#régi célok | Explore Tumblr posts and blogs

nkn1 · 5 years ago

Photo

Illusztrációm Dr Kalmár Gusztáv : Küzdelmek a fehér halál országában című könyvének “Régi célok után új módszerrel” fejezetéhez.

Az elmúlt évszázodok sarkkutatásainak történetei szinte egytől-egyig lebilincselőek, akár tragikusan, akár sikerrel végződtek. Az egyik legmegragadóbb ezek közül a norvég Fridtjof Nansen “Fram” expedíciójának története. Nansen személyiségével kiemelkedett a sarkkutatók közül, sosem a dicsőség vagy a hírnév hajtotta, hanem pusztán a sarkkör tanulmányozása, a Pólus elérése. Az a döbbentes ötlet pedig, hogy nem kerüli a sarki jeget, hanem egyenesen belehajózik és befagyasztja magát oda, a mindenkori sarkkutatás egyik legklasszabb történetét alkotta meg, megkoronázva egy happy end-el, mert ezúttal végre senki nem halt meg.

1881-ben a “Jeanette” a jég fogságába került az Új-szibériai-szigetektől nem messze. A legénység ami felszerelést csak lehetett, kidobált a hajóról a jégre és elhagyták a hajót. Június 13-án reggel 4 órakor a jég szorítása összeroppantotta a “Jeanette”-et majd elnyelte a Jeges-tenger.

“Három esztendő és néhány hónap múltával Grönland nyugati partjain érdekes tárgyakat találtak a jégtáblákon. A talált tárgyak (…) kétségtelenül az elsüllyedt “Jeanette” hajóról valók. Felmerült azonban a nagy kérdés, honnan és hogyan kerültek ezek a tárgyak Grönland nyugati partjaira? Hiszen az a hely, ahol a “Jeanette” elsüllyedt, 5000 km-re van Grönland nyugati partjaitól, ahol megtalálták őket. A megindult kutatás kiderítette, hogy a talált tárgyak ugyanazon a jégtáblán jutottak Grönland mellé amelyre valamikor ledobálták őket. Vagyis ez a lelet kétségtelenné tette azt a régóta hangoztatott és többször tapasztalt jelenséget, hogy a tenger állóviz ugyan, de felette a jégmező mozgásban van. Hiszen a “Jeanette”-ről származó tárgyak csak úgy juthattak Grönland nyugati partvidékére, hogy először a jég felvitte őket magasan északra, a Sark szomszédságába, vagy talán magára a Pólusra és onnan ismét délnek a Robeson- és Kennedy csatornákon át a Baffin-öbölbe. Nansen terve. Nansen, a híres Grönland kutató norvég tanár (…) már régóta tervezgetett egy sarki expedíciót, de a sok szerencsétlenségen okulva, valami más módon szeretett volna azt végrehajtani. (…) Ha a jégáram, a ‘drift’ olyan magas északra felvitte a “Jeanette” tárgyait, elviszi oda a hajót is amely alkalmas helyen bekerül a drfitbe. Eddig az expedíciós hajók kerülték a jeget. Az új módszer ezzel szemben egyenesen jeget kíván, mégpedig északnak mozgó jégmezőt, amely a közbeékelődött hajót északnak vonszolja. Mindössze két problémát kell megoldani : megkeresni azt a helyet, ahol a jég északnak tart és olyan hajót építeni, amely ellent tud állni a jég szorításának. Ő ezt a hajót egy kiváló hajóépítő barátjával már meg is tervezte. Ha a jégnyomás igen erős lesz, akkor ezt a hajót felemeli de össze nem szorítja. A hajó tehát a jégtáblán folytatja útját. Nansen terve óriási feltűnést keltett a tudósok és a veterán sarkkutatók között. 1893 tavaszán már készen állott az új típusú hajó a “Fram” (=Előre) öt évi élelemmel és pompás felszereléssel. Bár az újságok, de meg a tudósok közül is sokan a halál biztos zsákmányának mondották az egész expedíciót, mégis száz és száz ember, norvég és más nemzetbeli kért felvételt. ..még mindig maradt sok-sok bizonytalanság…hogy mikor is lehet számítani a visszatérésre: három, négy vagy öt év múlva, vagy talán még később, esetleg soha. 1893 június 24-én indult el a “Fram”. Szerencsésen elértek az Új-szibériai-szigetekhez, ahol a “Jeanette” 1881-ben elsüllyedt. 1893 szeptember 25-én a “Fram”-ot körülvette a jég, azaz a “Fram” is az expedíciós hajók sorsára jutott.A jég szintén azt hitte hogy olyan régifajta: Hansa, Tegetthoff, Jeanette féle hajót hurcol magával, igyekezett közelebbi ismertséget kötni vele és bordáit barátságosan megropogtatni. A “Fram” azonban fényesen kiállta a próbát: egyszerűen felemelkedett (…) Nansen és társai megnyugodva látták a derék hajó viselkedését megkezdték az évekre számított utazás begyakorlását. A jegesmedvék, anélkül hogy valaki is erre bíztatta volna őket (…) gyakran megjelentek a “Fram” körül és az expedíció nem egy tagja csak a gyors lábainak, meg a rémesen üvöltő kutyáknak köszönhette menekülését. 1894 február közepén Nansen pontos számításokat végzett az eddig megtett útról. Kitűnt hogy éppen nyolc esztendőre volna szükség hogy ilyen gyorsasággal utazva hazajussanak. Nansen tehát, hogy útjának fő célját, a Pólust elérhesse, újabb tervet állapított meg. Terve szerint a következő (1895) év tavaszán ő és Johansen hadnagy, elhagyják a hajót hogy gyalog menjenek a Sarkra. 1895 márciusában három szánnal, gazdag felszereléssel és 150kg élelemmel útnak indultak. Ekkor 660 km választotta el őket az Északi-sarktól. Nansen úgy számított hogy naponkint 20-22 km-t tudnak megtenni. Harmincöt nap múlva tehát ott lesznek a Sarkon. A szépen kieszelt terv azonban két hét múlva már csődöt mondott. A jég felülete olyan borzasztóan rossz volt, hogy a feltételezett napi teljesítménynek felét, sőt néha harmadát sem tudták elérni. ..A Sarktól már csak 410 km választotta el őket, de az élelemhiány réme visszatérésre kényszerítette őket.”

