#szeretek mindenkit amúgy

[isemykal]

péntek, de 13.

ma csináltam egy canvás prezit a férfiakról (inkább fiúkról), akikhez valaha közöm volt. 

és tudjátok mit? lehet mindenkinek ezt kéne csinálnia, mert nem csak letisztult képet kaptam a rossz kötődési stílusomról, de kurva jól is szórakoztam rajta. eszembe jutottak olyan dolgok, amik miatt megszerettem azokat az embereket. nem voltak tökéletesek, de nem bántam meg. persze, lehet sajnálni magunkat, mert fájdalmat okoztak, meg hibáztatni őket, amiért nem voltak elég érettek. de ha már valakit hibáztatni akarunk, hibáztassuk csak magunkat. mi akartunk többet annál, mint amit nyújtani tudtak nekünk.

Update: hálás vagyok, amiért megcsináltam.

[csacskamacskamocska]

Bár más dolgom lenne

de leteszem ide, meg amúgy is beszélni kell róla. Kicsit összekavarodtak a dolgok. A Z-vel való beszélgetés, egy idegen férfi kérdései és megállapításai, és Feldmár kérdései és megállapításai zümmögnek a fejemben. Feldmár: Dönthetsz úgy, hogy benne vagy valami rosszban és nem változtatsz, csak akkor ne sípolj miatta. Z: Megvéded magad ezzel a szerelemmel attól, hogy valakit beengedj az életedbe, aki férfiként szeretne.

Feldmár: Nincsenek szabályok rá, hogy hogyan kell kinéznie vagy működnie egy bármilyen kapcsolatnak. Az csak azokra tartozik, akik benne vannak.

Z: Jó ez neked? Csak ez a fontos kérdés, hogy jó-e neked?

Feldmár: És egész életünkben keressük azt a másik embert, akiben úgy oldódunk fel, ahogy az anyaméhben voltunk, aki mellett jobb mint egyedül.

Z: Mit szeretsz benne? Abba vagy szerelmes amit megéltél mellette? Abba vagy szerelmes, ami lehettél volna mellette? Abba vagy szerelmes, hogy valakinek fontos vagy?

Feldmár: ha meg tudod mondani, hogy mibe vagy szerelmes a másikban, akkor nem szeretsz igazán, mert a szerelem vágya és k��váncsisága megfoghatatlan. És folytathatnám az ellentmondások sorát. Tudok válaszolni. Mindre tudok válaszolni. És azt is tudom mondani, hogy nem tudom, de azt is látom, hogy egészen különleges ami történt. Átformálódtunk és nem bánom mert nem lettem rosszabb és sokkal szabadabb vagyok, és úgy gondolom, hogy ő is jobb lett vagy olyan lett, mint amit sejtettem benne és elégedett lehetek, tessék, megkaptam amit adni tudott és senki nem tiltja, hogy elmenjek.

Logan egyszer azt mondta, hogy szerinte szeretek szenvedni. Ez így nyilván nem igaz, de úgy igen, hogy e nélkül nem kényszerültem volna rá, hogy ennyire mélyre menjek az önismeretben csak eljátszottam volna a kis tündibündi szerepemet, fut, sír, toporzékol, és nem nő fel soha.

A felnőttség nem könnyű. Szabadon engedni a másik embert. Pfff, még a gyerekeim is sokat köszönhetnek ennek a rengeteg tépelődésnek. Kitapogatni a határaimat. A valódi vágyaimat. Az álmaimat és elképzeléseimet jó alaposan megnézni – volt időm. Régebben úgy nem szégyelltem magam, ahogy a különcök. Most úgy, ahogy az öregasszonyok. Régen számított mit mondanak, de csakazértis megtettem, kimondtam. Most nem számít már. Megyek a fejem után. Jó társ az egyedüllét, bár tudom, hogy lehetne jobb társam is. Már merem a jó dolgokat is mondani. Már nem bánom, hogy nyálasnak tűnik. Azt mondta Feldmár, ha nem is szó szerint, hogy tényleg a szeretet az egyetlen mindent gyógyító erő. Mindenkit, aki valaha egészséges volt, az egészségesre lehet szeretni. Elfogadással, elismeréssel és szabadsággal.

[troger]

hunblr irl

bevallom, szoktam kicsit irigykedni-vágyakozni, amikor látom, hogy ti másik júzerek irl összekoccantok, élvezitek egymás társaságát, és közös emlékeket kreáltok

én nemcsak hogy messze lakom, ezért fizikailag lehetetlen találkoznunk, de amúgy sem vagyok valami extrovertált (már, és sajnos), aki aktívan keresné a kapcsolatokat

bár egyszer még berlinben egy júzer elhívott egy koncertre, az jól is esett :) ha jól emlékszem, csak másodjára jött ugyan össze, vagy valami ilyesmi, de jó kis este lett belőle

a kommunikáció azon az estén kicsit feszengős volt, mondhatni - de ez részemről annak is betudható, hogy számomra a tumbli az anonimitása miatt igazi safe space

meg annak is, hogy valahogy olyan dodgy volt az egész, tán akkor voltam kicsit paranoiás, de még ma sem vagyok biztos benne, hogy nem egy zsaru próbált velem haverkodni - ha olvasod: bocs, ez a frankó 😎

azt szeretem itt, hogy senki nem tudja, ki vagyok, és én sem ismerek másokat, így csakis az alapján lehet engem megítélni, amit és ahogy kommunikálok - vö facebook, ahol nem a saját nevemet használom, de mégis az anyám kommentelgeti a képeimet, ugye, hogy jajkisfiamvigyázzmagadraleneess, megaciki

ez továbbra is így van, ezért járok ide

nem is találkoztam mással sose

viszont

néha kapok tök kedves, támogató reblogokat, még üzeneteket is, amik hosszabb-rövidebb csevegéshez vezetnek

(többen azt hiszik egyébként valamiért, hogy nő vagyok - ez sajnos nincs így, és sosem próbáltam magam szándékosan nőnek kiadni)

az egyik ilyen pozitív visszacsatolásnak az lett a vége, hogy egy kedves júzerrel üzleti tranzakciót bonyolítottunk le, melynek során pénz is gazdát cserélt, és mindkettőnknek jó lett, segítettünk egymásnak

csakhogy

ehhez az kellett, hogy szembemenjek az elveimmel, és nemhogy feladjam az anonimitásomat, de konkrétan a személyi adataimat, fotóval, címmel, életkorral, stb egy teljesen ismeretlen júzernek a kezébe ajánljam, hogy ugye vigyázol rá léci

ráadásul a személyes találkozás sem volt adott, ahol azért az ember legalább bele tud nézni egy szempárba, mielőtt azt mondja: tessék, rád bízom a legféltettebb kincsemet

ez szándékos volt, jól átgondoltam

mert szeretnék újra bízni az emberekben úgy általában

mert hiszek benne, hogy az ember egy kooperatív lény, aki csak úgy jut előre kollektíve, ha önmagával együttműködik

mert jó érzés segíteni valakinek azzal, hogy munkát adunk neki, amit szeretne elvégezni

lehet, hogy végre elindult bennem valami változás?

ami oda vezethet, hogy megint akarok közösséghez tartozni, embereket jobban megismerni, barátságokra nemcsak vágyakozni, de tenni is értük?

történik épp: az egy hét zöld együttlét úgy tűnik, introvertált lonerből újra egy extrovertáltabb trógert csinált, épp kezdek aggódni, hogy nem tolom-e túl, mert egyszerűen nem tudok lejönni erről a high-ról

szeretném is, ha nem kéne, vagy ha muszáj, akkor nem a kórházban kötnék ki, mint a legutóbbi ilyen hipermániákus állapot után

kemény belegondolni, mi lett volna a vége, ha akkor nemén nem repüli át azonnal az óceánt, hogy még időben kimenekítsen a pszichiátriáról

TLDR szeretek mindenkit és szuper motivált vagyok dolgokat csinálni, de közben figyelnem kell a mentális egészségemre is, mert nagy baj lehet belőle

[felvidek]

“Matovič: sikeres napom volt, fel***tam egy csomó embert”

Igor Matovič (OĽaNO) kormányfő sikeresnek ítélte a tegnapi napját.

