levendulashentaiszappan

[levendulashentaiszappan]

Huh. Kurva hosszú nap volt. Lassan 24 órája fenn vagyok. Meló. Hát. Elment egynek. Este? Jó volt. Csak ő ne lett volna. Egy idióta. Nem hiszem el, hogy egy ellenkező nemű miatt ennyire nem jó irányba megy. Felhúzta az agyam. Azért tudja, hogy hol parancsolgat. Ha ennyire nagy jampi, mutogassa a cimboráinak a tökösségét, ne a barátainak... Hagyja a macskám békén, érte ütök. Nem hencegni, hogy hó elején uh de nagy valaki, hó végén meg nem megyünk dolgozni, mert nincs pénz üzemanyagra. A szép szóból nem ért. De az az idióta. Mindig az az idióta. Megkérdezheti a sógora bátyját, milyen jogosítvány nélkül dolgozni menni. Korlátozva lenni. De nem tudja. Elfelejtette honnan indult...

[levendulashentaiszappan]

"Ne legyél ilyen rossz fej már,

Én sem öntöm a sok szart rád.

Mert a düh, ami bennem forr,

Azt hinnéd, rólad szól."

/Hooligans: Zártosztály/

[levendulashentaiszappan]

23:10

Újra itt vagyok.

Emlékszel? Megígértem, hogy ha elköltözünk otthonról, minden jobb lesz. Igazam lett? Magabiztosnak érzem magam melletted. Hallgatom, ahogy éppen szuszogsz. Hallgatom Nyafi dorombolását, figyelek minden neszre, nehogy felkelj, és lásd, hogy megint ide írok, ahelyett hogy aludnék. Durva hogy repül az idő. Már egy(lassan két) hónapja élünk együtt, és egyre jobban érzem magam. Ahogy Nyaff lopja a centiket, úgy én is lopom a perceket az éjszakából. Aludnom kéne.

[levendulashentaiszappan]

Hát. Megint itt tartunk. Újabb este, ismét randevúra vagyok hivatalos. A gondolataimmal. Hogy most mi történt? Hol is kezdjem. Ijesztően hangzik a költözés. Fiatal fejjel menni az életnek bátor lépés. Igaz, hogy nincs olyan közel az időpont, de ha belegondolunk, hogy már az ötödik hónap felénél járunk ebből az évből, de igen. Szélsebesen zakatol az a bizonyos vonat. És egy pillanatra sem állna meg. Hogy egy szemhunyásnyira újra gyermek lehessek. Elhagyni a szülői ház kényelmét, biztonságát nem lesz egyszerű. De nem lehet mindenki a mama hotel vendége egy életre. Én nem lennék rá képes. Annyi teendő van költözés előtt, mind lelkileg, mind fizikailag. Talán nem is lesz elég 2-3 hét? Ki tudja. De én választottam. Viselem a következményeit. „Aki menni szeretne, arra rá kell adni a kabátot.” -szokták mondani. Rám ki fogja adni a kabátot?

[levendulashentaiszappan]

Sajnálom, hogy Insta sztoriból kell megtudnod, de újra megtettem. És nem volt fájdalmas. Sőt. Egész muris volt. Nosztalgikus hangulatba hozott. Már csak egy kis alkohol kellett volna. Meg talán valami erős nyugtató. Ha biztosra szerettem volna menni. Csak egy kis feszkó levezetés. Ha elköltöztem ígérem, hogy minden jobb lesz.

Szeretnélek úgy szeretni, mint 3 évvel ezelőtt. Felhőtlenül, és gyerekesen. Újra felfedezni a leendő lakhelyünket, a világot ismét azzal a szemmel látni, amit akkor nyitottál fel. Úgy nézni a lakhelyre, mint egy menedékre, ahol igen is csak rám vársz. Ahol bármit meg lehet tenni. Szeretnék újra az a barátnő lenni, akiben benne volt, hogy szeretne egy gyereket(netalántán kettőt) egy(vagy/inkább két) Huskyt, saját levendulást. De ebből az álomból fel kellett kelnem. Nem lesz sem gyerekem, sem Huskym, sem levendulásom. Csak pár "haszonmacska" és ezek az álmok.

[levendulashentaiszappan]

Egyre gyakrabban fog el az a gondolat, hogy igen is szabad vagyok. Azok a korlátok, amikről azt hiszem, hogy gúsba kötnek, valójában csak a fejemben léteznek. Nagyon régen nem hallgattam úgy zenét, hogy a szívemmel halljam a lényegét, de ez. Ez az egy. Mintha nekem szánták volna. Amiért egyrészt hálás vagyok, másrészt basszátok meg. Mindenki jobban ismer, mint én magamat. Frusztrál. Tudjátok mit. Tényleg tél volt.

