#útépítés

[bekesmegyeikonyvtar]

Kövesút Kondoroson

Forrás: Békésmegyei Közlöny, 51. évf. 66. sz. (1924. április 2.)

[multidezo]

Ma már természetes, hogy a 47-es számú főút Orosházát elkerülő szakaszát használhatjuk, de 2003-ban annak még csak egy része volt kész.

Békés Megyei Hírlap, 2003.01.18.

[videkma]

Egy pesti kommunikációs cégtől kell megtudnunk, hogy Kunhegyesen lesznek útfejlesztések

Korszerűsítik a belterületi utakat és a településközpontot a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kunhegyesen a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz pályázatán nyert csaknem 250 millió forint európai uniós támogatásból – közölte a projekt kommunikációjáért felelős PopulArt Produkció Kft. közleményben az MTI-vel. A tervek szerint az ősszel kezdődő és 2025. augusztus 31-én befejeződő…

[goulashland]

Ez Londonban a Pavilon Road. Egy útépítés miatt ideiglenesen megváltozott az egyirányú utca menetiránya. Átfestették a jeleket, letakarták a táblákat.

on it boss

[kittaroundtheworld]

Phu Quoc folytatás, ahol találkozunk egy kígyóval, csillaghalakkal, tengeri legyekkel és egy napra elmegyünk glampingelni

Phu Quoc szigetén eltöltött első két napunk után úgy döntünk megnézzük azt a túraútvonalat, amiről egy blogger írt, de rajta kívül sehol máshol nem jegyzi azt az internet. Többszöri Google térkép nézés után kb belőttük, hol kezdődhet az a híres földút, ahol majd egyszer lesz egy fakapu és elindultunk. A kereszteződésben megtaláltuk a sziget legjobb kókuszárusát, egy kézzel alig bírtam tartani akkora volt. Miután a kókuszárus lány meglepően tisztán beszélt angolul tettem egy próbát és megmutattam a túra bejáratot, hogy akkor ez erre van e. Mint kiderült a földút vezet a sziget egyik sztár attrakciójához, a Starfish Beach-hez de majd erről később, de a túra cuccról csak elbizonytalanító infot kaptunk, miszerint az út kb 7km múlva zárva lesz. Úgy döntöttünk megnézzük azt a saját szemünkkel és lekanyarodtunk. Az első pár km még aszfalt aztán a romantikus hegyi út helyett megjelenik egy nagy útépítés, ahol markolók között lavírozunk többedmagunkkal a porzó vörös homokban. Egy poros kereszteződésnél gyanúsan sok várakozó Grabes (helyi Uber), mint megtudjuk itt megy le az út a Starfish strandhoz. Mi megyünk tovább és útépítés véget ér és végre csak egy régi földút és végre fák között. Lelkesedésünk nő mert kb már jöttünk 7km-t és nincs lezárás és néha jönnek szembe is. Kb fél óra terepralli robogózás után megvan a nagy zöld tábla és szemben a fakapu. A blog szerint be van zárva de nem lakattal. Hmm ott egy lakat, de két oldalról ösvény. Mi baj lehet, állítólag könnyű 45 perc, a végén pár létrás résszel. Indulunk.