ÚJ SZÓ ONLINE

A kormányfő egy késő esti Facebook-bejegyzésben értékelte így a napját, megállapítva, hogy több csoportotot is sikerült „felszarnia“ az akcióival:

az intoleráns ateistákat

az irigyeket, akiknek nem tetszik, hogy az egészségügyi dolgozók jutalmat kapnak

a szlovák nacionalistákat, akik nem értik, hogy a magyar is ember

Lukasenka rajongóit

mindenkit, akinek nem tetszett a sportcipője

"Szeretem az ilyen napokat" - zárta a kormányfő.

Nem szeretek teljes cikket átvenni, de most komolyan, mit tegyek hozzá? :D (a felszarni amúgy szó szerinti fordítás, magyarul természetesen felbaszni)

[vivisz]

Vágom nem ez a megszokott kontent, de meg szeretném osztani, hogy ilyen kisimultan és hosszú idő óta először full pozitívan keltem (nagymamam pizsijében természetesen), és ez a hangulat ki is tartott egészen késő délutánig, amikor jött az újabb-nevezhetjük hiszti rohamnak, ami igazából nem tudom, hogy alapból is bekövetkezett(-e????) volna, vagy annak tudható be, hogy édesanyámmal megvan az a képességünk, hogy (szeretném ezt gondolni) annyira szeretjük egymást, hogy nem egészen pár perc leforgása alatt olyan szinten ki tudjuk idegelni egymást (GONDOLOM nem csak ő engem, hanem fordítva is) , hogy teljesen porrá válik a nyugodt lelkiállapotom és valószínűleg teljesen értelmetlenül (merthogy ő már persze majd elfelejti holnapra) feszülök majd egészen addig amíg el nem alszom nagynehezen. Életem egyik legnehezebb időszaka ez most, bocsikah. Szeretek mindenkit amúgy, mármint akik csaladomszerelmembarataim ❤️

[justboyfriend]

Annyira boldog voltam miután lejöttem a színpadról. Azt kiabáltam, hogy mindenkit szeretek ezen a rohadt világon, de amúgy mindenkit gyűlölök.

[bonvoyage-sziasztok-blog]

Bár csak másfél hete érkeztem haza Provance-ból, annál több dolog történt velem. Először is majdnem leégettem a kocsim motorját, mert senki nem vett komolyan az autószerelőnél, amikor remek franciaságommal elmagyaráztam, hogy 10perc után olyan a hangja a kocsinak, mint egy helikopter. Persze annyit mondtak, “jóvanaz”, itt a tavasz, melege van. Aztán rájöttünk, hogy a tócsa nem azért van az autó alatt, mert sír a szenvedéstől, hanem mert elfolyik állandóan a hűtővíz... Töltögettem egy hétig bele 50km-ként a vizet, mert felforrt a maradék. Legalább megtanultam a motorháztetőt felnyitni... Az előző hetemet Chateaulin-ban töltöttem, az interkulturális ifjúságsegítő/tréner képzés második fázisa miatt. A csoportmunkába direkt olyan emberekkel osztottak be, akik nem beszélnek franciául. Túl jól ismernek a trénerek, de végül büszke lehettem magamra. El lehet képzelni azt a jelenetet, mikor két görög, és egy szír lány áll mögöttem tágra nyílt szemekkel, hogy mit derítek ki a helyi politikáról vasárnap reggel tízkor a sajt boltban, mivel semmi más nem volt nyitva. Ez a része a képzésnek lelkileg nehezebb volt, párszor eltört a mécses, például amikor kultúrsokkot szimuláltunk, vagy amikor a nemzetközi tabukat kellett bemutatnunk, és a görög csapat a kivándorlást választotta. Fájt. Fájt, hogy tudom, hogy nem menne otthon, és nem azért nem költözök vissza, mert nem akarok. Néha azt kívánom, bárcsak idetelepíthetnék mindenkit, akit szeretek. Mióta letöröltem a facebookot és az instagramot a telefonomról sokkal szabadabbnak érzem magam, viszont másrészről pedig még abból a minimális szociális életből is kizárom magam, amit a facebookon láttam, hogy lesz buli, koncert, stb... Persze van egy ember, akivel mindig mindent csinálunk, és mindenhov�� megyünk, de ez nem teljesen elégíti ki azt a fajta szociális igényemet, amit az egyetem alatt szoktam meg. Ezen még sokat kell gondolkoznom, hogy emiatt újra letöltsem-e, de mondjuk amúgy sincs időm soha semmire. Húsvétra sütöttem kalácsot, a nagymamám receptje alapján. Még ha itt nem is veszik annyira komolyan az ünnepeket, mint mi otthon, egy kicsit úgy érezhettem magam, mintha otthon lennék. Nem gondoltam, hogy ilyen apró dolgok ennyire hiányozhatnak. De nem szomorkodtam a honvágy miatt, bodyboardoztam hétvégén, végre sikerült a nagy (kb 2m) hullámokat is megfognom. Úgy üvöltöttem, mint akit nyúznak. Borzasztóan félelmetes, de a másodperc, amikor rájövök, hogy sikerült, az valami felfoghatatlan. Biztonságban érzem magam a vízben, bár a hely ahová járunk túl közkedvelt, és nagyon sokan járnak oda, nem egy ember suhant át a hátamon, de ez ezzel jár. David felajánlotta, hogy mutat egy titkos helyet, ahová nem járnak turisták, csak helyiek, jobb lesz majd ott folytatni. Aztán pedig hétfőn, borzalmas izomlázzal elmentünk túrázni egy eldugott strandra, erdei ösvényeken, és mered sziklafalakon keresztül, de megérte, gyönyörű volt. A külön fotók erről a helyről készültek, úgy éreztem, megérdemelnek külön posztot. A többi pedig ömlesztve, mindenféle. Alföldi jánynak minden vicc új :)

[thedeliblog]

#291 Légy önmagad, mindenki más már foglalt | Beszélgetés Beatrice Domond-dal

cikk: 06:00 perc olvasás

Még csak néhány perce beszélgetünk, de rögtön kirajzolódik Beatrice egyénisége. Elégedett a deszkázásával, az értékrendjével és önmagával is. Annak ellenére, hogy megpróbáltam őt egy áldozati szerepbe beterelni, mondván, milyen nehéz lehet fekete nőként, keresztény beállítottságú gördeszkásként, Beatrice egyszerű méltósággal és nyugodtsággal mesélt. Mindig is a maga útját járta és nem engedte, hogy (a gördeszkás világ számára) ritkaságszámba menő karakterjegyei bármitől is visszatartsák. Ezért és persze még sok más okból is, úgy vélem, hogy személyisége nyomot fog hagyni a gördeszkázás világában. (a cikk a Jenkem-en megjelent, Morley Musick interjú szerkesztett változata)

Hogyan találkoztál a gördeszkázással, abban a kis Florida-i városban, ahol felnőttél? Ez egy elég furcsa történet. Hét éves voltam, amikor fotózás volt a suliban. Mindenki, kedvére magához vehetett valamit, hogy azzal pózoljon a képeken, egy foci- vagy kosárlabdát vagy, ami kötődött a hobbijához. Volt ott minden. Egy gördeszka is, amit kézbe vettem. Megláttam és megtetszett. Előtte soha sem deszkáztam. Amikor hazamentem, megkértem apukámat, hogy vegyen nekem egy gördeszkát. Onnantól indult az egész. A saját kis világomban éltem és úgy 13-14 éves koromig nem is találkoztam gördeszkásokkal. Ekkor építettek ugyanis egy skatepark-ot a városban. Egyébként a mai napig főleg egyedül deszkázok.