Nansen tehát nem érte el a Sarkot de megelégedett azzal a ténnyel hogy tudta, mindent megtett érte. A visszavonulásuk, amely csaknem öt hónapig tartott, küzdelmes és végletekig megterhelő volt. Először a Jackson szigetekig jutottak ahol két szikla közé kövekből épített kunyójukban átteleltek. A szigetek madárvilága rendkívül gazdag volt, ezenkívül fóka, rozmár és jegesmedve is volt bőven így élelemben nem szenvedtek hiányt. Rengeteget aludtak és és a felszerlésüket javítgatták, így telt el a hosszú és sötét sarki tél. 1896 május 19-én hagyták el téli szállásukat. Változatos, kalandokkal telitöbb hetes utat megtéve elérték a Ferenc József-föld déli szigeteit. Itt aztán röviddel érkezésük után találkoztak Jackson nevű angollal és embereivel, akik a Flóra-fokon felépített expedíciós telep lakói voltak. Itt aztán kipihenhették magukat a lehető legkényelmesebb körülmények között, meleg, otthonos hajlékban, míg a telepre készleteket szállító “Windward” hajót várták. Két évig tartó jég hátán hajózás, majd egy teljes esztendő jégen vándorlás után Nansent már csak a “Fram” érdekelte. Hol lehet, merre tarthat szeretett hajója? Augusztus 13-án érkeztek vissza hazájukba, Norvégiába ahol Vardö postahivatalából intézett táviratokban tudatta visszatértét. Egy hét múlva Hammerfestbe utaztak, ahol augusztus 20-án izgatottan kopogtattak ajtaján egy távirattal, miszerint a “Fram” épségben hazaérkezett! A derék hajó, Nansen alkotása, diadallal küzdött meg a jéggel és saját erejével szabadult ki belőle a Spitzbergáktól északnyugatra. A sarki expedíciók közül Nansené volt tudományos szempontból a legsikeresebb. Az eredeti Fram ma is megtekinthető, az oslói Frammuseet -ben van kállítva.

#nikononeart #illustration #fram #nansen #fridtjof nansen #northpole #ice

29 notes · View notes

mtahooligans · 5 years ago

Text

Ha már ilyen tudományos izék állásfoglalása

Másfél-két hete elkészült a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének évértékelő nyilatkozata (ők/mi főleg az akadémiai kutatóintézetek munkatársainak szakszervezete). Ilyenek vannak benne:

Az oktatói-kutatói keresetekről: 2020. január elseje óta a középfokú végzettséghez kötött munkakörökkel járó garantált minimálbér összege bruttó 210.600 forint, míg a felsőfokú végzettséggel (és nem ritkán doktori fokozattal is) rendelkező egyetemi tanársegédek és tudományos segédmunkatársak bruttó keresete 221.800 forint, azaz ha 2021-ben 6 százalékkal emelnék a garantált minimálbért, akkor az már meghaladná a tanársegédek és a tudományos segédmunkatársak bruttó keresetét. 2010-ben még az egyetemi adjunktusok és a tudományos munkatársak keresete is meghaladta a KSH által mért magyar átlagkeresetet. Az utóbbi évek trendje alapján az idei év során a magyar átlagkereset meg fogja haladni az egyetemi docensek és a tudományos főmunkatársak keresetét is, ha az ő bérük nem emelkedik (a budapesti átlagkereset már most magasabb annál).

A kormányzat több szereplőjétől lehetett hallani az elmúlt évben, hogy a kormánynak szándékában áll a kutatás-fejlesztésre szánt ráfordítások összegét növelni. A 2015 óta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által kezelt alapkutatási (régi nevükön OTKA-) pályázatok mindig is a magyar tudományos alapkutatás egyik legfontosabb forrásaként szolgáltak. Aggasztó, hogy míg a 2019-es pályázatokon (a kései kiírás miatti nagyon szűk határidő ellenére) az igényelt támogatás összege nagyjából 20%-kal nőtt a 2018-ashoz képest, addig a kormányzati kommunikációval ellentétben a megítélt támogatások összege körülbelül 20%-kal csökkent. Több tudományterületen a nyertes pályázatok száma ahhoz sem volt elég, hogy a nagy, országos jelentőségű kutatóhelyek mindegyike sikeres lehessen. Ez annyit jelent, hogy hazai alaptudományos pályázati úton szerzett forrásra alapozva szinte nem is lehetséges az intézeteket működtetni. A 2020-as kiírás a kiosztandó összeget a 2018-as szintre emeli. Ha ez meg is valósul, többletforrásokhoz nem juthatnak a kutatók.

Az ELKH eddigi működéséről nehéz hivatalos forrásból tájékozódni, ugyanis fennállásának eddigi hat hónapja alatt az ELKH honlapjára nem került fel a vezetőség munkájával kapcsolatos érdemi információ. [...] Az IT mindeddig nem teljesítette azt a törvényben előírt kötelességét, hogy pályázatot írjon ki a főtitkári és főtitkárhelyettesi munkakörökre. Az ezekre a munkakörökre ideiglenesen kijelölt személyek korábban az MTA kutatóhálózatának titkárságán tapasztalatuk és végzettségük miatt biztosan nem tölthették volna be ezeket a pozíciókat. A pályázat nélkül történt főtitkári és főtitkárhelyettesi kinevezéseket jelentősen megkésett törvénymódosítással legalizálták.

Maróth Miklós sem az ELKH elnökeként, sem a miniszterelnök tanácsadójaként nem tudott többletforrásokat szerezni a kutatóhálózat számára. A kutatóhálózat dolgozóival eddig nem kommunikált, tervét a kutatóhálózat jövőjével kapcsolatban nem mutatta be. Közéleti tevékenységét nem tisztünk véleményezni, de azt kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy az elmúlt év végén egy interjúban az ELKH költségvetését a színházak költségvetésével összevetve lamentált azon, hogy társadalmi hasznosságukat tekintve megfelelő-e a két terület támogatásának aránya. A TDDSZ határozott álláspontja, hogy az ELKH-nak, az MTA-nak és a magyar tudományos életnek nem más csoportokkal rivalizálva kell az őt megillető költségvetési támogatáshoz hozzájutnia. Sem a magyar tudomány, sem a magyar kultúra nem lehet indokolatlan költségvetési megszorítások áldozata. A többlettámogatások elmaradása és az új stratégiai célok hiánya felveti azt a kérdés is, hogy a kutatóhálózat átszervezésének volt-e egyáltalán értelme.

