#kapirgál

[versinator]

Sirjátok kapirgál

Ezrei férfinál másvilágon elvtelen Ősrégi szorgalmasan elbődülő csuklóján Börzék mankón lusták testvértelen Esszenciája megvakítja ráhullt kapualján

Jajveszéklő önimádat leoldják előrebillen Papnő konyhánkban zafir csatáján Kézhez zendülőket csengetyűk öntelen Emilia déltájt nekikeseredve olaján

Citeráznak sopánkodtok göröngyön láthattál Kalmárok rakosgat szavamnak higgadtan Ónémet csorogni halaványon indultál

Föléje meghízik láthatunk kigyúltan Vinném őrjöngenek gubancba szalutál Frizurával dalomba zúzzátok roskadtan

[severethingbananaeggs]

5,72 m

van a kertünkben egy vörös kövekkel kirakott placc körülötte sűrű, sötétzöld fű mellette diófa

a kövek réseiben moha egy feketerigó gilisztát kapirgál a földből a bogarak zümmögnek május idill

és akkor apám fog egy vésőt, és nekiesik a kedves kis moháknak, akik "minek nőttek oda”, hiszen elfoglalják a homok helyét, amit ő a hézagokba szánt (15 évvel ezelőtt)

egész nap vés, turkál, kapar, még sötétben is, aztán másnap felkel, 8-kor már kint van a kertben, és újult erővel folytatja

“hogy elviszi az időmet ez a szarság” -- mondja ebédnél “szerintem begyulladt az ínyhüvelyem, és a vállam is fáj” -- dohog “akkor sincs semmi, ha nem csinálod” -- javaslom neki néz rám, kerek szemekkel, mélán: “de hát akkor nem lesz kész”

kiszámolja, hogy eddig 12 órát töltött a moha kikaparásával, és még nincs kész, de 3-kor bezár az obi, és át kéne érni homokért, de félbehagyni sem volna jó a munkát, tehát ha az ebédidőt levonjuk, marad még 50 perce befejezni, hogy is kéne ezt csinálni

van egy “érdekes” feladata a számomra le kéne menni egy centivel, megmérni a rések hosszát, és összeadni őket, hogy tudja, mennyit csinált meg 12 óra alatt, és felmérje, milyen tempóban kell dolgoznia, hogy 50 perc alatt az utolsó kis moha is kipusztuljon

mire én megjegyzem, hogy az ő valósága egy olyan dolog, amit szívesebben szemlélek kívülről

“akkor majd anyád”

anyám megjegyzi, hogy ő nem szereti megmérni a dolgokat, ő azt szereti, ha csak úgy vannak

“pedig ez egy szép probléma” -- mondja, és kicsit még mereng rajta, hogy vajon vannak-e ugyanolyan nagyságú kövek, mert akkor nem kéne mindet egyenként lemérni -

írni próbálok, kiabál, hogy álljak ki a teraszra, megnézni a végeredményt, szép lett? -- szép, fütyül, hogy anyám dobja ki neki a kulcsot (soha, egyetlenegyszer sem rakja el), anyámmal épp sétálni indulok, amikor megjön az obiból, és tanácstalanul kérdezi anyámat, hogy de hát akkor nem együtt fognak kertészkedni?, közben letesz elém egy cserepes virágot, hozta, csak úgy, barátságból, anyám reméli, nem hal meg ez is

-

és akkor most anyám nevében írok e-mailt egy írónak, hogy egy rakás szar a könyve, diplomatikusan megfogalmazva (”kicsipkézve”, ahogy ő mondja) (neki nem megy) és van egy ilyen egyenletes surrogás a háttérben, ahogy ők lent a kertben a homokot sepregetik a résekbe hallom anyám hangját: “én nagyon szeretek homokozni” és apámét: “de ne, az úgy nem jó”

bepötyögöm a gúgölbe: ingatlan.com

[fragmentopolis]

5,72 m

van a kertünkben egy vörös kövekkel kirakott placc körülötte sűrű, sötétzöld fű mellette diófa

a kövek réseiben moha egy feketerigó gilisztát kapirgál a földből a bogarak zümmögnek május idill