Ha jól tudom haverok vagytok Bill Strobeck-kel. Ez hogy jött? Jó régen volt. Éppen befejeztem a Photosynthesis-t (Alien Workshop film -szerk.) és azon agyaltam, hogy ez az ember egy zseni. Találkoznom kell vele. Meg sem fordult bennem, hogy lehetséges-e, mondván a deszkások jóban vannak egymással, bárkivel lehet haverkodni. Elküldtem neki az egyik, az „Oh, this is sick. Keep it up.” című videómat. Úgy tűnik, csak ennyi kellett. A rá következő években, mindig elküldtem neki a Youtube videóimat, amikor kész lettem eggyel. Szóval néhány év elteltével megkérdezte, hogy „Mit kell tudni rólad?” meg, hogy „(Jason) Dill küldeni akar neked pár cuccot, tudod, Alien Workshop cuccokat.” Onnantól kezdve már Dill-el is beszéltem, aki aztán betett a FA flow csapatba. Aztán jött a Cherry (Supreme film -szerk.), amihez filmeztem egy-két trükköt és a no-comply impossible be is került.

Milyen volt először találkozni Strobeck-kel? Szürreális. Nagyon jó fej. Hívott anyukámnak egy taxit, hogy visszamehessen a szállodába. Aztán áthajtottunk a Supreme-be. Az arcom annyira lefagyott a hidegben, hogy nem is éreztem. Azt mondja: „Így ki fog száradni a bőröd!”. Iszonyat ciki volt. Összefutottunk Alex Olson-nal is. Azt se tudtam, hogy ez most valóság-e vagy álom? A kocsik közt hajtottunk egészen a House of Vans-ig. Ott belebotlottam Jahmal Williams-be. A soron következő videóm alá azt a Gil Scott Heron dalt raktam, amire Jahmal is deszkázott. És ezért is adtam annak a résznek a „Sorry Jahmal Williams for running into you at Vans and sorry for liberating the background noise.” címet.

Hívőként, hogy érzed, a gördeszkás közösség ellenséges a hittel szemben? Az lenne? Nem tudom. Sohasem éreztem, hogy a gördeszkás közösség ellenséges lenne vele szemben.

Látok néha vallásellenes grafikákat, és a The Skateboard Mag-ben évekkel ezelőtt megjelent egy cikk, amiben olyan deszkásokról volt szó, akik nem tűrnek semmilyen vallásos hatást a deszkás világban. Először is én nem vagyok vallásos. Krisztust követem.

Mi a különbség? A vallás ki tud rekeszteni bizonyos embereket. Ahhoz, hogy egy adott vallásos csoporthoz tartozzak, ki kell rekesztenem más csoportokat. Ilyet én nem teszek. Nem zárok ki senkit vagy nem fejezem ki senki felé az ellenszenvemet, csak hogy tisztázzuk. Minden embert szeretek. Krisztus is szeretett minden embert. Remélem átjön a különbség. Nem szeretném, ha félreértések lennének.

Mit gondolsz például arról, hogy P-Rod a sapkájába imádkozik? Olyan vagyok, mint P-Rod? Láttál a sapkámba imádkozni? (nevet). Nem, nincsenek ilyen vallásos szokásaim. Nincsenek kis szertartásaim sem. Szerintem, ha hiszel valamiben és el szeretnél érni valamit…a gördeszkázásban például nagyon biztosnak kell lenned önmagadban. A deszkázáshoz erősnek kell lenned belül, hogy jól menjen.

Népszerű voltál a gimiben? Mondjuk kevés olyan deszkás van, aki pozitívan nyilatkozna a középiskolás időkről. Alapvetően szégyenlős és zárkózott vagyok mindaddig, amíg meg nem ismerem az illetőt. Azt nem mondanám, hogy népszerű voltam, de bírtak. Mindenki nagyra értékelte, hogy deszkázok. De, őszintén szólva, az osztályomba csak 20 gyerek járt és én voltam az egyetlen fekete lány. És az egyetlen gördeszkás. Egyébként kiemelkedő voltam az atlétikában és a suli is jól ment.

Érezted valaha is az iskolában, hogy kiközösítenek azért mert fekete vagy? Az emberek így gondolkoznak. De anyámtól remek nevelést kaptam. Én is látom a szineket, de ez csak… Anyukám mindig biztosított arról, hogy nagyszerű vagyok és, hogy bármit el tudok érni. Így lényegében úgy tekintek magamra, mint olyasvalaki, aki megteheti azt, amit akar. Aztán egy nap rádöbbentem, hogy eddig észre sem vettem a különböző embereket: kaukázusiakat, spanyol ajkúakat és a többieket. De ezúttal sem volt rám akkora hatással a felismerés. Mind ugyanolyan emberek. Igen, azt észreveszem, hogy amikor deszkázok, figyelnek az emberek. Gyakran azt gondolom, „Mit bámulnak?” Aztán rájövök, hogy persze, egy magas, fekete lány vagyok, aki ráadásul gördeszkázik is. Az emberek szerint ez érdekes jelenség. Ott az a sok szőke kölyök és ott vagyok én. Kitűnök a tömegből. Bizonyos szempontból ez előny, amit nagyra értékelek.

Számos deszkás videót raktál fel magadról a Youtube-ra. Ki szokott téged kamerázni? Általában az öcsém, vagy anyukám. Lényeges, hogy ki filmez. Én is szoktam. (nevet)

Ezek szerint a szüleidnek is bejön a gördeszkázás? Persze! Apám mindig is extrán oda volt érte. És anyukám is kitartó támogatóm. Mindig azt mondta, hogy: „Légy önmagad, mindenki más már foglalt!”. Ő amúgy is mindenkit bekövet instagramon. Ha posztolok valamit, ő rögtön betaggel mindenkit. Még a Street League szponzorokat is. Kérdeztem is tőle, hogy: ”Ezt meg minek?”, mire ő: „Sose lehet tudni!” (nevet)

Ki lenne az a három pro deszkás, bármely korszakból és bármely spot-on, akikkel egy álom lenne együtt hajtani? Talán Jeremy Wray, Quim Cardona és Keenan Milton. Mindegyikük hatalmasat pattint. Keenan-nek fantasztikus volt a switch-e. A Brooklyn Banks-nél deszkáznánk. Soha nem voltam ott, de az ott készült felvételek remekül néznek ki. Valami trükksort tolnék.

Ők a kedvenc deszkásaid? Inkább ők azok, akikkel szívesen találkoznék személyesen. Jeremy Wray viszont az egyik kedvencem. A másik kedvencem természetesen Jason Dill. És Ed Templeton A Welcome To Hell (Toy Machine videó -szerk.) korszakából. Ahogy kiemeli a deszkát a boardslide-okból. Hogy lehet egyáltalán boardslide-ból kipattintani? Eszméletlen. Toy Machine Welcome To Hell: Az az igazi deszkázás! Minden van benne. Elissa (Steamer), Donny Barley. Brian Anderson olyan hanyagul gyors. Ha lehetne egy best of csapat, akkor azok ők lennének. Meg Mike Maldonado.. ő egy erőmű.

Úgy tűnik, hogy néhány srác próbálja széttrollkodni a Tumblr oldaladat. Hogyan éled ezt meg? Szerintem vicces, mert valószínűleg sosem fogok találkozni velük. De megértem őket. Szerintem a legtöbbjük szereti, ahogy deszkázok, ami nagyszerű. Mások szerint meg gáz, ha lányok gördeszkáznak, viszont vannak, akik meg nagyra értékelik. Egyszer kaptam egy olyan kommentet is, hogy: „Úgy akarok deszkázni, mint te.” Ezt egy tinédzser srác írta. Ezek szerint úgy akar deszkázni, mint egy lány?! Nekem is van egy tinédzser öcsém, és a tini srácok egy teljesen más világ. Ezért is volt nekem megtisztelő, hogy egyikük ilyet írt nekem. Nekem ez azt jelentette, hogy össze tudtam kovácsolni a gördeszkás lányokat és fiúkat. Szeretik ahogy hajtok és nem csak azért, mert lány vagyok, hanem azért, mert jó vagyok abban, amit csinálok.

