#rossz tapasztalatok

[nehazuddhogyszeretsz2]

Mindig azt láttam a környezetemben, hogy mindenkinek tönkrement a kapcsolata,házassága stb.

Ezáltal én sem vagyok egy hosszú távra tervező ember, főleg kapcsolat téren.

Jelenleg jó, aztán később pedig alakul valahogy.

Nincsenek sajnos jó tapasztalataim, így nem tudok olyanokra gondolni, hogy összeköltözés,eljegyzés,házasság,gyerek stb.

Mindig furán néznek rám emiatt, de szerintem inkább fogjam fel így, mint saját magamat is átverve elhitessem magammal a későbbi boldog életet.

[csakszavak]

Ne hagyd, hogy a múltbéli rossz tapasztalatok miatti kétségeid tegyék tönkre a jelened…

[troger]

rákaptam a hangüzenetekre

tényleg besokalltam az egy ujjal gépelgetéstől, túl sokáig tart hosszú üzeneteket írni

viszont ez nekem kvázi új, nem nagyon szoktam, innen a körkérdés

hangüzenet etikett

- milyen legyen, milyen ne

- ha baráttól, családtól jön vs ha randi-jelölttől

- milyen hosszú az ideális bemutatkozás

- rossz és jó tapasztalatok, előnyök és hátrányok

minden érdekel!

[csacskamacskamocska]

Barátságokkal szembenézni

Kialakult bennem egy kupac mondanivaló, amit nem tudok hova letenni. Előzmény: Pár napot együtt töltöttem egy baráti társasággal, köztük egy házaspárral. A társaságban mindenki a barátom, jóismerősöm. A lényeg, hogy néztem napokig azt a két embert, a kapcsolatukat és a személyes dolgaikat külön-külön, és rengeteg izgalmas kérdés vetődött fel bennem és van amiről bizony lesújtó véleményem lett. Hát, ja, kell dolgoznom az elfogadáson. Azt gondolja magáról az ember, hogy „én egy elfogadó, rugalmas, pozitív valaki vagyok”, aztán kiderül, hogy ja, de csak addig a határig amit tulajdonképen leszarok, de azon túl akár kicsivel, ott már egy kritikus véleményező lapul. Azért azt is érdemes tudni, hogy a „leszarom” nem azonos azzal, hogy „elfogadom” Az kurva bosszantó, amikor elmesélsz valamit, hogy ez vagy a zavar a világban és aki leszarja az adott dolgot, az úgy tünteti fel magát, mintha az elfogadás bajnoka lenne. Pedig nem elfogadó, hanem leszarja. Kizárja, eltávolítja, elidegeníti magától az adott dolgot. Viszont ezzel sikeresen kifejezi hogy nulla empátiával van irányodba = a te dolgodat is leszarja. (ezt csak zárójelben)

Szóval mi van akkor, ha egy adott barátodról van valami véleményed, amit kibeszélnél, szeretnéd feloldani, szeretnél beszélni róla? Nem mondhatom el egy másik barátomnak. Az milyen hülye dolog lenne! Nem szoktam a barátaimat keresztül-kasul kibeszélni. Véleményezni semmiképpensem. De nem azért mert valami rendkívül elfogadó és jóember vagyok/lennék, hanem mert nyilván azért a barátaim, mert szeretem őket olyannak amilyenek. Most viszont olyan érzés, mintha egy kórképet látnék, és nem tudom elmondani senkinek, hogy néééézd, ez így, ez meg úgy, szerinted is, és ha így meg úgy, akkor szerinted ez hogy? És persze jó lenne arról is beszélni, hogy én hogy vagyok ugyanezekkel a jelenségekkel. De a legfőbb kérdés, hogy lehet-e, valóban a barátom-e az a valaki, akivel kapcsolatban gyakran felbukkan a gondolat, hogy „a passzív-agresszív kurva anyádat!” Aztán csináljuk tovább a dolgunkat, én valahogy feloldom a helyzetet, ő többnyire csak az elismerésére vágyik, hogy neki nehéz az élete. Elismerem, és haladunk tovább. Egy ideig egész jó, aztán megint jön egy súlyosabb dolog. Mert tényleg kibaszott passzív-agresszív! Ez az alapműködése. Én meg valószínűleg extrán érzékeny vagyok erre.