és akkor apám fog egy vésőt, és nekiesik a kedves kis moháknak, akik "minek nőttek oda”, hiszen elfoglalják a homok helyét, amit ő a hézagokba szánt (15 évvel ezelőtt)

egész nap vés, turkál, kapar, még sötétben is, aztán másnap felkel, 8-kor már kint van a kertben, és újult erővel folytatja

“hogy elviszi az időmet ez a szarság” -- mondja ebédnél “szerintem begyulladt az ínyhüvelyem, és a vállam is fáj” -- dohog “akkor sincs semmi, ha nem csinálod” -- javaslom neki néz rám, kerek szemekkel, mélán: “de hát akkor nem lesz kész”

kiszámolja, hogy eddig 12 órát töltött a moha kikaparásával, és még nincs kész, de 3-kor bezár az obi, és át kéne érni homokért, de félbehagyni sem volna jó a munkát, tehát ha az ebédidőt levonjuk, marad még 50 perce befejezni, hogy is kéne ezt csinálni

van egy “érdekes” feladata a számomra le kéne menni egy centivel, megmérni a rések hosszát, és összeadni őket, hogy tudja, mennyit csinált meg 12 óra alatt, és felmérje, milyen tempóban kell dolgoznia, hogy 50 perc alatt az utolsó kis moha is kipusztuljon

mire én megjegyzem, hogy az ő valósága egy olyan dolog, amit szívesebben szemlélek kívülről

“akkor majd anyád”

anyám megjegyzi, hogy ő nem szereti megmérni a dolgokat, ő azt szereti, ha csak úgy vannak

“pedig ez egy szép probléma” -- mondja, és kicsit még mereng rajta, hogy vajon vannak-e ugyanolyan nagyságú kövek, mert akkor nem kéne mindet egyenként lemérni -

írni próbálok, kiabál, hogy álljak ki a teraszra, megnézni a végeredményt, szép lett? -- szép, fütyül, hogy anyám dobja ki neki a kulcsot (soha, egyetlenegyszer sem rakja el), anyámmal épp sétálni indulok, amikor megjön az obiból, és tanácstalanul kérdezi anyámat, hogy de hát akkor nem együtt fognak kertészkedni?, közben letesz elém egy cserepes virágot, hozta, csak úgy, barátságból, anyám reméli, nem hal meg ez is

-

és akkor most anyám nevében írok e-mailt egy írónak, hogy egy rakás szar a könyve, diplomatikusan megfogalmazva (”kicsipkézve”, ahogy ő mondja) (neki nem megy) és van egy ilyen egyenletes surrogás a háttérben, ahogy ők lent a kertben a homokot sepregetik a résekbe hallom anyám hangját: “én nagyon szeretek homokozni” és apámét: “de ne, az úgy nem jó”

bepötyögöm a gúgölbe: ingatlan.com

[koltomata]

szia mata, a régészetről szeretnék egy verset, de nagyon. puszi

a régészetről

azt hisszük a régészetnekvan némi romantikájade az igazság, hogy csak szíva télbe, fagyba, sárbakapirgál, hátha lel valamités a bokorba szarikde ennek is majd fognak egyszerörülni valakikakik szintén régészek lesznekakik azt hittékvan némi romantikájade az igazság, hogy csak szíva télbe, fagyba, sárba

kérte: nastasjafilipovnakérj verset te is a költőmatától!

[nemzetinet]

Fábián Tibor: Könnyű léptekkel a túlvilágra

Hajnali öt óra, félálomban hallom ahogy a megállóból indul az első busz. Alszom tovább. Mama korán kel. Fél hét tájban kimegy a konyhába, hogy ne zavarjon. Én közben még tekergetem a nyakam a hatalmas, tömött párnán.

Az egyenetlen szalmazsák nem éppen álmaim matraca, de valahogy azon soha nem fáj a derekam. Hétkor a csorda hangja ébreszt ismét. Lassú, ringó járással, méltóságteljes, elnyújtott marhabömböléssel, kolompolással vonulnak végig a falun. A másik oldalamra fordulok.

