#második felvonás

[patrickblond]

a bennem élő szörny nem is engem fojtogat, s

nem is a körülöttem lévőket, mert tudja:

kizárom őt a külvilágból... – ezért saját magamat fojtogatom, így láncreakcióba kerülök a végzeteddel.

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

[newlifeprojects]

második felvonás

[heidelberger]

Deutschland, Deutschland über allen

Van még itt valaki?

Kezdődik a második felvonás. Én egyébként nem szünettel terveztem az előadást, a Legfőbb Rendező viszont máshogy gondolta.

10 éve befejezettnek tekintettem ezt a részét az életemnek és eszemben sem volt újra blogot írni, meg híradást csinálni, megelőzvén a "hogy vagy" kérdéseket.

Komolyan mondom, hogy nem olvastam újra az elejétől, csak a legutolsó bejegyzést néztem át. Megvárt ez a blog is itt, pedig 10 évig be sem jelentkeztem.

Tavaly májusban Andival itt jártunk kirándulni, kikapcsolódni és még fogalmam sem volt arról, hogy idén ismét itt fogok lakni, most előreláthatóan egy hónapig. Aztán mégis így alakult.

Kezdhetném azzal, hogy leírom mi történt, de nem írom le. A történet itt kezdődik, vagy pár nappal ezelőtt. Kitalálható, hogy olyat sikerült dobni a kockával, hogy vissza a start mezőre. Nem számítottunk rá, én sem, az orvosok sem otthon, és szerintem itt sem. Mindenesetre itt tudnak kezelni. Csak itt tudnak kezelni. Ezzel egyébként a "miért" és "hogy" egyéb "mi lehetne" ... kérdéseket ki is lehet pipálni.

Néhányszor eszembe jutott idefelé, hogy majd írok ismét és mit fogok írni és mit nem. Más most a helyzet, mindenhogyan más.

Jobb is és rosszabb is. Változik minden, a fizikai világ is, a lelki világ is, vele és benne én is. Az nem változott, hogy írni nem könnyű. Az sem változott, hogy a mosáshoz egy marék 50 centes kell. Meg az sem, hogy most is hinnem kell Bennük.

Holnap 15:00 -kor kezdek,

Sokan kérdeztétek, hogy hogyan segíthettek.

Azt szeretném kérni, hogy ha valaki segíteni szeretne nekem, akkor gondoljon rám egy kicsit, akármikor, napközben, vagy amikor épp olvassa a blogot, csak egy kicsit, pár másodpercre képzeljen maga elé (az is, aki esetleg sosem látott - majd teszek fel képet is, hogy könnyebb legyen elképzelni, bár nem számít, ha nem vagyok képhelyes) és képzeljen el úgy, hogy jól látjuk egymást, ne csak Te láss engem, hanem hogy én is jól látlak téged, vagy valami mást, bármit.

Lehet, hogy ez olyan nagyon spirituálisnak tűnik, de nem az. Nem kell túlgondolni. Úgy lássatok, hogy én is látok. Ennyi az egész.

Aztán meglátjuk.

[kertikavics]

Kövér kommunista kar második felvonás!

[gaborgoestogeorgia]

Vidáman indul a reggel. Az úgy volt, hogy zuhog az eső és ez egész nap így is marad, ezért gondoltam, vásárolok egy belépő-szintű esernyőt, amit a fapados súlykorlát miatt vasárnap este majd ünnepélyes keretek között a kutaiszii kutyáknak adományozok.

A hotel kijáratánál kiderült azonban, hogy van kölcsönbe is. Hoteles. Nem baj, nem szeretnék folytatólagosan rájuk szorulni, irány a Koton.

Éppen nyitásra értem oda és a második lányka beszélt is angolul. Mondtam, hogy szeretnék egy esernyőt vásárolni. Látszólag tökéletesen értette, kiváló kiejtéssel mondta, hogy utána néz, bár vélhetően furcsán hatott a kérés egy esernyővel a kezemben.

Hosszú percek után kiderült, hogy tényleg. Olyannyira, hogy elmondhatom, én intéztem el, hogy a kutaiszii Kotonban mostantól elérhető egy korábban egyértelműen szemetes szerepkörből a messze előkelőbb pozícóba, esenyőtartóvá avanzsált vödör és egy büszke eladó, aki egy ilyen hülye kérést is elintéz a külföldi bolondoknak.

Második felvonás.

