#rózsaszín sajt

[bonesteve]

Birs

Mikor ettetek birsalmasajtot utoljára?

Én gyerekkoromban.

Nagyika egyszer ezzel várt.

Én bizalmatlanul méregettem a furcsa állagát.

Dió darabok látszottak ki belőle.

Rózsaszín zselés állagú volt.

Kérdem, mi ez, mondja, édesség. Dehát sajt!

Az csak a gyerekek megtévesztésére van, hogy hagyjanak a felnőtteknek, mondta.

Na, innentől persze ezerrel akartam megkóstolni.

Megmutatta a rettentő csúnya kőkemény gyümölcsöt, amiből készült, a bizalmatlanságom még tovább nőtt.

Aztán levágott egy kis szeletet, gyere drágám, kóstold meg!

Volt benne kis dió is, a fehér szelt felülete elkülönült a rószaszín rágós zselétől.

Beleharaptam és elöntött a Nap íze. Katatón vigyor ült az arcomra, Nagyika nevetett, hátravetett fejjel, őszintén, boldogan.

Ugye-ugye?

Szerintem kb. akkor ettem ilyet utoljára.

Aztán ettem valami szörnyű rettenetet, keményet, nem rezgőst, boltit, amire azt hazudták, birsalmasajt, de igazából hitlerszalonna volt, brrrr.

Ma a piacra bicikliztem, Leventének akartam steaket sütni, végigjártam a húsos standokat, míg megtaláltam a gyönyörű érett hátszínt, mondom a hentesnek, három másfél centis szeletet kérek!

Azért kérek másfél centist, mert a hentesek elég hülyék, nem tudják mennyi az.

Másfél centisnél egy centist vágnak, én pedig olyat akartam,

Hogy amikor a kéreg létrejön, süljön át majdnem teljesen, a medium és a welldone között pont félig, mert az érett hátszín akkor bontja ki az ízét maga csodálatos teljességében.

Mellé vettem lábszárat is, egy hétre főzni magamnak gulyást, ahogy én szeretem.

Na, eljöttemben a piac folyosóján a kirakodó területen volt a néni a birsalmasajttal.

Formába volt csorgatva, abban szilárdult meg, ki volt írva, egy darab négyszáz forint.

Mondtam, milyen jópofa, birsalmasajt, ezer éve nem, aztán beleugrott a fejembe kristálytisztán Nagyika, ahogyn hátravetett fejjel őszintén, végtelen vidámsággal, a kisunokája gyönyörétől eltelve nevet, visszafordultam és kértem egyet.

A néni kérdezte, simát, mandulást, vagy dióst vinnék-e.

Kérdeztem, beleszagolhatok-e előbb.

Beleszagoltam és Nagyika szemben velem bólintott, hogy jó ez.

Én pedig diósat kértem, Nagyika bólintott, jól van kisfiam.

Hazáig vártam a kóstolással.

Kibontottam a zacskóból, mutattam Asszonynak, aki látszólag sose kóstolt ilyet.

Látta rajtam a megindultságomat, kérdezi, a gyerekkorod, ugye?

Én elkámpicsorodva mondtam, Nagyikával a hátam mögött, hogy igen.

Megkóstolta, tetszett, de túl édes.

Aztán én szeltem egyet.

És itt volt velem Nagyika, minden, az összes hátravetett fejes nevetésével, hogy kisbuta unokám, dehogy sajt ez, ez csodás édesség, elmerültem, elvesztem a sajtban.

Mostanában a nénik árulnak birsalmasajtot a piacokon.

Azt javaslom, vegyetek ti is.

Hátha nektek is van Nagyikátok, aki mosolyogva bólogat, miközben megkóstoljátok.

[kavinton-munkalap-blog]

Mindig kinyílik egy újabb ajtó | Beszélgetés Mécs Mónikával

.

Most épp a Testről és lélekről, Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje kapcsán került ő is reflektorfénybe, de Mécs Mónika egyébként is a legaktívabb magyar producerek közé tartozik. A Testről és lélekről forgatásával párhuzamosan csinálta végig az áprilisban érkező Brazilokat, korábban nevéhez fűződött a Csak a szél, a Csicska, vagy a Konyec létrejötte. A filmezésbe az egykori Pesty Fekete Doboznál bekapcsolódó producer most rendezni készül - erről is beszélgettünk vele.

In: Filmhu, 2017. március 10.

A rendszerváltás előtt indult a filmes pályád, benne voltál a Pesty Fekete Doboz csapatában. Hogy kerültél kapcsolatba velük, illetve magával a filmezéssel?

Amerikában tanultam a nyolcvanas évek legvégén és pont a rendszerváltás idején jöttem haza. Édesapám, Mécs Imre aktív részese volt az akkori folyamatoknak, amibe rajta keresztül én is kicsit beleláttam és nagyon izgalmasnak tartottam ezt az átmeneti időszakot, a rendszerváltást. Ez idő tájt találkoztam Pesty Lacival, aki tagja volt a Fekete Doboz nevű dokumentumfilmes csapatnak. Ők egy bátor filmes alakulat voltak akik saját videokameráikkal dokumentálták a rendszerváltás körüli eseményeket. Ennek a csapatnak lettem én is tagja Lacin keresztül, nagyon fiatalon, filmes tapasztalat híján. Úgyhogy először csak a drótot vittem utána, majd a kamera aksikat, aztán már megfoghattam a mikrofont, a kamerát. Később előfordult, hogy épp nem volt kéznél riporter, akkor már én kérdeztem az interjúalanyt. Magyarán végigjártam a szamárlétrát és lépésről lépésre megtanultam a dokumentumfilm-készítést.