Szerinted a bőrszínnek van valami köze a deszkás stílushoz? A minap beszélgettem valakivel és azt találtuk, hogy szinte nincsenek is fekete félcső deszkások. Igen, kevesen vannak. Ott van például Fernando Bransmark Malmö-ből, Svédországból és van ez a srác, Darin „Cookihead” Jenkins. Sok olyan fekete van, aki nem jut félcső közelébe, így marad a street. De azért vannak brutál jó színesbőrű pool és félcső deszkások. Hidd el nekem, amikor elkezdtem deszkázni és ki akartam próbálni a félcsövet, utánajártam ennek. Kell az inspiráció.

Kerested akkoriban a lány deszkások társaságát is? Utánajártam ennek a témának is, mint a fekete félcső deszkásoknak. Nem mondanám, hogy kerestem, de fiatal korban úgy érzi az ember, hogy mindennek van jelentősége. Ha a kedvenc deszkásod 7.5-es lappal hajt, akkor neked is 7.5-es lap kell, ugyanazok a kiegészítők, ugyanaz a függő, ugyanaz a smirgli, cipő, ruha, hogy te is pontosan úgy tudj deszkázni mint ő. Ahogy érettebb leszel, megtalálod önmagad. Rájössz, hogy nem kellenek pontosan ugyanazok a cuccok, mint nekik. De nagyra értékelem a lányokat és fiúkat, a fekete deszkásokat, Antwuan-t (Dixon), Terry Kennedy-t, mindenkit. Felnézek rájuk.

Mit gondolsz arról például, hogy ott van a Thrasher King of The Road turné, ahol mondjuk a résztvevők pontokat kapnak azért ha összejönnek 40 feletti nőkkel? Ez az ő dolguk. Ennyi. Engem is nehéz lenne lebeszélni, hogy Leonardo di Caprio rajta legyen majd egy deszkám alján. Szóval nem foglalkozom vele. Amíg nem felém irányulnak ezek a dolgok vagy nem így néznek rám, addig ez az ő dolguk. De az érintett nők viszont kiállhatnának magukért. Néha csodálkozok embereken, akikkel ilyesmi történik. És sok lány ráadásul még tetszeleg is ezzel.

Szerinted miért van olyan kevés lány gördeszkás? Talán sokakat a szüleik nem engednek, mondván megsérülhetnek, mások talán azt hiszik, hogy nem lányos dolog. De nem így van. Én ugyanúgy lányos lány vagyok és mindaz, ami ezzel jár de szeretek gördeszkázni. Nem gondolom, hogy meg kellene játszanom magam, hogy „valódi” deszkás legyek. Gördeszkázhatsz úgy, hogy önmagadat adod. Sok lány ezt nem érti meg. Szerintük fiúsnak kell lenni. Nem kell olyannak lenni. Lehetsz önmagad és közben deszkás vagy. Én is járok társaságba és találkozok fiúkkal. Ez vagyok én. Szeretek flip-ben átvinni dolgokat. Ennyi.

fotók: jenkem, boardr, vans, juice magazine, hypebeast, supreme, the face

[iwannapushthebutton]

egyértelműen Murphy

, amikor végre sikerül meggyőzni a szüleimet, hogy tényleg szeretnék egy képet készíteni róluk és meglátják milyen fasza lesz, majd kiterelek mindenkit a nagyszobából, mert csak ott van annyi hely, hogy rendesen tudjak világítani egy órát. mert annyi azért kell. az utolsó pillanatban előkerítem azt a pulcsit, ami szerintem jól fog kinézni apun, befűzöm a filmet és bár nem kapkodok, lehet, hogy az első két kép bukó, túl is tekerem, nem baj 10 majd elég lesz a 12 helyett, fasza jó így is, jól néz ki minden, mindenki egész jól bírja a gyűrődést és meg is van az első kép és már mennénk a másodikra, még megy a viccelődés is, hogy nehogy elfelejtsem továbbítani a filmet, haha és persze továbbítom, de már akkor fura, kicsit hiányérzetem is van, hogy valami nem smakkol, és lőném a második képet és az exponáló gomb nem reagál semmire, nem baj, akkor áthajtom a következő képre, hátha akkor, de nem kattog a gép, ahogy ilyenkor szokott. beragadt. hát nyilván. állnak a lámpák, a fények, ott ülnek a szüleim én meg vakarom a fejem, hogy ilyen nincs, hát hetente használom ezt a gépet, ha valami para lett volna, már észrevettem volna! (mondjuk mintha kicsit szorult volna a filmtovábbító, meg is akartam kenni, de aztán többször próbálgattam és úgy tűnt minden rendben.) 

persze le kellett bontani mindent. 

azért nem estem kétségbe. kicsit úgy vagyok vele, hogy biztos megint üzenni akar az univerzum, most éppen azt, hogy ne szarozzak vegyem meg azt a Mamiya RB 67-et. apró kis szépséghibái vannak csak, az ára meg jó. ezt az öreg Reflektát meg vigyem el egy restaurátorhoz, aki a mechanikát is esetleg fel tudja újítani, új külső borítás biztosan kelleni fog neki. nagyon szeretek a Reflektával utazni, de ilyen beállított képekhez teljesen alkalmatlan, arra meg jó lenne a nagy dög Mami. ezt képet meg majd megcsinálom máskor. most már úgy sem tart semeddig: meg vannak a fények meg az értékek, csak reprodukálni kell. jó lesz ez. én mondom nektek. 

amúgy a vakumat nem láttátok valahol?        

[ahogyelkepzeltem]

Hajnali mosógépek

Rontás van a kutyán, mert már nagyon régóta nem követett el olyan merényletet ellenem, mint ma hajnalban, hogy ugyanis volt szíves a kanapéra vizelgetni nekem, miután nem ugrottam föl és kaptam ölelő karjaimba, mikor úgy négy körül nyöszörögni kezdett. Miután kilátásba helyeztem, hogy kirakom a házelé, aztán újra kezdheti az utcai harcos életet leszedtem mindent az ágyról, bevágtam a szivárványos ikeazsákba, és odatettem a kávét, mert a mosoda is ötkor nyit, addig csak fejvesztés/tek-es seggbelövés terhe mellett lehet mászkálni az utcán. Mondjuk én pont mehetnék a húgyos kutyával, de hát ő épp bűneit bánta, arccal a falnak fordulva, látványosan megsértődve, mert lebaszással kellett kezdenie a hetet. 

Szóval kávé után, pizsamában, nagykabátban elindultam a pucerájba, gondoltam, ameddig pörög a hatvanfokos program, addig hunyok egyet, na most ehhez képest ott ült egy fickó, állig maszkban, szóval a hajnali szundinak reszeltek, cserébe viszont igen elcsodálkoztam rajta, hogy van, aki nyitásra jön. Vagy neki is van egy össze-vissza pisálgató kutyája, mit tudom én. Amúgy régen jobb hely volt a mosoda is, volt pl. kávéautomata, most müpa programfüzetek voltak, meg egy példány az Égető Eszterből és az Iszonyból, nem tudom, mit üzennek ezzel a vendégeiknek, de ha Németh Lászlót meg az üresen kongó koncerttermeket egymás mellé teszem, akkor valami olyan jön ki az egyenlet végén, hogy mire lejár a színesmosás az ereiteket fogjátok felpattintani rohadékok. Vagy valami hasonló. 

