#még találkozunk

[angelofghetto]

tisztelet a kivételnek

Már nem először tapasztalok olyat, hogy kint dolgozó magyarok keserű vagy okoskodó köpködésbe fognak, és onnan "tájékoztatnak" bennünket, hogy milyen tré ez az ország. Szerintem azzal, hogy kimentek, megfosztották magukat ettől a jogtól. Egy magyarnak nem ez a dolga.

Már elmeséltem faterom esetét, aki azzal szerzett rajongókat Magyarországnak a franciák között, hogy egy többedik üzleti vacsora alkalmával, amelyen kedvességből mindenki megtanult valamit a másik nyelvén, és míg a franciák küszködtek az "egészségedre" és a "köszönöm" szavakkal, ő felállt, és eredeti nyelven elénekelte nekik a Marseilles-t (újszülötteknek: ami az ő nemzeti himnuszuk). Az akkor beállt megható csendről majd kitörő örömről ő is remegő hangon mesélt idehaza.

A lányom, aki évek óta Angliában dolgozik, soha egyetlen rossz szót nem szólt arról, miért volt kénytelen kimenni, vagy hogy mi a baj idehaza. Viszont a saját szakmájában hírnevet szerzett nekünk (a "kedves", "önzetlen" és "szorgalmas" magyaroknak), és most saját vállalkozása van, és oktatja a brit pályakezdőket. Egy angol sráccal tervezik összekötni az életüket, akit a magyar kultúra és nyelv lenyűgözött, és aki szeretne vele egyszer ide költözni, miközben nagyon ügyesen tanulja a magyart a szójátékokkal és nyelvi poénokkal együtt.

Faterom mondogatta mindig: mobil nagykövetek vagyunk mindannyian. Akár külföldön, akár itthon találkozunk külföldiekkel, az alapján fogják megítélni "a magyarokat", amit velünk kapcsolatban tapasztalnak. Ezért utálom annyira, mikor egyes turisták kimennek, és előadják a nagy sudribunkót. Érdemes ezt megfontolni, mert nem lehet később visszamenni, hogy bocs, de mi nem ilyenek vagyunk.

Szóval nagy szeretettel üzenem a kintieknek, ne mocskoljátok be a nevünket, vagy azoknak az emlékét, akik azért szenvedtek vagy haltak meg, hogy megmaradjunk, és hogy beszélhessük az anyanyelvünket a Kárpát-medencében. Ne felejtsétek el, honnan jöttök, és ha már egyszer szavaztatok a lábatokkal, szavazzatok még egyszer a lelketekkel, és szerezzetek barátokat a magyaroknak!

[tumblitali]

közkívánatra:

Szombati tumbászkolbász a nemzetek nagy olvasztótégelyében, a Lehel piacon!!!

időpont: 2024/02/24 szombat, meeting kilenckor. 9:00 hol találkozunk?: a metró-kijáratnál, a 14-es villamos végállomásánál

kik lesznek ott?: @otthonzulles és @ndav1d42 -vel szervezzük, mink ott leszünk és eszünk! lehet iszunk is! (lehet adunk személyleírást magunkról ha nem ismersz bennünket) hol fogunk enni?: azt nem tudjuk még mert Dávid 10 éve volt én meg ~2, jó tippeket várunk 😬

Gyertek!

[meridaabator]

Breaking news!

G-val jövő héten találkozunk nagyobb csoport emberrel egyetemben.

Egyszerre örülök :-), hogy látni fogom, mert hiányzik és vagyok szomorú, mert úgy terveztem, hogy mivel nem sok esélyem van nála, jót fog tenni nekem a nagyobb távolság.

De már így is két hete nem láttam már, és kerestem a lehetőséget arra, hogy hozzászóljak messengeren.

5 perccel később...

Még breakingebb news: HOLNAP találkozunk.

[egyszertalan]

"Ne légy szomorú ... még találkozunk. Nyisd ki a szemed, lehet, hogy nem látsz majd, de álmodban megtalálsz.

