iszappakolas

[iszappakolas]

Pár hónapja befejeztem a terápiát. Az lett a konklúzió, hogy egészséges megküzdési stratégiákat kell felépítenem. Rendszeresen edzek és olvasok, alaposabban odafigyelek a táplálkozásra és az alvásra is. Jól vagyok. Mások is látják, több pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akik nem is sejtik, min mentem keresztül. Már több mint fél éve nem kerülök az öngyilkossági gondolatok spiráljába. A legjobban az motivált, hogy ne tegyem tönkre a páromat. Néhány napja lelépett, hét év után elhagyott. Pont akkor, amikor azt kezdtem érezni végre, hogy minden rendben. Üresnek és céltalannak érzem magam, mint egy papírdarab, amit ide-oda fúj a szél, de élni akarok. Nem tudok rá haragudni, megértem, tisztelem és elfogadom a döntéseit. Hálát érzek, amiért eddig kitartott mellettem. Bárcsak most ismerne meg. Talán nagyobb eséllyel válhatnék azzá, akire szüksége van.  Borbély Szilárdot olvasok napok óta. Az agyamban egymás után ismétlődnek az Ámor & Psziché-szekvenciák:

1. Amikor egy álom nem teljesül, ébredéskor az agyban elpusztul egy sejt. Emlékei ekkor eltűnnek. Aki felébred, erre többé nem

emlékszik. A komputeres felvételeken ilyenkor apró, ultramarinkék pontokat látni, amelyek, mint egy távoli, már halott galaxis

csillagai, időnként felvillannak. Kezdetben ezeket képernyőhibának vélték. A felvillanások idővel egyre

sötétebben sugároznak. Még megfejtetlen, kódolt üzenetet közvetítenek. A kutatók a legsötétebbeket Pszichének nevezték el.

3. Amikor mély fájdalom éri az embert, a kutatók megfigyelése szerint az agyban tömeges öngyilkosságot követnek el bizonyos sejtek. Egy

idegsejt halála nem okoz tragédiát. Ilyenkor azonban több száz, vagy akár több ezer sejt pusztítja el magát. Komputerrel modellezték

ezeket a felvillanásokat, gyakoriságukat, térbeli elhelyezkedésüket. Észrevették, hogy bizonyos részletek szabályosan

ismétlődnek. Az így kapott mintázatot hangokká transzformálva kiderült, oly módon szervezett, akár egy zenemű.

4. A mélytengeri halak, a barlangban lakó állatok bőre nem termel színanyagot. Csupasz, áttetsző hártya borítja őket. Elcsökevényesedett a látásuk is. Akkor sem érzékelik a fényt, ha

kibukkannak a felszínre. Aki sötétségben él, nem ismeri a félelmet. Az emlősök hólyagszeme különleges szerv. A misztikusok szerint fény lakik benne. Középkori magyarázatok feltételezték,

hogy láthatatlan csápok nyúlnak ki belőle, amelyek letapogatják a tárgyakat. Az alig kétszázezer éves Malawi tóban él egy halfaj, amelynek egyetlen

tápláléka a többi hal szeme. A megtámadt állatnak csak a szemét tépik ki. Majd könnyedén kiszakítják a másikat is. A megvakított hal még úszik egy ideig.

9. Amikor egy szerelem véget ér, bizonyos szokások értelmetlenné válnak. A napirend újraszervezése sok apró feladatot ad. Ez segít

átlendülni a kezdeti nehézségeken. Ezt követően a kötetlenség érzése véletlenszerű döntésekkel társulva felszabadítóan hat. Ezek idővel

állandósulhatnak. Ami újabb szokások kialakulásához vezet. Vagy egyszerűen csak régi szokásokhoz

térünk vissza. Egy ideig forgolódunk ebben az ismerős, új helyzetben. Aztán az éjszakát kizárólag alvásra fordítjuk.

10. A pillanatnyi tétovázás este, az alvás és az ébrenlét között, míg másik program töltődik a testbe, egy kis gyanú a szívbe költözött.

Már sötét volt az ég nagy képernyője, aludtak benne minden csillagok, felvillanó, apró fények és hőre- érzékeny másolt, lopott programok.

