#teszi a dolgát

[diogenesz2020portugal]

Hétfő reggeli motiváció

"... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes."

Margit, az alapos - avagy egy doboz élete

[szeretemacheddart]

assistant branch manager 🥺

Branch manager

[n4n3x]

A jehovások már a spejzban, ajtóban szomszéd lakásban vannak

Szóval az van hogy először megjelent mindenki postaládájában a közel a vég szórólap. Ez ment is a kukába… Aztán jöttek téríteni is.. - Na akkor a lépcsőházsor csoportjában ingerülten meg is kérdeztem hogy oszt ezeket a kreténeket melyik agyhalott engedte be? Aztán a komment szekcióban mazsolázva kiderült hogy a többi lépcsőházba is bejutottak, és mindenki tagadta a beengedésüket..

A probléma utána 2 napra elhalt, aztán hétfőn a mellettem lévő lakásból elkezdődött a szent mise podcast ami streamelve lett a lépcsőházba, amit videóra vettem, és átküldtem a közös képviselőnek (3. lépcsőházban lakik) szakvéleményezni, mire ő átjött, és mondta hogy nála a szembe szomszéd ilyen, ugyanis kiderült hogy lépcsőházanként beköltözött 1-1 lakásba 2-2 db jehova tanúja.

Mondtam neki hogy van AWS CD-m, meg 3 utas hifim, meg szünetmentes tápom (tiszta szinuszos) csapassak-e vissza egy kis temetetlen halottat?

Azt mondta igen, mire a szembe lakásból is kinyílt az ajtó, hogy ő Rammsteint fog csapatni nekik ha én befejeztem.

Nem is kellett több, mint a jóasszony tekertem 2-t a hifi gázrezsó tekerőjén jobbra, beraktam a CD-t, tűz.

Fél órán keresztül kiabált a Siklósi Örs hogy Valahol van Isten, de hogy itt nincs abban biztos.

Lekapcsoltam a zenét, a mise podcast abbamaradt, de rá egy 2 percre meghallottam hogy Till Lindemann nekikezdett Du hastot kántálni. Az is szólt kb fél órát majd abbamaradt.. - Ezzel én azt gondoltam hogy ez jelzés értékű volt a szent lelkeimnek hogy a ház nem kultiválja az efféle zajkeltést, valamint a mise maradjon a templomban, vagy legalábbis fülhallgatón keresztül a saját fejükbe menjen.. - Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kedd - Hazamentem, 1 óra szuszi, majd ír a közös képviselő hogy menjek, mert ott is elindult a hangos misepodcast. Nem is kellett több, vittem a hifi/szünetmentes/CD csomag triumvirátust, be is röffentettem, majd hangosan meghallgattuk Diószegi Kikit ahogy elmeséli hogy elege van sok gyökér arcból.. Nem tellik bele sok idő, kopogtatnak, közben végiggondoltam pár dolgot: 1.) közös képviselő pecója, annak nem nyomnak fel mert annál vagyok 2.) ha ránkkúrják a villanyórát, a 650-es UPS-t nem érdekli 3.) ha megtámad, akkor ott a nagykés kéztávolságon belül a késtartón a konyhabejárat szélén Közben a csoport chatbe látom hogy akcióba lendültek mindenhol, nekiálltak hitet téríteni, szóval abban a pillanatban a lépcsőház facebook csopijába kiírtam hogy akihez becsengetnek a jehovások mondja hogy rendszeres véradó+most kezd bele a pentagram rajzolásba. Ajtót nyitva némi vita alakult ki hogy a hangos mise vagy a Down for Whatever / AWS CD-e a jobb, valamint az egyik hölgyről kiderült hogy pályakezdő pedagógus és a minimál fizetésének egy jó részét leadja az egyháznak. Őt sikerült meggyőzni hogy a világvége az majd jön amikor jön, egyszerűbb ha teszi a dolgát a meglévő életbe, meg menjen el valami szórakozóhelyre barátkozni, mert kiderült hogy barátai se nagyon vannak. Ő felmérgelődve távozott a lépcsőházból, tisztelt exkollégája elküldött minket a pokol tüzére, majd becsapta maga után az ajtót.

Szerdán hazaértem, 1 óra szuszi, majd ~17:40 körül zongoraszó valamint ének podcast ment a folyosóra, miszerint csak 1 megváltó van, és el kell nyernünk kegyelmét, mert közeledik a vég, szóval én rutinosan benyomtam a hifin, és Diószegi Kikin keresztül hangosan jelezvén hogy bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot, a szám végével elnémult a zongora/ének.

És akkor elérkeztünk a mai naphoz, ma elvileg becsomagolom a párom szülinapi ajándékát, magam is kíváncsian várom hogy munka után lesz-e podcast/stream/esetleg kopogtatás..

[kiforditom-szetszedem]

VAN MELEGVIZEM!

