#rossz tapasztalatok

[nehazuddhogyszeretsz2]

Mindig azt láttam a környezetemben, hogy mindenkinek tönkrement a kapcsolata,házassága stb.

Ezáltal én sem vagyok egy hosszú távra tervező ember, főleg kapcsolat téren.

Jelenleg jó, aztán később pedig alakul valahogy.

Nincsenek sajnos jó tapasztalataim, így nem tudok olyanokra gondolni, hogy összeköltözés,eljegyzés,házasság,gyerek stb.

Mindig furán néznek rám emiatt, de szerintem inkább fogjam fel így, mint saját magamat is átverve elhitessem magammal a későbbi boldog életet.

[csakszavak]

Ne hagyd, hogy a múltbéli rossz tapasztalatok miatti kétségeid tegyék tönkre a jelened…

[troger]

rákaptam a hangüzenetekre

tényleg besokalltam az egy ujjal gépelgetéstől, túl sokáig tart hosszú üzeneteket írni

viszont ez nekem kvázi új, nem nagyon szoktam, innen a körkérdés

hangüzenet etikett

- milyen legyen, milyen ne

- ha baráttól, családtól jön vs ha randi-jelölttől

- milyen hosszú az ideális bemutatkozás

- rossz és jó tapasztalatok, előnyök és hátrányok

minden érdekel!

[zeroz2ro]

Brutális gyűjtés az Indexen (!). Ha már ilyen megjelenhet az Indexen akkor a valóság még ennél is durvább lehet ...

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[csakcsiga]

Na most már, na már most.

Kiszedték a varrattokat, és ha már ott voltam doktornő tömött is egy fogat.

A fogam helye még midig fájdogál de állítólag jól gyógyul, hétfőn már nyugodtan edzhetek 100%osan.

Mondtam, a doktornőnek, hogy ez a hónap egy kicsit húzós volt anyagiak terén(100 fölött volt ez a buli), így abba állapodtuk meg, hogy minden hónapba csinál valamit és szép lassan apránként helyre rakja a fogaim. Sajnos a felső bölcsességfogakat is húzni kell majd, de szerencsére ráér nincsenek rossz állapotba(még) nem akart ezzel nyomasztani. Mondta, hogy készüljek fel csak lelkileg az ősz folyamán - év végén visszatérünk rá, bár azok egyszerű húzások leszenek nem is kell szájsebész.

Hihetetlen egyébként, hogy félelemből(nyilván megvoltak a borzalmas tapasztalatok) mennyire nem foglalkoztam ezzel. Kicsit ez is olyan mint a pszichológus, húzza halasztja az ember de egy idő után nem tudja elkerülni.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez az év a saját magam helyrerakásáról szól...

[csacskamacskamocska]

Két dolog foglalkoztat

a gyomrom is fáj tőle. Komolyan. Az egyik a PDA* és a szerepek, szerepek PDA nélkül. Szerepek amiket kicsiszolunk. A másik talán kapcsolódik is kicsit. Valójában mibe vagy szerelmes? – kérdése Z-nek. És felsorolt dolgokat, elmondta, hogy ezt ő is végigrágta, talán abba az álomba, aki lehettél volna, akivé változtál volna mellette? Ez egy új gondolat volt.

A PDA-t nem tudtam valóban körbejárni mert hatalmas falat és mert mivel elég új kutatási terület, a felnőttekkel kapcsolatban nem nagyon vannak anyagok. Akit nem diagnosztizálnak gyerekkorában, az valószínűleg már annyiféle szerepet és viselkedési formát megtanult, hogy a furcsaságait csupán különcségnek érzékel a környezet. Nem biztos, hogy közel kerültem valami különleges világhoz, de olyan érzésem van. Mintha egyszercsak értenéd az állatok beszédét. Nem a szerepjátszás a leglényegesebb eleme a PDA-nak de én azon keresztül láttam bele. Lent van egy link amit hozzáértő írt. Az ami engem foglalkoztat: mindannyian szerepeken keresztül tanuljuk az életet. Ezt sokszor elmondják a gyerekek fejlődése során, utánoz, kavargatja a semmit a babakonyhában, úgy beszél, mint az apja, a nagyobb testvére, úgy öltözködik, mint valaki, aki imponál neki, azt olvas amit az egyetemi oktatója, stb. A külső dolgok hatnak ránk, és a jobb élet reményének kódja szerint alakulunk bele a szerepbe. ÉS AZONOSULUNK VELE. Azonosulunk a szerepeinkkel amik igazodnak a fejünkben levő jobb élet kódhoz. A normális ember nem tud egy felvett szerepben maradni, ezt már régen tanították nekem. Felveszel egy alteregót, és egy idő után látod, hogy csúszol bele vele a valós énedbe, a normális psziché nem bírja hosszú ideig egy idegen szerepben, akkor sem, ha az alkalmilag jó ötletnek tűnt. Ezért is fárasztó hosszan csinálni bármit amiben fegyelmezni kell magunkat. Akár csak vendéget fogadni. Ezért válik különleges értékké, ha vannak olyan barátaink, akikkel fesztelenül viselkedhetünk. Ám, ahogy éljük az életünket, ha változik a jobb élet kód, elkezdjük magunkat kényelmetlenül érezni a régi szerepünkben. És változunk, új szerepekbe tanulunk bele és azonosulunk. Valami belső motor hajtja a változást, de többnyire azonosnak érezzük magunkat azzal amit teszünk, ahogy reagálunk, amit érzünk. De úgy tűnik, hogy vannak emberek, akik megrekednek valahol és a szerepjátszás úgy válik az életükké, hogy mindig pontosan tudják, hogy ők nem azonosak a szerepükkel. A problémákkal való megküzdés helyett a szerepeikhez ragaszkodnak. A személyiségük darabkái különböző szerepeket visznek. Mi az értelme az egésznek? A szorongás minimalizálása, az élet és az események uralása által. Mivel nagy az átfedés a "normális" és a "nem normális" között, így kívülről nagyon nehéz felfedezni. Talán csak a mozaikosság miatt lehet érzékelni. És magát az embert nem feltétlenül zavarja a dolog, hiszen beleszokott és nem is ismer másfélét. De sokszor rosszul alkalmazza. Mintha egy rossz kártyát húzna elő. Mintha különböző színdarabok szövegkönyvei keverednének össze. Elsőre az elváráskerülés fogott meg, és az, hogy nem bírják a dicséretet, mert az feltételezi, hogy mindig így/jól kell teljesítenük majd. Az elváráskerülés, az érzés, hogy nem vagyok rá képes, hogy megtegyem azt a teljesen hétköznapi dolgot... ez nagyon ismerős volt. Van bennem is ebből. De ahogy olvastam a cikkeket, mintha búvárpalackkal merültem volna. Nem, ez nem én vagyok, de én ezt ismerem. A nagyon kreatív és sokszor kifejezetten szórakoztató elkerüléseket és a megmagyarázhatatlan kijelentéseket. Ezt nem tudom megcsinálni.

