#solo: egy star wars-történet

[mozizgatunk]

Már nem kell sokat várni

Solo: Egy Star Wars-történet

[jerrylikesitornot]

The Mandalorian – Chapter One (2019) A november 12-i dátumot érdemes a naptárunkba vésni popkulturális szempontból, mert meghatározó lesz a közeljövőre nézve több szempontból is. Egyrészt a Disney+ megjelenésével végső sebességbe kapcsolt a streamingháború és innentől kezdve nem lesz megállás. A gyengébbek gyorsan lemorzsolódnak majd, az erősebbek pedig még nagyobb szeletet fognak kiharapni a piacból. Aki nem tud egyéni és nem mellesleg egyedi tartalmat gyártani az lemarad. A Disney az egyedit inkább kizárólagosságban értelmezi, úgyhogy ők a saját klasszikus kínálatuk mellet az elmúlt évek alatt felvásárolt márkákat fogják a saját platformjukon futtatni. Erről sokat lehetne beszélni, de nem szeretnék, majd meglátjuk, hova jutunk az elkövetkező 1-2 évben. Másrészt pedig ezzel az indulással egyidőben az egyik saját gyártású terméküket, egy élőszereplős Star Wars sorozatot is kidobtak a rajongóknak. Ezzel viszont elhivatott rajongóként mindenképpen szeretnék foglalkozni. Még akkor is ha Star Warsról szóló vélemények írásánál egy kockázatosabb foglalkozás van, Star Wars filmeket készíteni. Amikor még pletyka szinten ez Boba Fett sorozatként futott akkor én erősen szkeptikus voltam. Főleg mivel mellette az Obi-wan és a Yoda sorozatokat lengették be. Mindegyikben csak a fan service túlpörgetését láttam, egy olyan időszakban és területen, amit már én is unok. Miközben ott van egy végtelenül színes világ, nem beszélve az „történelem” többi távoli részeiről. Ma pedig ott tartunk, hogy már kétszer néztem meg a The Mandalorian első részét, és biztosan állíthatom, hogy ez nem csak az IP kizárólagossága miatt egyedi. Ugyan egy rész alapján nem szeretném megítélni, de gyorsan összeszedem 6 pontban, hogy miért tetszett nagyon amit eddig láttam.

Új erőviszonyok

A jó és gonosz egyik klasszikus reprezentációja a Lázadó-Birodalom, azon belül pedig a Jedi-Sith szembenállás. A háttérben ugyan itt is érezzük ennek a lenyomatát, de úgy tűnik ennek a történetnek nem ez lesz a fő szála. Annyi érdekes faj, világ és történet lett már belengetve, ha csak a filmes univerzumot nézzük, hogy eddig is eltékozolt időnek éreztem minden percet, amikor újra ezt a megszokott párharcot melegítettük fel. Ugyan a mandaloriakkal már sokat foglalkoztunk, de mégis üde színfoltnak tűnik a fejvadász irány. Egy olyan helyre tud elvinni minket, ahol farkastörvények uralkodnak, ahol mindenki átgázol mindenkin, ha éppen így diktálja egyéni érdeke. Egyik karakter se pakolható egyértelműen jó vagy rossz oldalra. Itt mindenki az univerzum peremén létezik, egyik karakternek se látszik egyértelmű kötődése valami nagy centrális erőhöz, még a mandaloriai főhősünk se tartozik egyértelműen egy híres klánhoz sem (bár gyanítom ez később előtérbe fog kerülni).

Az univerzum söpredéke

Mivel a galaxis szélén vagyunk, ezért hálistennek nem hemzsegnek az emberek, hanem tele van a világ furcsábbnál furcsa lénnyel. Ezek ráadásul mind éltek és mozogtak, nem csak kötelező elemként voltak elszórva a háttérben. Imádtam mindkét kocsma jelenetet, tele volt nagyon sok ismeretlen és ismerős figurával és már alig várom, hogy ki lesz a következő, aki akár szárnysegédként akár elfogandó ellenfélként feltűnik. Aztán ott vannak különböző szörnyek. Az óriás rozmárcsigánál (vajon hány fővonalas rajongó lincsel meg ezért) az elején már tátottszájjal vigyorogtam, aztán megjelentek a blurrgök, amikhez hasonlóan idiótán kinéző kreatúrákat eddig csak rajzfilmekben engedtek meg ebben az univerzumban. Remélem az ilyen furcsaságokkal nem fukarkodnak a jövőben sem, mert ezek nagyban hozzájárulnak a Star Wars hangulathoz.

Világépítés

Úgy tűnik erre végre összeállt az a csapat, aki minden apró részletét ismeri a teljes bővített univerzumnak és ezt jól is kamatoztatják. Jon Favreau egyéni stílusa eddig jól átjön a forgatókönyvön. Nagyon jól adagolja adagolja egymás mellé a humort és az akciót és ezeknek a dinamikáját, Filoni pedig jól viszi át a rendezésbe is. Mondjuk ebben neki van tapasztalata már az animált sorozatokkal. Emellett viszont nagyon sokat segít a világépítés tudatossága. Egy olyan helyre kerülünk, amiről először azt hisszük, hogy nagyon jól ismerjük, mégis tele van meglepő elemmel. Megtudjuk, hogy sose szeretnénk látni üríteni egy mythrolt, ami nyilván csak apró geg, de olyan háttérben meghúzódó geopolikai és történelmi elemeket is elkezdünk szépen lassan kifejteni, mint a Beskar fontossága a mandaloriaknál. Érdekes egyensúlyt sikerült találni az alkotóknak abban, hogy hogyan nyúljunk bele elég mélyen a mitológiába és mutassunk olyan elemeket, amik ismerősek bárkinek aki már látott Star Wars filmet, vagy akár még anélkül is. Az pedig egy csodálatos fricska lenne, ha Pedro Pascal végig a fején tartaná a sisakját a sorozat alatt, miközben minden részben ugyanígy poénkodnak ezzel, hogy ugyan miért is nem veszik le a mandaloriak soha a bukót.

Zene

Ludwig Göransson nevét Childish Gambino „Awaken, My Love!” című albumánál felvéstem magamnak egy elég vastagon fogó tollal. A fickó itt is megcsinálta! Egy olyan zenét készített eddig ehhez a sorozathoz, ami semennyire nem hasonlít a klasszikus John Williams darabokra. Sokkal kalandfilmesebb a megközelítése a zenéhez Göranssonnak, ami szerintem nagyon jól ül a világhoz. Nem lehet felfedezni benne semmi ismerős motívumot, a hangszer használat is kellőképpen furcsa a sok fafúvós elemmel. Ezzekkel nagyon jó atmoszférát teremt a résznek és tud hasonlóan epikus is lenni bizonyos helyeken, mint az eredeti OST. Valami nagyon kiemelkedő, elsőre megmaradó téma talán hiányzik, igazán a vége főcím alatt lévő The Mandalorian téma ütött csak, viszont az nagyon.