Takarékos üzemmódra kapcsolt, aludt a test. És álma algoritmus. Az élet az. Ám van benne egy vakfolt:

az önmagát tesztelő rendszer számol minden lehetséges veszéllyel. De vírus támadja meg. A neve: Killer Amor.

[iszappakolas]

Az első párkapcsolatom és fülledt kamaszkori szerelmem azzal ért véget, hogy kiderült, szisztematikusan megcsalnak a legjobb barátommal, több haverommal és random arcokkal is. Több mint 12 éve történt. Ez az élmény örökre átírta és torzította a kapcsolatomat a világgal, önmagammal és a többi emberrel. Újra kellett tanulnom a bizalmat. Azt volt a legszarabb megtapasztalni, hogy a kognitív erőfeszítéseim szegényes képet adnak a világról: egy imbecillis gyökér vagyok, akit könnyen át lehet baszni. Eddig a legtöbb, amit ki tudtam hozni ebből az élményből, hogy a gyanakvás és bizalomvesztés már nem szűkíti be a létezésemet, és újra van bátorságom megtapasztalni a sérülés és gyógyulás dinamikáját. Nem féltem magam olyan intenzíven sebektől, mert megértettem, hogy idővel minden élmény integrálható. Ahogy ezeket a sorokat írom, Nietzsche szavai jutnak eszembe: „Bizony mondom néktek, mocskos folyam az ember. Tenger legyen, aki magába akarja fogadni ezt a mocskos folyamot, és nem akar bepiszkolódni.”

[iszappakolas]

Ez egy izgalmas videó, az ageism jelenségét vizsgálja, hogy hogyan, milyen hatások mentén alakul át az idősek társadalmi megítélése. Van egy baromi nyomasztó tényező, amire nem tér ki, de szerintem az egyik legmeghatározóbb, és nem lehet teljes a megértésünk, ha nem vesszük számításba. Lehet, hogy általánosan elmondható, hogy a marketingkampányok célközönsége legtöbb esetben a fiatal, magasabb vásárlóerővel rendelkező korosztály, ezért (is) alulreprezentáltak az idősek a médiában, de a politikai kampányok sok esetben pont az időseket célozzák. És a politika tisztában van vele, hogy ezen generáció jókora részét olyan emberek alkotják, akik nem rendelkeznek megfelelő kritikai érzékkel, könnyen manipulálhatóak, a valóságot fehérben vagy feketében látják, korlátozottan képesek az árnyalt, absztrakt gondolkodásra, és a felkorbácsolt indulataik hatékonyan konvertálhatóak szavazattá. Ezt a politikai masszát látjuk többek között a komment szekciókban, tüntetéseken, vagy a családunkban, a vasárnapi ebédnél tajtékzani. Lehet, hogy nehéz bevallani magunknak és számot vetni a lelkiismeretünkkel, de egy természetes pszichológiai immunreakció, hogy nem tudunk tisztelni olyan embereket, akik képtelenek a párbeszédre, szélsőségekben gondolkoznak és erőszakosak. Biztos vagyok benne, hogy alapvetően nem akarnak rosszat, de szerintem nem vitatható el az ember saját felelőssége a szellemi és magatartásbeli igényessége kapcsán. Úgy gondolom, hogy ők és a politikai marketing is tehetnek arról, hogy az idősekkel kapcsolatban egyre intenzívebb a negatív előítélet. A legtöbb, amit tehetünk, hogy kerüljük az általánosítást, és megpróbálunk tanulni ebből a jelenségből, megtörni ezt a mintát, kulturáltabban viselkedni és gondolkodni, ha majd mi alkotjuk ezt a korosztályt.

[iszappakolas]

Annyira fáj, hogy nem tudom feleségül venni Szabó Magdát… 💔

[iszappakolas]

3 hónapja járok terápiára. Az az igazság, hogy még mindig rohadt nehéz életben maradni, de nagy áttörésnek érzem, hogy már nem tartom lehetetlennek.

