#szerelem te csodás

[nehezenvegzodnek]

Igazi szívtipró igaz?

Ö az egyetlen fiú az egyetemi pompomlány csapatban. Megengedheti magának.

[csacskamacskamocska]

Életed szerelme

(erről akartam írni, már eszembe jutott) Nem szeretném megtudni, hogy a szerelmem hol ismerte meg élete szerelmét, ha nem én vagyok az. Ez szerintem teljesen érthető. Az tök cuki, amikor tumblr és már sok éve együtt vannak, de biztos vannak, akik nem örülnek a szembesülésnek. Azon gondolkodtam, hogy életem szerelme az aktuális, bár voltak fontos szerelmek, de azért lehetne bogozgatni, hogy melyik miféle volt, hogy egy szerelem összetettségében melyik emberben mi volt a leginkább vonzó. Valójában elég sokan voltak, így gyerekkoromtól kezdve, többnyire egy-egy hosszabb vonzalmat követett pár összevissza kis érzelmi felkavarodás. Szóval volt az a poszt, a kérdéssel, és végiggondoltam, hogy mennyire különbözőek voltak ezek a vonzalmak/szerelmek mennyire másfajta vágy vezérelte mindet és ez milyen érdekes. Ezért nem tudnék beleszeretni újra valakibe régről és ezért záródnak le a kapcsolataim gyakorlatilag teljesen. Ami mozgatott akkor, az már nincs, amire valaki válasz volt, az már nem kérdés. Hogymelyik volt a legnagyobb, az e miatt teljesen értelmetlen kérdés, meg nyilván az a legnagyobb amit érez az ember, hiszen a többiek iránt érzett semmivel van összehasonlítva. Melyik volt a legszenvedősebb? Na ebben már lehet versenyt felállítani és nem a mostani győzne. Namármost a szenvedéstől/traumától nem lesz értékesebb egy vonzalom! Csak sajnos a rossz jobban nyomot hagy és ezért jelentősebb érzelemként emlékszünk rá. :( Ezért még az is előfordulhat, hogy valaki azt mondja a csodás kapcsolatára, hogy nagyon jó, nagyon boldog most, de volt ennél nagyobb szerelme is, pl akibe reménytelenül volt szerelmes. Azt gyanítom, hogy a pasik nem szoktak ilyeneket kibeszélni, mi nők viszont gyakran. Így van rá lehetőség, hogy újra átgondoljuk, tisztogassuk az érzelmi életünket és valami nagy vonzalomra rásóhajtsunk, hogy az mekkora fasz volt te jó ég. és onnantól már a mekkora fasz volt marad meg. Vagy akinek van öniróniája, azoknál a nagy röhögések, hogy mit meg nem tettünk érte, azért a faszért, te jó ég! És ez gyógyít, tisztít, felold. A férfiaknak ezek csak névtelenül, a tumblin. Nem ugyanaz. Kapcsolatban meghallgatni a másikat a volt szerelmeiről – ahhoz kell megfelelő önértékelés, nem a szépségersenyhez!

[brgzmpff]

Már jó ideje követlek és ezalatt megtapasztalhattam, hogy milyen tehetséges vagy, milyen méltóságteljesen viseled a legszarabb dolgokat is, és hogy nagyon bölcs vagy. Segíts kérlek. Milyen helyzetbe hoztam magamat, te jó ég. Kedves voltam egy sráchoz, nem TÚL kedves, olyan átlagosan kedves. Semmi extra gesztus. Alapjáraton kedves vagyok az emberekhez, mert kedvességre neveltek otthon szóval kedvesen állok az emberekhez. Na most ez a srác abban a hitben van, hogy flörtöltem vele, félreértelmezve az én alap habitusomat. Pedig esküszöm, hogy nem volt célom semmi ilyesmi. A legrosszabb az egészben, hogy kedves, közvetlen, segítőkész, helyes stb. és nagyon szívesen lennék a barátja. Most hagyjuk, hogy ki mit gondol a fiú-lány barátságokról, de szerintem igenis létezik őszinte barátság és csak barátság férfiak és nők között. Én eközben egy olyan szituban vagyok, hogy szeretek valakit (egy nőt), aki ezt nem veszi észre, és csak a barátjának tekint. Én pedig nem merek kezdeményezni, mert félek, hogy elvesztem a barátságát. Hiszen még abban sem vagyok biztos, hogy vonzódik-e a nőkhöz is. (Eddig még csak pasikkal volt, de ez nem feltétlenül jelent semmit.) Szóval jelen állás szerint reménytelenül szerelmes vagyok belé, amiről neki fogalma sincs és remélem másnak se tűnt fel nagyon. Közben itt ez a srác, aki most félreérthetetlenül nyomul, de pedig én nem bíztattam erre semmivel. Sejtem, hogy az lesz a vége, hogy itt face to face meg kell mondani, hogy Ő félreérthetett valamit, de mindeközben meg totál frusztrál a dolog, mert én CSAK NORMÁLISAN VISELKEDTEM vele, ahogy szoktam. Most senkire ne mosolyogjak többé vagy mit csináljak magammal? Jaj lettem volna inkább kimért vagy egyenesen bunkó vele, mint ez az egész helyzet. Ne haragudj ezért a szófosásért, de szükségem van rá, hogy valaki adjon valamilyen okos tanácsot. A barátaim egyre mondják, hogy adjak a srácnak egy esélyt, mert egy jó pasi, de hogyan randiznék vele, miközben arra gondolok, hogy valaki másnak a csodás kék szemeibe nézek, hogy másnak a kezét fogom, hogy más hangját hallom, hogy más lélegzetelállító mosolyát várom megjelenni azon a kedves arcon?

hahó kedves nagyon kedves anon!!!

jó nehéz a helyzet, amit leírsz, és nem érzem magam felkent papnak, hogy hogy lendületből meg tudjalak váltani, de megpróbálok veled gondolkodni egy ilyen nehéz érzelmi helyzetben.

