#Isten azt akarja

[lajos65]

[drakvuf]

Házasság első látásra II/13: A pöcs

Ezen a héten is lesz közös vacsora és terápia is.

Reni egy kis ajándékkal kedveskedik Gerinek.

Egy mini Eiffel-tornyot kap a férfi, amit még Párizsban vett a nő és azt mondja neki, hogy ha jól alakulnak a dolgok visszavihetnék együtt. Faszim még mindig kételkedik a feleségében. Furcsállja ezt a 180 fokos fordulatot, ami a terápia óta történt. Mi ez a ruha, he?

Geri továbbra sem akarja felvenni a gyűrűjét, ami nem esik jól Reninek. A nő azt mondja nekünk, hogy szeretne a helyszínen megismerkedni a többi párral is, mert zavarja, hogy mindenki Team Geri. Marica és Zoli között is van egy kis konfliktus, mert a férfi véletlenül ledobott a földre egy párnát, amire a feleség berágott, mert frissen mosta.

Faszim azt mondja nekünk, hogy kicsit túlreagálta a szitut ő is és ezért bocsánatot kér a nőtől. A fogorvos bevallja a kamerának, hogy kezd a fasza ki lenni anyu rendmániájával. Marica szeretne a férje kedvében járni, ezért felveszi a kék ruhát, amit az előző részben vásároltak.

Eközben a férfi azt magyarázza nekünk, hogy ha Rami ott lesz a vacsorán, biztos rányomul. Brumi és Reni is az esti vacsira készülődik. Egyikőjük se várja. A nő nem akar újra Judittal találkozni. Mikivel és Ramival viszont szívesen beszélnének.

Reni elmeséli Petinek, hogy találkozott Ramival, aki kurva dühös Mikire. Brumi nevetve meséli, hogy ő meg Wishes Zámbó Krisztiánnal beszélt és a férfi kint partikázik Horvátországban.

Reni ezen kiakad, mert Raminak azt mondta a semmirekellő, faszszopó férje, hogy Ausztriába ment dolgozni. Rami úton van a vacsorára és valaki vegye el tőle a hajvasalót!

Azt mondja, nincs sok kedve az egészhez. Szerinte jönni fog Miki is, bár nem miatta, hanem azért, hogy jó színben tűnjön fel. Judit még mindig haragszik a kiskorúakkal pénzért szexelő Szabira, amiért egy random nőt fogdosott a teremben.

Jeremy ezért levideózza meztelenül a nőt, amit a TV2 kicenzúráz, de mivel a nő kurvára tiltakozott a felvétel ellen, mi nem közlünk róla screenshotot se. A férfi elkezd magyarázkodni, hogy neki csak nagyon jó szíve van és ezért segít mindenkinek. Főleg a fiatal nőknek. Szerinte a felesége féltékeny, de egyelőre egészséges keretek között.

A kocsiban Judit figyelmezteti a férjét, hogy a vacsorán senkit ne merjen lenyújtani, mint a teremben és bejelenti, hogy ma nem alszanak együtt. Orsi a vacsira menet azt mondja jó lesz végre beszélgetni valakivel.

Zoli erre hevesen kapálózni kezd, hogy itt van, vele is lehetne. A nő viszont úgy gondolta, hogy valakivel, aki nem értelmi fogyatékos. Amúgy Orsinak jó kedve van, úgy néz ki ma bevette a gyógyszereit. A helyszínre érve a nő a férje karjába kapaszkodva sétál mellette. A szakértők megállapítják, hogy bár még mindig távolságtartóak, de jelzik, hogy együtt vannak. A férfi elmondja a kamerának, hogy szerinte a felesége egy kisfiúnak nézi és nem veszi észre az értékeit. Ezután elárulja, hogyan lehetne helyrehozni a nőt, de kisípolják. Orsi közben azt magyarázza nekünk, hogy ő látja a csávója próbálkozásait, de még mindig túl gyors a tempó.

Megérkezik Reni és Geri is. A szakértők szerint a nőn látszik, hogy sokkal felszabadultabb. Elmesélik Zoliéknak, hogy voltak terápián, ami Reninek sokat adott és sikerült utána oldódnia, de most a férje zárkózott be. Orsi megkérdezi, hogy akkor most Geri meg van sértődve, amit a férfi tagadni próbál.

Geri aztán arról kezd magyarázni, hogy a Szabi és Judit párostól azt tanulta, hogy a szex a legjobb konfliktuskezelésre és ő is ezt szeretné alkalmazni. Mondjuk ezt nem tudom, hogy tervezi, ha most ő nem közeledik a feleségéhez. Mindenesetre Zoli látványosan egyetért a monológjával. Orsi itt megjegyzi nekünk, hogy bár pár napig sikerült visszafognia magát a férjének, most megint teljesen elszabadult. Befut közben Marica és Fogorvos Zoli. Egyből a grillparti a téma.

Kiderül, hogy a férfi csobbant egyet a jakuzziban az exeivel és mit ad Isten, a feleségének már nem volt hely. A nő elnevetgél ezen és elmeséli, hogy közben étellel és kávéval szolgálta ki a vendégeket. Zoli és Geri is odáig van azért, ahogy a fogorvos megalázta a feleségét. A faszi viszont morcos lesz, mert szerinte a nő megpróbálja lejáratni a többiek előtt.

Hogy elterelje magáról a figyelmet, megkérdezi Reniéket milyen volt a terápia. A nő annyi új infót mond, hogy nem csak az volt a baja a férjével, hogy nem barna a haja, hanem az is, hogy túl izmos. Ezen mindenki meglepődik, mert látták hogyan alibizik lábedzés címen a férfi. Marica azt mondja, hogy legalább nem nagy a hasa és hogy ő kifejezetten szereti, ha egy férfi sportos. A férje ezt egyből magára veszi, mert úgy néz ki, mint egy darab, elhagyott szardarab.

A kínos percek közben befut Rami is. Egyedül. Fogorvos Zolinak és Gerinek rögtön felcsillan a szeme a nőt látva. Tűzoltó Zoli eközben a viharos kapcsolatukról mesél, ami nagyon kellemetlenül érinti a feleségét, Orsit. Jobb szerette volna, ha köztük maradnak a részletek. Megérkezik másik Reni és Brumi is. Elmesélik, hogy nem volt felhőtlen az elmúlt egy hét, mert nagyon csúnyán összevesztek, de azóta písz, láv, juniti van.

A férj bevallja, hogy ő hajlamos magába fojtani a problémáit és aztán váratlanul robbanni, de a felesége meg folyamatosan darálja, ha van valami. A szakértőknek nagyon tetszik, hogy úgy beszélnek a problémáikról, hogy a pozitívumot emelik ki belőle és nem csak panaszkodnak. Utolsóként érkezik Judit és Szabi. Reni láthatóan befeszül a nő jelenlététől.

A kiskorúakkal pénzért szexelő férfi azonnal szórja a bókokat a nőknek, miközben behúzott nyakkal figyeli mikor bassza tarkón a felesége. Judit elmeséli mit produkált a férje az edzőteremben. Aztán amikor kisztorizta magát végigtekint a fiatalokon. Kiszúrja, hogy nincs Orsiékon gyűrű, akik kellemetlen magyarázkodásba kezdenek. Aztán Maricáékat célozza meg, megkérdezi volt-e valami izgi a partin.

Judit kigubbadt szemekkel néz, amikor elmeséli a jakuzzizást az exekkel. Rami megjegyzi a kamerának, hogy nem tudja eldönteni, hogy Marica ennyire bölcs, hogy nem áll bele ilyen konfliktusokba vagy ennyire hülye. Judit a kamerának azt mondja, hogy ha nélküle jakuzzizna a férje más nőkkel levágná a faszát. A kolbász említésétől meg is éheznek és asztalhoz ülnek a párok és Rami.

Fogorvos Zoli véletlenül Rami mellé ül és ha már ott van, akkor lazán rányomul a nőre. A férfi elkezd azon poénkodni, hogy össze kell fogniuk a fiúkáknak, mert elnyomják őket a hölgyek. Judit erre megjegyzi neki, hogy aki több nővel jakuzzizik a felesége nélkül az nincs elnyomva. Tűzoltó Zoli szerint a férfi egy próféta, akit követniük kell. Judit közben lecsekkolja a fiatal férfi tetkóit és hozzáér az egyikhez, amire a férje teljesen befeszül. Szóvá is teszi, hogy a nő ne nyúlkáljon más kanokhoz, amin mindenki nevet.