Szóval a probléma a psziché szövevénye. Az önáltató dolgok, amikre aztán más önáltató dolgok épülnek, amik aztán bekövülten, így az éltünkké alaköveivé válnak és nem tudjuk, nem merjük piszkálni, és újabb önáltatásokkal azt mondjuk, hogy ez az élet, amit akartunk. Megmagyarázott, megideologizált félelmek, egyszeri rossz tapasztalatok szar megoldása, a rossz stresszkezelés beidegződése és az erre épülő elvárások, az egyedüllét ami énközpontúvá teszi az embert – hiszen nincs más – ami aztán meg is akadályozza, hogy legyen, stb, stb, stb.

Nemrég úgy alakult, hogy randiztam párszor egy pasassal. Különleges élmény volt, a rajongása, az elragadtatása, ahogy rám nézett és tiszta mosolygás volt az egész lénye. A természetesség, ahogy hozzám ért, az érzés, hogy tetszem, hogy kívánnak, érdekes vagyok, egyértelműen nő vagyok ebben a felállásban, nem haver, nem barát, nem anya, és semmi bizonytalanság. Jó volt megélni azt, hogy jól működöm. Egészséges kapcsolatban jól működöm. Hálás vagyok ezért az élményért. És valószínűleg ennyi volt az ő szerepe. ¯\_(ツ)_/¯

Merthogy azon túl, hogy olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást, egy kifejezetten jó, vidám, nyitott kapcsolódás, sajnos mindkettőnk ingerküszöbét marha magasra vitte a korábbi kapcsolatunk. Az érdeklődés, a feszkó, a kihívás hiánya megölte bennem az igényt a folytatásra. Neeem, nem arról van szó, hogy a nők a rosszfiúkat szeretik! Hanem arról van szó, hogy vannak bennünk működési módok. Rosszak, jók, vegyesen. Az alkotómunkába konfrontálódnom kell, ahhoz, hogy haladni tudjak. Az élet egyéb részeiben viszont elpusztít a folyamatos kritika és vita. És mindez, egy otthonról hozott modell és annak a modellnek az ellentéte. Mind így működünk. És bármit is gondol az ember a szerelemről ami megmozdítja belül, az egy megértő vagy egy kritikus hang, egy mondat, egy rezzenés, egy nézés és bang, beüt a sémakémia. Ez magyarázza azt, hogy miért szerethetünk bele olyanba, aki semmiben sem hasonlít a kimondott, megnevezett, vágyott ideáljainkhoz. Se kívül, se belül. Rendkívül értékes embereken lépünk túl, mert nem tud semmit hozzátenni az életünkhöz. Mert ugyanolyan jól megvagyunk egyedül. És kéne az a pici valami, ami miatt jobb, ha kapcsolatban vagyunk.

A barátaimban mindben megvan ez a pici valami.

[zeroz2ro]

Brutális gyűjtés az Indexen (!). Ha már ilyen megjelenhet az Indexen akkor a valóság még ennél is durvább lehet ...

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítóg��p a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[csakcsiga]

Na most már, na már most.

Kiszedték a varrattokat, és ha már ott voltam doktornő tömött is egy fogat.

A fogam helye még midig fájdogál de állítólag jól gyógyul, hétfőn már nyugodtan edzhetek 100%osan.

Mondtam, a doktornőnek, hogy ez a hónap egy kicsit húzós volt anyagiak terén(100 fölött volt ez a buli), így abba állapodtuk meg, hogy minden hónapba csinál valamit és szép lassan apránként helyre rakja a fogaim. Sajnos a felső bölcsességfogakat is húzni kell majd, de szerencsére ráér nincsenek rossz állapotba(még) nem akart ezzel nyomasztani. Mondta, hogy készüljek fel csak lelkileg az ősz folyamán - év végén visszatérünk rá, bár azok egyszerű húzások leszenek nem is kell szájsebész.

Hihetetlen egyébként, hogy félelemből(nyilván megvoltak a borzalmas tapasztalatok) mennyire nem foglalkoztam ezzel. Kicsit ez is olyan mint a pszichológus, húzza halasztja az ember de egy idő után nem tudja elkerülni.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez az év a saját magam helyrerakásáról szól...

[rblc]

Vackor az első bében

Holnap indul a Data Science suli én meg úgy izgulok, hogy még hasonlat sem jut hirtelen eszembe, hogy mi szokott izgulni. Úgyhogy inkább írok valamit magáról a képzésről.