Ami bővebben azt jelenti, hogy:

be van kötve a víz

be van kötve a szennyvízelvezetés

be van kötve a villany

hátra van vezetve a fürdőszobáig mind a három

az istálló, amiből fürdőszobá csináltam, már NAGYON nem úgy néz ki, mint két éve, amikor szétszedtem a födémjét

a hőszivattyús bojler, amit egy éve szereztem be, amikor hiánycikk volt az országban, működőképes

az elektromos gixereket, amik voltak, sikeresen debuggoltam és korrigáltam (egy kék kábel elbújt az előtétfal mögött, amikor mindent összekötöttem, a tünetek abba az irányba mutattak, hogy eggyel kevesebb kék kábelt kötöttem be a rendszerbe, de most előkerült, megvan ez is!)

Továbbá:

kész a fürdőszoba betonozása, szigetelése, szennyvízhálózata, villanyhálózata, vízhálózata, előtétfalazása, válaszfalazása, csempézése, épített zuhanyfülkével egyetemben, szegélyezve, fugázva

a víz jó irányba folyik, bárhonnan->lefolyóba

zuhanyzóban falifülke tusfürdőnek, stb

a világítás működik, ahogy megterveztem, a fényerő elegendő és nem túl fényes

a kavicsmozaik zuhanyfülke nem néz ki szarul, mint eddig gondoltam, csak le kellett mosni

a WC, amit ma felszereltem, működik, nem ad ki nagy zajokat, mert raktam neki légbeszívót, ami szintén teszi a dolgát, s nem szív ki minden bűzzárból minden vizet, ahányszor lehúzom, hanem megy tájba

a bojler kondenzvízelvezetője működik

És még:

Amikor egy ledolgozott nap végén hazaértem, azzal fogadott a család, hogy nincs meleg víz sajnos, és egész héten nem lesz, karbantartás miatt, amire én azt tudtam nekik válaszolni, hogy sebaj, we got melegvíz at home, Melegvíz at home: kipróbáltam, működik, felavattam a zuhanyzót, nem esett szét, a héten a család már a háznál tisztálkodik :)

Brandy time!

[frankyoungestein]

"Nem baj, megveszi majd nekem a Roszatom."

A Hazaárulás Kormánya a helyén és teszi a dolgát.

[csacskamacskamocska]

Depresszió

A közhelyeken kívül nagyon nehéz megfogni ezt, mert egyszerre jelent kilátástalanságot, elveszettséget, tompaságot és bezáródást, a kommunikáció lenullázását, az érdeklődések elvesztését, reménytelenséget, és önutálatot, értéktelenség érzetet és persze magányt. Az egyik féle depressziós sír és láthatóan kétségbeesett, de nem tudunk segíteni, a másik teszi a dolgát és eszünkbe se jut, hogy segítségre szorul. Van aki mosolyog, miközben belül az öngyilkosság foglalkoztatja és van akiből kiárad a parttalan szenvedés a saját belső világától (ami amúgy olyankor valóban olyan, amiben senki nem szeretne élni!), és tudjuk, hogy bajban van, de hiába nyújtjuk a kezünket, nem tud megkapaszkodni, mert elsodorja újra meg újra a deprsszió sugalta csalódottság és reménytelenség. Kétszer voltam nagyon mélyen. Kiszolgáltatva mások jóindulatának és szeretetének – ami nem érkezett meg. Senki sem volt hozzászokva, hogy segítségre szorulhatok. Én, a bástya! Az egyikből kimásztam szépen lassan. „apró lépésekkel a konyha felé” – ez egy szállóige a családunkban, ezt tanácsolja a betegének egy pszichiáter, aki aztán így tényleg eljut a konyháig, csak a lépésekre figyelve, aztán végül mindenhova. Ezt szoktam mondani minden ijesztően nagy projektnél is. Türelem, apró lépésekkel a konyha felé! A másik leküzdhetetlennek tűnő problémát az élet oldotta meg. Hogy a probléma valós volt, az abból derül ki, hogy nem kerestem másikat helyette. Ahogy elrendeződött, utána tempósan újraépítettem az életem és elég jól vagyok benne. (valójában nagyszerűen!) Réges régen volt egy elméletem a depresszióról, amit aztán nagyon sokára valahol olvastam is. Hogy a depresszió védekezés, időnyerés. Egy megoldhatatlan probléma miatti elakadás (Adott esetben nem csak annak látszik, hanem többnyire az is), amikor a psziché időt akar nyerni. Nem kell több input, nem kell semmi inger, mert át kell struktúrálni mindent, de nagyon nehéz, mivel bezárkózva csak a már meglevő információkkal tud dolgozni amikkel viszont eddig sem jutott megoldásra. Ez a zakatolás megy és úgy tűnik, örökké fog tartani. Ebben a helyzetben segítséget kérni nagyon nehéz. Segítséget nyújtani is, mert mit tudunk adni? Figyelmet, kis gondoskodást, türelmet, meg mondogathatjuk, hogy szeretlek vagy kedves vagy nekem, vagy számítasz, számíthatsz rám. Egy pillanatig ezek jóérzést okoznak, de nem tudnak gyökeret verni. A depressziós nincs abban a reményteli állapotban, hogy bárki szeretete vagy elfogadása erőt adjon neki. Ami segít, az a valaki, aki kimondja azt a mondatot, amibe kapaszkodva aztán saját maga lépésről lépésre rendberakja a belső világát. Hiába mondod, hogy szereted, ha ő ezt nem tartja hihetőnek, ha ő éppen nem szereti azt ami belül van, amivel azonosítja önmagát. A kivezető úton nincs csoda, nehéz meg kemény, és ijesztőek az apró visszaesések és aztán ijesztő az, hogy az ember valaha olyan mélyen volt és, hogy oda vissza lehet kerülni. Már ismerjük az oda vezető utat. Azt gondolnánk, hogy ha valaki egy egész életen át hazudik, aztán a hazugság okafogyottá válik, az felszabadulás hoz. De valójában depressziót. Amikor a korábbi életünk meghal, mindegy mi miatt, az depressziót okoz.