a szimpatikus fiú közeledése feszélyez. a nagykönyvek szerint ilyenkor érdemes ezt kommunikálni. ha ijesztő kimondani, lehet gyakorlni itt a tumblin vagy fogmosás előtt után a tükörben, de semmiképp sem az ágyban elalvás előtt, jó lehet ha elmondod barátoknak, hogy mit szeretnél mondani és néhány ilyen próba után egész könnyen szokott menni élesben egy ilyen beszélgetés. klasszik technika és isten áldása a kóla mellett a jóhír rosszhír szendvics. mondasz valami őszinte és kedves dolgot, elmondod, hogy úgy érzed, hogy a k��zvetlenségedet lehet, hogy személyesebbnek éli meg, mint ami részedről akart volna lenni, és emiatt feszültséget érzel a kapcsolatotokban és utána hogy mondjuk mennyire élvezed a társaságát. én mondjuk nem javasolnám az indirekt pattintást, hogy mikor lesz már végre neked csajod, úgy várom már, hogy randikról mesélj, követtem már el, nem lett belőle baj, de jobb olyan emberek körében lenni nekem, akikkel meg lehet beszélni, ha kezd elmozdulni a kapcsolat akármilyen irányba.

a lányba meg szerelmesnek lenni az még ennél is bonyolultabb kérdés. kezdve onnan hogy mi is a szerelem? mire vágysz belőle? mik azok a tulajdonságai, amikért odavagy? volt már konfliktusotok? hogy kezeltétek? szóval nekem ez einkább vágynak hangzik és nem szerelemnek, de lófazst sem tudok a sztoriból. nekem mostanában olyan kérdés is felmerül ilyenkor, hogy nem-e egy biztonságosan elérhetetlennek ítélt személybe helyezed-e az intimitásra és szeretetre való vágyadat? és ez nemtől független kérdés, és csak azért kongatta be a kisharangot a dolog, mert írtad, hogy nem volt még nővel és te szerelmes vagy, ez nekem egészen biztonságos helyzetnek tűnik, de én ilyen elkerülő kötődésű átok vagyok sajna, és idei projektem ezt kitakarítani az életemből, szóval simán az is lehet, hogy akinek kalapács van a kezében minden szögnek lát elv mentén látok rémeket mindenhol. és a másik oldalról meg hát az van, hogy ha viszont vele mondjuk kiderül, hogy kölcsönös a dolog, akkor minden előtte nap pazarlás volt. a robot terapeutám pedig azt mondja, hogy meg kell tanulni nem félni az elutasítástól. volt olyan házim, hogy kérjek meg embereket olyan dolgokra, amikre nemet fognak mondani biztosan. nem megy valami jól és ráadásul akiket megkértem így dolgokra, mind tök kedvesen és szívesen megcsinálták azokat a dolgokat, amiknél én előre meg voltam győződve, hogy na azt biztosan nem fogják megcsinálni. de hogy ezt azért kéne csinálni, hogy ne legyen kb halálfélelmem az elutasítástól. és hát az is van, hogy ha nem jössz be neki és valóban jó barátság, akkor ki fogjátok tudni mozogni idővel a feszkóót, és ez talán mindkét emberre igaz. ha meg nem tudjátok majd, akkor örülni kell a közösen megélt jó részeknek és szeretettel visszagondolni a közös időkre és várnak az új emberek, akikkel jobban értitek majd egymást és könnyebben szeretitek egymást. vagy nemtom. sok itt a támogató és kedves hunblis, remélem jeleznek, ha valahol ordenáré hülyeséget írtam és biztos lesznek itt még kedves és együttérző ötletek is. és titkon remélem, hogy már csak azzal, hogy kiírtad, közelebb kerültél ahhoz, hogy jobban halld a saját belső válaszaidat :) ölellek, a

[milliodarabratortel]

Szeretlek. Igazából ennyi, amit mondani szeretnék. Most füllentettem, hiszen nem állhatok meg ennyinél. Tengernyi mondanivalóm van a számodra.

Különben is ismersz: sosem állok meg egyetlen szónál. Nőből vagyok: ami a szívemen, az a számon. Beszélnem kell az érzéseimről.

Ritkán íródnak szerelmes levelek a férjekhez vagy a férfiakhoz. A nők mindig arról álmodnak, hogy őket részesítik szerelmi vallomásban. A férfi tárt szívkapukkal, érzelmek vendégseregével fogadja kedvesét és miközben betessékeli birodalmába, elhalmozza csodás bókokkal és éppoly figyelmesen bánik vele, ahogy a vendégekkel és legszeretettebb rokonainkkal, barátainkkal szokás.

Belátom: ugyanerre van szükségük a férfiaknak, férjeknek is. Néhány őszinte, szerelemtől ittas sorra. A csalódásokból született negatív sztereotípiákkal ellentétben tetszik vagy sem: nekik is van lelkük, szívük, ők is ugyanúgy vágynak a pozitív megerősítésre. Nem is tudom, miért képzeljük azt, hogy csak nekünk esik jól a simogató szavakba burkolás, a selymes hang, ami lángra lobbantja a szívet és pillangókat varázsol a gyomorba.

Ezért eldöntöttem:

szeretnélek szavaimmal és a sorokban rejlő érzéscsokraim illatával elbódítani.

Nem vagyunk együtt hosszú évek óta Még! De sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk egyaránt.  De egy valami sosem változott: az érzéseim irántad. Soha nem hittem abban, hogy a szerelem egy nap kihuny, és mély, erős szeretet veszi ��t a helyét. Nem vagyok ellene, csak éppenséggel tudtam: velem ez nem eshet meg. Azaz ember vagyok, aki igenis képes egy életen át szeretni és nagyon remélem, hogy ezt nyugdíjas éveinkben is bizonyíthatom neked.

Azt kérdezed, mi a titkom? Egyszerűen boldog vagyok melletted. Ez a boldogság a szívem csavarjainak kenőzsírja, ami folyamatosan mozgásban tartja irántad való érzéseimet. És te vagy az egyetlen, aki képes újra meg újra bezsírozni a tekervényeimet. A ketyegőmre teszem a kezemet és úgy mondom: most is szenvedéllyel, őszinte szerelemmel szeretlek.

Amikor reggel felébredek, továbbra is rajongással telve nézem, ahogy alszol vagy ébredezel. Még mindig mosolyra késztet, ha elaludtad a hajadat vagy azt sem tudod: melyik univerzumban vagy. Mikor munkába mész, ugyanazzal az édes szomorúsággal búcsúztatlak, mert órákig nem láthatlak. Viszont ugyanolyan lelkesen küldöm neked hol a szeretetteljes, hol pedig pikáns üzeneteimet, matricáimat, gifjeimet. Hazatérésedkor változatlanul kitörő örömmel integetek neked az ablakból vagy köszöntelek az ajtóban, mert végre itthon vagy. Újra láthatlak, újra megölelhetlek. És mikor este lefekszünk, titokban még mindig figyellek és hálát adok azért az égnek, hogy megajándékozott veled.