Enyedi Ildikó: Testről és lélekről (2017)

Menet közben elkezdtem járni az akkor még főiskolaként működő SZFE producer szakára, de ezzel párhuzamosan csináltam tovább a Fekete Dobozt. Miután itthon lezajlott az átmenet, elkezdtünk kijárni Közép-Kelet-Európába. Dokumentáltuk a berlini fal leomlását, a román forradalom és a délszláv háború eseményeit. Egy nagyon reményteli és izgalmas időszak volt ez, én meg annyira fiatal, hogy szinte fel sem fogtam, ami körülöttem történik, de nagyon jó volt ezeknek a sorsfordító történelmi eseményeknek a részese lenni. Emellett persze itthon is csináltunk kisebb-nagyobb, szocio témájú dokumentumfilmeket. Mindig érdekeltek az emberi sorsok, hogy ki hogy viszi a sorsát, éli az életét a saját közegében, legyen hajléktalan hátrányos helyzetű, megkülönböztetett vagy éppen dúsgazdag. Filmjeinkben próbáltuk megmutatni hogy ki mit és miért csinál és hogy került abba a helyzetbe amiben éppen van. Rengeteget forgattunk a legkülönbözőbb témákban, például Szabó Albertről, aki akkor egy közismert, hungarista figura volt, vagy az itt élő kínai diaszpóráról Kínaiak Magyarországon címmel. Ezt a filmet Tolmár Tamással ketten rendeztük.

A Szabó Albertről készült film volt az Albert és testvérei a kilencvenes évek első felében, egy olyan munka, ahol rendezőként szerepelsz a stáblistán. Attól kezdve kizárólag producerként tevékenykedsz. Minek volt köszönhető a váltás?

Annak, hogy közben ezt tanultam a főiskolán. A Főiskola történetében először Zsombolyai János indította el a producer szakot azzal a szándékkal, hogy kinevelődjön egy olyan produceri gárda, akik a rendezők mellett dolgozva nem csak a finanszírozással foglalkoznak hanem a rendezőknek, alkotóknak teljes körű hátteret biztosítanak az ízlésükkel és a hozzáértésükkel. Akkor, ott az volt a cél, hogy ezek az első producerek rendelkezzenek egy olyas fajta szemlélettel, amivel hatni tudnak a filmkészítés teljes folyamatára. János úgy látta, szükség van olyan szakemberekre, akik adott esetben végig ott állnak a rendező mellett/mögött egyfajta (alkotó)társként, persze csak akkor, ha ő ezt igényli. Olyan producereket szerettek volna kinevelni, akiknek van esztétikai érzékük, értenek a filmhez, olvasottak, és van bennük  késztetés arra, hogy valami értékeset hozzanak létre.

Enyedi Ildikó: Testről és lélekről (2017)

Engem mindig is jobban érdekelt a filmkészítés kreatív része, ezért is fogott meg ez a szemlélet. Nyilván a gyártás is ugyanolyan fontos, de a tartalmi oldal a kezdetektől jobban érdekel. Különösen jó volt a képzésben, hogy együtt tanultunk a rendezőkkel, operatőrökkel, vágókkal. Mindenkinek megvoltak persze a szakához tartozó külön órái, de nagyon sok mindent együtt csináltunk. Hosszasan tudnám sorolni, hogy kik jártak akkor oda. Osztálytársam volt Meskó Zsolt vagy Szász Attila, évfolyamtársam Nagy András, Pados Gyula és sokan mások - rengeteg tehetséges ember.

Ezért érdekel, hogy ha ennyire működött a csapatjáték, akkor például a te esetedben hogyhogy nem volt egy olyan egymásra találás valakivel, mint mondjuk az alattatok járó Petrányi Viki és Mundruczó Kornél esetében, akik elválaszthatatlanok lettek?

Ennek az lehet az oka, hogy a legkülönbözőbb alkotók kerestek meg a filmtervükkel, és ha megtetszett egy anyag, azt el is kezdtem csinálni. Ha viszont belekezdtem valamibe, attól kezdve nagyon ott voltam a rendezővel, ami a mai napig így van. Most is egy csapatként dolgozunk Muhi András és Mesterházy Ernő producertársaimmal, de ugyanúgy, mint korábban, sok és sokféle rendező keres meg, Andrást vagy engem, és ha jó az anyag, akkor nem kérdés, hogy belevágunk.

Olyan is előfordult, hogy te kerestél meg egy írót, vagy rendezőt, akivel mindenképp szerettél volna együtt dolgozni?

Talán egyszer vagy kétszer, de vannak ilyen terveim. Eddig annyira el voltam foglalva mások filmterveinek a tető alá hozásával, hogy nem volt időm a saját ötleteimmel foglalkozni. Nagyon sok mindent csináltunk az elmúlt években, úgyhogy még nem jutottam el odáig, hogy a terveimet fejlesztgessem, legfeljebb annyira, hogy szinopszisokat írjak az ötleteimből.

M. Kiss Csaba–Rohonyi Gábor: Brazilok (2017)

Sokféleképp lehet művelni ezt a szakmát. Lehetsz alkotótárs, mint az imént említett Petrányi Viki Kornél mellett. Van viszont a másik véglet, amikor a producer csak a gyártási és finanszírozási részekkel foglalkozik. Ilyenkor az ember csak a tervezési folyamatokat tartja kézben, illetve biztosítja a pénzügyi hátteret. E két végpont között pedig rengeteg felállás létezik.