A depressziósok értik egymást, de nem tudnak egymásnak segíteni. Aki nem depressziós, az pedig... hát... annak nehéz érteni. Gyakran még fel se ismerjük.

[stickalittle]

Nem vagyok nagy autófan,

jelenleg apámtól örökölt öreg VW Poloval járok (alig járt vele, kéthetente egyszer mentek vele a boltba, úgyhogy jön, megy, teszi a dolgát, ahogy az egyszeri nepper mondaná), használom, amire kell, nekem az autó csak egy használati tárgy, gyakorlatilag tökmindegy, mivel jutok el A-ból B-be, nincs bennem faszméregetési kényszer sem, ez is legurul a Balatonra, ha kell, nem is nagyon értem, miért adnak ki az emberek 10-20 milliókat autóra. Gondolkodtam azon, mi a faszt vennék, ha egyszer komolyabb összeget nyernék a lottón, és kb. semelyik típusra nem vágyom. Aztán eszembe jutott, hogy ha egyszer rám szakadna valami nagyobb pénz, akkor egy kocsit vennék. Egy Fordot. Pedig amúgy rühellem a Fordokat, de ha egyszer baromi sok pénzt találnék a zsebemben, akkor vennék egy Ford Mustang Mach 1-et. Abban elücsörögnék.

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2024. 08.

Miközben rendezgetem, írogatom a mostani anyagot, az jutott eszembe, hogy kéne inni egy kávét! Tíz másodpercbe tellett, és éreztem, mennem kell vécére. Biztos ismeritek ezt a Fritz Kahn képet, tehát elmondom mi történt.

Piroska az agyban dolgozik, a Központi Adatfeldolgozás részlegen, amúgy nagyon megbízható, pontos. Kedveli Zsoltot, néha szoktak beszélgetni. Zsolt a Vastagbél Logisztika Részlegen teszi a dolgát. Piroska hallja, hogy az Agyban döntöttek, kávézni fognak – Szia Zsolti, csak azért hívlak – na jó nem csak azért – de jó, ha tudod, kávézni fog a főnök! Zsolti persze egyből hevesen reagál, az összes kollégát összerántja – Srácok, húzzunk bele, csináljunk helyet! Én meg ezt szívom, hogy ezek munkaidőben beszélgetnek.

Hölgyeim és Uraim, és valahány Nem a naptárban! Engedjék meg, hogy bemutassam forró, kiégett és szegényes zenei termésű, sanyarú nyarunk csúcspontját, legnagyobb csúcstalálkozóját! Ez így eléggé trendien clickbait, de aki klikbét, mondjon klikát is! Holy Tongue meets Shackleton. Kiket is rejt e név? Valentina Magaletti, a Tom Relleen váratlan halála után legfőbb csapásirányát, a Tomagát lezárni kényszerülő rhythmlady, ki úgy üt, mint a Chuck Norrisról elnevezett atomóra. Tehetsége, sokrétű felkészültsége révén a CZN, Moin, UUUU, Vanishing Twin formációknak ad ritmust, valamint a Holy Tongue-nak, melyben egykori társa, Relleen kreativitásával egyenértékű szintet hozni képes (és lényegesen aktívabb, termékenyebb) Allen Wootton-nal és a japán basszer Susumu Mukai-jal (Sesame Mohawk, Zongamin, Vanishing Twin) alkotnak közösen. Ők fogtak össze a hasonlóan széles horizontot bemozgó Sam Shackletonnal, akinek lemezeiről pedig Shackleton, Tunes of Negation, Flesh & The Dream néven olvashattatok gyakran ezen az oldalon. Az előzmény, hogy tavaly egy svédországi fesztiválon közösen léptek fel, és a Holy Tongue mindenáron szerette volna, hogy Sam Shackleton remixelje valamelyik meglévő felvételüket, de végül úgy döntöttek, hogy új, közös anyagot készítenek. A trió felvett a stúdióban egy nyersanyag-gyűjteményt, azt elküldték Sam-nek, így jött létre a The Tumbling Psychic Joy of Now album. Hét felvételt tartalmaz, néha úgy kavarog és szédít, ránt mélybe mint Shackleton archaikus lélekörvényei teszik (Ancient Model, Blessed and Bewildered) de Valentina és Susumu ritmusszekciója is jelen van (The Fruit of the Fall) a woottoni tribal-ról és dubról nem is szólva. A Bandcamp-en az On-U-Sound experimental dub-jához hasonlították, és igen, tényleg néha olyan (is), de leginkább olyan, mint ennek a négy fantasztikus művésznek a szuperpozíciója. A londoni AD 93-nél megjelent album komoly eséllyel pályázik az év albuma címre.

