#önvizsgálat

[csacskamacskamocska]

Jöjjön előbb néhány rossz (szomorú, de elég hosszan)

A passzív-agresszív kurva nénikéd! Erre legutóbb figyeltem fel, akkor világosodtam meg, hogy milyen dühítő viselkedésforma. Most arra jöttem rá, hogy ez már kóros lehet. Meg arra jöttem rá, hogy elképesztően sokat fejlődtem (ez mondjuk jó), mert pár éve még nemcsak elszenvedtem volna csendben, hanem tényleg nyomorultul éreztem volna magam. Annyira tiszteletben tartottam, hoogy más felnőtt emberek azt csinálnak és mondanak amit csak akarnak. Na, ez igaz is, csak nem következmények nélkül. A játszma akkor él, ha a másik forgatókönyve szerint játszod a szereped. A kommnikáció fárasztó dolog, olyan mintha folyamatosa sepernéd az utat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikat felesleges magyarázkodásra kényszeríted azzal, hogy információt tartasz vissza. Nem tudod máshogy uralni az eseményeket és a saját indulataidat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikban szándékosan keltesz feszültséget alacsony szintű hatalmi fegyverekkel. Ha óvatoskodni kell mert könnyen megsértődsz. Legyen ahogy akarod, leszarom. Bújtatott agresszió. Ja, a sértődéssel vádolás is passzív-agresszív viselkedés mert a másik valós és jogos érzéseit devalválod. (nem könnyű különbséget tenni, ez tény) Én tudtam előre, hogy ez fog történni felkiálltások -- akkor miért nem mondtad, baszod? ja, hogy mert nem tudod normálisan elmondani a véleményedet, az érzéseidet? Hagyjuk, majd megoldódik, mondod miközben érezhető, hogy a másiknak fontos az adott dolog. Ez kényszerítés és az én fogalmaim szerint elhagyás. Te nem fogod csinálni, és vélhetően a másikat is le fogod baszni utólag, ha csinálja. A gyakran megjelenő szarkasztikus humor megakadályozza a valódi érzések kommunikációját. A szarkasztikus humor szórakoztató, de olyan mint az utalgatás, elbizonytalanítja megalázza az embert.

Szóval, nem tudja kimutatni a dühét, nem tudja a gondolatait, saját magát megfelelő módon képvisleni és érvényesíteni. Segítségre szorul valójában. De attól még az ember agyára tud menni. Megoldás kétféle van. Elkerülni őket jó messzire. Higgadtan képviselni magunkat teljes mellszélességgel és vállalni a következményeket. Ez valószínűleg dühöt fog kiváltani, de nincs más járható út, csak az, ha igyekszünk példamutatóan kommunikálni.

Ez akár külön posztot is megérdemelne, de irtózom tőle, hogy ennyi negatív dolgot szemeteljek a blogomra. Az lenne a címe, hgy "mert megérdemlem" Ő nem szokott eljárni sehova, igazán megérdemli, hogy kirúgjon a hámból... (ugyanezzel a szöveggel megy el minden héten bulizn, inni) Neki alig volt pasija (öhm. a férjét vagy négy faszival csalta meg, és nem tudom mik számítanak pasinak, de elég sokról tudok, mondjuk boldog szerelmei tényleg nem nagyon voltak), de a sírásrívás azon megy, hogy lesz-e még neki faszija. Nem tudom, nem tudom, amikor nem vagyok szerelmes, engem ez a dolog nem érdekel, hogy nekem mikor lesz faszim vagy lesz-e egyáltalán. Jó, én nem vagyok mérvadó. Próbálok empatikus lenni, csak nehéz mert azt mondja ő szerelem nélkül nem tud... de idegen faszikkal csókolózik a bulikban. Szerintem mindent lehet szerelem nélkül is, meg mindent lehet mindehogy. Én nem akarom, de attól még szerintem lehet.