1 note · View note

foulchildtiger · 3 years ago

Text

Valakire itt nagyon nincs szük 2006-11-01 22:04:47, szerda Valakire itt nagyon nincs szükség ... Mottó : ,,Nemekből nem lehet országot építeni" ( Gyurcsány Ferenc ) Úgy tűnik, csodák ez időtájt csak Magyarországon vannak. Miután kiderült, hogy valamely rendkívül gonosz erő hatására teljesen váratlanul ( és megállíthatatlanul ) egy fenyegető államcsőd felé dübörög az ország, Veres János pénzügyminiszter ( egyébként nagyon helyesen, és karakteres gerincességgel ) kormánya nevében elhatárolódott az ,,előző időszak" felelőtlen gazdaságpolitikájától ( ... ), és bátran megnevezte az igazi felelősöket. Miután mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy idén áprilisban Veres és Kóka elvtársak egyaránt a Marsról csöppentek közénk, valamint azzal is, hogy az ,,előző" kormányzati ciklus de facto tulajdonképpen nem is létezett, javaslom fogadjuk el ,,objektív igazságnak" a rendelkezésünkre álló hivatalos kormányzati kommunikációt. Akinek a fentiekkel kapcsolatban mégis fenntartásai lennének, javaslom bátran hallgassa végig Gál J. Zoltán elvtárs ( szintén nyilvánosságra került ) balatonöszödi fejtágítóját az egységes kommunikációs stratégia rendkívüli fontosságáról. A nagyjából félórás előadás lényegét tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy bár a helyzet rendkívűl szar, legalább próbáljunk meg egyformán hazudni. ( Az ehhez összeállított központi kommunikációs szöveg és lózunggyűjtemény azóta már nyilván elkészült, és az ígéretnek megfelelően a koalíciós képviselők között kiosztásra is került. ) Mára tudjuk, hogy a II. Gyurcsány-kormány megalakulásával a felelőtlen gazdaságpolitikának immár vége, és csak a múltba forduló demagóg szélsőségesek tagadják a nagyívű országmegváltó ,,reformok" elengedhetetlen szükségességét. Miután láthatóan az egekbe szökött a kormány társadalmi támogatottsága ( csak egy kisebbségben lévő, ,,erősen szélsőséges jobboldali csürhe" terrorizálja a ,,békés többséget" az utcán ... ), derék szociálliberálisaink bátran belecsaptak a lecsóba, és határozottan a tettek mezejére léptek. Már éppen ideje volt, hiszen ,,... másfél évig majd beledöglöttünk abba, hogy úgy kellett tenni mintha kormányoztunk volna ...", de a megdöbbentően őszinte lelepleződéstől függetlenül is valakinek, valahogyan csak kormányoznia kell az országot. Vagyis hát kellene. Esetleg nem ártana úgy tenni, mintha hasonlítana rá ... Ezért a látszatot mindenáron fenn kell tartani, kerül amibe kerül. Mindent úgy kell csinálni, mintha éppen tennének valami fontosat, közben a jónép számára megemészthetetlen reform-blablába kell becsomagolni a ( még ) működő állami intézmények eszement szétverését éppúgy, mint a társadalomra kirótt brutális megszorításokat. Kit érdekel már, hogy a tervezett ( és részben bevezetett ) kormányzati intézkedések még nyomokban sem hasonlítanak a koalíciós pártok választási ígéreteire ? Nagy hiba lenne kizárólag magamból kiindulni, de én valahogy sohasem hittem ezeknek a politikai bűnözőknek. Gyurcsány ,,nép nélküli demokráciájában" is azok csalódtak igazán, akik ezidáig még őszíntén hittek a hatalom morális önkorlátozásában. Ó Istenem, szegények mekkorát tévedtek ! ,,Aki nincs velünk, az ellenünk van !" A ,,párttal, a néppel egy az utunk"- itt mindenki ellenség, aki kétségbe merészeli vonni, meg meri kérdőjelezni a kormány legitim hatalmát. Akárcsak a diktatúra idejében, a kiszes fajankók ugyanúgy leszarják a véleményünket, mint tették azt egykor. A baj nem jár egyedül, a kialakult erkölcsi deficit sajnos együtt jár a maradék állami vagyon bennfentes elkótyavetyélésével, és az uniós források megcsapolásának hihetetlenül agresszív szándékával. A cél tehát nem egy igazságos, jobb ( közös ) Magyarország megteremtése, hanem a fejlesztési források befogadásának görcsös megteremtése - bármilyen áron. Szerintem a polgárok többsége helyesen felismerte már, hogy ebben a süllyedő hajóban mi magunk vagyunk a felesleges ballaszt, amitől a kormány igyekszik mielőbb megszabadulni. A nagy attrakcióban tehát valamennyien útban vagyunk, és emberi mivoltunk minden ,,nyavalyája" ( mint az oktatás vagy az egészségügy ) csak hátráltatja a kormányközeli ,,üzleti célok" mielőbbi realizálódását. A kormányzati kommunikációt hallgatva elgondolkodtam azon, vajon mennyi felesleges dolog lehet még ebben a dübörgő posztkommunista országban - és a teljesség igénye nélkül - megpróbáltam összeollózni mindazokat a dolgokat, amelyekre állítólag már semmi szükségünk sincs ... Nincs szükség ... Kóka szerint nem kellenek vasúti szárnyvonalak. A kormánydöntés értelmében felszámolják a magyar vasúthálózat jelentős részét. Olyan ez, mint a gyorshajtás. Minnél lassabban haladsz, annál kisebb a baleseti kockázat. A legjobb az, ha egy helyben megállsz. Akkor legfeljebb csak egy cserép eshet a fejedre. Minnél kevesebb vasút, annál kevesebb veszteség. Nulla vasút, nulla veszteség. Ha már közlekedni sem lehet, vajon mi szükség is lenne a kistérségi postahivatalokra és a falusi iskolákra ? Errefelé amúgy is túl sok a lébecoló közszolga, tízezer pedagógus elbocsájtása ennek a kormánynak már meg se kottyan. A maradék néhány ezer barom ezután majd ingyen is elvégzi a törvényileg rájuk kirótt többletmunkát, csak ,,bátran és igazságosan" fel kell emelni számukra a kötelező óraszámot. És akik maradnak ? Azoknak természetesen nincs már szükségük a közalkalmazotti bértáblára ( a kontraszelektált vezető elvtársak maguktól is el tudják majd dönteni, vajon ki dolgozott ,,költséghatékonyan", ezért mindenki érdemei szerint részesül majd az anyagi megbecsülésben ... ), sem a tizenharmadik havi bérre vagy a nyelvpótlékra ... Ennek a hatalomnak valószínűleg nincsen szüksége kiművelt, gondolkodni képes emberekre sem ( ezt a reakciós faját inkább tűzzel-vassal pusztítani kell ), máskülönben miért is sarcolná meg a továbbtanulni vágyó fiatalokat horribilis tandíjjal, vagy a diákhitel emelkedő kamataival ? Ezután a tanulás csak úri huncutság, a szerencsésebb tehetősek egyedi kiváltsága lesz. A rebellis parasztok pedig maradjanak inkább csak otthon, és dolgozzanak cselédként a vörösbáró elvtársak vidéki nagybirtokain. És becsüljék meg hálásan a sorsukat, mert a gyurcsányi jövőképből ekvivalensen hiányoznak az újabb központi adókkal agyonsarcolt, ellehetetlenített és megnyomorított magyar kis és középvállalkozások is. Az a sok fiatal pedig, aki sem tanulni, sem dolgozni nem tud - nyugodtan elmehet innen. Kétségtelenül ők a legnagyobb tehertételi ennek az országnak, mert az ,,istennek sem akarnak mozdulni". Bárki, bármit is állít, nincs itt szükség semmiféle gazdaságélénkítő programra sem, a csókos haverok cégeinek gátlástalan állami finanszírozását a Széchenyi Terv nélkül is elegánsan meg lehet oldani. Ugyan az elbaltázott önkormányzati választások következtében néhány régióban kritikussá vált a helyzet, de Mónika majd segít, hogy ismét a régi elvtársak döntsenek az állami apanázs ,,pártfüggetlen" folyósításáról. Ehhez már csak az ezeréves magyar megyerendszert kell dilettánsan szétverni, és olyan új régiókra átszabni, amelyeknek az élén kinevezett kormánypárti komisszárok fognak dönteni a felhasználható állami és uniós fejlesztési forrásokról. Nincs szükség