[iszappakolas]

faszkivan

[iszappakolas]

Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elmondjam neki, csak miatta nem ölöm meg magam. Nem akarom ráhelyezni ezt az undorító terhet, hogy úgy érezze, csapdába ejtem, vagy zsarolom. Próbálom megvédeni magamtól, és titkolni előtte, hogy minden gondolatom szakadékba vezet, és úgy érzem, hogy gyártási hiba vagyok. Néha észreveszi, hogy baj van, de általában el tudom intézni annyival, hogy fáradt vagyok, hosszú volt a nap. Hét éve rejtegetem előtte, kisebb-nagyobb sikerrel. Lelkiismeret-furdalásom van, amiért együtt vagyunk. Gyakran beszél arról, hogy engem tart a legszebb embernek, a legjobb dolog az életében, hogy megismert, és együtt öregszünk meg. Én meg azt sem értem, hogy lehet, hogy még életben vagyok, undorodom magamtól, és visszafelé számolok. Egy olyan társat érdemelne, aki nem egy emberi roncs, aki normálisan funkcionál, aki támasza lehet. Mostanában egyre többször jutok arra a következtetésre, hogy azzal tenném érte a legtöbbet, ha nem léteznék. Ha megszabadítanám ettől a meddő tehertől. Egyre jobban utálom magam, amiért parazitaként szaporodnak az agyamban ezek a gondolatok.

[iszappakolas]

az ember (bal)sorsa az idegrendszere

[iszappakolas]

Ez a kedvenc oltásom, József Attila írta:

„Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.”

Milyen király a magyar nyelv, hogy ilyen szépen ki tudja fejezni, hogy baszódj meg, te geci.

[iszappakolas]

Ja, erről van szó.

A napokban öngyilkosságot elkövetett sümegi srác története nagyon megrázott. Ugyanabba a középiskolába jártam, ugyanúgy túlsúlyos voltam, és ugyanúgy basztattak. Rohadt nehezen éltem túl én is, és sok kortársamról tudok, akiknek ugyanez a narratívájuk. Az az iskola maga volt a pokol, és úgy látszik, azóta egyre jobban izzik. A tanárok és az oda járó gyerekek jókora szelete mentális és morális torzszülött. A pedagógusokhoz sose lehetett segítségért fordulni, a zaklatás és erőszak emésztő jelenlétét teljesen ignorálják, és többször előfordult az is, hogy ők bullyngoltak. Többek között ezeknek az éveknek köszönhetem a legtöbb pszichés hegemet. Napalmot kellene baszni az egészre.

[iszappakolas]

A napokban öngyilkosságot elkövetett sümegi srác története nagyon megrázott. Ugyanabba a középiskolába jártam, ugyanúgy túlsúlyos voltam, és ugyanúgy basztattak. Rohadt nehezen éltem túl én is, és sok kortársamról tudok, akiknek ugyanez a narratívájuk. Az az iskola maga volt a pokol, és úgy látszik, azóta egyre jobban izzik. A tanárok és az oda járó gyerekek jókora szelete mentális és morális torzszülött. A pedagógusokhoz sose lehetett segítségért fordulni, a zaklatás és erőszak emésztő jelenlétét teljesen ignorálják, és többször előfordult az is, hogy ők bullyngoltak. Többek között ezeknek az éveknek köszönhetem a legtöbb pszichés hegemet. Napalmot kellene baszni az egészre.

[iszappakolas]

Ezt Milena Jesenská (Kafka szerelme) írta Kafkáról: „Éleslátás jellemezte. Túl bölcs volt ahhoz, hogy élni tudjon és túl gyenge, hogy küzdjön.”

Ezt Kierkegaard írta Regine Olsennek:

„Te voltál az egyetlen, akit valaha is szerettem, s leginkább akkor szerettelek, amikor el kellett hagynom Téged.”

Ezt én írom magamnak: "Nőj már fel te gyökér, és ne olvasgass lehúzós szarokat a szabadidődben!"

[iszappakolas]

Két folyó van bennem. Az egyik mindennap elsodor és belefulladok, a másik meg csak röhög rajtam.

