#érjünk el

[revenuewiz]

RevenueWiz Első blogbejegyzés / Kik vagyunk mi? [HU]

Üdvözöljük a RevenueWiz blogon! 🚀✨

Nagyon örülünk, hogy itt vagy, miközben elindulunk az utunkon, hogy az egyéneket képessé tegyük a pénzügyi szabadság eléréséhez szükséges tudással és eszközökkel. A 2024-ben alapított RevenueWiz célja, hogy segítsen eligazodni az affiliate marketing és a kereskedés összetett világában, és elsőrangú stratégiákat és betekintést nyújtson Önnek, amelyek átalakíthatják pénzügyi jövőjét.

Kik vagyunk mi? 🤝

A RevenueWiz egy kicsi, de ambiciózus csapat, amelyet a kíváncsiság és az innováció iránti szenvedély hajt. Bár most még kevesen vagyunk, célunk a növekedés és a terjeszkedés. Hiszünk az együttműködés erejében, és izgatottan várjuk, hogy együtt növekedjünk Önökkel, olvasóinkkal és partnereinkkel. 🌟

Szakértelmünk 📚

A RevenueWiznél sokféle területre szakosodtunk, így biztosítva, hogy partnereink megtalálják az érdeklődési körüknek és erősségeiknek megfelelő tökéletes rést:

Affiliate Marketing 📈: Ez a tevékenységünk sarokköve. A legjobb stratégiákkal látjuk el Önt, hogy hatékony affiliate marketing technikák segítségével maximalizálja bevételeit.

Kereskedés 💹: A befektetési stratégiáktól a kereskedési tippekig a témák széles skáláját fedjük le, amelyek célja, hogy növelje az Ön kereseti lehetőségeit és pénzügyi érzékét.

Technológia 💻: Maradjon a technológiai világ legújabb trendjei és innovációi előtt, a kütyüktől a szoftverekig.

Otthon és dekoráció 🏡: Fedezze fel otthonának stílusos és praktikus megoldásait, amelyek mind a funkcionalitást, mind az esztétikai vonzerőt fokozzák.

Laptopok és kütyük 🖥️: Áttekintjük és ajánljuk a legjobb technológiai termékeket, hogy Ön megalapozott döntéseket hozhasson a technológiai igényeihez.

Kültéri felszerelések ⛺: A kerti szerszámoktól a kempingfelszerelésekig minden szabadtéri kalandhoz biztosítjuk.

Küldetésünk 🌐

Megbízható, használható információk és támogatás nyújtásával elvezetni Önt a pénzügyi szabadság felé vezető úton. Hisszük, hogy a megfelelő ismeretekkel bárki elérheti pénzügyi céljait. Elkötelezettek vagyunk az értékes meglátások és a legújabb trendek megosztása iránt, mindezt azért, hogy Ön tájékozott maradhasson, és a legjobb döntéseket hozhassa meg a jövője érdekében.

Csatlakozzon hozzánk az utunkon 🚀

Kicsi, kíváncsi és törekvő csapatként izgatottan várjuk, hogy Önnel együtt növekedjünk és fejlődjünk. Célunk, hogy egy olyan közösséget építsünk, ahol mindenki együtt tanulhat, oszthat és sikereket érhet el. Akár most kezded, akár már tapasztalt szakember vagy, a RevenueWiz azért van itt, hogy támogassunk minden lépésedben. 🤝

Hiszünk az együttműködés erejében, és alig várjuk, hogy bővítsük csapatunkat, és új magasságokba érjünk. Együtt nagyszerű dolgokat érhetünk el, és kikövezhetjük az utat egy virágzó jövő felé.

Maradjon velünk és maradjon erős 🛤️

Izgatottan várjuk, hogy velünk tartson ezen az úton. Maradjon velünk a rendszeres frissítésekért, a tanulságos cikkekért és az értékes forrásokért, amelyek segítenek Önnek abban, hogy a folyamatosan változó pénzügyi környezetben az élen maradjon. Lépjen kapcsolatba velünk, kapcsolódjon be közösségünkbe, és utazzunk együtt a jólét felé. 🌟

Kösz��njük, hogy csatlakozott hozzánk a RevenueWiz blogon. Izgatottan várjuk, hogy részesei lehessünk a pénzügyi utazásodnak, és alig várjuk, hogy még többet megoszthassunk veled. 💬

[csajokamotoron]

Kovács Bálint: “Az időmérőre választott rossz stratégia nyomta rá a bélyegét a futamokra”

Noha nem elégedetlen a teljesítményével a H-Moto UNI Győr Team 22 éves versenyzője, de úgy érzi, több volt ebben a hétvégében. Az immár 13 éves múltra visszatekintő H-Moto UNI Győr Team versenyzője, a 22 éve ellenére már rengeteg nemzetközi rutinnal rendelkező Kovács Bálint a csehországi Mostban folytatta a 2024-es IDM szezonját a Superbike kategóriájában. Ezúttal elmaradt az Oscherslebenben elért két harmadik helyétől, de az elrontott időmérő után annak is örült, hogy a versenytempója alapján ismét a szűk elithez tartozott. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team: a rendkívül erős német bajnokságban (IDM) Kovács Bálint abszolút újoncként egy gyári BMW nyergében összetettben a 8. helyen végzett a világbajnoki erősségű Superbike kategóriában. 2024-ben még ezt az eredményét is túlszárnyalja, ráadásul az egyik kedvenc pályáján, Oscherslebenben Bálint mindkét futamon pazarul szerepelt: végig a dobogó környékén haladt és végül mindkét futamon oda is ért a 3. helyre, azaz megszerezte az első IDM-es pódiumait. Már tavaly is jól szerepelt újoncként Mostban, amikor két futamon összesen 15 pontot, és idén egy jó időmérős teljesítménnyel akár az újabb dobogó is összejöhetett volna. Azonban a jól sikerült szabadedzéseket követően – összesítésben a 7. helyen végzett – ezúttal nagyon rossz stratégiát dolgoztak ki, így a 12. rajthelyet tudta csak megszerezni, ami már előre vetítette, hogy nagyon nehéz versenyek várnak rá. Ez sajnos így is lett, mert bár jó tempót diktálva az első futamon a 7. pozícióban intették le, addig a másodikban a nagy akarásnak esés lett a vége, és bár tovább tudott menni a sérült BMW-vel, ám így a 18. helyen fejezte be a csehországi szereplését. „Sajnos ebben a hétvégében sokkal több volt, ugyanakkor nem lehetek teljesen elégedetlen, hisz a versenytempóm alapján ezúttal is a legszűkebb elithez tartoztam, ráadásul jobb köridőket teljesítettem, mint tavaly ugyanitt. Ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el, szükség lett volna egy jó időmérős teljesítményre, azonban a kvalifikációs edzést alaposan elrontottuk, mellényúltunk a stratégiánkkal, mindössze a 12. helyet sikerült megszereznem a rajtrácson. Az első futamban nem elég, hogy gyengén sikerült a rajtom, még a légzsákom is felrobbant, így két körön keresztül, míg leengedett, se bebújni, se kiülni nem tudtam a motoron. Utána jó tempóra voltam képes, mindössze két tizeddel lemaradva az ötödiktől végül hetedik lettem. A másodikban nagyon elkaptam a rajtot, azonnal előzgettem, ám a második sikánban elestem. Sikerült talpra állnom nekem és a motornak is, bár utóbbi rendesen megsínylette a bukást, ugyanis elment a hátsó fékem, valamint lötyögött a lábtartóm is. Mire megszoktam a motort így, a leghátsóktól is félperces távolságra kerültem, ám mindent bele alapon ismét jó köridőket teljesítettem, így sikerült levadásznom a mezőny végét, és 18. helyen beérnem” – mesélte Kovács Bálint, aki jelenleg összetettben 56 pontjával a hetedik helyen várja a folytatást, melyet július 26-28. között rendeznek Schleizben. Read the full article