Erős szarkazmusról árulkodik, hogy anno, a négy ausztrál úriember – Errol Green, Kinlay Denning, Stef Condello, Tim Slattery – a Big Yawn nevet adták a kizárólag instrumentális darabokat játszó bandájuknak. Zeneileg valahol a Kreidler, Elektro Guzzi, O Yuki Conjugate mezőben tessék őket elképzelni, izgalmas ritmus és basszus, soft samplingek és persze szintik, mind a kellemes flow-t hivatottak szolgálni, és néha, mintha felgyorsított dub-ot hallanánk, sőt némi nyolcvanas évek vibe-juk is van.

Az NGBE a második albumuk, és az előző (No!) remix variánsaival (Sleep D, Jay Glass Dubs) már szerepeltek a Traxelektorban is. Zenéjükben nincs tolakodás, nem jellemzi őket bármiféle „súlyoskodás”, érzelmileg erős töltet, egyszerű, kellemes, sodró, sokszor fülbemászó lüktetés (Kinlay Denning dobjátéka) annál inkább, de tényleg, még a Crying című felvételtől se szorult el a torkom.

Gyalog járok, mint Lyézus és ha muszáj, tömegközlekedem, mint Mójzes, vagyis van fogalmam arról, milyen úgy figyelni a városi miliőt, mintha a fülem mikrofon, a szemem kamera lenne, és áldott pillanataimban ez összeáll zenévé, filmmé, amit nagyon szeretek. Kate Carr szintén a kenguruk földjéről származik, csak míg a fenti Big Yawn melbourni, Kate Sidney-ből való, bár a Flaming Pines, experimental ambientre szakosodott kiadója londoni székhelyű. Mint ahogy új albumának, a Midsummer, London-nak is az angol főváros a forrása. Forrása, ugyanis az album lényegében field recording, és még a címek terén is – pl.: One Piece of Cake (a Banana Cake), and Remembered Excavations vagy, ha már Lyézus, Crossing the River: I Am Getting Hungry and Lots of People Are Talking about Food. Also Jesus Loves Me – a klasszikus terepen rögzített felvételek példáját követi (Kate humorával fűszerezve). Kate nem hagyja érintetlenül ezeket a töredékeket, kapnak némi ambient szőnyeget is, többnyire a háttérben elhelyezve. Nagyon jó érzékkel (és technikával) rögzített, majd elkészített anyagot hallhatunk, utazással felérő, 2-5 perces sétákból álló városhallgatást.

A holland Michel Banabila 1983 óta aktív, de annyira az, hogy évi 3-5 albumot termel, idén a harmadiknál jár. A harmadik, aThe Unreal Realm címet viselő albumon ambientbe bugyolált kortárs jazz témákat hallhatunk a banabilai csavargatással elszoborva. A kompozíciókért Rutger Zuydervelt (Machinefabriek) és Banabila felel, egyet-egyet Pierre Bastien és Dave Liebman is jegyez, Salar Asid kamanchán (perzsa pengetős hangszeren, iráni „gitáron”), Mete Erker tenorszaxofonon játszik, de néha tablák is pörögnek, az elektronika inkább csak hajszálereken és kapillárisokon szivárog a lemezbe, a lemez csúcspontja a záró Mind Shifts. A Traxelektorban az egy hónappal korábban megjelent Unspeakable Visions albumról is hallhattok elmondatlan felvételeket.

Úristen, Jay Glass, mit csinálsz!? – ezt az előbb sikerült az A Cut Above tízpercének felénél kinyögnöm. Ennek az embernek már korábban is sok különleges zenei pillanatot köszönhettünk – azEpitaph, Forma (2019), Rijia, Soma (2020), mind nagyon erős albumok voltak, érdemes őket visszahallgatni. Dimitris Papadatos, azaz Jay Glass Dubs porondra lépésétől fogva (2015), egyedi hangvétellel zenél, s a dub formavilágát megújító szerzeményeket hagyott maga után. Szemléletmódja remixerként is termékenyítőleg hatott. A DJ HUMBLE EP tavaly nyáron már megjelent, de eléggé fű alatt, én, aki követem a munkásságát, se észleltem. Az Extended Techniques-nél, saját kiadójánál megjelent DJ HUMBLE (Expanded Edition) újramasterelésen is átment, és az eredeti 6 felvétel 11-re bővült. Ezekből négyen, görög vendégművészként a „adja hangját” Sissi Rada (Anastasia Sissy Makropoulou), akinek profiljában ez szerepel: Coquettish-electro-doom-pop from classical music nerds, és nem fél a hárfáját is használni, eltérítve JGD koszos, szemcsés dub hangzását a balkáni zenei irányba.

