#utolsó év

[idonttalkwithpplhere]

Elegem van, hogy mindenért én vagyok a hibás, én vagyok a hülye. Arról is én tehetek nyilván, hogy szar az egész mindenség(értem most itt ezalatt az oktatást). Csak a káoszt látom magam körül.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Ahhhj... Jobb nem is lehetett volna életem egyik legszebb napja... Köszönöm mindenkinek aki részese volt bármilyen formában🥺 <333

[mwagneto]

sokat gondolkoztam Petőfin és az embereken akik szerették

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[riariahistoria]

Boldog születésnapot fényképezés!

1827ben két francia, jelesül Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találkoztak és két évre rá társultak (anyagi okok miatt). ez azért fontos, mert mind a ketten a fényképezés technikáján dolgoztak. 1833ban Niepce váratlanul elhunyt, de mivel akkorra szinte tökegyedül feltalálta és lefektette a technikát, Daguerrenek csak túl kellett őt élnie és a jól megkötött szerződésüknek hála "feltalálhatta" a dagerrotípiás képrögzítést és elnevezhette magáról. 1837re teszik az első dagerrotípia elkészítését és egy évvel később az első embert is megörökítették.

(mutatom:

hátborzongató látni hogy mennyire modern és mégis mennyire múlt amit látunk)

1839. január 7én François Arago (aki tudós, politikus és meglehetősen jelentős ember a korban), Daguerre pártfogója jelenti be a talámányt a Francia Akadémián. majd ezen év augusztus 19én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertetik a dagerrotípia készítését, hogy bárki szabadon foglalkozhasson vele. a világnak ajándékozza a francia állam, a két feltaláló pedig életjáradékot (Daguerre 6ezer, Nicéphore örököse pedig 4ezer frankot) kap évente. tessék elképzelni ezt Gates-Jobs-Musk vonalon.

pillanatok alatt világsikert arat a technika és ez az augusztus 19. lesz a nap ami megint teljesen megváltoztatja a világot. a festmények mint információk kora lejár és miatta nem tudunk bajszot rajzolni a kilenc évvel később a múzeumunk előtt rajcsúrozó Sanyinak, mert a dagerrotípián van neki basszus (kalózkendő meg a vállára papagáj, az hozza az egyest a felháborodott magyartanár elsápadása után).

nem hiszem hogy Daguerre vha is álmodott arról hogy majd a farzsebünkben hordjuk a fényképezőgépünket és a 6ezer képet amit az elmúlt egy évben lőttünk a világ másik felén meg a sarki cipőboltban hogy akkor a kéket vagy a fehéret vegyem. de egyértelmű, a dokumentálási kényszerünk ezzel nem csökkent és amíg létezünk cígőljük ezt a mániát mint a keresztet. a papírba zárt, jpg-be tömörített pillanat az örökkévalónak.

szóval boldogat fényképezés, és mert ez az én szülinapom is (ahogy Bill Clintoné és Matthew Perry-é is) hozom az utolsó fotót amit a telefonommal csináltam:

néha vannak ilyen twitter threadek hogy rakd ki az utolsó képet amit csináltál, nem hiszem hogy a 4 lájkolómtól kérhetem ezt arcvesztés nélkül, szóval fotózzatok ma egyet arra a napra gondolva amikor 185 éve megszületett a fotózás mint műfaj és ezt nekünkadták a franszhiák 😎

csíííííííz!!!!!

[mirabellomonferrato]

A vénasszonyok azok vénasszonyok

Felöltöttem a legszebb diszkrét sminkemet, egy normális felsőt hosszú szoknyával, megfésülködtem, szóval talpig úrinőnek öltöztem és becsattogtam a Mirabelloi önkormányzatba. De előtte összeírtam a kérdéseimet. Lefordítottam olaszra, a szöveget szépen lemásoltam egy papírra (3 A/5 oldal lett :D) fogtam a dokumentumokat és elindultam a harcba. Mosolyogva fogadtak majd amikor elolvasták a papírt, az egyik nő megkérdezte, hogy beszélek-e olaszul. A papírra oda volt írva, hogy nem beszélek olaszul. Az is oda volt írva, hogy szeretnék egy e-mail címet, ahova elküldhetem a kérdéseimet (adó, szemétszállítás, hulladékkezelés, stb) mert azt le tudom fordítani. Erre elkezdett olaszul hadarni, hogy ha nem beszélek olaszul, akkor milyen nyelven akarom, hogy válaszoljon? Angolul se beszéltek (én se nagyon, de amikor muszáj, megértetem magam), úgyhogy az egyik nagyon dühösen otthagyott. A fordítóprogramot a másik se ismerte, még a nevét se, de annak végül legalább azt el tudtam magyarázni, hogy adjon egy e-mail címet. Megmondom őszintén, rohadt szarul éreztem magam utána. Eddig mindenki kedves volt, készséges, tényleg azt hittem, hogy pont egy ilyen picsányi hivatalban, amikor az az első kérdésem, hogy mennyi helyi adót kell fizetni, itt pláne segítőkészek lesznek. De nem. Én amúgy magasról leszarom, hogy ők mik lesznek, majd 10 év alatt megszoknak, nekem nem kell, hogy szeressenek. Én úgyis mosolygok mindenkire, majd megtörnek. :)

