#szeretettel
Explore tagged Tumblr posts
Text
hátra dőlsz, hagyod, hogy a gyűlölet a nyelvedet vezesse: “Ádám és Éva, nem Ádám és Béla” miért jössz ezzel folyton, miért maradjon otthon? “Otthon a négy fal között.”
CARSON COMA - PÓK
#carson coma#hungarian#hungarian music#dailymusicians#dailymusicedit#dailymusicsource#rainbowedit#usermusic#usermusicdaily#useroptional#userrainbows#usersource#userthing#my graphics.*#my edit: cc#look. i made this*#happy pride once again !!!!! 🏳🌈#nagyon belejöttem... amúgy nem. na de fogadjátok sok szeretettel#kicsit összecsapottnak hat de idccc#i needed to get this out of my system#ps: don't zoom in <33#ps2: she's an icon. she's a legend😌#trying it again bc it didnt show up in the tags... third time's the charm.... i hope#<- quite h*mophobic if u ask me.........
26 notes
·
View notes
Text
#Teremtő Isten .#Isten azt akarja#hogy úgy szeressünk másokat#ahogyan Ő szeret minket: önzetlen#kedves és örökkévaló szeretettel.
2 notes
·
View notes
Text
A Russian T-90M, recently seen in use with the AFU, was apparently captured from the Russians in the Kursk region.
2 notes
·
View notes
Text
How she says, I love you
Apricot, walnut, butter baked pastry
Coconut glazed butter buscuit
0 notes
Text
Móka ma este meghalt.
Gyors lefolyású volt a dolog, reggel jelezte először, hogy nem érzi jól magát, déltájban mondta az állatorvos, hogy nem lehet mit tenni, és aztán az este. Sok életét elhasználta már pici macska korában, itt volt a vége a kilencediknek.
Azt hiszem, szépen töltötte az utolsó délutánját, elhalmoztuk szeretettel, csomót dorombolt @txypy mellett, amíg még volt hozzá ereje, szépen búcsúzott el. Aztán már nem maradt ereje semmihez.
Eszünkbe fog majd jutni valamikor, hogy mennyire szép élete volt, milyen sok boldogsággal teli, mi minden történt vele azóta, hogy @nyuzrum otthont adott neki csecsemő korában kimentve, mekkorát küzdött, hogy pár hetesen életben maradjon, és hogy aztán mennyire boldog volt ott is, majd nálunk is, amikor hozzánk került, és hogy lehetett igazán teljes szép élete. Majd egyszer eszünkbe fog jutni ez is, de nem ma, ma csak végtelenül szomorúak vagyunk
255 notes
·
View notes
Text
Nem elég, hogy kisgyerMekes témában pályázok fogalmazással, még ki is rakom szavazásra, köpésre vagyok a "küldd el 20 embernek, különben meg fog valaki halni" email továbbítástól.
Kurvára zavaros már, hogy hány nyertes lesz és mi a díj, de legalább kipucolkodhatok végre valahova, mert lesz ünnepség! Valamint megígérem, hogy ha bármit nyerek, megírom a Rotyipók kalandjai mesekönyv sorozat első részét VAGY a Rohadjak meg című könyvemet hasznos tanácsokkal az életre.
Olvassátok szeretettel, és szavazzatok, ha kedvetek tartja, szerdáig lehet. Ja igen, kell hozzá regisztrálni is, jó, mi?
172 notes
·
View notes
Text
Be kell kukucskálni minden kapualjba. (Külön szeretettel küldöm @analog-dialog kolléganőnek, aki talán már el is felejtette Lisszabont. ❤️)
📌 Bairro da Bica - Lisboa
#mailbox#lisboa#dream_dealer_lisboa#lisboncolors#lisboacolorida#ruasdelisboa#lisboamaravilhosa#coresdelisboa#segredosdelisboa#streetphotography#lisbon
77 notes
·
View notes
Text
Boldogat minden tumblis társamnak, ismeretlen-ismerősömnek...! Legyen jobb, mint ez volt! Szeretettel ölelek mindenkit!🤗
BUEK 2024!