Szabi elmondja a kamerának, hogy ő egy domináns hím és nem tűri az ilyet. Judit meglepődik milyen féltékeny a férje, de azt mondja tetszik neki. Rami közben egyre idegesebb amiatt, hogy Miki egy gyáva pöcs és nem jött el. Reni és Brumi is kellemetlenül érzi már magát emiatt.

Azon agyalnak, hogy megmondják-e Raminak, hogy a faszija Horvátországban enyeleg egy másik nővel. A férfi kitalálja, hogy bevallja a nőnek, hogy beszélt Mikivel, de azt nem mondja hol van éppen és szinte biztos is benne, hogy nem is fogja a feleség megkérdezni. Persze pillanatok alatt kiderül, hogy Wishes Zámbó Krisztián, nem hogy dolgozni nem ment, ahogy mondta, de még Ausztriában sincs...

A szakértők a beszélgetést nézve azt mondják csalódtak Mikiben, de hozzáteszik azt is, hogy Rami nem alázta meg magát azzal, hogy eljött. Miközben ezek a drámai jelenetek játszódnak, lassan a nő köré gyűlt az összes kan, hogy vigaszt nyújtson és közben felváltva magyarázzák ők is, hogy milyen rossz a kapcsolatuk.

Fogorvos Zoli azt mondja a kamerának, hogy a múltkor megígérte a feleségének, hogy a vacsorán többet lesz vele, de ezt gecire nem teljesíti. Ráadásul egyre többet disszeli a többiek előtt. Geri viszont az első, aki konkrétan rámozdul a nőre és elkéri a számát. Rami teljesen zavarba jön ettől és lerázza annyival, hogy előbb megbeszéli Renivel, a faszi feleségével.

Visszaülnek az asztalhoz és Fogorvos Zoli tovább ássa a saját sírját. Elkezdi magának bebeszélni, hogy a felesége álszent és megjátssza magát. Azt mondja ezt legalább annyira utálja, mint a féltékenységet. Emlékeztetőül: a faszi az előző barátnőjét legalább ötvenszer csalta meg. Judit megkérdezi tőle, hogy tetszik-e neki Marica, amire a férfi azt feleli mindenki előtt, hogy nem. A feleségének természetesen ez nagyon rosszul esik és elsírja magát a kamera előtt. Judit ezután megkérdezi, hogy legalább a szex jó-e, amire a faszkalap rázza a fejét.

Ezután a fogorvos Ramihoz fordul és vele társalog tovább. Marica megjegyzi Juditéknak, hogy neki a másik nő az esete. Zoli félrevonul Ramival és Orsival és tovább magyarázza miért nem jön be neki Marica. Azt mondja, hogy a teltebb nőket szereti. Rami a kamerának megjegyzi, hogy reméli ezzel nem rá célzott, mert az kellemetlen lenne. Zoli ezután tovább loopolja, hogy milyen álszent Marica és ezt ő mennyire utálja. Elmondja nekik is, hogy szerinte a jakuzzis témát is azért hozta fel a felesége, hogy megalázza.

Eközben Judit és Szabi vigasztalni próbálják Maricát. Jeremy azzal nyugtatja, hogy ez nem az ő hibája, csak rossz embert fogott ki.

Hazafelé Zoli megkérdezi, hogy mi volt a baja a feleségének. Marica elmondja, hogy az bántotta meg, hogy mindenki előtt kimondta nem tetszik neki. A nő belengeti, hogy nem kéne folytatniuk a kísérletet. Otthon a faszszopó, pöcskenőcs, undorító féreg Zoli tovább magyarázza, hogy ő nem tehet arról, hogy nem jön be neki a felesége. Ha ez bánt, akkor bánt, nem tudok mit csinálni - mondja a nőnek.

Ezután a férfi megkérdezi, hogy elmenjenek-e még beszélni a szakikkal. Marcia szerint nincs értelme, mert nem tudjék ráerőszakolni úgyse, hogy tetsszen neki. Zoli leveszi a gyűrűjét. A nő szerint az egész egy hazugság volt és a kamerának elmondja, hogy aggódik, hogy hogy fogják majd mások látni ezeket a jeleneteket. Attól tart, hogy bántani fogják. Közlemény: akkora Team Marica vagyunk, hogy állítólag vannak olyan emberek a szerkesztőségben, akik szívesen pofán vernék a faszkalap Zolit. Állítólag. A férfi tovább disszeli a felesége külsejét. Marica elmondja, hogy nem tud mit kezdeni ezzel, mert nem lesz se szőke, se nagymellű. Zoli azt mondja erre, hogy vehetne fel kihívóbb ruhákat aztán bedobja, hogy amúgy a szex sem jó.

Erre Marica berág és többször visszakérdez, hogy milyen szex nem jó? A férfi is feldühödik és azt mondja, hogy tagadásban van a nő. Megjegyzi, hogy képmutató és hazug, amire Marica annyit mond, hogy a férje nem fair ember és kisétál a szobából.

Zoli tovább loopol magában. Azt mondja a felesége játssza az úrinőt, amitől hányni tudna.

Fú, én ezt a részt tegnap megnéztem és már akkor is spammeltem @tidavimit, hogy mennyire felbaszott ez az undorító faszkalap, de most, hogy újranéztem és le is kellett írnom amit látok, még jobban felbaszódtam. Az addig oké, hogy nem jön be neki a nő, de hogy mindenki előtt megalázza, aztán még otthon is folytassa az simán pofonnyertes viselkedés. Meg amikor benyögte, hogy nem az exekkel jakuzzizgatás volt a problémás, hanem hogy a felesége mindenkinek elmesélte. Tesókám, te tényleg szomjazod azt a pofont.

És most visszaugranék arra is, hogy ez a faszi disszeli a felesége külsejét:

A kukából szebb embert kaparhatsz ki.

Hát hogy nézzel ki, basszalak a falnak.

[csacskamacskamocska]

Most éppen elég jó

Amikor azon kaptam magam, hogy folyamatosan azt figyelem, hogy a pasi mikor van FB-n mikor nincs és teljesen rápörögtem a dologra és próbáltam meglátni az összefüggéseket, és persze fikciók tömegét állítottam elő, akkor egy nap azt mondtam, ELÉG. (mondjuk kurva sok idő telte el addig amíg beláttam, hogy ez hülyeség és tök feleslegesen kínzom magam ezzel a faszsággal, és bár a szerelem lehet mentség mindenféle idiótaságra, de nem évekig!) És akkor kikapcsoltam a láthatóságomat. Ami ugye azzal jár, hogy én sem látom az övét. Teljesen tudatában voltam, hogy gyerekség az egész, de mivel nehezen álltam ellen a kísértésnek, valamit tennem kellett. Mostanra megszoktam, nem foglalkozom vele. Semmi közöm hozzá, hogy mikor mit csinál. Sőt, ha a pasim lenne, még akkor sem lenne közöm hozzá! Amúgy, ezek pont azért alakulnak ki, mert érzi az ember, hogy a másik nincs a „kezében” és minden hajszálvékony kötelék rettenetesen fontossá válik, és egynek is az levágása egy kisebb szakítással felér. Szembesülés azzal, hogy bármennyire szeretnéd, valójában semmi közöd a másikhoz. Hiszen, ha valóban szoros kapcsolatban lennétek, akkor belső bizalmi biztonságban élnél, nem csak kívülről figyelgetnéd őt. Ugye. Szoktam magamnak okos tanácsokat mondani: Normális esetben nem figyelnéd. Normális esetben írnál, örülnél amikor válaszol, és nem foglalkoznál vele, hogy két válasz között mit csinál, mert nem félnél. Ahogy más barátaid esetében meg sem fordul a fejedben megnézni, hogy mikor volt elérhető. Sem azt kivel beszél, és semmi olyat, amit te magad sem fogadnál el mástól. Én magam is alakíthatom a saját normális létemet. Ha azt gondolom, hogy valami szerintem nem „normális”, akkor azt nem kell csinálnom, nem kell részt vennem benne és adott esetben még azt sem kell megértenem, hogy mi történik. Abba kell hagyni. Válasz nélkül, a nélkül, hogy értelmet keresnénk a másik tetteiben vagy a saját cselekedeteinkben, egyszerűen azt kell tenni amit jónak látunk. Ez kibaszott kurva nehéz ám! Mert az elménk logikus válaszokat, magyarázatokat, értelmet akar, biztosítékot rá, hogy nincs veszély, hogy minden jól van, hogy uralja a velünk történő dolgokat, az életünket. Ha valaki fontos nekünk, akkor nagyon nehéz azt mondani valamire, ami vele kapcsolatos, hogy: Tökmindegy. Nem az én dolgom. Nincs közöm hozzá. (szülők ezt gyakorolhatnák a nagykorú gyerekeikkel kapcsolatban) Ha közel szeretnél lenni valakihez, akkor nagyon nehéz udvarias távolságot tartani.