A házban kicsit véstünk, most főleg B. Én meg rohangáltam le-föl. Van egy listám a házzal kapcsolatban. Most azokon megyek végig amikor ott vagyok. Hol megy az ez meg az? Megnézem. Lefotózom. Hol van az akármi. Megnézem, lefotózom. Stb, stb. Mindenről fotókat csinálok, mert az egész felújítástervezést Magyarországon fogom csinálni és nem tudok átszaladgálni Mirabelloba megnézni ezeket. A homlokzat nem attól a csőtől ázik, amit gondoltunk. Ez a víz rész annyira bonyolulttá vált és annyit beszélgettünk róla, hogy már erőm sincs leírni. Olasz megoldást ajánlottam, hagyjuk a picsába. Verjük le a vakolatot, vakoljuk újra, majd 5-10 év múlva meglátjuk mi lett. Szóval odázzuk el a problémát. Plusz, hátha a bejövő vízcső áthelyezése majd megoldja a dolgot. Holnap maradunk pihenni a szálláson, mert elfáradtam, lehangol az eső is (egy hete esik), a többiek is, hogy az összes kétségüket rámzúdítják, mintha nem lenne elég a saját összes kétségem. Nyugtatgatom meg bíztatom őket. Elintézem. Kitalálom. Meglesz. Meg tudom csinálni. Azt is. Majd megnézem. Megkérdezem. utánajárok. Igen, beköttetem. stb, stb. Az a szerencsém, hogy engem meg a tumblisok bíztatnak, mert különben szarrá törnék a problémázásuktól. Hétfőn még egy utolsó vésés (egy vízvezeték folytatását meg kell keresnünk) azrán egy utolsó szemle, videó, aztán kedden hazaindulunk. Akartunk még menni Torinoba, de esőben nem jó semmise, Torino meg itt lesz tavasszal is meg tovább. :)

Szeretem ezt a házat. Amikor senki nincs a közelemben, szoktam neki beszélni. Muszáj bolondnak lenni. Attól ízesebb az élet.

Fotó egy nagyon szép vízszintesen menő esővízelvezető cső belsejéről, ami TALÁN el van törve? Ha el van törve, áztathatja-e ez a házat? (Olaszországban az esővizet többnyire bevezetik a csatornákba, nem úgy mint nálunk, hogy csak dől ki a földre. Ez a cső a homlokzat előtt folyik bele egy kicsike derítőbe és onnan folyik tovább. A derítőből fotóztam be a csőbe)

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[zeroz2ro]

"Kiskereskedelmi, tranzakciós, devizaváltási, bank-, gyógyszergyártói, extraprofitadó és a többi. Se szeri se száma a különadóknak. Tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. Hova lett a kiszámítható adórendszer?" "Az eltelt két évben a legnagyobbak, az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol közel 800 milliárd forint különadót fizetett. Ebből hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna! És az idei év sem lesz piskóta. De meddig is kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat? Nem úgy volt, hogy 2022 lesz az utolsó év? Aztán csak itt maradtak 2023-ra, meg idénre, és hát úgy néz ki, jövőre is. Olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok." "Ráadásul nincs olyan, hogy egy adó nem épül be az árakba. Ha a befektetők hozamát csökkentjük, akkor a beruházások elmaradása, ha a beszállítókra hárítjuk, akkor a beszállítói kör csökkenése idézi elő a kínálat zsugorodását – és jön az áremelkedés." "Egy ipari fejlesztés a végső döntés után öt-hét évvel kezd pénzt termelni, nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az adókörnyezet. De a negatív hatás már látszik, folyamatosan csökken a hazai ipari termelés – csak májusban 5 százalékot esett a múlt évhez képest. Az üzenet egyértelmű: minden nem megy; nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését." "Az is kérdés, hogy a beszedett pénzt mennyire hatékonyan hasznosítja az állam. Ha tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz plusz­érték. A semmiért fizetünk többet. Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Pont, mint a szociban. Vissza a jövőbe, uraim! " Hernádi Zsolt véleménycikkben szállt bele páros lábbal a magyar kormányba.

