#hibáztatás

[idonttalkwithpplhere]

Eljátszani azt, hogy minden rendben, amikor érzed, hogy belülről felemészt a szomorúság és a bizonytalanság. Nagyon nehéz erősnek maradni ilyenkor.

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

[zbrmln]

kihasználnak.eldobnak.lecserélnek.elhitetik hogy te jelented a világot.nem érdekled őket. csak töltelék vagy. csak pótlék. időhúzás. egy személy, aki jó, ha más nincs. nem számítanak az értékeid. nem érdekel senkit. nincs érdeklődés. mindenki fontosabb. minden fontosabb. egyedül vagy. titkolózás.senkit sem érdekel. semmi sem számít. egyedül is lehetsz. hazugság. félrebeszélések. hibáztatás. háborúkat vívsz. magad ellen. a világ ellen. nincs segítséged. nincs támaszod. nincs fül, ki hallaná panaszod. nincs szív, ki segítené lelked. egyedül hagytak. csak magadra számíthatsz. semmi sem szent. lásd hát a lelkem. őszinte. magány

[onsieluenkeli]

Én maradok az egészséges salátánál (+ muszáj ilyeneket ennem, túl sok a paradicsomunk és a gránátalmánk)

P-Novák Évának a hazug asszociációiról jutott az eszembe. Egy hete történt, hogy Anyum(69) autóval a Nagynénémhez tartott amikor egyszer csak egy Kamikaze Banya ki nem ugrott elé az útra. Sikerült Anyumnak elrántania a kormányt és megállnia. Végig azt hitte valami nagy baj van... Mire a nő(75) elkezdte verni a motorháztetőt, és azt ordítozta hogy - ne taperold a férjemet(80), te Rrrbanc!

Anyum döbbenten nézett rá, és hangosan felröhögött

- Hogy mi van?

Az idegbeteg ordítozás tovább folytatódott, - ne taperold a férjemet, te kurva, te Rrrbanc, te kurva, te ribanc, te kurwaribanc!

Mire Anyumnak leesett hogy néhány hete a 80 éves járni is szinte képtelen férjet egyszer valóban felsegítette a központban a lépcsőn. Pontosan olyan mozdulatokkal amelyeket gyógytornászok is alkalmaznak. Az egyik kezeddel a kar alá nyúlsz, míg a másikkal a vállat fogod, és csak az egyensúlyozásban segíted a másikat... Szóval anyum tényleg taperolta a nő férjét, de csak azért, hogy le ne guruljon a lépcsőn.

15 percen át üvöltöztek egymással. És a nő nem fogta fel.

Nem értette.

Nem fogadta el az őszinte magyarázatot.

Teljesen meg volt veszve...

Azóta és most már örökre, az egész családom nem hajlandó még biciklivel sem az ő oldalában eltekerni. És rituálisan kántálják az "Aranka b@zd meg"-et, a háza közelében...

⤵️

Szóval a történethez még hozzá tartozik, hogy a nőnek van egy fia aki a 90-es évek közepén egy 400cm³ Honda 🏍 motorral hajtott neki egy villanyoszlopnak, bukósisak nélkül. A srác agykárosodást szenvedett, és utána sorozatos dühkitörései alakultak ki. Az egész város ismeri, de negatív passzban még soha senki nem látta. Intézménybe nem vették be, otthon pedig mind a szüleit, mind pedig a házat leamortizálta. <- Ezt az anyja állítja! De most viszont, amit művelt az én anyámmal az a nő annyira para volt, hogy először gondolt arra a családunk hogy mi van, ha a srác gyógyszerezve, örökös kezelés alatt, nem is veszélyes... Hanem csak az anyja...

Nem jó érzés ezt írni, de nagyvalószínűséggel iszonyatosan féltékeny lehet. Mert naponta látja a családunkat, a csipet-csapatot, Anyum boldog párkapcsolatát. Mindig tiszteletteljes köszönő viszonyban voltunk. A fiával is simán beszélgettünk. Szóval azért fájt nagyon hogy ennyire behülyült, miközben Anyám csak segített a férjének. Élete tragédiája pedig nem menti fel az alól, amit ordítozva művelt.

................................................

P-Novák Éva kénye kedve szerint szórakozik rajtunk! És sunnyogva a sarokba szorít, mint egy erőszaktevő az áldozatát!