Említhetem például az áprilisban mozikba kerülő Brazilokat. M. Kiss Csaba keresett meg az ötlettel és a forgatókönyv első változatával, ami még fejlesztésre szorult. Csaba újságíró, nem csinált még filmet, nekem viszont el kellett döntenem, hogy szeretnék-e ezzel a tervvel foglalkozni. Ez nehéz döntés, mert egy ilyen esetben, ahol nem egy rutinos rendezővel áll szemben az ember, ott már előre tudod, hogy rengeteg munka lesz vele. Ugyanakkor annyira megtetszett a történet és Csaba látásmódja, ahogy ezt a filmet elképzelte és elém tárta, hogy beleálltam.

Bevontam a munkába forgatókönyvírókat, Muhi Klárit és Huszár Pétert, és gyakorlatilag együtt írtuk át a könyvet, tehát én is részt vettem ezekben a folyamatokban. Ez után össze kellett szedni egy stábot. Hívtam Réder György operatőrt, hogy álljon mellénk. Szóltam Rohonyi Gábor rendezőnek, hogy vállalja el párban a rendezést Csabával (Gáborral korábban a Konyecen dolgoztunk együtt), mert bármennyire is ügyes és kreatív volt Csaba, muszáj volt mellé odaállítani valakit, hiszen nem rendezett még nagyjátékfilmet. Tudtuk, hogy ez nem egy olcsó, „elsőfilmes”, inkubátoros film, nagyon jelenetgazdag, rengeteg szereplő és statiszta szerepel benne. Egy ilyen bonyolult filmet végigvinni még egy rutinos rendező esetében is komoly vállalkozás. Végül egymás társaként, egyenrangú félként rendezték meg Gáborral.

M. Kiss Csaba–Rohonyi Gábor: Brazilok (2017)

A Testről és lélekről esetében viszont ott volt Enyedi Ildikó személyében egy nagyon tudatos rendező a saját víziójával, amit ilyenkor meg kell érteni, ennek a megvalósításában kell támogatni és alá kell tolni mindent, hogy létrejöjjön, amit ő elképzelt. Ezzel együtt rengeteget beszélgettünk, bizonyos szálakról, amiket esetleg erősíteni kellett a könyvben. Vagy például a színészekről. Morcsányi Gézával, az egyik főszereplővel kapcsolatban óhatatlanul felmerült, hogy egy amatőr színész képes lesz-e működni egy ennyire finom filmben, ahol egy tekintetnek vagy egy fejcsóválásnak is óriási jelentősége van, és tud-e majd partnere lenni egy olyan, képzett színésznőnek, mint Borbély Alexandra. Aggódtunk is mindannyian, kivéve Ildikót, aki egyszerűen belelátta Gézába, hogy ez neki hibátlanul fog menni. Na de épp az ilyenek miatt ő a rendező, úgyhogy hittünk neki és azt mondtuk, hogy ha ő így látja, akkor csinálja. És milyen igaza lett. Egy csodás film került a vászonra.

Fliegauf Bencével is több közös projekted volt, ott melyik módszer volt a jellemzőbb az említettek közül? Egyáltalán, vele mikor kezdődött az együttműködésetek?

Bence még Andrással indult el, megkereste őt egy tervével, elkezdtek egymással dolgozni és rengeteg filmet csináltak együtt. A módszert illetően Bencének is mindig volt egy erős víziója, viszont mindig meg is mutatta, amit írt, és átbeszéltük, amit csinált. Bence egyébként nagy tehetségű, kreatív alkotó, rengeteg filmtervvel, kifogyhatatlan energiával. Én igazán mélyen a Csak a szélben vettem részt, előtte a Tejútban, de ott még nem olyan szorosan, a Wombban pedig a pálya széléről követtem az eseményeket, ami Németországban készült és Andráson kívül a német producerek vitték a filmet.

Nehéz volna mindenkit felsorolni, akivel dolgoztál, de megemlíthetjük például Goda Krisztát vagy Till Attilát.

Igen, Krisztával a Kaméleont forgattuk, amit Kálomista Gáborral kezdtek, de egy ponton úgy tűnt, hogy szükség van társakra, úgyhogy mi is beszálltunk az M&M Filmmel, ami a Brazilokat is gyártotta. Az M&M Filmben egyébként Mesterházy Ernővel dolgozom együtt, az Inforg-M&M Filmben pedig hárman vagyunk Muhi Andrással és Mesterházy Ernővel. A Csak a szél, vagy a Testről és lélekről például már ez utóbbi cég gyártásában készült.

Fliegauf Benedek: Csak a szél (2012)

A Tilla által írt és rendezett Csicska készítése is emlékezetes számomra, annak ellenére, hogy komoly nehézségek voltak az elején. Amikor Tilla megkeresett az ötlettel, semmi pénz nem volt rá. De ügyesen rá vett, hogy dobjuk össze. Igent mondtam, persze akkor még fogalmam sem volt, hogy hogy rakjuk össze. Nagyon szerettem volna megcsinálni, és elkezdtem lépésről lépésre haladni, az egyik ajtót kinyitva a másik után, és ha apránként is, de valahogy összejött a büdzsé. Először bejött a képbe Rajna Gábor és a Laokoon, ők hozták a technikát, utána emlékeim szerint a TV2 is adott bele valamennyi pénzt, és a végére csak összeállt a film. Ez egy jó példa arra, hogy ha kellően elszánt az ember, akkor az elsőre lehetetlennek tűnő ügyeket is meg tudja oldani. Viszont nemet is mondtam már projektre, mert nem tudtam volna rá pénzt szerezni, de ez egy nagyjátékfilm lett volna. A Csicska viszont rövidfilm, nyilván kisebb költségvetést igényelt, így egyszerűbb volt.