Ültem ott állig kabátban, mert hidegnek hideg volt, próbáltam olvasni, de a szemem keresztbeállt, nem vagyok én hajnali ötös házimunkához szokva, meg egyáltalán, és akkor még társaságot is kapok, hát tényleg. De akkor sem hagyott nyugodni, hogy ki az isten jár ide, kora reggel, mikor épp az airbnb is jegelve van, tehát mégsem lehet arról szó, hogy Karen és Alex Nentucket külsőről mindjárt érkeznek, és tiszta kelengyével kell várni őket. Ámbár tegnap ötösével járkáló ázsiai lányokat is láttam a belvárosban, szóval valaki csak van az érkezési oldalon, vagy csak itt felejtették magukat, hogy inkább a puskásgulyáspálinka, mint a tobzoskabecsinált. Úgyhogy ücsörögtünk ott a maszkos emberrel, akinek vagy feltűnt, hogy nem válok meg a kabátomtól, vagy csak mosodai beszélgetésbe kívánt bocsátkozni, de megjegyezte, hogy itt mindig hideg van. Hogy szerinte itt úgyfelejtették a klímát, és azzal annyi, ő már egyszer be is telefonált, gondolta központilag kezelik ezt is, mint a mosógépeket, de hát látom, hogy nem történt semmi. Nekem meg még nem volt elég éber az agyam a taktikázáshoz, úgyhogy kénytelen kelletlen beismertem, hogy mikor a minap itt jártam, nem, akkor nem a kutya volt a ludas, csak gyorsan volt szükségem száraz és tiszta ruhára és itt szárítógép is van, ami után mindig isteni melegek a dolgaim, amit nagyon szeretek, plusz szinte látom magam előtt, hogy döglik meg az összes baktérium és szennyeződés a forró levegő hatására és ez erős megnyugvással tölt el. Majdnem olyan erőssel, mint mikor tisztítószereket zsákmányolok a dm-ben, már attól tisztábbnak érzem magam, hogy ott hagyom egy ház árát. (Nem köjál tiszta, Monica-tiszta! - ahogy a nagy fiilmekben mondják,ugye). Szóval, hogy beismertem maszkosJoe-nak, hogy én a múltkor itt akartam hőgutát kapni, pedig akkor is pizsamában voltam, ezt nem tettem hozzá, mire felcsillant a szeme, hogy akkor te is ilyenkor szoktál jönni mosni? 

Éreztem én, hogy a meggondolatlan pofázásnak baj lesz a vége, meg akkor is barátkozásba keveredek, amikor egyáltalán nem akarok, de aztán úgy voltam vele, hogy megnyugtató tudni, hogy valaki akkor is szóbaáll velem, amikor úgy nézek ki, mint akit leküldtek egy iratmegsemmisítőn, ráadásul ilyen szociálisan inkatív időkben, még a hajnali mosodás-szatírnak is illik örülni, nem nagyon lehet miből válogatni. Hát mondtam neki, hogy szokni azt nem szoktam, ilyenkor még a szundit se nyomom meg a telefonomon hatszor, mert még az ébresztő ideje sem jött el, de most így adódott, kétszer is, és hát mondom, meg lehetett pusztulni a hőségtől. Ő ilyenkor szokott jönni és mindig hideg van. 

Ennyiben maradtunk, én látva, hogy a garnit��ra vígan pörög a hatvanfokos vízben, feltargoncáztam magam és elmentem kávét, meg valami indokolatlan méretűre fújt pékárút venni a roniba, mert bár megfogadtam, hogy rendbeszedem az étkezési szokásaimat, de akkor még szó nem volt pisis ébresztőről, és krízis idején, azt mondják, az a fontos, hogy tartsuk a szokásainkat (=reggeli), és az egészséges reggeli még nem lett szokásom, szóval nem tudtam ahhoz tartani magam. Mikor visszaszivárogtam, maszkosJoe épp a szárítóba rakodta a holmijait és bár tüzetesen nem néztem meg, de azt láttam, hogy nem törölköző meg ágynemű, szóval tényleg nem elszállásolásról van szó, ezek ruhák, egyszerű ruhák, lakossági mosás lesz ez, akárhonnan nézem is, de hát mit keres itt ez a jóember, de tényleg hajnali ötkor? Persze nem kérdeztem meg, egyrészt ki vagyok én, hogy beledagonyázzak másnak az intimszférájába, másrészt meg, nem voltam felkészülve egy igazi beszélgetésre, úgyhogy hagytam pakolászni, én meg próbáltam kitalálni, hogy ki volt az a hazug disznó, aki ezt a bigyót a kezemben sajtospogácsának merte elnevezni. Na, mindegy. 

MaszkosJoe relaxált, nekem meg járt az agyam, hogy vajon ő egy jól karbantartott hajléktalan, aki idejár mosni? Vagy nincs mosógépe? Vagy elromlott? Vagy covid-áldozat, aki pörgetheti a homeoffice-t meg a digitális oktatást, két pulyával, kovásznevelő feleséggel, és ilyenkor van némi énidő (haha) a birtokában, úgyhogy inkább itt mosat, mint otthon a mosódióval meg az ecetes öbliítővel? Vagy épp elvált, és szobát bérel, özvegy Cselényinénél, aki nem engedi használni a hajdu mosógépet, pláne nem hajnalban? Mert, hogy rutinos mosodázó, afelől nem volt kétségem. 

Közben az én mosásom is lejárt, és átrakodtam a szárítóba, ami folyamatosan nekibaszta a tömör memórialófaszból eszkábált nyakpárnámat, a szárító ajtajának, ami ettől kinyílt, amitől megállt, és újra kellett kezdjem az egészet. Előretekerek kicsit, a végén annyira felidegesítettem magam,hogy kivágtam a kukákba a nyakpárnát, száradjon tovább békében minden más, ez meg rohadjon bele a szemeteszsákba, fogok én itt piszmogni. Na, de szegény Maszkosjoe meg szeretett volna segíteni, hogy majd ő becsukja az ajtót, meg osszam ketté a szárítanivalót, meg mit tudom én, és már annyira benneállt, merő jószándékból az intimszférámban, hogy majdnem sikítottam, és mikor a mit tudom én hanyadik újraindítást kezdtem, és felvetette, hogy telefonáljunk be, akkor már feljajdultam, hogy hagyjuk a francba, én csak szeretnék túlesni ezen. Majdnem mondtma, hogy a pokolbavezető út is...és, hogy nem elég nekem ez (nincselégbajomenélkülis), de akkor még beszélgessek egy idegennel, aki majd leráz azzal, hogy megpróbál initézkedni. Próbál a faszt. Így végezte a párna a kukában, bántottam meg Maszkosjoe-t és száríottam meg a ruháimat. 

Na,de mikor emberem távozott, én úgy gondoltam, hogyha már így alakult, tartok egy kis mosodadiscot, és elkezdtem teljes hangerőn hallgatni (meg énekelni) Chertől a Dark Ladyt, ami egész jól is ment addig, ameddig be nem oldalazott, egy hátizsákos gördeszkás fiú. Majdnem megkérdeztem, hogy tán te sem tudsz aludni, a jó isten áldjon meg,hogy mindenkit idekerget a jóiesten. Nem a gomba kalapja alá bújunk a nyuszival, meg a sünivel az eső elől, hanem a mosodában találunk egymásra, mi a civilzáció, és az urbanizálódás nyomorultjai. Szerenyéségem, maszkosJoe meg az ifjú pablo escobar, mert hogy mosni nem mosott, lebaszta a sarokba a gördeszkáját, töltőre tette a telefonját, és maratoni üzengetésbe kezdett, ha akarom, énekelhetek Chert tovább, az sem zavarta volna. És mivel ez így alakult, azt találtam ki, hogy biztos arra vár, hogy eltakarodjak, és akkor jönnek a kuncsaftok, és folyik a harbál, a kokain, meg a mit tudom én, mi most a menő, én az a generáció vagyok, akire egy arra alkalmas pillanatban rárontott a nagymamája, hogy HALLOTTAD HOGY VAN EGY ÚJ KÁBÍTÓSZER AZ EKSZTÁZI? NAGYON VIGYÁZZÁL, AZ ISKOLÁBAN KEZDIK A BEETETÉST! Szóval, ültünk ott ketten, a kis drogkereskedő meg én és tényle azon szaggattam agyam, hogy mi űz ide minden nyomorultat hajnalok hajnalán. Kezdett derengeni, gondoltam itt az ideje egy idegi alapon elszívott ciginek, gondoltam, hogy alkalmi nem-mosó társam majd csatlakozik, de baszott ez rám, úgyhogy kezdtem hiányolni maszkosJoe-t. 

Közben megszáradtam, eltakarodtam, otthon a biztonság kedvéért mégegyszer lebasztam a kutyát, öt percre fontolóra vettem, hogy talán hajnalban kéne mosásra adnom a fejem, akkor csupa ilyen izgalmas arccal találkoznék, majd ejtettem a gondolatot. és maszkosJoe emlékével a szívemben eltakarodtam dolgozni. 

