#Mások véleményének összessége vagy

[csacskamacskamocska]

Rengeteg dolog történt

és mégtöbb dolog keltette fel az érdeklődésemet, úgyhogy azt sem tudom melyikről írjak. Lenne vagy 10 blogbejegyzésnyi dolog. Mivel ez itt egy érzelmi levezető, hát, igyekszem arra szorítkozni.

Legyen úgy, hogy ilyen kis színes témákat írok. Röviden, nem kifejtősen.

"Mások véleményének összessége vagy" Őrült érdekes téma. Mert akárkinek is goondolod magad, amit te magad nem tudsz: felmérni az a másokra gyakorolt hatásod. Ezt kizárólag mások visszajelzéseiből láthatod. És bár ez a hatás nagyban függ mások belső világától, de valójában nem tudsz változtatni az életeden, ha nem veszed ezeket figyelembe és nem válik az önreflexió részévé. Ha nincsenek mély kapcsolataid, semmit sem fogsz tudni önmagadról. Merthogy ugye ott van a közösségi élet torzító tükre az érdekekkel. Érdekünkben áll, közösségben maradni. Ezért "hazudunk".

Azt hiszem a világ egyetlen valós problémája a butaság. Csak felületesen olvastam utána, hogy minden nem beteg újszülött agya ugyanazzal a képességgel jön-e világra, mert amennyiben kb ugyanazzal, akkor az egyetlen és kizárólagos probléma az emberek oktatása és tájékoztatása, illetve ennek felügyelete. Ez sokkal hatalmasabb és izgalmasabb téma annál, hogy mondjuk az Orbánkormány szétbaszta az oktatást. Nem az a lényeg, hogy tudod-e, hoogy mikor volt a Mohácsi vész, hanem az, hogy amikor mondjuk lúgosító teakeveréket kínálnak, akkor elmész-e a megfelelő szájtra és elolvasod-e a sav-bázis háztartás odavágó hiteles tájékoztató cikkét, amit nem egy akármilyen újságíró, pláne nem maga a teakeverék gyártója vagy forgalmazója írt, hanem mondjuk egy ezzel foglalkozó orvos. "Fontos kiemelni, hogy a manapság oly divatos lúgosító módszerek mind hatástalanok. A sav-bázis egyensúly fenntartásáért a tüdő és a vese komplex együttműködése felel. Bármi egyéb befolyásoló tényező (pl.: lúgosító diéta, lúgosító ételek, italok fogyasztása) nincs hatással a szervezt sav-bázis egyensúlyára."

És miután ezt megtetted, nem ajánlgatod rákbeteg embernek a hülyeségedet. Jószándékkal és szeretettel sem.

Tudom, ezzel többekbe belemásztam :( :( :(

Imádom a 21. századot! Imádom, hogy tönkremegy a szivattyú és meg tudom nézni a neten, hogy mit lehet vele kezdeni. Hogy így én is meg tudom oldani a problémát. Imádom, hogy mi minden szolgálja a kényelmemet.

Érzelmileg máshogy vagyok most sérülékeny, mint évekkel ezelőtt. Korábban a sok konfliktus állandó feszültségebn és védekezésben tartott. Mostanra viszont nem tudom nem látni, hogy lett valami érzelmi biztonság az életemben. Szeretem ezt az embert, és érzékelem a kapcsolatunkban a stabilitást. Nem rettegek minden percben, hogy lecserélhető vagyok. Nem méricskélek minden pillanatban, hogy ki kapja ugyanazt vagy többet, mint én. Nem szeretném elveszíteni. Nem lett kevésbé fontos. És titokban még mindig el tudom képzelni, hogy együtt legyünk. Hiszen nekem tetszik. Szívesen lesimogatnám róla a ruhát. :) De az, hogy ő nem érez így irántam, azzal együtt vált kevésbé fontossá, ahogy nőtt a más irányú érzelmi stabilitás. Érdekes lenne tudni, hogy ő hogyan éli ezt meg. De érzelmekről nem beszélünk. :)

Érdekes volt rájönni (és ez kapcsolódik a butaság témához), hogy mennyire rabul tartja az elmét, ha valamit nem képes megérteni. Anyám testvére vidéken élő idős asszony, rossz érzés kimondani, de a nem túl okos kategóriába tartozik. Én nagyon szeretem őt, mert tisztaszívű, jóindulatú, és nyafogás nélkül teszi a dolgát, rendezi az életét. De azon, hogy anyám agyával mi történt és mi ez az egész demencia és hogyan ő az, ha nem ő az, és hova lett minden és mindenki az ő fejéből, ezt nem tudja felfogni. Nem érti, hogy semmit sem tehetett volna azért, hogy ezt megakadályozza. És mindig amikor kérdezi, hogy anyám hogy van, akkor reménykedik, hogy azt mondom, hogy már javul. Rágódik magában a témán, de rajtam kívül senki ne tud neki használható infókat adni a demenciáról. Pedig minden harmadik család érintett.

Amikor majd évértékelőt írok, ez az év az utolsó napokig nagyon jó dolgokkal van tele. :) Ügyes voltam, és sookszor szerencsés is. A bajokat meg megoldottam. Akkor jó, nem? :)