Műfajváltás

Már az előzetesek alapján is úgy tűnt, hogy végre eljutottunk oda, hogy a kalandfilm elemek mellett hajlandóak voltak egy új műfajt ráhúzni a sorozatra.Ez a rész hardcore western volt, már a felütéssel megidéztünk rengeteg klasszikust, de a végső páros leszámolásnál a főhősünkhöz hasonló droidszkeptikus régivágású vadnyugat rajongók is elcsöppentek. Ha nem tudunk kiszakadni a Skywalkerek vonzáskörzetéből, akkor ott lenne a lehetőség különböző műfajokban kísérletet tenni és kiléptetni a filmeket az általános Star Wars felépítésből. Nagyon üdítő, hogy a The Mandalorian elsőre mindkét lépést megteszi, én pedig készítem a kalapot a fejemre, a búzaszálat meg a számba a következő részekhez.

Sorozat struktúra

Alapvetően nagyon kevés sorozatot nézek mostanság, nem szeretem, ha a nézői reakciók és a nézőszám alakulása határozza meg, hogy meddig tart egy sztori. Itt is sok mindenen fog múlni, hogy mennyire tud hosszútávon megtartani magának a The Mandalorian, de nyilván a Star Wars világ miatt van egy elég nehezen behozható előnye sok mással szemben. Viszont úgy éreztem, hogy nagyon jót tett neki a 40 perc játékidő, feszes volt végig, az apró világot felvázoló snitteken kívül nem volt benne üres járat. Itt mondjuk még látom benne a rizikót és még én se döntöttem el, hogy pontosan mit is szeretnék a további 7 résztől. A limitált epizód szám alapján érdekes lehet egy epizódikus felépítés, amiben minden részben más bountyval foglalkozunk néhány visszatérő szereplővel. De a Clone Wars és a Rebels is akkor működött igazán, amikor ezeket egyre szorosabban összefűzték egy történet köré. Itt pedig baromi kiváncsi vagyok, hogy miért is őrizték egy világvégén lévő bázison annyian az első rész fő célpontját. Nem vagyok naiv, hogy itt is extenzív piackutatás áll a művészi elképzelések mögött, de bizakodom, hogy legalább az évadokat előre átgondolt koncepció alapján készítik és remélem még sok helyen meglepnek fordulatokkal.

Indulásként nagyon elégedett vagyok és alig várom a pénteket a következő rész miatt. Az emlékeimben azonban itt van, hogy ezek voltak azok a pontok, amiket pozitívumként emlegettem a Solo film kapcsán is. Viszont sajnos azt a rendezés sótlansága (és itt rád nézek Ron Howard) a középszerűségbe taszította a filmet. Itt a gárda sokkal ígéretesebbnek tűnik (egyedül Bryce Dallas Howardban kételkedem) és remélem a limitált számú epizódban végig tudják hozni ezt a hangulatot. Attól pedig igazán megdobban a szívem, hogy az első rész mellett Dave Filoni kapott még egy epizódot rendezésre. Ő egy igazán imádható emberi figura a Lucasfilmnél, egy olyan háttérember, akinek lassan olyan kultstátusza van, mint bizonyos részeknek. 
Nagyon jó az indulás, de még nem vagyunk ott, ahol én igazán látni szeretném a Star Wars-t. Viszont egyértelműen a The Mandalorian tette meg ebbe az irányba a legtöbbet.

[krisztiantoth]

Könyvek&filmek + idézetek (’19)

2019 - könyvek

Martyn Lloyd Jones: From fear to faith

John Piper: Szenvedélyem Isten

William Mac Donald: Igazi tanítványság

Gary Thomas: Megszentelt utak

Malcolm Sanders: Ima-társak (EE)

Végh Tamás: A nagy szabadítás

Evangelikál Alapvetések és Nyilatkozatok I., II.

Kontinuacionista Nyilatkozat a Csodás Kegyelmi Ajándékokról

Francis Schaffer: Ismertetőjegyuk a szeretet (Harmat)

The Autobiography of George Müller (Whitaker House) 1985

Marco🌐Polo: Andalúzia

John Piper: Jézus Krisztus szenvedése & váltsághalála

Peter Masters: A Bemerítés Ábrázolása és Célja

Samuel E. Waldron: Biblical Baptism, A Reformed Defense of Believers Baptism

Dr. Judson Edward: Judson Adoniram élete

R. C. Sproul: What is Baptism?

Paul Washer: The Gospel call and true conversion (2.rész)

Jonathan Lamb: Tetőtől talpig (Jakab levele a cselekvő hitről)

C S Lewis: Az emberiség felszámolása

Zak Ebrahim, Jeff Giles - A terrorista fia (Ted Books 1.)

2019 - filmek

Zimmer Feri 1,2

Tűzszekerek

Máté evangéliuma - (szóról szóra)

Apafej

A Jézus dosszié

Black Mirror: 15 milliones de méritos

Argo akció

József (2 részes)

Narcos (1-3. évad)

Ábrahám (2 részes)

FREE SOLO (NatGeo) mászókötél nélkül

Interjú Istennel

Régimódi történet

BenHur (eredeti Oscar - 1959)

Peter a Kőszikla 1.2. Rész

Narcos Mexico (1.évad)

Chernobyl (1-5rész) - magyar sub.

Altamira

Jobs - Gondolkozz másképp

Brazilok

The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society

Tucatjával olcsóbb

Egy nő fogságban (csicskáztatás)

La casa de papel    🇪🇸Sorozat Netflix (1.2. Évad)

Szabadság, szerelem (2006)

Dawnton Abbey (mozifilm)

LUTHER film (dokumentum film)

Fomo (Fear of Missing Out)

VALAN - Az angyalok völgye

Örök Tél

A két pápa

Star Wars 9.

-----idézetek-----

“A bizonyosság kísérheti az ajándékot, de nem azonosítható vele” J I Packer (249/)

“Az élet 10%a ami veled tortenik, és 90%a ahogyan reagálsz a tortenesekre” - John C Maxwell

“A világban elő ember nem láthatja Istent, az Istenben elő ember megláthatja a világot” - Pilinszky (?)

“A művészet feladata a lelek csókját adja át” - Kiállítás megnyitó

“A híveim legnagyobb szüksége, az én személyes szentségem” M’Cheyne

“Elég nagy Isten hogy megvédje magát. Leghitelesebb válasz: nem tudom” T.Emőke

“Rossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de gyonyorunek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.” - Pilinszky János

“A legtöbb pénzt a nemet mondással lehet keresni” - Reimer Attila

“Biztonságossá tesszük a technológiát, hogy virtuális barátokra tehess szert” WTF?!?

“István idézet - mivel nem értek egyet

Tanitas vége előtt x perc (Zakariás)

“Urunk maga szóljon hozzánk szent igéje által, és mi is szóljunk hozzá imádságban és dicsőítő énekben” - Luther

“Egy teljes egészében transzparens világ, láthatatlan világ. Keresztül látni mindenen olyan, mintha egyáltalán nem is látnánk” - C.S Lewis

“Hogy vagy Richard (Baxter)? Most már majdnem jól”. Halálos ágyán...

“A lelki gyakorlat az h teszunk vmit azért h megtörténjen vmi ami nem azért tortenik mert tettünk vmit” Pet

“Isten megadja, amit kér” Hippói Szt. Ágoston -> Jakab levelének összefog.

“Az ember nem boldogul Isten nélkül, Isten pedig nem mozdul az ember nelkul” (?) szinten Ágoston...