Megy továbbra is a párkapcsolat mánia, az LMBTQ kavarás, a Gaslight, a tili-toli, az érzelmi manipulálás, a lealázás, a hibáztatás A FelhőCafén... A tipikus bántalmazottból -> bántalmazó manipulátor! Ugyanaz az értelmetlen sz@rkavaró FALS foss, mint amit Aranka művelt az anyámmal!

A 63 éves nőnek teljesen beakadt a lemez M.V-ra! És ezt egyre többen súgják!

Szegényke tanárnő! Meg szegénykének nincsen orgazmusa! Mert szegényke nem bírja a f@szt! Meg szegénykének nincsen gyereke! Meg szegényke abortuszos! Meg szegényke a Péterre indult be! Vagy a Gergelyre! Meg a kis Nikire! Meg szegényke biztos sír és szerencsétlen... Meg szegényke a saját apjára! - Miért nem beszéltek egyszer normálisan egymással? Miért jó ez a retardált és végtelenül undorító manipulatív tipp mix másokról? Ugyanaz az értelmetlen sz@rkavaró FALS foss, mint amit Aranka művelt az anyámmal!

Ebből áll minden egyes ISTENVERTE KURVA HÉT, ÉS HÓNAP! EGY 63 ÉVES ÖREGASSZONY játéka, és a magánéletekben való KURKÁSZÁS!

A saját lányával P-Novák Éva miért nem meri megtenni! - Miért nem?

Nem érti meg hogy foglalkozzon a saját dolgával!

Ha egy férfi művelné ugyanezt, azonnal kiakadnának!

Nem bonyolult amit magyarázok!

Soha nem kértem undorító szerepjátékot! És azt is írtam korrekten EZERSZER, hogy ez itt nem a Tinder!

A beteg asszociációs játékok kinek jók?

Ezt nem tudom már jobban elmagyarázni!

Kinek jó?

Nem tudom jobban elmagyarázni! P-Novák Éva olyan mint egy tönkrement 63 éves szadista tanár, aki kipécézte az egyik gyereket és agyba-főbe zaklatja, kioktatja, szardarabnak tartja, a nemi szervével alázza, a szexuális identitását kavarja, csak azért MERT nem neki tetszően él, netezik, érez, gondolkozik!

Az egész kurva neten MINKET kell a legjobban betalálnia, akik PRIVÁTBAN élik a MAGÁNÉLETÜKET! Hová rejtőzzünk olyan elmebeteg öreg Trollok elöl mint ő? HOVÁ!?!?

Mikor lesz már vége?

Miért nem beszéltek a hülye fejével? Mit csináljunk hogy eltakarodjon rólunk?

.

[narctoxic]

6 mód ahogy egy bántalmazó nárc kerüli a felelősségrevonást:

Megfélemlítés: erőszakosan áll veled szembe

Vádolás: áthárítja rád a felelősséget

Érvelés egy kiragadott részlettel: nem egy jelentős részlettel fog érvelni, ezáltal elvonja a figyelmedet az adott szituációról

Tagadás: folyamatosan tagadni fogja az eseményeket

Drámai figyelem-megvonás: csenddel ver, nem szól hozzád

Hibáztatás: Jó eséllyel téged fog hibáztatni, valakire ráhárítja a felelősséget.

[bonesteve]

Kitty

Járt Levente osztályába egy helyes aranyos kislány, Kitty.

Talán Levente még táplált is irányába gyengéd érzelmeket amolyan kisgyerekes szinten, tagadja, de mi úgy gondoljuk, igen.

Kitty szülei siketnémák. A nővére is siketnéma.

Kitty nem részesült ebből az átokból.

Többször volt alkalmam megfigyelni a családon belüli kommunikációt, mindig csodálattal adózom a nyelvnek, amit használni megtanultak, valamint a kereszthivatkozást, amit a nemjelelők és a jelelők közé illesztett tolmács magától ��rtetődő tgermészetessége jelent, ez esetben Kitty személye volt a közvetítő.

Olyan lazasággal mondta szóba a jeleket és olyan finomsággal, gyermeki bájjal jelelte el a szavakat hogy örökre a szívembe zártam.

Kitty elkerült a suliból, mert a nővére iskolájában, ami siketek számára fenntartott suli volt indult hallóknak is osztály, a család úgy döntött, hogy Kitty átmegy a nővére - egyébként minőségi - sulijába tanulni.