Az embernek lehet hajlama rá, hogy gyerekes dolgokat csináljon (amikor jobb megoldása nincs), de amikor ennyire belecsúszik egy gyerekes viselkedésbe, ott azért egy közös forgatókönyvről van szó. Ezt is érzi az ember, hogy nem véletlen az egész. Nem tudod megfogni, megfogalmazni, ha valakinek elmondod olyan üres és értelmetlen a dolog, gyerekség, hülyeség, csak ezt érzed (persze századszor meghallgatni egy zeneszámot mert fáj a szíved, az is hülyeség), szóval nem tudod átadni senkinek, hogy érzed, hogy nem véletlenül történik az, amiben benne vagy. Bizonytalanságban vagy tartva és hagyod, hogy abban legyél. Közben kapálózva keresed a bizonyosságot, mert félsz azt mondani, hogy leszarom, nem érdekel, mert olyan mintha akkor a saját érzelmeidet devalválnád, mintha a másik emberre mondanád, hogy leszarom, nem érdekel. Pedighát őt magát dehogyis! Nagyon nehéz elvágni valamit, amiről azt gondolod, hogy valamiképpen a közels��get szimbolizálja. Nyilván nem csak egy FB láthatóságról beszélünk most. Közös tevékenységet, megszokásokat, hogy mindig te csinálod a valamit, hogy te írsz, te kezdeményezel, te ajándékozol, tolod bele a figyelmet, te teremted meg a kapcsolat nagyobbik részét. De ha nem kényelmes, ha többet árt, mint használ, akkor nincs az az isten, hogy nincs az a vonzalom, szerelem ami ne jutna el odáig, hogy NEM AKAROM EZT. Amúgy, ez a bántalmazottaknak az egyetlen bíztató amit tudnék mondani. Hogy egyszer minden rossz kitermeli, hogy az ember nem akarja tovább csinálni, se kibírni. Mindegyik. És amikor az ember a saját normái szerint alakítja az életét, akkor egyre jobb lesz. Nem csoda ez. És visszanéz, és azt mondja: Ez elképesztően nevetséges, hogy ez tényleg fontos volt? Fontos bizony. Mert csak így lehet eljutni oda, hogy megértsük azokat, akik éppen benne vannak. És végre magunkhoz tudjuk ölelni a bennünk élő szerelmes tinit, aki legközelebb vagy másban, valószínűleg ugyanilyen kedvesen hülye lesz.

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[zartosztaly]

Arany János: A filemile

Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár’ tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép’ a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette, mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!”

„Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a...” Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. „Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?” „De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!” Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordit: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva.

Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben.

Felderűle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prokátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek.

*

Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!?

(1854.)

[szentimentaliskozhely]

Nem gondolom hogy nekem valaha is szerencsém lesz a szerelemben. Mindig rossz emberbe szeretek bele. Én eddig hittem a szerelemben, hogy az felülír mindent, es azt szeretjük, akit szeretnünk kell. Ez miért nem ilyen egyszerű? Miért nem működik ez úgy hogy abba szeretünk bele, aki a tökéletes társunk, aki ugyanazzal az értékrenddel rendelkezik, mint mi, aki ugyanúgy szeret, akinek ugyanazok a céljai, vágyai álmai, aki ismeri mindegyes rezdülésünket, mert maga is úgy rezdül, aki mindig érti az érzéseinket mert ő is úgy érez. Miért lehet olyat szeretni akit csak szeretsz, de többet várnál, mást várnál, egyszerűen olyanná akarod formálni akire szükséged lenne. De nem lehet, mert ő úgy maga ahogy van, és ő dönt saját maga változásáról, vagy stagnálásáról. Szóval tehetetlen vagy, egy olyan embert szeretsz, akit nem is érted miért szeretsz. Viszont szereted, mert ha belegondolsz hogy elveszítheted, megszakadsz belülről, és képtelen vagy elengedni. De ha meg vele vagy megszakadsz attól a kíntól hogy nem ugyanazok vagytok, és nem tud megérteni, és te sem tudod őt megérteni. És létezel a nagy meg nem értésben. A nagy szorongásban. A nagy fájdalomban.

Ami nem létezne, ha nem éreznél.

Már 17 évesen is én voltam a szerelem vádlója egy iskolai bíróságon, kemény büntetés kértem, életfogytiglanit, kivégzést, pusztulást rá. Hogy lehet ennyire gyűlölni és szeretni ennyire a szerelmet egyszerre? Azt érzem hogy annyira kevés időre és annyira sok jót adott, és annyira sok időn keresztül nagyon sok rosszat okozott, hogy nem tudom ezt a kettősséget úgy istenigazából feloldani magamban.

Az is lehet hogy én magam vagyok pusztulásra ítélve és a szerelem meg amúgy jó dolog, csak isten az asztalánál azt mondta hogy tessék neked csak ennyi jár, erősnek tűnsz cipeld el a hátadon mások életének fájdalmát.

És élek így aztán, mert mást nem tehetek, arányosan sajnos sokkal többen szeretnek mint utálnak, így sajnos nincs lehetőségem feladni, na de hát az majdnem egyenesen következik ebből, hogyha nem adom fel akkor már meg is akarja az ember nyerni nem?

Vagyis lehet nem az ember, hanem én.

Nem tudom mi az élet értelme, nem tudom bennem van e értelem. Nem tudom mit akarok az élettől, meg közben azt sem hogy az élet mit akar tőlem.

Boldog lennék ha önmagában csak boldogan szerelmes lehetnék? Vagy boldog lennék ha önmagam lennék a szerelem nélkül? Vagy ennél többre vágyok? Mindkettőre egyszerre talán.

De úgy a helyes emberbe. Vagy jelenleg a helyes emberbe vagyok szerelmes csak nem jókor és csak ki kell várnom? De mi van ha addig a sok fájdalom felemészt belülről? Nem mondhatom azt a szerelemnek hogy baszódj meg jobb nekem egyedül? Miért nem tudom irányítani? Felőröl, hogy csak ki bejár az életemben és felkavar mindent mint egy hurrikán, én meg szedhetem össze a romokat.

Gyűlölöm az életem. Nem látok el holnapig. Fogalmam sincs mi a következő csapás. Igen arra már csak nem is gondolok hogy jó is jöhetne, mert esélytelen. Ha jön is már meg se élem mert készítem magam a következő rosszra.

[nehazuddhogyszeretsz2]

Jöjjön hát a lejtő...

Ma volt fent a lakás tulaj beszélni, hogy összevesztek az asszonyával, aki kirakta őt..

A nő már alapból azt hajszolta, hogy fizessen ki engem és menjek isten hírével..

A tulaj azt mondta, hogy Ő még nem akarja felbontani a szerződést, viszont a ruháit felhozná, esetlegesem 1-2 hétig "lakótársként" lenne fent..

De ugye nekem 13.-án műtétem lesz, 12.-én fekszem be, 10.-én utazom haza.

Nem tudok Békés megyéből lakásügyeket intézni..

Most szét néztem, 1 szobás lelakott lakások 100K/hó + a rezsi.