Mire végre felébredek, már benne járunk a délelőttben, javában pezseg a falusi élet. A reggeli készen vár, Mama friss tejet is hozott időközben, a majorság vígan kapirgál az udvaron. Teszek-veszek, vizet hozok, próbálok hasznosnak látszani. Ügyetlenkedem a kertben, hadat üzenek egy életlen kapával a félméteres burjánoknak. Addig nem nyugszom, míg az összeset ki nem vágom. A Nap hamar kiszárítja a kikapált gazt. Közben a konyhában már javában fő az ebéd. Mindig ugyanakkor, délután egy órakkor ülünk le ebédelni. Ha nagy meleg van odakint, behúzódunk és pihenünk egy kicsit a hűvös házikóban. Késő délután focizni megyek a helyi barátokkal. Persze én, a 4-5 évvel idősebb vagyok a menő, az aktuális gólzsák, a triblikirály.

Időnként, egy-egy hétvégén buszra ülünk Mamával. Egyik rokonunk, Marci bá a sofőr, büszkén ülök be mellé, az elkerített sofőrfülkébe. A közeli kisváros strandjára megyünk. Mama a bejárat előtt csatlakozik néhány további öregasszonyhoz, kipakolja az eladásra szánt zöldséget, én pedig megkapom a zsebpénzt és indulok fürdeni. Aztán időnként kijövök egy kis újabb pénzt kunyerálni fagyira, palacsintára, szukra*. De valójában Mamától soha nem kell kunyerálni. Elég kérni. És az ember, ennek tudatában soha nem is mer többet kérni, mint amennyire szüksége van.

Még biztos megvan az a betonplacc, ahol Mama állt és árulta a hazulról hozott zöldséget a délutáni napsütésben. És még megvan az az udvar, ahol legyengülve többször is elesett, amikor a friss tejet hozta. Később már mindkét kezébe bot kerül, mert az ereje egyre fogy. Mindketten tudjuk, hogy valami a végéhez közeledik. Egy élet. És mindketten tehetetlenek vagyunk. Próbálunk erősnek mutatkozni, ügyet sem vetni az elmúlásra, de az elmúlás minden nap visszajön és kéri, követeli Mamát, ahogy egykor elvitte magával Tatát is. És én olyan fiatal vagyok, hogy bár látom a jeleket, de annyi minden, oly sok irányba elszédíti a tekintetem. Mindig valami tehetetlen dühöt érzek, amikor Mama elesik, mert tudom, az a Nyomorult Elmúlás naponta visszajön és követeli a jussát. Követeli Mamát is, mint ahogy elvitte Tatát.

Mama gyakran emlegeti Tatát, aki néhány évvel korábban halt meg. A vasárnapi ebédhez készülődtünk éppen. Az kellett legyen, mert úgy emlékszem, húsleves volt a tányérunkban. Ültünk a nagy faasztal két oldalán, amit a szokásos viaszkosvászon terítő borított különféle giccses virágmintákkal. Ott ültünk Mama meg én, és mertük az aranyló csodát. Tata a hátunk mögött feküdt, pihegett. Már hetek óta így volt. Egyik pillanatról a másikra esett le a lábáról. Azt mondta, megcsípte a kezét a Nap, amikor a hegyen kapálta a szőlőt. A helyiek hegynek dicsérik a szelíd dombot, amin szőlőt termesztenek. Tata mutatta is a kezét, ami szinte vörösre égett. Az ereje napról napra fogyatkozott. Anyám, nem hiába volt egyedüli gyerek, nem mondott le könnyen a szüleiről. Rohant haza és vitte magával a városi kórházba Tatát. A kezelés nem segített. Tata pár hét múlva ismét ott feküdt a kis vályogház deszkaágyában a dunyha alatt. Az utolsó napokban már csak lélegzett, félrebeszélt, motyogott ezt-azt. Már nem hallottam esténként, ahogy elmondja halkan, de jól hallhatóan a Miatyánkot.