204 notes
·
View notes
Text
Picike pride – hetero szívvel
Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.
Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.
81 notes
·
View notes
Text
amikor nem aranykanálról etetnek a szeretettel, megtanulod lenyalni késekről
249 notes
·
View notes
Text
Japán első nap (az igazi)
Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.
Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.
A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.
Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.
Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.
Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.
Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.
Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.
A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.
A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.
A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.
A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.
Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.
Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.
Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)
A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.
És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.
111 notes
·
View notes
Text
tisztelet a kivételnek
Már nem először tapasztalok olyat, hogy kint dolgozó magyarok keserű vagy okoskodó köpködésbe fognak, és onnan "tájékoztatnak" bennünket, hogy milyen tré ez az ország. Szerintem azzal, hogy kimentek, megfosztották magukat ettől a jogtól. Egy magyarnak nem ez a dolga.
Már elmeséltem faterom esetét, aki azzal szerzett rajongókat Magyarországnak a franciák között, hogy egy többedik üzleti vacsora alkalmával, amelyen kedvességből mindenki megtanult valamit a másik nyelvén, és míg a franciák küszködtek az "egészségedre" és a "köszönöm" szavakkal, ő felállt, és eredeti nyelven elénekelte nekik a Marseilles-t (újszülötteknek: ami az ő nemzeti himnuszuk). Az akkor beállt megható csendről majd kitörő örömről ő is remegő hangon mesélt idehaza.
A lányom, aki évek óta Angliában dolgozik, soha egyetlen rossz szót nem szólt arról, miért volt kénytelen kimenni, vagy hogy mi a baj idehaza. Viszont a saját szakmájában hírnevet szerzett nekünk (a "kedves", "önzetlen" és "szorgalmas" magyaroknak), és most saját vállalkozása van, és oktatja a brit pályakezdőket. Egy angol sráccal tervezik összekötni az életüket, akit a magyar kultúra és nyelv lenyűgözött, és aki szeretne vele egyszer ide költözni, miközben nagyon ügyesen tanulja a magyart a szójátékokkal és nyelvi poénokkal együtt.
Faterom mondogatta mindig: mobil nagykövetek vagyunk mindannyian. Akár külföldön, akár itthon találkozunk külföldiekkel, az alapján fogják megítélni "a magyarokat", amit velünk kapcsolatban tapasztalnak. Ezért utálom annyira, mikor egyes turisták kimennek, és előadják a nagy sudribunkót. Érdemes ezt megfontolni, mert nem lehet később visszamenni, hogy bocs, de mi nem ilyenek vagyunk.
Szóval nagy szeretettel üzenem a kintieknek, ne mocskoljátok be a nevünket, vagy azoknak az emlékét, akik azért szenvedtek vagy haltak meg, hogy megmaradjunk, és hogy beszélhessük az anyanyelvünket a Kárpát-medencében. Ne felejtsétek el, honnan jöttök, és ha már egyszer szavaztatok a lábatokkal, szavazzatok még egyszer a lelketekkel, és szerezzetek barátokat a magyaroknak!
63 notes
·
View notes
Text
Kivételes dolog, ha az ember halála előtt néhány perccel találkozik egy angyallal.
A hajléktalanszállón, ahol dolgozom, összeesett egy asszony. Nem volt már fiatal, de teljesen egészségesnek látszott. Halkszavú, mindenkivel kedves nő volt. Annyira csendes, hogy szinte észrevétlenül mozgott közöttünk az elmúlt hónapokban. Nem akart senkit sem zavarni. A szociális munkás kollégák gyakran beszélgettek vele, és úgy tűnt, találtak megoldást a helyzetére.
Azonnal mentőt hívtunk hozzá, közben a feje az ölemben pihent, a kollégám pedig a kezét fogta, és biztatóan mosolygott rá.