Marla

[tengernyiszeretet]

szia🙈bocsi a késő esti zavarásért..először is nagyon menő a tumblid nagyon tetszik..ügyesen csinálod🤗aztán majd lenne néhány kérdésem ha nem gond🙈🙄 Le irod nekem azok emberek monogramját akiket szeretsz és nagyon közel állnak hozzád és nem akarod elveszíteni őket soha se?🙈 Van-e most olyan fiú aki neked bejön esetleg tetszik neked? ha igen akarnál tőle valamit? 🙈 Szeretnél kapcsolat idővel? Szerinted milyen legyen egy fiu?🙄 szoktad hanyagolni az embereket? Egy fiún miz nézzel meg először?

Szia🤗 koszonom szepen a dicsérő szavakat🤗😇 Sok olyan ember van, akit szeretek és nem akarom soha elveszíteni, ha nem haragszol most nem sorolom fel őket.😀Nyilván van olyan fiú, akinek tetszik a személyisége🤷🏻‍♀️ és amúgy..honnan veszed, hogy most nem vagyok kapcsolatban?🤔🤷🏻‍♀️ Milyen legyen egy fiú? Hát olyan, amilyen, most erre nem tudok normális választ adni. Én nem dönthetem el, hogy milyen legyen. Mindenkiben más olyan tulajdonság van, ami esetleg megfog vagy épp pont ellenkezőleg, eltaszít. Nincs egy listám teli olyan dolgokkal, amiket keresek egy fiúban. Mindenki más, és mindenkit másért lehet szeretni.Nem szokásom szándékosan hanyagolni az embereket, nyilván előfordul, hogy valakit egy kis ideig nem keresek, de az azért szokott lenni, mert nem érek rá. Nincs olyan, hogy valamit először megnézek egy fiún, az egész embert egybe szoktam nézni🤷🏻‍♀️

[priorityseatfrombudapest]

Mivel a Spotify és a FB is tartott nekem egy összefoglalót az előző évemről, így arra jutottam, érdemes lenne visszanéznem a 2017-re nem pusztán a rettenetesen zenei ízlésem, vagy a hektikus közösségi médiás jelenlétem alapján.

A vicc az, hogy az elmúlt tizenkét hónap rekonstruálásához igénybe kellett vennem:

-          a telefonomon lévő fényképeket

-          a határidőnaplómat

-          és a priorityseat szövegeit

És még így is vannak homályos pontok, pl. hogy mit csináltam az egész januárommal, de valószínűleg semmit, ahogy azt itt le is írtam.  

Mi történt velem 2017-ben?

Az év legnagyobb eseménye kihívó nélkül a két hetes Japán utam. Nyilván nehezen múlja felül bármi azt, hogy megvalósítottam a több éves álmom, és végre igazi csicska nörd lehettem a csicska nördség keleti fellegvárában. Amúgy egyszer majd szeretnék írni erről az egész Japán utazásról, mert nem hiszem, hogy más ember lettem, de ha visszanézek, azt érzem, hogy igen, ez valami, ezt én akartam, én dolgoztam érte, és ott voltam, és pont olyan jó volt, mint amilyennek elképzeltem.

Ezen felül voltam Oxfordban, ami azért izgi, mert most utaztam először egyedül, kitaláltam hogy a négynapos hétvégére elmegyek valahová, megszerveztem, elmentem és király volt. Ott is aludtam, este elmentem egy koncertre (szintén egyedül), és kicsit fura volt, és nyilván szívesebben megyek másokkal, de kipróbáltam, és okés volt. Plusz voltunk Bathban és Brightonban, de az csak afféle rövid kiruccanás volt.

Az év másik nagy eseménye a költözés volt.

A két év alatt, amióta itt élek, ez a harmadik otthonom. Miután egy teljes éven keresztül osztoztam Marcival egy szobán, ismét van egy ajtó, amit magamra csukhatok. Ami a költözésben különleges, hogy ezt ezúttal teljesen egyedül bonyolítottam le, spareroomon találtam az új szobát, megszerveztem a szobamegtekintéseket, kommunikáltam, vicces voltam, egyszóval szintet lépett za angolom. Tavaly tavasszal, mikor el akartam költözni, sem az anyagi keretem, sem az angolom nem volt elég biztos ahhoz, hogy ezt mindenféle különösebb gond nélkül levezényeljem, és most így… hát nem mondom, hogy nehézségek nélkül ment, de ment.

Illetve kicsit azért jár a hátbaveregetés, hogy a Marcival lehúztam egy évet, illetve hogy kibírtam az őrült ukrán főbérlőt.

És akkor következzen minden hónap kiemelkedő eseménye.

Január

Januárban nagyrészt szomorú voltam és fáztam. Aztán a legvégén Spencer meghívott hozzájuk a Resident Evil 7 partira, ahol megismertem a barátait, a szüleit, kipróbáltam a virtuális valóságot, illetve annyit ittam, hogy minden átmenet nélkül elaludtam a kanapéjukon. Továbbá idegesen vettem egy repülőjegyet Tokióba.

Február

A részlegünk (én, Janet, Tom és Spancer) elmentünk egy munkavacsorára, amiről azt hittem, hogy munkavacsora lesz, ehhez képest ordenáré berúgás volt, és az lett a vége (számomra), hogy tizenegykor a Knightsbridgenél annyira rosszul voltam, hogy emberek megkérdezték, hívjanak-e nekem mentőt. (Vizuális segítség, vörösboroztunk és kihánytam.) Ugyan azóta is folyamatos konfliktusaink vannak Janettel, de azért az egy jó este volt.

Színház: This House

Extra események. Spencernek a születésnapján megmondtam, hogy azt gondolom, hogy barátok vagyunk. Koktélozunk. Meghatódunk.

Március

Niki meglátogat, elhurcolom megnézni a Rosencrantz és Guildeinstein halottat. Minden nap berúgunk.

Április

Színház: Early Bourne Adventures

Elmegyek Oxfordba, illetve a Blenheim kastélyba.

Hazaugrom egy hétvégére az útlevelemért.

Május

Elmegyek Japánba.

Június

Andris meglátogat, elmegyünk Bathba, a Jane Austin múzeumbe, illetve berúgunk Spencerrel, aki rájön, hogy szerelmes az öcsémbe, és hozzá akar menni. Áldásomat adom rájuk részegen, aztán felülbírálom a döntésemet.

Színház: Dreamgirls, az első sorból, Krisha random meginvitálásával.

Július

Költözéspara illetve költözés

Augusztus

Költözéspara kiheverése, és Brighton

Szeptember

Kathi meglátogat, G-Dragon koncert, Kinky Boots, és a Nell Gwynne nevű kocsma meglátogatása, ahol irgalmatlanul berúgunk. Miközben ezt írom, kezdek arra jutni, hogy a 2017-em fő pontjai az alkalmak, amikor különféle emberek társaságában berúgtam. (És még így is kevesebbet ittam, mint 2015 előtt.)

Színház: Jézus Krisztus Szupersztár

Október

Évi meglátogat. Színházi maratont tartottunk, temetőbe mentünk meg a Harry Potter stúdióba. Ééééés berúgtunk, de csak egy kicsit.

November

Niki ismét meglátogat, részt veszünk egy Wellhello koncerten, és a változatosság kedvéért iszunk, és rossz filmeket nézünk. (The Room, Batman és Robin) A testem feladni készül.

December

Történik épp, illetve szerdán volt a karácsonyi céges buli, ahol a Tom nagyon részegen rettenetesen kínosan nyomult a Laurinára, de nem ez a lényeg, hanem a tavalyhoz képest sokkal jobban éreztem magam, mert majdnem mindenkit ismerek és szeretek a műhelyből és a vacsora után tovább mentem a keménymaggal, hogy szétcsapjam magam.

 Jövőre harminc leszek. Több mint két éve élek Londonban. A karácsonyi parti előtt Merivel csacsogtunk, és mondtam, hogy úgy nézek ki a ruhámba, mint aki keresztelőre megy, és mondta, hogy dehogy is, hanem úgy, mint egy adorable nerd, aki valójában vagyok.