[hicapacity]

Állítólag feldarabolják a Kesmát; ezt ők egyelőre tagadják, viszont ők mindig, mindenben hazudnak. Annyi biztos, hogy Orbán Kötcsén beolvasott a háztáji sajtónak, és megmondta nekik, hogy szarok. Igaza van. Persze neki is könnyebb a médiát vádolni, mint belátni, hogy nincs az a Völkischer Beobachter, ami a családja ormótalan harácsolását el tudná adni.

De ettől függetlenül is szarok, ez tiszta sor. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy komolyan vegye őket bárki, aki nem eleve drukker.

A Fidesz iszonyúan nem érti a soft powert. Már a koncepciót sem. Ami az övé, azt birtokolni és alázni akarja, elölről-hátulról, anyja hátán, ravatalon is. A fideszes újságírónak emiatt soha nem lehet egy maréknyi becsülete, ebből következően hitele sem. Megalázott, seggberakott emberként lép ki a színpadra, orrában karikával. Nincs semmilyen mozgásterük sem egyénként, sem szerkesztőségként.

Gyorsan igazoljuk ezt a tételt. Amikor Bese atya izgalmas kalandjai napvilágot láttak, azokról nyilván volt véleményük a fideszes skriblereknek is. De tökmindegy, mi volt az: a központi direktíva miatt totális zárlat volt érvényben öt napon át, egyetlen lap sem hozhatta le az ügyet. Még az érintett és a püspöke által megerősített szikár hírt sem. Következésképp a fideszes olvasó is kénytelen volt az ún. dollármédiából tájékozódni. És konstatálni, hogy a kedvencei: hazug rabok.

Ugyanez Borkaival, Lázárral, a sor végtelen. Tájékozódásra alkalmatlanok ezek a melléktermékek. Márpedig az egy jogos igény, még a fideszes paraszt is tudni akarja, mi van.

A soft power lényege az, hogy nincs mikromenedzselt kézi vezérlés. Vannak mindenféle arcok, akik alapvetően "velünk vannak", de egyébként sokfélék, sokféle közönséghez szólnak, más-más stílusban, ebben-abban vitatkozva, néha vehemensen ellentmondva. Ezért van saját vonzerejük, és a véleményüknek súlya van. Egy sorba kapcsolt droid prüntyögésének nincs, hiszen arról tudja még a drukker is, hogy nem szuverén álláspont, hanem kórusmű.

A költséghatékonyság magáért beszél. A közmédia egymagában felemészt 140 milliárd forintot évente, a Kesma másik 500 milliárdot nagyjából. A teljes független médiaköltségvetés ennek durván a tizede, és ebben benne vannak a bulvártartalmak és a tök politikafüggetlen szórakoztatás. Az impakt ehhez képest: irdatlanul hatékonyabb a nem-fideszes média, forint per közönség alapon.

Persze miért pont ebben ne lennének silány kutyaütők. Elvégre ez a kormányzás része, nem egy piaci alapon működő iparág. Rabszolgahaddal nem lehet sajtót csinálni.

Na és akkor az lenne az ötlet, hogy feldarabolják, lesz értelmiségi tartalom, feje tetejéről talpára Hegelt.

Egyrészt: kikkel? Tizenöt év ment rá arra, hogy elüldözzék az utolsó gondolkodó embereket is, és tényleg csak a szellemi sírkövek maradjanak a temetőben, hol nemzet süllyed el. Meg is lett az ára. A kreativitás önmagában egy liberális műfaj. Jó tollú újságírók, ugyebár, a másik oldalon vannak. Azért, mert csak ott fértek el.