Ez több ismerősömre is jellemző: "Én nem eszem sokat!" című bejegyzés lenne Kapcsolódik a passzív-agresszívhez is. Nem kell boltba menni vacsorát vásárolni, mert van egy kis diétás rágcsa, ő már nem szokott ilyenkor vacsorázni, vigyáz a vonalaira, nem éhes, szerinte kibírjuk. 20 perc múlva: ő farkas éhes, álljunk meg egy étteremnél és együnk. Majd ezzel a lendülettel be is tol egy adag (diétás :D) rántottsajtot, rizzsel és áfonyalekvárral. Tényleg, megmagyarázza, hogy miért diétás. Én meg drága pénzért ott kanalazgatom a levesemet, miközben valóban nem vagyok éhes. Ja és naponta egy üveg bor lecsúszik. Az önmagában 500 számolatlan kalória. Ha ezt mondom, akkor néz rám, hogy jóóóó, de a nélkül nem tud lelazulni és aludni. :D értem, csak nem szabad elfelejteni amikor az a panasz, hogy miért nem tud fogyni. Napközben, egy padon ücsörögve a vacsora bevásárlásból bevág egy fél kiló szőlőt megy egy cukrozott brióst. Majd hazaérve másfél pizzát és egy fagylaltot azzal, hogy ő ma még semmit sem evett, erre várt egész nap. Öhm, kétembernyi reggeli és minden kávézás mellé elfogyasztott valami szénhidrát után. Kólát iszik, mert ha leesne a cukra, akkor rosszul lenne. Amikor finoman megkérdezem, hogy nem gond-e ennyi cukros dolgot enni, akkor azt mondja, hgy nem gond, mert a reggeli méréseknél rendben van a cukra, ennyi belefér. Nem kicsit túlsúlyos. nem értem, nem értem, nem értem! Én is nehezen tartóztatom meg magam. Van is túlsúly rajtam, le kéne mozogni valójában. Még azzal sincs bajom, ha valaki felvállalja, hogy baszki, imádom a tésztát, édességet, ebbe fogok beledögleni, de ez van. Az emberi gyengeség elfogadható, tolerálható, az őszinteség szerethető. Az önámítással nem tudok mit kezdeni. Az is dühít amikor az önkontroll hiányából adódó problémákat viszont a környezetére terheli. Betegségek, mozgással és terhelhetőséggel kapcsolatos problémák.

Nem vagyok kellően empatikus? Kritikus vagyok a környezetemmel? Biztos igaz mindez is. Ezért is szégyellem amikor ilyesmit le kell írnom, mint ez a mai poszt. De mit tegyek, ha feszít, bosszant? Nem két napja, hanem most tetőzött. Szembe kéne állítani a dologgal és felforgatni az életét vagy éppen megmenteni? Nyilvánvalóan kóros a dolog. Egyiknek sincs szüksége segítségre. (jah és nem fizet ki 14 ezret pszichológusra, neki arra nincs pénze, de kifizet összesen 20-at kártyajósra meg auraterápiára meg faszomtudja mire)

Most így a végére teljesen világos, hogy magamban kell ezeket rendezni. Valahol azon a vonalon vannak gondjaim, hogy mit várunk el, mit tartunk megengedhetőnek és mi a felelősségünk egy barátságban.

[telavivdelhi2]

Spain to Gilgit Baltistan😲#gilgitbaltistantourism #mountains #gilgitbalt...

Motoros, gazdag szépfiú, modelkedett is, most mezítláb a csajával a föld körül. Instagramfiókja utolsó bejegyzéseit a covidtagadásnak szentelte, még 2020-ban.

Axel Pons, a korábbi Moto2-es motorversenyző, 2018-ban visszavonult a versenyzéstől, hogy önmagát keresse. Azóta mezítláb járja a világot, hasonlóan az indiai aszkétákhoz, akik lemondanak a mindennapi élet anyagi vonatkozásairól. Nemrégiben Pakisztánban tűnt fel, ahol új nevén, Isaként ismerik. Megjelenése és életmódja a "dharma csavargókra" emlékeztet, akik a szabadságot és a spirituális utat keresik.