[palkerekfy]

Mire szolgál most Föld órája?

A kép forrása: WWF Kihívásokkal teli időszakban zajlik az idei Föld órája. A nemzetközi kezdeményezés azért jött létre 18 éve, hogy összehozza az embereket, és közösen tegyünk lépéseket a fenntartható életmód felé. A szimbolikus akció célja mindig az volt, hogy az összefogás erejével pozitív környezeti változásokat érjünk el. Ezekben a nehéz időkben a 2024-es Föld órája újabb pillanatot teremt…

[partyanimalshu]

Egy nappal hosszabb lesz a 2024-es EXIT Fesztivál

2024-ben is vár az újvidéki EXIT Fesztivál, aminek idei mottója: “Ébresszük fel együtt a szuperképességeinket!” Ennek fényében várjak az ifjú csillagok érkezését jövőre is  a világ több mint 120 országából a Péterváradi erődbe. A fesztivál célja idén, arra ösztönözni látogatóit, hogy felszabadítsák a bennük rejlő kreatív energiákat, és mindenki el tudja érni az általa kitűzött, egyéni céljait. Ezzel az üzenettel indul jövőre a 24. EXIT Fesztivál és ehhez kapcsolódóan a nagyszínpad is új nevet kap, a világ leghíresebb feltalálója, futuristája és látnoka tiszteletére, így mostantól Tesla Universe Nagyszínpad néven várja, majd hogy otthonául szolgáljon a fesztivál legnagyobb koncertjeinek és bulijainak. Az EXIT jövőre 2024. július 11. és 14. között várja majd a látogatókat, azonban a programba bekerült egy nulladik nap is július 10-ére, amin Nicola Tesla születésnapját ünnepli majd a közönség egy Starseed Takeover előadással.  https://www.youtube.com/watch?v=bqfj1ttZcoY&ab_channel=EXITFestival Az emberiség történelme évszázadokon át egyedülálló lelkeket, látnokokat és forradalmárokat vonultatott fel, akiknek küldetésük volt, hogy belső fényük szikrájával jobbá tegyék a világot. Olyan alakok, mint Leonardo Da Vinci, Martin Luther King, Frida Kahlo, Michelangelo, Clara Zetkin és még sokan mások testesítik meg a teremtés lényegét, korok bölcsességét hordozzák magukban, és az inspiráció magját, amely lángra lobbantja az utánuk jövő álmodozók képzeletét. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindannyian összekapcsolódunk, egy kozmikus szimfónia részei vagyunk, amely az egész világegyetemben rezonál. Olyan korban élünk, amikor mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy nagyságot érjünk el, és a hasonlóan gondolkodó emberekkel együtt az egész emberiség tudatosságát emeljük, egységet, békét és szeretetet teremtve az emberek között. Ezt a célt szem előtt tartva ismét összegyűlünk az egyik legkülönlegesebb fesztiválhelyszínen, a Péterváradi erődben,, hogy az egység erejével felébresszük rejtett erőinket és saját szuperképességeinket. Nikola Tesla mindig is messze kora előtt járt, az innováció jelzőfénye volt, akinek zsenialitása túllépi a hagyományos gondolkodás határait. A történelem évkönyveiben nemcsak feltalálóként és tudósként tisztelik, hanem a csillagok igazi gyermekeként is, akinek meglátásai és alkotásai megvilágítják az emberek közötti harmóniával átszőtt jövő felé vezető utat. Az egység nagyfrekvenciájú energiája a közelgő EXIT Fesztiválon kitörölhetetlen nyomot hagy, és a pozitív változás, az egység, az őszinteség és a közelség felé tesz egy ugrást, ifjú csillagokat és a látnoki alakokat ünnepelve, ezért a fesztivál fő színpada a Tesla Universe Stage nevet viseli majd, a történelemben talán a legfényesebb nyomot hagyó tudós tiszteletére. Read the full article

[barbarazsirai]

Nem fordulhatunk vissza, hogy mindent újrakezdjünk, de most azonnal nekiláthatunk, hogy teljesen új célokat érjünk el.

[metalindex-hu]

Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage

Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage - https://metalindex.hu/2023/10/19/ultima-ratio-fest-2023-10-08-paradise-lost-primordial-omnium-gatherum-harakiri-for-the-sky-barba-negra-red-stage/ -

Az előző napi Őszentségével történő sörözés után sem volt kérdéses, hogy erre a bulira mindenképpen mennünk kell, így a délelőtti regenerálódás után maximális lelkesedéssel indultunk neki az estének a párommal. Egyéb kerti teendőink miatt kis késéssel estünk be a Barba Negrába. Megmondom őszintén, lehet, hogy innentől el is engedem az állandó „érjünk oda nyitásra” heppemet, ugyanis ez az alkalom is bebizonyította, hogy így is simán bejutunk és nem kell fél órát sorban állni és a merch-pultot sem fosztják ki addigra (na, mondjuk ez nem biztos, hogy mindig állja a helyét ).