Előzmények

Ilyen-olyan motivációktól hajtva kb. egy éve úgy döntöttem, szeretnék data science-t tanulni. Volt több opció itthoni képzőhelyektől külföldi bootcampeken át egyetemi képzésekig. Mérlegeltem jó alaposan ár, érték, távolság, életmódváltás, stb. szempontból. Végül sikeresen belázítottam a tesómat is, úgyhogy együtt adtuk be végül a jelentkezést egy Budapestről külföldre migrált egyetemre egy data science tematikájú mesterképzésre. Kb. 10-11 hónap, heti háromszor fél nap. Jó lesz ez. Az ára... húúúú, hát az... húzós. Oké, kaptunk kedvezményt, de még így is erősen dilemmás volt, de belevágtunk. Aztán a matek felvételi előtt nekem eléggé besűrűsödött a meló, úgy gondoltam, majd jövőre. Tesóm fel is vették, ő már bécsi deáklyány.

Idő közben tovább görgött előre a lakásfelújítós kálváriám, a fűtési szezon végét meg kell várnom, így újra felértékelődött egy lisszaboni bootcamp, amit anno azzal hessegettem el, hogy jó, nem fogok csak ezért visszaköltözni Lisszabonba! Aztán amikor októberben eleve Dél-Portugáliában önkénteskedtem, felszálltam a vonatra egy monszunos pénteki nap és megnéztem élőben a sulit, beszéltem a tanárokkal. Felvettem a kapcsolatot olyan volt kollégákkal, akik ismerik a sulit, a képzést, az ipart, mondták, hogy hajráhajrá.

Szóval esténként nekiálltam tanulni Pythont meg matekot. November elején volt a felvételi. Siker.

Eddigi tapasztalatok a sulival

A képzés olcsóbb, mint az itthon legjobbnak tartott, hasonló képzést nyújtó suli. Úgy, hogy jóval többet ad. (És nem csak azért, mert Lisszabonban 400 óra (+ egyéb, lásd lejjebb) áll szemben a budapesti 160 órával. És nem is csak az olyanokért, mint a "nem szoktunk házi feladatot adni, mert az a tapasztalat, hogy senki nem csinálja meg. Mi bízunk abban, hogy a tanulóink tudják, hogy jól felfogott érdekül, hogy készüljenek." De az ilyenek így együtt.)

A tematika szinte teljesen megegyezik a CEU-s képzésével - AI-ban jóval erősebb. Sorosban gyengébb. Gondolom. A tesómmal folyamatosan egyeztetve egyáltalán nem bántam meg, hogy nem a CEU-ra mentem. Nem azért, mert a CEU rossz, vagy csalódás lett volna, hanem mert az én sulim is jó(nak ígérkezik).

Az időbeosztás feszesebb: tanítás minden nap reggeltől estig. Így elvileg tíz hét alatt megvan. Mondom, elvileg. Gyakorlatilag így épül fel a képzés:

PREPWORK szakasz - előzetes egyéni felkészülés. Van egy tanulófelület, ahol elég jól összeszedtek mindenféle anyagokat, gyakorlófeladatokat. Ezek részben külsős, ingyenesen is elérhető oktatóanyagok, részben saját videóik. A hangsúly viszont azon van, hogy ezt folyamatosan gondozzák, frissítik. Ha nagy gebasz lenne, írhatsz nekik, segítenek.

Viszont ehhez a felülethez csak a szerződéskötés és fizetés után férsz hozzá, és akkor szembesülsz vele, hogy mekkora anyag. Azt már korábban is meglebegtetik az apróbetűsben, hogy van a prepwork, amit végig kell csinálnod és ez kb. 40-60 óra. De az csak később válik nyilvánvalóvá, hogy 40-60 óra csak a videós anyagok, olvasnivalók, stb-k összhossza. Szóval jóval többet bele kell feccölnöd. És ha látják, hogy nem haladsz kellő ütemben, még rugdosnak is.

HÉÉÉÉ! Ez jó! Úgy értem, elég kellemes meglepetés, hogy nem csak a 10 hétre fizetsz egy furiknyi pénzt, hanem már előtte fogják a kezed és adnak alád mindent, amire szükséged lehet. Az egyetlen "kifogásom", hogy nehéz felmérni előre, hogy mennyi időt fog elvinni. Nekem lényegében másfél-két hónap többé-kevésbé folyamatos tanulás volt úgy, hogy nem most láttam statisztikát meg kalkulust életemben először, meg halovány programozós alapjaim voltak.