Édesapja, Sito Pons, elmondta, hogy fia öt hónapot töltött a Himalájában, majd Iszlámábádba gyalogolt, hogy megszerezze a szükséges papírokat és vízumot. Tervei szerint a telet Dél-Pakisztánban tölti, és később megpróbál átjutni Indiába. Axel nem kíván repülőre vagy vonatra szállni, így egyelőre nem tervezi a visszatérést Európába. Édesapja csodálattal beszél fia elkötelezettségéről és áldozatvállalásáról, hangsúlyozva, hogy Axel békés életet él, amelyet a szeretet és a különböző kultúrák és vallások megismerése iránti vágy vezérel.

Új világ és integráció

1. Lassabb tempó: Minden pillanat végtelen, és az örökkévalóságot minden egyes pillanatban átszeljük. Ha rohanunk, semmit sem érzékelünk igazán, és egy felszínes vagy torz világban élünk. A lassúság mindent megváltoztat: beszélgetéseket, tekinteteket, hangulatokat. A gyaloglás egy lassú módja a világ felfedezésének, amely emberi léptékhez igazodik.

2. Út közben jön létre az ösvény: Cél nélkül élni könnyebb. A lassabb tempó lehetőséget ad az élet apró részleteinek meglátására. Megtanít értékelni az egyszerűséget, kiszabadulva a fogyasztói társadalom állandó ingerekkel terhelt örvényéből. A gazdagság az élet teljes megélésében rejlik, nem az anyagi javakban és birtoklásban. Az elfogadás azt jelenti, hogy a dolgokat úgy fogadjuk el, ahogy jönnek. A séta során nem a cél vagy az elérendő eredmény számít; az értelmet magában a járás aktusában találjuk meg. Gyaloglás közben az ember meditál, imádkozik, és kapcsolatba kerül saját belső lényének legmélyebb rétegeivel, valamint a körülötte lévő világgal.

3. A relaxáció állapota: A relaxáció számos dolog következménye. A lassúság, az önmagunkra való odafigyelés, a szemlélődés és a régi, mérgező szokások elhagyása mind ide vezet. Nem kell versenyezni, csak szabadnak lenni, bolyongani, mint egy vándor, akinek látszólag nincs semmije, mégis mindene megvan. A boldogság egy lelkiállapot, és a relaxáció közelebb vihet ehhez.

4. Csend: A relaxáció és az önvizsgálat útjának része. Az elme lecsendesítése lehetővé teszi, hogy másképp lássuk a dolgokat. A zaj hiányában megtaláljuk önmagunkat, és újradefiniálhatjuk kapcsolatunkat a világgal. A szavak szükségtelensége nagyobb tudatosságot ad.

5. Egyesülés az istenivel: Isa ezt Allahhal vagy Istennel való egyesülésként írja le. Nem az számít, melyik istenségről van szó, hanem hogy elérjük azt a misztikus dimenziót, ahol a hódolat és a hála szelleme megszületik az isteni iránt. A körülöttünk lévő természet szent lehet, ahogy a szentség egy része bennünk is ott lakozhat. Ezáltal új, tiszta és egyszerű boldogság születik, amely túlmutat minden anyagi vagy külső eredményen.

6. Szabadnak lenni: Valószínűleg ez az egyik legnagyobb felfedezés egy átalakulási utazás során. Az érzelmi, gazdasági vagy bármilyen más kötöttségtől való megszabadulás boldoggá tesz. Ez a mi társadalmunkban nehezen érthető, és gyakran bizalmatlanságot vagy előítéletet vált ki olyan változásokkal szemben, mint amilyet Axel is megtapasztalt. Egyesek talán szegény, szerencsétlen emberként látják őt. Ő azonban így válaszolna: „Nincs semmim, de mindenem megvan. Fedél nélkül alhatsz bárhol. Az elfogadás ítélkezés nélkül megszabadít a szenvedéstől, és szabaddá tesz.”