A kicsi házikóban egy szoba volt. Az volt a nappali, a háló, az ebédlő, a minden. A szoba egyik szegletében ebédeltünk, tőlünk egy méterre szaggatottan, nehezen lélegzett Tata. Aztán egyszer csak egy jelentőségteljes, mély sóhajtás hallatszott és más semmi. Kiszállt belőle a lélek. Ma elfekvőkben, kórházi ágyakon és idősek otthonába halnak meg az emberek, de Tata ott halt meg velünk. Egy ebéd kellős közepén. Megállt a kanál a kezünkben. Döbbent csend. Csak egy régi óra ketyegett bele a halál aratásába. Ott, a vályogfalak között láttam először, hogy a természetközelben élő ember egészen másként viszonyul az elmúláshoz, mint az, aki nem ismeri, milyen is a halál. Amiről tudja, hogy az élet része, vége, túloldala. Mama nyerte vissza hamarább az önuralmát. „Meghalt”, mondta, mint aki felkészült rá és tudta, hogy bekövetkezik. „Legalább együk meg az ebédet”, tette hozzá. Mai ésszel felfoghatatlan mindez.

Ma, amikor nem tudunk mit kezdeni a halállal, inkább elfordulunk tőle. Becsukjuk a szemünk és azt hisszük legyőztük. Az egyszerű földművelők életében ez másképpen volt. Tata meghalt és mi esszük az aranyló húslevest. Esszük Tata kedvencét. Mert mindennek megvan az ideje. Mert most erősnek kell lenni. Aztán majd eljön a sírás ideje is. Tata halála után egy évet a „porfészekben” töltöttem. Az egy szoba, konyhás, vályogból épült házikóban, petróleumlámpa-világításnál. Kakaskukorékolásos, csordakolompolós ébredéssel, csillagösvényes, mélységesen csendes estékkel. Ez volt a leghosszabb időszak, amit Mamával töltöttem.

Gyerekkoromban, amíg hosszú évekig velünk laktak, Tata magával vitt fát vágni. Varázslatos volt, ahogy mentünk a fehérbe borult tájban a Körös-parti irtáshoz. Vékony fácskákat vágott ki és lombozott le, azt húztuk haza a kicsi fából készült szánkóval. Gyenge fácska volt az, nyers, amely hosszan siratta sorsát a tűzre téve. Sok meleget nem is adott. Én meg büszkén vittem Tata után a baltát, azzal a hittel, hogy vadászni megyünk és a balta fokával majd jól fejbekólintom a nyulacskát. A nyulacska persze mindig megmenekült.

Tata, mielőtt lement volna a pincébe borért, előbb még pajkosan rám kacsintott: kájnész boú! Ebből persze nem értettem semmit, csak azt, hogy borért megy. Szüntelen ingáztak Mamával a szülőfalu és az otthon között. Folyton menni kellett, a föld várta vissza gazdáját. Egy régi, közös utazásunk közben odasomfordáltam hozzá és megkérdeztem, van egy leje? Volt. Sportújságot vettem rajta. Kedves olvasmányomat, kapkodva kerestem a Bihar FC hétvégi mérkőzésének eredményét. Amikor végül Tatáék visszaköltöztek a falujukba, megvettek egy aprócska házat. De akkor is folyton úton voltak, megrakott táskákkal hozták a szőlőt, a gyümölcsöt. Nem telefonos világ volt az, mindig váratlanul érkeztek. Annál nagyobb volt az öröm a lelkes unokacsapatnak, hangos gyermeki sikongatással futottunk eléjük, amikor nyílt az ajtó és lekerült a vállról az átalvető.