Ki is került a köztudtatból Kitty, az osztálytársak is talán már csak kedves és üde színfoltként tekintettek rá.

A család az osztálytársak szülei némelyikével tartotta a kapcsolatot, így tudtuk meg, hogy Kitty az édesapjával autózott vidéken, amikoris egy román kamion szemből letarolta őket.

Kitty apukája azonnal meghalt.

Kitty egy hét szenvedés után három napja csatlakozott hozzá.

Nagyon furcsa dolog gyermekhalállal szembesülni.

És ez már a mi gyerekeink életében a második eset.

Most Levente volt az érintett, elég rosszul is viseli.

Ezelőtt Eszter óvodai társa, a csoport legmenőbb sráca, az állandóan gördeszkával közlekedő, mindig a szemébe lógó és laza mozdulattal hátradobó egyenes szőke hajú gyönyörű kisfiú egy családi veszekedés után kerékpárra ült, elviharzott, hogy a szülei arról értesüljenek, hogy a vonat elgázolta és kétszázötven méter hosszon terítette be testrészeivel a sínpályát, hogy harminc szakember szedje össze.

A gyermekhalál mindig iszonyúan sokkoló. Két napja tudtam meg Kitty halálát. A felesleges, fájdalmas, rettentő halálát.

Azóta számtalanszor gondolkodtam azon a két napban, hogy hogyan lehetséges, lehetséges-e egyáltalán túlélni a szülők részéről egy hasonló tragédiát.

Bírható-e a fájdalom, fel lehet-e állni, milyen emberi nagyság kell a túllépéshez, lehetséges-e valaha is mosolyogni, örülni, reggel madárcsicsergős nyári illatokat értékelni, hallgatni megnyugvással a tenger morajlását, ahogyan rakosgatja a gömbölyűre csiszolt köveket, lehet-e nevetni viccen, ölelni könnyek nélkül, kezet szorítani esti séták alkalmával.

Vagy mindörökre minden egyes kép, ami a retinánkba jut a világ csodálatosságából ennek lenyomatán keresztül szűrődik, van-e jövőkép, hibáztatás nélküli nappalok és átaludt éjszakák, melyek után jól esik a reggeli nyújtódzás.

Ismertem oreg embereket, akik sose tudtak túllépni hasonló szörnyűségen.

És ismertem olyanokat, akik megjárták a poklok poklát, háborút, tábort, a bajtársuk és barátjuk keményre fagyott holttestén üldögéltek és kártyáztak, mégis tudtak nevetni később.

Milyen lelki nagyság, felvértezett önvédelmi eszköztár teszi a különbséget?

Nem tudom, de rettegek a gondolatától is, hogy hasonló esemény még csak a közelembe is férkőzzön.

Kittyt jövő héten temetik.

Legyen neki könnyű a föld!

[msspica]

Jaj, Most bedobtad a triggert. Ez a folytonos hibáztatás ès bünbak keresès. Az iskolában alap a megalázása annak aki hibát követ el.

(Nem mi tehetünk róla hanem az Orbán, Putyin, zsidòk etc. )

Alapvetöen leszarom ha vki hibát követ el. A kérdés hogy tudjuk kijavitani.

Aztán persze a mindennapok ùgy nèznek ki h Frau Magert megkèrem h javitsa ki amit szerintem elrontott, de sose csinálja meg,csak ha felhivom Herr Pietro t h beszèljen vele. Nincs hari, h nem èrti , de javitsa ki ha kèrem.. # Minden Boomer feels like Eastern Europe

Emberek és a hibázás

miért félnek ennyire tőle? és miért nem ismerik el sokan az ego-harcon túl?

[idonttalkwithpplhere]

Elegem van, hogy mindenért én vagyok a hibás, én vagyok a hülye. Arról is én tehetek nyilván, hogy szar az egész mindenség(értem most itt ezalatt az oktatást). Csak a káoszt látom magam körül.

[sorozat-idezetek]

Kilenc Idegen

[dalszoveg-planet]

Vicces, ahogy kiforgatod az igazságot, aztán engem hibáztatsz

Avril Lavigne ft. blackbear - Love It When You Hate Me

[mindigradvagytam]

Csakhogy nem tehetjük meg, hogy egész életünkben valaki másnak az esernyője alatt állunk, aztán meg panaszkodunk, amiért vizesek lettünk.