Ne kapaszkodj abba a gondolatba, hogy melletted maradjak, mindennek van kezdete és vége, de ígérem, hogy emlékedben fogok tovább élni.

Amikor álmaidban nem találsz, ne ébredj szomorúsággal vagy haraggal, szívedben menedéket találtam.

Lesznek napok,amelyek egy szempillantás alatt eltelnek,és nem azért,hogy elfeledkezz rólam,hanem hogy gyorsabban gyógyuljon a sebed.

Az élet nem volt igazságtalan vagy kegyetlen; az élet minden jóval és rosszal együtt csodálatos, nagyon csodálatos.

Nem számít, hol vagyunk most, a szívünk mindig össze lesz kapcsolva.

Ne sírj értem, kérlek, jól vagyok. A könnyeid nem hoznak vissza, ne kínozd magad tovább, ne gondolj arra, hogyan lehettek volna másképp a dolgok, mert az semmin sem változtatna. Ha elfogadtam, fogadd el te is és lépj tovább.

Soha ne gondolj arra, hogy feladod, légy erős, ne add fel, megteheted, mindig is megtetted és mindig is fogod.

Nem érinthetjük meg, de mégis érezzük egymást. A varázslatnak még nincs vége, ha folyton eszedbe jutok és a szívedben hordozol.

Élj magadért, értem, akinek akarsz, de élj, élvezd ezt a csodálatos életet, amit Isten adott nekünk: ma itt vagyunk, holnap talán màr nem.

Találd meg a boldogságod azokban az értékes kis ajándékokban, amelyeket az élet kínál: a holdfényben, a szélben, az esőben, a madár röptében, a tájak szépségében. Élj, és én is rajtad keresztül fogok élni.

És amikor már nem érezhetsz magad mellett, amikor már nem jelenek meg álmaidban, akkor megtalálsz azokban a kis ajándékokban, amiket sokszor nem becsülünk. Ígérem, jelezni fogok neked.

Lélegezz, áramolj, lépj tovább... "

[erosnekszulettem]

Minden vitánk minden veszekedés és feszültség ellenére nekem mindig egy cél lebegett a szemem előtt te és én és az hogy szeretlek bármit is vágtál a fejemhez bárhogyan is küldtél el a picsába... úgy tekintettem rá mint egy rossz időszakra ami egyszer jön és máskor meg megy... sosem szűnt meg az hogy szeresselek... akkor sem és talán még azóta sem mióta másképp látom a dolgokat talán ott és akkor hibáztam a legnagyobbat hogy ilyenkor nem azzal indítottam a beszélgetést hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire fontos vagy nekem...

Idővel talán majd 1x te is látni fogod mindezt... sosem akartam azt hogy a vitáink legyőzzenek minket sosem akartam hogy úgy összetörj közben... mikor még a hangom sem emeltem fel soha sem... nem értettem mivel bántalak még is akkor ennyire már tudom hogy azzal hogy nem mondtam el elégszer akkor előtte mielőtt egymásnak ugrottunk hogy mindennel jobban szeretlek ezen a földön az álmaimnál is jobban annyira hogy kétségbeesetten küzdöttem értünk mert azt gondoltam ha keményebben dolgozom majd az ami azzal jár kárpótol minket mindenért de közben elveszitettük egymást és mindent amiért annyira küzdöttünk...

Szeretném azt hinni hogy egyszer még az életben találkozunk és mindent meg fogunk tudni oldani úgy ahogyan kellett volna akkor... hibáztunk mind a ketten mert mondtunk dolgokat amiket nem kellett volna... vágtunk dolgokat egymás fejéhez ki ebben ki abban hibázott... de talán a legnagyobb hiba az volt hogy az egyikünk szeretete nem volt képes legyőzni ezeket... remélem egyszer felnövünk ahhoz hogy ezeken a hibákon túl is lássuk egymást és azt hogy mennyire is fontos a másik... hibáztam mert nem mondtam nem tudtam úgy kimutatni mindazt ami bennem van és hibáztál talán te is mert mindent úgy éltél meg mintha szándékosan akarnék veszekedni mintha csak arról szólt volna az életünk és én nem értettem miért történik mindez mikor nem akartam mást csak megbeszélni mindazt ami történt... hibáztunk...