“A tiszta szív egyetlen dolgot akar” Kierkegaard

“Segíts magadon s az Isten is megsegít. (Ez nem Bibliai mondat)

Légy alázatos és Isten megsegít - ez igen”

“Az alázat az önmagunkról való megfeledkezés művészete” Jon Lamb

“Vannak helyek ahol ki kell haljon a gyülekezet hogy elkezdődjön a misszio” - Huszar Géza

“Nincs semmi baj, minden rendben van; megváltott emberek vagyunk” Reformáció hónap megnyitója (okt.1) Steinbach József - Evangélikus templ

“Ha valaki pap vagy atya nem lehet 4-6ig nem az...” Bogányi Gergely

“Úgy imádkozom,mintha minden Istenen múlna; úgy munkálkodom, mintha minden rajtam múlna”

Avilai Szent Teréz

Tudunk e annyit hagyni magunk után hogy érjen a múlt a jövőn is túl...? IHM

Irigy H Mir.

"When the truth offends, we lie and lie until we can no longer remember it is even there, but it is still there. Every lie we tell incurs a debt to the truth. Sooner or later, that debt is paid."

"Amikor az igazság sértő, akkor csak hazudunk és hazudunk, amikor már arra sem emlékszünk, hogy miről, de az igazság attól még ott van. Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk. Előbb vagy utóbb meg kell fizetni az árát." Csernobil!!

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásra találás.

A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” (Tatiosz)

“When people stop worshiping God, they don’t believe in nothing, they believe in anything.” -- GK Chesterton

"I know of no better thermometer to your spiritual temperature than this, the measure of the intensity of your prayer."

--Charles Spurgeon

“The further a society drifts from the truth, the more it will hate those that speak it.” - George Orwell

“úgy tudom, hogy nem mindenki ismer mindenkit” ... táborban;)

“...an unvisited church will sooner or later become an unhealthy church.” George Muller

“A teológiai képzés célja a szeretetben való növekedés! Minden más ennek van alávetve” Kovács Endi

“A szeretet nem az hogy egymásra bámulunk, hanem hogy egy irányba nézünk.” Antoine de St Exupery

“Isteni matematika: Ő úgy szoroz hogy oszt” - Szabó Attila (Nepál, Egyi

“Ha mindig korszerűek akarunk lenni, valami örökkévalót kell mondanunk”

Simone Weil

“Egy keresztény ember életében az ima az egyik legjelentősebb feladat. Nem kétséges, hogy szellemi ellenségeink mindent megtesznek annak érdekében, hogy meggátoljanak minket az imádkozásban, elvegyék a kedvünket tőle, vagy meghiúsítsák már a kezdet-kezdetén.” (Ima-Társak, M. Saunders)

“A keresztyének nem mondanak hazugságokat, éneklik azokat” (Tozer/Ravenhill)

“Egyház az Isten Instrumentuma”

“Kontextualizacio kánonja az inkarnáció”

A szeretet jelenlét - francia szerzetes

“Valami nincs sehol” Vaczy Mihály

“Jézus nem a felkeszulteket hívja el, hanem akiket elhiv, azokat fel is készíti” Max Lukado

“A leendő csodák helyszínére viharok vezetnek” Floch G (Szemes 03:31)

“A szigorú ellenőrző csoportok féken tarthatnak, de semmi sem olyan hatásos mint az a tudat, hogy másnap reggel prédikálnom kell” Gary Thomas

“Az Isten általi megelégedettség a bűnök leghatásosabb ellenszere” Gary Thomas - Megszentelt utak

“A böjt a lélek tápláléka. Megzabolázza a beszéd mértéktelenségét. Megfékezi az étvágyat, és lecsillapítja az ingerlékeny természetet. Ébreszti a böjtölő képességeit, és rugalmassá, hajlékonnyá teszi a testet. Elűzi az éjszakai álmodozásokat, meggyógyítja a fejfájást, és megerősíti a szemet”.

Chrysostomus (347-407)

“A szerencse a felismert lehetőség”(?)

“Nem az ember dicsőíti a munkát hanem a munka dicsőíti az embert. A nagy feladat megtiszteltetésénél nincs nagyobb megtiszteltetés.” William Barclay

“A győzteseket a következetesség választja el a vesztesektől.” John Mac

“Jézus Krisztus az Atya testbeszéde” Mike Sámuel

“A lemondás végső soron nyereség” Piper - keresztyén hedonizmus

“Munkálkodj komolyan, fogyassz keveset, adj sokat - mégpedig mindezt az Úrért” A N Groves

“Isten minden nagy embere gyenge ember volt, aki azért tehetett hatalmas dolgokat Istenért, mert szilárdan ráhagyatkozott arra, hogy Ő vele lesz” Hudson Taylor

A “legjobb” imádság erős, belső rászorultságból fakad... ha azt akarjuk hogy a nyíl behatoljon a mennybe, akkor erősen megfeszített ijjból kell kilőni...” ?

„Újjászületésre van szükség…És ennek az újjászületésnek újra csak a Biblia lesz a forrása. Ha lesz, aki fel tudja olvasni a világnak az igazság tiszta fölfogásával: akkor megszületik az új, eleven élő hit, mely lélekben és igazságban megtalálja a mindent megmagyarázó és harmóniába hozó világfölfogást.” Móricz Zsigmond

[atkozottcoimbrak]

Már alig bírom kivárni, hogy legyen egy Wedge Antilles vagy Bib Fortuna önálló mozi. Nehogy jediket meg sitheket kelljen nézni.

[felonline]

Premierfilmekkel és klasszikusokkal indul útjára Európa legnagyobb tetőmozija!

Premierfilmekkel és klasszikusokkal indul útjára Európa legnagyobb tetőmozija!

A Budapest Rooftop Cinema idén már hatodik alkalommal nyitja meg kapuit: Európa legnagyobb tető(kert)mozija rengeteg premierfilmmel, időtlen klasszikusokkal, valamint a magyar és a francia filmtermés legjavával várja a nagyérdeműt, avagy 2018-ban is „Mozicsillagok a csillagok alatt”.

A Budapest Rooftop Cinema kurrens technikai fejlesztésekkel, izgalmas kísérőprogramokkal és változatos…

[uipdunafilm]

KOKAINMEDVE

Országos bemutató: 2023. február 23.

1985-ben egy drogfutárnak lezuhant a repülője, és az eltűnt kokaint megette egy fekete medve. Ez az igaz történet ihlette ezt a vad thrillert, melyben egy zsarukból, bűnözőkből, turistákból és tinédzserekből álló csoport gyűlik össze egy georgiai erdőben, ahol egy 230 kilós csúcsragadozó bődületes mennyiségű kokaint kebelezett be, és bekokózva tombolni kezd, mert még több port – és vért - kíván…

            A főszereplők  Keri Russell (Foglalkozásuk: amerikai), az Emmy-díjas Margo Martindale (Foglalkozásuk: amerikai), az Emmy-díjas Ray Liotta (A maffia szentjei), Alden Ehrenreich (Solo: Egy  Star Wars-történet), O’Shea Jackson Jr. (Straight Outta Compton), Jesse Tyler Ferguson (Modern család), Kristofer Hivju (Trónok harca), Kahyun Kim (Amerikai istenek), Christian Convery (Sweet Tooth: Az agancsos fiú), Brooklynn Prince (Floridai álom), és az újonc Scott Seiss. 