Magyarországon családi gazdálkodókra sem, a terményeikről már nem is beszélve. Csak a földjeik kellenének, de az valakiknak nagyon. Gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb agrártámogatást kellene kifizetni, ha ők a haszontalan gazdálkodás helyett ( a 'la Hajdú-Bét ügy ) inkább felakasztanák magukat, és puszta létezésükkel sem nehezítenék meg az unióból behordott szemét szabad értékesítését ? Ráadásul senkinek sem hiányzik, hogy ezek a büdös parasztok a koszos traktorjaikkal és kombájnjaikkal bevonuljanak a Parlament elé, és elriasszák onnan a békés, ( nem tömeg oszlatott ) turistákat. ( A behajtani tilos táblák már készülnek ... ) Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormánynak nincsen szüksége az Euróra sem, máskülönben miért módosult volna a közös valuta bevezetésének ( 2002-ben megígért ) 2007-es céldátuma a végtelenre ? Kár is lenne idegeskedni, hiszen érvényes és elfogadott konvergencia program nélkül is elvoltunk eddig valahogyan. Persze nincsen szükség a Nemzeti Bankra sem, ugyanis azt minden hülye láthatja, hogy a jövő évtől rekordokat dönt majd az infláció. Tudjuk, tesszük - nincs szükség tehát olyanokra, még hangoztatják is a pénzromlást. Különben sincsen szükség az erős Forintra, mert abba ,,szinte beledöglünk". Az orbánbérenc Járai különben is fogja be a száját. Nincsen szükség adókedvezményekre, de lakástámogatási rendszerre sem, hiszen a Gyurcsány-csomag következtében amúgy is tömegesen buknak majd be a futó jelzáloghitelek. Aki pedig ezek után még mindig talpon maradt, azt garantáltan elintézi a ,,társadalmilag igazságos", mindenkit egyformán érintő ingatlanadó. Olyan túlkínálat lesz hamarosan a magyar ingatlanpiacon ( az OTP már most modellezi a helyzetet ! ), hogy minden vágottfarkú kufár előre dörzsölgeti már a tenyerét. Ha így folytatódik, hamarosan bérlők lehetünk csak a saját otthonainkban. Kóka szerint amúgy is fenntarthatatlan a gázártámogatási rendszer, a gondoskodó állam leépítése ( szerinte ) össztársadalmi érdek. A jövő útja ( és kormányzati szlogenje ) az ,,öngondoskodás", ezután fizess mindenért - természetesen még kevesebb pénzből. Gondoskodjon mindenki magáról, ahogyan tud. A szociális ellátórendszer módszeres szétverése, a társadalmi vagyon kiárusítása nyílt hadüzenet a társadalommal szemben. Túl sok lenne itt a kórház, gyermekkórház, hálapénzre ácsingózó orvos vagy a patikus ? Ugyan, ez csak az ostoba ideológia. Rákosi idejében sem kellettek a kulákok - igaz, enni sem volt mit ... Bokros Lajos szerint még így is kevés lesz az egészségügyben a tervezett sarc, szerintem viszont Bokros Lajosból van eggyel több a kelleténél. Nem kellenek tehát betegek sem, amúgy is túl sokat járunk az orvoshoz. Sebaj, ezután fizetünk majd vizit, recept és ágydíjat, kapunk fizetős ,,ingyen gyógyszert" - hátha elmegy a kedvünk betegnek lenni. ( Milyen szerencse, hogy a Fidesz hazug riogatásainak soha, semmilyen alapja nincs ... ) A fentiek miatt feleslegesek a mentők is, minek is vinnék akaratuk ellenére orvoshoz az embereket ? Hát kinek hiányzik az a sok lúzer, aki végül ott áll ,,megfürödve", és sem a gyógyszerért, sem az orvosnak nem tud majd fizetni ? Nincsen szükség fogyatékosokra sem, hiszen a rendszer valamennyi féllábú nyomorékja potenciális társadalombiztosítási csaló, akiket csak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal járó ingyenes parkolási lehetőség megszerzése motivál. Nem kellenek már a nyugdíjasok sem ( túl sokba kerülnek, ráadásul a választások is befejeződtek ), különben is vállaljanak részt az igazságos közteherviselésből. Miután ,,túlfogyasztottak", abszolút ,,igazságosnak" mondható a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a nyugdíjkorhatár felemelése, a 13. havi nyugdíj eltörlése vagy a nyugdíj melletti munkavégzés feltételeinek megszigorítása és az egészségügyi járulék bevezetése. Drága nyugdíjasaink nem árt ha tudják, hogy Gyurcsány mindenáron meg akarja védeni eddigi kiváltságaikat. Lefordítom : ez azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogja nyirbálni a meglévő kedvezményeket, csak még azt nem tudja mikor, és hogyan kenje mindezt majd a Fideszre. De nincsen szükség gyesen lévő kismamákra sem, hiszen feleslegesen kidobott pénz a jövőbe invesztálni akkor, amikor napi szinten is kong az államkincstár. Természetesen nincs szüksége az államnak a nagycsaládos emberekre, nevelőszülőkre sem, ezek általában úgyis csak henyélő semmirekellők, akik 5-6 gyerekkel játszadoznak otthon egész nap. Ezer szerencse, hogy tavasszal nem az Orbán győzött, hiszen ez a bolond még a családi adózást is képes lett volna bevezetni nekik ... Gyurcsányéknak ( a befizetett adón kívűl ) nincsen szükségük a teherviselő középosztályra sem, azok úgyis általában a Fideszre szavaznak. Ezen társadalmi csoport további megsarcolásának az optimalizálásán jelenleg az APEH munkatársai dolgoznak ... Nem kellenek ide állami ünnepségek sem, azokkal úgyis mindig csak baj van. Hol egy vihar, máskor egy tömegoszlatás : hát kinek hiányzik az ilyesmi ? Nem kellenek ide lelkiismeretes meteorológusok sem, akik csak mindenféle hülye jelentéseket küldözgetnek a katasztrófavédelemnek, pedig senki sem tudja megállapítani hogy ez csak egy otromba fideszes vicc, esetleg komoly, megfontolt riasztás ... Természetesen az 1956-os ünnepségek sem hiányoztak már senkinek, mert a klerikális jobboldal ( egykor az első számú osztályellenség ) ismét kettészakította a nemzetet azzal, hogy nem volt hajlandó együtt ünnepelni az '56-os gyilkosok mai leszármazottjaival. Nincsen szükség Magyarországon ennyi ,,közszolgálati" médiumra sem, nyugodtan össze lehetne vonni a Duna TV-t az MTV-vel. Pártunk és kormányunk dicsőségének hirdetésére valóban elegendő lenne egyetlen állami televízió is. Ebben az esetben természetesen ellenzéki médiákra sem lenne szükség, mint ahogyan magára az ellenzékre sem. A diktatúra nem kerül olyan sokba mint ez a fránya demokrácia, ezért természetesen szabad választások sem kellenének, mint ahogyan értelmetlen választási kampányviták sem osztanák meg a sztahanovista munkamorált. Nincs itt szükség pártatlan igazságszolgáltatásra sem, hiszen büntetlenül lopni-csalni itt kizárólag csak a kormánynak és a holdudvarának, de legfőképpen magának a miniszterelnöknek lehet. Ebben a világban nincs szükség már erkölcsre és igazmondásra sem : végtére is mivé lenne ez a világ, ha mindig őszintén ki kellene bontani az igazság valamennyi részletét ? Szerintem ... Nincsen szükség az adók megfizetésére sem, hiszen az állam amúgy sem arra fordítja, amire kellene. Cserében amúgy sem kíván érte nyújtani semmit, ezért az APEH sem kellene már, hamarosan úgysem akad itt már senki, aki becsületesen tudna adót fizetni. De legfőképpen nincsen szükség a koalíciós pártokra, és erre a dilettáns kormányra sem. Gyurcsányból, Lendvaiból, Hornból ( ,,Először lőjjél, aztán magyarázkodjál !" ), Kunczéból, Kókából, Molnárból ( egyáltalán az Szdsz-ből különösen ) már így is túl sok van. Elviselhetetlenül sok ... A legszomorúbb mégis az, hogy hamarosan ránk, kihalófélben lévő magyarokra sem lesz itt szükség ... Mi ostobák, egyszerűen csak európai emberhez méltó módon, itt szeretnénk élni - ebben a véráztatta szerencsétlen országban. Már ha egyesek azt hagyják ...