[istenes-bibic-mihaly]

Közszolg:

Karácsonyi stúdiófotózást vállalok idén decemberben áron alul. Miért áron alul? Teljesen őszintén azért, mert most járok a képzés végén, és még nincs annyi tapasztalatom. Az eddigi munkáim elküldöm privátban, és ha az alapján úgy gondolod, miért ne, akkor valahogy így folytatódna a dolog: - A budapesti stúdiók karácsonyi termei kb 13 ezer forint között mozognak. Ezt előre be kell fizetni, visszatérítés nincsen szinte sehol, tehát olyan időpontot kell egyeztetnünk, amin biztosan ráérsz. Sajnos nem szabadúszó fotós vagyok, így az én munkarendem is figyelembe kell venni, de ha sikerül leegyeztetni mikor és hol akkor: - Jössz a stúdióba egyedül vagy a partnereddel (mindegy, milyen nemű), a csecsemőddel, a gyerekeddel, ha a stúdió engedi, akkor a kutyáddal, macskáddal is, és megcsináljuk a képeket. - Ha nem akarsz stúdiózni és nem félsz a hidegtől, kint is fotózhatunk, vagy bármi olyan opcionális helyen, ahol világos van (bpi látványosságok, karácsonyi vásár, vagy karácsonyra égőkkel feldíszített épületek). - Árak: én a stúdió költségén felül egy húszasra lőném be a dolgot, de ezért minimum 20 kép jár is, szóval 1000/fotó áron dolgozom. A sorozatról küldök egy kicsinyített összesítőt, és ha azt mondod a végén, hogy nem lett 20 olyan kép, ami tetszik, vagy eleve nem kell ilyen sok kép, akkor persze alkudható az összeg, ez csak irányár. - Esetleges otthoni fotózást csak nagyon világos lakásban vállalnék, mert jelenleg nincs ttl vakum. - Amit tuti nem vállalok, az fehérneműs fotózás, engem feszélyezne a vadabbik oldalad :D Ha fontos neked/nektek, hogy ne a fotózás napján lássatok először, akkor egy kávé mellett megbeszélhetjük a részleteket, hozhattok olyan képeket, amiket szeretnétek viszontlátni magatokról és én is megmutatom az elképzeléseim (ezt mondjuk akkor is célszerű megejteni, ha a stúdióban találkozunk először).

A lakossági threaddé válást elkerülendőleg a többi kérdés jobb, ha privátban érkezik. :D

[tuntetesinfo]

Készülődés, workshop, dobolás! 🥁 🏳️‍🌈

A Pride-hoz kapcsolódóan dobos workshopon lehet részt venni és aztán együtt dobolni

// See English below.

Gyere és doboljunk együtt a Pride-on!

Célunk a Pride még színesebbé tétele különböző ritmusokkal, amik samba és karneváli ritmusokon alapulnak. Csapatunkhoz nemtől, életkortól és zenei előképzettségtől függetlenül várunk lelkes csatlakozni vágyókat! A próbát 2024.06.20. csütörtökön 18:00-20:00 között tartjuk Budapest belvárosában a Rhythm of Resistance Budapest szervezésében, majd két nappal később a Pride felvonuláson találkozunk egy közös dobolásra. Az esemény előzetes regisztrációhoz kötött, zenei eszközökkel és hallásvédelmi eszközökkel mi készülünk. A pontos helyszínt a regisztrációkor kapod meg.

Regisztráció: https://forms.gle/oMAqY2ZYcBwd5gpf8

A Rhythms of Resistance (RoR) Budapest egy helyi, alulról szerveződő, csináld magad módszerekkel működő dobos csapat, amely politikai akciókban alkalmazza a szamba ihlette ritmusokat. Nem tartozunk semmiféle politikai párthoz vagy szervezethez. További információ: https://rorbudapest.blackblogs.org/2010/11/02/hello-world/

//

Let’s drum together at Pride 2024!