Ahogy cseperedtünk, már mi is elindultunk hozzájuk. A nap végén kiültem Tatával a kis ház elé és néztük, ahogyan ráereszkedik a falura a lassú, súlyos sötétség, amihez végtelen csend társult. Ő egy hokedlin ült, én meg guggoltam mellette a küszöbön. Csak néztünk némán. Aztán Tata bement és lassan, komótosan lefekvéshez készülődött. Ilyenkor sokszor hallottam és mosolyogtam őket, amint Mamával vitáznak valami jelentéktelen ügy fölött. Végül minden elcsendesedett. Én is készülődtem, kint a konyhában, lehúztam a petróleumlámpa fényét és elindultam a cimborákhoz. Azok már modern idők voltak, bárnak mondtuk a kocsmát. Rendszerint későre értem haza. Mama megébredt és halkan korholt, hogy már megint milyen sokáig maradtam. Némán levetkőztem és bebújtam az ágyba.

Tatának, halála előtt nem sokkal egy sportcipőt ajándékoztam. Már nem tudom mi volt a bajom vele, de a lényeg, hogy a fehér külsejű, modernnek számító, ruganyos talpú cipőért Kolozsvárig utaztam. Tata addig mindig nehéz bakancsban és félcipőben járt. Már csak keveset hordhatta. Aztán a fehér sportcipő végleg gazdátlan maradt, az ágy alatt kallódott sokáig. Mama gyakran felemlegette Tata szavait, aki távollétemben sokszor elmondta, a fehér cipővel a lábán, hogy ilyen kényelmes lábbelije még soha nem volt. Hálásan hallgattam, jó érzés volt, hogy valamit én is adhattam neki. Könnyű léptekkel ment át a túlvilágra.

Mama tíz évvel élte túl Tatát, és erre az évtizedre azóta is úgy tekintek, mint valami égi kárpótlásra Tata korai haláláért. A makacs tenniakarás a sírig elkísérte Mamát. Néha már dühített is, ez a realitást figyelmen kívül hagyó, már erő nélküli akaraterő. A földhöz kötődő szegényember elszántsága volt ez, akit a sors nem kényeztetett el. Aki tudta: Istenén kívül csak a két kezére számíthat. Nem is volt tétlen soha ez a két kéz. Először egy, majd már két botra támaszkodott, a gyenge test egyre nehezebben vonszolta magát, mégis ez a sokszor idegesítő, már-már megmagyarázhatatlan makacsság és tenniakarás ott ízott benne.

Elvittük magunkhoz, de alighogy erőre kapott egy kicsit, máris menni akart, a száz kilométerre fekvő kis faluba, mert munka van. A föld, ami művelésre vár és a ház, ami a lakójára vár. De már mind tudtuk, hogy mindkettő, a ház és lakója is a végső stádiumban van. Mama elment és a ház sem bírta sokáig. Leroskadva távozott gazdái után.

Fábián Tibor: Könnyű léptekkel a túlvilágra a Nemzeti.net-en jelent meg,

[ebbolmilesz]

van egy kurva fácán

a könyvtár udvarában. a kollégáim egy emberként vannak megőrülve érte, visznek neki kb 12szer annyi kaját, mint amennyire szüksége van, fotózzák, videózzák, figyelgetik, merre kapirgál, milyen hangot ad, úristen felröppent, most meg visszaröppent, most meg egek, ugyanolyan, mint az elmúlt másfél órában. és naponta 4-5ször megtalál vele valamelyikük, hogy jajj, láttam már ma, hogy mit csinál a fácán? ugye, milyen embertelenül izgi? ugye, hogy cuki? hogy lenyűgöző, káprázatos és epikus?és kurvára hiába magyarázom nekik, hogy hát izé, én falun nőttem fel, keresztapám meg még vadőr is volt, szóval olyan párezer fácánt láttam már életemben, szóval bocs, de én kevésbé vagyok lelkes, erre mindig olyan arckifejezéssel néznek rám, mintha én lennék a hülye felnőtt, aki lerombolja a kis játékukat, amikor elmondja, hogy a homokozólapát nem is gépfegyver, a vécépapírguriga pedig nem távcső. kibaszott óvodás gyerekek ezek.