Nem vagyok szakember, szóval ez egy picit sem tudományos megközelítés, csak egy gondolatsor. Emlékek és tapasztalatok kavarognak bennem. Az izgalmas mégis leginkább az, hogy mennyi színt tartalmaz az emberek összessége. A diagnózis (nevezzünk egy merülést most annak) segít a megértésben, a félreértelmezések elkerülésében, a jobb kommunikációban. És ahogy mondtam is, a megismeréstől én gyarapszom, a megértéstől a kapcsolataim.

*Az autizmus spektrum zavaron belül egyre többször állapítanak meg egy különálló profilt, melynek röviden PDA a neve. A PDA-hoz jelenleg még nem tartozik külön BNO-kód, így ha a szakértői bizottság vizsgálata során fel is merül ez a diagnózis, nincs egzakt módon megjeleníthető formája. A túlságosan érzékeny idegi észlelés állhat a PDA középpontjában - Skatulya

[rblc]

Vackor az első bében

Holnap indul a Data Science suli én meg úgy izgulok, hogy még hasonlat sem jut hirtelen eszembe, hogy mi szokott izgulni. Úgyhogy inkább írok valamit magáról a képzésről.

Előzmények

Ilyen-olyan motivációktól hajtva kb. egy éve úgy döntöttem, szeretnék data science-t tanulni. Volt több opció itthoni képzőhelyektől külföldi bootcampeken át egyetemi képzésekig. Mérlegeltem jó alaposan ár, érték, távolság, életmódváltás, stb. szempontból. Végül sikeresen belázítottam a tesómat is, úgyhogy együtt adtuk be végül a jelentkezést egy Budapestről külföldre migrált egyetemre egy data science tematikájú mesterképzésre. Kb. 10-11 hónap, heti háromszor fél nap. Jó lesz ez. Az ára... húúúú, hát az... húzós. Oké, kaptunk kedvezményt, de még így is erősen dilemmás volt, de belevágtunk. Aztán a matek felvételi előtt nekem eléggé besűrűsödött a meló, úgy gondoltam, majd jövőre. Tesóm fel is vették, ő már bécsi deáklyány.

Idő közben tovább görgött előre a lakásfelújítós kálváriám, a fűtési szezon végét meg kell várnom, így újra felértékelődött egy lisszaboni bootcamp, amit anno azzal hessegettem el, hogy jó, nem fogok csak ezért visszaköltözni Lisszabonba! Aztán amikor októberben eleve Dél-Portugáliában önkénteskedtem, felszálltam a vonatra egy monszunos pénteki nap és megnéztem élőben a sulit, beszéltem a tanárokkal. Felvettem a kapcsolatot olyan volt kollégákkal, akik ismerik a sulit, a képzést, az ipart, mondták, hogy hajráhajrá.

Szóval esténként nekiálltam tanulni Pythont meg matekot. November elején volt a felvételi. Siker.

Eddigi tapasztalatok a sulival

A képzés olcsóbb, mint az itthon legjobbnak tartott, hasonló képzést nyújtó suli. Úgy, hogy jóval többet ad. (És nem csak azért, mert Lisszabonban 400 óra (+ egyéb, lásd lejjebb) áll szemben a budapesti 160 órával. És nem is csak az olyanokért, mint a "nem szoktunk házi feladatot adni, mert az a tapasztalat, hogy senki nem csinálja meg. Mi bízunk abban, hogy a tanulóink tudják, hogy jól felfogott érdekül, hogy készüljenek." De az ilyenek így együtt.)

A tematika szinte teljesen megegyezik a CEU-s képzésével - AI-ban jóval erősebb. Sorosban gyengébb. Gondolom. A tesómmal folyamatosan egyeztetve egyáltalán nem bántam meg, hogy nem a CEU-ra mentem. Nem azért, mert a CEU rossz, vagy csalódás lett volna, hanem mert az én sulim is jó(nak ígérkezik).

Az időbeosztás feszesebb: tanítás minden nap reggeltől estig. Így elvileg tíz hét alatt megvan. Mondom, elvileg. Gyakorlatilag így épül fel a képzés:

PREPWORK szakasz - előzetes egyéni felkészülés. Van egy tanulófelület, ahol elég jól összeszedtek mindenféle anyagokat, gyakorlófeladatokat. Ezek részben külsős, ingyenesen is elérhető oktatóanyagok, részben saját videóik. A hangsúly viszont azon van, hogy ezt folyamatosan gondozzák, frissítik. Ha nagy gebasz lenne, írhatsz nekik, segítenek.

Viszont ehhez a felülethez csak a szerződéskötés és fizetés után férsz hozzá, és akkor szembesülsz vele, hogy mekkora anyag. Azt már korábban is meglebegtetik az apróbetűsben, hogy van a prepwork, amit végig kell csinálnod és ez kb. 40-60 óra. De az csak később válik nyilvánvalóvá, hogy 40-60 óra csak a videós anyagok, olvasnivalók, stb-k összhossza. Szóval jóval többet bele kell feccölnöd. És ha látják, hogy nem haladsz kellő ütemben, még rugdosnak is.