Our goal is to make the Pride celebrations even more colourful with our rhythms inspired by samba and carnival. To do so, we invite you to join our drumming band regardless of your gender, age, or musical background. The open practice is on Thursday, 20.06.2024. from 18:00 to 20:00 in a downtown Budapest location, organised by Rhythm of Resistance Budapest. Then we meet on the Pride two days later to drum and march together using the beats we learned at the practice. Registration is required to attend the practice, musical instruments and hearing protection are provided. Venue details shown upon registration.

Registration: https://forms.gle/oMAqY2ZYcBwd5gpf8

More about Rhythms of Resistance Budapest:

Rhythms of Resistance (RoR) Budapest is a local/DIY grass-roots drumming crew, playing samba inspired rhythms as a political action. We are not affiliated with any political party or organization. More information: https://rorbudapest.blackblogs.org/2010/11/02/hello-world/

[eltiron2]

Teljesen elfelejtettem, hogy kell csajozni

Pedig régen elég expert voltam a dologban. Hetekkel ezelőtt megadta nekem egy lány az elérhetőségeit (ő sem valami expert a dologban, mert rendszeresen találkozunk (kb 30 méterre dolgozik tőlem), mégis a kollégámon keresztül küldött egy cetlit, tisztára mintha középiskolások lennénk). Most írtam neki egy sms-t (méghogy felhívjam? introvert alert), hogy jelöljön be fb-n, babysteps. 

Szerencsére vannak vállalkozó szellemű hölgyek is. Egyik bérletes csaj (szőke, mosolygós, 30 vége felé jár és határozottan kellemes külsejű/stílusú) amikor sokadszor jött be a hátsó kapun, ahol én dolgozom (pesig a főkapu közelebb lenne neki), akkor megelégelte a teszetoszaságomat, és nyitott egy “Megkérdezhetem a neved? Én Melinda vagyok” felütéssel és kezet nyújtott. 

Annyira belém verte a parát a metoo, meg az a tény, hogy 3 éve egyedül vagyok, nameg az, hogy 50 éves lettem - hogy már a legnyíltabb közeledésekre sem merek reagálni, mert az jár a fejemben, hogy “biztos csak jófej akar lenni, én meg félreértem”. 

Remélem, hogy azért valahol/valamikor átszakad ez a gát, és visszatérhetek régi önmagamhoz, de most még mindig az awkward szakaszban vagyok. Elég szar ennyi idősen újratanulni az életet. 

[csacskamacskamocska]

A fiam egy szerelem

Még mindig nem tudom folytatni az előadásról a beszámolót, mert ilyen élmények tolakodnak előre.

Imádom a kislányomat. Szeretek vele lenni, szeretem a humorérzékét, nagyon okosnak látom őt és nagyon szeretném dédelgetni meg szeretgetni, mert érzem, tudom, hogy bajban van. De a baja nehezen megfogható. Nem is tudok valójában segíteni neki, csak szorongok érte, miatta. A fiammal másféle élményeim vannak. A fiam valami tökéletes illeszkedéssel illeszkedik a női lényemhez. Természetesen szex nélkül. De vele beszélgetni olyan, mintha a legeslegjobb barátommal beszélgetnék. Tegnap elmentünk bevásárolni. Munkából hazafelé felhívott, hogy jön bevásárolni és jöhetnék vele, akkor hazacipelné a bevásárlásomat meg tudnánk kicsit dumálni. Nagyon jó volt! Volt egy olyan rész, hogy álltunk egymással szemben a spárban, a kezünk összekulcsolva és látszólag táncoltunk, valójában beszélgettünk és közben emelgette a kezem. Én mondtam, hogy a biztonsági őr, aki figyeli a monitorokat most biztos röhög, de a fiam azt válaszolta, hogy leszarja, és beszélgettünk meg ringatóztunk tovább hosszú percekig. Úgy belesimultam a pillanatba, mint valami szerelmes csókba. Szereti, ha megölelem, és jó hozzábújni. Tényleg bármiről lehet vele beszélgetni és tud is. És a humorát imádom. Szeretem azt, hogy szépnek (fiatalosnak) tart és erre büszke. Szeretem azt is, hogy van amiben kijelöli a határait, erről nem akar beszélni, ezt vagy azt majd akkor mondja el amikor majd már túl lesz rajta. Ezt nem durván teszi, hanem elmagyarázza. Szeretem azt, ahogy a nővéréről gondolkodik és gondoskodik. Látja a problémákat és van elképzelése a megoldásra is. Ő könnyebben utat talál a lányomhoz. Felelősnek érzi magát a testvéréért. Ez oldja az én szorongásomat és ezért hálás vagyok. Férfi lett, aki érzi az erejét és ez az erő békéssé tette. Persze sok minden van amit nem tud, hiszen csak 21 éves. Ha valami olyasmi kerül szóba, akkor hümmög, kérdez, magába szívja az infót. De összességében nem egy 21 éves fiú benyomását kelti, hanem egy harmincéves megbízható, kiegyensúlyozott férfiét.