A filmet Elizabeth Banks rendezte (Charlie angyalai, Tökéletes hang 2), a producerek az Oscar-díjas Phil Lord és Chris Miller (Pókember – Irány a Pókverzum, A Mitchellék a gépek ellen) és Aditya Sood (Mentőexpedíció).

[robokacsa]

How the Grinch Stole Christmas! (1966)

A mese, ami szintén egy Christmas special animáció és különösebben szépen sincs megrajzolva, noha a Chuck Jones producer miatt a Warner Bros. / Looney Toons hatások érződnek rajta és Dr. Seuss 1957-es azonos című gyerekkönyve alapján készült. Magyar változat fogalmam sincs hogy létezik-e belőle, de egy az egyben alapból lefordíthatatlan tele ilyen hangutánzó szavakkal és kifejezésekkel és rímbe szedett adomákkal, ahol kapásból a who-ville who lakói is egy szójáték szülöttei, szóval angolul kell tudni hozzá.

Aztán szép lassan bomlik ki a történet, ahol Grinchnek elege lett a karácsonyi mindenféle ricsajból és gyerekzsivajból, a közös vidám énekelgetéből a és a zabálásból, ezért elvetemült és megkeseredett gonoszként az a wonderful awful ideája támad, hogy tönkreteszi az egészet.

A mesterterv kivitelezése a megrajzolt gegekben rendkívül kreatív. Grinchnek van egy kutája, Max, akivel természetesen szörnyeb bánik, viszont nagyon cuki. A narrátor elbeszéléseiből és a You’re a Mean One kezdetű dalból foylamatosan kapjuk az ironikus fekete humort, hogy Grinch milyen egy borzalmas alak, aztán két éves Cindy-Lou Whot leszerelő sztoriból láthatjuk is hogy főhősünk valóban mennyire szívtelen. Rick a Casablanca-ban, vagy pláne nem a Han Solo a Star Wars-ban sem volt ennyire negatív és megkeseredett.

Aztán mégis jön a fordulat és a spolier is jön, mert az a pár perc úgyis leírhatatlan. Szóval amikor Mr. Grinch elvitte az összes ajándékot, díszt és csecsebecsét és fűzfán fütyülő rézangyalt és a who-k Karácsony reggelén heart to heart and hand in hand ugyanúgy kiállnak boldogan énekelni, mintha misem történt volna majd megszületik és felszáll a csillag-világosság-fény, az ott maga a Kereszténység kvintesszenciája. És hogy miből születik meg.

Annyira erős katarzis ez, amire alapból nem számítunk egy 25 perces mesétől, ezért természetesen még  Mr. Grinch-et is elgondolkozásra kézteti, hogy aztán megszólaljon a szíve.

Gyereknek, boldog, vagy megkeseredett felnőttnek abszolút ajánlott kategória az 1966-os How the Grinch Stole Christmas! Aki teheti, nézze meg.

Hogy mennyire közkedvelt darab, arról az tanúskodik, hogy USA-ban nyilván rengeteg tévétársaság van és ma már lehet mindenki a streaminget nézi, de ha jól olvasom a bemutatása óta nem volt olyan év, hogy ne adták volna le a karácsonyi időszakban valamelyik adón és persze rövid bevágás a Reszkessetek betörőkben is van belőle, amikor a Kevin tévézik.

Utolsó #off és talán nem méltó befejezés, hogy a COVID előtti választási és kultúrharcos őrületben természetesen Dr. Seuss-t is elérte a Cancel Culture bizonyos meséi miatt. Azt simán el tudom képzelni róla, hogy helyenként sarkosan fogalmaz, de hogy konkrétan rossz szándék vezérelte volna evör, azt baromira nem és a jó libertáriusok szóvá it tették a reason-ön (és persze az alt-right trollok is rákaptak), hogy megállj, megállj, értelemzzük már először a kontextust. Más stílus, de kb., mintha itthon elkezdenénk kitörölni Csukás Istvánt (mert ugye pontosan tudjuk, hogy a sárkányfűárús orra miért olyan hosszú és görbe! :)

[mustarosbukta]

Solo

tegnap megénztük az új Star Wars filmet, azaz a Solo előzményfilmet és azt kell mondanom, hogy simán ez volt eddig a kedvencem az új Disney féle 4 film közül. Nem volt erőltetett nosztalgiaparádé, túlcsavart történet, béna poénok, a kibaszott Skywalker család és az erő sötét oldala. Az akciójelenetek igazából mindig is maxra voltak pörgetve, most se volt ez máshogy, de egész jók voltak a párbeszédek, Lando akkora forma, hogy minden egyes képernyőn töltött pillanata egy csoda volt, Woody Harrelson meglepően király és úgy az egész rendben volt. Számomra egy ilyen űrben játszódó Indiana Jones film volt, tényleg élveztem és nem volt bennem szerintem egyszer sem, hogy ehhhh ez gecire kínos. Persze sokkal királyabb lett volna, ha Harrison Ford játsza Han Solot, de az új srácra se lehetett panasz. Szerintem érdemes megnézni.

[viktorizmus]

megnézve:

Solo - Egy Star Wars-történet 3D (Solo: A Star Wars Story 3D) ha az ember egy picit el tud vonatkoztatni a Star Wars sagától és legfőképpen Harrison Fordtól, akkor egy teljesen vállalható sci-fi kalandot kap. ami például köröket ver az agyonhájpolt és végtelenül tré A galaxis őrzőire. 7/10.

[gogabor555]

SOLO : Egy Star Wars Történet - A nagy spoileres kibeszélő (SPOILER 03:0...

[plilla001]

Solo: Egy (ál) Star Wars-történet

Az a baj ezzel a Solóval, hogy annyira semmilyen, hogy nincs róla mit mondani. Nem feltétlenül rossz, sőt, egész korrekt ahhoz képest, hogy a rendezőket kirúgták a forgatás háromnegyedénél. De ennyi. Láttam, untam, így három nappal később már alig emlékszem, hogy mi is történt.

Ja igen, egy heist film lenne ez, valamit el kell lopni, összeáll egy csapat, amivel az a gond, hogy az egyik felével vagy tudod, mi fog történni, a másik meg pont nem érdekel. A perverz droid inkább sok mint vicces, a Sárkányok anyját sohasem azért szerettük, mert tehetséges lenne, itt meg még csak nem is égethet fel minden szembejövőt a gecibe, és sajnos még Woody Harrelson sem eléggé Woody Harrelson, látványosan unja az egészet. 

Egyedül Donald Glover élvezi a kalandot: mint egy gyerek, aki örül, hogy egy Star Wars-filmben lehet.

És hát szegény Alden E., hát neki is elfelejtettek szólni, hogy itt színészkedni kéne. Tény, hogy Harrison Fordot nem lehet pótolni, de ő mintha meg sem próbálta volna. Semmi csibészség, semmi vagányság, még csak arra sem kapunk igazi okot, hogy miért lesz hősünk annyira cinikus. Nem úgy tűnik, mintha bármi megtörné, a túlzásba vitt hősszerelmesség meg nagyondenagyon kilóg a képből.