A túraútvonal az Into the Wild (be a vadonba) nevet viseli és a blog szerint egyszerre a nemzeti park tanösvénye (pipa sok ismertető tábla volt) másrészt calami forgatási helyszín volt (Blair Witch Project???), ami indikolja a rengeteg fa hinta, híd, szék, pad jelenlétét. Azt hiszem mangrove erdőről beszélünk, sűrű, a nap alig süt be, ami jó, viszont így is szakad rólunk a víz de a terep könnyű. Nézem közben kb a térképet mert a vége az útnak a tenger, ahova valami létra vezet le és a végén a díszletekből maradt cuki kis fa camping helyszín. Dej�� lesz. Keksz piknik és egy csobbanás. Elkezd emelkedni az út. Hmm jó nagy létra lesz…. Bingó vége az útnak akkor hol a létra. Na hát a létra izé félig össze volt omolva, és közepesen tűnt biztonságosnak, én egy szolid pánikjelenettel válaszoltam a kihívásra miszerint itt egy picsa nagy szikla, amin vezet le egy hajdan volt fatákolmány, de lehet simán csak ez a rész para és ott vár a végén a tuti… a csapat nem pánikoló tagja elment felderíteni, amíg én nagyon vonzó módon görcsösen kapaszkodva pánikoltam a veszélyt vs kíváncsiságomat egy serpenyőbe helyezve. Aztán persze utóbbi győzött, de nem ajánlom az utat, mert kb szerintem még x turista és leszakad a cucc. Már látótávolságra az idilli sziklás part amikor 3 éhes kutya kezd el ugatni ránk. Bamm nesze neked piknik. Azért kimerészkedünk a partig, megesszük a kekszet a selfie hintában, aztán uzsgyi vissza… felfelé kevésbé félelmetes az út de már nagyon várom a létra végét, utolsó kanyarban vagyunk, amikor Laci megálljt és hátraarcot parancsol feszült hangon. Egy gigantikus kigyó állja utunkat. Én nem láttam mert így is újra pánikoltam, L. hősiesen valahogy elzavarta, és utána futólépésben kavartunk ki az erdőből. Ja persze én még egyszer hasra estem egy gyökérben de ez nálam már alap…

Mikor kiértünk pont egy bátor motoros pár érkezett, gyorsan meg is osztottuk a tapasztalatokat, de nem rettentek el, se kígyó, se a törött létra, se a tény, hogy 2 óra múlva sötétedik…

Mi tovább motoroztunk a földúton az északi végéig, ittunk egy fain kókuszt, vetettünk egy gyors pillantást a tengerre, majd visszafelé indultunk az autóúton. Phu Quoc ingatlanfejlesztői ide is beszivárogtak elmebeteg klasszicista disney városaikkal, itt még óriáskerék is volt. Erőnk nem volt megállni és fotózni, de az se adná vissza….

A kígyókaland egy napra visszavetett minket a sziget felfedezésétől, és amúgy is vasárnap volt. A nap kiemelkedő pontja az volt hogy megtaláltuk azt a helyi kajást, ahol nagyon finom herkentyűs sült pho tésztát lehetett enni. Ide még visszatérünk…

Hétfőn újra motorra szálltunk, újra a földút felé, kókuszmegálló és utána cél a híres eldugott Starfish Beach megtalálása. Vietnám turisztikai termékei néha zavarosak egy európai szemlélőnek. Nehezen értik az aktív, gyalogolni, önállóan odamenni akaró népséget mint mi. A csillaghal néző hely valószínűleg mindig változik szegény csillaghalak vándorlásával, így kb 4-5 hely is van a térképen így jelölve és rengetek egymásnak ellentmondó komment arra vonatkozóan, hogy akkor most meddig mehetsz motorral, gyalog oda lehet e jutni vagy csak hajó, lesz e integető katona és hasonlók. Plusz sok az útközbeni dezinfo a helyiektől, akik segítenek odajutni, ami többnyire egyenes út az általuk üzemeltett hajóhoz, étteremhez. Észrevétlen nekünk is lett egy segítőnk egy pont előttünk motorozó arc személyében. Szerencsére korán érkeztünk így volt alkupozíciónk, próbáltuk kideríteni oda tudunk e menni a parton de mindenféle folyó átkeléssel riogattak így feladtuk, alkudtunk, majd be a hajóba. Szerencsére már a kiindulópont is elég képeslapszerű volt így volt remény, hogy végre belesétáljunk valami igazán szépbe. Hosszú keskeny, pálmafákkal és uszadékfákkal szegélyezett part, áttetsző víz és persze a turistamágnes csillaghalak. Akik valóban szépek, igyekeztünk őket nem zaklatni. A víz idilli így kb egy órát ki se jöttünk belőle, a part fekvése miatt még árnyék is volt és csak dél után kezdett sokasodni a nép. Úgy döntöttük megpróbálunk a parton visszamenni, hiszen ezért jöttünk erre a szigetre, hogy tengerpartokon barangoljunk. Tök járható volt visszafelé az út, néha a vízben, néha a parton jöttél, fehér homok, pálmafa, mi kell még. Valószínűleg az utolsó 50 méteren tanyáztak azok a gonosz legyek/bogarak nem tudom akik szarrá csípték a combom úgy hogy másnap rücskös viszkető lábat találtam a szépen lebarnult lábaim helyén. Hiába a paradicsomi állapotnak is ára van…