Szeretem, hogy elboldogul egyedül, nem függ tőlem sem anyagilag sem érzelmileg. Amikor találkozunk, két szabad ember találkozik, akiknek semmi baja a világgal meg magukkal sem. És akkor flumm, csak az intellektuális meg érzelmi kavargás van. Ami piszokjó. Aztán nem is beszélünk néha hetekig.

[konyvekkozt]

telefonálásokba'

ma egész nap telefonáltam. nem az a rossz, hogy nem szeretek telefonálni, hanem hogy nem jártam sikerrel

tegnap az egyik ügyfelemet kórházba szállította az intézményből a mentő. tudtam, hova vitték, de ott nem találkoztak vele. felhívtam a mentőszolgálatot, hova vitte a mentő. sikerült a nyomára bukkanni. hívtam hát a kórházat. a központi számon egy mogorva nő nem értette, mit akarok, a magyarázatom közben random kapcsolta a belgyógyászatot. itt is elmondtam, ki vagyok, kit keresek. nyilván nincs ott, ezt előre tudtam, combnyaktörés gyanújával szállították. de megadta a férfi a harmadik emelet mellékét (hogy milyen osztály, nem mondta). telefonáltam oda is, többször csak felvették és letették a telefont, de egyszer végre bele is szóltak. ott nincs, hívjam a második emeletet, melléket nem tudnak. hívtam a kórházi központi számát. hiába próbálkoztam tucatszor, nem vették fel

a lakó, aki miatt telefonáltam, túlélt egy autóbalesetet, a lábait és a gerincét is fémek és csavarok tartják egyben, emiatt gondolom, hogy nem lesz egyszerű a felépülése. de ugye nem tudom. azt sem tudom, hol van, mert nem vette fel senki a telefont. a lakónak nincs telefonja (mint ahogy a hajléktalan emberek nagy részének)

hogy változatos legyen a napom, megpróbáltam a kerületi sztk-ba időpontot foglalni ultrahangra egy másik lakómnak, aki daganatos beteg. itt sem vették fel a telefont, de legalább két várakoztató zenével szórakoztattak, miközben időnként bemondták, hogy "hívása fontos számunkra". minden alkalommal bontották a vonalat

a lakó, akinek ügyében telefonáltam, februárban kapott szívinfarktust, akkor került kórházba és ott vették észre, hogy bőrelváltozása van, kétszer műtötték. persze semmi pánik, az onkológiai ellátása áll, mert nincs kellő kapacitás

nehéz ez így. van egy lakóm, aki valahol van, nem tudom milyen állapotban. meghatalmazásom van tőle, hogy érdeklődjek az állapotáról. persze nem adom fel, holnap újra telefonálok, ha nem járok sikerrel, beállítok a kórházba és addig megyek, míg meg nem találom. nyilván falig megyek majd ultrahangos időpontért is

egyszerűen elképzelni nem tudom, milyen lehet ezt családtagként megélni. elképesztő állapotok vannak