0 notes

metalindex-hu · 4 years ago

Text

„Én ebből az irányból jöttem, és ebben érzem jól magam“

„Én ebből az irányból jöttem, és ebben érzem jól magam“ - https://metalindex.hu/2021/01/23/en-ebbol-az-iranybol-jottem-es-ebben-erzem-jol-magam/ -

Beszélgetés Farkas Zoltánnal, az Ektomorf frontemberével – 2. rész

Hogy megragadjam az előző mondatodban említett „zenészek“ szót: miért vannak nálatok olyan gyakran tagcserék? Személyes vagy zenei differenciák miatt?

Mindkettő. Nincs is ezen mit taglalni. Ezek lényegében személyes problémák. Azokat a vádakat, hogy amit csinálok, mennyire szar, vagy hogy mindenkit kidobok magam mellől, csak mondják nyugodtan. Nem érdekel. Azért nem érdekel, mert azok, akik ezt mondják, nincsenek itt, nincsenek benne a dolgokban, nem tudják, hogy itt, a zenekaron belül mi történik. Ha nincsenek a közelében annak, amit csinálok, akkor ne is ítélkezzenek. Én sem ítélkezek olyan valakinek a párkapcsolatáról, akit nem ismerek közvetlen közelről. Mert egy zenekar is olyan, mint egy párkapcsolat, csak egyidejűleg több emberrel. Ha nem működik, akkor ne erőltessük, mert annak csak rossz vége lesz. De volt olyan is, aki családi problémák miatt ment el. Olyankor nem volt sem személyes, sem zenei nézeteltérés. De volt olyan is, aki azért ment el, mert nem tetszett neki az itt kialakult rendszer, vagy nem tetszett neki az, amit én csinálok. Ha ez így nem megy, akkor nem megy. De emberileg is volt már probléma, vagyis mindenre volt már példa.