[bdpst24]

A magyar nők akkor sem járnak szűrésre, ha volt a családban emlőrákos megbetegedés

A magyar nők akkor sem járnak szűrésre, ha volt a családban emlőrákos megbetegedés

Évente kb. kétezer magyar nő hal meg emlőrákban, pedig a betegség rendszeres szűrővizsgálatokkal és önvizsgálattal korai stádiumban kiszűrhető lenne. A mellrák esetében is döntő tényező az időfaktor: minél korábban észreveszik az elváltozást, annál nagyobb eséllyel gyógyítható. Egy friss, reprezentatív kutatás szerint se a szűrésre járási hajlandóságban, se az önvizsgálat gyakorlásában nem…

[labjegyzet]

Hamarosan megjelenik a Red Flags, Green Flags!

Olvass bele Dr. Ali Fenwick hamarosan megjelenő pszichológiai témájú könyvébe, melyben aktuális témákat boncolgat.

ELŐSZÓ 

E könyv megírása igazán örömteli élmény volt. Az elmúlt években azt vizsgáltam, hogyan fejlődnek a modern kapcsolatok, hogyan befolyásolják a gondolkodásunkat, a viselkedésünket és a másokkal való kötelékeinket a technológia, a társadalmi trendek és más, globális erők.

Lenyűgöző megfigyelni, mennyire sebesen változik a világunk, és mi emberek milyen gyorsan alkalmazkodunk. A bolygónkon valahol minden nap új trend születik, és a valaha normálisnak tartott viselkedésmódok és társadalmi normák elveszítik relevanciájukat, sőt akár furcsának is tűnhetnek. Nem meglepő, hogy sokan összezavarodnak, és megkérdőjelezik, vajon a szokásos módon kell-e viselkedniük, közeledniük másokhoz, ami a cselekvés elodázásához és helyzetek túlgondolásához vezet. Ugyanakkor elvárás velünk szemben, hogy gyorsan reagáljunk. A világ nagy sebességgel változik, így sokan erősségnek tekintik, ha valaki képes gyors döntéseket hozni. Csakhogy a gyors döntéshozatal buktató is lehet, és hibás, igazságtalan eredményhez vezethet. Remek képesség, ha valaki a pillanat hevében is határozott választ képes adni, jó döntéseket hoz, miközben tudja, mikor kell lelassítania, és kritikusan szemlélnie a helyzetet. A gyors döntések esetében könnyű red flagnek, vagyis intő jelnek bélyegezni valamit, ami nem tetszik nekünk a másik emberben. „Viszlát, te bunkó, jöhet a következő!” – ez a hozzáállás manapság sokunkra jellemző. Inkább kiszállunk, ha az előrejutás lelassul, azonban ezzel rontjuk azt a képességünket, hogy adott pillanatban jól átgondoljunk bizonyos szituációkat. Ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy sokaknak nehezére esik a bonyolult helyzetek kezelése, ezért inkább választják a második legjobb megoldást ahelyett, hogy szemtől szemben kelljen kezelniük egy problémát. Fontos, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a red és green flageket, az intő és biztató jeleket, különösen akkor, amikor a kapcsolatunkban kell meghoznunk valamilyen döntést – és ezt a képességet lehet fejleszteni. Ha fel tudjuk ismerni, melyik viselkedés egészséges, és melyik nem az, azzal sok későbbi drámától megkímélhetjük magunkat. Talán ennél is fontosabb, hogy észleljük, ha mi magunk vagyunk a red flag. Egyáltalán nem egyszerű feladat, és némi önvizsgálatot igényel, ami sokak számára kínos. A red flag és a green flag napjaink népszerű kifejezései, amelyeket a tévésorozatok, a fiatalok kultúrája és a közösségi média is terjeszt. A jeleknek fontos szerepük van a mai társadalomban, különösen, mivel nehéz megítélni különböző viselkedésformákat, hiszen azok sokszor ma ezt jelentik, holnap már valami mást. Az intő és biztató jelek segítik a döntéshozatalt, azt, hogy körültekintőbben gondoljuk át a másokkal kapcsolatos tapasztalatainkat, és azt, hogy fejlődjünk az önvizsgálat területén. Csakhogy a red és green flagek igen szubjektívek. Van, aki számára az intő jel valójában biztató, míg másnak a biztató jel igazából intő. Bizonyos helyzetekben csak green flageket látunk mások viselkedésében, miközben azok annyira pirosak, hogy már szinte vörösen izzanak. Az is megesik, hogy ha valakiben intő jelet fedezünk fel, az azt jelenti, hogy mi magunk számítunk annak. A neveltetésünk, az értékeink, a kultúránk, az élettapasztalatunk és a média formálják a hiedelmeinket, és az észlelésünket, és ezeknek következtében ítélünk valamit rossznak vagy jónak. Sajnos az agyunk sem működik hibátlanul (a kognícióban előfordulnak hibák), és a gyors ítélet ahhoz vezethet, hogy félresiklik a döntéshozatali folyamatunk. A Red Flags, Green Flags a tudomány, anekdoták, személyes történetek, eszközök segítségével fejleszti a döntéshozatali folyamatot, és segít megérteni, hogyan hatnak az emberi kapcsolatokra a legújabb viselkedési trendek. Gyors döntés, vagy a gondolkodást fejlesztő folyamat? A könyv megírásának egyik oka, hogy segíteni szeretnék mélyebben átgondolni mindazt, amit hisz vagy megfigyel az olvasó, szeretnék a kezébe adni egy pszichológiai szűrőt, amelynek használatával jobban meg tudja ítélni az emberi viselkedést és a mindennapi helyzeteket. Ezért szeretném, ha senki sem látná a ROSSZ-ban csak a ROSSZ-at, a JÓ-ban csak a JÓ-t.