Mivel ekkor már kínos lett volna egyből kisétálni, ezért elhelyeztem az esernyőt a kukában, ami viszont a hatalmas üzlet be- és egyben kijáratánál volt. A nyitás után aztán egyre sűrübben jöttek is ki-be vásárlók, egy kéznyújtásnyi távolságra a _kölcsön_ esernyőmtől. Ebben a helyzetben a kihívás az volt, hogy a kérésem nehézkes teljesítése után

a) vagy hálátlanul azonnal elhagyom az üzletet (végtelenül kínos),

b) vagy elmegyek kínai ruházatot nézegetni 20-30 méterre, az üzlet férfi részlegébe és minden ÁL-nézelődéssel töltött percet egészségtelenül magas pulzusszámmal töltök, remélve, nogy senki nem viszi magával az amúgy nagyon tetszetős esernyőt,

c) maradok látótávolságon belül a "most már nem annyira kínos" ideig a női és gyermek(!) fehérnemű osztályon a kijárat felé idegesen nézelődő bácsiként.

A d) megoldást választottam: rövid kör a férfi részleg felé, majd eltávoztam. Mégis inkább az esernyő legyen biztonságban.

Kutaiszi Koton látogatók: Szívesen!

..és még csak délelőtt 10 óra!

[rentsocsem]

Szóval ez már nem egy feldolgozás lenne, inkább egy musicalben előadott színpadi hommage. Úgy lenne, hogy eleve nem csak két szereplő adná elő, hanem a Menczer és a Magyar is inkább egy-egy család lenne vagy ilyesmi. A magyar Capulete-k és Montague-k.

És ebben a dalban a szereplők hosszas build up után egy ilyen epikus elsöprő erejű musical produkcióval zárnák az első felvonást.

Először csak egy színész lenne a színpadon és szép lassan csatlakozna be több és több és aztán táncosok is, végül pedig egy kis zenekar is megjelenne a színen és epik finálé!

Aztán persze lenne második felvonás is.

[palkerekfy]

Németh László: Galilei - 1956

1956. október 20-án mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti Színház kamaraszínháza) a Galilei című négyfelvonásos drámáját. A második előadás 22-én volt, a következő 23-án, de ez a harmadik felvonás után a forradalmi események miatt félbeszakadt. Készítette: Justus Sustermans – http://www.nmm.ac.uk/mag/pages/mnuExplore/PaintingDetail.cfm?ID=BHC2700 (originally; archive); see also���

[urbancobrastrikeforce]

Ugyancsak további érdekességek a vintage G.I. Joe-k világából

Következzék a második felvonás, amelyben preprodukciós grafikákat láthattok, melyeket a prezentációs gyűléseken mutattak a marketinges osztálynak, ahol eldöntötték, ténylegesen készülni fog-e figura, vagy sem. Persze még ez sem jelentett feltétlen garanciát… Continue reading Ugyancsak további érdekességek a vintage G.I. Joe-k világából

[gyogyulasomnaploja]

A történet nem ért véget most jön a második felvonás

[metalindex-hu]

Hét év után folytatódik a Scar Symmetry sci-fi trilógiája

Hét év után folytatódik a Scar Symmetry sci-fi trilógiája - https://nuskull.hu/hirek/het-ev-utan-folytatodik-a-scar-symmetry-sci-fi-trilogiaja/ -

Lassan hét éve várjuk, hogy a Scar Symmetry folytassa a The Singularity című lemeztrilógiáját, amibe még 2014-ben kezdtek bele a Phase I – Neohumanity megjelenésével, most pedig – a svéd metalbanda történetének leghosszabb cliffhangerét követően – végre érkezik a második felvonás. A The Singularity (Phase II – Xenotaph) június 9-én jelenik meg, a Nuclear Blast gondozásában.

A trilógia sztorija onnan indult, hogy az emberiség egy része elkezdett mindenféle technológiai eszközöket magába ültetni, kvázi eggyé is vált a gépekkel, aztán persze kitört a háború, amiben ezek a neohumánok jól elpáholták az elgépiesedést ellenző maradiakat. Itt ért véget az első album, a másodikon pedig a történet úgy megy tovább, hogy a földönkívüliek is beszállnak a buliba, ahogy azt az első szingli, a Scorched Quadrant klipje is bemutatja.

A Phase II számlistája az alábbi lesz:

1. Chrononautilus 2. Scorched Quadrant 3. Overworld 4. Altergeist 5. Reichsfall 6. Digiphrenia Dawn 7. Hyperborean Plains 8. Gridworm 9. A Voyage With Tailed Meteors 10. Soulscanner 11. Xenotaph

Az album elkészülte egyébként többek között azért is húzódott ilyen sokáig, mert Per Nilsson gitáros több évig a Meshuggah-val turnézott Fredrik Thordendal helyetteseként, ezt a speckó felállást Budapesten is láthattuk egyszer.