A neve elhallgatását valószínűleg kérő iparági szereplőt idézve ez azért van így, mert "a webfejlesztő bootcampeken annyit várunk bemeneti követelményként, hogy az ember tudja megkülönböztetni az egeret a monitortól. A data science-hez azért nem árt ha van fogalma statisztikáról, kalkulusról meg lineáris algebáról".

(Nota bene, ha a hangsúly nem ment volna át: nem a webfejlesztői képzést vagy a webfejlesztők képességeit minősítette. Arra célzott, hogy csak úgy lehet ennyi idő alatt eredményesen végigvinni egy csapatot, ha vannak előzetes ismereteik ezen a téren.)

PRE-COURSE - a nulladik hét. A szerződés szerint ez még mindig nincs benne az árban meg a tematikában. Ellenben kötelező, különben bukod a képzést meg a lóvé egy részét. (Mármint nem panaszkodom, sőt, ez tök jó.)

Ez online lesz. Minden nap 9-17 között lisszaboni idő szerint. Reggel kb egy fél órás-órás elmélet, feladatkiosztások, aztán egész nap problémamegoldás kis csoportokban a pajtikákkal tanári facilitációval. Délután meg összefoglalás.

Ez a hét együtt lesz a suli madridi csoportjával, úgyhogy pánibérikus kalandnak ígérkezik.

BOOTCAMP - ez 9 + 1 hét lesz Lisszabonban. (Pénteken az utolsó online óra + "ZH" után összepakolom a hátizsákom, szombat hajnalban pedig kiköltözöm). A kilenc hét nagy része úgy alakul, mint a pre-course: reggel elmélet, napközben párosával feladatmegoldások, este összefoglaló. Péntekenként ZH a heti anyagból. Ez inkább felmérés, hogy mire kell még jobban ráfeküdni és ahhoz kapsz extra segítséget. (Ezt pont akkor láttam is működés közben, amikor meglátogattam a sulit.) Az utolsó két hétben készül a "diplomamunka". Lényegében valami AI cuccot kell összedobni 3-4 fős csapatban. Szerencsére egy csomó korábbi projekt elérhető volt online, így nagyjából fel tudtam mérni, miben lehet gondolkodni. Ez erősen hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sulit válasszam.

Ezen kívül vannak egyéb programok hétközben esténként. Részben összetartásosok (élvezem ezeket, igen, persze), részben szakmai kapcsolatépítősök.

A +1 hét az a karrierhét, amit lehet később is csinálni, illetve más országokban.

No hát itt tartunk most.

Ha idáig elolvastad és kíváncsi vagy, a suli a Le Wagon. Egy francia nemzetközi hálózat. Webfejlesztő, data science meg data analytics képzéseik vannak.

[angelofghetto]

Rab Árpád jövőkutató beszél arról egy videóban, hogy az online tér olyan közösségeket hoz létre, ahol nem találkozunk tőlünk eltérő véleményt képviselő emberekkel, mert mi keressük (a kereső robotok ajánlásai alapján) azokat a csoportokat, ahol hozzánk hasonló álláspontú emberek vannak, ezért romlik, eltűnik a vitakultúránk, kevésbé leszünk toleránsak másokkal szemben, ami kárára van az emberiségnek. Többek között ezért örülök ennek a cikknek, és hogy Vekerdy Dániel elmondja, mennyire szereti, mikor "balhé" van a diákjai között, és értelmesen lehet érveket ütköztetni, hogy a végén közös megoldás szülessen.

Annyi mindenről szól ez az írás, olyan jó lenne mindenre reagálni, de most itt csak annyit mondanék, az iskola nem a gyerekek/fiatalok csapatában játszik. Amíg a (rossz!) tanár olimposzi magasságokról tekint le a diákjaira, és a diáknak nem lehet véleménye, addig baj van.