[iszappakolas]

A halál nem csupán a létezést semmisíti meg, kikaparja az eljövendő emlékeket az idő méhéből, roncsolja a jelen, a jövő és a múlt értelmezési lehetőségeit. Letagadhatjuk, de csonkák leszünk egymás nélkül, mint torzó a szobor szétrobbanása után. A legtöbb, amit tehetünk, hogy értelmet keresünk a repedések mentén, és megpróbáljuk új narratív szálakkal összedrótozni magunkat. Ahogy Karinthy írta, a lelki sérülés nem gyógyul be soha, egész életünkben hordozzuk, mint golyót a koponyacsontban, de idővel hozzászokhat az ember, és megtanulhat vele együtt élni. Azt gondolom, hogy egyéni és társadalmi szinten is felszabadító ereje lenne, ha őszintén és bátran beszélnénk a halálról. Részletgazdagabban láthatnánk egymást és magunkat, és a végén kevesebb maradna a belénk tört mondat.

[iszappakolas]

Az a kurva gáz, hogy a világ ezen részén az egzisztenciális és jogi minimumért is harcolni kell(ene). És a magyar társadalom túlnyomó részét belekondicionáltak a szellemi igénytelenségbe, és hogy szó nélkül kell tűrni minden szart, mert úgyse lesz jobb sose (ezek az arcok szoktak azon is háborogni, ha tüntetést látnak a tévében, annyira kultúridegen nekik az érdekérvényesítés látványa). Miattuk érzem azt én is egyre többször, hogy tényleg nem lesz jobb sose.

[iszappakolas]

Ebben a rendőri magatartás a legnyomasztóbb. Nem az a része, hogy a munkájukat végzik és védenek egy területet, mert ők is emberek, akik fizetésből élnek, blabla, hanem a felesleges, asszimetrikus fizikai és verbális agresszió. A defenzív és offenzív cselekvésnek is van kulturált formája, de ehelyett olyan vehemenciával lépnek fel a jövőjükért kiálló fiatalokkal szemben, mintha egy bűnöző csorda támadását kellene visszaverni, akik késelnek, lőnek, fosztogatnak, molotovot dobálnak. Legyünk hálásak, amiért nem lőtték le őket, ugye? Kíváncsi lennék, hogy azt is kiadták-e nekik parancsként, hogy diabolikusnak kell lenniük, vagy ezt már csak élvezetből és rosszindulatból csinálják. Úgy tűnik, hogy ez a magyar ugaron szocializálódott szervilis massza, ez az etikai söpredék képtelen olyan morális kategóriákban gondolkozni, mint a szolidaritás. Az a rendőr, akinek volt egy csipetnyi önérzete és empátiája, reggel beteget jelentett és egész napos önvizsgálatot tartott, hogy miért ezt a pályát választotta. 

[iszappakolas]

Gyökerek, nem kivégzést írtam, hanem kihalást. Azt az idő csinálja, nem a fegyverek. ♥️

Az a hipotézisem, hogy Magyarországon a szellemi és etikai értelemben vett rendszerváltást két kihalási folyamat fogja eredményezni. Az első turnusban el kell pusztulniuk azoknak a jelenleg 50 év feletti kádármaradványoknak, akik a Fidesz szavazóbázisát alkotják. Ők az agresszív, rosszindulatú massza, akik könnyen manipulálhatók, a poroszos oktatási rendszer és információs vákuum áldozatai. Szegényes a kreativitásuk és a kritikai gondolkodásuk, bináris rendszerekben értelmezik a világot, ezért fogékonyak azokra a narratívákra, amikben jó és rossz csap össze, nekik pedig ellenséget kell választaniuk. A második turnusban az én generációm jókora részének kell elpusztulnia. Ebbe a szegmensbe azok tartoznak, akik tömegesen kiábrándultak a politikából, nem látják a tetteik vagy azok hiányából fakadó következményeket, a cinizmus és morális relativizmus eltorzította a személyiségüket. Ők azok az együgyű, közömbös emberek, akiket önmagukon kívül semmi sem érdekel. Mindkét csoport impotens, képtelenek újszerű, felforgató tettek végrehajtására, ezért mikro és makro szinten kvázi lehetetlen a tömeges forradalmi cselekvés ebben az országban. Itt a heideggeri Das Man van többségben, és csak a halál gyomlálhatja ki.