HÉÉÉÉ! Ez jó! Úgy értem, elég kellemes meglepetés, hogy nem csak a 10 hétre fizetsz egy furiknyi pénzt, hanem már előtte fogják a kezed és adnak alád mindent, amire szükséged lehet. Az egyetlen "kifogásom", hogy nehéz felmérni előre, hogy mennyi időt fog elvinni. Nekem lényegében másfél-két hónap többé-kevésbé folyamatos tanulás volt úgy, hogy nem most láttam statisztikát meg kalkulust életemben először, meg halovány programozós alapjaim voltak.

A neve elhallgatását valószínűleg kérő iparági szereplőt idézve ez azért van így, mert "a webfejlesztő bootcampeken annyit várunk bemeneti követelményként, hogy az ember tudja megkülönböztetni az egeret a monitortól. A data science-hez azért nem árt ha van fogalma statisztikáról, kalkulusról meg lineáris algebáról".

(Nota bene, ha a hangsúly nem ment volna át: nem a webfejlesztői képzést vagy a webfejlesztők képességeit minősítette. Arra célzott, hogy csak úgy lehet ennyi idő alatt eredményesen végigvinni egy csapatot, ha vannak előzetes ismereteik ezen a téren.)

PRE-COURSE - a nulladik hét. A szerződés szerint ez még mindig nincs benne az árban meg a tematikában. Ellenben kötelező, különben bukod a képzést meg a lóvé egy részét. (Mármint nem panaszkodom, sőt, ez tök jó.)

Ez online lesz. Minden nap 9-17 között lisszaboni idő szerint. Reggel kb egy fél órás-órás elmélet, feladatkiosztások, aztán egész nap problémamegoldás kis csoportokban a pajtikákkal tanári facilitációval. Délután meg összefoglalás.

Ez a hét együtt lesz a suli madridi csoportjával, úgyhogy pánibérikus kalandnak ígérkezik.

BOOTCAMP - ez 9 + 1 hét lesz Lisszabonban. (Pénteken az utolsó online óra + "ZH" után összepakolom a hátizsákom, szombat hajnalban pedig kiköltözöm). A kilenc hét nagy része úgy alakul, mint a pre-course: reggel elmélet, napközben párosával feladatmegoldások, este összefoglaló. Péntekenként ZH a heti anyagból. Ez inkább felmérés, hogy mire kell még jobban ráfeküdni és ahhoz kapsz extra segítséget. (Ezt pont akkor láttam is működés közben, amikor meglátogattam a sulit.) Az utolsó két hétben készül a "diplomamunka". Lényegében valami AI cuccot kell összedobni 3-4 fős csapatban. Szerencsére egy csomó korábbi projekt elérhető volt online, így nagyjából fel tudtam mérni, miben lehet gondolkodni. Ez erősen hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sulit válasszam.

Ezen kívül vannak egyéb programok hétközben esténként. Részben összetartásosok (élvezem ezeket, igen, persze), részben szakmai kapcsolatépítősök.

A +1 hét az a karrierhét, amit lehet később is csinálni, illetve más országokban.

No hát itt tartunk most.

Ha idáig elolvastad és kíváncsi vagy, a suli a Le Wagon. Egy francia nemzetközi hálózat. Webfejlesztő, data science meg data analytics képzéseik vannak.

[angelofghetto]

Rab Árpád jövőkutató beszél arról egy videóban, hogy az online tér olyan közösségeket hoz létre, ahol nem találkozunk tőlünk eltérő véleményt képviselő emberekkel, mert mi keressük (a kereső robotok ajánlásai alapján) azokat a csoportokat, ahol hozzánk hasonló álláspontú emberek vannak, ezért romlik, eltűnik a vitakultúránk, kevésbé leszünk toleránsak másokkal szemben, ami kárára van az emberiségnek. Többek között ezért örülök ennek a cikknek, és hogy Vekerdy Dániel elmondja, mennyire szereti, mikor "balhé" van a diákjai között, és értelmesen lehet érveket ütköztetni, hogy a végén közös megoldás szülessen.

Annyi mindenről szól ez az írás, olyan jó lenne mindenre reagálni, de most itt csak annyit mondanék, az iskola nem a gyerekek/fiatalok csapatában játszik. Amíg a (rossz!) tanár olimposzi magasságokról tekint le a diákjaira, és a diáknak nem lehet véleménye, addig baj van.

Én soha nem tanultam pedagógusnak, szakmai irányból kerültem a szakoktatásba, és ösztönből, a saját gyerekeimmel kapcsolatban átélt tapasztalatok alapján álltam a tudás átadás kérdéseihez. Engem azért imádtak a diákjaim, mert nálam lehetett tévedni, kételkedni, hibázni, sőt kellett is, mert a javításból tanul legtöbbet az ember. Engem is láttak hibázni, és ettől lettem emberi a szemükben, és látták, hogy a tévedés nem halálos bűn, sőt az elrontott dolgok vezethetnek olyan alternatív megoldásokhoz, ami fejleszti a kreatív gondolkodást. Nálam az alapfogások, a kötelező gyakorlatok nagyon hamar lementek, és nem egy következő tök ugyanolyat kellett a következő foglalkozáson készíteni, hanem mindenki magának tervezhetett valami hasonlót de egyedit, a saját ízlése, igénye, képessége szerint. Nem utáltattam meg velük a tanulnivalót, hanem megmutattam, miért lesz az jó neki, ha ezt megérti, továbbfejleszti, megvalósítja. Nálam a tanítás nem a információ birtoklásról vagy hatalomról szólt, hanem a kommunikációról, az egyenrangúságról, értelmes lények közös játékáról, és nem utolsósorban sok humorról. A humor elveszi a dolgok élét, és segíti a memóriát. Egy jókor elsütött odavaló poén örökre bevéshet információkat.