A lengyel jelenlét a elektronikában nem túl jelentős – talán Bogdan Raczynski ugrik be, meg tavalyelőtt vettem egy MOLJEBKA PVLSE (drone/dark ambient) bandapólót a bandcamp-en, digi release-zel kiegészítve, de nem véletlen nem olvastatok róla lemezkritikát, mert nem olyan jó, de a póló szép! Ám akad egy igen komoly név, a maga rövid kis történetével, akire mindig fogunk emlékezni. Astrid Monroe-ról láttunk pár fotót, de egyáltalán nem biztos, hogy azokon ő szerepel, és teljes homályban érkezett meg az (el)ismertségbe a 2004-es Genesis P-Orridge-zsel (Throbbing Gristle, Psychic TV) közös When I Was Young album társszerzőjeként. Attól a dark/gothic/industrial lounge lemeztől anno mindannyian padlót fogtunk. Aztán 2008-ban kijött a szerzői album, a dark-ambient/triphop/synthwave mezőben mozgó Timid Hate, az olyan slágerekkel, mint Dark Noise, Something és főleg a Cage. Itt már megjelent egy „létező” figura Astrid oldalán Paweł Gielareck személyében, ha jól emlékszem koncerteztek is, nagyjából 2011-ig, amikor még elsült egy sláger(?), a Sunglasses, aztán ő is eltűnt a hölgy társaságában, vagy külön, ki tudja?

És akkor nagyot dobbant a szívünk, mert hirtelen egy albummal jelentkezett Astrid Monroe, szerzői kiadásban érkezett a nyár közepén a Spellbound by Nothingness. Megvizsgálva a tracklistát, hamar kiderült, ez inkább egy összegző készletkisöprés (Cage 2 – WTF?), meghallgatva pedig elmondhatom, legalább a cím nem hazudott, tényleg (szinte) a semmitől lettünk megigézve, ezek csak egy erőtlen utánlövés visszhangjai. Így ez most nem egy albumajánló, illetve dehogynem: Te, aki nem ismered Astrid Monroe életművét, mindenképp hallgasd meg azt a két megkerülhetetlen fontosságú albumot, a néhai Genesis-szel (⸸2020) közös When I Was Young, és a Timid Hate albumokat, mert időtlenek, és semmit nem fakultak! S nem szeretnék igazságtalan lenni, mert a Traxelektorban hallható két felvétel – Endless Wave és First Element – bőven hozza a korábbi szintet.

Red Axes. A Dori Sadovnik és Niv Arzi párosról már minden elmondatott, féltucatszor méltattam őket ezen oldalakon. Nem tudom, hogy éli meg ez a két életvidám és ütemvirtuóz pofa az izraeli eseményeket, és még azt is kinézem belőlük, hogy egyszer majd reflektálnak rá valami szatirikus formában, de a most megjelent Up című négyszámos EP újfent igazolja, a techno-house-t is lehet kreatívan űzni, ha átjárja azt ez a posztpunkos, pszicho-delikus garázs hevület. Nem lehet őket nem szeretni. Legyetek vidámok!

Megjelenések (2024.08.):

Astrid Monroe - Spellbound by Nothingness [2024, Self-Released][LP-Comp] Big Yawn - NGBE [2024, Research][LP] Holy Tongue Meets Shackleton - The Tumbling Psychic Joy of Now [2024, AD 93][LP] Jay Glass Dubs - DJ HUMBLE (Expanded Edition)[2024, Extended Techniques][LP] Kate Carr - Midsummer, London [2024, Persistence of Sound][LP] Michel Banabila - The Unreal Realm [2024, Tapu][LP] Oma Totem - The Trick [2024, Kalahari Oyster Cult][EP] Red Axes - Up [2024, Shall Not Fade][EP] Vril & HVL - Far Field [2024, Delsin][EP]

Traxelektor 2024 08 Spotify Playlist - link

(44/52, 4:08/4:50, 85%)

OffSpot Data

Astrid Monroe - Spellbound by Nothingness [2024, Self-Released][LP-Comp]

Oma Totem - The Trick [2024, Kalahari Oyster Cult][EP]

2024. Augusztus Traxépe

Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - A Cut Above [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Koreless - Deceltica [Deceltica, Young] Red Axes - Saturday Night [Up, Shall Not Fade]

Traxelektor 2024 08 Full Playlist

ASC - Sensory Disintegration [Loss, Past Inside the Present] Astrid Monroe - Endless Wave [Spellbound by Nothingness, Self-Released] Astrid Monroe - First Element [Spellbound by Nothingness, Self-Released] Baishui - The Hungry Fisherman 飢餓的船夫 [VA - Anthology Of Contemporary Music From Far East, Unexplained Sounds Group]