A "wookieul" beszélgetés pedig több mint kínos. Ahogy a folytatásra előkészítés is (talán egy új trilógia? Solo-Duo-Trio?) 

Lehet tovább menni, nincs itt semmi látnivaló.

[hpxx-hu]

A 10 kedvenc filmem 2017-ben

Ez a lista egy szigorúan szubjektív véleménynyilvánítás részemről, amelyben megosztom a 10 kedvenc filmélményemet, olyan filmeket melyek megérintetettek, maradandóak voltak számomra. Félreértés ne essék, nem feltétlenül ezek voltak 2017 legjobb filmjei, sőt némelyiket nem is 2017-ben adták ki, csak ebben az évben láttam őket! A BEJEGYZÉS ERŐSEN SPOILERES LEHET ESETENKÉNT!

10. Jackie 

1963. november 22-én egy nemzet vesztette el vezetőjét Dallasban, amikor J.F.Kennedy elnököt két lövéssel megölték. A mozgó célpont mellett ott ült felesége, Jacqueline is, és a történelmi dokumentumfilmek szerelmesei mind jól ismerik a híres felvételt, ahogyan találatot kapott férjére veti magát oltalmazni igyekezve őt. A ‘Jackie’ e pillanat köré építi fel magát monodrámaként, Natalie Portman érzékeny, bensőséges játékának vezetésével. Nem könnyű film a ‘Jackie’, amely bár megállja helyét mint történelmi portré, az idő múló szeletének lenyomata, de leginkább egy hatalmas veszteséget elszenvedő asszony kálváriájának csontig maró bemutatása. A történelem, az objektív történések nem szereplői, inkább csak díszletei a cselekménynek, a fókuszpontban az özvegy Jackie áll és az ő lelki útja a tragédiától a gyász kezdeti napjain át egészen JFK temetéséig. Ha szavakkal kéne jellemeznem az érzést amit átadott nekem a film az az intimitás és a veszteség lenne. Hogyan birkózik meg egy ember a párja elvesztésével? Hogyan próbál meg a józanság látszatában helyt állni a körülötte élők nehézségeivel, érzéseivel, érdekeivel? Hogyan kezeli a férjének, mint politikai vezetőnek az örökségét? Hogyan építi fel halálában is annak legendáját ? Mindezen kérdésekre érzékletesen, olykor emlékezetes mondatokon, érzelmi megnyilvánulásokon keresztül kapunk választ, illetve egy elgondolást. Ahogy Jackie gyóntatópapja is mondta a temetői sétájuk alkalmával: “A sötétség nem múlik el. Csak idővel könnyebbé válik.”

9. Dunkirk

Suspense. Amikor kijöttem a moziból, ez a szakkifejezés motoszkált a fejemben, az izgatott várakozás végtelen elnyújtása lengte körbe a film 106 percét, amitől az egész élmény egy háromórás izgalomhalmaznak tűnt. Mikor másodjára, itthon néztem meg, akkor tudatosult bennem igazán, hogy milyen kifeszített, dinamikus narratívájú filmről is van szó. A ‘Dunkirk’ nem egy bonyolult cselekményű történelmi eseményt dolgoz fel, a jelentősége viszont olyan pátoszt és patriotizmust kölcsönöz a látottaknak, hogy Közép-Európai fiatalember létemre a film végi katarzis során meg tudtam érteni, hogy a briteknek miért is oly nagy történelmi tett amit ezen a baljóslatú, ellenséges partszakaszon véghezvittek. Végignézve ezeknek a fiataloknak a túlélésért folyatott reménytelennek tűnő kálváriáját, igazán hidegrázós élmény volt  a moziban ráeszmélnem nosztalgikusan, hogy több mint 10 évvel ezelőtt jómagam is voltam ezeken a partokon, mikor komppal átkeltem a szigetországba, és meg kell hogy mondjam: ritka barátságtalan egy helyről van szó, még a modern békeidőkben is. Ebben a környezetben a főszereplők számomra nem a bemutatott figurák, hanem maga a túlélés, a remény. Christopher Nolan markáns, feszültséggel teli filmet készített, megtoldva kiváló alakításokkal és Hans Zimmer feszültségfokozó zenéjével. Számomra nem tartozik az életműve legjobbjai közé, de kiváló film.

8. Mother!

2017 egyik legnagyobb flop-ja volt Aronofsky filmje, amit jómagam is csak az otthon melegében láttam először, nem vonzott moziba. Annak ellenére, hogy mélyen megérintett ez a félreértett m��, egy cseppet sem bánom, hogy távolmaradtam a multiplextől. Ugyanis ez a film nem való széles közönségnek. Ez nem közönségfilm. Elgondolkodtató, biblikus témájú, bensőséges és félreérthető szimbólumokon keresztül kommunikál veled. Mert ez a film mondani akar, de nagyon. Olyannyira, hogy az néha félrevezet, és ha elkalandozol bizonyos részleteken, akkor a mondandója már el is veszett. Pedig a film végére, ha igazán figyelsz, összeáll a látomás, a jelentés. Aronofsky szerzői filmet csinált nagy költségvetéssel az élet körforgásáról, teremtésről, gyarapodásról, természetről, pusztulásról, Istenről, az anyatermészetről átadva nekünk a saját elgondolását a világ rendjéről. És a víziója elegáns egyszerűsége ellenére aggodalmas, félelmetes és szégyennel tölti el az emberi lelket fajunk felelősségéről. Ajánlom mindenkinek, aki nyitott arra, hogy szimbólumokon keresztül értse meg a nyugati civilizáció vallási világképét.

7. Logan

Ha az ember Pierce Brosnanre gondol, mi jut eszébe? Thomas Crown, Robinson Crusoe figurája? Természetesen James Bond (és a magyar nézőnek Kautzky Armand). Valami ilyesmi mondható el Hugh Jackmanről is, aki 17 éven át formálta meg a Marvel képregényuniverzum egyik legkarakteresebb mutánsát: Wolverine-t, vagyis Logant. A mutánst, akinek halhatatlanságot biztosító öngyógyítás jutott osztályrészül, és akinek hosszú élete a veszteségről, fájdalomról, kihasználtságról szólt. Az ő életútjának vége kiváló alapanyagot szolgáltat egy komoly történethez. És ember, ez a sztori komoly lett. Bár sok minden nem történik, de Logan utolsó napjainak minden mozzanata, minden tette előre mutat abba az irányba, ahol megtalálhatja saját békéjét és férfiúi, apai mivolta beteljesülhet. Nem tudom jobban szavakba önteni: ez egy igazi “faszis film”, a szónak egyáltalán nem macsó értelmében, hanem mondandójában, a belső férfi attribútum kiteljesedésének megfogalmazásában, amire a karakternek hosszú, szenvedéssel teli élete során nyilvánvalóan nem volt alkalma. Csak a vég küszöbén toppan életébe Laura, az ő lánya, a vére, aki egy normális világban nem is létezhetne, de aki mégis itt van, létezik és segítségre szorul. A saját erkölcsi világképemnek tökéletesen megfelel a gondolat, hogy egy férfi igazán akkor teljesülhet be az életben, ha gyermekét világra segíti és az egész saját létezését az ő védelmére, épségére, szeretetére teszi fel. Számomra ez egy szép gondolat, és egy remek film!