Motorra pattantunk és nem kicsit éhesen nekivágtunk az utolsó fel nem fedezett részének a szigetnek reménykedve hogy oda az ingatlanfejlesztő idióták még nem értek oda…

Örömmel konstatáltuk, hogy egyre szebb, zöldebb hegyek között megyünk, rákeltünk a bezárt nemzeti park épületre, elsuhantunk egy nem bezártnak tűnő mellett, majd kiértünk a sziget keleti okdalára ahol jobbra hegy, balra fel fel sejlő tenger és addig meg buja erdő. Egy két homestay néha előbukkan, sok sok kis híd a tengerbe folyó folyamok felett és egyelőre semmi kaja. A térképen levadászott szendvicses sehol, mindenki sziesztázik mi meg éhesek… aztán a semmi közepén egy Hideaway meg egy Bistro felirat és úgy döntjük benézünk. Egy rendezett, cuki, buja fákkal körbevett glampingben vagyunk, babzsákok, függőágyak, jurták és kicsit borsos menü. De aztán egy nagy reggelit kérünk (igaz délután van) és elmerengünk milyen jó lenne itt lakni… egy parton elfogyasztott kávé közben megnézzük mennyi egy éjszakára és formálódik az utolsó napi tervünk. Idejövünk az utsó sziget esténkre.

Így másnap egy giga lokál vegetáriánus svédasztalos ebéd után újra robogózás, 2-kor már van jurtánk és estig ott chillezünk, majd kis tábortűz, fura hangok a tenger felől, a bokáig érő vízben a helyi halászok hálókat hurcolásznak, aztán luxussátorban alvás, korán kelés, felhők által nehezített naplemente nézés, majd giga reggeli, aztán motorozás, másik szállásnál utsó csobbanás a tengerben, pakolás, grab, repcsitér és most Saigon újra…

[love-to-hate]

dolgok amiket sose fogok megérteni spanyolországban

- mész az autópályán, aztán egyszercsak ott egy dugó a semmi közepén. állsz benne egy fél órát, aztán vége lesz, minden nélkül. se baleset, se útépítés, semmi, csak elkezdődik és végetér.

- simán lehet egy lakóház 15 cm vastag főfallal, egy kunyhóból átépítve lakóházzá, bármiféle rajz nélkül, az előző tulaj nem is érti, mit akarok, milyen rajz, hát a pedro építette, minek ehhez rajz. Az önkormányzat viszont 5 oldalas nyomtatványban kéri a felújítás dokumentációját és 3,2 %-ot kér a felújítás költsége után.

[bekesmegyeikonyvtar]

Teherautó segíti a város munkáját

Forrás: Békésmegyei Közlöny, 51. évf. 24. sz. (1924. február 12.)

[videkma]

Azt mondják, hogy jól halad az M4-es további építése Törökszentmiklós után

Ütemterv szerint halad a kivitelezés az M4-es építésénél, Törökszentmiklós-Kisújszállás jelenleg épülő szakaszán gerendabeemelés, Törökszentmiklós elkerülő szakaszán útépítés miatt forgalmi terelés várható – közölte az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) hétfőn az MTI-vel. Continue reading Azt mondják, hogy jól halad az M4-es további építése Törökszentmiklós után

[kalapacskapitany]

Viszonylag sokszor tesszük meg a Budapest-Zürich távot (ami túlmegy Bécsen persze, szóval elhiszem, ha ott mások a konklúziók). Mindenesetre viszonylag nagy tapasztalattal jelenthetem ki, hogy sokféle opció van, elvben egyik se rémes, a gyakorlatban meg mindegyik:

Nappali vonat, 12 óra, hosszú, mindig van 2-3 óra extra gebasz

Éjjeli vonat, 12 óra, lehet aludni, mindig van valami gebasz és még a pénzedet is ellopják néha