Vezérfonalam mindig az a buddhista mondás volt: egy tanítvány úgy tudja kifejezni a háláját a mestere iránt, hogy túlszárnyalja.

Megint sokat beszélek, de ne felejtsd el a riportot odafönt :)

[csajokamotoron]

A hétvégi misanói futamon mutatkozik be a JuniorGP-ben Farkas Kevin

Már a hétvégén bedobják a mélyvízbe a 13 éves múltra visszatekintő H-Moto UNI Győr Team újoncát, Farkas Kevint. A 17 éves motoros egy másfél hónapos spanyolországi felkészülést követően mutatkozhat be a JuniorGP Moto3-as kategóriájában. Kevin annak az olasz AC Racing Teamnek a színeiben húzza a gázt, amelynek tavalyi versenyzője idén már a gyorsaságimotoros-vb-n szerepel. A HUMDA által is támogatott pilóta úgy véli, az idén használandó Pirelli abroncs összerántotta a mezőnyt, és abban bízik, hogy a meteorológusok által megjósolt rossz idő ellenére kihozza magából a maximumot, ami majd pontokban fog realizálódni. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team, amely 2024-ben immár kibővült csapattal vág neki az idei szezonnak. A csapathoz olyan, már nemzetközi színtéren is bizonyított fiatal motorversenyzők csatlakoztak, mint a Northen Talent Cup sorozatban 2020-ban bajnoki címet szerző Görbe Soma, illetve ugyanebben a sorozatban 2022-ben második Farkas Kevin, akik Kovács Bálinttal, a Széchenyi István Egyetem hallgatójával együtt tovább öregbíthetik a magyar motorsport hírnevét. Ráadásul mindhárman a Hungarian Motorsport Academy (HUMDA) támogatottjai, azaz kizárólag a felkészülésre és a versenyzésre kell koncentrálniuk. A 17 éves Farkas Kevin idén a juniorok között húzza majd a gázt, és egy nagyon komoly felkészülést követően már a hétvégén megkezdi a szereplését a JuniorGP Moto3-as kategóriájában, valamint újra rajthoz áll a sokak szerint a MotoGP előszobájának számító Red Bull Rookies Cup-sorozatban is. Kevin az elmúlt időszakot szinte kizárólag motoron töltötte, legutóbb Jerezben vett részt az utóbbi sorozat hivatalos év eleji tesztjén. „Nem titkolom, jól sikerült a teszt, és a három nap alatt a Dunlop helyére lépő Pirellikkel versenyszimulációkat, gyorsköröket és az alapbeállításokhoz rendkívül fontos tesztköröket is végrehajtottunk. Az első tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a 17. és a 19. kör környékén elmegy az abroncsok tapadása, ugyanakkor sokkal jobban lehet őket menedzselni verseny közben. Felmértük az erőviszonyokat is, sőt, az első versenyhétvégére az alapbeállításokat is megtaláltuk. Ennyivel mindenképpen beljebb vagyunk. Ráadásul részt vettem egy teljes fizikai felmérésen is, melynek segítségével kiderült, hol is tartok, valamint azt, hogy min kell még javítanom” – értékelte az elmúlt napokat a HMA versenyzője, Farkas Kevin. A JuniorGP mezőnye hét helyszínre látogat el idén. A szezon április 21-én Misanóban indul, majd négy spanyolországi és két portugáliai helyszínen fognak megküzdeni egymással a pilóták, míg az utolsó fordulót november 24-én Valenciában rendezik. „A felkészülésem szinte álomszerű volt, hiszen másfél hónapon keresztül a csapatom malagai akadémiáján készülhettem, ahol szinte éjjel-nappal motoron ültünk. Nagyon vártam már a rajtot, holott Misano nem tartozik a kedvenc versenyhelyszíneim közé, ugyanakkor biztos fantasztikus hétvégénk lesz, hiszen a csapatnak és a csapattársamnak is hazai pálya. Egy biztos, a Pirelli abroncsai nagyon összerántották a mezőnyt, ugyanakkor a motorral versenykörülmények között most fogok teljes mértékben összeszokni. Éppen ezért megbeszéltem a csapattal, hogy az első negyven perces etapot beáldozom arra, hogy versenyszimulációban is megismerjem a motort. Sajnos a meteorológusok rossz időt jósolnak a hétvégére, így az előzetes várakozásaimat is meghatározza mindez. Nincs rajtam teher, éppen emiatt szeretném kihozni magamból a maximumot, aztán majd kiderül, hogy az mire elég ebben a nagyon erős mezőnyben” – fogalmazott Farkas Kevin. A Hungarian Motorsport Academy utánpótlásnevelési rendszert a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. hozta létre és működteti. A JuniorGP 2024-es versenynaptára - április 19-21. Misano - május 3-5. Estoril - május 17-19. Barcelona - június 21-23. Portimao - szeptember 13-15. Jerez - október 11-13. Aragón - november 22-24. Valencia Read the full article

[bdpst24]

Modern terápiák a nem múló hátfájás kezelésére

Modern terápiák a nem múló hátfájás kezelésére

Kevesen büszkélkedhetünk azzal, hogy soha nem fájt a hátunk. Akár sokáig ülünk, akár nehéz súlyokat cipelünk, vagy egy rossz mozdulatot teszünk, testünk fájdalommal „elmagyarázza”, hogy legyünk óvatosabbak. A hátfájás okai többfélék lehetnek, és a világ lakosságának 90%-a életében legalább egyszer átesik rajta. És a tapasztalatok azt igazolják, hogy az utóbbi években ezek átlagéletkora egyre…

[imfbsl]

fesztiválszezon 2023

a 2023-as ev hozadeka: tobb munka, kevesebb fesztival. Azert nehanyra igy is elmentem:

Nachtiville (Weissenhäuser Strand)

Revision (Saarbrücken)

X (Someren)

Sónar (Barcelona)

Kolorádó (Budapest)

Ozora (Dádpuszta)

Drops (Tenetiše)

Inota (Várpalota)

Ultrahang (Budapest)

A sziget iden kimaradt, nem is vonzott annyira meg idoben sem fert volna bele, bar azert volt nehany jo nev a lineupban.