A könyvet itt tudod beszerezni!

[yogananda]

A fejlődés másik titka az önelemzésben rejlik. Az önvizsgálat olyan tükör, amelyben meglátod elméd olyan részeit, amelyek egyébként rejtve maradnának előtted. Soha nem késő diagnosztizálni a hibáidat, és felmérni a jó és a rossz hajlandóságaidat.

YOGANANDA

[metalindex-hu]

Új lemezével érkezik a Comeback Kid

Új lemezével érkezik a Comeback Kid - https://www.rockvilag.hu/hirek/uj-lemezevel-erkezik-a-comeback-kid/ -

Ütős hardcore-punk csapást mér a kanadai Comeback Kid Budapestre, ’Heavy Steps’ című tavaly megjelent albumukat végre élőben is élvezhetjük június 19-én, az Analog Music Hallban.

A több, mint húsz éve alakult kanadai zenekar 2004 óta jár vissza Budapestre, ami nem csoda, hiszen a zenekar a színpadon nyújtja mindig a maximumot, a magyar közönség pedig mosholásból, circle-pitből és wall of death-ből ad első osztályú leckét. Első alkalommal a legendás Kultiplexben hallhatták őket a szerencsésebbek, aki pedig azóta lett rajongójuk, az most az Analog Music Hallban csípheti el a fiúkat. A winnipegi ötösfogat akár bele is fáradthatott volna az elmúlt húsz év állandó turnézásaiba, de hetedik stúdióalbumuk olyan friss és lendületes, hogy első hallgatásra magával ránt mind a harminckét perce. A Comeback Kid hosszú fennállásának és folytonos megújulásának titka zenéjük rétegeiben rejlik. Az énekes Andrew Neufeld ügyesen megfogalmazza az önvizsgálat közben felgyülemlett haragját és dühét, közben pedig a halántékunkon dörömbölnek a dobok, az egészet életre kelti a basszus, a gitárriffek pedig csak úgy beúsznak és fókuszba helyezik az egész hangzást. A profizmus mellett az egység létrehozása is nagy erőssége a zenekarnak. Minden bulijuk megkerülhetetlen része a csordavokál és az egymásba kapaszkodva éneklés, úgyhogy aki egy kifogástalan és közvetlen punk koncertre ácsingózik, annak a kanadaiak június 19-én elhozzák a Kánaánt. A mostani koncerten különösen nagy energiákra számíthatunk, hiszen a lezárások miatt ez volt a leghosszabb koncertezés nélkül töltött időszak a zenekar életében, úgyhogy az ezalatt felgyülemlett fájdalmat, meg nem értettséget és haragot most egy este alatt tudja magából mindenki kiüvölteni.