2017-ben lett egy címkém, amit most tudok szeretni.

Nem tudom, sikerült-e kihoznom mindent ebből az évből, így leírva egy erős fejlődési ívnek tűnik, de benne lenni meg olyan érzés volt, mintha egy langyos pocsolyában dagonyáznék. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő év.

[avicdsgn1]

https://444.hu/2019/11/25/norbi-nem-igaz-hogy-a-gazdagok-sok-penzt-elvesznek-a-szegenyektol-penzbol-ugyanis-korlatlan-van Tudom, hogy egy állat ez a faszfej. És konkrétan a hideg ráz tőle. Meg a cukor inzulin-összeesküvés elméletétől.

„Ha körülötted minél több gazdag ember kezd élni, az egy óriási esély arra, hogy te magad is gazdag legyél” De szerintem még neki sincs fogalma sem arról, hogy ezzel nem mondott akkora baromságot. Ez valóban hasonló elven működik. Vegyünk egy egyszerű példát. Tervező grafika....egy bivalybasznád után kettővel található faluban sokra nem mész ezzel a mesterséggel. Legalábbis gyogyorországon...azért Muricában meg UK-ben, Németországban igen, mert ott ez működik. Még a raklapokba, hordókba is logók vannak beleégetve. Meg a helyi Smithonian Co. vajnak is kell csomagolás valahonnan..meg a pubra/boltokra cégérek :) De gyogyorországon halott vagy.....a helyi Nberek kb egy faék szintjén állnak. Nekik a kreativitás meg művészet/kultúra a falunapok, a matyóhímzés, vályovetés meg a FeketePákó mulatáós, ótvar lerészegedéssel egybekötve. Vagy egy kis kokainos pacalpöri nyújjával.Lyukas zokniban. Ilyen primitív környezetben nem lehet sokra menni, ha csak nem ragadtál te is a középkorban. De még, ha lenne is rá vevő. Píz biztos nincs. Viszont egy nyitottabb, nagyvárosi, gazdagabb, kreatív környzetben már többre lehet menni. És itt szintén nem gyogyiró nagyvárosról beszélek. Ugyanaz, mint a falvak csak nagyban meg valami futószalaggal vagy a helyi tahó kiskirály magánbirodalmával. Szóval annyiban nem hülyeség, hogy a pénz bevonzza a pénzt. És a pénz a lehetőséget. Egy Londonban grafikusként Nberhez méltó életet is tudsz élni, ha nem vagy full idióta. Míg mondjuk egy Szabócsi faluban már kurvára nem. Esélyed sincs. De ugyanezen az elven működik amit múltkor írtam a dzsentrifikáció is. Van egy lepukkant hely. Egyszercsak beköltözik pár pénzesebb ember. Felújítanak néhány részt. Új boltok nyilnak. Új lehetőségek. Viszont ez kétféle képpen is elsülhet. Az egyik, hogy lehetőségek nyílnak meg. A másik hogy kiszorulsz a lakhelyedről. A szegények, alacsonyan iskolázottak kiszorulhatnak. Egyszerűen mindenhol drágulni kezd minden. Lemész a kisboltba és már nem 200 forintért veszel egy budget tejfölt....hanem már nincs is budget tejföl. Van viszont helyette vegtard tejföl....5000-ért :D Kamuvérben úszó csicseriborsóból készül vegtardhamburgerálhús 100g 10.000 forint. Hülyének is megéri :) Amit hát ugye vegyen meg a faszom :D Nem csak, mert vegtard, hanem mert drága is. Szóval minden drágul, meg vannak akiket feszélyez az új környezet. Engem ez baromira nem zavar. Irígy nem vagyok...gyakorlatilag mindent leszarok....a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva. Tejfölért meg elmegyek máshova. Úgyis szeretek jönni-menni, bámészkodni, gondolkodni meg dolgom is van. A vegtard szarok meg úgyis ótvar szarok meg drágák is. :D De nagyon rosszul teszik, hogy elköltöznek. Ha csak nem albérletben voltak. Az albérlet szívás. Felmegy az ára annak is. Eddig 800-ért laktál valahol most már 1600 és nem tudod megfizetni. Elkezdődik az ami San Franciscoban. A lakásnak már nem csak lakhatási, hanem presztizsértéke is lesz. Ez szopás sajnos. De ha saját ingatlanod volt akármennyire szakadék akkor megütötted a főnyereményt. Sokszorosáért tudod eladni. És az fix, hogy lesz rá vevő is. Valami trendyeevegánjógaköcsög tuti ugrik rá. Itt már csak érzelmi kérdések játszhatnak. Mennyire fűznek jó és/vagy régi emlékek hozzá.  Nemrég volt egy nagyon jó dokufilm a Notting Hill egyik részéről ahol a karnevál is szokott lenni. Néhány éve az egész rész egy iszonyatos lelakott gettó volt. Ma meg egy ingatlan (nem nagy ám..50-70nm) milliós összegbe kerülnek. Fontban. Tehát 400 milliótól felfelé indul. Brutális bazmeg! És csak pár évről van szó...volt pár nem túl értelmes fazon aki mesélte, hogy meggyalázták a gyerekkori emlékeit amikor még békésen egymást késelgették az ucákon...most meg a gazdagok beköltöztek és eladta az ingatlanját. Ma vagy háromszorosáért tudná eladni. De volt pár olya is aki maradt és leszarta, hogy mindenhol bankárok, tőzsdecápák a fuxos lotyóikkal meg pénzmosó ruszkik költöztek mindenhova. Elmegy inkább máshova boltba, de ragaszkodik a szülei házához. Sok emlék köti oda. Mondta, hogy eredetileg néhány fontért vették a házat (persze akkor még más volt az értéke is) ma 5 miliót ér piaci áron. Saccra olyan 2 milliárd HUF. De nem szívesen adná el. Szóval persze nagyon divatos büfészakmindentisjobbantudó VV “értelmiségi” semmihezsemértek körökben lehülyézni ezt a faszt (akik csak Tarr Béla filmet néznek) és mindennek elhordani és nem csak divatos leszel, de még igazad is van. Viszont ebben közel sem mond hülyeséget. Ha tetszik, ha nem. A pénz vonzza a lehetőséget. Persze valahonnan olvasta. Az már, hogy ... “pénzből ugyanis korlátlan van” .....nettó baromság Ez már inkább a saját fejéből pattant ki...Scherlock Coelho Norbi Természetesen nem magával a gazdagsággal van probléma, mint ahogy  a habzószájú elftásak mondták, akik persze amikor már ellopták erőszakkal ugyanazt csinálták, mint a “gonosz gazdagok” előtte, csak még képmutató legalja férgek is voltak. Egy milliárdos/több száz milliós villából ne papoljon nekem senki az egyelőségről meg a puritánságról. Vannak nagyon is kiérdemelt vagyonok. És többnyire az ilyenek próbálnak is tenni belőle az emberiségért. Nem a “filantróp” csávóra célzok a libtard foxi-maxi egyetemével. Egy devizatőzsde mágnás/spekuláns aki mások tönkretételével keresett millárdoka t(szegény emberek mentek tönkre a kis zéró összegű játékaikban...nagyon sokan. Olyan emberek akik hotelekben úsztak, hogy enni tudjanak adni a gyerekeiknek) játssza az N-berry csávót és az Nberbarátot. Okádok tőle. Pfeeejjjj...Tudom, hogy az agyhalottaknak akik ezt nem látják át egy hős a poligender “tudomány” szarával :DD Na mindegy ez csak mellékszál. Bill Gatesre gondolok meg stb. A visszaforgatás az ami hiányzik. Óriási vagyonok összepontosulnak pár Nbernél. Jeff Bezos.....Jó értem, hogy sok Nbert foglalkoztat. Bár a robotoknak köszönhetően egyre kevesebet. De csak hízik és hízik és semmi több.....az Nberek meg akik neki dolgoznak majd éhendöglenek. Itt ezzel van a probléma. A probléma az Apple-féle harmadik világba meg gyerekmunkába kiszervezésével van. Az is igaz, hogy azoknak nem lenne lehetőségük semmire, ha az APPLE nem foglalkoztatná őket. De....de bazmeg....kapnak saccra 50-100 dolcsit....és az APPLE pedig gecisokat keres rajta. Ők meg épp elvegetálnak abból. Ha az APPLE mondjuk nem 100 dolcsit, hanem 180-at adna. Megtehetné. Akkor is geci sokat keresnének rajta és legalább ezek a szerencsétlenek nem döglenek éhen. Csak eszük ágában sincs. Ezzel van a probléma.