Kurva szar időszak lesz ez nekem:)

[tiatira]

JÉZUS JELENÉSEK 2

Megjegyzések: Az efezusi gyülekezet az elme és a gondolatok erejét képviseli.Az igazi intelligenciát Jézus által a Szent Bibliában tanított isteni bölcsesség vezérli. Így nem manipulálnak minket gonosszá."A tétlen elme (vagy aki a gonosszal van elfoglalva) az ördög műhelye."Első hozzáállásunk az kell legyen, hogy gondolkodjunk, de úgy gondolkodjunk, ahogy Isten és Jézus gondolja!Jézus azt akarja, hogy az intelligenciánkat önmagunk kijavítására használjuk! Ez az első jótékonyság: szeretni önmagad és másokat, ahogy Jézus szeret minket.A szmirnai gyülekezet a látás és hallás erejét képviseli. Az isteni bölcsességre figyelmeztetnek és tanítanak.Tanításai a Biblia és más isteni könyvek vagy prédikációk olvasásából származnak.Ügyelnünk kell őrangyalaink megérzéseire is!Segítenek a rossz információk kiküszöbölésében is.A pergamoni egyház a beszédkészségünket képviseli.Tehát magunkat és másokat szolgálunk, ha jó dolgokat mondunk Jézus tanításai szerint.A kétélű kard a nyelvünk. Szavai visszatükröződnek szellemi és anyagi téren.Működésének a megfelelő időpontokban kell történnie.A tiatirai egyház a szívünket képviseli.Az igaz szerelem érzése tükröződik benne.Minél jobban szeretünk, ahogy Jézus szeret, szívünk aktívabbá és erősebbé válik.

[myvrnk]

" A jelen korban, a Kali yugában kizárólag annak van esélye a sikeres helyzetkezelésre, aki képes megérteni és meghaladni a jelenlegi állapotot és nem pedig megváltoztatni akarja azt minden erejével.

A Kali yuga le fog futni, ehhez kétség nem férhet. Ennek a mikéntje részleteiben változhat, de a lényege nem. A ciklust vezérlő erők messze a humanoid tudatszint felett állnak és a lényegüket tekintve közvetlenül soha nem nyilvánulnak meg, de az embernek, mint tudati létezőnek megadatott az a lehetőség, hogy ezeket az erőket felismerje, uralja és éppen az uralma által meg is haladja. A kérdés „csupán” az, hogy ezzel a lehetőséggel ki az, aki képes élni és ki az, aki nem? Az utak is ennek megfelelően fognak szétválni.

A Kali yugát és annak a gyötrelmeit nem lehet megváltoztatni. Éppen azért nem, hogy minden korábbinál erősebben kényszerítsen minden benne vergődőt a kiútkeresésre. A létforgatagban lévőkre egyetlen korábbi ciklusban sem hatott ekkora nyomás, hogy valamelyik irányba elmozduljanak. Ez nagyon megnehezítheti, de rendkívüli módon meg is könnyítheti a helyzetüket. Ez csupán felismerés kérdése. Ma sincs senki kizárólagos módon belekényszerítve abba, hogy a tudati hanyatlást kövesse, de ennek a lehetősége viszont minden korábbihoz képes sokkal nagyobb. És az is egyértelmű, hogy mivel ez spontán módon bekövetkezik ebben a helyzetben, ezért szinte a kivétel nélküli többség ennek az irányában fog elmozdulni, mert a metafizikai tudás hiányában sok minden mást nem is nagyon tehet. Viszont ezt a tudást még egy ilyen elsötétült korban is megszerezhette volna vagy megszerezhetné, ha erre mindennél jobban törekedne, de ez egyáltalán nem szükségszerű és nem is jelenik meg kötelező jelleggel senki számára. Isten korlátlan szeretete a teremtmény iránt éppen ebben nyilvánul meg, hogy csak indirekt módon motiválja, de direkt módon nem korlátozza a döntési szabadságát.

El lehet tehát dönteni, hogy azt a szemétkupacot óhajtja valaki formálgatni kúposról szögletesre, ami éppen van, de az attól még a lényegét tekintve ugyanaz a hulladék kupac marad, vagy fölé emelkedik ennek az infantilis hóbortnak, belátja ennek a teljes értelmetlenségét és hiábavalóságát és elindul végre „Hazafelé”? Hazafelé csak egy irány vezet, aminek lehet többféle bejárási útja, de az irány nem lehet több, még kettő sem.

Isten azért adott a Sátánnak jelentős megnyilvánulási dominanciát a Kali yugában, hogy ezzel is inspirálja a teremtményt a döntésre és a kiemelkedésre, de nem zárta el előle a zuhanásnak a lehetőségét sem.

Mivel a transzcendencia és a metafizika éppen az a szint, ami a fizikait és a megnyilvánultat is messze meghaladja, ezért ennek a léte és valósága egy olyan alacsony szinten, amit a matéria, az emóció és az elme képvisel egyáltalán nem bizonyítható. Aki tehát nem rendelkezik hiteles, helyesen értelmezett és rendíthetetlen hittel, az esélytelen a sikeres szellemi megvalósításra. Ennek a hitnek semmi köze nincs semmilyen reménykedéshez, semmilyen szentimentális buzgalomhoz, és semmilyen képzelgéshez sem. Ennek kizárólag az egyetlen és legfőbb Tudáshoz és Valósághoz van köze.

Aki megtalálja az egyetlen valódi kiutat, az soha többé nem fog keresni már semmi mást. Aki viszont ezt elvéti, az hiába törekszik rendületlenül, mert akkor sem fog célba érni. Ez az út csak „belsőleg” található meg és járható be. Semmilyen külső megnyilvánuláshoz nincs semmi köze, mert éppen azoknak a megnyilvánulatlan eredetére irányul. Ez az egyetlen valóban tiszta ősi tudás. EZ a MAG valódi Tudása. A megnyilvánulatlannak a Tudása. Ez a „mindentudás”. Aki ezt birtokolja, az mindent birtokol, akinek a tudástárából viszont ez hiányzik, az, ha a világ összes könyvtárának összes művét betanulta, az összes „mestert és gurut” felkereste és attól minden álbeavatást megvett, az összes lehetséges spiritiszta tanfolyamot és meditációt elvégezte, az akkor sem rendelkezik semmivel."

[narkoss420]

7 éve

Hét esztendeje,hogy depresszióban szenvedek,nők miatt alakult ki.

Megcsalások,hazugságok,kihasználások sokasága.. Iskola után már nem kellettem egynek sem,többet voltam itthon,többet dolgoztam,többet voltam szüleimmel.

Ahogy elkezdtem dolgozni,egyből rám szakadt minden,itthon mindennaposak a veszekedések,basztatások.

Nyomott az itthoni munka,munkahelyi stressz is gyötört,ottani nők sem kíméltek,csalódnom kellett azok is rib@ncok voltak..

Teltek-múltak az évek ezekhez hozzászoktam,de nekem kellett tanulnom,okosabb akartam lenni,mindenre felkészülni(tudom nem lehet) és megláttam nagyon sok oldalát a világnak,pontosabban a legsötétebb bugyrait ennek a fertő világnak..

Az emberek átbasszák egymást,tönkreteszik a világot,nem vagyunk elegen kik óvni próbálják eme különleges bolygót és elszomorít,hogy minden csak pusztul és csak szaporodnak az undorító emberek.

Végül tudás vezett ide.. nem így akartam fejlődni,nem a rosszat akartam meglátni mindenben,csak nem akartam olyan lenni mint a többség.Buták,együgyűek,másokat lenézők,mindenkit kihasználók,átverők,megcsalók,ál "emberek" .

Szeretném mindenben meglátni a jót és a szépet,de akárhová nézek,csak a pusztulást és a negatívumot látom,hogy mindenki csak azt akarja amit én nem...

Mivel állandóan a csalódás,nem elfogadás,"szerencsétlenség" vett körül,így nem hittem egy istenben sem,hiszem amit látok,unalmában egy,vagy több ember írt "bibliát" aminek annyi valóság alapja van,mint bárminek amit időszámításunk előttről származik. Ha isten lenne akkor a nagy önfeláldozó,segítőkész..stb akkor úgy gondolom nem kellene,hogy ennyi ember szenvedjen,mikor nem árt másoknak,vagy ez a rendje?? Xddd ugyan..

Ha nem hiszel valami csodában,csak a valóságot látod akkor nagyon szomorú leszel,mert átérzed,hogy egyre kevesebb az élővilág,egyre több a pusztítás,egyre rosszabb minden.

Várhatod,hogy az emberek észbe kapjonak,de mikor?? Aki megcsalja a párját az is,csak utána bánja meg(már ha megbánja),amit művelt,pedig szerette állítólag,mindennél jobban.