[foxfairyeatworld]

Sok minden könnyebb lenne, ha nem feketén-fehéren látnám a világot. 

Miért vagyok ennyire a végletek embere?

Miért nem láthatom/ élhetem/ nyugtatnak meg a köztes megoldások?

[csacskamacskamocska]

A visszatérő

Szoktuk beszélgetni a lányokkal, hogy a "narcisztikus exek" megérzik azt, amikor lesz valakid, kezdesz egyenesbe kerülni, és akkor betoppannak újra, hogy megpiszkáljanak, felkavarjanak, rálépjenek az érzékenységeidre, és hatásukra megkérdőjelezd magad és a kapcsolatodat. Hogy van nekik valami radarjuk erre. Ma hajnalban azon gondolkodtam, hogy van egy ismerősöm, valamikor barátomnak mondtam, de nem az, csak olyan ember akitől bármikor lehet kérni valamit. Bárki kérhet tőle segítséget. Típus ő, nem barát. A közös múltunk az, hogy valamikor vonzódott hozzám, én nem tudtam ezt hasonlóképpen viszonozni, s úgy tűnt, hogy barátkozni sem tudunk, mint amikor a mindent elsöprő erő a legyőzhetetlen akadállyal találkozik, folyton egymásnak feszültünk. Ő, mert nagyfiú volt, feltette a kérdést: Miért nincs senkid? Én, mert nem akartam neki reményt adni, bevallottam, mert valakit szeretek. Oké, akkor miért nem vagy vele? A válaszomra azt mondta, ti mindketten pszichopaták vagytok. Szevasz. Beszéltünk még ez után is, de valahogy zavarosak lettek a motivációk, az életünk is változott, csak az én elcseszett szerelmem maradt pajzsként. Szóval, az jutott eszembe, hogy ha most ráírnék, hogy "sziahelloszevasz mi újság, rég beszéltünk", akkor én is egy Visszatérő lennék? És ő is elmondaná valakinek, hogy baszki, ez a narcisztikus/pszichopata csaj, ez jön, és mintha nem telt volna el két év, csak megkérdezi, hogy mi van velem. Hát, normális?

Nem tudom mennyire érthető, de most leginkább az foglalkoztat, hogy a saját énközpontúságunkat mennyire vesszük észre és amikor a másik embernek azt mondjuk, hogy énközpontú vagy kettős mércével mér, akkor a mögött ott van-e az, hogy megvizsgáltuk a saját életünket a saját reakcióinkat, a saját énközpontúságunkat és kettős mércéinket? Az amúgy nem rosszindulatú "vádló" megtartotta-e a saját önvizsgálatát? Mert megértés csak abból fakadhat, ha magunkba néztünk és meglátjuk, hogy milyen helyzetekben viselkedünk pontosan ugyanúgy, mint amit kifogásolunk. Amikor felhívunk egy régi barátot, aki egy kedves történet az életünkben, mert jajj, úgy odáig volt értem (oh,ah, *mosoly*), akkor, mert bennünk ez már rendezve van, meg sem fordul a fejünkbe, hogy a másik ember csak bedobozolta, és igyekszik elfelejteni, hogy valaha is megtörtént.

Maga túlságosan empatikus, túl nagy a szíve –mondta a pszichológus. De jól hangzik ez – gondoltam én – főleg annak fényében, hogy más meg önzőnek, egoistának, narcisztikusnak vagy éppen pszichopatának lát.