Autószállító vonat, éjszakai, lehet aludni valamennyit, nem fogy a benzin, van autója az embernek a végponton

Autó egyhuzamban, 9 óra, de szar annyit vezetni (insert "egy jó kazetta kell" napirajz), mindig van dugó vagy útépítés

Autó éjszakai megállással, lehet egy estét Salzburgban hesszelni, de dugó, útépítés stb

Repülő, az gyors, csak drága meg embertelen

Külön érdekes a vonatban, hogy ugye három vasút (négy mert a GYSEV is)! territóriumán merészkedik át, úgyhogy ha bármi gebasz van, akkor az összes frusztrációjukat ezan a vonaton éli ki az összes vasút. Megtörtént scenáriók:

Késett a vonat Bécsnél, mondták, hogy akkor nem megy tovább, mindenki keressen valami szimpatikus másik vonatot Pestig

Kurva sokat késett a vonat Ausztriában, svájci határon mondják a svájciak, hogy akkor menjen is innen, szálljon át Sargansban mindenki kétszer, mennek jó svájci vonatok Zürichbe (na, ez sokszor volt)

El se indul az esti vonat Zürichből, mert valami (érthető) gebasz van Ausztriában. Sok sikert kívánnak az éjszaka eltöltéséhez, a pénztár már zárva van, mert este tízkor már a bevándorlók se dolgoznak

Kurva sokat késett vonat, Győrtől személyvonatként szíveskedik tovább.

A félreértés elkerülése végett: nem a vonat szar, hanem minden. Maradnék nyugton a seggemen inkább.

"A Telexnek, egy a területre rálátó szakértő azt mondta, a hibák hátterében az is állhat, hogy a működő pályán évtizedek óta mindig egy irányba mentek a vonatok, most viszont hirtelen két irányba mennek. „Nem volt idő tesztelni, hibákat javítani Reggel kétszer volt Ácson sorompózavar, elsőre fél órát bírt ki” – mondta." Nyomorult MÁV.

[multidezo]

Lakossági hozzájárulás is szükséges.

Orosházi Friss Újság, 1939. augusztus 1.

[kittaroundtheworld]

Sapa - a hely, ami arra tanított, hogy még a legreménytelenebb kezdet ellenére is kisüthet a nap

Utunk időjárás szempontból egyik legkockázatos eleme az első hétvégére betervezett SAPA túra volt. Ugye január van, ez a hely pedig szinte a legészakibb része Vietnámnak és itt lehet hideg, köd, sár meg amit akarsz. De ha szerencséd van akkor nincs és egy tök jót kirándulsz az éppen ugyan nem érő, hanem tarra vágott rizsföldek között, helyi törzsi asszonyok által vezetve.

Miután mindketten betegek lettünk a megérkezés örömére, így vonzó gondolatnak tűnt az imádott Hanoiban maradni a kellemes minimum 20 fokban, de aztán mindkettőnkben győzött a kíváncsiság, plusz a vágy kicsit kimenni a hegyekbe, a természetbe. Így kishátizsákba raktunk 3 napnyi ruhát, a nagy táskát a hotelben hagytuk, és kimentünk az este 10-kor induló alvó buszunkhoz.

Vietnámban a belföldi repülésen túl vonattal és busszal tudsz közlekedni. Utóbbiaknak sok fajtája van aszerint kb milyen kényelmes egy hosszú úton. Mi a VIP cabin bus kategóriát választottuk, amiben a folyosó két oldalán kis függönnyel szeparálható ágyikók vannak. Cipővel fel sem lehet jönni a buszra, beteszik egy zsákba és a megállóknál kapsz gumipapucsot, ha pisilni vagy enni mennél. Meglepően kényelmes volt és egy kis Dedalonos rásegítéssel aludni is tudtam. Hajnal fél5-re értünk Sapa városába, de szerencsére csak 6-kor zavarták le a népet a buszról, addig lehetett alukálni.