Akkor a saját bolygólyukkal,amin élnek,"szeretnének" életet teremteni utódjaiknak,mikor fognak észbe kapni hogy nagy baj van? Persze,mikor már késő,a bolygó nem tud megbocsájtani,mert tönkre teszed.

Reménykedem,hogy a jövő hozza a megváltást,legyenek felelős emberek és tudjonak élni a többi élőlénnyel,anélkül hogy kivadásznák,elpusztítanák őket.

Az emberek persze rögtön magukra gondolnak mert az ő bolygólyuk,ők a leginteligensebbek,ők a legfontosabbak,de nem tudják növények,állatok,gombák és a többi élőlény nélkül nincs élet a bolygón. (Találják ki hogy lehet,ha akarják,de az úgy már nem a Föld nevű bolygó lesz,hanem egy tönkretett bolygó.

Sok sikert kívánok,mert szerencse nem létezik.

Nézz magadba,mielőtt másra szólsz.

[drakvuf]

Nagy Ő III/17: Finálé

Nati és Betti jutott a döntőbe az előző részben és most mind a kettő elviheti egy-egy randira a Nagy Őt. A fiatal lány kezdi a mókát.

Elmondása szerint egy álomrandira hozta a férfit. Egy kúrókabinba.

Nem vesztegetik az időt és már repkednek is a csókok.

Nati azt mondja a férfinek, hogy kell neki és a kis szívének is. A lány idehívta a szüleit is, hogy elbeszélgessenek vele, amiért kislányokkal randizgat. Süt pár palacsintát is a jeles alkalomra.

Megérkezik Valika és Dimitri. Zoli zavarba jön attól, hogy a lány szülei egyidősek vele.

Nati gyerekkoráról kérdezi a szüleit a Nagy Ő, amit nem tudnak hova tenni, mert még mindig gyerek. Zoli mentegetőzik és azt hajtogatja, hogy érettebb a lány a koránál. Klasszikus pedo szöveg. Hozza Nati a palacsintákat, amik a nagyi receptje alapján készültek. Aggódik ízleni fog-e Jákobnak. Az csak egy kurva palacsinta, gyermekem. Nem lehet elbaszni.

Elmennek a szülők. Végül egy megfelelő összegért nem bántották a férfit. Tovább romantikázhatnak.

Nagyon jól halad a randi, de a Nagy Ő még mindig bizonytalan, hogy ez hosszútávon működhet-e. Nati azt mondja, hogy amikor meglátta a férfit fürdőköpenyben csorgott a nyála.

Még többet smárolnak. Nem bírom gyerekek. Bepattannak a medencébe. Nati megkérdezi, hogy tetszik-e a férfinek. Igen. Ő is neki.

Jákob elárulja nekünk, hogy ha az eszére hallgat, akkor nagy a korkülönbség. Viszont ha a szívére hallgat, akkor egy mocskos pedofil.

Hál Isten vége a randinak és már a patkánnyal kocsikázunk vidékre.

Betti nagyon minimálra vette a randit. Csak a családjához viszi le a férfit. A lány szülei nagyon megörülnek a férfinek, mert elég csórók. A nő három hete nem látta a gyerekét és nem is akarja, hogy megszokja, hogy itthon van, szóval leszarja.

Betti anyja megjegyzi Zolinak, hogy nincs unokájuk. Ez mi akkor?

És csinálhatna nekik egyet. EZ MI AKKOR?

Szóval Betti családja szerint a nők nem emberek. A nem létező unoka megmutatja a nem létező szobáját Zolinak. Betti szerint a lánya nagyon szégyenlős és az, hogy barátkozni akar a Nagy Ővel jót jelent. Elmeséli a férfinek, hogy annyira csórók, hogy együtt alszik a gyerekkel.

Erre Jákob megosztja velünk, hogy ő is együtt alszik a 16 éves lányával. Mi a fasz. Azt mondja ameddig nincs pasija vele kell aludnia. MI A FASZ. Betti kizavarja a gyereket, hogy smárolhassanak az ágyán a férfivel.

Zoli szeretne már hazamenni, de a család nem akarja elengedni a pénzes zsákot. Azt mondják, még Betti énekelni fog nekik. A nő még rosszabb, mint amikor a Titanicot énekelte.

Ez ilyen belsős poén lehet, de senki nem nevet. Nagyon jó hangod van - hazudja Zoli. Végül egy kisebb összegért elengedik a túszul ejtett férfit.

A kastélyban Zsófi megdicséri, milyen szarul sikerült kiválasztania a döntős lányokat. Szerinte ezen a ponton már ne is gondolkodjon melyik a jobb. Dobjon fel egy érmét.

A lányokkal is beszélget egy kicsit a műsorvezető.

Nati érezte, hogy a döntőig jut. Tele van érzelmekkel és izgul.

A legszebb közös pillanatuk a római randi volt. Elsírja magát.

Betti úgy érzi végre sikerült kifognia a gazdag faszit, akire mindig is vágyott.

Valami körmös rendezvényen pillantotta meg először Jákobot és már 8 éve rá van gerjedve. A legszebb közös pillanatuk a tegnapi volt, amikor énekelt neki.

Eljött a döntés pillanata. Zoli nosztalgiázik arról, milyen volt amikor ideérkeztek. Milyen volt, amikor jobban megismerték egymást. Nati bár okos és intelligens, de nem bölcs, mert még fiatal, ezért Bettit választja. Nati sírva vonul el a kamerák elől.

Betti viszont nagyon boldog, mert végre a szőke herceg kihúzza a szegénységből. Boldogan élnek, amíg vége nincs a műsornak.

Sajnos nem volt meglepetés a vége, mert pár hete az instán valaki elspoilerezte nekem, hogy rohadna meg. Mindenesetre erős évad volt, csupa jó karakterrel. Nagyon remélem, hogy a műsor készítői jövőre Virágot indítják Nagy Őként. Kurva erős évad lehetne.

Köszönöm a figyelmet, ennyi volt az idei Nagy Ő. Külön köszönöm @tidaviminek, hogy javítgatta a helyesírási hibákat meg a fos fogalmazásomat.

[csacskamacskamocska]

Muszáj megint

a negatív dolgokat lepakolnom ide, mert káros, mérgez, blokkol, bedugít és elmagányosít. Nem akarok mesét köré, úgyhogy szárazon. Barátnő 1. Jön szívesen, visz szívesen, amúgy kibaszottul ráér, tényleg semmi dolga. Ezért a szivességért cserébe tolerálok mindent. Minden nap hajnalban kel, kivéve azt a napot amikorra megbeszéltük az ingatlanossal a találkozót. Akkor kicentizi. Mondom neki, hogy induljunk mert ki tudja mi lehet útközben. Á, bőven van időnk. Végül 10 percünk volt a 20 perces útra. Passzív-agresszív viselkedés lvl rettentősok. Az ajtó olyan spéci módon működött, hogy volt egy telefonos app amivel nyitni zárni lehetett. Nekem nem volt netem, a két kisöregnek meg még telefonja sem. Bosszankodtunk, hogy ez mekkora faszság, ha legalább egy számzár lenne... Tényleg minden más kifogástalan volt a szálláson csak ez volt ilyen szar, hogy csak vele tudtunk jönni-menni. Mikor jöttünk el, mondtam, hogy meg is írtam az értékelésnél, hogy ez nagyon modern megoldás, de azért nem tökéletes. Erre kiderül, hogy küldött a faszi számkódot is a barátnőmnek, csak ő nem mondta el nekünk. Passzív-agresszív lvl elmondhatatlanul sok. Lett volna nyelvóránk, de csak ő tud bejelentkezni rá külföldről. Megbeszéltük, hogy közösen "ülünk be" az órára. Egyszercsak jön, hogy levélben lemondta az órát, mert ő lázasnak érzi magát. Passzív-agresszív lvl doktori. Küldöm neki a részletes elszámolást. A benzint, autópályadíjat én fizettem, úgy, hogy teletankkal engedtem el, és az ő szállásának azt a részét ami nem a nyaralás rész, azt kifizetem, a két nap városnézés szállásást meg a vendége szállását azt lécci utalja át. OK. így jó. Nem utalja, most újra kérnem kell. Passzív-agresszív lvl ezt már Buddha gyomra sem venné be.