De oké, tegyük fel, hogy lombikból legyártanak ötven jótollút. Ezek attól lesznek jótollúak, hogy nem a kottát éneklik fel, hanem van egyéni hangjuk. Például rittyentenek egy vérmes publit az ukrán szabadságharcról vagy arról, hogy igazából nem lesz egy könyvtől senki sem meleg. Ki hozza le? Kinek lesz bátorsága élesíteni a cikket, amely ellentmond a pártvonalnak? Ki merészel vitát indítani?

És ha ez csodaképp megtörténik, mi következik? Megmondom. Azonnal feljelenti a tehetségtelen, kontraszelektált, korlátolt derékhad. És minél sikeresebb ez az elképzelt szuverénfideszes műhely, annál több lesz az ellensége. Azok, akik a kotta felénekléséből élnek, és pontosan tudják, hogy többre nem képesek. Mi lenne velük, ha versenyezni kéne?

Szarból próbáltok várat építeni. Olyan emberek pofáznak szuverenitásról, akik olyat még képen sem láttak. Annyit is ér. Addig örüljetek, amíg ezt akaratlanul kénytelenek vagyunk kifizetni, mert utána nektek végetek van. És lesz olyan, hogy utána - pont azért, mert szarok vagytok és azok is maradtok. Tóta W

[munchausenparokaja]

Érdekelt, hogy Felsőtárkány, ahová a család közel 25 éve költözött, hogyan és miként van fotódokumentálva a Fortepanon.

Nyolc csodálatos kép, mutatom.

1941, Fő út, a Barát-szurdoknál. Ez az első kép időrendben.

Pontosan 20 év marad ki ezt követően. 1961, Kövesdi kilátó

Innen 1967-be ugrunk, ez a felvétel a MTV riportfilmjének forgatása idején készült a Dózsa Tsz agronómusaának irodájában. A háttérben nem megbújik Lenin, sokkal inkább mindent és mindenkit elnyom maga körül.

Még mindig '67, a ma is működő Szikla vendéglő (akkor csárda), a forrás sajnos mára időszakos lett.

És ugyanaz a sorozat, a fogadó melletti kemping.

Szintén:

Egy évre rá készült a személyes kedvencem, gyerekként a családdal mi is sokat kirándultunk a környéken, fantasztikus a kilátás a völgyben fekvő Tárkányra, négyzetcentire pontosan én is álltam itt:

A Fortepan utolsó tárkányi képe 1972-es, akkori Hámán Kató KISZ-tábor pizsamás nyújtózkodója, trikós és félmeztelen táborozói. (Ma a tábor helyén üdülő van.)

Ennek a képnek az érdekessége az, hogy a korszak legnagyobb fotósa, Urbán Tamás lőtte, akinek talán a legismertebb képei azok, amikor Pillangót, az agyontetovált bűnözőt fotózta.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Egyszerre félelmetes ugyanakkor megnyugtató érzés hogy kb. 1 hónap és itt az érettségi. Egyik pillanatban azt érzem hogy megfogok bukni májusban és hogy mennyire fura lesz a barátaim nélkül, máskor meg azt hogy csak essünk túl rajta, legyen végre vége az egész sulinak, és hogy minden okés lesz megfogom tudni csinálni a vizsgáimat és felvesznek az egyetemre.. Annyira tele vagyok kettős érzésekkel...

[csakazertis]

Egyik legjobb barátnőm gyerekével töltöttem az elmúlt két napot. Imádom a gyereket, azt se tudja merre van a hány méter, már majdnem elindultunk mikor mi szóltunk neki, hogy figyelj, ez a fogkefe nem a tiéd a konyha padlón? A lábadról hová lett a zokni?

A barátnőm mesélte, hogy az év végén, az utolsó napon a tanár néni mindenkinek ad egy oklevelet az osztályban, hogy melyik gyerek miben különleges. Ennek a fiúcskának azt írta, hogy imádja benne, hogy egészen szürreális módon tudja széjjel hagyni a dolgait, ő A Legszétszórtabb Gyerek oklevelet kapta meg.

Nem tudta megmutatni otthon, mert bent felejtette az iskolában.