[levendulashentaiszappan]

-Szia! Nagyon régen nem találkoztunk. Sajnálom, de eddig nem volt rád szükségem. Most viszont kell valaki, akinek a vállán kisírhatom magam. Ugyanis Ő nincs velem. Igaz, csak holnapig nem találkozunk, de nem tudok nélküle létezni sem. Ő az én menedékem a világ elől. Mostanában egy igazi hárpia voltam vele. Lehet, hogy meg is érdemlem, hogy most egyedül legyek. Egy versszakot dúdolgatva ringatom magam álom. S hogy melyik lenne az? Lehet, hogy tömeg, de az egyetlen romantikus dal, ami miatt sírni tudok, az a következő:

„How many times do I have to tell you

Even when you’re crying you’re beautiful too

The world is beating you down,

I’m around through every mood

You’re my downfall, you’re my muse

My worst distraction, my rhythm and blues

I can’t stop singing,

It’s ringing, in my head for you."

Nem hiszem, hogy be kellene mutatni. Levezetésképpen visszamegyek az időben a zenei ízlésem terén, olyan 3-4 évet és Horváth Tamástól a Két bolond a világ ellent hallgatom meg. Talán megnyugszik a lelkem, és hagy aludni. Ray, itt vagy? RAY!

[levendulashentaiszappan]

Cruella’s wardrobe

[levendulashentaiszappan]

my needs

1. sex

2. you

3. sex with you

4.food with you

5.sleep with you

6.dogs

[levendulashentaiszappan]

Szia Kedvesem.

Szeretném úgy kezdeni a levelem, hogy ha ezt a levelet olvasod... stbc, de nem tehetem. Nincs Tumblr fiókod. Legnagyobb szerencsémre. Sajnálom, hogy nem vagyok őszinte. De itt megtehetem, mert nem ismersz meg. Nem tudom, hogy boldog lennék-e Jásdon. Túl kötött. Azért akarok itthonról elköltözni, mert itthon is túlságosan kötött minden. Nem ilyen életre vágyok. Olyanra, ahol a saját kertem lehet, saját étkező, földszinti lakás, tágas szobák, stabil alapon. Az ottani ezeknek az ellentéte. Szó szó. Mindegy. Az egészben az a szopás, hogy tökmindegy honnan, de minden út Jásdra visz. De ha neked jó, akkor nekem is. Nem merem felhozni ezt, mert félek, hogy tüzet szítok magunk közt. Nem tudom mit akarok. Sajnálom. Lehet, hogy nem vagyok elég magabiztos? Lehet. Viszont, sajnálom, de megőrjítenek a gondolataim, megint vétkeztem. Nem bírtam ellenállni. Ezek ellenére szeretlek, a világot jelented, nélküled nem lennének ilyen csodálatos barátaim. Köszönöm.

Szappan

[levendulashentaiszappan]

-Szia Ray!

-Szia. Tudom mi a bajod. És tudod mit, igazad van.

-Mármint? Mire gondolsz?

-Tudod. Mondd el Te.

-Pont ettől féltem. Mondja azt, hogy már nem kellek, már nem érez irántam semmit, ne sunyiban csinálja az ipart. Vállalom, hogy egy hárpia voltam, és befejeztük. Sírva elbúcsúzok ....anyától, ....apától, a többiektől, és hagyjuk abba. Nem fog ez menni. Igen, féltékeny vagyok. Minden tőlem telhetőt megtettem, de ha nem elég, akkor rám már nincs szükség. Kezdek magamba fordulni. Nem merek már semmit mondani. Mit kéne tennem? Megint vétkezzek? Mit rontottam el?

Valaki mentsen meg.

[levendulashentaiszappan]

Olyan nő akarok lenni aki mellett eszedbe se jusson más nőre nézni vagy gondolni.

[levendulashentaiszappan]

”-Mindig tűnődtem azon, hogy milyen lenne egy történet az én tollamból. Hm. Érdekes az biztos. Szerinted?

-Ugyan már! Ne hidd, hogy bárkit is érdekel.

-Igazad van Ray.

-Rég találkoztunk. Mesélj valamit.

-Mit kéne mondanom? Tudsz mindent. A fejem felett összecsaptak a hullámok. Elfelejtettem, hogy aki a legjobban szeret minden idejét rám fordítja, én meg még viszonozni sem igazán tudtam. Miért? Mert magammal voltam elfoglalva. Azzal, hogy (f)éljek. Elbizonytalanodtam. Minden téren. És még Te is csatlakoztál. Köszönöm szépen Ray. Hiányoztál.”