6. Star Wars: The Last Jedi

Szögezzük le: Star Wars “buzi” vagyok amióta az eszemet tudom, így képtelen vagyok objektíve megítélni ezeket a filmeket. Viszont tisztában vagyok a rajongóbázis nyavalyáival, hogy hatalmas elvárásokat támasztanak és annál is nagyobb összeesküvéseket kreálnak a történet szükséges irányával kapcsolatban. Nincs ezekkel semmi baj, amíg ez csak gondolatmenet, de amikor nem teljesülnek az elvárásaik, az elképzeléseik, akkor fröcsögnek az alkotókra. Mert óhajtják az újitást, de csak akkor ha az “kinyalja a fikciós seggüket”. Ez volt részemről a “rant”. Én a fanbase azon végén vagyok, aki befogadja az alkotók döntéseit, és a filmek minden hibája ellenére elfogadja a kánonnak a látottak szerinti alakulását. A részletek hibázhatnak, de a saga úgy halad, ahogyan. A Star Wars SZENT!  Ennek tükrében ültem le a moziba és ATYAÚRISTEN! Végre egy igazán jó SW! Ez volt az első nézés után. Majd beültem másodjára és ATYAÚRISTEN! Végre egy k**** jó SW! Ha ezt a listát epikusság, letaglózás és hidegrázásrohamok mennyisége alapján vezetném, akkor kétségkívül az év filmje lenne számomra. De ez a fanboy oldalam. Filmes ízlésemmel nézve: Imádtam. Még így is. Nem is tudom melyik aspektusát emeljem ki, hogy a bejegyzés még olvasható terjedelmű maradjon. Talán a perspektívatágítás lenne a legfontosabb  tényező. Az Erő hatalmas. De ebben a filmben hatalmasabb, mint valaha. Luke szavakkal is alátámasztja ezt, és leckékkel is szemlélteti a Jedi rend korlátoltságát és önbuktató természetét. De amikor projektálja saját magát a galaxis túloldalára, hogy percnyi reményt adjon a legmaroknyibb maroknyi ellenállásnak; na EZ a SW egyik kvintesszenciája számomra! És ebbe a filmben nem csak ez az alapösszetevő került boncasztalra. A múlt eltörlésének szükségszerűsége, a remény szikrája, az Erő univerzalitása. Mind-mind megkapta a maga szegmensét és három főkarakter (Rey, Ben Solo, Luke Skywalker) ezen szegmensek mentén tett meg egy -SW-hez mérten- hatalmas karakterfejlődést. És a látvány! És a ZENE!!!! Oh, my f***** God! Szubjektív a bejegyzés így megemlithetem a három top pillanatom, amelyek szerintem szépen lassan a fanbase-ben is örök klasszikusokká válnak: Yoda végső leckéje; a tróntermi harc (az egész szegmens!); Luke egyesülése az Erővel (BINARY SUNSET!!!!!!!!). Igazi filmélmény.

5. Silence

Mihez kezdjen az ember, ha a hite csak önmagában él? Mit tegyen amikor imái szüntelenül válasz nélkül maradnak? Miben találjon erőt ahhoz, hogy minden akadály, megpróbáltatás ellenére rendíthetetlenül higgyen az ő Istenében? Martin Scorsese életének legfontosabb filmje lassan, vontatottan, érzékeny színészi játékkal jár körbe valláselméleti kétségeknek helyt adó kérdéseket. Úgy gondolkodtatott el ez a film lételméleti kérdésekről, hogy a saját hitem nem perszonifikált természetfeletti entitásban gyökeredzik, hanem sokkal inkább spirituális körforgások mentén. Viszont a keresztény kultúrkör tagjaként lebilincselő volt töprengeni, és a filmen keresztül megélni a hit némaságát.

 “ I pray but I am lost. Am I just praying to silence? “

4. La La Land

Túl előkelő helyen állna a listán? Meglehet. De ötször láttam ezt a musical köntösbe bújtatott, romkomnak tetsző, majd drámába hajló filmet, és mindig megvett. Technikailag hibátlan, Emma Stone remek, Ryan Gosling remek, a zene remek, a pompa felemel, a dráma magával ragad, a zene egy a film szövetével. Mi mást várhat az ember egy IGAZI MOZITÓL. Mozitól, ami ma már nincs, nem is lesz, és örüljünk, hogy e darabkában átélhettük a régmúlt filmélményét, színes filterekbe és emberi drámákba csomagolva. Minden elismerést megérdemel.

3. Nocturnal Animals

Na ezt a filmet nem tudom hova tenni. Nem tudom igazán megmagyarázni, hogy személy szerint engem mivel fogott meg, de mégis itt van, a dobogón. Dicsérhetném Amy Adamset, Jake Gyllanhaalt, vagy a mindig remek Michael Shannont de mindannyiuktól láttunk már remek alakításokat. Elismerésre adhat okot Tom Ford rendezése, írása (aki mellesleg divattervezőként is abszolut kedvenceim között van), a setting, a kamera, a score, egyenként minden. A sok kis részből összeálló film kétségtelenül mélységeket hordoz magában. Egzisztenciális, identitással kapcsolatos és párkapcsolati mélységeket. Nem alábecsülve pedig olyan sablonos témákat, mint a bosszú. Szerelem. Elmúlás. A legnagyobb ereje talán az számomra, hogy minden megnézés alkalmával más-más területe szippantott a mélybe, és érdekes módon ott is tartotta a gondolataimat.

2. La tortue rogue/The red turtle

Egy gyönyörű film, gyönyörű mondandóval, egy gyönyörű mesében. Születés, élet, szerelem, szeretet, elmúlás, béke. Nem szeretnék szót szaporítani róla, kívánom, hogy mindenki nézze meg , és adjon neki annyi mindent, amit én is kaptam tőle. 

1. Blade Runner 2049

Mi teszi az embert emberré? Hol húzódik a határmezsgye élet és organikusnak ható mesterséges értelem között? Ha az életet csupán szerves illetve szervetlen éles elválásaként definiálhatnánk, akkor nem merülhetnének fel bennünk kételyek ezzel kapcsolatban. A ‘Blade Runner’ szerint az élet elismerése nem függ az anyag milyenségétől, hanem a “páncélba zárt szellem” öndefiniálása adja az élet alapját. A ‘Blade Runner 2049′ egy lépéssel nagyobbat gondol: az élet önnön jelentősége nem csupán az egyén egyediségében, önállóságában áll, hanem az élet öntermelő, reprodukáló voltában, abban, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul tétele az élőlények esetén biológiailag konstruált és irányított folyamat. A film mesterségesen létrehozott, “teremtett” entitásai, a replikánsok sok egyéb mellett azért nem válhatnak élőlényekké, mert egyenként hozták őket létre. Majd a film fő mozzanataként felbukkan az önteremtés reménye: egy női replikáns gyermeket szül nem sokkal az első rész eseményei után. Deckard gyermekét, amely további kérdéseket szül (hibrid vagy tisztán replikáns e a jövevény). De ha képes is egy replikáns saját életet adni, elszakítja e ez őt teremtőjétől? Saját urává válhat e az, aminek a léte pusztán azért van, hogy kiszolgáljon más lényeket? Elszakadhatnak Tyrell árnyékából annak teremtménye? Az evolúció részének tekinthető e egy ilyen lépés, vagy pedig egy technológiai robbanásnak? Rendkívül elgondolkodtató, okos sci-fit tett az asztalra Denis Villeneuve páratlan látványvilággal, jól továbbgondolt történettel, dobhártyaszaggató zenével (HANS ZIMMER!!!!!), remek színészi alakításokkal. Úgy hiányzott ez a film mainstream sci-finek, mint egy falat kenyér. Talán nem ez volt 2017 legjobb filmje, de számomra minden mondandója, elgondolása átjött, áthatott és megérintett. 

