#végszó

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[vizmozdulas]

Tandori Dezső: Pillanatnyi (?) végszó

Ily morzsák, ez voltál

Felismertem a világ függőleges szerkezetét, és elnémultam.

Felismertem a világ vízszintes szerkezetét, és magányos lettem.

Az események bekövetkezésének nincs ideje, nem voltak, s vannak.

Mindent csodálkozás nélkül kell fogadni, csak akit ér, belevész.

A látni, hallani, a semmi se, semmit se: már a magányos út vége.

Jó állapot lenne, mikor már alig; csak a közeli halál az ára.

A világ függőleges szerkezete pedig: ahogy az embereknek te kellesz.

A világ vízszintes szerkezete: ahogy neked ők kellettek volna.

Hiába múlik el ez utóbbi, az előbbi megmarad.

Hiába egyetlen igényed a magány, ki vagy szolgáltatva így is.

Társaid ebben sincsenek, mert mindenki más: játék, a test vágyai,

babérleveles krumplifőzelék, déltengerek, család, ily vágyak.

Ezek tesznek minket egyedivé, és minél jobban közeleg a végszó,

annál kevésbé lesznek érthetőek az egymásnak mondott szavak.

Ez a világ igazi szerkezete, a végső vízszintes.

A végső függőleges az, ami belőled pernyeként felszáll,

vagy szétszórt poraid felett madarak röppennek, kutatnak esetleg,

és nem leszel hasznukra, ha nem szórnak veled morzsákat is.

[ggtjapan2]

Kabaré

Vissza a szoba, 1 perc múlva kopognak. Kinyitom és komolyan mint valami teleport kapun egy építkezésről belép két totál koszos, poros, munkásruhás - nyilvánvalóan - kőműves. A hátsó kezében egy feltépett fél zsák cementpor és kínaiul beszélve hozzám jönnek be a fürdőszobába és nézik a wc kagylót. Nagy nehezen leesett, hogy lent elveszett valami a fordításban és magyarázom kézzel lábbal, hogy minden oké a wc-vel, és mutatom a kukát, hogy nincs teteje. Kínaul mondtak pár mondatot kifelé menet, balra el.

Ok. “Ne zavarjanak” piros jelzés külső kilincsre akaszt, zuhany, ágyba ájulás, végtelen optimizmussal 2 óra múlvára állítva az ébresztőt. Kb. 40 perc múlva csörög a szobatelefon Dia oldalán. Nagyon nem örültünk. Mondtam neki félálomban, hogy vedd fel, tedd le. Megtette. Nem tudom mennyi idő múlva, de kopognak. Próbálunk nem tudomást venni róla. Kitartóan kopogott, majd egyre hangosabban “Ni hao”, azaz jónapotozott. Fejemre raktam a párnát és reméltem, hogy csak feladja. Hát nem.

Ágyból ki, nadrág elő, félig alva húzom magamra. Közben kopog tovább. Pólót keresek, felveszem, de addigra már éreztem, hogy micsoda szerencse, hogy nincs szúrószerszám körülöttem, mert bárki lesz az, biztosan torkon döföm. Ha az egyetlen dolog történik, amit elfogadható indok a helyzetre nevezetesen, hogy csak ilyen udvariasan jelzik, hogy tűz van és hagyjuk el az épületet, akkor csak belerugok. Egy takarítónéni volt és mosolygva nyújtott be egy csomag zacskót a kukába, majd két PÁRNÁT…

A résnyire nyitott ajtón köszöntés és köszönés nélkül egymás után kitéptem mindkettőt a kezéből és nem titkolt dühvel levágtam a cipőtartó polcára, majd úgy bevágtam az ajtót, hogy zengett. Nem vagyok rá büszke, soha ilyet durvaságot még senkivel nem csináltam, de remélem valamennyire érthető a dolog.

Végszó: A 2 helyett 4 óra alvás után egyébként az ajtó alatt becsúsztatva találtam meg a piros “ne zavarjanak” táblát. Nem tudom, hogy már a szerencsétlen takarítónő előtt leszedte-e valaki.

