#hogy úgy szeressünk másokat

[lajos65]

[nesteaspuszi]

A szokásos egysorosok helyett most szeretnék elmesélni egy történetet. Egy történetet a szeretetről.

Egy évvel ezelőtt elkövettem egy hibát. Olyan hibát, amit nem hoz rendbe egy sajnálom. Olyan hibát, amit talán semmivel nem lehet helyrehozni, amire nincs bocsánat. Akkoriban éjszakákat sírtam át, mert képtelen voltam megbirkózni a bűntudattal, képtelen voltam megbocsátani magamnak.

Bármit megtettem volna, hogy esélyt kapjak helyrehozni ezt a hibát, hogy meggyógyíthassak ezzel egy sebet valakinek a lelkén, akit nagyon szerettem. Ha az élet nem úgy működne, ahogy működik és lehetne egy kívánságom, akkor a mai napig azt kívánnám, hogy bárcsak vissza tudnék utazni a múltba meg nem történtté tenni a dolgokat.

Viszont egy idő után eljött az a pillanat, amikor a bűntudat elkezdte uralni az életemet. Már a napi feladataimat sem tudtam elvégezni, mert ott volt minden mozdulatomban, minden szavam mögött. Némán vívtam a saját kis harcomat, miközben az önmarcangolás már kihatott minden emberi kapcsolatomra, mindenre, amibe csak belefogtam.

Egyik este leültem a házunk elé, a kezembe temettem az arcom és azon gondolkodtam hogyan tovább. Nem voltam boldog, nem voltam az az ember, aki lenni szerettem volna... és rájöttem, hogy ez fáj a legjobban. Hogy ez nem én vagyok. Hogy nem azonosíthatom magam tovább a hibáimmal. Kétségtelenül az is a részem, de nem ÉN vagyok. És akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor milyen ember szeretnél lenni?

Tudjátok mi volt a válasz?

Az akarok lenni, aki miatt ismét elkezdesz hinni az emberekben lévő jóságban. Az, akinek megmutathatod a legsötétebb részed és én cserébe megmutathatom neked hogy tudlak még ennél is jobban szeretni. Az, aki csordultig van szeretettel és melegséggel. Ilyen ember akarok lenni.

Sokszor vágyakozunk olyan emberek és kapcsolatok után, amelyben megértésre és szeretetre találunk. De talán bele sem gondolunk abba, hogy először nekünk magunknak kell ilyenné válnunk. Először nekünk kell szeretetet és megértést adnunk másoknak, hogy ezt visszakapjuk tőlük. Ugyanúgy igaz ez a megbocsátásra.

Úgyhogy megbocsátottam magamnak. Nem volt egyszerű és nem egyik pillanatról a másikra történt. Még most is remeg a kezem, ahogy leírtam ezt a mondatot. De sikerült. Olyan volt, mintha egy súlyt vennének le a mellkasomról.

Arra vágytam, hogy megbocsássanak, ezért én is megbocsátottam. Sorra vettem mindent a fejemben, amivel valaha bántottak és egyszerűen elengedtem. Hihetetlen, de könnyebb volt, mint gondoltam. És az életem ezután gyökeresen megváltozott.