Persze, a zenekarnak már van egy kialakult brand-je és egy megszokott ritmusa. Nem lehet a feje tetejére állítani egy nemzetközileg is működő rendszert. Ez alap kellene, hogy legyen akkor, amikor valaki beszáll hozzátok.

Ezt az egészet 26 éve csinálom. Már a Machine Head-es Robb Flynn-hez is hasonlítottak, akit mellesleg nagyon csípek. De ha őt is megnézed, ott volt az Unto the Locust-os felállás, abból a felállásból ma már csak ő van a bandában. Ott is volt egy nagyon látványos tagcsere, amit a rajongóknak azért kell elfogadniuk, mert nem látnak a színfalak mögé. Nem az a legnehezebb, hogy felveszed az albumot, elmész turnézni, hogy zeneileg működjön az egész, hanem az emberi oldala. Amikor valami elromlik, az alapvetően azért történik, mert bizonyos dolgok emberileg nem működnek úgy, mint kezdetben. Mint mondtam, ez is olyan, mint egy párkapcsolat: először egymás háta mögött kezdünk el fújni a másikra, és ez fajul el. Jó esetben ez szemtől szembe is megnyilvánul, de legtöbbször sajnos inkább a másik háta mögött. Amit viszont egyértelműen kijelenthetek, hogy az Ektomorfnak akkor lesz vége, amikor én véget vetek neki.

Hogyan ismerkedtetek meg a Remorse-os Oláh Kálmánnal? Miért éppen ő és miért pont most szállt be a zenekarba?

A Reborn demózós időszakában dobos-problémánk volt: az a srác, aki akkoriban velünk játszott, iszonyatosan jó arc volt, és jól is végezte a dolgát, mégsem működtek úgy a dolgok, ahogy kellett volna. Akkor hívtam fel Kálmánt, akit már jó ideje ismerek, hiszen ő is „régi motoros“. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzánk, amire azt mondta, hogy „persze“. Viszont akkor még voltak olyan munkái, amelyek miatt nem tudott egyik napról a másikra beszállni. Várni kellett egy vagy két hónapot, és amikor letelt az idő, eljött egy próbameghallgatásra – mert persze az is van –, és ott úgy odarakta a thrash metal dobolást, ahogy azt kell! Pontosan ez az a stílus, ami felé a zenekar már egy ideje elindult. Emberileg is tök jól kijövünk egymással. Vicces fazon, jókat lehet vele beszélgetni. Egyszer például lejött hozzánk Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra az akkori dobosunk technikusaként, és nagyon berúgott és csak ült az öltözőben. De nagyon jól szórakoztunk vele.

Tavalyelőtt pedig már lenyomtunk vele egy turnét a Varg és a Nachtblut társaságában, ami igaz, hogy csak hétvégés bulikból állt, de nagyon jól sikerültek a fellépések. Plusz egy próba után egyben feldobolta a mostani albumot. Megkapta a demót, hogy hallgassa, és amikor délelőtt 11-12 órakor lejött Mezőkovácsházára, próbára, ott voltunk egészen este 8-ig. Folyamatosan, szünet nélkül, keményen nyomtuk. Aztán megvolt a felvétel, és másnap már repültünk is Dániába. Mindent összevetve másfél nap alatt dobolta fel az albumot. Már az első próbán felraktunk róla egy kis videót és egy képet, ahogy ott ül a dobok mögött. Ennek is lassan már két éve. Próbálni pedig úgy szoktunk, hogy havonta egyszer lejön, de a mostani időszakban, a korlátozások miatt ez sajnos nem lehetséges. De ő olyan zenész, akivel nem kell gyakran próbálni, mert rendesen megcsinálja a házi feladatát.

Az új lemez igencsak thrash-es lett. Ez ismét csak tudatos folyamat volt vagy Kálmán beszállásának is köszönhető?

Erre az irányra már a Fury időszakában rámentem. Akkor Kálmán még nem volt a képben. Amikor lejött a próbára, meghallgattattam vele a Reborn demóit, mire rávágta, hogy „ez olyan, mintha én dobolnék a dalokban.“ Ez halál komoly! Ott volt a felesége is, és ő is megerősítette ezt. Pedig azokat a témákat dobgéppel vettem fel. Mint ahogy az előzőekben is mondtam, ezekhez az alapokhoz tudatosan tértem vissza, mivel ebből az irányból jöttem, és ebben érzem jól magam. Ami nem jelenti azt, hogy mindent megtagadok, amit korábban csináltam. Az Outcast-ot is nagyon szeretem mind a mai napig, ahogy a Hangok albumot is. Ott is voltak szólók, de a mostani arculatunk modernebb. A karakterisztikus elemeket visszük tovább, de más formában. Most ez jön belőlem, ebben érzem jól magam. Ez az, amit szeretek hallgatni, és szerintem már itt is fogok maradni. Tudod, 45 éves vagyok, és ezek a gyökereim. Szerencsére a klasszikus thrash metal sosem ment ki a divatból.

Nem merült még fel benned, hogy külföldi zenészekkel is dolgozz együtt ebben a digitális világban, ne csak magyarokkal?

Elméletileg simán lehetett volna ilyen opció is, és nemcsak most, a dobosváltásnál, hanem a gitároscserénél is. Amikor nyilvánossá vált, hogy posztok üresednek meg a zenekarban, sorban kaptam az üzeneteket: Brazíliából, Németországból, Hollandiából, az Egyesült Államokból. De a távolság problémát jelentett volna. Én azt szeretem, ha a zenészek, akik velem játszanak, földrajzilag is közel vannak hozzám, hogy ha kell, akkor tudjunk próbálni. Abban a helyzetben, ami most van, vagyis a koronavírus megjelenése óta pedig végképp lehetetlen lenne összejönni. Előtte is nonszensz elvárás lett volna, hogy „Ugorj már át Rióból próbálni!“. A turnét valahogy még meg lehetne oldani, de így mégis jobb. Ha lejönnek a tagok, itt vannak két napot, aztán mindenki megy haza.

Persze, így közvetlenebb a viszonyod a zenészekkel, és ezáltal más hangulat is alakul ki köztetek.