és nehéz ezt szakmailag megélni. segíteni szeretnék, de nem tudok. és van még huszonegy lakóm rajtuk kívül, akik igénylik a figyelmet, akiket nem hat meg, hogy éppen telefonálok, beszélgetni szeretnének, segítségért keresnek

az pedig egy külön szál, milyen állapotban adnak ki lakókat a kórházak. értem, hogy kell az ágy, hogy szerintük önellátó a lakó. de szinte mindig olyan állapotú lakókat hoznak vissza, akik a mosdóig sem tudnak elmenni

mindezt sikerült tetézni azzal, hogy egy harmadik lakómat pénteken látták összeesni egy szállóhoz közeli helyen, vélhetően kórházban van

szociális munkásnak lenni nem egyszerű. én csak azt szeretném, ha a lakóim jól lennének - már amenyire hajléktalanként jól lehet az ember

azt gondolom, az egészségügy gondjaival mind találkozunk. de számomra mégis szokatlan élmény ennyire kiszolgáltatottnak lenni és több óra telefonálás után nem jutni semmi, de semmi információhoz

[dajkag]

Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.

[troger]

jelentkezett az ember

pamacsot ki kellett adnom a kezeim közül

felhívtam a figyelmét a bolhákra, és hogy azonnal orvoshoz kell vinni

innentől csak remélhetem, hogy meg is teszi

de legalább a telefonszáma megvan, mostantól fel lehet hívni, ha a macska haza szeretne menni, amit meg is fogok tenni minden egyes alkalommal, amikor éjjel ott ül az ajtaja előtt

na látjátok, hogy nincs cicám 🤷

de nem is azt akartam, hogy az enyém legyen, hanem hogy megkapja, amire szüksége van, és rendbejöjjön

most ennyit tehettem, de szerintem találkozunk még

többet nem fogom elrabolni (egy hasonló egészségügyi vészhelyzetet kivéve), de hozzám akármikor jöhet, ha ahhoz van kedve

és legközelebb már ügyesebben tudom majd segíteni

[viking84chef]

Szóval...szeretett barátaim!!! 😭😢❤

Itt az ideje lassan, hogy elbúcsúzzak tőletek......

Az élet mostanság folyamatos csalódást okozott nekem ezért rájöttem, hogy valami új kell nekem!

Szedem a sátorfámat az én időm itt letelt . Az utam a távoli Dél Amerikába vezet! Ott találtam egy izgalmas kihívásokkal teli munkát, és egy szép házat, amely végül a döntésemet meghozta. Az elkövetkezendő napokban még sok tennivalóm lesz és már sok időm nem marad rátok....

Mindezt persze azért teszem, hogy végül az életem egy kis nyugalomra találjon több idő marad majd magamra, picit több pénz, kevesebb zavaró tényező, kevesebb munka, na és persze az állandó ragyogó napsütés... Persze hiányozni fogtok sokan innen.

Mosolygok, hogy mehetek de mégis könnyes a szemem! Viszont a döntésem végleges! Kívánok minden jót a jövőben! Üdvözlök mindenkit és remélhetőleg hamarosan találkozunk!

Ez a levél egy bizonyos Anton írása - fogalmam sincs ki a fene Ő, de így ismeretlenül is kívánok neki sok sikert.😉😂😂😂

[erosnekszulettem]

Ha mást nem is egyvalamit tudok...

Te voltál az utolsó akinek hagytam hogy ekkora fájdalmat tudjon okozni...

Remélem ettől amivé váltál és attól amit csinálsz mindent meg fogsz kapni amit tőlem nem tudtál...

Tudom hogy vannak és hogy voltak hibáim de kurvára nem ezt erdemeltem volna... és igen fájt és fáj is...

Remélem egyszer még találkozunk és Remélem hogy akkor minden más lesz... bármennyire is fáj.. ha benne ragadok ebben megőrülök...