Big Yawn - 80s Slam [NGBE, Research] Big Yawn - Crying [NGBE, Research] Big Yawn - Fanbreak [NGBE, Research] Big Yawn - Historical Romance [NGBE, Research] Big Yawn - The Voice [NGBE, Research] Demdike Stare feat. Alice Merida Richards - Junk [Junk / Tuff Crew, Modern Love] First Epoque - Alavir [FT5ZM EP, Well Street] First Epoque - Potlach [FT5ZM EP, Well Street] Flamingo Pier - Deeper Soul (Make a Dance 'Frogs In Space' Remix – Extended)[Supro, Soundway] Forest On Stasys - Atlantico Sur [Neotr​ó​pico, Technologia Organica] Forest On Stasys - Autoctono [Neotr​ó​pico, Technologia Organica]

Holy Tongue & Shackleton - Ancient Model [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - Gravity Will Fail Us [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Fruit of the Fall [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Merciful Lake [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93] Holy Tongue & Shackleton - The Other Side of the Bridge [The Tumbling Psychic Joy of Now, AD 93]

Human Rebellion - Alien Radio [Alien Radio, Science Cult] HVL - Far Field [Far Field, Delsin] HVL - Lancet Mxi [Far Field, Delsin]

Jay Glass Dubs - Chewing Bricks [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs - The Best Lawn in the Neighborhood [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs - The Power to Eat Colours [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - A Cut Above [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Sissi Rada - Wing It [DJ HUMBLE (Expanded Edition), Extended Techniques] Kate Carr - A Rather Wistful Stop For Noodles (And Why Is Someone Singing In This Food Court Anyway?) Kate Carr - Amid Waterbirds and Joggers, Staines-upon-Thames [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - Crossing The River: I Am Getting Hungry And Lots Of People Are Talking About Food. Also Jesus Loves Me [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - One Piece Of Cake (A Banana Cake), And Remembered Excavations [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - The Bins Being Emptied Somewhere Near Twickenham [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kate Carr - Transit Interlude (Vibrations Obscuring Conversations) [Midsummer, London, Persistence of Sound] Kazuya Ishigami - Quantum Mind [VA - Anthology Of Contemporary Music From Far East, Unexplained Sounds Group]

Koreless - Deceltica [Deceltica, Young] Koreless - Drumhell (Extended)[Deceltica, Young] Lawrence English - ShellType [ShellType, Room 40] Michel Banabila - Darker and Darker [Unspeakable Visions, Knekelhuis] Michel Banabila - Hometapers Tricky Universe [Unspeakable Visions, Knekelhuis]

Michel Banabila - Mind Shifts [The Unreal Realm, Tapu] Michel Banabila - Timeless Tide [The Unreal Realm, Tapu] Oma Totem - Choreos [The Trick, Kalahari Oyster Cult] Oma Totem - The Trick [The Trick, Kalahari Oyster Cult]

Red Axes - Boss [Up, Shall Not Fade] Red Axes - Saturday Night [Up, Shall Not Fade] Red Axes - Up [Up, Shall Not Fade] Total Blue - Pearl Plains [Total Blue, Music From Memory]

Vril - Lost Together [Far Field, Delsin] Vril - We Believe [Far Field, Delsin]

Yaleesa Hall - Feral [Dogs on Prozac, Will & Ink] Zadeh - Koobideh (Dub) [Psssh 004, Psssh]

[pajjorimre]

Nem tudom meddig bírja még a sas, 541.500 van benne, de egyelőre jön-megy, teszi a dolgát. Most majd megint egy kerekebb összeget el kell költeni a kopókra, a lengéscsillapítók még a gyáriak, de gumiharang mindre kell, két hátsó lengőkar, meg van egy plusz szilent ami szopó, fent, egészen a doblemez alatt. Nem is baszódok vele magam, a szervizben egy óra ami nekem fél nap szopás. Vákuumcsövek, meg valahol elmegy a rendszerből a nyomás, ha emelkedőn orral felfelé állok meg, de csak akkor, viszont 2%-ot is észrevesz és akkor aztán mehet a féktisztító, másképp nem indul el, erre figyelni kell, meg ráengedni a Gyuriékat otthon, remélem megtalálják. Aztán mehetünk tovább. 600k az új 500.

[tibberg]

11 fok, rohadt hideg eső, az ujjaim lefagynak a biciklikormányon ahogy megyek haza meló után. Hallgatom a szokásos német tanuló Podcastot, az aktív zajszűrő teszi a dolgát. Ez főleg akkor tűnt fel, amikor majdnem leestem a bicikliről, mert a füles átváltott ilyen zajerősítő módra, és a mellettem guruló autók kerekei ahogy a nedves aszfalton gördültek, az hirtelen felerősítve zúgott a fülembe. Eltartott pár másodpercig, míg rájöttem, mi történt: a füles automatikusan vált, ha én elkezdek beszélni, és hát kiderült hogy nem csak a fejemben, hanem hangosan is elmotyogtam a hidegre gondolva hogy "bsszameg", miközben próbáltam felderíteni az ujjaimban a vérkeringést.