Persze ehhez az is kellett, amit szomorúan konstatáltam újfent, ám most hatványozottan, írtó kevesen jöttek el (aha, a könnyű bejutás…). Tudom, október közepe, suli, rossz idő (egy ilyen bulihoz tökéletes egy ilyen komor este), ám az én olvasatomban ezek a bandák simán megérnek egy kialvatlan hétfőt, de azt is elfogadom, hogy nálunk ezek a vasárnapi szeánszok valahogy mindig is fekete bárányok voltak/vannak. A söradag megvétele után be is vetettük magunkat a terembe, ahol már zajlott a Harakiri For The Sky koncertje. Hiába ismerem őket az átlagnál nagyobb mértékben, valahogy mindig is a periférián mozogtak nálam, igazán csak az első egy-két albumukat hallgattam, de lehet, hogy ezt a téli estéken pótolni fogom, mert a banda egészen tisztes bulit nyomott. Nagyon átjött az a zene, amit nyomnak. Tömény, hömpölygő, black metalba oltott, dühvel átitatott melankólia… Semmi hacacáré, meg show, pont úgy, ahogy egy ilyen bandától elvárható. Nagyon tartalmas, szépen felépített számaik vannak, aminek hála nem érzed fárasztónak az igencsak hosszúakat sem. A legrövidebb az ott hallottak közüli kedvencem volt, a Homecoming: Denied!, az is kb. nyolc perces volt. A hat számukból négyet értünk el, de nagyon meggyőző volt, hangulati felvezetőként tökéletes választás volt, a záró Calling the Rain pedig egy kisebb balladának is felér, ha az ember csak erre a számra ért ide, már akkor megérte!

Hogy aztán az Omnium Gatherum stornozza az egészet, kicsit ki is lógtak a sorból . Ugyanis az ők melo-deathes zenéjük inkább az aktívabb közönséget célozta meg, tény, elég nagy sikerrel, de itt sem kellett nyomorognunk, annyira, hogy simán kisétáltunk a köv sör-feles adagért, kajáltunk és utána simán visszasétáltunk a helyünkre, az első sorokba. Hiába tekint vissza nagy múltra a banda, annyira sosem tudtak magával ragadni, megkockáztatom, hogy a gyűjteményemben nem is találnék tőlük semmit. De ez semmit nem von el a koncertbeli teljesítményükből, ami egyértelműen csillagos négyes volt. Ugyanis miután túltettem magam az erősen eltérő hangulatbeli váltáson, engem is teljesen maga alá gyűrt a banda pörgése. Olyan szinten kitöltötték a színpadot, hogy az ember csak kapkodta a fejét, éppen kit nézzen, kire figyeljen, kit hallgasson. Az énekes Jukka Pelkonen Duracell-nyusziként pörgött a számok alatt, lendületes előadásmódja, és a megjelenése bizony, igenis egy ilyen zenéhez illik, bár néha egy kicsit Bruce Dickinson-feelingem volt, amit mind a zene, mind pedig a megjelenése megerősített. Szerintem nem kicsit hasonlít rá . Úgy En Block, egy Maiden-feeling átjárt az egész buli alatt, annyi eltéréssel, hogy a zene azért érezhetően a keményebb – bár emészthetőbb – vonalát képviselte a metálnak. De nem is egy koppintáshoz volt szerencsénk, a bandának igenis megvan az erős stílusa, jellegzetességeik pedig remekül kidomborodnak egy ilyen bulin, mind engem, mind a páromat magával sodort a lendületességük, a dallamos, pattogó dalaik. Simán öt pont lehetett volna a buli, ha a vége fele nem dobtak volna be egy vonyító gitárszólót. Igen. Amúgy nem lenne bajom az ilyen szólókkal, de az egész este alatt nem hallottam egy nyújtott szólót sem, és az Omnium Gatherumnál sem éreztem, hogy oda való lett volna, az én addigi lelkesedésemet valahogy ki is zökkentette az a pillanat. Ettől függetlenül elismerésem a bandának. Rendesen odatették magukat, így aki még kómásan ténfergett, biztosan felébredt addigra.

És végre elérkeztünk, amire eredetileg is jöttem, bár nem tagadom, a fentebb taglaltak alapján olvasható, hogy azért eddig is csupa kellemes meglepetés ért, de vállalom, hogy én bizony elsősorban a Primordial miatt jöttem… És meg is kaptam, amit szerettem volna. Ha a két eddigi bandát összegyúrjuk, megkapjuk keltáink egy órájának minden esszenciáját. Már a nyitódalnak választott As Rome Burns hatalmába kerítette az addigra azért már felgyűlt társaságot (ennek ellenére simán besétáltunk az első sorba, uh. csak viszonylag felgyűlt…), az utána jövő új albumos How It End-nél már el is esett az ember ellenállása. A 2007-es album egyik legjobb nótája élőben is erős, és nyomasztó, a mély nyitó-riffek, a monoton „törzsi” dobolás, mint valamilyen áldozattétel vezette fel a bandát, Nemtheanga hangja szinte perzsel, ahogy a lángoló birodalomról énekel, mit énekel, megénekli! Mozdulatai szinte előadták a dalt, mint ahogy az utánuk jövőket is. a How It Ends bár érezhetően más kor szülötte, és nincs meg az a látnoki, komor ereje, mégis jó választás volt, folytatásnak. Róma bukása után már csak a mindenek vége jöhet. A heavysebb hangzás, a gyorsabb ritmus egy pörgős exsztázisba hozta az embert, a To Hell Or The Hangman, az előző album szintén erős nótája is helyett kapott így, a Coffin Ship nótánál pedig már a páromat is teljesen magával ragadta a zene, hiába ő eddig nem is ismerte őket. És nagyjából így lehetne folytatni a koncert további felét is. Mind a zene, mind a hangulat nagyon erős faktora volt a koncertnek, igazi Primordial esszencia volt az elejétől a végéig, a setlist pedig tökéletesen felölelte a 21. századi zenéjük minden aspektusát. Remekül felépített buli volt, mialatt Nemtheanganak arra is volt ereje, hogy a közönséggel való kapcsolatépítés ne legyen a hangulat kárára, pedig sokat kommunikált velünk, mind testileg, mind nyelvileg. Sajnos, minden jó véget ér egyszer, így a Primordial is – legnagyobb bánatunkra – befejezte a maga igen rövid fejezetét. Róma lángba borulásával kezdtük, minden birodalom bukásával végeztük.