[versinator]

Sikongott repüljetek

Loccsantja kereskedősegédek foglal jóléte Fölrakja felállanak nődnek poklokszülte Hajókon kézhez rézdobok törése Kegyekért ferdült visszatérőn tehesse Cicánk hazugnál haladtam versemért Versaillesi kebellel szomorgó szőlőfürt

Ópium sirással pózzal urna Újólag orfeumi villamosabb hozsanna Ásitó szoptasson orrodról holttestén Szalonkabátban öltözöm arcképe dícsérvén Kellemetlen sáncba szobánkat gyászhírt Főtök aszfaltra keresgél pört

Elfelejtsük egészét láthatunk ködülte Habjaidban feltekintesz zenélek nézegette Vágtattunk ívelő száznyelvü tengetése Imákba döfnek hazátokat ébredése Túlrikoltanak száradott szentelni zsírt Hadonáz feliratja harsonáz megárt

Munkálkodott gépi gigász laterna Kapirgál kapjuk kármin szcéna Mosolyosak forrók kinccsel dereglyén Eszményítettem ásta voltakat bűvkörén Olykoron tereltünk ásványok anyádért Lehelletére rogytam byron októbert

Lánynép gyászhírt dobaja távolléte Költőről havad bombázva porlepte Figyelünk moslékját lombod döntse Áltat pipámba praeludium tülekvése Csergedez krúdy cenzor kegyekért Vésztörvényszék derűje bedobta összegért

Rogyó holdsugárban krémeslepény zenebona Szipkából behull szobalánya csobogna Cukrozza pört alvót csücskén Legyezzétek elbúvunk sebre heverőjén Zálogba müezzin bársonyok álomport Megsímítják szókra trillás hexamétert

[etf-eszkozok]

Múltban Kapirgál a BMW

Múltban Kapirgál a BMW

Múltban Kapirgál a BMW, ami egy igen füstölgő drift-et  is hozhat. Mivel a csütörtökön publikált előzetes adatok alapján a BMW-nek nem sikerült elérnie 2016-os eredménycélját, de legalább 2017-ben az eredmény növekedésére számít a társaság. Az évet 9,39 milliárd eurós EBIT eredménnyel zárta az autógyártó, ami alulmúlta a 9,82 milliárd eurós várakozást, sőt csökkenést jelent a 2015-ben elért 9,6…

[pajjorimre]

Rendes is viszonylag A telefontöltőt újabban szereti, de nem mászik fel sehova (a könyvespolcot kivéve, de ott lakrésze van), nem ver le semmit, nem kapirgál szét semmit.

Tesóm új szerelme, az időzíthető macskakaja-adagoló. Nincs több felesleges koránkelés.

[versinator]

Feccsen hörcsöghad

Űrök topogott bilincseket gondjaid Magasodnak innék fergetegesen gyerekeid Robbanásokkal hasamra esetten békít Telket szövögetünk vérébe szundít Krumplipaprikás kihajlik homokos eltáncolt Tövéhez robotol terülj kisült

Gúlák lapocka ügyelnék pelyhező Dobogóra szökellt ládák fénymező Chemise szellőcskét műhelye erjedett Borjak fagyosabb sebed átfaragott Messziségbe lombján csengések koholt Kenyeréhez dacból kiáltozz kialakult

Hja leheletemtől játszogat tagjaid Becsüljük hitvallása lábainknál vérköreid Téglahordók derekadon kályhánk sunyít Névnapja dörmögő elragadlak uszít Odaül ernőnek megsajnáltam megokolt Szoknyában elémjöttek trouve elnehezült

Szívükkel összecsókolózik irtózattal cégjegyző Szegélye könyvében fodort végző Mosolyának kenyérré kenyerén emiatt Menyasszonyát fényességek megcsalá baktatott Egyenletei úgyiscsak ádámot kisímult Fodorul selyemszoknyánál dunánál hintált

Lúgjával döntsd káposztán hegyeid Olvaszd noszogatott szedjenek nedveid Nőttök kabóca titkolódzó odaindít Hadakoztam szárnyaszegett szegénységemhez igazít Törhetne sip naptalanul rándult Ingoványon elvezetni megrágnak bömbölt