Mi az isten ez? Arról nem is beszélve, hogy próbál lejáratni a barátaim előtt. Van egy pasija, aki eltartja, beutazzák a fél világot, rendszeresen szexelnek, miért dühös rám, akinek mindez nincs? (költői kérdés, a nyomoromra nincs empátiája, csak a szabadságomat látja)

Barátnő 2. Mikor lesz neki pasija, ő így nem tud élni, neki szeretni kell és szeretve lenni. Ezt a beszélgetést átlagban két-három hetente megejtjük. De ha csak ez lenne, ezt még tudnám kezelni. De nem csak ez van, hanem a teljes, de totális túlgondolása és kiszínezése és átírása a valóságnak. Ha egy férfi megnézi, abból hétről hétre egyre színesebb és vadabb történet lesz én meg csak pislogok. Amiket mond, azok a dolgok nem történtek meg! Az álmodozással nincs bajom, én is jó vagyok benne. Elmerengek, bárcsak ez lenne meg az lenne. Aztán lejövök a fölédre, nincs ez meg az, baszod. A valóságban nincs. Meg tudom különböztetni. Ő meg úgy tűnik nem. Mit csináljak ezzel? Nagyon zavaró. Vannak barátaim, akik üdítően hatnak rám. Akik beszaladnak és megölelgetnek és szaladnak tovább. Akik megkérdezik, hogy mi van velem. Akik nyiltan kommunikálnak bármiről. Nyilván, az emberben van önzés és akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen másoknak, hogy érdekeljen másokat, hogy elismerjék, hogy lubickoljon kicsit a figyelemben. Ez nem baj, nem kell elhazudni, hogy ez fontos. De hogy is mondta az egyik kedves barátnőm... hogy ő annyira toleráns, annyira igyekszik belátónak lenni és elfogadónak, hogy ezzel feladja a határait. És ebben fejlődnie kell. Én rettenetesen taszítónak tartom azokat az embereket, akik folyton rendreutasítanak másokat, felhívják a figyelmet mások hibáira, tévedéseire, szabályoznak, rendőrködnek, és valami ki tudja milyen magaslatról lenéznek másokat, mintha ők sosem hibáznának, sosem tévednének és valami zsinórmértéket képviselnének. Pedig lófaszt. Viszont, hogy ne váljak ilyenné, talán túlzásba esem. Még azt is kellemetlennek érzem, hogy leírok egy ilyen posztot. De kinek mondjam el? Egy barátomnak meséljek arról, hogy egy másik barátom milyen dolgokat művelt? Beszéljük ki a barátaimmal a barátaimat? Milyen dolog az már? De közben nem boldogulok az emésztéssel. Össze vagyok zavarodva.

Lehet, hogy azok a barátságaim működnek jól, amiket nem "kell" kibeszélnem másokkal? Mert van néhány ember, akiről csak elismerően tudok nyilatkozni. Elismerően nyilatkozni jóérzés. :)

[szottesfolditanyak]

"Urak" és "hatalmak"

Ez a tegnapihoz csatlakozik, vagyis hogy a vallásnak és a tudománynak mennyiben közös a szerepe, eredete, funkciója, megjelenése, satöbbije a lakosság életében, mindennapjaiban, lelkében vagy néhány további bármijében.

Nekem legalábbis eléggé furcsán jelent ez meg. Mégpedig úgy, hogy az egyik nyári délelőtt Jung valamelyik írását olvastam; aztán utána mentem és tettem a napközbeni dolgom; aztán este még kézbe vettem az egyik ugyancsak itt heverő fizikai témájú könyvet. Onnantól kezdődött a csodálkozó nevetés, mert ezek annyira ugyanarról szóltak, hogy gyakorlatilag a fizikakönyv demonstrálta azt, amit Jung hatvan évvel előtte megfogalmazott. (Hiába, ha a ember Jungot olvas, a szinkronjelenségek beköszönhetnek. :D De miért is pont Jungnál? Ez legalább annyira érdekes lenne.)

Ideteszem mindkettőt, a felbukkanás sorrendjében. Kicsit hosszú lesz, sebaj.

"„Isten" valójában a legerősebb effektív lelki pozíció, még akkor is, ha a páli megfogalmazás értelmében (Fil; 3,19) a „has"-at értjük alatta. [az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.]

Az egyéni pszichében ténylegesen legerősebb és ezért mérvadó tényező kényszeríti ki ugyanis azt a hitet vagy azt a félelmet, alázatot és engedelmességet, amit egy isten követelhetne meg az embertől. Ebben az értelemben "isten" az, ami uralkodik az emberen és ami kikerülhetetlen, és ez abszolút, ha az emberi szabadság etikai döntésének nem sikerül e természeti tény ellenében egy hasonlóan legyőzhetetlen pozíciót felállítani. Amennyiben ez a pozíció feltétel nélkül hatásosnak mutatkozik, akkor bizonyára megérdemli, hogy isteni rangot kapjon, mégpedig egy szellemi isten nevét, mert ez a lelki pozíció az etikai döntés szabadságából, tehát az érzületből származott. Az emberi szabadságra van bízva, hogy az „isten" „szellem" lesz-e, avagy a morfinista szenvedélyéhez hasonló természeti tény, s ez egyben azt is eldönti, hogy vajon az „isten" áldásos vagy pusztító hatalmat jelent-e. 

Amennyire kétségbevonhatatlanok és világosan érthetőek az efféle lelki történések vagy döntések, épp annyira csábítanak arra a nem pszichologikus tévkövetkeztetésre, mintha az embernek bizonyos mértékig a tetszésére lenne bízva, hogy teremt-e egy „isten"-t magának vagy sem. Erről azonban nincsen szó, mert mindenkinek van egy olyan lelki diszpozíciója, mely nagymértékben korlátozza szabadságát, sőt szinte teljesen illuzórikussá teszi azt. Az „akarat szabadsága" nemcsak filozófiailag beláthatatlan probléma, hanem gyakorlatilag is, amennyiben nagyon ritkán akad olyan ember, aki ne állna messzemenőkig, vagy akár túlnyomórészt hajlamok, szokások, ösztönzések, előítéletek, gyűlöletek és mindenféle komplexusok uralma alatt. Mindezek a természeti tények pontosan ugyanúgy működnek, mint egy egész, istenekkel teli Olümposz, ahol ezen istenek mindegyike azt akarja, hogy az ő kegyeit keressék, s őt szolgálják, rettegjék és imádják, nemcsak ennek az istentársaságnak az egyéni birtokosa, hanem még annak személyes környezete is. A szabadság hiánya és a megszállottság szinonimák. Ezért mindig van valami a lélekben, ami birtokba veszi az embert, és korlátozza vagy elnyomja erkölcsi szabadságát. Egyfelől ennek az igaz, de nagyon kényelmetlen tényállásnak az eltitkolása érdekében, másfelől pedig, hogy kedvet csináljunk magunknak a szabadsághoz, szoktunk rá az olyasfajta, voltaképpen apotropaikus nyelvhasználatra, hogy: „Nekem van ilyen vagy olyan hajlamom, szokásom vagy haragom", ahelyett, hogy az igazsághoz híven megállapítanánk: „A hajlam vagy a szokás vagy a harag birtokol engemet." Az utóbbi kifejezésmód természetesen még a szabadság illúziójától is megfosztana bennünket. Az ember mégis eltűnődik, vajon magasabb értelemben nem ez volna-e jobb, mintha még a nyelvünket is elködösítjük. Igazából és valójában nem örvendünk gazdátlan szabadságnak, hanem állandóan fenyegetnek bennünket bizonyos lelki tényezők, amelyek mint „természeti tények" birtokukba vehetnek bennünket. Bizonyos metafizikai projekciók messzemenő visszavonása csaknem tehetetlenül kiszolgáltat bennünket ennek a történésnek, amennyiben rögvest azonosulunk bármilyen impulzussal, ahelyett, hogy arra valami „más"-nak a nevét ragasztanánk, és ezáltal legalább karnyújtásnyi távolságra tudnánk tartani magunktól, s nem volna képes az én fellegvárát azonnal hatalmába keríteni. Az „urak" és „hatalmak" mindig jelen vannak, nem tudjuk és nem is kell őket létrehoznunk. Rajtunk csupán annyi múlik, hogy kiválasszuk az „urat", akit szolgálni akarunk, hogy szolgálata megvédjen bennünket „mások" uralma ellen, akiket nem választottunk. „Isten"-t nem teremtjük, hanem választjuk.