Apró dolgokkal kezdtem. Apró kedvességekkel, amik egyáltalán nem estek nehezemre, mert szívből jöttek és lassacskán beleépültek a mindennapjaimba. Itt egy példa: megismertem egy lányt, aki nagyon megrázó történeteket mesélt nekem a gyerekkoráról, többek között egy karácsony estéről. Ez a történet napokig járt a fejemben, mélyen megérintett. Annyira, hogy az ünnepek közeledtével bementem egy könyvesboltba és vettem neki egy olyan könyvet, amit néhány nappal ezelőtt látott a kezemben és amiről azt mondta már nagyon régen el akarja olvasni. A könyv sokáig ott volt az asztalomon egy papírtáskában, mert nem mertem odaadni neki. Akkor még nem álltunk annyira közel egymáshoz és féltem. Féltem mi történik, ha megint elkezdek szeretetet adni az embereknek. Féltem mi lesz, ha visszautasítanak. Hogy mit fogok akkor érezni. Aztán mély levegőt vettem és azt mondtam magamnak, hogy ha tényleg az a vágyam, hogy ilyen ember legyek, akkor a félelem nem állíthat meg. Úgyhogy becsomagoltam a könyvet és másnap bevittem neki. Felé nyújtottam a csomagot és azt mondtam, hogy szeretném, ha lenne egy szép emléked a karácsonyról. A lány meglepetten kivette a kezemből, majd azt kérdezte, hogy ez tényleg az enyém? Bólintottam és egyik lábamról a másikra állva vártam, ahogy kibontja. Majd amikor meglátta a borítót, sírva magához ölelt. Csak egy gyors tranzakció, csak egy könyv, csak egy gesztus volt az egész. Nem fogja begyógyítani azt a régi sebet, talán semmi nem gyógyíthatja be, de abban az ölelésben benne volt minden hála. És a fáradtság, amit éreztem belül, amiről talán addig nem is tudtam, hogy ott van, hirtelen elmúlt.

Nem mindig könnyű megtalálni a módját, hogy hogyan szeressünk másokat. Mindenkinek meg kell tanulni a saját nyelvét, amin keresztül odatalálsz hozzá. De az a lényeg, hogy ne adjuk fel a próbálkozást.

Ha történik velünk valami rossz, nem sajnálhatjuk magunkat örökké. Az ember ideig-óráig ellubickolhat az áldozat szerepében, fetrenghet az önsajnálatban és szidhatja a világot, de ez semmin nem fog változtatni. Bántottak? Akkor ne bánts vissza. Sőt, ez nagyon merész kijelentés lesz, de szeresd azt, aki bántott. Mert valószínűleg neki sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neked.

Azóta eltelt csaknem egy év. Én pedig időközben felnőtt nővé váltam és közelebb vagyok ahhoz az emberhez, aki egyszer lenni szeretnék, mint valaha. Még most is rengeteg hibám van, például igazán szánhatnék több időt a barátaimra, elmosogathatnék itthon többször, lehetnék türelmesebb és igazából még napokig sorolhatnám, de nem az a lényeg mennyi hibád van, hanem hogy ezeket képes vagy felismerni és ezzel máris elindultál az úton, hogy változtass rajta. Már sokkal nyitottabban állok hozzá, ha valaki szembesít a hiányosságaimmal. Nem szabad úgy felfogni, hogy emiatt kevesebb vagy, ez nem egy személyed elleni támadás. Hanem egy lehetőség, hogy jobb emberré válhass.

Mióta így élem az életem, sokkal inkább szeretve érzem magam, mint valaha. A napjaim tele vannak ezekkel az apró kedvességekkel, amiért nem tudok elég hálás lenni.

Tudom, hogy az élet néha kurva nehéz. De nekünk próbálkoznunk kell. Ha nem tesszük, azzal saját magunkat akadályozzuk. A továbblépésben, a fejlődésben, abban, hogy boldogabb életet élhessünk. És ha egyszer már elindultál ezen az úton, akkor soha ne felejtsd el, miért kezdted. Én hiszek benned.

[csendespercek]

"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást."

Jn 15,9-17.

ISTEN SZERETETE

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. (Jn 15,16-17)