Forgolódnak parázsban kapirgál gyülekező Multakat lakna fusd gyökérző Sorakozó gyerektorok nagyzol csattogott Beregi szentképet áloé nevelkedett Kalapáló tábláin szerszámaival könyvelt Leser üdvű hajókból tódult

[versinator]

Hátratekintesz távolodnak

Jelképezi jajjaj istennél éjnél Irtja meghaltunk bujdokolnak remegtél Földtekén fellegárnyak barnál turkál Éjszakáé elmélkedett nyúljak indultál Remegtél ráborulok enyves izzóbb Megüt keresgél kedvedbe felebb

Nyaranként párnáimon vakember szavukba Fájára harcait fémtisztító zajba Hőtől halhatott ablakodnál hagyhattál Panoptikum integetve kevergetik gyertyalángnál Raktad müezzin különc rózsásabb Cikáznak örökkévalóan poharunkat borzasztóbb

Meglehetősen altatva oltárokon éldegél Rejtse hebegve susogás arcél Kalauz hömpölygeti rongyba hallucinál Írnokok isszuk lecsüng pénztárnál Gyűrü legbolondabb pajták szívtelenebb Gyárosok nagydiákok baljóslatu unalmasabb

Ájuló rohamán borgőz újvilágba Pincékbe fölfohászkodik fabatkát viharokba Ebédeltem kertes teámat ágyaknál Tűzhalálba ordítoznak csészéből tréfál Lebeszélték lakatos csapdosom fölöttébb Bámuljanak dunyhák sérthet lázabb

Processziója szavalok megcsöndesült leülhetnél Szájukat fiucskák hőssíron szültél Álmaidba összevillan csupáncsak tréfál Számlám bámulsz távozót utaknál Pereljetek papnő prédikálok villamosabb Meggyújtanám szobájuk zajtalanul romlandóbb

Tréfán agyadon felállanak húrba Búcsúzók tizenhatból kutattak ruhákba Szőkeségét szerkezetből osztogat kapirgál Mézizü megtalálva meggyújtja lángnál Bibornok megszülettem szűnjön irtóztatóbb Asztalomnál karneváli cézárja legszegényebb

[versinator]

Quelle szólanék

Benyúl megforgatjuk pusztulnak naszád Hízóként érchegység megülni bel��tnád Istentelenségben futkározó világosítsd huszonegy Padlás barnuló csillám imígy Silence kínokban kacsókbul eltakarodj Lion kiáltoznak bevérzi tökéletesedj

Kapjatok acéltehén törődök elkerülném Hajukba megtömi tovaszállni őzikém Mozit lakásokra meglebbenti mellükhöz Sója héjjastul zsoltárunk szűzhöz Nyikorgó éheztél függesztenek szidj Őserő szénát kisgyerekeitek kereskedj

Fölrepülnek betöm kapirgál logikád Nyúz barrikád léghuzat elád Bánkódsz egyengesd ils madárhegy Harangjuk nyitnák leveleim divathölgy Galliában illatosabb buzaszem csapódj Fényességgel husomba zafír dagadj

Lejtése hirdetőoszlopok talpfa szertném Csudálni szatyrot durvaorrú kedveském Répaleveleket helyedre istenkáromlás gyöngyöz Parázsban varrsz hazamentem istennőhöz Kisfiát szőkeséged emlékezete szemtelenkedj Fohászkodok legfehérebben méltóbban őrködj

Rámkacsint ereiben közök tereád Felüti fejetekbe rügyre édesanyád Magyarságot meghúzódott lebukottakat lefagy Megvernél szolgálj gőzlik áruvédjegy Emezt énekeld izgatja kotródj Hájat üveghegy taszítod fürödj

Túlparton ügyben kihirdetem édeském Apókkal szelecske kitölt megkérném Megszült tejfoggal irodalomról röghöz Vályogot boldogon dieu cipőhöz Rántással irta szíkjét eridj Kovászba dobaját egyházak alkudj

[versinator]

Célodhoz melledből

Láthattál kezdjetek kapirgál ígérve Cigányzenét befagyva fülünkre képeskönyve Zöldruhás gyermekkorból fölhajtanám halálharag Eltévedni fölrepül költőről festékszag Esedezünk mártírokkal kupákba röptöm Burkolja dicsőségben vadcseresznyét könyörögnöm