No innen jött egy erős, pár órás holtpont, ahol mindkettőnk fejében megfordult a “mi a szart keresünk itt” vagy a “most fordulok vissza” érzet. Nagyon hideg volt, mindent szürke köd borított, esett, egy kihűlt buszváróban dideregve vártuk a guideunkat hogy összeszedjen minket, de se híre se hamva…Szerencsére a csapat, aki ezt leszervezte nekünk mindig elérhető volt whatsupon, így amikor rájuk írtam, hogy halló, máris kaptam egy hangüzenetet és egy fotót Mama Maotol, hogy úton van, de az esőzés és a város határában zajló útépítés kisebb káoszt okozott és nem lehet bejutni a városba. De mindjárt jön értünk valaki és elvisz valahova. Ahol addig reggelizzünk… a sárhelyzetről kapott kép újabb ütést vitt be, omg mi lesz itt 3 napig a túra során…

Elmentünk tehát egy hostelbe reggelizni, ahol két mézes gyömbéres tea visszahozott valamennyi lelket belénk és közben néztük, ahogy hozzánk hasonló turistacsoportok, párok elindulnak egy-egy népviseletbe öltözött vietnámi nővel. A mi guideunk továbbra is sehol, harcol a forgalommal… találtunk egy pislákoló kandallót és ott melegedve vártunk sorsunkra…

Aztán megjött Mao Mama és magával hozta Chut, aki egy kb 145cm magas, 27 éves leányzó, aki egyébként már kétgyerekes anyuka. Chu kisugárzása egyből javított a helyzeten és elindultunk. Kisétáltunk a városból, majd egyszer csak felfelé vettük az irányt…Közben még hozzánk szegődött másik két asszony kosárral a hátukon, amit nem értettünk teljesen, de aztán a második nap már kiderült így árulják a portékákat….

Bár nekem kb kétszer akkora lábam van mint nekik, kb fele olyan lassan bírtam menni mint ők. Meredeken, köveken, sárban, rizsterasz széleken, meg amit akarsz. Úgy meneteltek, hogy alig bírtam követni őket. Nem szaroztunk felmentünk szintben vagy 400 métert az első órában, de megérte mert végre kimásztunk az esőből és a ködből és végre értelmet nyert miért is jöttünk ide.

Az első napi táv egy kb 15km-es menet volt, felmentünk kb 2100 méterig, aztán fent a gerincen fel és le, bivalyok, tehenek és csodaszép hegyek között. Aztán kb 2-kor ebéd egy falunak nevezett x házból álló helyen egy hátizsákos turista étkezdében, majd utána már a hegyoldalban fel és le házak, rizsteraszok, hegyről lezúduló patakok közt.

Ezt az utat guide nélkül nehéz lenne megvalósítani, mert random fordultunk le rizsteraszokra, másztunk át bambuszkerítésen vagy mentünk lefelé vízmosások mellett… az utolsó órában már mindketten minden felbukkanó homestay kinézetű házra azt reméltük a miénk.. de még nem…aztán csak odaértünk. És kitartásunkat jutalmazta a sors egy csodaszép kis faházzal, amiből remek kilátás tárult elénk.

Sapa régiója az utóbbi évtizedekben lett turisztikailag népszerű. A területet 5-6 törzsbe szerveződött népesség lakja, ahol minden törzsnek van saját színe, ma is minden nap hordott népviselete, nyelve, szokásai stb. Kb elmondásaik alapján elég szegény emberek, akik saját maguknak termelik meg a rizsteraszokon az éves rizsmennyiséget, tartanak állatokat és termelnek zöldséget. No meg kendert. Amiből fonják azt a rugalmas rostszálat, ami a népviseletük alapja és színezik a helyi indigo virág természetes festékével. És az asszonyok egy része megtanult a turistáktól angolul és mindemelett guideként dolgozik, és 1-2-3 napos túrákon vezeti őket végig a környéken. A fő guideoknak meg már saját homestay-ük van, ami egy turista-kompatibilis házikó, ahol ott él a család és a túrából érkező turista is ott alszik es eszik. Mi Mama Mao homestay-ében laktunk, aki egy meghatározhatatlan korú, de sztem nem több 40-nel asszonyság huncut mosollyal és egész jó angollal (fontos hogy ok csak beszelnek de pl nem irnak vagy olvasnak angolul így hangüzenetben megy a kommunikáció, valamint meg kell tanulni dekódolni a nyelvük sajatossagabol fakadó kiejtést). Chu ennek a csapatnak egy guideja, de nem itt lakik hanem egy másik faluban.