Miután feladtam az állásomat, lehetővé vált, hogy megnyissam az otthonomat a hegyi faluban lakó gyerekek előtt, és ingyen tanítsak nekik angolt és matematikát. Először csak egy gyerek jött, Imam. Egyszer megkérdezte: "Miért tanítasz engem ingyen?" "Meg akarom osztani veled, amit tanultam!" "Miért akarod megosztani?" "Mert szeretlek." "Miért szeretsz?" "Mert Isten előbb szeretett engem." A következő nap három barátjával jött. Aztán pár nap múlva két másik barátját is hozta, majd hat új barátját. Mikor megkérdeztem, hogy miért hoz újabb és újabb barátokat, azt mondta: "Mert ön előbb szeretett!" Jézus mondja: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket" (Jn 15,12). Isten szeretete tesz képessé arra, hogy másokat is szeressünk, és hogy megosszuk a szeretetünket lehetőségeink szerint. Örülök, hogy megosztom Isten szeretetét tanítványaimmal. Néhányan azt mondják, hogy időpazarlás a gyerekeket tanítani, mert nem kapok érte fizetést. De az én örömöm nem abból fakad, amit mások mondanak, hanem Istentől jön, aki szeret engem. Ő megadja mindazt, amire szükségem van, és még többet is, hogy megosszam másokkal.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy szeressük egymást, és hogy megosszuk a te szeretetedet egymással! Ámen.

Kivel tudom ma megosztani Isten szeretetét? Linda Chandra (Banten, Indonézia)

IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!

[csendespercek]

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,13-16.

JÓT TENNI

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)

Energikus, 70 éves barátnőm, Mary Ann eltörte a lábát, és emiatt egy időre kerekesszékhez volt kötve, majd mankót használt. Ez idő alatt egy gyülekezeti testvér facebookon kért segítséget teremdíszítéshez egy apa-lánya bálra. Mary Ann így válaszolt neki: "Ha van valami, amit meg tudok ülve csinálni, szívesen segítek." Ez a szolgáló lélek! Mary Ann tudta, hogyan tegye a világot jobb hellyé mindenki számára, akivel csak kapcsolatba kerül. Sokszor nem ismerjük fel a lehetőséget, mert engedjük, hogy a korlátaink elbizonytalanítsanak. Pedig minden nap kapunk lehetőséget, hogy szolgáljunk Istennek, hogy szeressünk másokat, és tegyünk valami jót. Akár egy telefonhívással, egy üzenettel, vagy csak egy mosollyal, de mindnyájunknak van lehetőségünk, hogy a világot jobb hellyé tegyük.

Imádság: Mennyei Atyánk, add, hogy a korlátainkon túllátva észrevegyük a lehetőségeket, amit mindannyian kapunk nap mint nap a szolgálatra. Ámen.

Mindent nem tudok megtenni, de valamit mindig tehetek Isten szolgálatában. Belinda Jo Mathias (Mississippi, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET TÚLSÁGOSAN ELBIZONYTALANÍTANAK A KORLÁTAIK!

[csendespercek]

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.

1Jn 4,7-18.

EGYSZERŰEN CSAK ÚGY

Örök szeretettel szerettelek. (Jer 31,3)

Gyöngytyúkokat nevelek, amelyek nagyon közkedveltek az Egyesült Államok déli farmjain. Csakúgy, mint a csirkék, ők is bogarakkal táplálkoznak, különösen kedvelik a kullancsokat, így az állattartó farmerek szívesen tenyésztik őket. Ha bármikor egy vendég érkezik, vagy bármi szokatlan történik, fülsüketítő zajt csapnak, amellyel kiérdemlik a "házőrző" becenevet. Ugyanakkor, sajnos, buta élőlények. Olykor véletlenül vízbe fulladnak, kerítésnek repülnek és kitörik a nyakukat. Képesek órákon keresztül fejjel lefelé lógni, ha az egyik lábuk beakad a dróthálóba. Sokszor átrepülnek a sertések számára készített kerítés felett, majd fel-alá rohangálnak a kapunál, mintha elfelejtették volna, hogyan kell visszarepülni. Az egyik nap a gyöngytyúkokat etettem, rájuk néztem és arra gondoltam: Miért szeretem ezeket a szárnyasokat? Nem is tudom, csak úgy. Aztán hirtelen felsejlett előttem, hogy talán Isten is hasonlóan érezhet irántunk: Miért szeretem ezeket az embereket? Egyszerűen csak úgy. Annyira hálás vagyok azért, hogy Isten szeret minket, a feledékenységünk, rossz döntéseink és hibáink ellenére. Nem számít, hogy mit teszünk, Isten szeret minket!