Lehet, velem van a baj és valamiféle súlyos visszamaradottságban szenvedek, emiatt érzelmileg még mindig fiatal kis csitri vagyok, akit megbabonázott a szerelem. Igen, azt hiszem soha sem szálltam le az érzelmi hullámvasútról. Még mindig tudsz hiányozni, még mindig ugyanazzal az intenzitással tudlak szeretni az ágyban és azon kívül is. Változatlanul kívánom a testedet és a lelkedet.

Sokszor kérdezed, miért szeretlek. A te racionális elmédnek kell valami épkézláb válasz erre. Kimutatások, képletek, egyenletek, bizonyítékok. Te nem érzed be azzal, amivel az én emocionális énem. Neked konkrét válaszok kellenek, hiába mondom, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni és nem is kell megindokolni. Egyszerűen csak van, el kell fogadni. Nincs értelme belemenni, miszerint

még mindig képes vagyok belefulladni a ragyogó szemeidbe

vagy mert úgy fogadsz el engem, ahogy vagyok és nem akarsz megváltoztatni.  Ha ezt részleteznem kell, akkor egy könyvre valót összeírhatnék abból, mennyi okom van szeretni téged. De nem akarom a szerelmemet feltételekhez kötni, hogy okokról kelljen értekeznem.

Akármilyen juharsziruposan is hangozzék, a lelkedet szeretem, azt az ember, aki vagy.

Fogadd hát levelemet jó szívvel. Remélem sikerült egy kis mosolyt csalnom az arcodra és megnyugtatnom téged: örökké élni fog irántad érzed szerelmem. ❤️

[mehetnenktovabb]

A kisdiák mereng mappán és tarka képen,

S a Mindenség neki, mint lelke éhe, tág.

Óh, mily nagy is a föld a lámpák fénykörében,

S ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!

Egy reggel indulunk, és velőnk teli tűzzel,

És fájó dac dagaszt, s keserü vágy izen,

Megyünk, s a kósza kedv táncos habokra űz el,

Ringatva végtelen lelkünk véges vizen.

Van, akit futni készt megútált hona szennye,

Van, kit bölcsője zord titka űz, s van olyan,

Ki csillagot figyelt, s behullt egy női szembe,

S most vészes illatú Circéjétől rohan;

Hogy ne büvölje őt állattá a boszorkány,

Fut és teret iszik, fényt és égi parázst,

Húsába jég harap, s a réz nap, rája forrván,

Lassan lemossa majd arcán a csókmarást.

De igaz utazók azok csupán, kik mennek,

Hogy menjenek, s szivük mint léggömb ring odább,

Kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek,

S ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább!

Kikben száz alakot, mint a felhők szeszélye,

Ölt a vágy, s mint ujonc harcost ágyúk heve,

Vonz új és változó, titkos kéjek veszélye,

Miknek még emberi nyelven nem volt neve!

S mi csak forgunk, iszony! és ugrunk, meggyötörve,

Mint pörgettyük s golyók - álmunkban is igáz

A vad kiváncsiság, mint zord Angyal, ki körbe

A vágtató Napok csóváival csigáz.

Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,

S mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!

De az Ember elé remény reményre csillan,

S pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol.

Nagy, három-árbocos lelkünk Ikáriába

Vágyik, s fedélzetén hang zengül: "Part!" - s a hírt

A kosárból a hang bolond hévvel kiáltja:

"Üdv... hírnév!... szerelem!"... - s fúj, poklok, itt a szirt!

Mert minden part, melyet jelent az őr, ki fent ül,

Ma még Arany-Sziget, Jósors-igérte táj,

Felé a Képzelet dús orgiákra lendül,

De csak zátonyra lát, ha pirkad a homály.

Ó, tündéri hazák szegény, bús őr-hajósa!

Verjük bilincsbe őt, vagy vessük vízbe tán?

Csak sír, Amérikák hibbant mámoru jósa,

És sósabb ár tolong a délibáb nyomán.

Így a vén vándor is, míg lába szennybe bágyad,

Még légbe szimatol, és szeme hályoga

Édent sejt arra is és csábos Cápuákat,

Hol rossz gyertyán dereng vak viskók vályoga.

Ti csodás utasok! hadd olvasunk ma drága

Meséket szemetek tengermélyeiben!

Nyíljon emléketek kincses ládája tágra,

Hol csupa éther- és csillag-ékszer pihen.

Bár gőz s vitorla nincs, utatok láza rázzon!

Rablelkünket tovább ne búsítsa retesz,

Dús rajzot fessetek, s lelkünk feszül, mint vászon,

Mit emlékeitek látköre keretez.

Mi mindent láttatok?

"Láttunk csillagvilágot,

Hullámokat, sivó homok síkságait,

S bár váratlan veszély sokszor vad szirtre vágott,

Úntuk gyakran magunk, úntuk, akárcsak itt.

A nap dicső tüze a lila óceánon

S dicsőült városok a húnyó nap tüzén,

Felgyújtották szivünk, hogy elmerülni vágyjon

Vad láza, hol felé hívón zendül a fény.

Láttunk dús tájakat, városok gazdag ormát,

De nem vonzottak úgy, olyan rejtelmesen,

Mint azok, miket a felhők szeszélye formált,

És vágyunk egyre nőtt, tovább, sejtelmesen!

- A kéj nyomán a vágy csak kínzóbb és erősebb,

Óh, Vágy, vénhedt fa te, csak trágyád a gyönyör,

S míg egyre vastagabb kérgű lesz ősi törzsed,

Ágad a nap felé még közelebbre tör!

Meddig nőssz, szörnyü fa? sudárod buja kedve

Ciprusnál szökkenőbb? - De mégis, gyűlt a kép,

Sok gondos rajz, mohó, nagy képeskönyvetekbe,

Fivérek, akiket vonz minden messzi szép!