Én soha nem tanultam pedagógusnak, szakmai irányból kerültem a szakoktatásba, és ösztönből, a saját gyerekeimmel kapcsolatban átélt tapasztalatok alapján álltam a tudás átadás kérdéseihez. Engem azért imádtak a diákjaim, mert nálam lehetett tévedni, kételkedni, hibázni, sőt kellett is, mert a javításból tanul legtöbbet az ember. Engem is láttak hibázni, és ettől lettem emberi a szemükben, és látták, hogy a tévedés nem halálos bűn, sőt az elrontott dolgok vezethetnek olyan alternatív megoldásokhoz, ami fejleszti a kreatív gondolkodást. Nálam az alapfogások, a kötelező gyakorlatok nagyon hamar lementek, és nem egy következő tök ugyanolyat kellett a következő foglalkozáson készíteni, hanem mindenki magának tervezhetett valami hasonlót de egyedit, a saját ízlése, igénye, képessége szerint. Nem utáltattam meg velük a tanulnivalót, hanem megmutattam, miért lesz az jó neki, ha ezt megérti, továbbfejleszti, megvalósítja. Nálam a tanítás nem a információ birtoklásról vagy hatalomról szólt, hanem a kommunikációról, az egyenrangúságról, értelmes lények közös játékáról, és nem utolsósorban sok humorról. A humor elveszi a dolgok élét, és segíti a memóriát. Egy jókor elsütött odavaló poén örökre bevéshet információkat.

Vezérfonalam mindig az a buddhista mondás volt: egy tanítvány úgy tudja kifejezni a háláját a mestere iránt, hogy túlszárnyalja.

Megint sokat beszélek, de ne felejtsd el a riportot odafönt :)

[csajokamotoron]

A hétvégi misanói futamon mutatkozik be a JuniorGP-ben Farkas Kevin

Már a hétvégén bedobják a mélyvízbe a 13 éves múltra visszatekintő H-Moto UNI Győr Team újoncát, Farkas Kevint. A 17 éves motoros egy másfél hónapos spanyolországi felkészülést követően mutatkozhat be a JuniorGP Moto3-as kategóriájában. Kevin annak az olasz AC Racing Teamnek a színeiben húzza a gázt, amelynek tavalyi versenyzője idén már a gyorsaságimotoros-vb-n szerepel. A HUMDA által is támogatott pilóta úgy véli, az idén használandó Pirelli abroncs összerántotta a mezőnyt, és abban bízik, hogy a meteorológusok által megjósolt rossz idő ellenére kihozza magából a maximumot, ami majd pontokban fog realizálódni. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team, amely 2024-ben immár kibővült csapattal vág neki az idei szezonnak. A csapathoz olyan, már nemzetközi színtéren is bizonyított fiatal motorversenyzők csatlakoztak, mint a Northen Talent Cup sorozatban 2020-ban bajnoki címet szerző Görbe Soma, illetve ugyanebben a sorozatban 2022-ben második Farkas Kevin, akik Kovács Bálinttal, a Széchenyi István Egyetem hallgatójával együtt tovább öregbíthetik a magyar motorsport hírnevét. Ráadásul mindhárman a Hungarian Motorsport Academy (HUMDA) támogatottjai, azaz kizárólag a felkészülésre és a versenyzésre kell koncentrálniuk. A 17 éves Farkas Kevin idén a juniorok között húzza majd a gázt, és egy nagyon komoly felkészülést követően már a hétvégén megkezdi a szereplését a JuniorGP Moto3-as kategóriájában, valamint újra rajthoz áll a sokak szerint a MotoGP előszobájának számító Red Bull Rookies Cup-sorozatban is. Kevin az elmúlt időszakot szinte kizárólag motoron töltötte, legutóbb Jerezben vett részt az utóbbi sorozat hivatalos év eleji tesztjén. „Nem titkolom, jól sikerült a teszt, és a három nap alatt a Dunlop helyére lépő Pirellikkel versenyszimulációkat, gyorsköröket és az alapbeállításokhoz rendkívül fontos tesztköröket is végrehajtottunk. Az első tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a 17. és a 19. kör környékén elmegy az abroncsok tapadása, ugyanakkor sokkal jobban lehet őket menedzselni verseny közben. Felmértük az erőviszonyokat is, sőt, az első versenyhétvégére az alapbeállításokat is megtaláltuk. Ennyivel mindenképpen beljebb vagyunk. Ráadásul részt vettem egy teljes fizikai felmérésen is, melynek segítségével kiderült, hol is tartok, valamint azt, hogy min kell még javítanom” – értékelte az elmúlt napokat a HMA versenyzője, Farkas Kevin. A JuniorGP mezőnye hét helyszínre látogat el idén. A szezon április 21-én Misanóban indul, majd négy spanyolországi és két portugáliai helyszínen fognak megküzdeni egymással a pilóták, míg az utolsó fordulót november 24-én Valenciában rendezik. „A felkészülésem szinte álomszerű volt, hiszen másfél hónapon keresztül a csapatom malagai akadémiáján készülhettem, ahol szinte éjjel-nappal motoron ültünk. Nagyon vártam már a rajtot, holott Misano nem tartozik a kedvenc versenyhelyszíneim közé, ugyanakkor biztos fantasztikus hétvégénk lesz, hiszen a csapatnak és a csapattársamnak is hazai pálya. Egy biztos, a Pirelli abroncsai nagyon összerántották a mezőnyt, ugyanakkor a motorral versenykörülmények között most fogok teljes mértékben összeszokni. Éppen ezért megbeszéltem a csapattal, hogy az első negyven perces etapot beáldozom arra, hogy versenyszimulációban is megismerjem a motort. Sajnos a meteorológusok rossz időt jósolnak a hétvégére, így az előzetes várakozásaimat is meghatározza mindez. Nincs rajtam teher, éppen emiatt szeretném kihozni magamból a maximumot, aztán majd kiderül, hogy az mire elég ebben a nagyon erős mezőnyben” – fogalmazott Farkas Kevin. A Hungarian Motorsport Academy utánpótlásnevelési rendszert a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. hozta létre és működteti. A JuniorGP 2024-es versenynaptára - április 19-21. Misano - május 3-5. Estoril - május 17-19. Barcelona - június 21-23. Portimao - szeptember 13-15. Jerez - október 11-13. Aragón - november 22-24. Valencia Read the full article