Az egyértelmű, hogy pályafutásod alatt az Arany Medve a legnagyobb siker, az viszont érdekelne, hogy ezen kívül melyik munkáidra vagy a legbüszkébb?

Azt is nagy sikernek éltem meg, amikor a Konyeccel megnyertük a Filmszemle zsánerfődíját, de hozzájárulhatott az érzéshez, hogy ez volt az első filmem. Az imént említett Csicskára is nagyon büszke voltam. Először Cannes-ba hívták meg, utána pedig más, A-kategóriás fesztiválokon is részt vettünk vele világszerte. Öt évvel ezelőtt a Csak a széllel voltunk a Berlinalén, ráadásul versenyben, márpedig Berlinbe kijutni szerintem önmagában is nagy dolog. Ezüst Medvét nyertünk, amit szintén hatalmas sikerként éltünk meg. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, és akit csak lehetett, kivittünk a stábból, hogy minél többen osztozhassanak az örömből. Egyébként a Testről és lélekről bemutatójára is kijött a stáb jelentős része. Fontosnak tartom, hogy a sikert megosszuk azokkal, akik végig kísértek minket az odavezető úton. Most, ahogy végiggondolom, fel volt ez szépen építve, hogy lassan, fokozatosan jussunk el az Arany Medvéig. Nem biztos, hogy jó, ha az ember nagyon hirtelen jut fel a csúcsra.

Fliegauf Benedek: Tejút (2007)

Tulajdonképpen miért választottad ezt a szakmát? Pont, mint producer?

A filmkészítés gyerekkorom óta érdekelt. Emlékszem gyerekkoromból, ha kamerát láttam, rögtön elfogott valamiféle izgalom, vagy kíváncsiság. Lehet, hogy ez eleve ott volt mélyen bennem, hogy ez az utam.

Az lehet, de a filmkészítésnek sok területe van. Választhattad volna a rendezői pályát is.

Ez igaz, és például dokumentumfilmeket is szívesen csinálnék, de valamiért ebbe az irányba sodródtam. Mindig szembejött egy újabb játékfilm, amivel elkezdtem foglalkozni. Nagyon izgalmasnak tartom magát a folyamatot, hogy jön egy ötlet, és ez pár év múlva felkerül egy filmként a vászonra. Minden fázisa érdekes: az ötletből készül egy szinopszis, a szinopszisból egy treatment, a treatmentből egy forgatókönyv és így tovább. Kapsz egy olyan jó forgatókönyvet, mint amilyen a Testről és lélekről, elkezded olvasni és nem tudod letenni. Aztán egyszer csak jönnek hozzá színészek, arcuk lesz a karaktereknek, utána újabb munkatársak kapcsolódnak be, akik megtervezik a jelmezeket, a díszleteket, az operatőr kitalál egy snittelést vagy egy kamerakezelési módot, és ebből az összjátékból jó esetben születik valami csoda, mint most, Ildikó filmje esetében.

Teremteni valamit, ami értéket hordoz, nagyon erős motiváció. Azt is alapvetően fontosnak tartom, hogy együtt, egy csapattal teremtünk értéket. Mintha főznénk egy nagy kondér levest, amibe valaki belerakja a paprikát, a másik a krumplit, a rendező pedig kevergeti. Ebbe adott esetben a producer is besegít, mindenesetre végig ott áll és nézi, hogy minden belekerült-e a kondérba.

Fliegauf Benedek: Méh (2010)

A rendszerváltás előtt volt néhány női rendezőikonunk, mint Mészáros Márta vagy épp Enyedi Ildikó, de alapvetően férfiak dominálták a filmszakmát. Ma viszont nem csak rendezőként, de a filmkészítés más területein, például a produceri pályán is egyre több női szereplő tűnik fel. Mit gondolsz erről?

Tény, hogy egyre több fiatal női filmes van, köztük producerek is, ez egy folyamat és valóban egyre több a női alkotó is, ami jót tesz a szakmának. Ha kimondjuk azt a szót, hogy producer, sok ember fejében még mindig egy szivaros pasiról ugrik be egy kép, akinek a bőre alatt is pénz van, és éppen a dollárkötegeket számolja. Ez nem egy túl pozitív kép, mert azt a benyomást kelti, hogy a producer csak a hasznot nézi, holott ez egyáltalán nem így van. A pályán most induló producerek nagyon nagy részének szerintem egyértelműen az értékteremtés az elsődleges, és ezért is jó, hogy egyre több a nő, akik hasonlóan gondolkodnak, kapcsolódnak be a munkába és talán viszik tovább ezt a szemléletet.

Elindult egy folyamat, ahol finoman, érzékenyen nyúlnak hozzá a producerek egy adott anyaghoz, nők, férfiak egyaránt. Persze, rengeteg út, módszer van, szép eredményekkel. Természetesen a gyártási részében is profinak kell lenni, de a producer nem gyártásvezető. Az egy másik szakma.