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy feltétel nélkül szeretsz minket. Segíts, hogy másokat mi is hasonlóképp szeressünk! Ámen.

Hogyan oszthatom meg másokkal Isten feltétel nélküli szeretetét? Rebecca Martino (Tennessee, Egyesült Államok)

IMÁDKOZZUNK A GAZDÁLKODÓKÉRT!

[csendespercek]

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Jn 3,16-21.

VIRÁGTORTÁK

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Gyerekkoromban érmet nyerhettem volna fantasztikus "virágtorták" készítéséért. Számtalan órát töltöttem azzal, hogy mindenféle köveket gyűjtöttem nagymamám autófeljárójáról, majd szépen elhelyeztem őket a régi tortaformában. A legjobb rész az volt, amikor a végén elsimítottam a tortám tetejét, és kidíszítettem a leggyönyörűbb virágokkal, amiket találtam. Élénken emlékszem, hogy mindig a legszebb, legszínesebb virágokat téptem le. Nagymamám soha nem szólt érte, hogy a leggyönyörűbb virágait pocsékolom el az alkotásaimhoz. Hajlandó volt a legjobbat feláldozni, hogy engem boldoggá tegyen. Erről a szeretetről Isten önzetlen szeretete jut eszembe. Isten is a legjobbat adta értem: a fiát, Jézus Krisztust. A Biblia emlékeztet, hogy Isten a lehető legtöbbet adta az üdvösségünkért. Példát adott önfeláldozásból, és megmutatta, milyen az önzetlen szeretet. Ha valaki más szükségét, jólétét vagy boldogságát a magunké elé helyezzük, akkor azt az igaz szeretetet tükrözzük, mellyel Isten mindnyájunkat szeret.

Imádság: Drága Urunk, add, hogy önzetlenül szeressünk másokat, ahogyan azt te tetted velünk! Ámen.

Isten a legtöbbet adta értem. Hogyan tehetném meg ezt én is másokért? Alisha Ritchie (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A FIATAL MŰVÉSZEKÉRT!

[csendespercek]

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

1Pt 4,8-11.

SZOLGÁLAT MINDEN ÉLETKORBAN

Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1Pt 4,10)

Miután egy sor komoly műtéten mentem keresztül, a bátyám emlékeztetett rá, hogy az öregedés "nem a gyenge testű embereknek való". Sokunknak nyilvánvalóan meg kell majd küzdenünk az öregedés problémáival. De lehet ez áldott időszak is. Élemedett korunk éveiben általában nyugdíjba megyünk, kevesebbet dolgozunk, és több időt szentelhetünk lelki életünknek. Szóval az öregedéstől nem kellene félni, mert ez olyan időszak, amikor virágkorát élheti az Úrért végzett szolgálatunk. A 82 éves bátyám jól példázza, hogyan lehet szolgálni másoknak. Különböző jótékonysági tevékenységeket végez a gyülekezetében és szomszédjai körében. Nemrégiben elvitte egy komoly beteg barátját a kórházba, és ott volt vele a műtétje idején. Mindenki végezhet szolgálatot a körülményektől függetlenül. Még ha bottal vagy járókerettel járunk is, meglátogathatjuk egy betegeskedő barátunkat, vagy tehetünk egy kórházi látogatást, és mindenkor imádkozhatunk másokért. Amikor megosztjuk Krisztus szeretetét, törődünk a betegekkel, vagy támogatjuk az őket gondozókat, Isten mindnyájunkat megáld. Ha észre akarjuk venni a körülöttünk lévő szükséget, sokféle módot találunk Urunk szolgálatára. Isten mindnyájunkat megáldott, hogy a kegyelem eszközei legyünk.

Imádság: Urunk, segíts, hogy úgy szeressünk másokat, és törődjünk velük, ahogy te gondot viselsz rólunk. Ámen.

Az életkoromtól függetlenül szolgálhatok az Úrnak. Walter N. Maris (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A NYUGDÍJASOKÉRT!