[versinator]

Embör megnyitom

Teremvén bukkansz markait dobnék Látkörébe vármegye megmenti művedet Lábbad nézheted betöltöm megéreznék

Elnyelhesse kisértetet parlagán függetlenségedet Kenyérhez végszó iparkodom palackkal Ballagva nézesz nőne éltedet

Kezünkön enyelgő férgei figurákkal Dicsekedni mérföldig megártani édenéből Nevez elvágnám hősleg honfiakkal

Örvényébe tyúkkal földmíves keblemből Léphetek ellehet sereged szállonganék Idemegyek vagdalva fényünk kebelből

[ksbp1102]

Magyar Péter, Facebook:

TV vita - az ördög a részletekben rejlik Először is örülök, hogy 18 év után sikerült elérnünk, hogy a Fidesz listavezetője kénytelen legyen leülni egy választási vitaműsorban a kihívókkal. Másodszor, örülök, hogy a TISZA Párt néhány nap alatt elérte azt, amit őfelsége ellenzékének több, mint egy évtizede nem sikerült, nevezetesen, hogy valódi választási vitaműsor legyen a “köz”televízióban. Az persze egészen elképesztő, hogy egy, a közmédiában megrendezésre kerülő választási vitaműsor nem teljesen magától értetődő dolog az Európai Unió egyik tagállamában. Megkaptam a közmédia tájékoztató levelét, hogy lesz vita. Viszont, az alábbiak nem derülnek ki a levélből:

mikor, milyen idősávban és hol lesz a vita;

élő, egyenes adásban közvetítik-e a vitát;

kik vesznek részt a vitán;

nézők előtt zajlik-e a vita, vagy zárt stúdióban;

ha nézők előtt, akkor ki hívja a nézőket;

milyen sorrendben szólalnak meg a résztvevők, kinek a döntése alapján, esetleg sorsolással dől-e ez el;

a kezdő megszólalás és a végszó sorrendje, szabályai;

milyen hosszú műsoridőt szánnak a vitára és mekkora lesz a résztvevők számára rendelkezésre álló időkeret;

hány kérdés lesz, minden résztvevő minden kérdésre reflektálhat-e;

valódi vita lesz-e, vagy csak mindenki elmondja a Rogán Antal által lediktált kérdésekre a válaszait;

ki lesz a vita moderátora, ad-e legalább egy keveset a látszatra a “köz”média hírhamisításban jeleskedő vezetése, hogy ne az egyik kipróbált propagandistájuk vezesse a vitát;

a vita ismétlésének szabályai, annak biztosítása, hogy az utólagos vágásokat, a “köz”média által előszeretettel használt manipuláció lehetőségét miként zárják ki;

a vita formátuma és stílusa;

milyen technikai eszközöket, vizuális elemeket használnak, lesznek-e bejátszások a vita alatt (ha igen, akkor ezeket előre egyeztetik-e) Egy objektív, pártatlan, európai választási vitaműsorhoz legalább a fenti kérdésekre tudni kellene a választ. Egy normálisan, nem a propaganda zászlóshajójaként működő “köz”médiában, már eleve ezen kérdésekre adott válaszokkal küldték volna ki a meghívót. Előre jelzem, hogy a TISZA Párt nem fogadja el, ha nem élőben, vagy nem főműsoridőben kerül sor a vitára. Ahogy az sem elfogadható, ha egyszerre akarják leültetni mind a 11 listát állító pár listavezetőjét, hiszen úgy semmilyen érdemi vita nem folytatható és nem is tükrözné a pártok támogatottságának mértékét. Amennyiben a választási vitaműsorok rendezésében hosszú évek óta tapasztalatot nem szerző “köz”médiának szüksége van segítségre, hogy milyen módon, milyen alapvető szakmai előírások betartásával lehet és kell pártatlan és valódi választási vitaműsort rendezni, állunk szíves rendelkezésükre. Ha esetleg a “köz”média vezetői zokon vennék a fenti észrevételeimet, kérdéseimet, akkor jelzem, hogy ők is pontosan tudják, hogy minden nap asszisztálnak a hírek hamisításához és a göbbelsi kormányzati propagandához. Utoljára tegnap köptek szembe minden szakmai alapelvet és sértettek jogszabályt, amikor a TISZA Párt országjárásának putnoki állomásáról “tudósítottak”. Mint ismeretes, felolvastam a helyszínen a fideszes polgármester, Tamás Barnabás, obszcén és vállalhatatlan szavait és azt, hogy lefejezést helyez kilátásba a vele egyet nem értők számára. Ezek után a “köz”média a beszámolójában az én számba adta ezeket a szavakat és azt állította, hogy én káromkodtam és én fenyegettem obszcén szavakkal a templomból kijövő polgármestert. Egy ilyen “tudósítás” után még Észak-Koreában is csettintettek volna.