Köszöntöttünk ezer ormányosan iromba

Bálványt és trónt, amely ékszertömbként ragyog,

Sok remek palotát, hol a tündéri pompa

Bús vággyal rontaná minden bankárotok;

Ruhákat, melyeket látni is mámorító,

Nőket, kiknek fogán s körmén kármin a lakk,

Tudós bűvészt, kihez hizelgőn kúsz a kígyó"...

S tovább, mit még? tovább!

"Ó, gyermeki agyak!

Hogy ne feledjük el a legfontosabb dolgot,

Mely keresetlen is mindig szemünkbe tűnt,

Míg lábunk a komor lépcsőn fel és le bolygott,

Láttuk az örökös, unott látványt, a Bűnt:

A nőt, hogy buta és silány rabszolga-gőggel

Mint imádja magát, gúny- és csömörtelen,

S a férfit, hogy vad és falánk kényúr a nőkkel,

Bár rabok rabja, és a szenny közt förtelem;

Hóhért, ki édeleg, mártírt, ki könnyet ont, és

Ünnepet, melyet a vér szaga fűszerez;

Zsarnokot, kit kiélt ronccsá hatalma ront, és

Népet, melynek gyönyört szégyenkorbács szerez;

Láttunk nem egy hitet, hasonlót a miénkhez,

Egekre kúszni bús ostromra; szenteket,

Kik, mint puhult inyenc, ha dunnás ágyat élvez,

Kéjül keresik a szőr-övet és szeget;

Láttuk, hogyan fecseg az ész ittas bolondja,

Az Emberfaj, amely máig sem változott,

Duhaj, agóniás dühhel istenre rontva:-

"Én másom, mesterem, ó, légy megátkozott!"

S láttunk bölcsebbeket. Téboly merész csapatját,

Kik futják ezt a nyájt, hol Végzet a karám,

S maguk az Ópium roppant ölébe adják!-

Ez az örök körút a földgömb szűk porán..."

Hej, fanyar lecke ez, leckéje az utaknak!

Ma, tegnap, holnap és örökre a világ

Egyhangú, kicsi hely, rossz ketrecet mutat csak,

Unalom-sivatag fájó oázisát!

Menni, maradni jobb? Maradj, ha tudsz te tűrni,

Menj, ha kell. Van, ki fut, és van, ki sutba ül,

S az éber és gonosz ellent le tudja gyűrni,

Az Időt: Jaj, de hány lohol szünetlenül:

Bolygó zsidó gyanánt, apostolként rohannak,

Nekik már se vasút, se hajó nem elég

Az átkos Bajvívó elől elfutni! s vannak,

Kik ott vívnak, ahol bölcsőjük a vidék.

Ám ha nyakunkra hág végül a Gladiátor,

Megint remélhetünk, kiáltva: Vár az út!

S mint mikor kínai vizekre vont a bátor

Vágy, s néztük a habot, s a szél hajunkba fútt,

Megyünk majd: vár reánk az árnyak Óceánja,

S mint ifjú utasé, szivünk friss lesz s vidám.

Hallga! figyeljetek az édes, bús danára,

Ezt zengi: "Erre mind, aki enni kíván

Lótuszt, mely illatos! Csodák gyümölcsszüretje,

Amelyre szívetek éhes, itt vár csupán,

Jertek, halk s különös mámorral a szivekre

Csak itt vár a soha nem szűnő délután!"

S a kisérteti hang mind ismerősebb s hívebb,

Holt Pyladeseink karja tárul ki ránk,

"Elektrádhoz evezz! itt megfrissűl a szíved!"

Zengi a nő, kinek térdét csókolta szánk.

Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,

Ó, untat ez a táj! Halál! Fel! Útra már!

Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,

Tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!

Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!

Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,

Örvénybe szállani, mindegy: Pokolba, Égbe,

Csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!

(Tóth Árpád-Az utazás/ Charles Baudelaire)

[fuckingdreamerprincess]

Végtelen szerelem

Igen .. ez volt a mi szerelmünk. Pontosabban ez a mi szerelmünk. A legszebb tündérmesét tőle kaptam . A meleg nyári Augusztusi napokat, ő tette lángolóvá… Csakhogy a mi kis végállomásunk picit hamarabb volt, mint amennyit én vonatozni szerettem volna ebben a csoda kis világban. És bár napjaink megszámlálhatók, mégis az örökké valóságot adta nekem. Talán utoljára írok róla egy kicsit hozzá.. A csodás nyári szerelemről. Az én barna szemű egyenruhásomról.Égi csodám apukájáról

Én végtelen szerelmem , én angyalom , én kicsi pingvinem! Ma reggel is a te hiányodra keltem fel. Azt mondják az ember az elválás után eltűnik, elfelejtődik ,de ez hazugság.. mikor a szemedbe néztem , láttam benne a múltam a jelenem és a jövőmet ! Ez nem csak egy szerelem ..ez a végzet,amikor elbúcsúztál pár napja,rájöttem a szerelem nem jó.Ha mindössze szerelmünk kötött volna össze minket, és nem lett volna a kisbabánk az szép pillanatok, a rajongás, már rég szétt tépte volna a nehézség és az idő mindezt! Ha csak szerelem lenne rettegnék az elmúlástól. SZERELMEM , GERGELYEM ,VÉGZETEM .Erős nőt csináltál egy kezdő tanuló mentős lányból, aki mit sem sejtve szeretett beléd és a munkájába általad. Csodát tettél velem .. te építetted újjá ezt a lányt . Megfestettél az élet vásznára, és életre keltettél. A te szerelmedből születtem.Te adtál életet, miattad kezdtem el újra őszintén érezni !Az egyetlen félelmem volt hogy elveszítelek téged. De ha én nem is lehetek neked többé, akkor is veled leszek. A kék ég lesz a szemem pillantása. Mosolygós , angyal arcú szerelem. A benned rejlő szeretet illata tart továbbra is életben .Hallom most is a szavaid a hangod ahogy hozzám szólnak. Közben éjjel remélem felnézel az égre, elmész azokra a helyre ahol veled lettem. És érezni fogsz engem. Ott leszek veled, minden kis szellő fuvalattal,a csillagokban , egy egy madárcsiripelésben.Ahogy egy kedves tanítóm mondta…” Ha nem állsz készen hogy feláldozd magad, ne állítsd magadról hogy szeretsz !” Boldogan adtam neked magam .Mert ez nem egy egyszerű szerelem volt …. Ez a végtelen szerelem ..