Tapasztalatok: A Nachtiville ugyan vicces volt, es a lineup eleg eros, de lehet egy alkalom eleg volt belole. Mondjuk C. nagyon akar menni jovore is. Revision es X kb a szokasos, ezek amugy nem a klasszikus ertelemben vett fesztivalok, de a vibe hasonlo, komoly bulik. Sónar kb hozta a szokasost, bar szerintem egyre kevesebb a techno es egyre tobb a latin-inspiracioju basszus-heavy zenek. Kolorádó mindig jó, de ha megint egyszerre lesz a Fusion-el akkor valoszinuleg az utobbit fogom valasztani. Ozora nem rossz, de nem biztos hogy jovore is elmegyek, amugy sem artana mar valami uj fesztivalokat keresni. A Drops tovabbra is a kedvenc fesztivalon. Inotán csak egy napot voltunk, lehet jovore tobb napot is megneznek ha lesz, hatha addigra a predikalhato gyermekbetegsegeken is javitanak. Az UH-bol most technikai okokbol csak 3 nap megoldhato, az elso ket napon mindket nap volt 1-1 vilagmegvalto koncert, nehany okes, es 1 szamomra teljesen ertelmetlen, ez eleg jo arany; a harmadik nap ma lesz.

[szottesfolditanyak]

Dorothea König (kislány)

[Egy gondolat hozzá (utána). A mi kortárs világunk, ugye, az értelem világa. Ennek tartjuk - meg is tanultuk ennek tartani -, és mindent, ami nem illeszkedik ebbe, csuklóból elvetünk. Nem érünk mi rá ilyen marhaságokra. Az elutasított véleményeket mint az észsszerűséggel össze nem férőket egy helyre dobjuk ki - a kukába. 

Én az mondom, érdemes lenne ezeket a nem-észszerű véleményeket kidobás előtt egy kicsit jobban megvizsgálni. Mitől, milyen módon nem észszerűek?

Ha így néznénk rájuk, akkor differenciálni tudnánk közöttük. Találnánk olyan vélekedéseket, amik a gondolkodás fegyelmezetlensége és egyes tapasztalatok mellőzése miatt észszerűtlenek - laposföld, chemtrail. Kukába velük.

Találnánk aztán - nem akarom mindet végigvenni - a túloldalon olyan vélekedéseket is, amikre csupán azért mondjuk, hogy lehetetlenek, mert... mert nem tudjuk, miért. Mert ezt tanultuk a kezdet kezdetén a szüleinktől, a felnőttektől. Ezek igazából hitek. Mi baj lehetne ezekkel? - kérdezi az ember. Hát az, hogy ezek mint keretek megszabják, mit engedünk meg magunknak látni.

Ezeket nem kéne mind kidobni. Köztük lehetnek azok a kapuk, amik a csodákhoz visznek.

I don't allow myself to know my own strength.]

-----------

"... Nagyanyám csodálatosan főzött. Mindent, a tésztákat, süteményeket, de a tortákat is saját maga készítette. Az egyetlen, ami akkor zavart, hogy a játszótársaimat idővel mindig eltüntették az udvarról. El sem tudtam képzelni, hogy őket megölhetik! Nekik mind nevük volt, és az én „testvéreim" voltak - ahogy akkor én neveztem őket. De kik ezek, ha gyerekek nem voltak a közelben? - adódik értelemszerűen a kérdés. Ők állatok voltak, kiscsirkék a tyúkanyóval, a kakas, néha kiskacsák, de a kedvencem minden nyáron a kis coca volt. Apámék fiatalon vették tavasszal, és mikor én júniusban odamentem, már nőtt egy kicsit, de még mindig „gyerek" volt, ahogyan én őt neveztem. Egy kis faházban lakott alul, fölül a csirkék, tyúkok stb. Mivel a kert nagy volt, a tyúkokat, csirkéket kiengedték, és az én könyörgésemre a cocát is. Ő volt a legkedvesebb pajtásom. Három hónap alatt olyan jámbor lett, mint egy cica vagy egy kutya. Lovagolhattam rajta, és ha lefeküdtem a fűbe, mellém feküdt. Vele is megfeleztem az ennivalómat, mint a jó testvérek. Persze ő örült is ennek, de a nagyanyámék nem tudhattak erről, mert ez nem tetszett volna nekik. 

Szomorúságot éreztem, mikor újból Pestre kellett mennem, hiszen ott nem volt a közelemben senki. Főleg az töltött el szomorúsággal, hogy a jó barátomat, testvérkémet, illetve testvérkéimet jövőre nem láthatom, mert mint mondták, kinőtték a kertet és a faházat. 

Egyszer borzalmas dolgot fedeztem fel. A téli szünetben apámhoz mehettem, és a legnagyobb örömöm az volt, hogy talán még ott vannak a játszótársaim. Hiszen csak pár hónap telt el! A csirkék és a tyúkok nem voltak ott, de  a kedvenc cocám igen! De csak pár napig. Reggel arra ébredtem, hogy idegen férfiak és nők vannak az udvaron. Rossz érzésem lett. Kirohantam az udvarra. Minden csupa vér, húsok, hurkák és ki tudja, még mi minden rettenetes dolog volt ott. Nem számítottak rá, hogy én ilyen korán felkelek. Zokogva rohantam a faházhoz, de az üres volt. Üvöltöttem a fájdalomtól és a csalódástól nagyanyám és apám tette miatt. 

Megölték a legjobb barátomat, megölték az egyetlen testvéremet! Vigasztalhatatlan voltam. Bezárkóztam a hátsó szobába, és egész nap sírtam, gyászoltam. Egy világ omlott össze bennem. Idáig hittem, de most már nem bízok senkiben, döntöttem el. 