[anangelicdemon]

Észre sem vetted, hogy már a mosolyom sem volt őszinte. Néztelek de nem azért, mert olyan szerelmes lennék mint először, amikor megláttalak, azért néztelek úgy mintha először látnálak, mert belül már rég tudtam, hogy ennek vége és az enyém lesz a végszó. Emlékszem te magad mondtad, hogy "annyira nézel mintha először látnál."

Nem érdekel már hol vagy, mivan veled, mit csinálsz, mert te veszítettél többet. Sajnos ez az igazság. Nem vagyok kíváncsi a képedre sem. Már a hangod is elfeledtem de lehet okkal. A Jóisten sem akarta, hogy melletted maradjak. Egy erőszakos, pszichopata állat vagy akár a családod és aki egyszer egy nőre kezetemel s elhagyja azt minden egyes nővel megteszi, akit az útjába sodor az élet.

Amennyire szerettelek úgy megtudtad magad utáltatni. Undorodom.

Remélem a következő lány akivel együtt leszel vissza adja azt,amit te tettél velem.

Ajánlom drága, hogy a laptopját verd szét a fején addig amíg mozog.🙂

[aranysziv]

meg amikor ötödik alkalommal tudták csak levenni tőlem a vért. mindenkit hazaengedtek (vagy tovább), de nekem le kellett ülnöm a doktornő mellé, mert féltek, hogy elájulok, annyira sápadt lettem pár perc alatt. az ajtóból figyelt, mert nyitva volt, és aggódott, mert végignézte az egészet. fogtam a kis vattát a két karomon, és éreztem, ahogy lüktetett, a fülem meg sípolt, de azért bíztatóan rámosolyogtam, hogy tudja: jól vagyok a körülményekhez képest. persze, ki akar olyat hallani az orvosától, hogy “én még ilyet nem láttam a (nem tudom hány éves) pályafutásom alatt” - majd odahívta a kolleganőjét, mintha valami vásári majom lennék. mondtam is nekik, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán boszorkány vagyok, és köztudott, hogy a bosziknak bizony vannak furcsaságaik. persze, ennyi szúrás után mindkét karom lila és zöld foltos lett szinte azonnal. de meg sem közelíti apáét. a kemoterápia miatt az ő karja gyakorlatilag mindenhol véraláfutásos, és súlyban meg már velem versenyez. másfél éve még ezt is ki gondolta volna, hogy itt fogunk tartani.

van egy fotó az unokaöcsémmel, ahol én 12 éves vagyok, ő meg csupán pár hónapos, és a fejem felé emelem, ahogy a babákat szokás játék során. eltelt közben 15 év azóta, és most magasabb, mint én. na, hát nem mintha ez önmagában nagy teljesítmény lenne, hiszen nálam nem nehéz magasabbra nőni, de azért furcsa így felnézni rá. most már nem tudnám a fejem felé emelni, de szeretem, jobban szeretem, mint bárkit. egyszerre volt az öcsém is, a fiam is, és ha tehetném, megóvnám ettől a világtól élete végéig, de itt áll a küszöbén a felnőtté válásnak, és nekem muszáj engedni. pedig bárcsak örökké olyan pici maradt volna. büszkébb vagyok rá, mint valaha, most volt a táncvizsgája, és ő volt az egyetlen mosolygós gyerek, mindenki a lábát vagy a tanárt nézte, számoltak, koncentráltak, ő meg mosolygott a kamerába, ahogy vettem fel. és nem rontotta el. de ha el is rontotta, ment tovább, vezette a lányt, és csak jól érezte magát. és jó volt ezt látni. jövő héten elballag az iskolából, és már egy ideje gondolkozok, hogy milyen sorokat adjak neki, hiszen szüksége lesz útravalóra, és szeretném megtalálni a tökéleteseket. kettőnk közül mindig én voltam a bolondabb (mondjuk mutass nekem egy embert, aki túltenne rajtam), ő meg sokkal inkább kimért és visszafogott, szóval szeretném arra emlékeztetni, hogy néha el kell veszteni a fejünket, néha kifejezetten meg kell őrülni, és nevetni, és szaladni és bolondozni. remélem sikerül.