Utánuk nem sokkal jött is az est „főbandája” (elméletileg a Primordiallal együtt Co-headliner bulinak indult, de nehéz lenne tagadni, hogy a közönség nagy része a PL-re jött), a Paradise Lost. És itt valami eltörött… Az újabb sörünkkel visszatérve már nagyban ment Enchantment, de valahogy nem tudtam felvenni a ritmust, pedig a Draconian Times albumot még szerettem is, most nem jött át, és ezt az érzést az utána jövő Forsaken is erősítette. Egymásra néztünk a párommal és láttam, hogy ugyanezt érzi, mint én. A Primordial koncertje után egész egyszerűen – legalább is nálunk – ez a zene valahogy kevés lett, mintha valamit elvenne az értékéből, erejéből. Így kimentünk, megittuk a sörünket, és most először nem éjszakaival mentünk haza, otthon pedig folytattuk a Primordial estet.

Mivel egy beszámolónak illik mindenre kitérnie, így bizony a cikkem végeztével sajnos nem tudom nem szóvá tenni, hogy bizony a technika ördöge itt sem volt az oldalunkon. Bár én is értékeltem az egész buli félhomályos hangulatát, és én nem panaszkodhatok, elvégre kb az első és a negyedik sor között ingáztunk, néha bizony szinte alig lehetett kivenni a zenekarokat, annyira tompa volt a fény. Hátul el se tudom képzelni, mit láthattak pl. a Primordialból, és a hangzás továbbra sem megy. Néhol szinte csak a gitárt lehetett kivenni, vagy épp nagyon kongott az egész, BÁR, ez az este még a jobbak közé tartozik

Reaper

A Reaper által fentebb taglalt körülmények miatt nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy véleményt alkothassak a Paradise Lost koncertjéről, amely az Vltima Ratio Fest elnevezésű turné keretében tette tiszteletét Budapesten a Harakiri for the Sky, az Omnium Gatherum és a Primordial társaságában. Nagy várakozással tekintettem Greg Mackintosh és társai fellépése elé. Sokszínű életmű az övék, és tulajdonképpen minden zenei korszakukat meg tudom hallgatni, ha nem is áll hozzám egyformán közel az összes. Kicsit enerváltnak éreztem a kezdésüket, de aztán belelendültek, már amennyire a húzós középtempókat annak tekinthetjük a kisebb mértékben death-es ízű, gyakran azonban doom-osan hömpölygő nótákban. A koncert hangzása nem volt tökéletes, ahogy a világosítás sem, de a fényjáték hangulatosságát nem vitatom. Az Enchantment-tel nyitottak, a Forsaken-nel folytatták, a harmadik nótára (Faith Divides Us – Death Unites Us) már meggyőztek, utána pedig egyre inkább bólogatásra késztettek az angolok. A Requiem-et a zseniális One Second követte, utánuk egyik legnagyobb kedvencem, a Hallowed Land csapott oda! Nick Holmes hagját helyenként gyengének hallottam az est folyamán, amely meglehet, hogy a hangosítás számlájára írható, ám összességében tetszett az énekteljesítménye. Greg Mackintosh számomra egyéniség a gitárosok között, de nem csupán az extrémebb hajviselete miatt. Kimondottan szeretem a játékát, dallamvilágát. Szólói egyediek, jól felismerhetőek, az Icon és Draconian Times albumok különleges világával felért a csúcsra. Hű társa, Aaron Aedy a kezdetek óta kiválóan dolgozik össze vele a hathúroson, ahogyan Steve Edmondson basszer is stabilan alapoz a kezük alá, immár 35 esztendeje. Rutinjuk a színpadon is hibátlanul érvényesült. Jó volt a The Enemy és a No Hope in Sight, de az As I Die, no meg az Embers Fire mozgatta meg igazán a hallgatóságot! Kis hatásszünet után a kihagyhatatlan Say Just Words csendült fel a ráadásban, majd az Obsidian album Ghosts című dala zárta a műsort.

Mindent összevetve -a kisebb hiányosságok ellenére- nagyon tetszett a PL előadása, viszont remélem, legközelebb hosszabb programmal örvendeztetnek meg bennünket, mert azért nekem egy Gothic, egy The Last Time, egy Shades of God vagy egy True Belief nagyon hiányzott ezen az estén!

John Quail

[csak-mi]

Eddig vissza fogtál de én vagyok a másik feled.. Mostmár kiengedhetsz, ez így értelmetlen.. Ha úgy lesz betarthatod az ígéreteid.. De addig is túl kell élnünk..

Én képes vagyok rá.. Tudod ki voltál régen.. Tudod ki vagy most... Tudod ki vagyok..

Lángoljunk és érjünk el mindent mi..

Falánkok vagyunk..

[captainmindennapalaphulove]

Blanchirozás lazítás Mit jelentenek ezek a konyhai technikák ? A szakács teendőket kedvelni kell, ahhoz, hogy értékes eredményeket érjünk el. Ezt a szer...

[zealousllamamentality]

"Semmi érdemleges nem jön könnyen... A munka, a folyamatos munka és a kemény munka az egyetlen módja annak, hogy tartós eredményeket érjünk el." - Hamilton Holt

[cafepr]

A minőségi oktatás fontosságát hangsúlyozza a FleishmanHillard Café karácsonyi kampánya

A FleishmanHillard Café hagyományait követve idén is úgy döntöttünk, hogy a karácsony alkalmából ügyfeleinknek és partnereinknek szánt tárgyi ajándékok helyett az erre szánt összegből fontos társadalmi ügyet támogatunk.

PR ügynökségként történeteket mesélünk azért, hogy változást érjünk el, hatással legyünk közösségünkre. Ahhoz, hogy történeteket tudjunk mesélni, mindenekelőtt értelmezni és kérdezni kellett megtanulnunk. Ehhez pedig olyan pedagógusok, tanárok és mentorok kellettek, akik segítettek ezeket a képességeket elsajátítani, nyitottá tettek minket a világra. Ezért tartjuk fontosnak, hogy kiálljunk a diákközpontú, minőségi oktatás ügye, valamint a tanárok támogatása mellett, hogy legyen, aki a következő generációkat is felneveli, tanítja. Az ügyfeleink idei ajándékára szánt összeget ezért az ADOM Diákmozgalom - Alapítvány a Diákközpontú Oktatásért támogatására fordítjuk. Erre buzdítjuk az ügyfeleinket és partnereinket is, ennek szenteljük év végi kampányunkat is. Kollégáinkat arra kértük, mondják el, ki volt az a tanár, aki meghatározó volt iskolás éveikben, aki hatással volt pályaválasztásukra. Kezdeményezésünkkel valamennyi tanárnak, pedagógusnak köszönjük a munkáját!