- Tu és um anjo - mondta a néni alig hallhatóan. - Ajudas-me? Tenho medo.
- Não tenhas medo, não estás sozinha - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.*
Alig két-három perc telt el így, aminek egy mély sóhajtás vetett véget. Az újraélesztést nemsokára már a mentősök folytatták, sajnos sikertelenül.
Vannak pillanatok, amik örökre beleégnek az ember agyába-lelkébe. Tudom, hogy irracionálisan hangzik, de ott valóban egy angyal fogta egy távozóban lévő ember kezét. Egy angyal mosolygott rá olyan szeretettel, amire nincsenek szavak. A legszebb mosoly volt, amit életemben láttam.
A néni nem volt egyedül.
*- Te egy angyal vagy - mondta a néni alig hallhatóan. - Segítesz nekem? Félek.
- Nem kell félned. Nem vagy egyedül - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.
101 notes
·
View notes
Text
Haveromnak van egy ilyen régi (1978) kerek lámpás ladája, még taxi volt valamikor Budapesten, nagyon fontos neki ez az autó, erős érzelmi kötődés, tényleg nem sokszor hallani embert tárgyról ekkora szeretettel beszélni.
A színe nem gyári, hanem valami Porsche Cayenne narancs, kész 🥰
24 notes
·
View notes
Text
Amikor elköltöztünk Maidenheadből, megfogadtam, hogy nem várok megint 10 évet, hogy belépjek egy kórusba.
Aztán eltelt egy év, és nem találtam semmit a környéken, hiába kerestem - egészen múlt hétig!
Akkor láttam, hogy a stammersdorfi plébánián (szomszéd falu városrész) most kezdődnek a kóruspróbák, mindenkit szeretettel várnak.
Gondoltam, hogy 70% hogy ez a templom kórusa és 30% hogy nem (tudom hogy kiadják a plébániát mindenféle nem egyházi célra, van pilates stb), úgyhogy elmentem.
Amikor láttam, hogy 80+-os a közösség ÉS ez a templom kórusa, akkor megpróbáltam észrevétlenül megszökni de nem voltam elég gyors nem akartam udvariatlan lenni.
Így kerültem a stammersdorfi katolikus templom WhatsApp csoportjába.
Ha tudnák hogy nemcsak hogy nem vagyok katolikus, hanem ilyen bűnben elő leszbikusok vagyunk, nem tudom mit gondolnának.
Jól esett a közös éneklés, de elég sok volt a Jézus így Jézus úgy.
Pros:
- találkozok osztrákokkal és németül kell beszélni
- közös éneklés
- közel van és ingyen van
- a woher kommst du kérdésre az a jó válasz hogy Strebersdorfból
Cons:
- katolikusok
Mondjuk amikor itt lesz a baba úgysem megyek vissza és nem kell ezen gondolkodni.
23 notes
·
View notes
Text
Biztos nagyon jó lehet ez a Most vagy soha! film,
bár kicsit gyanús, hogy maga a producer dícséri lépten nyomon. Mondjuk a producer is valami reneszánsz géniusz lehet, mert még a film betétdalához is írt szöveget, miről fizetett facebook hirdetésben értesültem:
"KÖZKÍVÁNATRA❗Ti kértétek, mi teljesítjük❗😀 Készítettünk egy videóklipet a GÓLYAMADÁR című dalból. Sokan kérdezitek, melyik magyar tájegységről származik ez a népdal. Az igazság az, hogy a Gólyamadár nem népdal, hiszen a MOST VAGY SOHA! egyik legszebb jelenetéhez alkottuk. A zeneszerzője Gulya Róbert - akinek a film csodálatos zenéjét köszönhetjük -, a szövegét pedig én magam írtam. A dalszöveget egyik kedvenc Petőfi versem ihlette, amelynek címe: A GÓLYA. Hallgassátok szeretettel! 🇭🇺"
62 notes
·
View notes