Nem védekezésképpen, csupán tényszerűen: bizonyos helyzetekben bárki viselkedhet önzően, elutasítóan, érzéketlenül, fellengzősen, kritikusan – ami pont ugyanolyan, mint valami kóros dolog, de tök normális, ha csak hébe-hóba fordul elő. Azt hiszem, az ítélkezéseket még mielőtt kimondanánk, enyhítheti az, ha magunkba nézünk. Mindegy, hogy kiről, miről van szó. Ha magunkba nézünk, látjuk mit csináltunk gyerekkorunkban, kamaszként, szerelmesen, megcsalva, elutasítva, beleunva, felháborodva, stb, stb, stb. Ha magunkat elfogadjuk, ha van érvünk rá, hogy jóóóóó, DE... akkor annak a másiknak a cselekedeteire is kell legyen érvünk.

[trollkrisztusgyerek]

Sokan fejemhez vágták a tanulságot, hogy nem szabad szkanderozni. Amellett, hogy eddig se szerettem, másban keresem sérülésem okát, és hitem szerint ha nem így szenvedek balesetet, akkor máshogy.

1. Hibámnak elsőként azt láttam, ami a telhetetlen és mohó hozzáállás az élethez, ha nem fullon pörögtek körülöttem az események, zúgolódtam – most alkalmam nyílt értékelni egy egyszerűbb létformát is.

2. A teendőket gyakran másokra hagytam – azaz úgy csináltam, mintha nekem nem volna karom.

3. Az elesettek iránti együttérzésem csekély volta. Törekszem jobb ember lenni, de nem könnyű szintet ugrani, mint mikor Voldemort hallja Harrytől, hogy próbálja megbánni bűneit. Jelenleg egymagam kitakarítanám a Mozgássérültek Otthonát, csak ne kelljen még egyszer keresztülmennem egy ilyen leckén, ám más félelemből meg más őszintén, szeretetből cselekedni.

[bdpst24]

Fuss MELLettünk!

2024. október 6. Budapest Izgalmas kerekasztal-beszélgetés és közösségi futás a mellrák elleni küzdelem jegyében Idén negyedik alkalommal rendezik meg a Fuss MELLettünk! elnevezésű közösségi futást Budapesten, amely célja, hogy minél többek figyelmét felhívja a mellrákszűrések és az önvizsgálat fontosságára.  A Túróczi Réka sport és futó nagykövet, az AVON és a Hard Rock Cafe Budapest…

[kapcsolo18]

Neked mit súg a belső hangod mostanában? Mivel “kellene” foglalkoznod, mit “kéne” kipróbálnod, és kire “kellene” jobban odafigyelned? 👩��‍🚀⁣ ⁣ Írd fel ezeket a kérdéseket egy papírra és válaszold meg őket! Hogyha pedig velünk is megosztanád a válaszaidat, akkor írd le bátran a hozzászólásodban!⁣ ⁣ #HallgassABelsőHangodra #ToyStory #Kapcsoló #motiváció #inspiráció #önfejlesztés #önvizsgálat #tudatosság #tudatossag #életmód #eletmod #idezetek #idezet #napiidezet #magyaridezet #rajz #rajzfilm #mese #magyarblog #magyarblogger #magyarinstakozosseg #magyarinstaközösség #napimotivacio #napimotiváció #önismeret #pszichológia #maradjotthon (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/B-9PYJtATxe/?igshid=1lmknln3986qp

[hangulatvilagitas-blog]

Önvizsgálat

Az önvizsgálat segít megismerni önmagadat. Segít abban, hogy empatikusabb legyél, hogy kevésbé bánts meg másokat és saját magadat. Valamint arra is jó, hogy megváltoztathasd azokat a dolgokat, amikre nem vagy büszke saját magadban, és hogy később ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, amiket ezelőtt. Ennek segítségével kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, boldogabb lehetsz.