[bdpst24]

Modern terápiák a nem múló hátfájás kezelésére

Modern terápiák a nem múló hátfájás kezelésére

Kevesen büszkélkedhetünk azzal, hogy soha nem fájt a hátunk. Akár sokáig ülünk, akár nehéz súlyokat cipelünk, vagy egy rossz mozdulatot teszünk, testünk fájdalommal „elmagyarázza”, hogy legyünk óvatosabbak. A hátfájás okai többfélék lehetnek, és a világ lakosságának 90%-a életében legalább egyszer átesik rajta. És a tapasztalatok azt igazolják, hogy az utóbbi években ezek átlagéletkora egyre…

[rosszulorzott]

de ezt mondom, hogy kialakítod/elfogadod (általános alany) ezt a képet, hogy külön világok, és akkor bajban vagy

nem azt mondom, hogy nincsenek különféle (legit!) viszonyulásaink a világhoz, hanem hogy nem tépik ketté, se többé

ha azt akarod, hogy ilyen alapon "érintkezzenek", akkor megzavarodik, nem tud olyat, már érintve van eleve, sose ment sehova sehonnan

maga az ötlet, hogy egy nézetnek lehet érvényességi köre egy csont racionális elem, hogy valami valahol vagy megvan vagy hiányzik onnan, az is egy racionális elem és így tovább

a "racionális világ", ezen belül a tudomány is, ami a hétköznapi rációk szintén hétköznapi interakciójából épül (bomlik ki organikusan, törvényszerűen) nem kizárható, beengedhető, választható, elkerülhető opció, amivel szemben, amihez képest meghatározhatunk másik opciókat és összevethetjük őket

az "irracionális világ" nem tud szemernyi távolságban sem lenni, "túl" valamin, bármilyen szokatlanok is a tapasztalatok, mert abban a pillanatban, hogy tapasztaltam? igen/nem/nem tudom/rossz a kérdés/ki kérdezi stb már odajött a hívásra, sőt szerelmesen odaadta magát neki (odaadta volna, ha lett volna kit kinek :)

egyik sem végtelenebb, korláttalanabb, bármilyenebb egymásnál, ahogy a puncstorta sem édesebb mint amilyen rózsaszín

sztem a legjobb ehhez az a scifi, amelyikben az űrhajósok eljutnak egy másik bolygóra, aztán visszatérnek, és közlik, hogy nagyon fasza volt, de nincsenek szavaik leírni a tapasztaltakat. amitől aztán megpróbálod elképzelni, hogy mégis mi lehetett az. de nem tudod! azt el lehet képzelni, hogy elképzelhető ilyen, az bőven belefér. csak elképzelni nem lehet

és ez ugyanaz a fejünk, mint amelyikkel beszélgetünk :)

"With measurement errors negated, what remains is the real and exciting possibility we have misunderstood the universe"

[imfbsl]

fesztiválszezon 2023

a 2023-as ev hozadeka: tobb munka, kevesebb fesztival. Azert nehanyra igy is elmentem:

Nachtiville (Weissenhäuser Strand)

Revision (Saarbrücken)

X (Someren)

Sónar (Barcelona)

Kolorádó (Budapest)

Ozora (Dádpuszta)

Drops (Tenetiše)

Inota (Várpalota)

Ultrahang (Budapest)

A sziget iden kimaradt, nem is vonzott annyira meg idoben sem fert volna bele, bar azert volt nehany jo nev a lineupban.