Elgondolkodtatott, miközben lenyűgözött, és számomra ilyen a tökéletes moziélmény.

[gyongyhajulanyblr]

Ha szomorú vagy

Szóval, SOKAT gondolkoztam az öngyilkosságon.Szorongtam és depressziós voltam, és ez csak egy kis dolog ami segített rajtam.Szóval ha úgy gondolod bántani akarod magad, vagy meg akarsz halni, állj.És nézd meg ezt a listát

Filmek amik 2018-ban jelennek meg:

Bosszúállók: Végtelen háború

Fekete párduc

Solo - Egy Star Wars-történet

Új mutánsok

Jurassic World 2

A hihetetlen család 2

A Hangya és a Darázs

Tűzgyűrű 2

Az útvesztő 3:Halálkúra

Deadpool 2

Az apáca

Mamma Mia! 2

A védelmező 2

A dzsungel könyve

Legendás állatok és megfigyelésük 2

Szóval most ne halj meg.Rengeteg nagyszerű film jön ki.Ne marajd le róluk.Most hogy posztoltam ezt a listát, szabadnak érzem magam, és remélem 1 embernek is segített!Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra! 💕

[cikkiro]

Kulissza 19/08.1

A legjobb spin-offok

Néha kifejezetten jól sül el, ha valamiről több bőrt is lerántunk

A spin-off tipikusan az a műfaj, amit a hollywoodi pénzcsináló gépezet keltett életre. Amikor egy sikeres franchise kezd kicsit elfáradni, illetve amikor egy népszerű trilógia vagy sorozat a végéhez ér, a nagy stúdiók a hatalmas profit érdekében előrántják a homályból a történet egyik izgalmasabb mellékszereplőjét és egy komplett új világot szőnek köré. A legtöbbször sikerrel is járnak, hiszen a hardcore rajongók mindig kapható egy kis extra tartalomra, de azért olyan is előfordul, hogy valahol mégis félremegy a dolog. Ebben a hónapban az utóbbi idők legérdekesebb és/vagy legsikeresebb spin-off filmjei gyűjtöttük csokorba.

Farkas (2013)

Az X-Men filmek egyik állandó szereplője Hugh Jackman, vagyis a Rozsomák, akit máig érthetetlen módon a magyar fordítók Farkasnak kereszteltek. Jackman mind az eredeti, mind pedig az Elsők szériában is feltűnik, és egyre érdekesebbé válik a titokzatos múltja, így csak idő kérdése volt, hogy a figura mikor kap egy saját történetet. Jackman nevét a közelmúltban a Guinness rekordok könyvébe is bejegyezték, miután eddig kicsit több mint 16 éven keresztül játszotta Rozsomák szerepét.

Felhangolva (2010)

A 2000-es évek elején Judd Apatow volt a vígjátékok koronázatlan királya. A nagysikerű romkomjának, a Lepattintvának egyik legérdekesebb mellékszereplője pedig az a brit popsztár volt, aki miatt a főhőst elhagyta a csaja. Aldous Snow (Russell Brand) és a kegyeit kereső szállodamenedzser (Jonah Hill) két évvel később kapott egy saját filmet is, amiben Hill karaktere átváltozik egy lemezkiadó menedzserévé, de a személyisége lényegében ugyan az marad. A zeneipart is kifigurázó roadmovie egyesek szerint még jobban is sikerült, mint a Lepattintva.

Jumanji – Vár a dzsungel (2017)

Miután számos hollywoodi alkotás meglovagolta a ’80-as évek retro hullámát, csak idő kérdése volt, hogy a synthwave betétekkel teletűzdelt sztorikat mikor váltja fel a ’90-es évek grunge stílusa. Ebbe a trendbe csatlakozott bele a Marvel-kapitány és a Jumanji: Vár a dzsungel is, aminek van egy 1996-os és egy jelenkorban is játszódó történetszála. A második Jumanji film az elsővel ellentétben szinte végig az ördögi játékban játszódik. Talán pont ezért, de az új kaland 2017 egyik legnagyobb sikere volt, idén karácsonykor pedig jön a második szint.

Jay és Néma Bob visszavág (2001)

A ‘90-es évek egyik legikonikusabb filmjében, Kevin Smith Shop-stopjánban, annyira népszerű lett az eredetileg csak biodíszletnek szánt két mellékszereplő, Jay és Néma Bob, hogy a rendező végül több más filmjében is megjelenítette a vegyesbolt előtt ácsorgó léhűtőket. Smith 2001-ben egy saját filmet is írt a két füves csávónak. A Jay és Néma Bob visszavág a korábbi sikerek ellenére leginkább csak arról maradt emlékezetes, hogy a b*meg szó 248-szor hangzik el a kicsit több, mint 100 perces játékidő alatt.

Machete (2010)

A Machete története messzire nyúlik vissza és eléggé szövevényes. A Danny Trejo által alakított figura először a tipikusan B-kategóriás rendező, Robert Rodriguez gyerekbarát filmjében, a Kémkölykökben tűnt fel pár percre, aztán a Grindhouse egyik kamuelőzetesében árnyalták tovább a bozótvágós mexikói karakterét. Sem a Kémkölykök, sem a Grindhouse nem aratott osztatlan sikert, Rodriguez, a trashfilmek királya mégis úgy döntött, hogy ad egy esélyt és egy saját filmet a méltán híres Machete bácsinak.

Annabelle (2014)

A Démonok között 2013 egyik legnagyobb meglepetése volt. A kritikusok és a nézők is imádták a James Wan által rendezett kísértethorrort, ami bebizonyította, hogy rejlik még lehetőség ebben a műfajban. Még meglepőbb volt, amikor filmet nem egy folytatás, hanem egy spin-off követte. Az Annabelle már nem annyira nyűgözte le a kritikusokat, a közönség viszont rajongott érte, olyannyira, hogy idén már a sorozat harmadik része is a mozikba került.

Legendás állatok és megfigyelésük (2016)

A Harry Potter könyvek és filmek óriási sikere után biztosra lehetett venni, hogy a Warner bővíteni fogja a már amúgy is tágas Potter-galaxist. A varázslótanoncok története annyira szerteágazó, hogy milliónyi spin-off lehetőségét rejti magában, így a stúdió eleinte nem is tudta, hogy merre induljon a varázsvilágban. Az első információk még arról szóltak, hogy a Warner egy Göthe Salamanderről szóló áldokumentumfilmet készít elő, végül inkább Rowlingra bízták a különc magizoológusról szóló film forgatókönyvét. A kezdeti sikerek után a Warner be is jelentette, hogy az új sozatot öt részesre tervezik.

Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (2016)

A Harry Potterhez hasonlóan, gyakorlatilag a Star Wars is a spin-offok végtelen tárházát rejti magában. A Disney égisze alatt újraindított univerzumnak eddig azonban elég vegyes a fogadtatása. Az első film, a Lázadókról szóló Zsivány egyes hangos sikert aratott 2016-ban, a kritikusok és a rajongók szerint az volt a legjobb Star Wars film, az első trilógia óta, de a következő rész, a tavaly a bemutatott Solo már elég nagy bukás lett. A pénztáraknál legalábbis. A rajongók keménymagja természetesen Han Solo eredettörténetét is imádta.

A Bourne-hagyaték (2012)

A Bourne-trilógia lezárása után a korábbi főszereplő, Matt Damon és a rendező, Paul Greengrass sem akarta tovább folytatni a szériát, de a Universal mégis ragaszkodott egy negyedik részhez. A spin-off forgatókönyvét, a korábbi filmeket is jegyző, Tony Gilroy írta meg, aki tulajdonképpen csak annyit tett, hogy Jeremy Renner személyében bevezetett egy új karaktert a Bourne-univerzumba, ami egy tv-sorozat formájában most még tovább fog bővülni. A CIA-programját, a Treadstone-t bemutató szériának egyelőre még nincs premierdátuma.

Halálos iramban: Hobbs & Shaw (2019)

A végeláthatatlan autós-üldözős sorozat hetedik és nyolcadik részének egyik legemlékezetesebb pillanatai azok a jelenetek voltak, amelyben Luke Hobbs és Deckard Shaw egymást oltogatta. Dwayne Johnson és Jason Statham olyan szórakoztatóan tudta utálni egymást, hogy a Universal egyből beállt egy olyan spin-off mögé, ami a nagyobb teret ad Hobbs és Shaw viszályának. A történet pedig a főgonoszt játszó Idris Elbával és Shaw titkosügynök húgával, Vanessa Kirby-vel válik teljessé.

Wimmer Doro

(Megjelent a Mozimánia 2019. augusztusi számában)

[jerrylikesitornot]

Doctor Aphra: The Catastrophe Con (20-25)

Imádom Doctor Aphrát! Vader mellett még annyira nem érdekelt, viszont mióta megkapta a saját sztoriját azóta tartom, hogy Doctor Aphra az, amilyennek a Star Warsnak kellene lennie. Meg egy kicsit több is, minden értelemben.

A The Catastrophe Con a negyedik egyedüllálló Aphra sztori (kis csalással, mert a Screaming Citadel az cross-over volt az anyasorozattal) és ezen a vonaton nem igazán van fék. A The Catastrophe con is egy tök jó börtönös (természetesen nem egy bolygón hanem egy űrben replő roncshalmazon lévő intézményről van szó) sztoriból gyakorlatilag minden ami lehet elromlik, mindeki, akit Aphra nem akar látni megjelenik (néha a saját a kérésére), és igazából azon kívül, hogy a főhősünk életben marad, olyan igazán nem sül jól el semmi. Van benne erő szellem spróa felhő alakban, gyilkos droidok, leszbikus szerelmi háromszög, Darth Vader, memóriatörlés, meg Doctor Cornelius Evazan!

Na és igazából ezekért őrülten király a Doctor Aphra. A főhősünk szerethető, rafinált, de mégis a legnagyobb baromságokba tudja hajszolni magát. Egy Han Soloba öltött Indiana Jones (igen, ennek van értelme), női testben. Egy olyan régész akinek csak a zsákmány, meg a mérhetetlen profit a fontos. Nem igazán múzeumba gyűjti a főleg erőhöz kapcsolód ereklyéket. Ezek megszerzéséért, meg utána általában az életbe maradásért bármeddig hajlandó elmenni, általában be is jönnek a trükkjei, de ebben a történet szálban úgy tűnik csak magánál nagyobb játékosokkal találkozott. A kalandok között gyakorlatilag alig van levegővételre idő és a csavarok folyamatosan egymást érik, féktelen rohanás eddig az összes szám sztorija. Vagy valamiért vagy valami elől. A szerelmi szál eddig is létezett, de igazán most bontakozott ki Tolvannel, ez pedig egy tök jó emocionális mélységet adott Aphrának, illetve gondolom még a történet végén lévő döntés következményei és súlya még fogja kísérteni az archeológust. Az pedig, hogy ez a Star Wars kánon első leszbikus szerelmi kapcsolata (helyből háromszög Sana Starros-szal, aki amúgy Han Solo felesége), az csak külön pikantériát ad az egészhez. (A tumblr-en keresve Doctor Aphrára gyakorlatilag csak ennek éltetésébe futottam, szóval a közösség tagjai is szeretik ezt).

Az epikus űrkalandba pedig olyan királyul illesztik be az ismert és kevésbé ismert Star Wars kapcsolódási pontokat, hogy azt mindegyik új rész (igen, még a prequelek is) megirigyelhetné. Úgy csinálnak fan service-t, hogy közben nem válik izzadtságszagúvá, úgy adnak régi szereplőkhöz újat, hogy kibővítik a mitológiát és nem pedig görcsösen megmagyaráznak dolgokat (görcsös megmagyarázásnál mindig rád nézek Alien: Covenant!). A mellékszereplők egytől egyig őrültek, a kifejezetten csak ide kreáltak (mint Black Krrsantan, 0-0-0 & BT-1, Tolvan) vagy a már meglévőek (Darth Vader, Dr. Evazan), és általában mindenkivel olyan kapcsolatban van a főhősünk, hogy legszívesebben kinyírnák egymást, de valamiért szükségük van egymásra, vagy zsarolni tudják a másikat. Szóval klasszikus se veled se nélküled, ami folyamatos hullámvasútra ültet minket olvasókat is.

Amit pedig sztori oldalon művelnek, na ott néha elég durvákat lépnek meg. Csak ebben a sztoriban van űrbörtön, amit egy lázadó bázisnak hajtanak, de van erő szellem, alakot átalakító arcmászó polip, Marianok, akik képesek az emberek agyát kitörölni, akik elé direktbe fekszenek be egyesek és hasonló nyalánkságok. Szóval tényleg van itt minden, és én ezt elképesztően élvezem. De itt jön, amire az elején azt mondtam, hogy mindenből kicsit több van. Abszolút értem, hogy ezt a teljesen csúcsra járatott őrültekkel teli űrkalandot miért egy képregényben csinálják és miért nem filmben. Itt aztán meg lehet tenni mindent büntetlenül, a trollvélemények itt nem olyan erősek, plusz azért ha ezekkel a karakterekkel valami történik azt a rajongó tábor csak egy kisebb szegmensét fogja kiborítani. Összességében kevesebb pénz van ebben, ergo kevesebbet tudnak bukni. De könyörgöm, ha valaki megérdemel egy önálló Star Wars Story-t, az Doctor Aphra. Ha kicsit vissza kell fogni, akkor fogják vissza, de ez az aminek a Star Wars-nak szólnia kell jedik és sithek nélkül. Végre egy új, friss karakter, mindenféle kötődés nélkül, aki a nagy játszmára való tekintet nélkül dúlja fel önző céljai érdekében a galaxist. Így kell világot építeni, nem pedig az állandó kínos nosztalgiával.

Mondtam már, hogy imádom Doctor Aphrát?!