felnőttek nyúlhattak. Szertartása volt a meghallgatásuknak. Portalanítani kellett a tányért, a lemezt, a csak erre a célra rendszeresített vékony szarvasbőr kendővel, miután szigorúan két ujjal és a szélén ki kellett emelni a papírtokjából a feketén csillogó varázslatot. A gép közepén a kis pöcökre rá kellett illeszteni azt a bordó, korong alakú izét, ami a lemez belső nyílásának megfelelő központi támasztéka volt, és beállítani a lejátszási sebességet oldalt valami karral. A lemezjátszó egy összeépített hangdoboz gyomrában rejtőzött, aminek a tetején a macskaszemes csöves rádió állt. A tű nagyon érzékeny jószág volt, könnyen okozott sérülést a mikrobarázdáknak, ha hebehurgyán helyezte rá az ember. Híre-hamva sem volt hidraulikának.

Ezeknek a lemezeknek még a sercegése is más volt, mint a későbbieknek, és a cincogó meg a morgó hangok akusztikája is egészen sajátságos. A lemezhallgatás program volt, nem háttér. Nem is volt mindenkinek zenegépe otthon. A későig agglegény nagybátyámé volt, aki még 30 évesen is otthon lakott nagyiéknál (ez már akkoriban is fura volt).

Sinatra, Bing Crosby, Dean Martin, Európában pedig Vico Toriani, Caterina Valente voltak a kor menő zenei sztárjai, később pedig az olasz vonalat Bobby Solo, Celentano és Gianni Morandi képviselte, ahogy a franciát Aznavour, Gilbert Bécaud, Yves Montand, Juliette Gréco, majd Mireille Mathieu.

Az életrajzára rá kellett keresnem, mert jellegzetes hangjára ugyan jól emlékszem gyerekkoromból, de nem tudtam, hogy összesen 13 nyelven énekelt, gitározott, és hogy mennyire szerette a bossa novát, vagy hogy apukája tangóharmonikás volt, anyukája pedig az egyik legmenőbb női zenebohóc.

A németek imádták, de az én fülemben inkább olaszul és portugálul van meg. Olyan dalokra emlékszem tőle, mint a Quando, qoando, quando vagy a Bongo Cha-cha-cha. Filmzenék, tévérevük jutnak eszembe, és a nyári presszók és fagyizók teraszai, ahol a háttérben szólt a rádió az aktuális tánczenével. Mikor már kigyulladtak az esti fényfüzérek, és az énkorúak szigorúan csak szülői felügyelettel és fű alatt lehettek jelen (8 óra után illegálisan), akkor a fiatal párok valóban táncoltak is az asztalok előtt.

Akkoriban málna és jaffa szörp köz��l lehetett választani, ha üdítőre vágyott az ember, és nem műanyag szívószál volt, hanem igazi organikus szalmaszál, egységméretre vágva, papírcsomagolásban. Mintha több élettel ezelőtt lett volna. Legjobban az egyszerűsége, a naivsága és a ráérőssége hiányzik.

[zoeeozzoeeoz]

Nagggggyon nagy ősrégi kedvenc!

[avgdvl]

Nem hogy a Transport Tycoon egy "ősrégi" játék, de már a klónja is 20 éves lett.

[the-bagira]

Nostalgy. Abban az időszakban, amikor az előzőekben éreztem összetörve a szívem, és próbáltam felállni a sz*rságból, egy barátom ajánlotta, hogy nézzem meg a Nagy Gatsby c. filmet. Egyébként pont aktuális is volt, mert adták a TV-ben. (Miért is ne nézzem meg reklámokkal együtt. :'D) Most újra a talpraállás és továbblépés időszakában vagyok, és visszaköszön ez a zene, amikor belemelegítünk táncon. Ráadásul táncon, ami az egyik olyan dolog az életemben, amit csak én magam, csak én magamért kezdtem el csinálni és ősrégi vágyam volt. Valami, amiről tudom, hogy biztosan ÉN vagyok.

[nirvana-collector]

Szia! Nem tudsz róla, hogy lenne bármilyen kép vagy hanganyag a budapesti Nirvana koncertről? Anno mikor előkerültek képek olvastam az indexes cikket, szerintem kell hogy még valahol legyen felvétel erről. A youtubeon is bukkanak fel sosem látott videók 89-ből, hátha valahol valakinek van még. Te tudsz ilyenről? Olvastam, hogy te már leveleztél Kristtel, nála esetleg vagy Chadnél a Tad tagoknál akkori roadoknál nincs valami? Te kutattál már ez ügyben? Köszi minden infót!

Szia! Elnézést a megkésett válaszért. Nagyon sokan nagyon sok munkát tettek már ebbe a projektbe, de egyelőre semmi eredmény nem született. Mondjuk a 2016-ban előkerült fotókról sem tudtunk korábban, szóval remény mindig van. De nem sok. Krist a fotók létezéséről sem tudott, én küldtem el neki, amit a hivatalos Nirvana twitter fiókkal meg is osztott. TAD-éket meg lehet kérdezni, de szinte kizárt, hogy annyira fontosnak tartanának egy szarul sikerült ősrégi kelet európai bulit, hogy az archívumban őrizgetnének róla bármit is. Bruce Pavitt, a @subpop társalapítója pár éve kiadott egy könyvet a '89-es turnéról (Experiencing Nirvana: Grunge in Europe, 1989), ami tele van soha nem látott fotókkal, de nem voltunk szerencsések: csak november 27-én csatlakozott a turnéhoz Rómában, így onnantól dokumentálta az eseményeket. Budapest csak egy turnémenetrendes oldalon szerepel a könyvben, illetve van egy térkép, azon is látszik, de ennyi.