Tapasztalatok: A Nachtiville ugyan vicces volt, es a lineup eleg eros, de lehet egy alkalom eleg volt belole. Mondjuk C. nagyon akar menni jovore is. Revision es X kb a szokasos, ezek amugy nem a klasszikus ertelemben vett fesztivalok, de a vibe hasonlo, komoly bulik. Sónar kb hozta a szokasost, bar szerintem egyre kevesebb a techno es egyre tobb a latin-inspiracioju basszus-heavy zenek. Kolorádó mindig jó, de ha megint egyszerre lesz a Fusion-el akkor valoszinuleg az utobbit fogom valasztani. Ozora nem rossz, de nem biztos hogy jovore is elmegyek, amugy sem artana mar valami uj fesztivalokat keresni. A Drops tovabbra is a kedvenc fesztivalon. Inotán csak egy napot voltunk, lehet jovore tobb napot is megneznek ha lesz, hatha addigra a predikalhato gyermekbetegsegeken is javitanak. Az UH-bol most technikai okokbol csak 3 nap megoldhato, az elso ket napon mindket nap volt 1-1 vilagmegvalto koncert, nehany okes, es 1 szamomra teljesen ertelmetlen, ez eleg jo arany; a harmadik nap ma lesz.

[tukrok-eneke]

Hová jutunk?

Attól a naptól kezdve, hogy eljöttél értem, és végre szemtől szemben beszélgettünk, egészen odáig jutottunk, hogy esténként összebújva néztük a filmeket és sorozatokat. Attól a pillanattól kezdve, amikor még félve értünk egymáshoz, addig az éjszakákig, amikor együtt virrasztottunk és minden reggel egymás mellett ébredtünk.

Nem akarok úgy álomba merülni, hogy nem mondhatom el, mennyire szeretlek, de még inkább nem akarom, hogy te ne mondd nekem ugyanezt. Ebbe a kapcsolatba akarok kapaszkodni, és nem engedhetem, hogy téveszméket szőjünk egymás fejébe, mert attól tartok, ezek fognak minket végül térdre kényszeríteni. Engedjük el ezeket a kételyeket, ahogy én is elengedem. Legyél önmagad, és én is az leszek. Azért szeretlek, aki te vagy, a valódi énedért.

Igen, minden apróság civakodás tárgyává válhat, minden bántó szó vagy elromlott gesztus. Attól a naptól kezdve, hogy szétdobáltuk a ruháinkat a földön, egészen odáig, hogy most összepakoltam mindent, és a ruháim itt állnak zacskókba gyűrve. Attól a naptól, hogy játékosan harapdáltalak és karmoltalak, eljutottunk addig a pontig, hogy az ajtót dühösen rád csaptam, és most itt fekszem egyedül.

Nem akarom, hogy ez legyen az, amire visszatekintünk. Miért tesszük ezt újra és újra? Miért játsszuk ugyanazt a fájdalmas kört? Az érdekes az, ahogyan a rossz tapasztalatok és nevelés visszatükröződnek az emberek viselkedésében.

Azt szeretném, ha a kezem újra a tiédben lenne, ott, ahová mindig is tartozott. Nincs semmi más ezen a világon, ami olyan boldoggá tudna tenni, mint ez az egyszerű érintés.

[csacskamacskamocska]

Két dolog foglalkoztat

a gyomrom is fáj tőle. Komolyan. Az egyik a PDA* és a szerepek, szerepek PDA nélkül. Szerepek amiket kicsiszolunk. A másik talán kapcsolódik is kicsit. Valójában mibe vagy szerelmes? – kérdése Z-nek. És felsorolt dolgokat, elmondta, hogy ezt ő is végigrágta, talán abba az álomba, aki lehettél volna, akivé változtál volna mellette? Ez egy új gondolat volt.