Hasonló, fontos ügy mellett tettünk le a voksunkat a tavalyi évben is. A korábbi, a nők egészségével, életminőségének javításával kapcsolatos kampányainkhoz illeszkedve - a Budapest Bike Maffia kezdeményezéséhez csatlakozva - traumaérzékeny szemléletű nőgyógyászati szakellátás elindításához járultunk hozzá hajléktalan és lakhatási nehézséggel küzdő nők számára.

Örömmel számolunk be arról, hogy a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei új szolgáltatása a Dózsa György úti hajléktalanszállás egyik orvosi rendelőjének és várójának teljeskörű felújítása, felszerelése után november 7-én elindult.

Bízunk benne, hogy egy év múlva arról adhatunk majd hírt, hogy rendszerszintű változásoknak lehetünk tanúi a közoktatásban és látjuk a reményét annak, hogy az iskolákban megbecsült pedagógusok minőségi környezetben, szabadon oktathatnak!

[levendulashentaiszappan]

Egyre gyakrabban fog el az a gondolat, hogy igen is szabad vagyok. Azok a korlátok, amikről azt hiszem, hogy gúsba kötnek, valójában csak a fejemben léteznek. Nagyon régen nem hallgattam úgy zenét, hogy a szívemmel halljam a lényegét, de ez. Ez az egy. Mintha nekem szánták volna. Amiért egyrészt hálás vagyok, másrészt basszátok meg. Mindenki jobban ismer, mint én magamat. Frusztrál. Tudjátok mit. Tényleg tél volt.

[habkeinb0ck]

Szolgálati közlemény: itt üzenem Rogán Antal titkosszolgálatokért, korrupció elleni küzdelemért és természetesen a propagandáért felelős miniszternek, hogy szórakozzon inkább valamelyik kedvenc koncessziójával, de ne velem! Az általa küldött telefon pedig sajnos összetört, a SIM kártya elveszett 🙂

Ennyi volt a lényeg, de ha valakit érdekel leírom azért ennek a részben vicces, részben persze komoly ügynek a részleteit is. Elöljáróban el kell azt is mondanom, hogy – a tőlem megszokottal ellentétben – nem tudok MINDEN részletet bizonyítani. Mégis közzé kell tennem az alábbi furcsa történetet, mert jól jelzi, mi várható a következő időszakban.

A végével kezdem: hétfőn azt vettem észre, hogy bármerre mentem autóval Szekszárdon, egy Audi Q3-as követ. Szekszárdon azért nehéz ezt feltűnés nélkül csinálni. Először csak az tűnt fel, hogy egy szép drága autó végig jön utánam azon a “titkos” , ésszerűtlenül ide-oda kanyargó úton, amit a kislányom kedvéért talàltam ki, hogy pár perccel lassabban érjünk az oviba. De itt csak csodálkoztam. Amikor délután a kislányt elhoztam és megint láttam az autót, már jobban meglepődtem, amikor pedig a rendelőbe indultam, már tudtam, hogy követ a szerv, csak azt nem tudtam, hogy miért - mit láthatnak Szekszárdon, ugye...

A megoldás másnap érkezett. Reggel Budapestre indultam és az első utam egy McDonalds-ba vezetett – mivel egyelőre nincs irodám, a megbeszéléseim jó részét ilyesmi helyeken folytatom. A gyorsétteremből kilépve egy vírusmaszkos jóember lépett hozzám és egy fekete zacskóban egy telefont nyomott a kezembe. Nem mutatkozott be, csak egy korábban nálam jelentkező informátor ügyére hivatkozott és annyit mondott, hogy másnap ezen a telefonon keresnének, hogy egy „időpontot és helyszínt egyeztessünk” egy újabb megbeszéléshez. Itt értettem meg, mire fel kaptam Szekszárdon a kíséretet. Az ugyanis csak aznap reggel dőlt el, hogy hol lesz a találkozóm. Azt az utolsó pillanatig senki nem tudta, még én sem, gy a maszkos/telefonos ember is csak onnan tudhatta, ha követett. A mai napon aztán fel is hívtak a kis telefonon és egy köztéren zajló megbeszélést javasoltak. Abban maradtunk, hogy majd még jelentkeznek. Sajnos aztán – ahogy a kép is mutatja – “valahogy” eltörött a kis telefon, a találkozóból meg nem lesz semmi- üzenem Tóninak, lefújhatják az akciót.

De mi is van emögött a vicces történet mögött valójában? Természetesen nagyon sok megkeresést kapok szinte naponta, “kis” , pár milliós ügyektől szervezett csalásra utaló információkig. Bár nem vagyok se rendőr, se tényfeltáró újságíró, az elmúlt 16 évben láttam annyi mocskot, hogy nagyjából az elején el tudjam dönteni egy-egy ügyről, hogy mennyire érdemes vele foglalkozni. Amiről most beszélünk, az nem ilyen volt. Egy jóember még a választások előtt azzal keresett meg, hogy megvett egy céget, amivel így természetesen annak a könyvelése is hozzá került. Ebben pedig szerinte fiktív számlák sorakoznak, aminek a célja, hogy egy céghálózat sorának a végén majd valaki felvegye az így megmosdatott pénzt az automatákból és visszavigye egy táskában a korrupt megbízónak. Az első találkozón mondott néhány cégnevet, de az is kiderült, hogy ennél többet is tudhat a rendszerről. Elmondása szerint ismer még olyan embereket/cégeket, akik korrupt politikusoknak hordják vissza az így tisztított pénzt. Azt is elmondta, hogy kész kitálalni az ügyészségen, de nagyon fél, hogy úgy jár, mint Welsz Tamás (aki egy rendőrautóban halt meg váratlanul). Két dolgot kért volna. Egyrészt megkérdezte, hogy meg tudom-e ígérni, ha választás után „olyan pozícióba leszek”, akkor a korrupt politikusok leleplezéséért cserébe valamiféle mentességet kapjon. Másrészt „el tudom-e intézni”, hogy politikai menedéket kapjon egy másik országban, ha kitálal.

Az első kérdésére természetesen azt válaszoltam, hogy ilyet nem tudok megígérni. De azt igen – a választások előtt erről nyilvánosan is beszéltem –, hogy olyan törvényt tervezünk, amely korrupciós ügyek főszereplőit leleplező személyek esetén, átlátható és konkrét feltételek mellett egyfajta részleges amnesztiát kínálhat elkövetőknek. A második kérdésére pedig annyit tudtam mondani, hogy egy-két nagykövetségen rá tudok kérdezni, egyáltalán létezhet-e az országukban olyan törvényes lehetőség, ami ebben az esetben felmerülhet. Ezt meg is tettem, bár egyértelmű válaszokat nem kaptam.