na és összegyűjthetnék egy listát, aminek a címe az lenne, hogy “a mondatok, amiket nem hittem, hogy valaha elhangzanak majd a számból”. mert mostanában sok ilyen volt, és mindig amikor kimondom, utána arra gondolok, hogy várjunk, ez most én voltam? tegnap is azt mondta a buli közepén, hogy akkor veszekedjünk, mert ki kell jönnie a feszültségnek, ami bennünk van, én meg azt, hogy ennek megvan a maga helye és ideje. én ide jól érezni jöttem magamat - táncolni, nevetni és énekelni akarok. ezt majd rendezni fogjuk, de nem itt és nem most. én félre tudom ezt rakni felnőtt módjára, és tudok veled ettől függetlenül is jó lenni, te képes vagy rá? aztán azt mondta, hogy igen, és minden rendben is volt, jól éreztük magunkat. de tánc közben azért agyaltam azon, hogy vajon mikor utasítottam vissza egy jó kis kiadós veszekedést? mármint hogy ne lángoltam volna azonnal. szerintem soha. bár ugye, ami késik, nem múlik. de volt olyan is, amikor nem ő, mert ő soha, de valaki más erőszakoskodott velem, és én folyamatosan nemet mondtam, és nem akarta megérteni, vannak ilyen típusú srácok, akik azt hiszik, hogy minden “nem” egy késleltetett “igen”, miközben tévedés. de ő is épp ezt hitte, és annyira zavart, hogy nemes egyszerűséggel megkérdeztem tőle, hogy te még sosem hallottad a NEM-et? mire azt válaszolta, hogy nem tetszik neki, ahogy az erőszakot ennyire elutasítom, hagynom kellene magam. csak mosolyogtam. túl szép végszó volt ez ahhoz, hogy belerondítsak. itt cseng a fülemben azóta is: hagynom kellene magam. a nagy faszt. soha.

[lelkemdarabjai0]

azthiszem ezzel a tetkóval lezártam.

ez volt részemről a végszó;)

[elnieserezni]

Nem szólok semmit, csak szép lassan kilépek az életedből s talán észre sem veszed ...

[awesome-phoenix-46-blog]

Minden egyes reggel mikor fel kelek reménykedem, hogy ez a nap végre más legyen. Aztán jön valami a semmiből... minden reményemet össze zúzva ránt magával a pokolba. Hiába könyörgőm kegyelemért vagy épp segítségért de mintha senki sem halláná hangomat a nagy zűr zavarban. Én pedig úgy tűnök majd el mintha sosem léteztem volna.

Ninaa <3

[pranda28]

Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!

[otthonzulles]

NEMIGAZBAZDMEGHOGYÍRTAMEGYTLDRT ÉS A TUMBLR ELNYELTE. Na akkor még egyszer.

Egy elfuserált szabadság emlékére.

Szóval azért jöttem le a Piccolo Bárba, mert valahogy le akartam zárni ezt a 12 napos szabadságot. Eltelt. 1-2 fix programra eljutottam, de rengeteg napot elbasztam semmittevéssel.

Beugrottam az irodánkba (Szolnok - Bp autókázás) beadni egy-két dolgot múlt hónapról, aztán gondoltam kiugrok a Gátőrház nevű szórakoztató és italozóhelyig (Göd, Dunapart), ha már bazdmeg 11:48-kor keltem és befuccsoltak a nappali terveim.

Gödön pofára estem mert végleg bezártak :( Kiutálták őket a helyiek, gondolom. Lőttem pár képet, de ha beszúrom ide és posztolnám becrashel ez ez a szájbabaszott app.

Szóval akkor helyi krimóban zárom a szabadságom. Ez nyitva van 22:00-ig.

Írtam érzengős dolgokat fél órával ezelőtt, de ugye elbaszódott a poszt a világűrbe.

Jó itt kint a teraszon, már hallatszik az artézi kút csobogása, olyan csend van, két törzsvendég van, én meg a csapos.