[cglczi]

Desszárt kefírrel

avagy ilyen az amikor az algoritmus jól teszi a dolgát

/w @a-lo-nelkuli-aliende1on @pajjorimre

[duvad]

Az almafámon jön-megy, teszi a dolgát.

[dajkag]

A képen látható tartozékokkal együtt eladóvá vált a Sony DSC-RX100M3 (Sony Cyber-shot DSC-RX100 Mark III) fényképezőm. Kurvára szeretem, mert annak ellenére hogy egy kompakt gép, gyönyörű képeket (és videókat!) lehet vele csinálni, ráadásul sötétben is teszi a dolgát az F1,8-2,8 objektívnek köszönhetően. Én az elmúlt időszakban nem igazán használtam, még Japánban sem csináltam vele egyetlen fotót sem, így most kicsit fájó szívvel, de túladnék rajta, mert hát őszinte leszek: KELL A PÉNZ!!44!. Pici kopások vannak rajta, de semmi extra, a működésben nem befolyásolja semmi. Van hozzá egy utángyártott pótakksi is, az mondjuk kevesebbet bír, mint az eredeti Sony akku. Jelenleg újonnan 220.000-ért találtam legolcsóbban, tőlem mondjuk 130.000-ért lehet vinni. 2018-ban vettem egyébként. Ha érdekel, írj itt privátban vagy dajkag01 gmail.

[kiforditom-szetszedem]

Kezd alakulni a fűtés dolog, fel sikerült venni a kapcsolatot a kazán-beüzemelő szakival. Ez mind jó, mert jövő héten jönnek a drámaibb minuszok. Javasolja, hogy talán mégis jó lenne egy szobatermosztát, nézem, webshopból talán meglesz jövő hétre, de akkor inkább beszerzem a helyi szerelvényboltból még ma. Ami zárva nyolcadikáig. Így jártam. Van még egy kínai bolt ahol mindent is kapni, hát ezt pont nem. Van egy háztartási bolt, kazánt is árulnak hisz az háztartási, de termosztátot hozzá, azt nem, hogy képzelem, nem értenek hozzá. Jóvan.

Kimegyek a házhoz, eszembe jut, hogy nyolc éve rendeltem Aliról egy termosztátot, azzal vezérelem majd az akváriumot vagy 3D nyomtató dobozának hőjét vagy random hobbiprojektet, hát az vajon hol lehet. Lemegyek alfába, meg is van, ott a szerszámosdobozban a műhelyemben, húsz pvc cső, hat deszka, két tekercs párazáró fólia, és egy tekercs geotextil alatt. Valószínűleg.

Kinyítom, hát tényleg ott van. Kihalászom, kibontom (még sosem volt használva) szerelek hozzá tápkábelt, bekötöm az érzékelőt, tesztelem, hát egyből hozza azt az összesen 7 celziuszt amennyi ma a házban volt, hála a klímakatasztrófának. Rámarkolok a cuccra, hamar felugrik 20-ra. Mondom, akkor ez lehet a hőmérséklet-érzékelő. Lényeg a lényeg, van egy fapados szobatermosztátom, ahogy mondják, teszi a dolgát.

Még egy feladat maradt hátra, a keringető szivattyú dugaszának összeszerelése, ugyanis, azt nem tudtam, hogy adják a szivattyút, de nem adnak hozzá sem kábelt, sem dugaszt, így kb az, aki nem ért hozzá, esélytelen beüzemelje, aki meg csak félig ért hozzá, az nem kap infarktust egyből, ha nem úgy működnek a dolgok egyből, mint remélte volna. Ahogy általában szoktak, vagyis nem egyből*. (*szótriplázás)

Bedugom, mégis egyből. Szólnak a mennyei bugyborék, hallom azt a keringettét! Úgyhogy egyre nő bennem a remény, hogy jövő héten meleg lesz a házban s újra alsógatyában tudok glettelni, mint nyáron 😄

[hungarocelt]

Let’s go, Brendan!

Amennyire megrázott négy éve Brendan Rodgers távozása Angliába, annyira felkavart most a visszatérése. Ambivalens érzéseimet nincs időm kifejteni, és azok alapján amit olvastam, a játékosok jól vették, a szukrolók pedig legalábbis elfogadták azt, hogy ő jött Ange megüresedett helyére.

Sokat várok tőle, de főleg azt, hogy ha jól teszi a dolgát, akkor ezt ezúttal ne hagyja félbe egy másik klub kedvéért. Augusztusban szezonnyitó, mindent bele, fiúgh!

[csacskamacskamocska]

Rengeteg dolog történt

és mégtöbb dolog keltette fel az érdeklődésemet, úgyhogy azt sem tudom melyikről írjak. Lenne vagy 10 blogbejegyzésnyi dolog. Mivel ez itt egy érzelmi levezető, hát, igyekszem arra szorítkozni.