[angelofghetto]

Valamiért erről a képről az ősrégi Meghökkentő mesék sorozat egy epizódja jutott eszembe.

A feleség bejelenti, hogy meglátogatja a mamáját, ezért elutazik. A férj találkozik a szeretőjével, aki próbál rá nyomást gyakorolni, hogy váljon el az asszonytól végre, különben kitálal. A film zárójelenete a következő: Férj és a szerető a folyosóról belép a sötét lakásba, a férfi épp leszúrja a nőt, kezében a kés, ekkor hirtelen felkapcsolják a világítást, és vagy harminc füligszáj, papírcsákós ember kiált fel: MEGLEPETÉÉÉS!!

@tsapa.jpg

[paradoxasma]

2024 CdN day22

2024 10 03 – Mondoñedo => Vilalba

Mivel az útvonal a belvároson keresztül vezetett tovább, így pirkadatkor még egyszer elsétáltam a katedrális előtt, ahonnan már látszottak a ködben úszó környező dombok.

Ezen a ponton kettévált az útvonal, az egyik ág az N634-től keletre vezetett tovább Abadínba, míg a másik (high level variant) a dombtetőkön átvágva és a lakott területeket elkerülve vezetett ugyanoda. Én az utóbbi variánst választottam, amin továbbhaladva gyorsan kiderült, hogy a köd nem csak a délre eső dombokat érintő lokális jelenség volt, hanem ott gomolyog minden magasabb pont fölött.

A városon kívüli területeken, ahol az útvonal gyorsan emelkedve megindult a hegytetők felé, szintén hasonló volt a ködhelyzet.

Ahogy egyre magasabbra vezetett az ösvény, úgy kezdett csökkenni a látótávolság is.

A dombtetőre felérve a köd olyan sűrűvé vált, hogy az úttól picit távolabb legelésző állatokat is részlegesen takarta.

Az út széléhez közeli, illetve a - villanypásztor hiányában - az útra kimászkáló példányokat nem érintette ez a láthatósági probléma.

A későbbi szakaszokon, ahol már nem legelésztek állatok, kerítés szegélyezte az utat.

Valamivel 10 óra után értem le a domb túloldalán Abadínba.

Innen erdei ösvényeken keresztül vezetett tovább az útvonal Vilalba felé.

Az erdei ösvény mellett áll az O Xistral albergue, ami ott jártamkor zárva tartott.

Az albergue-től az útvonal továbbra is erdei ösvényen vezetett, ami jó galíciai szokás szerint végre rendszeres időközönként és jól láthatóan jelölve volt az obligát betonoszlopokkal.

Még egy óra sem volt, amikor elértem a Batán folyót, és átkeltem a fölötte átvezető Viejo hídon.

Az útvonal ezt követően is erdei ösvényeken vezetett tovább.

Délután 4 óra körül értem be Vilalbába, ahol leraktam a hátizsákom az albergue-ben, elfoglaltam az ágyamat, majd nekiindultam a belvárosnak. Először a XV. századi lakótornyot (Torre dos Andrade) néztem meg, ami ma már szállodaként funkcionál.

A torony földszinti része szerencsére turisták számára is szabadon látogatható.

Az első emeletre vezető lépcsőfordulóban találtam egy ősrégi manuális kapcsolású telefonközpontot.

A toronyból történő kijövet után sétáltam egy picit a belvárosban, ahol akadtak még további érdekes épületek is.

[angelofghetto]

mikor egy remek, ősrégi zenét újra felfedez magának egy következő generáció

[kiforditom-szetszedem]

volt 5 szabad percem erre, 59 lett, lapozzunk. Ősrégi vita dőlt el.

If you don’t know your score, take the test here

[versinator]

Sirjátok kapirgál

Ezrei férfinál másvilágon elvtelen Ősrégi szorgalmasan elbődülő csuklóján Börzék mankón lusták testvértelen Esszenciája megvakítja ráhullt kapualján

Jajveszéklő önimádat leoldják előrebillen Papnő konyhánkban zafir csatáján Kézhez zendülőket csengetyűk öntelen Emilia déltájt nekikeseredve olaján

Citeráznak sopánkodtok göröngyön láthattál Kalmárok rakosgat szavamnak higgadtan Ónémet csorogni halaványon indultál

Föléje meghízik láthatunk kigyúltan Vinném őrjöngenek gubancba szalutál Frizurával dalomba zúzzátok roskadtan

[kalapacskapitany]

Jelentkezzen, akinek a 2024-es Bingóján van AI, ami szektát és kriptópénzt alapít egy ősrégi gusztustalan mémre

[kozma-szilard-things]

A bosszúvágy ősrégi karmája: Skorpió vagy Ikrek 1 - Kozma Szilárd karmaa...

[sztupy]

Ősrégi rákthread

BOW DOWN TO THE ANCIENT ONE

[the-bagira]

Ajándéknak egy nyuszit néztem ki, viszont még kéltekedtem a képességeimben, és gondoltam nem ártana gyakorolni. Szóval próba gombolyagokból (ősrégi fonalból) elkezdtem a nyuszi részeit - kezdve a fejével és a fülével - próbaképpen meghorgolni.