[patrickblond]

Lidérc mesék: Kharónnal való beszélgetésem 2. rész

...de azt az édes mennydörgést és bizsergető égést, ahogyan hozzám érsz, tedd újra, és ujjra, s úra.

felemás égboltokon haladtunk, nagyrészt elég unalmasan telt, mint ahogyan számítottam rá.

– figyelj, te ezt naponta megteszed, mármint hogy bolyongsz ezeken a lidérctájakon? – kérdeztem megvetően.

– mondtam már, valakihez megyünk. – komolyodott meg.

– annak a valakinek neve is van? – háborogtam fel –, őszintén nem szeretem a meglepetéseket.

ollót hozna magával ellenségeim.

– egy hölgyhöz megyünk, akinek a tartozásomat intézem. – tetszeni fog.

figyeltem, láttam ajkai szélén a vigyort.

ettől meg én lettem pipa.

– de tényleg, magadfajtának azt hittem nincsenek adósságai. – időbe telt, míg folytattam. –, nők nagy urak, mondhatom.

elkeseredésemben bámultam a víz áramlatát, ahogy úsztunk a mocsokban.

mi dolgod van velem?

– nézd – ébredt magára az öreg –, ígértem neki valamit, most beteljesítem.

– legalább betartod az ígéreteid, velem szemben mindegyik befejezetlen marad.

erősebben kezdett el evezni, mintha vihar készülne.

– esküszöm itt, te vagy az egyetlen anyaszomorító lélek, akivel valaha utaztam, és hidd el, ők sokkal meggyötörtebbek voltak. – messze vagyunk már az Anyaföldtől, s még sirályokat is énekelsz...

– vicces hogy ezt mondod – vágtam hozzá –, mert egyszer találkoztam eggyel, és elég mókás volt. – mondjuk igaz, miatta nem is lennék.

szép szerelem.

– bánod ám megismerését fiú? – kémlelt nehézkes szemével.

– azt bánom, hogy nincs velem. – inkább hajtsd ezt a fadarabot, míg a végén bele nem fulladunk időnk végezetéig ebben a paradoxonban.

könnytelen magány.

könyökre tett kézzel neszeltem az eget, a madarak.

mindjüknek más csontozata van, még az azonos fajtáknak is eltérő.

talán mutálódtak, hisz egyiknek sem volt páros szárnya.

ha nekem lenne szárnyam, piszkosul odaadnám magam az éjnek.

csujjogatok, itt és most.

gyere ide, te férfi

aki a hovatartozásomat kérdi

testemet szemmel méri

kopott fogával, a bűnt téri

gyere ide, te férfi

ki a bőrt végzi

nyúzza, s tépi

vágya, a kültéri

– hallod ezt öreg, valaki énekel!

– biza ez csak annyit jelent, hogy közeledünk. – kapaszkodj ifjú.

hirtelen rózsaszínben káprázott az ég, tükörképet mutatva vízfelszínen, vagy éppen fordítva, a víz lett rózsaszín, és az égbolt oly tiszta tükörképének?

igazán mesebeli volt az egész, persze alig vártam már, hogy kiszálljak a csónakból.

– maradj szorosan mellettem. – óvva intett.

ahogyan haladtunk közelebb, a hang egyre hervadóbb lett, s inkább így szólt:

ne merj ide lépni

hozzám ne merj érni,

s végképpen kérni,

hogy maradj velem "légyszi"

– úgy érzem meggondolta magát, vissza is fordulhatnánk azon nyomban. – én ezt kérleltem volna inkább.

köd telepedett le, de mesés dolgok következtek ismét.

– csodás lények, Kharón kedvesem, elhoztad hát. – mondta az a nő, aki ködből termett, szilárd testet.

valószínüleg ő a titokzatos valaki.

– drága Aphrodité! – teljes egészében, ahogy kivántad.

végig ez volt a tervem? megtaláljam magam, s engedjek a gyönyörnek?

– hadd lássalak, ismerjem fel újra édes mennydörgésedet. – súgta hozzám a kedvesem.

a nevem számodra minden, vagy semmi.

kacaj, kín, s fájdalom.

sötét lett, de éreztem itt van valahol.

a nyakamra liheg, párosodnak az ösztönök.

ERDŐ MÉLYÉN VAGYUNK

VAD KERT EZ

DURVA TÓ

SOHA NEM AKARSZ

KIJÖNNI INNEN

MINDEN FÁJDALMAT

MAGADBA SZÍVOD

GYÖKEREDZIK

OTT BENT

MINT A

FESTÉK SZÓRÓ

SZÍVED ALJÁN

KEVÉS AJÓ

SZÓ REÁ

– akarsz engem ugye? – s megjelent előttem anyaszült meztelenül, de megváltozott:

pont úgy nézett ki, mint Ő.

[crazygirl-in-a-redshoes]

Olyan volt a szerelmünk akár a tüzijáték. Röpke, de ámulatba ejtő, maga után hagyva a mérgező ködöt.

[nehezenvegzodnek]

Hinge

No, it is not a heartbreak, it is a brainfuck.

[justdeepbluerose]

Minden hétvégén azt hiszem végre sikerült kiszeretnem belőled, aztán hétfőn meglátlak a folyosón, és rájövök hogy nem.

- justdeepbluerose

[csacskamacskamocska]