Beszéljünk egy kicsit Ildikó filmjéről. Hogy sikerült ezt összehozni?

Tudni kell, hogy a forgatókönyv megfilmesítési jogai már közel tíz éve az Inforg Stúdiónál voltak. Közben Ildikó más, nagy lélegzetvételű filmterveken dolgozott, amikbe úgy volt, hogy külföldi producerek is beszállnak, de ezek a filmtervek valamilyen oknál fogva nem valósultak meg. Eltelt egy kis idő és a közös cégünk, az Inforg-M&M Film pályázott a Filmalaphoz a forgatókönyvvel, és kaptunk is rá támogatást. Ez három évvel ezelőtt történt, aztán végigmentünk a forgatókönyv-fejlesztésen, az előkészítésen és a gyártáson. Nagyon kicsit kellett csak fejleszteni a könyvet az eredetihez képest, s utána az előkészítés és a gyártás is ment a maga rendjében. Most pedig folytatjuk a közös munkát, Füst Milán A feleségem története című regényének feldolgozása Ildikó következő filmterve, amivel már pályáztunk is, forgatókönyv-fejlesztési szakaszban van a projekt.

Rohonyi Gábor: Konyec - Az utolsó csekk a pohárban (2007)

Ildikó említette a hazai sajtótájékoztatón, hogy már korábban kész volt a film. Mindenképp Berlinben szerettetek volna kijönni vele?

Nem feltétlenül. Velencébe és Torontóba is hívtak, különösen Toronto szerette volna nagyon, és az biztos, hogy ott is nagy becsben lett volna tartva a film. Ott lett volna a világpremier, de a világforgalmazó Filmsboutique azt kérte, várjunk egy kicsit, mert ők megmutatják Berlinnek. Ez tavaly nyáron volt. Berlinben megnézték és szinte rögtön jött is a levél, hogy beválogatták. Úgyhogy nehéz is volt ilyen sokáig megállni, hogy ne beszéljünk róla, hiszen sokan érdeklődtek, hogy hova tűnt a film, miért nincs még bemutatva, nem visszük-e fesztiválra. Mi viszont nem beszélhettünk a döntésről, mert a beválogatott filmek listáját a szabályok szerint csak a berliniek jelenthetik be.

Producerként neked egyébként mennyire volt nehéz feladat a Testről és lélekről?

Sok munka volt vele. Azért ez egy három éves folyamat volt, mire a film elkészült. Egyrészt Ildikó hihetetlenül aprólékos rendező, másrészt maga a film is nagyon részletgazdag. Minden apróságnak nagy szerepe van, fontos például, hogy egy üvegen hol van a tükröződés, és tényleg minden jelenetben van valami ehhez hasonló. Ezeket összefűzni rengeteg munkával jár, és egyfolytában jönnek az újabb és újabb ügyek, amit meg kell oldani. Nagy menet volt például megszerezni a film egyik kulcs dalának a What he wrote-nak (Laura Marling) a felhasználási jogait. Ezen kívül ott volt az utómunka, ahol sok helyen kellett belenyúlni SFX-szel, közben folyamatosan tartani a kapcsolatot a Filmalappal, úgyhogy volt dolgunk bőven.

Till Attila: Csicska (2011)

És ezzel egy időben ment a Brazilok.

Így van, három hét telt el a két film forgatása között, úgyhogy ez most egy nagyon kemény menet volt, de még nincs vége, mivel a két film bemutatója között is csak egy hónap van. Ugyanakkor már most egy új projekten dolgozom, egyelőre Ginkgo munkacímen fut, ami a páfrányfenyő tudományos neve, de lehet, hogy változtatunk a címen. A forgatókönyvet a Dési-Móray páros és Muhi Klári írta Rohonyi Gábor és az én közreműködésemmel. A terv az, hogy Rohonyi Gáborral közösen rendezzük a filmet, ha összejön. Ezzel egy rövid időre kilépnék a produceri szerepkörből.

Erről elárulsz valamit?

Az alapötletet egy megtörtént eset szolgáltatja. Tizenvalahány éve egy ír férfi Leányfalun elgázolt két kisgyereket, akik a helyszínen azonnal életüket vesztették - ez a kiindulópont. A forgatókönyv, ami egyébként már kész van, két család kanosszáját mutatja be, a baleset időpontjától napjainkig. A szülőkét és a gyerekeket elgázoló férfiét. A két férfi nem egyértelműen áldozatként és bűnösként van bemutatva, mert valahol mindketten áldozatok, akik cipelik ezt a terhet. Az apa is, aki mindenáron börtönbe akarja juttatni azt, aki elgázolta a gyerekeit, és a másik férfi is, aki különböző stációkon megy keresztül. Először elmenekül, utána eltolja magától a felelősséget, majd szembesül tetteivel és vezekel. A gyerekek apja pedig megszállottként üldözi az ír férfit. Ez a forgatókönyv egy hosszú időszakot mutat be, amiben a hőseink lassan, de biztosan változnak. Vannak pillanatok, amikor már nem is tudod, hogy kivel vagy. Ez benne az izgalmas.

Első hallásra ez a történet nagyon durvának tűnik és többen kérdezték, hogy tényleg több éven át, napi szinten szeretnénk-e foglalkozni egy olyan történettel, ahol két gyerek szörnyet hal egy balesetben. Mindig az a válaszom, hogy bármennyire is szörnyű, de ez a kiindulópontja a történetnek, ahonnan elmozdul az egész film, és olyan irányba halad, ahol feloldozás van, megbocsájtás és megnyugvás.