Kikészít a vágyott munkahelyváltás, könyörgöm hívjanak már! Minden fasz telemarketingest felveszek, hátha; de nem még.

Gecire magányos vagyok amúgy, ide akartam kilyukadni kétszer is (csak az app). Minden cselekedetem arról szól, hogy ezt leplezzem, persze sikertelenül. Elvagyok én nyakig a szarban, de ennél lehetne több. Persze tudom, hogy dögunalmas vagyok, nem inspiráló senki, piacképtelen.

Olvasmányélménnyi távolságban vannak az ismereteim, tapasztalásaim. Minden tettem arról szól kb. hogyan leplezzem ezt a saját tudatom elől, néha a magány áll jobban, néha én.

Á nemtom két poszttal ezelőttig (csak a kibaszott app) jobb volt a végszó.

Ja még annyit, nekem ez az app meg a tumblr a szocializációs-feszültséglevezető játszóterem, szóval gecire nem érdekel ha nem tetszett amit olvastál. Én itt engedek ki - szinte csak itt. És itt is szorongok.

Szar minden.

[heavenishiding]

k: "...Soha nem figyelsz rám. Ez a kapcsolat a miénk nem másoké..."

z: "...Mindegy is. Ne szívjuk egymás vérét, te akartál szakítani én csak kimondtam a végszót..."

A szerelem fáj. Még mindig.

[versinator]

Adorján csepegjen

Vendégül hegedűink gyüjtöget örvényébe Lesujtani páncéla harczene jókedvébe Röpűltek látköröm elszáradnak fukarkodni Kitekinték tyúkkal tőrnél elleni Állottunk katonáid megviselte korbácsot Sohajtja halálbért legeslegvégül szalagot

Levéve ballaga örvendezz ülvén Változékony rázzam kocsmából szépszerén Láthatók cseréppé övében hiéna Létezésemet takarák sárgapitykés pózna Megelégszünk jóltevőm kockán koldúsbotot Bocsátanának kerüld legénység színpadot

Kikeltik elébbutóbb elmondhattam öblébe Feccsent nyerítő száradni ízibe Anyatejnek megmutassa rónára leütni Féle ejtheti álltanak tölteni Hegyláncaid tudtára betyárokat aranypalástot Üvegnek lementét mestersége csúfot

Kikopott daloljunk juhnyáj fekvén Rózsalevelet szivárványa meglássátok teremvén Teremté nyúzni éhségi szólana Honán ejték szülőim fonna Errefelé fáradni kóróval dalnokot Elmémet kendermagban felhőnek juhot

Bizonyságtételért rendvesztett honának fülökbe Mormogta rettegtet estedben pengőbe Bolygótűz érdempénz mulassak kiönteni Fáradó olaszország átlépem láthatni Korbácsot föléri tétovázol lángoszlopot Kinoz futtok panaszkodám nagyvilágot

Fájdalmamat kezünkön környékez vérén Belészeret bírjam húrjaimra bércén Földobog zúgá végszó csinálna Véreteket végtére plánta vizakna Ugysem sugárok azokból mohácsot Rajtakap felében sajkát tennapot

[morttranquille]

Végszó:

Tudom tovább kellett lépned mert ezt mutattam neked és mondtam , de emlékszel vajon arról hogy kétszer is ezt éreztem és tudod mikor olyan voltam már mint én most de adtam esélyt akar mennyire is azt ereztetted tovább kell lépnem mikor mást is szerettél. A szeretlek szó nem tovább lépésről szól hanem harcról és sok küzdelemről.

[the-feelings-do-not-go-away]

Szívem páncélja

Leomlik a védvonalam egyetlen pillantásod látván

Szemeidnek ragyogása, oly káprázatos látvány

A sok mérget a lelkemben melegséggé formálod

S az esztelen szavaim, mégis hűen szolgálod

Kitartásod értem, olykor már bámulatra méltó

Heves viszállyal dacolunk, melynek a szerelem a végszó

A tűz szunnyad benned, s mindig lángra kap értem

Hogy én felérnék e tűzhöz? - azt jómagam is kétlem

Falak tömkelege épült már lelkem pereméhez

S te kínok közt megmászva jutsz el tetejéhez

Erődtől megfosztva kimondod, lágy hangon: szeretlek.

S én csak a jóságodat látván, magamban kereslek