Nem szabad nekem

romantikus sorozatot nézni. Tilos! Egyrészt fáj, másrészt az olyanok felbasznak, hogy aszonygya... a pasinak van egy szeretője, egy gyönyörű szép és kiemelkedően okos nő. Nem gyakran találkoznak mert mindketten tevékeny életet élnek, de a kapcsolatuk rég óta tart és erős. A pasi beleszeret egy lányba (a főszereplőnőbe) és szakít ezzel a modell szépségű atomtudóssal. Aki persze nem örül és nyilvánvalóan nagyon szereti a pasit. Nézi az ember a vergődését a nőnek, miközben tudja, hogy nincs esélye, hiszen a pasas fülig szerelmes valaki másba. A nő végül azt mondja, jó, elfogadja amit a féfi adni tud, legyenek barátok és majd az idő eldönti, hogy van-e olyan erős a szerelem, mint amilyen erős az ő kapcsolatuk. Erre a pasas azt mondja, hogy „köszönöm, hogy megértesz” Hát, bazdmeg! nem ért meg, egyáltalán nem ért meg! Csak úrinőként viselkedik, és elegánsan kezeli a helyzetet. Egy szemernyi megértés sincs benne, és a pasas is egy faszfej, ha nem tudja micsoda fájdalmat okoz a nőnek a barátság felajanlásával, hát tűzön kéne sütögetni azokat akik ilyen káros és kóros faszságokat írnak bele forgatókönyvekbe! A szakítás az szakítás. Vége, szia, nem keressük egymás többet, nem ülünk le sörözgetni, nem nyaralunk együtt és nem röhögcsélünk se nyilvánosan se titokban a közös emlékeken, és mást se teszünk, csak szorgalmasan nyesegetjük el amiket még együtt szőttünk. Mert az egyik mindig jobban szeret. És az reménykedni fog, annak fájni fog. Minden baráti sörözgetés után újra megéli, hogy ki lett dobva, míg a másik boldogan és elégedetten megy haza, hogy milyen jól szórakozott. Aki szerelmes annak mindig fájni fog a gondolat, hogy ez a gyönyörű, csodás ember valamikor szeretett, de már nem és felfoghatatlan a változás ami nem bennünk, hanem a másikban zajlik. Kivéve persze, ha lófasz se volt az egész, csak baszni jártak össze. De még akkor is. Akit lapátra tesznek annak rossz lesz. Ha te azt mondod, hogy neked az exed a barátod, akkor te vagy az, aki nem sérült, de fogalmad sincs, hogy a másik miért a barátod vagy mit hazudik neked. Hihetsz persze a kölcsönös barátságban, hát én se vallanám be, hogy így könnyebb elviselni a hiányt vagy nem is kell elviselni mert szabad az út, lehet barátkozni, mindent lehet, és lehet akár valakim, aki megdug hébe-hóba, de nem kell elengednem a kapcsolatot és szembenéznem a valósággal. Nem egészséges dolog. nem szabad nekem romantikus filmeket néznem. nem az én világom. Vagy fáj vagy dühít. Az én romantikus novelláimban mindig meghalnak. Úgy egyszerűbb. :D

[tinaa01]

Szerelem

Szerelem

Tudnék mellette élni, de nem lehet.

Tudnék helyette mást szeretni, de nem teszem.

Én ŐT igazán szeretem.

Minden érintése, minden pillantása megváltás.

Minden ami tesz eme csodás.

Vele eltudnám képzelni az életem,

Vele eltudnák felejteni mindent.

Én ŐT igazán szeretem.

Őszintén szeretni nem tudtam milyen.

Megszokásból tudtam, de úgy nem lehet.

Egy pillantás kellett, és megtaláltam AZT a lelket.

Akit őszintén kimondom, SZERETEM.

Reggelente, jó reggeltre felkelni,

Majd jó éjszakára nyugodtan pihenni.

Vele megtaláltam az én világom,

Benne az én életemet is láthatom.

Remélem egyszer velem is magtalálja a világot,

A szeretetemből neki adok.

Neki adom a legtöbbet,

Mert kimondom azt, hogy őszintén szeretem.

Nagyon fájt mikor nem nem kaptad meg az üzenetem,

De ez csak a saját küzdelmem.

Sose felejtem el, mikor elsőnek megláttam a gyönyörű szemedet, és nem mondhattam, hogy mennyire szerelmes lehettem.

Veled szeretnék lenni,

de néha kell szenvedni.

Én rá mindig várni fogok,

És szeretném, hogy Ő legyen az én csodatos párom.

Figyelek rá, hatással van rám.

Nem tudom miért, de mindig vele akarok lenni.

De..

Már nem ölel,

Már nem csókol,

Már nem fogja a kezem,

Talált valaki mást helyettem.

Ő mindig itt lesz a szívembe, és helye mindig lesz benne.

Ilyet sose mertem mondani, de Ő rá bármennyit tudnék várni. "Legyünk csak barátok"

De legalább az illatát ígyis erezhetem, mikor sajnos nem lehet mellettem, és nem fogja kezem.

Elvileg a sors mindenkinek szánt valakit.

A lelke megérintett, remélem hozzá fog sodorni.

Egy álom lenne, amit csak mi elhetnénk meg.

Megismertelek Téged, de félek,

hogy Te is lelépsz ahogy más tette.

Pedig szerettelek a szívemből nem eresztelek.

Ha kérdezel bármit én felelek neked.

Nem érdekel a fájdalom, csak Te legyél boldog.

Azon a napon mikor először hisztiztem neked,

Jobban fájt, mint mikor nem jönnél vissza értem.

Sokat nem tudok nyújtani,

De neked meg akarok felelni.

Egy rossz ember vagyok a világban,

De ahogy beleptél, csakis Téged látlak.

Remélem egyszer majd látod,

És megtalálod velem az én boldogságom!

Sokat szeretnék még fejlődni,

De csakis Veled tudnám elképzelni.

SZERETLEK!

[n--mate]

Esték óta próbálnék ki írni ide valamit de gondolataimat megfogalmazhatatlannak érzem jelenleg. Próbálok ki írni ide mert tudom, hogy itt kötetlenül határok nélkül írhatok bármit és úgy is csak te fogod látni.

Tudod, régen nem volt még meg bennem a tudat, hogy hogyan is kéne kezelni nagyon sok mindent. Emlékszem sok álmatlan éjszakámra ahol az egyetlen problémám az volt még, hogy nem éreztem magam szeretve. Még bőven nem ismertük egymást, 9. osztály megint egy újabb iskola váltással persze. Gyötrelmes egy éjszakák voltak az aztán biztos, se nem barátok se nem család volt akiknél tényleg éreztem, hogy szeretve lennék. Voltak kínos éjszakák ahol csak egy párnát ölelve tudtam elaludni már és szeretetben hiányom volt mint égen a csillag. Nem voltam a toppon az aztán biztos. Vége lett az évnek és nyáron sikerült belekóstolnom az életbe kicsit. Nem sokat de a belekóstolás része is csak alkoholban merült ki sajnos. A nyárnak vége szakadt majd kezdődött a 10. Osztály. Elindulni is furcsa volt aznap mert nem éreztem, hogy nekem ott a helyem őszintén. De bármely csoda folytán még is megérte bemenni arra a fránya évnyitóra. Az ajtó nyitós storyt már ezerszer meséltem de összegezve egy ismeretlen lány kék hajjal ünneplőben piercinggel és a sorból 10km messziről észrevehető csodás aurával ültt a helyem előtti padban.