Tóth Barna: Rózsaszín sajt (2009)

Mindannyian cipeljük a sorsunkat, járjuk a saját kanosszánkat, őrlődünk, de van egy pont, amikor meg kell tanulni feldolgozni és elengedni a dolgokat, hogy visszatérhessünk önmagunkhoz és tovább tudjunk lépni. Valami ilyesmit akarunk ezzel a filmmel elmesélni.

Így, hogy rendezőként vennél részt benne, kit szeretnél magad mellé producernek?

A producertársaimat. Én pedig teljes egészében átmennék a másik oldalra, Rohonyi Gábor mellé. Remélem, meg tudjuk csinálni, mert nem kis munka, és sok időt igényel a kreatív kivitelezés. De ha beindul a folyamat, akkor nekem csak ezzel szabad foglalkoznom.

Egyrészt úgy néz ki, hogy van ír koproducerünk, másrészt pár éve a Berlinale meghívott minket a filmtervvel  a koprodukciós marketre, ami azért óriási dolog, mert ezek szerint látnak benne fantáziát. Csakhogy közbejött a Testről és lélekről és a Brazilok, de ha végleg útjukra engedem őket, akkor megpróbálok a Ginkgóra koncentrálni.

Ez nem lesz egyszerű, tekintve, hogy most is több vasat tartasz a tűzben.

Az tény, hogy folyamatosan jönnek az ötletek. Olyan is, amit producerként csinálnék és bevonnám a rendezőt. Tóth Barna például egy nagyon tehetséges alkotó, ő csinálta a Rózsaszín sajtot, ami eddig az egyetlen nagyjátékfilmje, mellette viszont rengeteg kisfilmje van. A legismertebb az Újratervezés, amit nagyjából egymillióan néztek meg  a YouTube-on, vagy Az elmenetel, ami a Filmhéten benne volt a legjobb öt rövidfilmben. Forgattunk most vele egy nagyon érdekes kisfilmet Van egy határ címmel, Hajdu Szabolcs főszereplésével. Ezt most vágjuk, és erősen gondolkodom, hogy ha Barna ezzel kész van, őt valahogy át kellene vinni megint a nagyjátékfilmes pályára. Ezzel kapcsolatban is vannak ötleteim.

Tóth Barna: Van egy határ (2017)

Címlapon: Mécs Mónika. Fotó: Pozsonyi Janka © Filmhu

[finnishfun]

I hope this hasn’t been done yet! Inspired by the Finnish list by @languagesandshootingstars​ and original post here

