#végleg

[energiaitalfuggoszerelmeskocsog]

És újra elbuktunk, de most végleg....

[mwagneto]

ez a legrosszabb dolog amit életemben olvastam. egy millió pestis mindkettőtök lelkére

Ňelvújítáš 2024!

Mičoda buržoá pazarláš, eǧetlen máş̌alhangzóra keţő, akár három betűt elpočékolni! A husoneǧedik sázad kihívášai takarékoš, hatékoňab̧ maǧar heyešírášt követelnek.

"Egészség" <- holdkórošok aǧsüleméňe! "Egésšég" <- félreérthetetlen.

"Lándzsa" <- teštvérem az Úrban, hét betűvel írtál le öt fonémát. "Lánđa" <- eǧ betű, eǧ hangzó, ahoǧ Kristuš elrendelte!

"Edző" <- Végštádiumú kapitalizmuš. "Eḋő" <- 25% megtakarítáš.

Ez a reform felbečülhetetlen költšégekkel jár és só serint šenkinek nem les job̧ tőle, íǧ tökéletešen illeskedik a kormáň eḑigi intézkedéšeihez.

ősintén, én támogatom. töb̧ meļékjelet éš hašonló fasšágot minden betűre! ne čak a magánhangzóknak juş̌on belőlük. nehezeb̧é tesi a heyešírášt? igen. de viçešeb̧? igen. néz̧en már ki a ňelvünk igazán kelet-európainak!!!

[csakszavak]

nem azt mondom hogy

minden végleg elromlott

de egyre kevésbé hasonlít arra

amiért minden nap felkelek

[verzek-csenben-elek]

Mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi szív mielőtt végleg megszakad?

[just-a-sad-bish]

Talán neked is ismerős az az érzés, amikor tele vagy érzelemmel, de nem tudod szavakban kifejezni. Egyszerűen képtelen vagy rá, mert annyira fáj.

Én jelenleg ezt érzem.

Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Végleg hátrahagyni mindent, vagy szenvedni tovább és várni, hogy hátha majd egyszer jobb lesz..?

[algebraicvarietyshow]

vitézy dávid nem tíz éve, hanem kevesebb mint két éve volt még a kormány államtitkára. annak a palkovicsnak a minisztériumában, akinek a kezei alatt többek között a magyar felsőoktatás nagy részét kiszervezték magánalapítványokba, elvonva az intézményi autonómia jogait és magánkézbe átjátszva az állami vagyonokat. és aki (mármint palkovics) államtitkárért felelt a ceu eltüntetéséért budapestről. és persze vitézy sose kért emiatt elnézést, sose nézett a kormányzati múltjával szembe. de nyilván ő csak véletlenül a ner jelöltje most.

[kerleknerontsukelmarmegint]

Tudod mi a legszarabb? A pillanat, amikor tudatosul benned, hogy mostmár tényleg el kell engedned őt. Végleg.

[meridaabator]

Csalók a randivonalon.

Rámírt "Gergő", a profilkép nélküli valaki, hogy ha adok neki email címet, akkor szívesen küld fényképet magáról.

Adtam neki egy olyan email címet, amiből nem nagyon derül ki, hogy ki és mi vagyok, a fenti képet küldte.

Ez a "túl szép, hogy igaz legyen" kategória, 59 évesnek mondta magát, de nem is ez a baj ezzel a képpel, hanem az, hogy látszik rajta, hogy MI által generált.

Kicsit beszélgettem vele, majd felnyomtam a Randivonalnál, hogy megsérti a közösségi elveket, kamu profil kamuzik.

Ti észreveszitek, ha valaki kamu fényképpel próbálkozik nálatok? Ezen a képen főleg a háttér gyanús, de más jelek is vannak. Látjátok őket?

Kicsit elgondolkodtam mi mindenre lehet használni az MI képeit, pl. adatgyűjtésre és csalásra a randiapplikáción.