„Isten"-t a választásunk jelöli ki és definiálja. Választásunk azonban emberi mű, és ezért az ebben foglalt meghatározás is véges és tökéletlen."

C G Jung  -  Pszichológia és vallás, 1939;   Scolar 11  142-143

Lee Smolin írja a következőket a Mi a gubanc a fizikával? 2006-os könyvében:

"Itt érdemes megjegyezni, hogy manapság a „szociológia" kifejezés többször kerül elő a húrelméletesek beszélgetésében, mint bármilyen más természettudományban. Leginkább a közösségről alkotott vélemény kifejezésére használják. Amikor fiatal húrelméletesekkel a dolgok jelenlegi állásáról beszélgetünk, gyakran hangzik el tőlük olyasmi, hogy „Az elméletben hiszek, de a szociológiáját gyűlölöm." Ha a húrelméleti konferenciákon tapasztalható szűklátókörűségre vagy az évről évre megjelenő felkapott divatirányzatok gyors váltakozására terelődik a szó, gyakran egyetértően bólogatnak, hozzáfűzve, hogy „Én sem szeretem, de hát ez a dolog szociológiája." Nem egy barátom látott el azzal a tanáccsal, hogy „A közösség eldöntötte, hogy a húrelmélet helyes, és ez ellen semmit sem tehetsz. A szociológiával nem veheted fel a harcot." 

Az igazi szociológusoktól megtudhatjuk, hogy egy közösség működésének megértéséhez a hatalomra kell koncentrálnunk. Kinek ki fölött van hatalma, és milyen módon gyakorolja azt? A tudomány szociológiája nem valami rejtélyes erő; az idősebb, megállapodott természettudósok befolyásolni tudják a fiatalabb kutatók pályáját. Mi, tudósok nem szeretünk erről beszélni, mert szembesít minket azzal a lehetőséggel, hogy a tudomány talán nem teljesen objektív és racionális alapok mentén szerveződik. 

Mégis, miután sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, meggyőződésemmé vált, hogy muszáj megvitatnunk az elméleti fizika szociológiáját, mert azok a jelenségek, amelyeket együttesen „szociológiának" nevezünk, erősen negatív irányba befolyásolják a tudomány fejlődését. Hiába igaz, hogy a húrelmélettel foglalkozók többsége feddhetetlen ember, akiket munkájuk során a lehető legjobb szándék vezérel, a terület szociológiája a tágabb tudományos közösséget meghatározó eszményekhez képest rendellenes jeleket mutat. Ezek kóros elváltozásokat eredményeztek az elméleti fizika metodológiájában, ami a fejlődés kerékkötőjévé vált. A kérdés nem az, hogy érdemes-e húrelmélettel foglalkozni, érdemes-e azt támogatni, hanem hogy a kísérleti bizonyítékok hiánya ellenére hogyan sajátíthatja ki a húrelmélet a fundamentális fizika számára elérhető erőforrásokat, ezáltal megfojtva az ugyanolyan ígéretes többi megközelítést. Ráadásul úgy tűnik, hogy a húrelméleten belüli fejlődést is lassítja ez a fajta szociológia, amely leszűkíti a vizsgálandó kérdések körét, és kizárja azokat a vad képzelőerővel rendelkező, önálló gondolkodású tudósokat, akik nélkül elképzelhetetlen a továbblépés.

Igaz persze, hogy mindig is létezett domináns terület az elméleti fizikai kutatáson belül. Valaha ez a magfizika volt, később az elemi részecskék fizikája. A húrelmélet csupán a legutóbbi példa. Lehetséges, hogy a fizikai közösség eleve úgy szerveződik, hogy mindig is létezni fog egy domináns terület. De ha ez így is van, érdemes megvizsgálni az okokat. A kívülállónak a húrelméleti közösséggel kapcsolatban legelőször hatalmas önbizalmuk tűnik fel. Az 1984-es első szuperhúr-forradalom szemtanújaként emlékszem arra a győzelmi hangulatra, amellyel az új elméletet fogadták. „A következő egy-másfél év alatt kész leszünk az egésszel — súgta a fülembe Dan Friedman, a terület egyik fiatal csillaga. — Jobban teszed, ha minél előbb beszállsz te is, amíg van egyáltalán tennivaló az elméleti fizikában." És ez csak egyike volt a sok-sok kijelentésnek, melyek szerint hamarosan minden kérdés megoldódik.

Végül persze mégsem így alakultak a dolgok. Ennek ellenére a húrelméleti kutatók az összes ezt követő váltakozó sikerek és kudarcok során továbbra is tökéletesen meg voltak győződve a húrelmélet helyességéről és egyben saját felsőbbrendűségükről azokhoz képest, akik nem tudtak vagy nem akartak ezzel a területtel foglalkozni. Sokuk számára — és ez különösen igaz azokra a fiatalokra, akik már nem emlékezhetnek rá, milyen volt a fizika régen — teljességgel érthetetlen, hogy alkalomadtán miért utasítaná vissza egy tehetséges fizikus a lehetőséget, hogy húrelméleti kutatóvá váljon.

Ez hozzáállás természetesen rettenetesen zavarja a többi területet vizsgáló fizikust. Íme, néhány gondolat a SLAC egyik részecskefizikusa, JoAnne Hewett blogjáról.

Némelyik húrelmélész arroganciáját még fizikus mércével is elképesztőnek tartom. Néhányan teljesen meg vannak győződve róla, hogy mindenki, aki nem a húrelmélettel foglalkozik, az alsóbbrendű kutató. Ez kiolvasható az egymásnak írt ajánlásaikból, és olyanokkal is találkoztam, akik képesek voltak ezt az arcomba mondani. A húrelmélet [szemükben] annyira fontos, hogy minden más elmélet rovására is érdemes ezzel foglalkozni. Ez a nézőpont két dologban ölt testet: egyrészt a húrelmélettel foglalkozók aránytalanul nagy számban kapnak tanszéki állást, amely nem feltétlenül és minden esetben áll összhangban a képességeikkel, másrészt a fiatal húrelméletesek gyakran nem túl tájékozottak a részecskefizikában. Akad, aki még a fundamentális részecskék neveit sem tudja felsorolni. Területünk hosszú távú jövője szempontjából mindkét trend aggasztó.

Az az arrogancia, amire dr. Hewett utal, a kezdetektől fogva jellemző a húrelméleti közösségre. Subrahmanyan Chandrasekhar, talán a huszadik század legnagyobb asztrofizikusa, gyakran előadta egy princetoni látogatásának a történetét az 1980-as évek közepén, ahol friss Nobel-díja alkalmából ünnepélyes fogadtatásban részesült. Vacsoránál úgy alakult, hogy egy komoly fiatalember lett az idős tudós asztalszomszédja. A fizikusok szokásának megfelelően megkérdezte a fiatal kutatót: „Mivel foglalkozik mostanában?" Azonnal jött a válasz: „Húrelmélettel foglalkozom, a huszadik századi fizika legfontosabb eredményével." A fiatalember ezután azt javasolta Chandrasekharnak, hogy hagyja abba jelenlegi témáját, és térjen át a húrelméletre, különben ugyanúgy meghaladottá válik, mint akik 1920-as években nem kezdtek rögtön kvantummechanikával foglalkozni. 

„Fiatalember — válaszolta Chandrasekhar — ismertem Werner Heisenberget. És biztosíthatom róla, hogy sohasem követte volna el azt az otrombaságot, hogy valakinek azt javasolja, hagyja abba az aktuális kutatását, és foglalkozzon inkább a kvantumelmélettel. És bizonyos, hogy sohasem lett volna olyan tiszteletlen, hogy azt mondja valakinek, aki ötven éve szerezte a doktori fokozatát, hogy hamarosan elavulttá válik. 

Aki hosszabb időt tölt húrelméletesek körében, az rendszeresen találkozhat ezzel a páratlan önteltséggel. Mindegy, milyen problémáról van szó, az a lehetőség sohasem merül fel (hacsak nem kívülálló veti fel), hogy az elmélet esetleg egyszerűen téves. Ha a beszélgetés odáig fajul, hogy valaki szerint a húrelméletből csak egy tájkép következik, és ezért semmilyen jóslatra nem képes, néhány húrelméletes már arról lelkendezik, hogy meg kell változtatnunk a tudomány definícióját.   