Mindenekelőtt azonban természetesen azt kellett eldönteni, hogy komolyan lehetett-e venni az információkat, vagy “csak” valamilyen provokációról volt-e szó.

Könnyebb lett volna, ha bizonyítékokat is kapok, de ezek annak ellenére is csak ígéretek maradtak, hogy még kétszer találkoztunk, abból egyszer egy kollégám jelenlétében. Egy alkalommal a telefonján mutatott egy szerződést, amit az állítólagos pénzmosó cég és egy állami intézmény kötöttek (az utóbbi nevében aláíró vezető ismert ember), de végül az ígéret ellenére ezt a szerződést sem küldte el. Természetesen megnéztem az általa említett cégek nyilvámos adatait, abból nem volt kizárható, hogy az állításoknak lehet valóságtartalma, de nem is volt egyértelmű, hogy azok helytállóak.

Két eset volt lehetséges:

1) Az elmondottak igazak, de valóban azért nem kaptam bizonyítékokat, mert az informátor (akit amúgy azóta nem tudtam elérni) félt.

2) A találkozók egy „kompromat” keretében történtek, vagyis csőbe akartak húzni (ettől még az informátor által elmondottak igazak is lehettek).

Nem lenne életszerűtlen, ha Rogánék valamilyen ügyet szeretnének kreálni, láttunk ilyet eleget. Rogán egyik embere, Zuschlag János pedig maga mondta el egy telefonbeszélgetésben, hogy az a feladata, hogy ha nincs ügy, találjon ki egyet ellenem.

https://www.facebook.com/488140827963432/posts/3714674465310036/?d=n

Egy ilyen történetből többféle kompromittáló mesét kerekíthetnének Rogánék. Ha az információ hamis és és nyilvánosságra hozom, azzal járathatnak le. Ha viszont igaz, de mivel nem kaptam bizonyítékokat, nem hozom nyilvánosságra, ezzel járathatnak le, például fényképeket mutatva, hogy beszéltem a jóemberrel. Vagy lehetnék akár „hazaáruló kém” is (az ötvenes évek komcsijai ezt nagyon tudták és Putyin is szereti ezt a módszert), aki idegen országok érdekében próbálta lejáratni a hazát. A propaganda bármikor bármilyen hamis sztorit képes hetekig futtatni.

Mindenesetre az informátornak többször javasoltam, hogy tegyen feljelentést. Egy tényfeltáró újságírón kontaktját is megadtam neki, de az újságírónak jeleztem, hogy csak akkor vállaljon találkozót, ha azon már bizonyítékot is kap. Tudomásom szerint a kezdeti kapcsolatfelvétel megvolt, de aztán a jóember felszívódott, mint ahogyan engem sem keresett többet. Az ügyet már-már el is felejtettem, de az eheti viccek alapján már elég nyilvánvaló a második lehetőség, a provokáció volt az igaz.

Ami viszont egészen biztos: Rogán SOHA nem fog megfélemlíteni, akárhány fekete autót küld rám, vagy akárhogy próbál lejáratni!

(Hadházy Ákos, Fb)

[hicapacity]

A Závecz Research által végzett közvéleménykutatás szerint a magyar emberek több, mint 80%-a elutasította azt a kijelentést, hogy "A világ folyamatosan változik, és ez így van jól". Nem szeretjük a változást - rettegjük a múlandóságot, áhítozzuk az állandóságot. Azt hisszük, hogy a változás, az új: mindig bizonytalanságot és szenvedést jelent. Arról fantáziálunk, hogy régen minden jobb volt. Ez persze látszólag ellentétben áll azzal a fogyasztói társadalommal, ami folyamatosan új dolgokat tukmál ránk: mindig a legújabb kütyüt, fogkrémet és mosóport a régi, hagyományossal szemben. De ez is csak látszólagos ellentét: valójában ezek is csak arra kellenek, hogy csökkentsük a változás bizonytalanságát. Hogy valamiféle stabil, állandó státuszt - vagy annak illúzióját - érjünk el ezeken a dolgokon keresztül. Közben nem vesszük észre: a változás makacs elutasítása a fő oka annak, hogy szenvedünk. Görcsös igyekezetünk, hogy megakadályozzuk a dolgok elmúlását, hogy kimerevítsük az időt: szorongást kelt a jövőtől. A múlt nyomasztó árnyékában élünk, de azt legalább ismerjük - és az ismerős szenvedést választjuk az ismeretlen, kényelmetlen változással szemben. Tapasztalataim szerint ennek óriási szerepe van abban is, amit szenvedélybetegségnek nevezünk.   Nem egy új probléma ez - az emberiség régóta küzd vele. Az első világháború előestéjén, 1913 nyarán Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, és Reiner Maria Rilke, a híres költő a Dolomitokba utazott. A kirándulás során mindkettejüket lenyűgözte a természet: a havas hegycsúcsok komor fensége, a zöldellő fenyvesek és virágzó mezők szépsége. Mégis, Rilke, Freud-al ellentétben, bár felfogta és érzékelte, de nem tudta élvezni ezt a fenséget és szépséget. Pontosabban fogalmazva: nem tudott benne örömet találni. Mert folyamatosan az járt a fejében, hogy mindez múlandó.

Rilkét végtelenül elszomorította a gondolat, hogy a virágok, amik ma a szivárvány minden színében pompáznak - holnap már elhervadhatnak. És mi, akik mindezt a szépséget megtapasztaljuk, mi is meghalunk. De még a hegyek is, amelyek életét nem évszázadokban, de évszázmilliókban mérik - még a hegyek is porrá válnak egyszer.

Freud később, az első világháború vészterhes éveiben, amikor háború dúlta az egykor békés Európát - sokat gondolt a Rilkével folytatott beszélgetésére. Tudta, hogy az a háború előtti "boldog békekorszak", aminek mintegy a lezárásaként kirándultak el a hegyekbe, örökre a múltté. Egy külön esszében (Vergänglichkeit, 1915) próbált meg választ találni arra a kérdésre, hogy vajon hogyan találhatunk örömet egy olyan világban, amiben minden - mi is - folyamatosan változik és minden elmúlik.