"Gergő-t" egyébként törölték. Búcsúzóul küldtem neki én is egy MI által generált képet magamról, meg a Bikini örökérvényű számát "Mielőtt végleg elmegyek kapsz egy képet rólam, ha hiányzom azt mindig nézheted, Szét is tépheted"

[pauszkopkodo]

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

[viking84chef]

Na akkor újrajátszás... Fogyásra fel... Ismét..... Csak sikerül végre... 130kg voltam reggel.. :( 122 voltam nemrég mikor lefogytam kicsit... Sajna nem nagyon sikerült megtartani.. Várom az orvos eredményét... Pénteken voltam kivizsgáláson.. Azt mondta igyekszik segíteni. Sajna sok étel intolerancia problémám van. Szakácsként nehéz tartani hogy mit ne egyek vagy igyak..... Hát ha szeretnék minél tovább élni és nem beldögleni ebbe a szarba akkor nekem kell tennem érte. 5.5 éve letettem a dohányzást végre remélem végleg...... Se cukor.... Csak amit úgymond munka miatt kötelező kóstolni.... Már a tejtermék és alkohol van vissza lassan... ( sörről évekkel ezelőtt lemondtam.... Azóta bort iszom ha ugy van.... Néha rum... Pálinka)

Ugymost akkor újra egészségesebb életre fel... De basszameg.... Kurva nehéz ezt egy függő típusú embernek aki a kísértésen kívül kb bárminek ellenállok... 😂

Pacsi....

Kérek kis csiiiiiit tőletek :)

Hát kíváncsi vagyok hogy alakul majd....

[zeroz2ro]

Öt éves példás nyomozás után a rendőrség bevallotta, hogy nem tudja, hogy kik csinálják a Vadhajtasok.hu oldalt. Rendőrség nyomozás: "Több alkalommal megkereséssel éltünk a Vadhajtások.hu felé a weboldalukon közzé tett cikkek, illetve a Facebook közösségi oldalon elhelyezett hozzászólás vonatkozásában azok írójának, közzétevőjének és azok megjelenését engedélyező szerkesztőnek a személyes adataik beszerzése céljából, azonban válasz nem érkezett.

A fentiekre tekintettel adatgyűjtés hajtottunk végre a vadhajtasok.hu weboldallal kapcsolatban, mely során az ezidáig is ismert e-mail címen kívül más elérhetőséget nem találtunk, azonban megállapítást nyert, hogy a Mikro VPS egy másik eljárásban adott, 2023. július 06. napi válasza alapján a vadhajtasok.hu domaint Bede Zsolt nevére regisztrálták, azt 2018. április 20. napon rendelték.

Bede Zsolt tanúkihallgatásán elmondta, hogy a Vadhajtások.hu domaint valóban az ő nevére regisztrálták, azonban az azon közzétett tartalmakkal kapcsolatban nem tudott nyilatkozni.”

Tehát Bede Zsolt azt állítja, nem tudja, ki és miért posztol az ő oldalán, és hogy ki és miért közli az ő videóit. A rendőrség szerint pedig ez teljesen érthető, elfogadható, szerintük nem felel Bede Zsolt az oldala tartalmáért."

[orokkeazleszel]

Befejeztem a próbálkozást ott, ahol nem érzem magam fontosnak, jelen esetben nálad. Nem erőlködöm, nem könyörgök. Megértettem, hogy nincs helyem az életedben. Elsétálok végleg.

[verzek-csenben-elek]

Én a végsőkig küzdök valakiért akit szeretek..

De ha én egyszer feladom, azt végleg feladom..

[egyszer-ugyis-beledoglok]

Miért jönnek és mennek az emberek az életünkben? Miért nem maradnak végleg?

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Spicc(ment)es füge respektus - 2023-as ország tortája a hivatalos recept alapján (24 cm)

Mandulalisztes joconde

Diós ropogós

Fügezselé

Karamell mousse

Tejcsoki glaze

Felverhető ganache

Diós sable korongok

5 puttonyos Tokaji aszú nélkül - még mindig van egy rakás ajándékba kapott bor itthon, de egyik sem volt jó bele, külön meg nem veszek

még annyit módosítottam, hogy igazi fügéből és igazi meggyből csináltam a zselét+ a fehércsokit én karamellizáltam

Remélem belülről is jó lesz, ha nem akkor végleg kiborulok és törlöm haha

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.