kutya - dog macska - cat hal - fish madár - bird tehén - cow disznó, malac - pig egér - mouse ló - horse szárny - wing állat - animal vonat - train repülő(gép) - plane autó, kocsi - car teherautó, kamion - truck bicikli, kerékpár - bicycle busz - bus csónak - boat hajó - ship gumi - tire benzin - gasoline motor - engine jegy - ticket közlekedés - transportation város - city, town ház - house lakás - apartment út - way, road utca - street, road repülőtér - airport vasútállomás - train station híd - bridge hotel - hotel étterem - restaurant farm - farm bíróság - court(room) iskola - school iroda - office szoba - room egyetem - university klub - club bár - bar park - park tábor - camp bolt, üzlet - store, shop színház - theater könyvtár - library kórház - hospital templom - church piac - market föld - country; ground; soil; Earth épület - building (világ)űr - (outer) space bank - bank hely(szín) - location kalap - hat ruha - dress öltöny - suit szoknya - skirt ing - shirt póló - t-shirt nadrág - pants cipő - shoes zseb - pocket kabát - coat folt - stain ruhák (plural) - clothing piros - red zöld - green kék - blue sárga - yellow barna - brown rózsaszín - pink lila - purple narancssárga - orange fekete - black fehér - white szürke - grey világos - light sötét - dark szín - colour fiú - boy; son lány - daughter anya - mother apa - father szülő - parent (kis)baba, bébi - baby férfi - man férj - husband nő - woman fiútestvér - brother báty - older brother öcs - younger brother lánytestvér - sister nővér - older sister húg - younger sister család - family nagypapa - grandfather nagymama - grandmother feleség - wife király - king királynő - queen elnök - president szomszéd - neighbour gyerek - child felnőtt - adult ember - human barát - (close) friend haver - (casual) friend áldozat - victim játékos - player rajongó - fan tömeg - crowd ember, személy - person tanár - teacher tanuló, diák - student ügyvéd - lawyer orvos, doktor - doctor beteg, páciens - patient pincér - waiter titkár(nő) - secretary (male/female) pap - priest rendőr - police hadsereg - army katona - soldier művész - artist író - author menedzser - manager riporter - reporter színész - actor munka, állás - job vallás - religion menny(ország) - heaven pokol - hell halál - death gyógyszer - medicine pénz - money dollár - dollar számla - bill házasság - marriage esküvő - wedding csapat - team faj - race szex - sex nem - gender, sex gyilkosság - murder börtön - prison technológia - technology energia - energy háború - war béke - peace támadás - attack választás - election magazin - magazine újság - newspaper méreg - poison fegyver - gun sport - sport verseny - race; competition mozgás, torna - exercise labda - ball játék - game ár - price szerződés - contract drog - drug jel - sign tudomány - science Isten - God együttes, zenekar - band dal, ének - song hangszer - instrument zene - music film - movie művészet - art kávé - coffee tea - tea bor - wine sör - beer gyümölcslé - juice víz - water tej - milk ital - drink, beverage tojás - egg sajt - cheese kenyér - bread leves - soup torta, sütemény - cake csirke(hús) - chicken disznó(hús) - pork marha(hús) - beef hús - meat alma - apple banán - banana narancs - orange citrom - lemon kukorica - corn rizs - rice olaj - oil mag - seed kés - knife kanál - spoon villa - fork tányér - plate csésze - cup reggeli - breakfast ebéd - lunch vacsora - dinner  cukor - sugar só - salt üveg - bottle étel - food asztal - table szék - chair ágy - bed álom - dream ablak - window ajtó - door hálószoba - bedroom konyha - kitchen fürdőszoba - bathroom ceruza - pencil toll - pen fénykép - photograph szappan - soap könyv - book oldal - page kulcs - key festék - paint levél - letter jegyzet - note (as in “to take notes”) fal - wall papír - paper padló - floor plafon - ceiling tető - roof medence - pool zár - lock telefon - telephone kert - garden udvar - yard tű - needle táska - bag doboz - box ajándék - gift kártya - card gyűrű - ring szerszám - tool óra - clock lámpa - lamp ventillátor - fan mobiltelefon - cellphone hálózat - network számítógép - computer program - program laptop - laptop képernyő - screen fényképezőgép- camera (for photos) (videó)kamera - video camera televízió, tévé - television rádió - radio fej - head nyak - neck arc  - face szakáll - beard haj - hair szem - eye száj - mouth ajak - lip orr - nose fog - tooth fül - ear könny - tear nyelv - tongue; language hát - back lábujj - toe ujj - finger lábfej - foot kéz - hand láb - leg kar - arm váll - shoulder szív - heart vér - blood agy - brain térd - knee izzadtság - sweat betegség - disease csont - bone hang - voice; noise; sound bőr - skin test - body tenger - sea óceán - ocean folyó - river hegy(ség) - mountain eső- rain hó - snow fa - tree; wood nap - sun hold - moon világ - world erdő - forest növény - plant szél - wind virág - flower völgy - valley gyökér - root tó - lake csillag - star fű - grass levél - leaf levegő - air homok - sand part - beach hullám - wave tűz - fire jég - ice sziget - island domb - hill hő - heat természet - nature üveg - glass fém - metal műanyag - plastic kő - stone gyémánt - diamond agyag - clay por - dust arany - gold réz - copper ezüst - silver anyag - material méter - meter centiméter - centimeter kilogramm - kilogram hüvelyk - inch font - pound fél - half kör - circle négyzet - square hőmérséklet - temperature dátum  - date súly - weight szél - edge sarok - corner térkép - map pont - dot mássalhangzó - consonant magánhangzó - vowel fény - light igen - yes nem  - no darab - piece fájdalom - pain sérülés - injury lyuk - hole kép - image minta - pattern főnév - noun ige - verb melléknév - adjective rajta - (on) top alatt - under oldal - side előtt - in front of mögött  - behind kint - outside bent - inside fel - up le - down bal - left jobb - right egyenes - straight észak - north dél - south kelet - east nyugat - west irány - direction nyár - summer tavasz - spring tél - winter ősz - autumn évszak - season nulla - 0 egy - 1 kettő - 2 három - 3 négy - 4 öt - 5 hat - 6 hét - 7 nyolc - 8 kilenc - 9 tíz - 10 tizenegy - 11 húsz - 20 huszonegy - 21 harminc - 30 negyven - 40 ötven - 50 hatvan - 60 hetven - 70 nyolcvan - 80 kilencven - 90 száz - 100 kétszáz - 200 ezer - 1000 tízezer - 10000 százezer - 100000 millió - million milliárd - billion első - first második - second harmadik - third negyedik - fourth ötödik - fifth szám - number január - January február - February március - March április - April május - May június - June július - July augusztus - August szeptember- September október - October november - November december - December hétfő - Monday kedd - Tuesday szerda - Wednesday csütörtök - Thursday péntek - Friday szombat - Saturday vasárnap - Sunday év - year hónap  - month hét - week nap - day óra - hour perc - minute másodperc - second reggel - morning délután - afternoon este - evening éjjel - night idő - time dolgozik - to work működik - to work (“function”) játszik - to play (children, games, sports, instruments) sétál - to walk fut - to run vezet - to drive repül - to fly úszik - to swim megy - to go megáll - to stop (moving forward) abbahagy - to stop (doing something) követ - to follow gondolkodik - to think beszél - to speak mond - to say eszik - to eat iszik - to drink öl - to kill meghal - to die mosolyog - to smile nevet - to laugh sír - to cry vesz, vásárol - to buy fizet - to pay elad, árul - to sell lő - to shoot tanul - to learn ugrik - to jump szagol - to smell hall  - to hear hallgat - to listen ízlel - to taste érint - to touch lát - to see néz - to watch csókol - to kiss ég - to burn olvad - to melt ás - to dig robban - to explode ül - to sit áll - to stand szeret - to love vág - to cut veszekszik (verbally), verekedik (physically) - to fight (le)fekszik - to lie (down) táncol - to dance alszik - to sleep felébred - to wake up énekel - to sing számol - to count házasodik - to marry imádkozik - to pray nyer - to win veszít - to lose kever - to mix, to stir hajlít - bend mos -  to wash főz  - to cook nyit - to open zár - to close ír - to write fordul - to turn épít - to build tanít - to teach nő - to grow (by itself) rajzol - to draw etet - to feed elkap - catch (e.g. a ball) dob - to throw tisztít - to clean talál - to find esik - to fall tol, nyom - to push húz - to pull visz - to carry tör - to break visel, hord - to wear lóg - to hang ráz - to shake jelez - to sign üt, ver - to beat emel - to lift magas - tall hosszú - long rövid - short alacsony - short (person); low sekély - shallow (water) széles - wide keskeny - narrow nagy  - big, large kicsi - small, little lassú - slow gyors - fast forró - hot hideg - cold meleg - warm hűvös - cool új - new régi - old (object) öreg - old (person) fiatal - young jó - good rossz��- bad nedves, vizes - wet száraz - dry beteg - sick egészséges - healthy hangos - loud halk - quiet boldog - happy szomorú - sad gyönyörű, szép - beautiful ronda, csúnya  - ugly süket - deaf vak - blind kedves - nice gonosz - mean gazdag - rich szegény - poor vastag - thick vékony - thin drága - expensive olcsó - cheap lapos - flat szűk - tight laza - loose magas - high puha - soft kemény - hard mély - deep tiszta - clean koszos - dirty erős - strong gyenge - weak halott - dead élő - alive nehéz - heavy; difficult világos - light sötét - dark nukleáris - nuclear híres - famous én - I te - you ő - she, he az - it mi - we ti - you ők - they ön, maga - you (formal)