Hiányzol amúgy... ez az utolsó ilyen szarsagom számodra... mennem kell

[homregeszet]

Nemzetközi 'Ne vásárolj semmit!' nap margójára

Agyag: Újrahasznosítható, újrahasználható (mű)anyag a neolitikumban (újkőkorban, Kr.e. 5500-5000)

Az ember környezetátalakító tevékenysége nem újkeletű dolgok, már a neolitikumban kezdetét vette. Ebben közrejátszott az, hogy az élelemtermeléssel együtt járó letelepedett életmódhoz szükségessé vált az állandó lakóhely kialakítása. A neolitikum emberei a Kárpát-medencei klimatikus környezeti viszonyok között faszerkezetes házakban éltek, melyek építéséhez fára volt szükség. Ennek következtében elkezdődött az erdők pusztítása, mely a fémművességgel párhuzamosan a vaskorban csúcsosodott ki.

1.kép: Nagyméretű agyagkitermelő gödör bontása közben Hejőpapi-Nyögő-dűlő lelőhelyen

Az agyagból formázott majd égetéssel tartóssá tett agyagedények használata technikai innovációnak számított ebben az időszakban.

A mai műanyaghoz hasonlóan az agyag univerzális és sokrétű nyersanyagnak bizonyult az őskorban. Sokféle felhasználási módja létezett a házak tapasztásán keresztül, az edénykészítésen át egészen apró használati tárgyakig (pl. gyöngyök, szobrocskák/idolok).

2.kép: Csomagolásra váró kerámialeletek

A téma szempontjából itt három dolgot említenénk meg.

Az edények oldalából kivágott, kerek, lapos orsókarikák (a később használatos orsógombok helyett), melyeket vélhetően másodlagosan a szövés-fonás során, a  fonalszálak kialakításához használtak.

3.kép: Orsókarikák (lent) és orsógombok (fent; fotó: Baranczó Bendek). A fotón szereplő tárgyak megtekinthetőek lesznek a 2024-ben nyíló Látványraktárunkban

Az agyag formázhatóságát, ellenállóképességét adalékokkal ún. soványítóanyagokkal növelték. Az apróra tört, zúzott kerámiaszemcsék, gömböcskék gyakran szabad szemmel is láthatóak az edények törésfelületén, melyek használatát természettudományos vizsgálatok is igazoltak.

4.kép: Összetört kerámiával soványított edény töredéke

Az újkőkori települések feltárása alkalmával szinte mindig találkozunk olyan, gyakran tíz méternél is hosszabb, mélyedésekkel teli gödörkomplexumokkal, melyekből a házak építéshez, agyagedények készítéséhez szükséges nyersanyagot nyerték ki. 

5.kép: A gödörben talált neolitikus “hulladék”

6.kép: Az agyagkitermelő gödör a kibontását követően. A szelvényfal alatt még folytatódik, jövőre fogjuk feltárni. Eddig 11 m hosszú, a legszélesebb része kb. 7,5 m. (Bele se fért a teljes képbe, drónfelvételt is készítettünk róla)

Hajdu Melinda

[udv-wilson]

Azt hiszem, annak a titka, hogy ne dőljön le egy bálvány, az, hogy nem kell közelről megismerni.

Egészen kicsi korom óta szeretek rajongani. Őszintén, gyermeki módon. Elbűvöl a mese. Különben is, mi, emberek, szeretjük a meséket, még az őskorból maradt ez ránk.

Ma ifjúkorom nagy filmhőse veszi a kalapját, az ostorát, és elköszön, elbúcsúzik. Vége lesz a kalandoknak.

Félek, sőt rettegek attól, hogy ez a mese nem lesz jó, és marad a csalódottság: lám, túl közel kerültem a bálványhoz, és az ha nem is dőlt le, de megingott.

Szóval, Indi, kapjuk össze magunkat, én nagyon-nagyon drukkolok neked, hogy a kaland, a mese jó legyen.

Este találkozunk!

Ps.: Köszönöm az elmúlt 40 évet! Akármilyen is lesz az utolsó kalandod, tudom, hogy nagyon jó leszel benne, Indi! Mindig is az voltál.