Hinni idáig is nehezen tudtam, de voltak emberek, akiknek hinni akartam. Ilyen volt nagyanyám és apám, régebben anyám is. De benne már nem hittem. Rájöttem, hogy nem mond igazat. Sokszor elvitt a másik nagymamámhoz és nagypapámhoz, és azt mondta, hogy azonnal jön, csak kiszalad valamit vásárolni. Legelőször elhittem, de csak napok múlva jött értem. Legközelebb gyanakvóbb voltam, de még megpróbáltam bízni benne. Talán most igazat mond! Szerettem volna hinni neki. Már útközben, a buszon vagy az autóban figyelni kezdtem a viselkedését. Teljes figyelmemet rá irányítottam. Észrevettem, hogy mikor arról beszél, csak látogatóba megyünk, valami megváltozott körülötte. Ugyanaz történt, amikor a nagyszüleimnél hagyott azzal, hogy csak a közértbe szalad le. Megint az a furcsa változás a feje körül. Kezdtem látni, mikor mást gondolt és mást mondott. Ami a feje körül addig nyugodt volt, hirtelen elkezdett rángatózni, beremegni, és a színe is sötétebb lett, kellemetlen színű. Észrevettem, hogy látom, ha hazudik. Próbáltam ezzel érvelni 4-5 évesen, mikor mondta, hogy azonnal visszajön. Ő pofont ígért, ha ilyen szemtelen vagyok, és azt merem állítani, hogy ő hazudik. Elment, és megint ott felejtett. Tehát hazudott, de azt mondta, hogy én vagyok a szemtelen.

A nagy tragédiában, a coca megölése miatt, a másik óriási csalódásom volt, hogy a drága nagymama és a papám is évek óta hazudtak nekem. Mondhatták már, hogy nincs elég pénz húsra és a cocát olcsón vették, az írót pedig szinte ingyen kapják a tejgyártól, a magot meg a rokonoktól vidékről! A fülemet becsuktam, és belülről, magamban zokogtam, amikor kívül már nem voltak könnyeim. Csalódtam a nekem legkedvesebb emberekben. 

Most még jobban könyörögtem az angyalokhoz, hogy vigyenek engem innen el. Idővel a „Nagy varázslóhoz" is imádkoztam, mivel gondoltam, hogy ő biztosan jobban tud segíteni. Ő volt az, akiben hittem, és tudtam, hogy az igaz, jó gyerekeket, akik szomorúak és nincs senkijük, segíti, támogatja, és főleg szereti. És legfőképp, soha nem hazudna!

Tanulmányaimat az emberek igazmondásáról kiterjesztettem az óvó nénire, majd a tanító nénire, de a mamám barátaira is. A házmesteréknél is sokat tartózkodtam „letétben". Így figyeltem őket is. Mindig az a különös változás a fejük körül, amikor hazudtak! De az óvodában a gyerekek is hazudtak. 

Egyszer a legjobb barátnőmnek elárultam, hogy az óvó néni most hazudott. Ő rám meresztette a szemét, és azt kérdezte: 

- De te azt honnan tudod? 

Mondtam neki, hogy látom. Fel volt háborodva, és utálatosan válaszolt: 

- Az óvó néni nem hazudik, és ha valaki hazudik, azt nem lehet látni. Te vagy a hazudós! - Odament az óvó nénihez, és mindent elmondott neki. Ő furcsán nézett rám, és ettől a naptól kezdve éreztem, hogy nem szeret. A kis társam elmondta még a többieknek is, hogy milyen rettenetes dolgot állítok: az óvó néni hazudik, és én azt látom. Na, jól kiutáltak. Anyám is pofonnal ijesztgetett, ha még egyszer ilyet merek neki, vagy róla mondani, főleg mások előtt. 

Még mindig nem értettem teljesen. Az én kis fejemmel viszont arra a következtetésre jutottam, mivel a legjobb barátnőm - a Habarics Mari, aki három évvel volt idősebb, és a házfelügyelőék lánya - is azt állította, hogy nem lehet látni, ha valaki hazudik: a legjobb, ha kipróbáljuk. 

- Én mondok valamit, és figyeld meg, mit látsz a fejem körül! - kértem. 

- Meg fogod látni, meg kell, hogy lásd, mikor mondok igazat, és mikor hazudok! 

Mivel játék volt, belement. De nem látta a különbséget. Akkor cseréltünk. Ő mondjon valóságot, és hazudjon tudatosan. 

- Például, hogy a Pétert utálod a negyedik emeletről! - akiről mind a ketten tudtuk, hogy a Mari szerelmes belé. (Én voltam öt, tehát Mari nyolcéves!) 

Kimondta, és én láttam. Kértem, hogy mondjon olyan dolgot, amit én nem tudhatok. Igazat is, és hazudjon is. Minden úgy volt, ahogy gondoltam. Minden hazugságot felismertem. Ennek ellenére ő mégis azt állította, hogy ez lehetetlen. 

- Az lehetetlen, hogy te látod, ha valaki hazudik! Ilyen nincs! 

Pedig volt. Én láttam! Sőt, mivel már hónapok óta, vagy talán régebben is, nagyon koncentráltam, hogy biztos legyek benne, hazudik-e valaki, észrevettem egy új dolgot. Elkezdtem látni vagy érezni, hogy mi történik az emberekkel. Mikor a Habarics Mari vagy a mamám (tehát, aki sokat volt a közelemben) megbetegedett, az elején mondtam, hogy én ezt tudtam. 

Megint a hitetlenség és a „te hazudsz, ezt nem lehet látni" reakció válaszként. A legrettenetesebb az volt, mikor valaki meghalt a házban, és a Habarics Marinak el mertem mondani pár nappal előtte, hogy „a bácsi meg fog halni". Mikor megtörtént, elújságolta az anyjának, ő az enyémnek, és megfenyegettek, hogy én gonosz vagyok, ha ilyet gondolok. Ez a szegény bácsi talán azért halt meg, mert én azt kívántam. 

Ezt már nem tudtam elviselni kisgyerekként és döntöttem. „Nem akarok látni! Nem akarok semmit tudni, amit a többiek nem látnak, vagy nem tudnak!" 