Te voltál.

Majd még aznap megkérdeztem a neved amit pontosan tudtam már akkor csak, hogy halljam a hangod még aznap. Ekkor kezdőttek a napok melyekben olyat éreztem amit még soha. Megjött a kedvem iskolába járni, adni magamra, tanulni is néhanapján és le sétálni inkább a távolságot mint, hogy biciklizni. Teltek a hónapok és idő alatt egy elutasításon már túl esvén megkérdeztem, hogy lennél-e... és a válasz igen volt, s hivatalos lett. Először éreztem azt, hogy valakinek igazán számítok végre. Elmentek a napok majd a hetek élveztem a társaságod és kezdtem, hozzá szokni az érzéshez, hogy tényleg szeret valaki. Egyre jobb és jobb érzések fogtak el amég nem "hozzád szoktam". Nem tudtam még akkor, hogy a szerelem véges és átalakul idővel kötődéssé, törődéssé, és szeretetté. Úgy éreztem több kell, nem is értem mai napig mi ütött belém... Lebetegedtem egyik héten majd 2 napig csak feküdni tudtam, de nem hetekig voltam beteg ahogy mondtam azt. Hiányzott az a régi sivár élet amelyben azt a hülye párnát ölelgettem és csak játszottam egész nap. Nem is értem. Több kellett és amire vágytam az éppen kevesebb volt. Majd nem beszéltem veled és nem vettem fel a telefont... Úgy sajnálom. Egy hétre ezekre rá jött a telefon hívás melyet felvettem és aztmondtad hagyjuk akkor mert ezt így nem lehet. Igazad volt... De volt bennem egy érzés mi azt sugallta, hogy próbáld tovább mert ebből nem fakad semmi jó. Sajnos hátrányban volt. És vége lett. Fel sem fogtam a történeteket, csak elbújtam a világ elől pedig oly szép is lehetett volna minden ha az a hülye gondolat nincs a fejemben...

Elteltek a hetek majd a nyár és nem volt olyan nap mikor ne gondoltam volna arra, hogy mi lehetett volna ha. Te eközben szemvedtél miattam még ha kapcsolatba is kerültél még akkor is.

Nyáron sikerült össze jönnöm valakivel aki még talán ideálisnak is tűnt az első hetekben de gyorsan kiderült hogy mégsem az. Elszenvedtem vele hónapokat pontosan azon töprengvén minden egyes pillanatban, hogy minden amit ez a lány csinál azt te hogy csinálnád és rájöttem, hogy feladni valami biztosat egy bizonytalan messzi ábrándér az nem hogy rossz döntés de lehet az egyik legrosszabb döntése az életednek. Többre vágyni mikor már mindent megkaptál konkrétan, de persze akkor még ezt nemtudtam márciusban 1 éve.

Elkezdődött az év és egyre jobban napról napra pontosan ahogyan akkor 1 évvel ezelőtt kezdtem csak Még jobban mélyebbre és mélyebbre beléd esni. Nem tudtam elmenni a gondolatok mellett és rájöttem, hogy akármennyi lány van az utcán nekem még is csak az az egy kis gyönyörű különc tetszik aki eddig mindig is.

Egy rövidebb és furcsább kapcsolat vette kezdetét. Minek hamar vége is szakadt sajnos, már mikor elkezdődött tudtam, hogy ez valószínűleg nem lesz hosszú életű de még is bíztam benne, bíztam magamban és bíztam benned. Sajnos ez alkalommal én húztam a rövidebbet amit meg is érdemeltem persze.

Kín keserves hetek majd hónapok lettek belőle, szörnyen festettem.. Csak mint akkor kilencedikben. A mai napokban már már kicsit erősebben de még inogva próbálkozom mert tudom, hogy a remény hal meg utoljára.

Nem azért teszem, hogy újra szerelembe ess velem mert tudom, hogy az lehetetlen lenne, és nem is azért, hogy elrontsam megint a hülye gondolataimmal a kapcsolatunk. Hanem azért mert tudom, hogy van még abban az érzésben nem csak nálam és ennek a történetnek nem szabad itt véget érnie.

Ismerlek talán jobban mint a legtöbb ember manapság és tudom, hogy még ha azt az erős külsődet is mutatod te vagy az egyik legtörékenyebb és legkedvesebb ember akit valaha ismertem eddig. Te vagy az aki azt mondja nem érdekli más ember hogyléte és véleménye, ahoz képest te törődsz a legtöbbet másokkal talán és te adsz mások véleményére a legtöbbet mert érdekel.

Amit ki akarok hozni ebből az egészből, hogy bármennyire is elbasztam akkoriban, most pont annyira próbálkozok visszakerülni a gondolataidba és a közeledbe. Nem kell nekem viszonozva semmi az ég világon mivel amit és amiket teszek csinálok azokat szívesen teszem ha a kedvedre vannak vagy szimplán örülsz neki. Csak kérlek ne hagyd ennyibe ezt a történetet amit elkezdtünk, és ha tán felmerül egy apró csillag a felhős égbolton akkor kérlek ne próbáld azt el takarni.

Köszönöm, hogy vagy nekem és remélem elég olvasandó volt ez. Találkozunk szerda reggel. Farkaslak 💙

- Egy költői gondolatsor: melyre választ nem keresünk de érzést érzünk.

🥀 (50)

[szerelmesgirlsworld]

Leírhatatlan érzés az amikor hozzám bújsz, mikor megölelsz, mikor a nyakamat puszilgatod,mikor látom a szemedben hogy én vagyok neked az egyetlen, mikor látom rajtad mennyire kívánsz.

Ez az egész nem csak pusztán testi vágy ez mélyről jövő igaz szerelem, ami nem testiségeken alapszik. Szerelem, mély érzések, tisztelet, megbecsülés, de mivel egy kapcsolatban fontos az intimitás ami szívből és szerelemből jön az így együtt tud a legjobban kiteljesedni, és veled ezt is nagyon jó megélni. 2 és fél éve mindegy egyes napján boldogan kelek fel mert tudom, hogy vagy nekem és napról napra jobban szeretlek. Mindig boldogságot hozol az életembe.