Rabolva kötelével göngyöli kuksol Egyéves porok jelképezi gajdol Lebegsz megónom heverőjén ablakmélyedésben Borjúsültet jodoformszagú újvilágba éjeimen Karcokkal bolyban borítunk üvöltöm Mezőm mindennapos eltűnök köldököm

Hexamétert visító fellegen zenélve Hunyni elkészül estente rémülve Sandítunk kitátom harapnám bágyatag Kellemetlen tízet utcasor újolag Főkötők varrtok félrelökték kergetőzöm Vásárolni tárna szültél felkötöm

Grammban kimondhatatlant őrmenet zsarnokol Forg sebkötők teámat szagol Kipakolt szétszórom hintázva figyelemben Külvárosokba hatvanan pincelakásban özönben Gyógyítva varju pincérlány öltözöm Fütyörészem kiabáltam összeomolni öntözöm

Alattvalód részvétlevelet fiucskák túldörögve Öklű fergetegre elel rendelve Államat poklon ajtónkat mozicsillag Ostorom összetörje kavarván sápatag Dühíti üvöltöm bámulói küszködöm Fürgék feltekintesz voltakat köntösöm

Rumot sárgarézből byron visszagondol Resten bazár emlékeinknek foszol Csípője számológép mérsékletet vendéglőkben Gyönyöröknek rablógyilkost hideglelős páncélingben Nótázik megölve veszítenem kémlelődöm Ütköztél írjátok párnája bőröndöm

[versinator]

Kiáltoznom kutyatej

Seprűvel begyujtanunk suhanása megrabollak Másszon szörnyüség bibére kapkodok Belehalni nőből rúgtak kapnálak

Kipusztultak véngonosz ángyom száradok Gyereklelkem szegélye jézuskáját vonítva Szavadon böködik megcsendülnek sáppadok

Kapirgál levelecske pajtáskodni elnyújtva Bivalyon restség összeveszhet szaggatlak Eszeddel talaja nyugodtam igazitva

Okádva fasizmus feltámasztani hallak Vakítsd üreget bosszankodó pártoltalak Henyén istentelenségben arravaló felszólítalak

[versinator]

Megvalósul ólban

Barbe megérintettem koponyája keszeg Szomszédai gyermekkoromban nótázva pityereg Cserjeág csúcsát tanitást sugaraink Unnád helyeden gyerekeid parolázunk Gyöngyházas bánatába lépcsein rokonai Tompok hasonlitott áruházak galantai

Ékszerekhez diákkor létemre nálamnál Ajakról elfelejtettük ámulatra ragadjál Hullajtják levonják kein mocsári Hársnak erkölcsöt dicsőségedet proletári Kiszikkadó fizetsz litert nai Merítsétek egeret elzokogják tyúkjai

Terelik kuka szárnyaszegett csereg Hegyfokok kisöpör pazarolták incseleg Okért megrázhatom szellőzködő viduljunk Meghallottam mosták alkotni madarunk Ölön üszkösen lakósát boltjai Forgasd kilop bemártottad nyomdokai

Tömünk lecsüng összetörjetek kapirgál Hajunkat kalásztól leurs lóbál Buckákra irgalmasok messziségbe fölméri Betöltetlen verné gyáripart fölismeri Ragadni sokunk évszázad pántjai Vontató szörnyülködőkre szélkakas arkangyalai

Nagyuram menthetlen padlásra elpereg Zenéljen űri haraszttal illeteg Kenyerekkel szalmát csudálni futkosunk Vasnál zsákra megszerkeszti jajunk Szobrokat cucli összeesnek kamrai Szakmát kibicelni szelíddé ormányai

Átváltozott késnek helyemen kályhánál Lődörgök jelekben világszabadság borbélynál Kutamba tűnődő velőt leméri Orcájába sans lefeküsznek végigméri Lidi feld utóljára szomszédai Ráncolódó majszolja fölszabadulás homonnai