Na de vissza a megérkezéshez, kis ház pöpec, melegvizes zuhany életmentő, kapunk teát, majd a földszinten lévő ebédlőben rakott tűz körül kucorgunk, amíg jön a vacsi és képeket válogatunk. A vacsora mindkét nap álom nekem, isteni tavaszi tekercs, valami helyi zöld párolva, paradicsomos tofu, babcsíra saláta, rizs. Van hús is de az már nem fér be. Vacsi után kidőltünk és a dupla dunna alatt kb 10 órát aludtunk mozdulatlanul.

Másnap erősebben ébredtünk, a hőmérséklet is baráti 14 fokokat ütött már meg reggel is és a nap is ott állt a sorban. A második napi menet a völgy körbe kirándulása volt, rizsteraszok, bambuszerdők, kacsák, malacok, falvak az egyik oldalon, majd a duzzasztó gáton átsétálunk a folyó másik oldalára, ahol felmegyünk kicsit, majd a hegyoldalban kanyargunk rálátással a hegyről lezuhanó kis folyóra, ami egy vízesésben ér véget. Azt hittem a szicíliaiaknál betegebb meredekségű utakat senki nem tud csinálni de tévedtem. Itt a hegyi falvakban néha az az érzésem az út kb függőlegesen megy. Végül ezen a napon is összegyűlt egy 12km kb, ami után megint lelkesen táplálkoztunk, majd megkóstoltuk a helyi rizspárlatot is, ami happy water néven fut. Hát maradjanak sztem a Pho levesnél, mert ez a rizscucc annyira nem volt finom;)

Harmadik nap már a visszatérésről szólt, a nap is esősebben indult. Visszacsattogtunk két falunyit a sárban, majd ettünk még egyet a turistás részen, aztán vissza a buszhoz. Búcsú Chutól és vissza még egy estére Hanoiba.

Örülök, hogy rávettük végül magunkat erre a kalandra mert minden pillanata beégett mint emlék az agyamba

[szabadpecsofficial]

Szurkoljunk együtt, hogy november 30-ára végre készüljön el a Bálicsi út folytatása!

Szurkoljunk együtt, hogy november 30-ára végre készüljön el a Bálicsi út folytatása!

Még nagyon dolgoznak az útépítők, de talán, TALÁN! Végre megszűnhet a napi kétszeri keserű anyázás az Édesanyák útján.

A munkálatok április elején kezdődtek, de már április végén jelezte a kivitelező, a Strabag két cégét tömörítő STR Pécs 2020 Konzorcium az önkormányzatnak, hogy “előre nem látható problémák” miatt nem tudják tartani az augusztus eleji határidőt. Az önkormányzat illetékes…

[kiforditom-szetszedem]

Ó, kaptam választ a polgitól, szerintem a lábujjára léptem. Hogyaszongya: " jövő héten bármíly hihetetlen is Neked, teljes aszfaltot kap az egy kilométeres útszakasz mégpedig két rétegben és új útpadkát is! A szemetet csütörtök reggel 8-Ig elviszik, a többi szemétszállítást nem érinti az útépítés! Az átverést pedig kikérem magamnak. Neked lehet igen, de nekem ez nem szokásom!!!!"

Szuper projektet hirdetett meg a polgármesterünk, hogy 40 millióból a főútról faluközpontba vezető 1km útszakasz teljesen új aszfaltburkolatot fog kapni.

Első fázis: ápr 18-án felmarják a teljes útburkolatot. Második fázis: jövő héten szerda/csüt/pénteken leterítik az aszfaltot teljes útszélességben.

Ma április 19. Állapot:

Rögtön a főút mellett a hídnál 10m szakaszon fel van marva, pár ekkora helyen fel van marva, pár helyen foltokban új aszfalt.

[nandras]

nem kell itt semmi rosszra gondolni. van ilyen véletlen.