[nemvagyokturista]

DK-Ázsia trip: 1. Nap - Sarajevo

A sarajevoi reptérre ereszkedés közben kis gépünk eszeveszetten rázkódott, ahogy egyre mélyebben voltunk a völgyben, már készültünk a durva földet érésre, de az utolsó pár méteren alábbhagyott a durva szél és teljesen simán landoltunk. Az ablakból szemlélhettük a helyiek házait, ugyanis a kifutópálya mellett alig pár méterre házsorok voltak mindkét oldalt. Valószínűleg elég kicsi a reptéri forgalom, napi pár járatot kell csak kibírniuk az itt lakóknak.

Szarajevóba megérkezni kicsit olyan volt, mintha egy hazai szoci stílusú megyeszékhelyre. Mindenhol panelek, az elővárosi részen nincs járda, és a busz fővárost meghazudtoló kertek alatt futó útvonalon haladt.

A szállásunk a vártnál kicsit lepukkantabb volt, de egy meglepően hippi forma fogadott minket. Megengedték, hogy ledobjuk a még el nem készült szobánkba a cuccainkat, majd tovább indultunk. Erős a gyanú, hogy annyira megzavartuk a szoba takarítását, hogy végül sose fejezték be.

Több óra körbe körbe-körbe mászkálás után végül beültünk egy helyi étterembe, és megettük a kötelező Cevapcici adagunkat (200 g, 8 KM), megkóstoltuk a nyárshúst, a Roznjicit is (200g, 10KM), ami kicsit rózsaszín volt, viszont nagyon finom. Ráadásképp kértünk helyi sajtkészítményt, Kajmakot (1,5 KM), ami inkább volt vaj, mint sajt, de boldogan elfogyasztottuk a lepényeinkkel.

Az óvárosi rész alacsony, török jellegű épületekből áll, ezt az Ottomán birodalom létezésének köszönheti a város, de vannak részek, amiket az Osztrák-Magyar Monarchia befolyása alatt építettek, így egészen más városképet kapunk. Aztán vannak azok a számunkra bekategorizálhatatlan épületek, amiket az ember értetlenséggel bámul, és olyan gondolatokat fogalmaz meg magában, hogy “Miért?”, “Ezt ki engedélyezte?”, és “Vajon a tervező mit akart kifejezni?”. Úgy fogalmaznék, hogy a várostervezés erősen korruptálható (nincs is ilyen szó?), és nem számít az egységesség, akinek van pénze, had építsen. A vidéki több generációs házak mellett a panelszörnyek, mini felhőkarcolók és a klasszikus európai paloták is ugyanakkora valószínűséggel tűnhetnek fel.

Szarajevóhoz tartozik némi történelem is, történetesen két fontosabb esemény, az egyik mindenki számára ismert még a történelem könyvekből, mi szerint az I. Világháború kitöréséhez vezető Ferenc Ferdinánd, osztrák trónörökös elleni merénylet itt történt, a Latin hídon. A másik nagy jelentőséggel bíró történelmi esemény pedig a közelmúltban lezajlott bosnyák háború, melynek nyomait láttuk is néhány épületen.

Szerettük volna kicsit jobban is megismerni a három évig tartó háború történetét, így elmentünk a Museum of Crime Againts Humanity and Genocide múzeumhoz. Az egyébként 6-ig nyitva tartó múzeumot 4:15-kor már zárva találtuk, meg is kérdeztem a szomszédos étteremben, hogy ez mennyire normális, a vendégek pedig csak mosolyogtak, hogy normális, ma már nem találjuk nyitva. Érthetetlen okokból erről sajnos lemaradtunk, így marad a Wikipedia.

Egyértelmű állásfoglalásom nincs a várossal kapcsolatban, valószínűleg egy balkáni autós túrába remekül beleillik Szarajevó, de önálló téli kiruccanásként nem ajánlanám, ha csak nem egy síeléssel van összekötve.

Könnyes búcsú Szarajevótól című kép