//www.youtube.com/watch?v=H9yi6jDmezc

[cinegoremagazin]

[:hu]Különleges úriemberek szövetsége #2 (2022)[:]

[:hu]Az Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) termékeny fantáziája által verbuvált, meglehetősen színes, ám működését tekintve inkább disszonáns viktoriánus szupercsapat folytatja ténykedését: ezúttal a marslakók ellen veti be őket a kormány. A Fumax kiadó kemény táblás kiadványában a (hat epizódra bontott) második felvonás olvasható Kevin O’Neill remekbe szabott grafikájával,…

[watchyourtrash]

Jelentem megjöttek

Ajándékba Hendrick's gint, csípős száraz kolbászt, tepertőt és olyan nyári ruhát hozták ami ízlésemnek és méretemnek is megfelel.. Hogy a fejhallgatórol ne is beszéljek

[szepkerekkocka]

Problémafelvetés: február végén lejár az EU-kártyám, március elején viszont utazni fogok a süllyedő Nyugatra.

Első felvonás: még januárban megkerestem hogyan lehet ezt online intézni. (Az online az egy ÁNYK nyomtatványt jelent.) Be is nyújtottam a megfelelő nyomtatványt, érkeztették stb.

Majd jó két hétre rá a királyi posta kihozta... na nem az új EU-kártyámat, hanem egy határozatot arról, hogy mivel a régi még érvényben van, ezért a kérvényemet elutasították, mindezt bikkfanyelven megfogalmazva másfél oldal terjedelemben, jogforrások behivatkozásával.

Második felvonás: foglaltam időpontot egy kormányablakba, nem a legközelebbibe, hanem az első olyanba, ahol még voltak szabad időpontok egyáltalán. (Emlékszik még valaki a 2019 nyári nagy kormányablak bezárásokra?)

Ma volt a napja, hogy feldobta az én sorszámomat is az ügyfélhívó, leparkolok az ablaknál, előadom a panaszomat, virítom az irataimat. Az ügyintéző csalódottan ingatja a fejét, itt ugyanúgy nem fogok tudni lejárat előtt újat igényelni, mint ahogyan online sem, még akkor sem, ha át tudom adni bevonásra a régi kártyámat. Erre valamiért csak a központi okmányirodának (Teve utca, város másik vége) van felhatalmazása, meg a lakcím szerint területileg illetékesnek. (Egyikhez sincs szabad időpont hetekre előre.)

Vigasztalásul megadta a központi telefonszámot, ahol ilyen ügyben érdeklődni lehet. (Egész pontosan: lefényképeztem a képernyőjét, így most tudom, hogy a kormanyhivatal.hu melyik eldugott aloldalán kell keresni azt az információmorzsát, amit magamtól elég nehezen találtam volna meg.)

Harmadik felvonás: felhívtam a megadott ügyfélszolgálatot. Rutinos ügyfélként sikerült kiszúrni az ügyesen álcázott telefonközpont menü tájékoztatót, így nem kellett megvárni, míg a kissé fáradt női hang elmesél mindent Ádámtól-Évától, második nekifutásra sikerült megtalálni azt a menüpontot, ami közvetlen egy hús-vér ügyintézőhöz kapcsol. Egészen meglepő módon kb. 3 másodperc után felvették.

Miután lefutottuk a kötelező kört, hogy mit akarok, a hölgy némi meglepetéssel vette tudomásul, hogy a random másik kormányablakos kolléga 30 nappal a lejárat előtt miért nem vonta be a régi kártyámat, majd kapcsolt, hogy arra neki valszeg nem volt hatásköre adott esetben. Aztán ő is azt javasolta, hogy ballagjak be a Teve utcába, akár időpont nélkül is. "Itt nagyon rég nem volt olyan, hogy az utcára kilógott volna a sor." Megnyugtató.

Mivel kíváncsi alkat vagyok, elkezdtem faggatni, hogy ugyan miért van az, hogy a lejárat előtt 30 napon belül csak a Teve utcai központi kormányhivatalnak van joga bevonni a kártyámat és újat kiállítani, netán meghasadna a tér-idő kontinuum és fekete lyuk jönne létre, ha a mezítlábas random kerületi kormányablakban is meg tudnák lépni ezt a bonyolult manővert? Na itt következett pár perc elszánt magyarázkodás. Olyan remek pengeváltásokkal, mint:

ő: "...a kormányablak ugyanis nem egy hivatalos szerv..."

én: "Ezt jól értettem? A kormányablak nem hivatalos szerv? Akkor vajon mi? Papucs orrán pamutbojt?"