Legyen úgy, hogy ilyen kis színes témákat írok. Röviden, nem kifejtősen.

"Mások véleményének összessége vagy" Őrült érdekes téma. Mert akárkinek is goondolod magad, amit te magad nem tudsz: felmérni az a másokra gyakorolt hatásod. Ezt kizárólag mások visszajelzéseiből láthatod. És bár ez a hatás nagyban függ mások belső világától, de valójában nem tudsz változtatni az életeden, ha nem veszed ezeket figyelembe és nem válik az önreflexió részévé. Ha nincsenek mély kapcsolataid, semmit sem fogsz tudni önmagadról. Merthogy ugye ott van a közösségi élet torzító tükre az érdekekkel. Érdekünkben áll, közösségben maradni. Ezért "hazudunk".

Azt hiszem a világ egyetlen valós problémája a butaság. Csak felületesen olvastam utána, hogy minden nem beteg újszülött agya ugyanazzal a képességgel jön-e világra, mert amennyiben kb ugyanazzal, akkor az egyetlen és kizárólagos probléma az emberek oktatása és tájékoztatása, illetve ennek felügyelete. Ez sokkal hatalmasabb és izgalmasabb téma annál, hogy mondjuk az Orbánkormány szétbaszta az oktatást. Nem az a lényeg, hogy tudod-e, hoogy mikor volt a Mohácsi vész, hanem az, hogy amikor mondjuk lúgosító teakeveréket kínálnak, akkor elmész-e a megfelelő szájtra és elolvasod-e a sav-bázis háztartás odavágó hiteles tájékoztató cikkét, amit nem egy akármilyen újságíró, pláne nem maga a teakeverék gyártója vagy forgalmazója írt, hanem mondjuk egy ezzel foglalkozó orvos. "Fontos kiemelni, hogy a manapság oly divatos lúgosító módszerek mind hatástalanok. A sav-bázis egyensúly fenntartásáért a tüdő és a vese komplex együttműködése felel. Bármi egyéb befolyásoló tényező (pl.: lúgosító diéta, lúgosító ételek, italok fogyasztása) nincs hatással a szervezt sav-bázis egyensúlyára."

És miután ezt megtetted, nem ajánlgatod rákbeteg embernek a hülyeségedet. Jószándékkal és szeretettel sem.

Tudom, ezzel többekbe belemásztam :( :( :(

Imádom a 21. századot! Imádom, hogy tönkremegy a szivattyú és meg tudom nézni a neten, hogy mit lehet vele kezdeni. Hogy így én is meg tudom oldani a problémát. Imádom, hogy mi minden szolgálja a kényelmemet.

Érzelmileg máshogy vagyok most sérülékeny, mint évekkel ezelőtt. Korábban a sok konfliktus állandó feszültségebn és védekezésben tartott. Mostanra viszont nem tudom nem látni, hogy lett valami érzelmi biztonság az életemben. Szeretem ezt az embert, és érzékelem a kapcsolatunkban a stabilitást. Nem rettegek minden percben, hogy lecserélhető vagyok. Nem méricskélek minden pillanatban, hogy ki kapja ugyanazt vagy többet, mint én. Nem szeretném elveszíteni. Nem lett kevésbé fontos. És titokban még mindig el tudom képzelni, hogy együtt legyünk. Hiszen nekem tetszik. Szívesen lesimogatnám róla a ruhát. :) De az, hogy ő nem érez így irántam, azzal együtt vált kevésbé fontossá, ahogy nőtt a más irányú érzelmi stabilitás. Érdekes lenne tudni, hogy ő hogyan éli ezt meg. De érzelmekről nem beszélünk. :)

Érdekes volt rájönni (és ez kapcsolódik a butaság témához), hogy mennyire rabul tartja az elmét, ha valamit nem képes megérteni. Anyám testvére vidéken élő idős asszony, rossz érzés kimondani, de a nem túl okos kategóriába tartozik. Én nagyon szeretem őt, mert tisztaszívű, jóindulatú, és nyafogás nélkül teszi a dolgát, rendezi az életét. De azon, hogy anyám agyával mi történt és mi ez az egész demencia és hogyan ő az, ha nem ő az, és hova lett minden és mindenki az ő fejéből, ezt nem tudja felfogni. Nem érti, hogy semmit sem tehetett volna azért, hogy ezt megakadályozza. És mindig amikor kérdezi, hogy anyám hogy van, akkor reménykedik, hogy azt mondom, hogy már javul. Rágódik magában a témán, de rajtam kívül senki ne tud neki használható infókat adni a demenciáról. Pedig minden harmadik család érintett.

Amikor majd évértékelőt írok, ez az év az utolsó napokig nagyon jó dolgokkal van tele. :) Ügyes voltam, és sookszor szerencsés is. A bajokat meg megoldottam. Akkor jó, nem? :)