Mivel mindannyiunknak magyar az anyanyelve, ez nagyon sokat segít a kommunikációban. Mert volt már német gitárosom, és pont a nyelvből kifolyólag akadtak félreértések, és nem azért, mert, mondjuk, ő volt szar angolból vagy én, vagy mindketten, hanem mert – talán a mentalitás miatt – nem működött a kémia.

Mit gondolsz, mi emel ki téged a magyar mezőnyből, aminek köszönhetően sikeresebb vagy Nyugaton, mint a többi próbálkozó?

Húúúh, ez nagyon régen kezdődött. Az, ami nekem sikerült, nagyon sok mindentől függött: jó időben kell jó helyen lenni, a megfelelő zenével és imiddzsel, de ugyanígy említhetném az akaraterőt és a kitartást is. Ezek vittek előre, és így kerültem oda, ahol vagyok. A fordulat, azt hiszem, a 2002-es Summer Breeze fesztiválon történt. Előtte voltunk egy hatnapos kisbuszos turnén, amin a folyamatos ivástól, a fellépésektől és a fáradtságtól teljesen kikészültünk. A Summer Breeze-es buli előtt három-négy órát aludtam, megérkezéskor azt sem tudtam, hogy hol vagyok. A szerencse azonban mellénk állt: az egyik nagyobb zenekar nem tudott eljönni, mert a repülőjükkel történt valami. A fesztivál egyik fő arca, akinek éppen akkor a kiadójánál, a Silverdustnál voltunk, betett bennünket egy nagyon jó helyre, a nagyszínpadra este 8 vagy 9 órára. Hatalmas koncertet adtunk, és a közönség is nagyon velünk volt. Ahogy jöttünk le a színpadról, a szervezők – mint egy filmben – már vittek is be minket egy irodába, és íratták alá velünk a szerződést, mert a zenekar úgy kellett nekik, ahogy ott volt.

Ez a momentum meg is van azon a Summer Breeze DVD-n, ahogy mentünk fel a színpadra, és előtte egy csaj jelentett be bennünket, és utána, még mielőtt belecsaptunk volna, már ment az Ektomorf-os kiabálás. Megmondom őszintén, nem hittem el! Hogy ez most hogyan, miért történik? Így indult el. De hogy ez hogyan emeli ki az Ektomorfot a hazai mezőnyből, arra nem tudok mit mondani, mert tudom, hogy abból is sértődés lenne, ha példákat hoznék fel. Úgy érzem, nem „kiemelve van” a zenekar, hanem amit elért, az elég komoly dolog. Aki úgy érzi, hogy ez kiemel bennünket, annak hatalmas respekt! Köszi szépen! Rengeteg munka van ebben: az egész életem.

Hol látod a zenekart, mondjuk, öt év múlva? Mik a kitűzött célok?

Hát figyelj… a remény hal meg utoljára. Most egy olyan eret szorítottak vagy inkább vágtak el, ami az összes zenészt érinti. Ez pedig az élő koncert. Ez manapság és hosszú távon is iszonyatosan alapja a zenekarok létezésének. Ide tartozik az Ektomorf is, ami egy koncert zenekar, de szerintem minden banda koncert zenekar. A terv a turnézás lenne. Teljesen be voltunk táblázva áprilisra, de az már most látszik, hogy annak lőttek, hiszen Németországban jelenleg maximum 15 kilométeres távolságra mehetsz el a házadtól. Így mi sem tudunk konkrét bulikkal tervezni, de ez nem azt jelenti, hogy nem is tervezünk. Az egészet áttettük októberre. Holnap lesz egy chat-em a kiadóval és a booking-menedzsmenttel, akikkel megbeszéljük a további terveket. De már most vannak terveink 2022-re is. És ha jön a zöld jel, akkor tudunk indulni. Persze ezt már most elő kell készíteni, mert nem lehet máról holnapra megvalósítani. Ehhez az is kell, hogy a klubok is benne legyenek a dologban.

Új hanganyagot viszont nem tervezek. Most először történt olyan, hogy a Reborn után egyetlen új dalt sem írtam, mert ez az album még nem érett meg olyan módon, hogy nem lett bemutatva. Most fogják csak meghallgatni az emberek. De olyan inspirációm most nincs, hogy elkezdjek dalokat írni. És ez nem azért van, mert a koronavírus hátráltat, hanem mert még az új albumot sem mutattuk be. Ha ezek a dalok eljutottak az emberekhez és megturnéztattuk az anyagot, talán akkor lesz bennem késztetés az új dalok felé fordulni.

Szóval akkor még nem tudod megmondani, hogy milyen léptű tervekben gondolkodsz? Hogy esetleg a Napalm Recordstól elmentek a Universalhoz vagy máshová? Ez alatt azt értem, hogy szintet léptek…

A Napalm Recordstól egyelőre semmiképpen nem megyünk el, mert eleve három albumra írtunk alá velük a szerződést. Plusz az a munka, promóció, amit értünk végeznek, fantasztikus. Ez olyan, mint amikor a Nuclear Blastnál voltam. Teljesen ugyanaz a felkészültség, erő és kiadói hatalom, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Persze nem lehet tudni, hogy mi fog történni, de meg vagyok elégedve azzal, ami most van. Persze még nem láttuk, hogy mi a közös munkánk gyümölcse. Ez majd csak most fog jönni. Öt év pedig innen nézve olyan hosszú idő; ha nem lenne ez a COVID-szar, talán többet tudnék mondani. De most, hogy itt van, egyszerűen lehetetlen úgy tervezni, mint korábban. Egy dolgot tudok csak mondani: hogy nem adjuk fel, és továbbra is tesszük a dolgunkat.

A Napalm Records, ami a Nuclear Blast mellett a másik nagy név a metal területén, tovább növekszik: tavaly novemberben átvették a legendás hannoveri SPV-t, szóval jó társak vagytok együtt…

Igen, azt én is láttam. Elégedettek is vagyunk a helyzettel. A Napalmnál alapvetően olyan zenekarok vannak, akik más stílusban utaznak, mint mi, de egy ilyen profilú csapat is kellett nekik, és ezért kellően oda is figyelnek ránk. Úgyhogy örültem, amikor tavaly februárban aláírtuk velük a szerződést, mert utána márciustól már tombolt a COVID-19. Szerencsére akkor még ki tudtam menni.

Végezetül lenne hozzád három thrash-kérdésem. Számodra mit jelent a thrash metal?