[ajtostolahazba]

Még küzdünk... A többes szám mondjuk nem indokolt teljesen, apa küzd, én inkább magammal küzdök, hogy elfogadjam az elfogadhatatlant, hogy peregnek a szemek a homokórában. Megint új kezelés, nyirok áttét, az új kezelés mellékhatásai most kezdenek előjönni. A fizikai megpróbáltatásokon túl viszont kezd elfáradni... Minden nap hívom, van, hogy többször is, megyek amikor csak tudok, leginkább kéthetente, de van, hogy hetente, kurva sok az a 130km, de bevállalom, amikor csak tudom, mert ki tudja meddig mehetek még...A rák mellett a depresszió az, amit a legnehezebb kezelni, nem tud egy ember 0-24-ben, az év minden napján pozitív lenni, amikor napról napra fogy, nincs ereje, egyre inkább csak feküdni esik jól. És én rendületlenül megyek, és megpróbálok felnőtt lenni, de nem akarok. Nem hazudok neki, hogy minden jó lesz, de sokat beszélgetünk, mindenről, mélyen, ahogy soha azelőtt...és én rettegek minden telefonhíváskor, hogy ez még ne az legyen! "egy árnyék vagyok már csak"- ezt mondta most és minden szava a lelkembe mar, mert ez a valaha volt erős, kicsit pocakos ember most nehezen jár, fullad, lóg a karján a bőr, vékony...és én minden percben csak azt a mosolygós, nagyhangú aput akarom, aki volt. És elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, odafigyelek, hogy annyit legyünk együtt, amennyit csak lehet, és azt is, hogy ha azt fogja érezni, hogy elég volt, akkor az az ő döntése, az ő joga és én tiszteletben fogom tartani. De a lelkem mélyén csak azt szeretném, hogy legyen még lendület, legyen még ott az a cinkos mosoly. Minden búcsú, amikor eljövök, lehet az utolsó és én össze vagyok törve. De tudnia kell, hogy mi megleszünk. Mindig az ittmaradottaknak a nehezebb, de csak azt akarom, hogy békére leljen, ha majd mennie kell.

csak még ne... én még nem állok készen.

[katacha]

Ultrabalaton trail, 4 fős férfi csapat kategória 4. hely 2 nővel

Háromszor futottam, ez volt az idei év második terepfutása, ahhoz képest jól ment. A három futásomban 450 méter emelkedő volt, arra büszke vagyok, hogy nem sétáltam bele egyszer sem. Kicsit nehezebb terepre számítottam, sokszor aszfalton haladt a pálya, de voltak csodás szűk kacskaringós ösvények is. Az utolsó szakaszomat vaksötétben futottam, kicsit tartottam az eltévedéstől, eséstől, állatoktól, emberektől, de mindent megúsztam.

[sztupy]

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

[mirabellomonferrato]

3000 euró hiánynál tartok :(

Ennyivel kerül többe az eljárás, mint amit eddig összeszámoltam. Ezt már kölcsön kell kérnem.

Ez abból jött, hogy az adót (a 6 vagy 9%-ot), nem a ház vételárból számolják, hanem a kataszteri értékből. Ez általában alacsonyabb, mint a vételár. Most nem, mert a földhivatal által (kor, elhelyezkedés, közmű, energiahatékonyság) 52 000 euróra értékelt házat veszek meg 22 000-ért. Amit lehet persze úgy nézni, hogy mekkora kurvajó vétel, csak már így is úgy tudtam összekaparni rá a pénzt, hogy kikotortam az utolsó eurót is az utazós pénztárcámból is. 3000-el többet kell fizetnem, mint amit összeszámoltam minden költségre. Megoldom, segítenek, megoldom. De ez kapásból adósság és nem valami boldog meglepi. A kataszteri érték általában kevesebb szokott lenni, mint a vételár. ennek a háznak 4700 euró az adója. Adó, meg adminisztrációs díj, meg még 50 euró lófaszka együtt. Ezt a hivatalnak kell utalni. Holnap átbeszéljük Klaudiával az adásvételit (mert ez, amit most kaptam, ez már az valójában, ebből írják meg a közjegyzőit) aztán utalom a pénz első részét. Viszont szeptembernél előbb nem lesz szerződés aláírás, ennyi idő az eladónak beszerezni a szükséges tanúsítványokat. És közműszerződést valószínűleg csak az adásvételivel tudok kötni. Lehet, hogy semmit sem tudok idén felújítani, ami szar lenne, legalább az ázós tetőrész meg kéne csinálni, bár ha már 10 éve ázik, egy telet már kibír. Meglátom, hogy alakul.

Tulajdonképpen, megoldódik minden, és ha most egy kicsit kipofozom, aztán pár év múlva fullosan felújítom, akkor pazar lesz! :) Amúgy, szoktam nézegetni a fotókat a házról. Elég szerelmes vagyok belé. És úgy érzem, ő is szeret. :)