Lehetetlen volt így élni tovább, tudni, hogy én látok valamit, amire azt mondják, nem létezik. És főleg, hogy én hazudok, és nagyon rossz vagyok. 

Könyörögtem, kértem a „Nagy varázslót": 

- Tegyél engem olyanná, mint amilyen a többi gyerek! 

A gyerekek kérése, főleg a nagyon szomorú kisgyerekeké, mint amilyen én voltam már öt-hat éves koromban, meghallgattatik. Kicsi lettem, mert szomorú voltam. Hazudtam is, mert úgysem látják. És hat éves koromra becsukódott a bal szemem. A tanító néni az iskolában arra figyelt fel, hogy én ferdén ülök és nézek. Közölte anyámmal, hogy ha írok, mindig csak a jobb szememmel nézek, és teljesen ráhasalok a papírra. Irány a szemészet. Megállapították az egyoldalú vakságot (születési hiba), és azt mondták, hogy szemüveget kell hordanom egész életemben, mert a jobb szemem is nagyon gyenge.

Félvakon elkezdtem „normális" gyerek lenni. De egészen nem lettem az. Bár azt nem láttam már, hogy mikor hazudnak a többiek, de az emberek, felnőttek, gyermekek karakterét továbbra is meg tudtam érezni, és néha befutottak érzések a jövőről is. De csak nagy tragédiák esetén. Akkor kinyílt valahogy az a szemellenző, amit én a látó szemem elé tettem. Arra még pontosan emlékszem, hogy hazafelé az iskolából a trolin egy mentő száguldott el mellettünk. Kiszaladt a számon, hogy „azt hiszem, ez a mamámért megy". A barátnőm rám meredt: 

- Miből gondolod? 

- Nem tudom, de érzem. 

Mire hazaértem, a mentősök anyámat már kihozták a lakásból, és kórházba vitték. Meg kellett operálni az epeköve miatt. 

Valami furcsa volt bennem, tudtam én is, de - hál' Istennek - a megmagyarázhatatlan élmények egyre ritkábban történtek meg, és már senkinek sem mondtam el. De a mandulám, a torkom állandóan be volt gyulladva. Nem csak augusztus végén, hanem mindig, amikor valami szomorú dolog történt velem, amit nem tudtam, nem volt kinek elmondanom. 

Továbbra is csak az angyalok és a „Nagy Varázsló" maradt nekem. Az embereknek, az emberekben egyre kevésbé hittem. Anyám még kétszer ment férjhez. Az új férjét papának kellett volna szólítanom, amit én nem tettem, a gyerekeiket pedig azonnal testvéreimnek kellett volna elfogadnom. Azt sem tettem. Egyre jobban bezárkóztam. Kívülről semmit nem vettek észre. Olyan voltam, mint a többi gyerek. Hazudtam, szemtelen voltam, kedves voltam, teljesen normális. Közben pedig egyre jobban figyeltem és szenvedtem."

Dorothea König -- Én nem csak feleség és anya voltam...    a szerző saját kiadásában, 2004

[ilident]

Problémák Fogászati Implantátummal - A Leggyakrabban Előfordulók

A fogászati implantátum évtizedek óta a legígéretesebb fogpótlás megoldás, hiszen úgy funkcionális, mint megjelenés tekintetében leginkább hasonlít a természetes fogakhoz és nagymértékben javítja az életminőséget. Két implantátum család ismert hazánkba. Az egyik a kétfázisú implantátum, a másik az egyfázisú azonnal terhelhető implantátum. Mivel a fogimplantátum a természetes foggyökérhez hasonlóan a fogcsontba van beültetve, képes arra, hogy nagy biztonsággal rögzítsen és stabilan megtartson egy koronát, hidat vagy akár egy teljes fogsort. Mint mindennel, az implantátumokkal is lehet probléma és erről fontos beszélni. A cím kissé félrevezető, hiszen, amikor problémák a fogászati implantátummal a téma, az esetek csaknem 99%-ban nem magával az implantátummal van gond!

A fogimplantátum problémák okai

Előbb már utaltunk rá, hogy az egyik probléma forrás maga az implantátum anyag problémája lehet, de ez olyan ritkán fordul elő, hogy gyakorlatilag alig mérhető, nincs igazán jelentősége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy két fő területen adódhat probléma a fogászati implantátum alapú fogpótlással. Az egyik maga az Implantátum beültetés, a másik a csontszöveti probléma.

Az implantátum beültetéssel kapcsolatos problémák többfélék lehetnek, de a leggyakoribb az, hogy a beültetésre alkalmasnak ítélt csontszövet mégsem képes kellő biztonsággal megtartani az implantátumot. A hagyományos, kétfázisú implantátum sikeres beültetése érdekében különösen fontos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű fogcsontozat álljon rendelkezésre. Ahhoz, hogy a beültetett kétfázisú implantátum stabil maradjon a használat során, a fogbeültetés után, úgynevezett gyógyulási, csontosodási időre van szükség. Ez az idő az esetek túlnyomó többségében 4-5 hónap körül van.

Megfelelő minőségű képalkotó rendszerrel (CT, panoráma röntgen) rendelkező, nagy tapasztalatú implantológussal dolgozó fogászatnál, nagyon ritkán fordul elő a beültetéskor elkövetett hiba. A tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy az egyfázisú implantátumnál ritkábban fordul elő kimondottan a beültetésre visszavezethető hiba. Az ilyen hibák legtöbbjének oka, a rendelkezésre álló csontszövet minőségének rossz megítélése.

Az egyfázisú implantátum e tekintetben is előnyösebb a kétfázisúnál, mivel egyetlen darabból áll, lehet hosszabb és vastagabb a mindenkori igényhez igazodva, így a stabilitást kevésbé befolyásolja a csontozat állapota. Szerencsére kevés olyan ismert probléma van, amik miatt aggódnunk kellene, ugyanakkor, az is igaz, hogy előfordulhatnak problémák a fogászati implantátumokkal.