Freud Rilkével vitatkozva eljut a múlandóság egy olyan értelmezéséhez, amiről Mark Epstein amerikai pszichológus megállapítja, hogy nagyon közel áll a Buddha tanításaihoz. A görcsös vágyunk, hogy a szépséget állandónak lássuk, írja Freud, abból fakad, hogy birtokolni akarjuk a valóságot. Rilke szenvedése, amit a dolgok múlandóságának tulajdonított, valójában nem a múlandóságból fakadt - hanem abból, amit a múlandóságról gondolt.

"A virág, ami csak egyetlen éjszakán virágzik, nem kevésbé gyönyörű a számunkra" - jelenti ki Freud. Mivel a mulandó dolgok szépségüket azon keresztül nyerik el, amilyen jelentést mi tulajdonítunk nekik, szépségük független az élettartamuktól. A kulcs az, ahogyan mi gondolkodunk a világról. Nem azért szenvedünk, mert a világ hibás - hanem mert a mi felfogásunk hibás, amit a világról alkotunk.

Ez valóban nagyon közel áll a buddhista felfogáshoz, ahol az emberi szenvedés (dukkha) abból fakad, hogy ragaszkodunk a múlandó (aniccsa) dolgokhoz. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a dolgoknak van valamiféle állandó valóság-magja, esszenciája, pedig ilyen nincs (anatta). És ez a felfogásunk okozza a szenvedést, ami nem a létezés elkerülhetetlen velejárója.  

Ezt Thich Nhat Hanh vietnámi buddhista szerzetes így fogalmazta meg: "Nem a dolgok múlandósága az, ami a szenvedésünket okozza. Hanem a vágyunk, hogy a dolgokat állandónak lássuk, miközben nem azok. Meg kell tanulnunk értékelni a múlandóságot."

Aki inkább nyugati, zsidó-keresztény hivatkozásokra vágyik: hát ott a Biblia. "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?" (Máté 6,26)

Aki pedig nem vallási hivatkozásra: annak ott van Horatius, a latin költő. Carpe diem - élvezd a napot! Ez az üzenet ezen keresztül nyer új értelmet. Nem nyüszítő menekülés a holnap vagy a tegnap elől, hanem hagyni, hogy megtörténjen. Örömet, hálát lelni a jelen pillanatban - anélkül, hogy kontrollálni, megállítani akarnánk, valami mást akarnánk helyette.    

[kassakmuzeum]

Csúsztatott húsvéti tojás

"Süldő lányok és zavargó kamaszok pajtása tavasz, aki magad is oly bájosan vad és esetlen vagy csupa illanó szag, csupa vörös kis tüzek."

Kassák Lajossal egyetértésben kijelenthetjük, hogy havat, fagyot hátrahagyva végre hozzánk is megérkezett a tavasz s vele együtt a húsvét is. Múzeumpedagógiai laborunkban idén is kitaláltunk nektek egy kis tennivalót. Tavaly a szürrealista alkotók szellemében egy "kosár (tojás) frottázst" otthoni elkészítéséhez nyújtottunk receptet (a bejegyzést innen eléritek) idén csúsztatott (avantgárd) tojással díszített üdvözlőlapot készítünk.

A tojás díszítését a múzeumban jelenleg is látogatható tárlat egyik kiállított tárgya inspirálta, amiben Ljubov Popova konstruktivista textiltervei találhatóak 

  Ha ellátogattok a kiállításra ti is felkutathatjátok, de ne aggódjatok, nem rejtettük el nagyon.

És egy történeti érdekesség: gondoltátok volna, hogy volt olyan év, amikor betiltották a tojásfestést Magyarországon? A bejegyzésünk végén erről is olvashattok.

 Most pedig lássuk, hogyan készül a csúsztatott tojás!

 KERET

Az üdvözlőkártya alapjához válassz valamilyen merevebb papírt, például fotókartont! Az alábbi képen lépésről lépésre mutatjuk hogyan csináld.

 Oszd fel a lapot három egyenlő részre, de az utolsó téglalap után hagyj rá még egy vékony sávot. A szaggatott vonalak mentén hajtsd meg a kartont, majd a harmadik téglalapba vágj egy tojás formájú lyukat!

Ha nem akarsz szabad kézzel tojást rajzolni, készíts egy sablont, és azzal rajzold elő a formát! ( A legegyszerűbben úgy tudsz tojás formájú sablont készíteni, ha félbehajtasz egy lapot, és kissé elnyújtott félkört vágsz belőle, így szimmetrikus lesz a két oldala.)

 Ha megvagy a kivágással, ragasztózd be a szélső sávot, és nyomd a középső oldal széléhez úgy, hogy a két összeragasztott oldal közé be lehessen csúsztatni majd a különböző mintalapokat! A külső borítót is kidíszítheted vagy elláthatod valamilyen címzéssel, felirattal, jókívánsággal.

 MINTALAPOK

Vágj ki az üdvözlőlap oldalával megegyező nagyságú téglalapokat egy más színű, hasonló vastagságú kartonból. Ha túl vékony az alap, könnyen összegyűrődik majd a ki-be húzogatásnál, ha túl vastag, akkor pedig könnyen megakad.

Egy csomag színes papírból vágj vékony, vagy akár különböző vastagságú csíkokat, köröket, háromszögeket, apró négyzeteket, és készíts izgalmas, tarka, geometrikus mintákat, amelyek a tojás díszítését adják majd! Mi a konstruktivista alkotók által kedvelt alapszíneket variáltuk feketével, hogy erős, kontrasztos hatást érjünk el. Neked mik a kedvenc színeid? Milyen színkombinációk a legizgalmasabbak szerinted?

Ha elkészültél a variációkkal, a mintalapok tetejére ragassz egy fület, amivel könnyen kihúzhatod majd a tokjából a lapokat! Ne felejtsd el levágni a mintalapok széléről a kilógó ragasztásokat!

 Ha inkább más technikával díszítenéd a tojásokat, használhatsz zsírkrétát, vízfestéket, filctollat, vagy akár képes újságokból montázst is készíthetsz.

  És akkor a bejegyzés elején említett történeti érdekesség: “Nem lesz húsvéti pirostojás” című cikkben.

1916 húsvétján javában dúlt az első világháború. A kontinenseken átívelő humanitárius, politikai és gazdasági katasztrófa természetesen a húsvétot is beárnyékolta, ahogyan erről a Munkás című folyóirat április 25-i, húsvéti lapszámában is olvashatunk. “A háború ridegsége, az élelmiszerek drágasága is hiányossága eltörli most a húsvéti tojások szokását is.” A “Nem lesz húsvéti pirostojás” címmel megjelent cikk hírt ad arról a friss rendeletről, amelyben betiltják, sőt büntetik a tojások festését, ami akkor súlyos élelmiszerpazarlásnak számított. Olvassátok el ti is az újságrészletet!