A PDA-t nem tudtam valóban körbejárni mert hatalmas falat és mert mivel elég új kutatási terület, a felnőttekkel kapcsolatban nem nagyon vannak anyagok. Akit nem diagnosztizálnak gyerekkorában, az valószínűleg már annyiféle szerepet és viselkedési formát megtanult, hogy a furcsaságait csupán különcségnek érzékel a környezet. Nem biztos, hogy közel kerültem valami különleges világhoz, de olyan érzésem van. Mintha egyszercsak értenéd az állatok beszédét. Nem a szerepjátszás a leglényegesebb eleme a PDA-nak de én azon keresztül láttam bele. Lent van egy link amit hozzáértő írt. Az ami engem foglalkoztat: mindannyian szerepeken keresztül tanuljuk az életet. Ezt sokszor elmondják a gyerekek fejlődése során, utánoz, kavargatja a semmit a babakonyhában, úgy beszél, mint az apja, a nagyobb testvére, úgy öltözködik, mint valaki, aki imponál neki, azt olvas amit az egyetemi oktatója, stb. A külső dolgok hatnak ránk, és a jobb élet reményének kódja szerint alakulunk bele a szerepbe. ÉS AZONOSULUNK VELE. Azonosulunk a szerepeinkkel amik igazodnak a fejünkben levő jobb élet kódhoz. A normális ember nem tud egy felvett szerepben maradni, ezt már régen tanították nekem. Felveszel egy alteregót, és egy idő után látod, hogy csúszol bele vele a valós énedbe, a normális psziché nem bírja hosszú ideig egy idegen szerepben, akkor sem, ha az alkalmilag jó ötletnek tűnt. Ezért is fárasztó hosszan csinálni bármit amiben fegyelmezni kell magunkat. Akár csak vendéget fogadni. Ezért válik különleges értékké, ha vannak olyan barátaink, akikkel fesztelenül viselkedhetünk. Ám, ahogy éljük az életünket, ha változik a jobb élet kód, elkezdjük magunkat kényelmetlenül érezni a régi szerepünkben. És változunk, új szerepekbe tanulunk bele és azonosulunk. Valami belső motor hajtja a változást, de többnyire azonosnak érezzük magunkat azzal amit teszünk, ahogy reagálunk, amit érzünk. De úgy tűnik, hogy vannak emberek, akik megrekednek valahol és a szerepjátszás úgy válik az életükké, hogy mindig pontosan tudják, hogy ők nem azonosak a szerepükkel. A problémákkal való megküzdés helyett a szerepeikhez ragaszkodnak. A személyiségük darabkái különböző szerepeket visznek. Mi az értelme az egésznek? A szorongás minimalizálása, az élet és az események uralása által. Mivel nagy az átfedés a "normális" és a "nem normális" között, így kívülről nagyon nehéz felfedezni. Talán csak a mozaikosság miatt lehet érzékelni. És magát az embert nem feltétlenül zavarja a dolog, hiszen beleszokott és nem is ismer másfélét. De sokszor rosszul alkalmazza. Mintha egy rossz kártyát húzna elő. Mintha különböző színdarabok szövegkönyvei keverednének össze. Elsőre az elváráskerülés fogott meg, és az, hogy nem bírják a dicséretet, mert az feltételezi, hogy mindig így/jól kell teljesítenük majd. Az elváráskerülés, az érzés, hogy nem vagyok rá képes, hogy megtegyem azt a teljesen hétköznapi dolgot... ez nagyon ismerős volt. Van bennem is ebből. De ahogy olvastam a cikkeket, mintha búvárpalackkal merültem volna. Nem, ez nem én vagyok, de én ezt ismerem. A nagyon kreatív és sokszor kifejezetten szórakoztató elkerüléseket és a megmagyarázhatatlan kijelentéseket. Ezt nem tudom megcsinálni.

Nem vagyok szakember, szóval ez egy picit sem tudományos megközelítés, csak egy gondolatsor. Emlékek és tapasztalatok kavarognak bennem. Az izgalmas mégis leginkább az, hogy mennyi színt tartalmaz az emberek összessége. A diagnózis (nevezzünk egy merülést most annak) segít a megértésben, a félreértelmezések elkerülésében, a jobb kommunikációban. És ahogy mondtam is, a megismeréstől én gyarapszom, a megértéstől a kapcsolataim.

*Az autizmus spektrum zavaron belül egyre többször állapítanak meg egy különálló profilt, melynek röviden PDA a neve. A PDA-hoz jelenleg még nem tartozik külön BNO-kód, így ha a szakértői bizottság vizsgálata során fel is merül ez a diagnózis, nincs egzakt módon megjeleníthető formája. A túlságosan érzékeny idegi észlelés állhat a PDA középpontjában - Skatulya