[onsieluenkeli]

Egyszer történt ilyen, hogy pont egy időben, talán a Covid adta zárlat alatt, elmélkedtem egy ismert politológussal véletlenül teljesen ugyanazon. Azt fejtegettük, hogy Idővel az ellenzéki oldal is szétamortizálódhat, mert azt a rengeteg csalódást, kudarcot, bántást képtelenek lesznek feldolgozni. És akkor megindulhat majd a feszültség levezetés, a hibáztatás, és a még több gyülölködés emerre is. Ez persze jobban fáj.

Sokat töprengek azon miért válok random 🎯 céltáblává, és nehéz ez mellett elmenni. - A helyemben ugyanazt tenné más is.

Ha körbenézek, azt veszem észre, hogy például fiatal, SZFE-s színésznők gáncsolnak sunnyogva, akiknek a nevét sem ismerem, és életemben nem láttam még 🎬 őket. Nagyvalószínűséggel nem bírják a hivatásukat örökké 📉 űzni, és isten bizony sajnálom hogy nehéz nekik egy ilyen országban, de nem miattam történik mindaz velük. - Még ismeretlenül is, az utolsók között sem vagyok az, aki annak örül. Filmrajongóként nagyon hiányoznak a belevaló, és minőségi filmek. A Google+ oldalamon egy csomó ajánlót írtam... És ők mégis betalálnak... - szürreális

Látok írókat akik szintén szeretnek sunnyogva felbuktatni, és az esetükben is sajnálom hogy ott tartanak.

És látok megunt, a rajongók által elhagyott, öregedő influencereket. Akik bújnának már narancsos lyukakba is, csak legyen szponzoruk, és támogatásuk.

És ezek csak néhány példák, (persze tisztelet a kivételnek). De vannak.

A közös bennük

Míg Amerikában, Nyugat-Európában, sőt Lengyelországban, Olaszországban is, politikai oldalaktól függetlenül, majdnem naponta gyakorolnak az emberek online empátiát, megértést, szolidaritást, tiszteletet, pozitív mentalitást, szeretetet, addig azok az olyan magyarok NULLA hozzájuk képest! Évek óta SOHA nincsen hasonló tőlük. Többnyire értelmetlen, és sújtalan a netes aktivitásuk = Pozörködnek, vagy cicákat mutogatnak, és persze reklámokat... Nincsen egészséges, és életszerű social felületük. Eszükbe sem jut az angolt, vagy a németet gyakorolni, körbenézni, és esetleg tanulni másoktól.

És a legtöbb észre sem veszi azt,

hogy valójában mennyire üresek a neten, és műk, mesterkéltek, vagy éppen bunkók... = A csorda effekt miatt.

Amikor egy osztályban van 3, 4 rossz gyerek, hangadók... A büdös életben nem fognak leállni, magukba nézni, és megváltozni, amíg az egész osztály asszisztál nekik, amíg nem lesz legalább 1 bátor, aki, másként mer cselekedni. = Ma az "ellenzèki" oldalon is egyre kevesebb az olyan...

és

Azért hogy rám ne tudjanak hatni, lehúzni, tönkretenni, én például direkt átnézek a Redditre, vagy a Twitterre, nyugatiakat olvasgatok, és sokszor az offline-t is választom. Másként nem megy, és lassan mindenki ugyanezt 🌱 csinálja. Határokat húzol, kínodban... és eleged lesz belőlük is. Elérik. Azután persze még kevesebb az esély arra, hogy észrevegyék magukat...

🥴 Uh mi lesz itt jövőre, választások alatt...

.

[evil-in-heaven]

Az embernek néha vannak napjai, amikor semmi sem jön össze, minden apróság miatt sírunk, kis dolgok miatt is magunkat hibáztatjuk, az átlagnál többször gondolunk önmarcangoló dolgokra. Amikor egyszerűen csak el szeretnénk tűnni a Föld felszínéről.

2020/02/14

[vercseppekazesoben]

hibáztatsz, de a saját hibáidat kurvára nem veszed figyelembe

[egyelveszettlany0220-blog]

Ha az összes csillagot lehoznád az égről, akkor is lennének, akik csak annyit mondanának, hogy miattad lett sötét…

~Szabó Péter~

[lelkihalalom]

Nem is tudom,miért hibáztatlak...te csak felnyitottad a szemeimet,hogy engem soha senki nem fog úgy szeretni...

¥¥