[levendulashentaiszappan]

-Hahó! Van itthon valaki?

-Szia Ray! Ilyen korán itt vagy? Gondolom mesélnem kell.

-Telitalálat!

-Jó. Hát. Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban. Mama az utolsókat rúgja, a kutyája megbolondult, én hisztis és ideges vagyok. Elegem van mindenből és mindenkiből, nem látom sehol a kiutat. Meg fogok őrülni, el fogok veszni. A sírás határán vagyok. De kezdjük az elején.

Mama. Ugye cukorbeteg. Volt orvosnál, bekerült Füredre, addig a kutya egyedül volt. Folyton mi jártunk le hozzá. Amíg nem volt suli, addig én járkáltam le hozzá, viszont az utóbbi hetekben senki nem tudott menni, mert már mehettem suliba. Múlt szombaton hazajött, most pénteken mehetett sebészetre, onnan meg bevitték Veszprémbe. Úgy döntöttek, hogy ne legyen gond a kutyával, elaltatják. Mindkettejüket megsirattam, kihevertem, eltemettem. Ha gonosz lesz a következő kijelentésem, ha nem, de túl tettem magam rajtuk, és nem fog megrendíteni semelyikük halála. Ilyen az élet.

💙💛💙💛

Nem tudom. Mostanában, hogy ingerlékenyebb vagyok, zavar, hogy nem tudunk elmenni kirándulni, mert megjött a jó idő, folyton csak egy monoton hétvége példája megy. Jásd fűnyírás, este ivás, másnap reggel ismét fűnyírás, foci. 2 hete mindig azzal nyugaton, hogy majd legközelebb elmegyünk kocsikázni. Minden közbejön, csak nem olyan dolog, ami mindennél fontosabb lenne. Nem tudunk 2 szót normálisan beszélni, hogy ne basszam fel magam, vagy ne sértődjek meg. Az elmúlt hétvégéken sokszor gondoltam arra, hogy nem akarok Jásdra költözni. Rengeteg a kötött szabály, nincs kiskapu semelyiknél. Zavar, hogy nem az "Én házam, az én váram" dolog érvényesül. Nem tudok én sem érvényesülni úgy, ahogy szeretnék. De nem tudok mit tenni. Csak egy gyerek vagyok. Egy hisztis picsa, akinek semmi nem jó. Ez lassan felemészt. Már nem akarok levendulást, nem akarok semmit. Nincs életcélom. Kiégtem. Fel akarom adni. Mindent eldobni, feladni az összes álmom, hogy megfeleljek. Mert csak így lehet. Vagy a boldogság, és utálat, vagy depresszió és szeretet.

Kérlek segíts Ray! Megbolondulok!

[levendulashentaiszappan]

Szeretném elhinni, hogy minden rendben lesz...

[levendulashentaiszappan]

-Sziiiia! Hogyhogy fenn vagy még ilyen későn?

-Szia Ray. Megint elhanyagoltalak. Sajnálom. Mesélni jöttem.

-Mindent tudok. Miért hazudtad neki, hogy el vagy jegyezve?

-...

-HAHÓ! -csattan a pofon.- MIÉRT HAZUDTAD NEKI, HOGY EL VAGY JEGYEZVE?!

-Mert szeretném, ha igaz lenne, de nem merem a szemébe mondani. Azt mondta, hogy tudja, hol és mikor akarja megkérni a kezem. A környezetemben mindenkinek van gyűrű az ujján, én meg. Csak szeretném, ha igaz lenne. Ha igaz lenne.

-... *Sírva fakad.*

[levendulashentaiszappan]

2021.01.02.

23:19

-Ray!

-Sziiiia! -megölel. -Mizu csajszi?

-Nos. Először is. Boldog újévet nyomorék!

-Neked is nyomi!

-Szóval, összeszedtem egy csomó dolgot, amit el akarok mondani. Összegyűjtöttem egy rövidebb listát azokról a helyekről, ahová idén majd el szeretnék jutni. Van közöttük sok minden. Mátéval is beszéltünk egy pár dologról. *Őszinte mosoly*

-CSAK NEM?! ÚRISTEN! MONDD, HOGY NEM!! -kezdett velem örülni..

-De igen! Már ki is néztük. Csak a megfelelő okmányok kellenek, és a kezemben lehet a szépség. Büszke tulajdonosa lehetek!

-Édesem! Ez nagyszerű hír! Örülök, hogy gyakrabban látogatsz el hozzám. Hiányzol ám. Imádom, ha boldog vagy! Jól áll a mosolygás! Na de megyek, holnap hosszú lesz a nap. Jó éjszakát! *Kacsint*