[metalindex-hu]

Foo Fighters – A történtek ellenére folytatják

Foo Fighters – A történtek ellenére folytatják - https://hardrock.hu/foo-fighters-a-tortentek-ellenere-folytatjak/ -

Elképesztő veszteségek, személyes önvizsgálat és keserédes emlékek után a Foo Fighters egy új lemezzel tér vissza. A ’But Here We Are’ június 2-án jelenik meg, a Rescued című előzetest már most megismerhetjük.

A ’But Here We Are’ album a zene, a barátság és a család gyógyító erejéről tanúskodik, brutálisan őszinte és tiszta érzelmeket közvetítő válasz mindenre, amin a Foo Fighters az elmúlt évben keresztülment. A lemez a most bemutatott Rescued című tétellel kezdődik, ez az első a 10 dal közül, amelyek egy olyan emocionális skálán mozognak, amelyen jelen van düh és bánat, megnyugvás és elfogadás és még számtalan egyéb érzelmi állapot. Az album producere Greg Kurstin (Paul McCartney, Adele, Liam Gallagher, Pink) és a Foo Fighters tagjai voltak. A ’But Here We Are’ a banda új életének első fejezete, hangzásban a 1995-ös debütáló anyaguk naivitását, de a több évtizednyi tapasztalattal járó kiforrottságot és elmélyültséget egyaránt ígéri. A 11. Foo Fighters-album június 2-án jelenik meg a Sony leányvállalatánál, a Roswell Recordsnál CD-n, vinyllemezen és kazettán.

’But Here We Are’ dallista:

01. Rescued 02. Under You 03. Hearing Voices 04. But Here We Are 05. The Glass 06. Nothing At All 07. Show Me How 08. Beyond Me 09. The Teacher 10. Rest

[iszappakolas]

Az önismeretet a kapitalizmusban valamilyen csodaszerként akarják értékesíteni, ami elvezet a boldogsághoz, segít megtalálni, hogy miben vagyunk jók, és ezáltal fokozza a termelékenységet: ismerd meg magad, és gyere rá, hogy milyen csodálatos, értékes ember vagy. Az önvizsgálat kérdésköre az egész nyugati kultúrát behálózza. Már Szókratész is azzal rágta az athéniak agyát, hogy az önvizsgálat nélküli élet nem emberhez méltó, a delphoi jósda falára pedig a γνῶθι σεαυτόν volt írva, ami szintén erre buzdít, de ha visszanézünk a gyökerekig, akkor azt látjuk, hogy a tekintet befelé fordítása korántsem kellemes trip. Nemhiába hasonlította Platón a filozófiát és a vele járó önfeltárást a halálhoz.

Azáltal, hogy az ember elkezd kételkedni a hit- és tudásrendszerében, kizökkenti magát az addig stabil alapokon nyugvó középpontjából, farkasszemet néz a korlátaival, sokkal inkább egy véget nem érő zuhanással ér fel, és nem a pszichológiai boldogsághoz, hanem a metafizikai igazsághoz vezethet. A saját mélységünkkel és az emberi létezés alapjaival való állhatatos és illúziómentes szembenézés az elveszettség érzésével és melankóliával jár. Az egyetlen mai szemmel pozitív, terapeutikus aspektusa, hogy ez az egzisztenciális szakadás és törés lehetőséget biztosít önmagunk újrateremtésére, újraértelmezésére. 

[yogananda]

Több fontos jellemzőjét is említettem eddig a sikernek - a pozitív gondolatok, a dinamikus akarat, az önvizsgálat, a kezdeményező készség, valamint az önuralom. Nem egy népszerű könyv hangsúlyozza ezek egyikét, másikát, ugyanakkor nem veszik számításba a mögöttük lévő Isteni Erőt. Már pedig az Isteni Akaratra való ráhangolódás a siker bevonzásának legfontosabb előfeltétele. https://www.naprendszer.com/jegyzet/tanfolyami-jegyzetek #YOGANANDA

[lelekfajdalom]

Az önvizsgálat jót tesz a léleknek.

Stephenie Meyer