[kazamata]

Ez az idézet alig 2 hónapos. A februári találkozó békemisszió jellegéről nem nagyon volt szó akkoriban. Ezek alapján baromira nem túlzás MZP állítása.

„Minden idők legeredményesebb éve volt az idei a magyar–orosz együttműködés szempontjából” − írta Facebook-bejegyzésében Szijjártó Péter magyar külügyi- és külgazdasági miniszter.

„Ez pedig jó alap ahhoz, hogy jövőre újabb fontos eredményeket érjünk el” − folytatta.

Ahogy a miniszter szavaiból kiderül, Orbán Viktor jövő év februárjában találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, a megbeszélés előkészületei már zajlanak.

Szijjártó kiemelte azt is, mely területeken szeretné a két ország szorosabbra fűzni kapcsolatait az elkövetkezendő esztendőben. Ilyen kiemelt projektek például a Paksi Atomerőmű létesítési fázisba léptetése, a Szputnyik vakcina magyarországi gyártása, az űrtechnológiai együttműködés, a záhonyi térség szerepének növelése a kelet–nyugat irányú vasúti forgalomban, valamint a magyar élelmiszeripari termékek oroszországi exportpiacának kibővítése.

[jovagyokmagamhoz]

Megélni az örömöt

Az oly sok kűzdelem árán kiérdemelt siker után nem mindig könnyű átérezni az ezzel elvileg együtt járó örömöt. Pedig, ha végre elértük a célunkat, muszáj egy pillanatra megállni, visszapillantani az odáig vezető útra, és őszintén, tiszta szívből örülni, büszkének lenni.

Miért nem tudunk örülni a legvégén olyan dolgoknak, amikért napokig, hetekig, hónapokig, akár hosszú évekig küzdöttünk? 

Sokszor belefáradunk, és csak pihenni akarunk, esetleg elengedni a gondolatot, hogy az adott feladattal valaha dolgunk volt. Az is lehet, hogy nincs elég önbizalmunk, így hiába értünk el valamit, egyszerűen nem vagyunk képesek elhinni, ez jár nekünk, megérdemeljük, helyette azt gondoljuk, biztosan csak egy véletlen miatt alakult jól a sorsunk, és bármikor kiderülhet, igazából nem is vagyunk méltók, ezért “nincs miért örülni”. 

Én hosszú évek után végre megszereztem a diplomámat, ami nekem rendkívül hatalmas dolgonak számít, ezért a fentebb leírt gondolatokkal megharcolva megtettem minden tőlem telhetőt, hogy igen is, örüljek a sikeremnek. Hogyan sikerült?

Fotó: Bruce Mars https://unsplash.com/

- Rengeteget beszéltem róla: Úgy gondoltam, azzal lehet a leginkább valóságos a siker, ha minél többet beszélek róla. Akár naponta többször is, ha eszembe jutott, hangosan kimondtam: - Sikerül, tényleg megszerzem a diplomám, el sem hiszem! Majd egy idő után realizáltam, hogy a mondatom utolsó részét, azt a bizonyos “el sem hiszem!” kijelentést jobban teszem, ha lecserélem valami olyan állításra, amivel a szavaim is az öröm átélését fejezik ki. Így lett az “El sem hiszem!” helyett “Ez olyan csodálatos!” az új szavam járása az elmúlt időszakban.

- Megálltam egy-egy pillanatra: A rossz dolgokkal kapcsolatban természetesnek vesszük, de a sikert is ugyanúgy fel kell dolgoznunk, hiszen tudatos gyakorlással kell átállítani az agyunkat a cél elérése után a bizakodásról a tény elfogadására. Ha volt egy kis időm, vagy amikor a nap végén megpihentem egy pohár finom bor társaságában, csak bámultam magam elé, és átadtam magam a pillanatnak. Annak a pillanatnak, amikor azon morfondíroztam, hogy bakker, nekem most komolyan, úgy igazából sikerülni fog... tényleg megcsinálom. Egy-egy ilyen pillanatban a gondolat eljutott egészen a szívemig, lelkemig, és önfeledten tudtam örülni a sikernek. A mai napig magukkal ragadnak az ilyen ráébredések. 

- Nosztalgiáztam: Ha a célig vezető út tartalmaz vidám élményeket is, érdemes visszatekinteni rájuk. Én is így tettem, sőt, már kissé kényszernosztalgiának is éreztem azt, amit csinálok, mert néha újra és újra visszanéztem az egyetemi képeimet, felidéztem a hozzájuk kapcsolódó boldog, vicces emlékeket. Mindez abban tud segíteni, hogy realizáljuk, egy hatalmas utat jártunk be, aminek elérkeztünk a végére. 

- Hálát adtam: Bármilyen egyéni sikert is érjünk el, soha nem vagyunk egyedül. Mindig lesznek mentorok, tanárok, barátok, családtagok, fizikai szemmel nem minidg látható lelki segítők, akiknek hálásak lehetünk a segítségért. Ugyanúgy lehetünk hálásak saját magunknak is, amiért kitartottunk, nem adtuk fel, bármilyen nehéz is volt a feladat. Én végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki az egyetemi éveim alatt bármilyen formában is hozzájárult ahhoz, hogy én ma diplomás ember legyek. Köszönöm nekik, köszönöm Nektek!

- Ünnepeltem: Végül, de nem utolsó sorban a sikert azzal koronáztam meg, hogy ünnepeltem. Csodálatos családom és barátaim vannak, akik mindennek a valódiságát erősítve, velem együtt osztoztak a már egyre sokasodó örömben. Egy sikeres szakasz igazán méltó lezárásához hozzátartozik annak megünneplése, történjék bármilyen sajátos formában is, a lényeg, hogy képesek legyünk megengedni magunknak a győzelem boldogságát, mert ez az egyik kulcsa az öröm mélyről jövő, igazi átélésének.

Fotó: Joshua Coleman https://unsplash.com/

Az örömöt annyiféleképpen élhetjük meg, ahányan csak vagyunk az Univerzuban, így az erre megfelelő “módszerek” megtalálása nem feltétlenül mehet egyik napról a másikra. Az önismeret gyakorlásával felfedezhetjük azokat a trükköket, amik segíthetnek bennünket az öröm megélésének teljességében. Bármilyen sikert is értél el, legyen az hatalmas vagy apró, megérdemled, hogy örülj neki. Egy biztos: én veled örülök és szívből gratulálok!

Légy jó magadhoz,

Albi