Implantátum csontosodási probléma a gyógyulási idő alatt

Tény, hogy az implantátumok megfelelő rögzítéséhez egészséges fogínyre és fogcsontra van szükség. Ugyanis, ha ezek a feltételek hiányoznak, az implantátum nem képes szilárdan rögzíteni a fogpótlást. A kétfázisú implantátum különösen kényes arra, hogy jó minőségű csontozatba kerüljön beültetésre. A megfelelő stabilitás érdekében időnként akár csontpótlás is szükségessé válhat. Annak ellenére, hogy a fogászati implantátumokkal kapcsolatos tapasztalatok lenyűgözően pozitívak, ritkán előfordulhatnak problémák a fogászati implantátumokkal, illetve általánosságban az implantátum beültetéssel.

Az egyik leggyakrabban előforduló a sikertelen csontosodás. Ez akkor következik be, amikor egy implantátum valamilyen ok miatt nem épül be, nem csontosodik, s ezért meglazul vagy kiesik. A gyógyulási folyamat alatti úgynevezett csontosodás, a csont és az implantátum egyesülését, eggyé válását jelenti, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az implantátum betölthesse funkcióját, a műfogak biztonságos tartását és rögzítését.

A kívánatos csontosodás hiányának oka lehet az implantátum nem megfelelő helyre történő beültetése, az elégtelen csontsűrűség, amire szintén a kétfázisú, hagyományos implantátum a kényesebb. Szintén lassítja vagy akár meg is gátolhatja az implantátum csontosodását, ha gyulladás miatt az adott csontszövet rész maradandóan károsodott.

Problémák a fogászati implantátumokkal a későbbiekben

A gyakorlatban ez a legjellemzőbb probléma a fogászati implantátum használatával. Az emberi szervezet az idő múlásával öregedési folyamaton megy keresztül, annak ellenére is, hogy az öregedés, mint olyan, nincs beprogramozva génjeinkbe. A folyamat során egyre több hibás sejt jön létre, ami miatt a szervezet elöregszik, a csontozatunkat is beleértve. Mindenki számára ismert, a főleg idősebb korban jelentkező csontritkulás, ami a csontozat minőségi romlását és fogyását jelenti.

A csontritkulás a fogcsontot sem kerüli el, ami negatívan befolyásolhatja a beültetett fogászati implantátum stabilitását. Ha az implantátumot körülvevő csontozat ritkulni kezd, az implantátum elveszítheti a stabilitását, ami negatívan befolyásolja a rajta rögzített fogpótlás stabilitását. Ha nem történik beavatkozás és a csont minősége tovább romlik, az implantátum kieshet.

Van megoldás?

Természetesen van, különösen az egyfázisú implantátum esetében. Az egyfázisú, más néven azonnal terhelhető implantátum fejlettebb és számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, a hagyományos kétfázisúval szemben. Ha a fentebb leírt probléma ezzel az implantátummal történik, akkor lehetőség van az implantátum családhoz tartozó vastagabb vagy hosszabb implantátumra cserélni. Ezzel nem csak hogy elkerülhető a további műtéti beavatkozás, új implantátum másik helyre történő beültetése, de a csere implantátum a funkciójának is tökéletesen megfelel. Az egyfázisú implantátum további jelentős előnye, hogy használatukkal, minimálisra csökken a csontpótlás szükségessége. Az írásból megtudhattuk, hogy a problémák a fogászati implantátumokkal elsősorban és mindenekelőtt nem implantátum problémát jelent, hanem az implantátumot befogadó csontozat problémáját.  A csontminőség romlás a kétfázisú és az egyfázisú implantátumot egyaránt érinti, de amikor a probléma megoldására kerül sor, az azonnal terhelhető implantátumnak határozott előnyei vannak.

[yogananda]

Eljött az Új Év, hogy üdvözöljön Téged…

...új reményekkel, új elszántsággal, új tenni akarással, új tevékenységekkel. Az Új Év Templomában újítsd meg a benned rejlő Isten elrejtett korlátlan ereje iránti tiszteletedet. A megpróbáltatások nyomai és a bánat tátongó szakadékai a múlt sötét éjszakájában immár mögötted maradtak - most belépsz az Új Esztendő újjászületett reménységének nappali fényébe. Vesd le magadról az elmúlt évek romlott gondolatainak köntösét; szüless újjá az Új Év életerős megélésébe.

Az Új Évben a siker reményeivel kapcsolatos minden sajnálkozást át kell alakítanod az új eredmények boldogságává. A régi bánatokat és csalódásokat az elmúlt év sírboltja alá kell temetned. A csüggedés sötét banditái nem maradhatnak tovább, hogy ellopják a siker iránti vágyad gazdagságát.

Az Új Év minden napjának az új élet, az új bölcsesség és az új boldogság Istenének oltárává kell válnia. Az Új Év minden napjának reményt és vidámságot kell hoznia önmagad és az egész emberiség számára.

Fogd ki a múltbeli tapasztalatok tengeréből a jó élmények összes megmentett kincsét, és használd fel őket arra, hogy az Új Évben új eredményeket szerezhess általuk. Az Új Év kertjében műveld a jól megtervezett új tevékenységek magvait, amíg a változatos sikerek illatozva virágzó növényeivé nem növekednek. Legyen az Új Év minden napja egy-egy lépés felfelé az Önmegvalósításod létráján. Az Új Év minden napját tedd jobbá, mint az előzőt, hogy nagyobb erőfeszítéseket tehess az üzleti sikerekért, a családi boldogságért, és az Istennel való egyre újabb öröm-kapcsolat növeléséért a meditációban. A régi év elmúlt, de az Új Év tele van kincsekkel, amelyeket fel tudsz használni.

Temesd el a kudarc rossz szokását a régi év sírboltjába, és teremtsd újjá életenergiádat az új év vitalitásában. Terjessze az Új Esztendő megújult életetek és megújult erőtök példáját és üzenetét az egész Teremtés számára.

- Paramhansa Yogananda -