Felmerült még olyan, hogy biztos azért, mert a mezei kormányablakos ügyintéző csak megbízásból, kiszervezetten csinálja ezt és nincs mindenre kiterjedő jogköre (ez nem válaszolja meg a miértet), adatvédelmi okokból (semmi olyan plusz információt nem adok a kezébe a mezei kormányablakosnak, amit egy új kártya igénylésnél ne adnék), mert a rendszer nem engedei (de miért?), meg mert azt idevonatkozó szabályok (de miért így írták meg őket?) stb. stb.

Aztán pár perc verbális iszapbirkózás után arra jutottunk, hogy azért mert csak. Nincs ésszerű magyarázat. Így jártunk, béláim.

Konklúzió: hősünk majd ismét elballag a mezei okmányirodába abban a három napban, amikor a régi okmánya már lejárt, de még nem utazott el.

Faszomat beleverem a félkegyelműekbe, akik ezeket a folyamatokat megtervezik.

https://napirajz.hu/okezd-le/

[lilgirlinthebigworld]

Első felvonás: Hurok, na de mi körül?

Lelkem arra a pontra ért, hogy még a kérdéseket is csak úgy teszem fel, hogy jó választ arra nem várok. Ezalatt a pár év alatt megtanultam, hogy ha a legrosszabbat várom mindig, akkor el tudom kerülni a csalódást, cserébe viszont elvesztem a boldogságom. Néha kérdéses, hogy a túlgondolás vagy a naiv tudatlanság az, ami kellemesebb, de a falak körülöttem olyan szinten erősek, hogy kizárják a második eshetőséget, így egy örök körforgásba taszítva az elmémet.

Szokás mondani, hogy mindenki máshoz hasonlítja magát, másokat próbálnak utolérni. Sose mértem magam máshoz tudatosan, de az iskolában már első osztály óta tudat alatt adagolják az emberbe, hogy csináld azt, ami nekik jó, mert sose leszel jobb, mint "kispistajóska". És ahogy telik az idő, ez csak egyre rosszabb. A kényszerből csinálnak versenyt, elvárják, hogy mindenki ugyanúgy és ugyanazt tudja, figyelmen kívül hagyva az ember egyénét. És itt vagyok most, 18 évesen, nem tudva, hogy mit akarok magammal kezdeni, ahhoz mérve magam, hogy "Jajj Einstein bezzeg ennyi idősen már...". De komolyan, fasz kivan. Nem vagyok Einstein. Nem vagyok férfi. Nem vagyok matek zseni. A fizikához se konyítok. Az űrkutatás? Fikarcnyit sem érdekel.

Hogy mi érdekel akkor valójában?

Fogalmam sincs. Mert ezt is elvették, akárcsak azt a sok felesleges tanulásra fordított időt, a gyakorlást azokra a dolgokra, amiket mai napig nem használtam újra, és minden másra, amire azt tudták mondani, hogy "kell".

Amikor bekerültem a gimnáziumba, turizmussal kapcsolatos munkát akartam, mert könnyű volt a nyelvtanulás. Aztán kilencedikben végül minden osztálytárshoz hasonlítva lettem, valahogy mindig volt valaki aki jobb volt, a nyelv amit akkor kezdtem el tanulni, egyszerűen érdektelenné vált, és az 5 éven át építgetett és dédelgetett álmom végül darabjaira hullott. Megutáltam a nyelveket, a tanárokat, az osztálytársakat, sőt mindent, aminek köze volt ezekhez.

Utáltam magam, hogy nem voltam jobb. 3 éve rágja a belsőmet a gondolat, hogy mennyire elbaszott minden és hogy azóta se sikerült új célt találni. De ez így működik. Ha levágod egy ember mindkét lábát sem várhatod el, hogy futni fog. Szóval hallgatom, hogy mindenki másnak tervei vannak, tervezik az életüket, gondolkodnak a jövőn, nekem meg az egyetlen gondolatom mindezzel kapcsolatban, hogy mennyire gyűlölöm még a holnapot is.

És hogy mennyi és mennyi gondolat kavarog még most is bennem, az szinte elmondhatatlan, de sok a téma, és kevés az idő, meg a kedvem, meg a lehetőség, és szinte sír a belsőm, hogy adjak ki mindent, de sosincs rá lehetőség.

Szemeimet még most is csípik azok a fránya könnyek, torkomban pedig akkora a gombóc, hogy csoda, hogy levegőt kapok.

Vajon vége lesz valaha?

[keteltuszorny]

Második felvonás, avagy folytatása az előző versrészletnek .

.

#sorok #magyarsorok #vers #magyarvers #költészet #d.h. #photography #poetry