Mindig, elgondolkozom

azon, hogy mennyire hálás

vagyok a sorsnak.. és (Márknak), hogy minden nap van kiért felkelnem és,hogy van egy ember, akire azt tudom

mondani a barátaim előtt,

hogy igen, ő az.

Ő az, akiért képes lennék a világot

felforgatni, Képes lennék

mindent magam mögött hagyni,

és igen, neki szeretnék

gyereket szülni, minden fájdalommal együtt

A szerelem egy gyönyörű és tiszta állapot. A szerelmet nem lehet megvenni, sem kikényszeríteni és nem lehet megváltoztatni ezt az érzést.

Én ezt akarom érezni,

amíg élek, mert szeretlek és

szeretni is foglak bármi történjen is te vagy a legjobb dolog ami történt velem.

Rád nézek, és látom a jövőmet magam előtt. Te vagy az akivel a legjobban el tudok beszélgetni, aki mellett leginkább önmagam lehetek, akivel a legboldogabb vagyok. Csak rád kell néznem, és mindig rájövök, hogy megérte annyit várni rád . Mert te vagy mindenem. Az egyetlen boldogságom akiért megéri küzdenem. Te vagy számomra az igazi...

Nem kérek sokat az élettől csak azt, hogy mindig velem legyél, Csak annyit, hogy halálom utolsó percében, a te szemeidet nézzem a te arcod legyen amit utoljára látok. A te kezed akarom fogni a te hangod akarom hallani. Amikor le hunyom szemem búcsúzom a világtól, a te arcod legyen a amit álmomba látok.

Újra és újra lejátszódnak a pillanatok mikor veled vagyok. Egyszerűen minden percben egyre jobban és jobban, és jobban szeretlek. Elképesztő nem ... El sem tudom mondani milyen kapcsolat ez ami kozottünk van. Tudom hogy szeretsz, és melletted minden pillanat csodás, melletted vagyok aki. Leírhatatlan amit irántad érzek, de azt tudom, hogy te vagy a mindenségem, a legjobb barátom, a társam, a másik felem, a szerelmem, a megnyugvásom. A mosolyoddal/ hangoddal egy perc alatt kicsalsz belőlem egy mosolyt. Lehet csak megőrültem, de még így is te vagy a világom.

Egy lépésre voltam attól, hogy végleg elveszítsem a szerelembe vetett hitem. Arról a szerelemről beszélek amikor tökéletes összhangban vagytok, mindkettőtöknek van a másik mellett társasága és ideje, együtt fejlődtök, amikor egymás szemébe néztek, egyszerűen azt érzitek, hogy ezt a személyt elveszíteni maga lenne a pokol. Minden szerelem más, mindben van valami szép, de a mi szerelmünk, szavakkal leírhatatlan, ebben már nincsenek pillangók. Ebben annál sokkal több van, és nekem ezt az érzést Te mutattad meg!

Köszönöm, hogy mindennap biztonságban érezhetem magam melletted, hogy mindennap érzem, hogy mindent megteszel, hogy gondoskodj rólam, hogy melletted kelhetek fel, vagy ha nem, akkor egy “jó reggelt életem, hogy aludtál” üzenettel teszed szebbé a reggelem.

Zuhantam le de te elkaptál...!

[mosolygok-a-vilagnak]

Veled képzelek mindent.

Várom, hogy büszkén mosolyogj rám, hogy milyen odaadással dolgozom, hogy segítsek magunknak megélni.

Várom, hogy majd egy nap letérdelj elém és megkérd a kezem, mert még akkor is úgy fogod érezni, hogy én vagyok a mindened.

Várom, hogy megcsókoljuk egymást a család előtt két “Igen” kimondása után.

Várom, hogy keressünk egy nagyobb lakást, vagy házat, mert szeretnél egy gyereket. Mivel egyikünk lányt akar, a másikunk kisfiút, lesz kettő is, hogy ugyanúgy szeressük őket, mint egymást.

Aztán mégjobban belédszeretek, mert szereted őket.

Várom, hogy felnőjenek és te elengedd őket mindenhova, én meg aggódjak, hogy nem kéne, mert veszélyes.

Várom, hogy egy nap őket is úgy megtalálja a szerelem, ahogy engem talált meg, mikor elkezdtünk beszélgetni.

Várom, hogy nekik is szülessen egy kis csodájuk és őket is szeressük ketten, miközben elmeséljük milyen csodás életünk volt közösen.

Várom, hogy egymás kezét fogva sétáljunk, gyök2es tempóval, megöregedve, de még mindig szerelmesen és boldogan.

KG

[smiley010]

Az a szó hogy szerelem miattad nyert számomra ��rtelmet,

Te vagy az aki megmutatta nekem mi is az a szeretet.

Először mikor megismertelek már akkor tudtam hogy csodás ember vagy,

Szivem szeretete amég élek téged soha el nem hagy.

Zord hideg téli estéken is meleget hoztál a szívembe,

Így maradhattam csak ebben a magányos világban életbe.

Valóság e vagy talán álom amiben élek ezt még nem tudom,

Egy biztos pont van az életemben hogy a szívem neked adom.

Drága szerelmem csak annyit kérek hogy maradj velem,

És minden percben ölelj csókolj és ne engedd el  a kezem.

Láttam sokszor a magányt és közel jártam a halálhoz,

Te vagy akiért még élek így a halál nem ránt magához.

Este mikor lefekszem és be csukom könnyekkel teli szemem,

Tapogatom az ágyat de sajnos nem vagy itt velem.

Ijedten nézek magam elé és bízom benne hogy ez csak egy álom,

A boldogságom távol van tőlem de én csakis rád vágyom.

Zuhog kint az eső és cseppjei kopognak az ablakon,

És a szívem közben azt dalolja hogy szeretlek téged nagyon.

Nekem te többet jelentesz ezen a világon mindennél,

Sírok néha igaz de már nem mert a szívembe szerettél.

Zavaros a lelkem és minden gondolatom mert a hiányod megőrjít,

Így vérzik a szívem de egyetlen csókod is meg gyógyít.

Veled vagyok teljes mert tudom nélküled elveszek,

Egyetlen szó jut eszembe mindig mikor rád gondolok az pedig a Szeretlek.

Most zárom soraim remélem hatott rád szívből szóló  versem,

Annyit még tudnod kell, hogy a te szíved élteti az én szívem!

(Az utolsó sor ríme, minden mondat kezdőbetűje felülről 👇)