Sok fizikus szívesebben hiszi, miszerint a húrelmélet túl bonyolult ahhoz, hogy földi halandók megérthessék, ahelyett, hogy számításba venné azt a lehetőséget, hogy egyszerűen rossz. 

Igazán jól illusztrálja ezt egy fizikával foglalkozó blogon nemrégiben megjelent bejegyzés: „Egy kutyától nem várható el, hogy megértse a kvantummechanikát, mi pedig lehet, hogy elértük az emberi képességeink határát, ami a húrelmélet megértését illeti. Lehet, hogy valahol a Világegyetemben léteznek olyan fejlettebb civilizációk, amelyek szemében annyira tűnünk okosnak, mint a mi szemünkben a kutyák, és lehet, hogy ők elég mélyen megismerték a húrelméletet ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni egy jobb elméletre."

Bizony, a húrelmélettel foglalkozóknak nem okoz problémát, hogy higgyenek a húrelmélet helyességében, miközben beismerik, hogy nem is ismerik tulajdonképpeni mibenlétét. Amikor először találkoztam ezzel az állásponttal, először azt hittem, viccelnek, de amikor negyedszer futottam bele, rájöttem, hogy komolyan gondolják. Még Nathan Seiberg is, aki az Institute for Advanced Study nagy tiszteletnek ��rvendő kutatója, úgy nyilatkozott egy interjúban („mosolyogva"), „ha van valami [a húrelméleten túl], azt húrelméletnek fogjuk hívni."

És még folytatódik. (~270)

--------------------

Vegyünk egy ilyen filmhíradót a 60-es évekből, (amikor már valamivel szelídebb propaganda folyt belőlük). Mi már innen tisztán látjuk, hogy ezek hazudtak - de nem abban, hogy az a traktor ne szántotta volna fel fél nap alatt a kukoricatáblát - minden bizonnyal felszántotta. Hanem hogy az egész híradó teljes anyagát úgy válogatták össze, hogy az valami meghatározott koncepciót közvetítsen.

Nem ez van ezzel a tudományosdi, vallásosdi dologgal is? Mit takar el az a traktor, ami mi látunk most? Tényleg nincs semmi más ezek mögött?

Ha félretennénk mind a vallásos elhinnivalókat, mind a tudományos alapigazságokat a protonokkal, fotonokkal és mezőkkel, akkor ezeken kívül vajon milyen más megismerési útjait fedezhetnénk fel még ennek a végtelen világnak?

[szorostul-borostul-inkabb-csak]

Sziasztok,

Nem tudom vannak e itt magyarok, főleg magyar lányok, akik nem szeretnek borotválkozni, szőrteleníteni?

Ez a blog leginkább arra jön létre, hogy kifejezhessem a női testszőrzet iránti korlátlan imádatom.

Időközben esetleg találni egy szőrös leányt :) hátha létezik.

Nem akarok elrémiszteni senkit, de azt hiszem elárulhatom, hogy sajnos nem sajnos én a szőrös nőket szeretem. Szeretem, ha szőrös mindene, ha szőr van a mellein, a mellkasán, a hátán, a fenekén, a lábán/lábfején, punciján, hasán, kezein, mindenhol. A szakállal még barátkozom… de ugye, ha egy lány olyan szőrös, hogy mindehol szőr borítja el a testét, akkor elkerülhetetlen, hogy akár szakálla is nőjön. De ha tényleg mindehol szőrös akkor felőlem akar szakálla is lehet :)

Az az álmom lassan 10 éve, hogy egy nagyon nagyon szőrös nő lesz a feleségem, aki majd soha nem fog kelleni borotválkoznia, szőrtelenítenie. Épp ellenkezőleg, adott esetben még akár be is vehet egy pár gyógyszert amivel még inkább kiszőrösödne, hogy mindehol jó sok szőre legyen, rendes bunda.

Egy ilyen nőről álmodom éjszakánként. Kinek lábat szőr harisnya borítja, punciját fenekét sűrű szőr bugyi védi, mellein göndör szőrszállak csüngenek amik a hónaljszőrtől hónaljszőrig egy szőrmelltartóvá vállnak. Hasa háta szőrös kezei szinten. Hogy ne tudjak úgy végig simítani a testén, hogy drága testszőrzetéhez ne érjek. Bárhol is érjek hozzá szőrös legyen, vastagon, sűrűn, hosszan. Élvezze, ha a testszőrzetét kényeztetem. Hogy így szinte erogén zónává válik a teljes teste. Azt akarom, hogy ő legyen a világ legszőrösebb nője, 20-30 centi hosszú hónalj szőrzet, punci szőrzet, popólukszőrzet, hogy a feneke szőrzete töltse ki a repedést. Hogyha miniszoknyát vesz fel lógjon ki alul a punci és segg szőrzete, akkor is, ha bugyi van rajta.

Hogy fizikailag ne tudja és ne is akarja elrejteni azt, hogy mennyire nagyon is szőrös ő, strandon bikiniben, legyen mindenkinek az az első gondolata, hogy ÚR ISTEN, DE ROHADTUL SZŐRÖS EZ A NŐ. Hogy alig látszódjon a bőre a dús fekete szőrétől.

Egy ilyen szőrös nővel szeretném leélni az életem.

Miss szőr királylány. Hónaljszőr hercegnő.

[mitsemerdekel]

Amúgy ez az egész fate téma elszokott gondolkoztatni, mármint a keresztények azzal takaróznak, hogy Isten dönti el hogyan és mikor halsz meg - majd menny vagy pokol - valaki erősködik, hogy predesztinálva van minden.

Most akkor hogy van ez? Mert ha az életutam előre meg van írva, akkor nyilván belefér, hogy Ikaroszt (remélem jól írtam) játszom és darabokra törik a testem, mert ennek ��gy kell lennie, ha pedig nem, akkor nem szabad megtörténnie. Eszerint nem tudok rendelkezni a sorsomról, nem igazán van döntési jogom, csak úgy tűnik mintha.

A vallásban nem hiszek. Nem is részletezném, felesleges, de legyen elég annyi, hogy a vallás szerint már akkor pokolra kerültem volna, amikor a szexualitásomról semmit nem tudó énem elkezdett 18 éves kora körül kísérletezni. Így csaknem 8 évvel később a tórát majdnem szóról szóra követő családtagjaim meg is szakították velem a kapcsolatot, így jártam, de érted, eszerint az elmélet szerint nem lesz valami szép sorsom a halál után. Aztán remélem a hamvaimat elszívja valaki ott lent.

Haladó szellemű országokban legális az eutanázia, azt már nem is mondom, hogy Norvégiában lazán templomban házasodhatnak meleg párok. Az ő olvasatukban akkor jobb ember vagyok? Az ő olvasatukban én nem a pokolban fogok égni?

Akkor ha már szóba jött a mitológia, hogy sikerült Zeusz és társai után abba a shallow gondolkozásba átsiklani, hogy az ún. fajtalankodás bűn? Tanítjuk a mitológiát, amiben megannyi érdekesség van, majd több ezer évvel később letagadjuk a nyilvánvalót?

Úgy akarok élni és meghalni, ahogyan én kívánom, úgy akarok meghalni, hogy abban ne legyen szenvedés, hogy azt mondhassam ez a szám lehet 25 de 52 is, de azokban az években szabadnak éreztem magamat. Ha predesztinálva van minden akkor úgyis mindegy, így kellett lennie. Ha predesztinálva van minden, akkor szárnyam nő jócskán a zuhanás előtt. Ha Isten úgy akarja, akkor is mindegy, mindenhova kerülhetnék, csak a mennybe nem, de megéltem pár földi poklot, így csak vállat vonnék, hogy same shit, csak a helyszín más.

[yogananda]

Isten azt akarja, hogy gyermekei egészségben és boldogságban éljenek, de ők betegséget és bánatot okoznak maguknak azzal, hogy megszegik az Ő törvényeit. Isten a Harmónia, és amikor az Ő képmására teremtett ember megpróbál harmóniátlan életet élni, árt magának. Isten soha nem bünteti az embert. Az ember önmagát bünteti azzal, hogy learatja a saját maga által létrehozott helytelen cselekedeteinek a következményeit. #YOGANANDA https://www.naprendszer.com/jegyzet/tanfolyami-jegyzetek