És sajnos abban igaza van Scherlock Norbinak, hogy ez az utájjuk a gazdagokat habzószájó/véresszajú őrjöngés rendkívül primitív és gusztustalan. Nagyon alja. Pusztán csak azért gyűlölni valakit, mert valamit jól csinált és tehetséges és többet keresett vele, mint te az nevetségesen pitiáner és buta. Nyilván nem Mészárosra célzok :D A legalja állatias szint, állatias ösztön. És ezt gonosz hataloméhes pszichopaták időről-időre kis is használják. Ne felejtsük el, hogy fajelmélet meg a többi blabla ide vagy oda a nácikat is ez éltette. Az irigység/frusztráció...a németek le voltak gatyásodva a háború után megalázottnak érezték magukat. Már csak egy Nber mellett aki megmondja nekik kik a hibásak érte....és jött is Hitler. A véreskezű komcsy elftásakat is ez mozgatta. Egyszerűen kényszeríteni kell valahogy a pénzeszsákokat, hogy pörgessék vissza X százalékát a vagyonuknak. Nem erőszakkal. ÉS persze nem úgy, ahogy a vén filantróp nagybácsi. Egyik nap megírja az összes általa pénzelt vagy baráti köréhez köthető újság, hogy arra szólít fel mindenkit aki nagyon gazdag, hogy fizessen sokkal több adót.....aztán másik nap hír arról, hogy éppen adóelkerülni készül...a kettő kicsit ellentétes....”ne azt nézd amit mondok, hanem amit teszek” :DDD Egyébként statisztikailag is kimutatható, hogy akik gazdag környékekre születtek akármilyen képességekkel nagyobb arányban lesznek ők maguk is vagyonosak. Meg ne feledkezzünk el a kriptovalutákról se.....ami amúgy egy zéró összegű játék, mint a deviza tőzsde is. Az sem végtelen. Amit nyersz rajta azt valakinek szükségszerűen bukni kellett rajta. Ez szabályozza az árat is. Ha ügyesen tudsz pánikot kelteni, ahogy már megtörtént akkor hirtelen minden nyuszi balfék menekíteni fog. Esik az árfolyam. Aztán bevásárol belőle hatlamas mennyiséget valami nagy hal. És hirtelen megugrik az ára. Egyébként most a Bitcoin : ~7220 USD kb két misi HUF De nem is értem, hogy gondolhatja ez az idióta, hogy egy végtelen dologról van szó :D Amit meg a kapafogú szintén jóképességű parasztlyán asszonnyal művelnek az nem edzés meg sport, hanem egy bohózat.

[rongyolodo]

tökre az a baj amúgy, hogy minden olyan befejezetlen, például ma megkérdezte tőlem a kristóf anyukája, hogy miért nem beszélek már a fiával, de én nem tudtam neki elmondani, hogy mekkora faszkalap, mert lekéstem volna a vonatom, meg tegnap este instagramon, amikor már a háromezredik cicás képet sziveltem volna be, találtam egy olyat, amin az egyik cica kapaszkodik a másikba, de tökre nem volt ott montázsba, hogy leesett-e a másikról, vagy amikor az utcából a rózsinéni kiabált át nekem a túloldalra, hogy azért fut csak, mert elfelejtette, hogy délben zár a bolt, azt már nem mondta, hogy odaért-e, meg amikor tinderen beleszeretek a fiúkba, akik kitartón írogatnak, de szarok rá, vagy, amikor mindennap elmegyek a festékboltba, de mindig azt mondom, hogy nemtommajdholnapvisszajövök, jameg amikor nem írok vissza a szülinapi köszöntőkre, meg, amikor nem hívom vissza a főnököm, meg van az is, amikor orbánnak küldök levelet és sosem kapok választ, ugyanazt érzem olyankor, mint, amikor az emberek, akiket tökre szeretek, csak úgy elhagynak, de inkább én hagyok el most mindenkit

[jerrylikesitornot]

Four Weddings and a Funeral (Úton Londonba #2)

Innen visszanézve a Four Weddings and a Funeral volt Richard Curtis kezdetleges vázlata a Love Actually-hoz.

Esemény, ami mindenkit összehoz (itt hálistennek kevésbé szájbarágva)

Az angol társadalmi rétegek minden sztereotípiája felsorakoztatva

Az amerikai csábítás

Mindenki valakinek a valakije, hacsak távolról is (ami szerencsére elég távoli)

Furcsa párosítások

Reménytelen szerelmek

Nagyjelenet a temetésen

Rowan Atkinson szokatlan de mégis megszokottan idióta szerepben

És a Love is all around

Érdekes amúgy, hogy a hasonlóságok ellenére, mégis mennyire más a film. Sokkal visszafogottabb a humorában és a drámaiságában is, a romantikussága ugyanolyan sokrétű, mint a későbbi leszármazottjában. Amit én nagyon szeretek Richard Curtisben, hogy miközben rettenesen szirupos tud lenni, mégsem lesz teljesen egysíkú és apró kapcsolatokban is mélységet tud adni a témának, amit bemutat. Tud nagyon kínos, önfeledten humoros, nagyon gyászos és azon elegánson továbblépő, végtelenül reménykedő is lenni. És igazából ezért működik minden filmje, mert akármennyire is nyálas, közben mégis a valóságból indul ki és valamelyik ponton mindenki tud csatlakozni a karaktereihez. Az életben is ilyen keszekusza és mindenféle tud lenni a szerelem, és ez teszi az általa írt filmeket végtelenül romantikussá.

London feeling: Hugh Grant, Mini Morris, esős finálé, teljes mértékben angol hangulat, talán maga a város kicsit hiányzott belőle.

[veszettfejsze]

Happy New Year to EVERYONE🤷🏻‍♀️

Itt vagyok, G.Vivien, 16 éves, és eddig volt egy 9 hónapos "kapcsolatom", ahol 2× találkoztam a barátommal, és átbaszott🙂Jelenleg egyedül élek szerény 40 négyzetméteren 3 kedves családtagommal, egy kistengerimukkal, és 2 macskával. Amúgy nincsenek barátaim, mert mindenkit egyaránt utálok, és ezt sűrűn viszonozzák is nekem. Szeretem a kaját és a macsekokat. Igen sűrűn sértődöm meg vagy kezdek el hisztizni, ezt olykor csak egyedül ülve mufurc képet vágva szoktam a világ tudtára hozni. Cseszett retkes a szójárásom, mert hát, miért pont csak a fiúknak lehetne? Nem vagyok épp nőies, szeretem a laza, mindent takar ruhákat, amiket aligha nőkre szabnak, szeretek kócos nomakeup fejjel utcára is menni, mert ezt is megengedi a lustaságom..Szabadidőmben általában vagy a kanapén, fotelon, esetleg a parkettán vergődöm, és általában mindig zabálok közben valamit. Szeretem a csokit, és imádok zabálni a macskáimmal. Sűrűn együtt étkezik a család, Fröcsi cica, Snapi cica, és én. Amúgy nem értem, miért nem szeret senki, hisz a "követelmény", hogy mindig add magad. Adom én, de a büdös árva léleknek nem kell a 2 macskán kívül.. Amit, ha igy őszintén átgondolok.. hmm..talán nem is bánok annyira🙂

Boldog Valentin napot NEKEM, Snapikának és Fröcsikének💘

Nna meg minden kedves Valentinnak is, akik minden évben ezen a napon sajnos szopnak🤣