A legigényesebb kemény zene, amiben minden benne van, ami számomra fontos.

Mik egy jó thrash-nóta hozzávalói?

Az első és legfontosabb egy súlyos riff, mellette pedig megfelelő mennyiségű harag, egy csipetnyi gyűlölettel fűszerezve, harmonikus, melodikus szólók, amik azért nem nyálasak, és mindenféleképpen egy súlyos breakdown a közepén, majd egy olyan lezárása a számnak, amitől azt érzed, hogy vissza kell menned a dal elejére.

Melyik a kedvenc thrash-albumod?

A Metallicától a Master of Puppets.

#interjú

0 notes

manzeraniki · 4 years ago

Photo

Mindenki írja az évösszegzőket, én meg nem is tudom mikor posztoltam utoljára, de mostanában sokkal inkább a jelenben élek, mint az online térben. Na lássuk az én évösszegzőmet: Annyira tömény volt, hogy az elejére már nem is emlékszem pontosan, kicsit összeolvad, de, ha minden igaz, akkor valamikor tavaly év végén, idén év elején hoztam létre a táplálkozási tanácsadói weboldalamat, amire sok tervezés és fejlesztés vár a közeljövőben. Sok jóga órát is tartottam, voltak nagyon jó szezonok, voltak online órák, de a személyes kontakt nekem nagyon hiányzik minden tekintetben. Sok rossz dolog is történt, amiket nem terítek ide ki, viszont sorsfordítóak voltak és annak ellenére, hogy rosszak, engem nagyon sok tekintetben megerősítettek. Megismerkedtem 1-2 régi-új ismerőssel, amiknek nagyon örülök!💕 Az év vége pedig végig kőkemény tanulással telt, ami most egy kicsit átcsapott az ünnepeknek való megélésébe, de azért a bűntudat bekopogtat minden nap, hogy üljek le egy kicsit tanulni, különben elfelejtek mindent és annyi nekem😅 Sokat kirándultunk is, ez az új családi hobbink, amit nagyon szeretek❣️ Ami a jövőt illeti, nagyon sok terv és cél idén került konkrét, mérhető formában való meghatározásra. Ezek mind olyan célok, amik alapjában változtatnak meg és sokkal több leszek általuk. Mind olyan, ami mindig is a lelkem mélyén szunnyadt és nagyon-nagyon érdekelt, de az életem során bekövetkező rossz hatások miatt mindig elnyomásra kerültek. Most viszont a felszínre törnek bármi áron, akkor is, ha megint csak napi 2-3 órákat fogok aludni az elkövetkezendő 5 évben🤪 Majd a következő életemben alszom normálisan, de ettől csak töményebb évek várnak rám a terveim szerint🙃 Nektek milyen volt az év? Terveztek a jövőt illetően?✨ #plans #tervek #jövő #2021 #comingsoon (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/CJbiUxfB0oc/?igshid=65n3elmjazs9

#plans #tervek #jövő #2021 #comingsoon

0 notes

csajokamotoron · 4 years ago

Text

Saját motor teszt: Yamaha XV 535 Virago 1993

Azért választottam ezt a motort, mert amikor mentek el mellettem a motorosok, hú azt az érzést leírni nem lehet, de amikor egy chopper gurult el, utánanézés után, ez az! Még nem tudtam, hogy milyen kategóriát, vagy típust, de choppert mindenképpen. Amikor a motoros iskolában tanultunk, nagyon szerettem az ott lévő motorokat. Suzuki, Honda, Kawasaki, mind a barátom lett. Ezek túra motorok, kényelmesek, tanulni vágyóknak tökéletes. Sokan mondták is, hogy ilyet vegyek. A chopper nehezen kanyarodik, sokkal előrébb van a kereke, fent van a karod, stb, de megnéztem egy choppert, egy Yamaha Virago 535-öset, felültem rá, még akkor jogsi nélkül, de vizsga után, és első látásra, ülésre szerelem lett. Már az első 100 méteren, hú, de más, jaj, de jó, egyenes derék, kényelmes ülés, bár elsőre kerestem a váltót, óvatosan kanyarodtam, eszembe jutott a sok intelem hirtelen. Hatalmas érzés volt! Így elhoztuk egy rokon fiúval. Nem bántam meg! Tehát tulajdonosa lettem egy Yamaha Virago 535 köbcentiméteres, kéthengeres, kardán meghajtású, 46 lóerős, 100 kiló méterenként kb. 5 liter benzint fogyasztó, szemet gyönyörködtető kék choppernek.

Kissé retro korosztály tagja vagyok, így nem a sebesség, hanem a két kerék, a gurulás, a szabadság, amit ez a motor nyújt. Ez a motor úgy gondolom tipikus női motor, sosem hagyott még az útszélén, pöcre indul, persze, azért a szerelősrácot meglátogatom időnként, hogy nézze át a motor műszaki állapotát. 27 éves a Viragom, így ezt figyelembe véve, egy tuti motor. Igaz mozdítani saját testsúllyal tudom egyenetlen talajon, járó motor nélkül, de mindig sikerült. Kényelmes, minden kéznél és lábnál. Praktikus jármű. Nézd meg a többi képet is a galériában! Az üléspozíció a lehető legkényelmesebb, egy olyan nőnek, aki már esetlegesen derékfájós is lehet. A lábam teljes talppal leér, amit a túramotoroknál nem mindig tapasztaltam, hatalmas biztonságot ad ez, megállásnál és induláskor. A kormány ennél a típusnál a lehető legkényelmesebben van elhelyezve, a kormányon a műszerek kiválóan láthatóak, a visszajelző rendszeren látható, elérhető tökéletesen minden.

Az irányjelző

A kapcsolója kényelmesen elérhető, látható a műszerfalon zöld fényjelzéssel, úgy, mint a sebesség üres állapota is, amikor meg kell állni és újra elindulni járó motorral. A lámpakapcsoló is egyértelmű, de azt úgyis elindulásnál teszed meg. A lámpa fénye erős, látható és sötétben is jól lehet látni vele az úton. Mint ahogyan a tükrök beállítását is, ami szintén egyszerű, menet közben jól látható a visszapillantó tükrökben a mögöttes forgalom, méretük megfelelő. A hangjelzés használata piros színű gomb az irányjelző alatt. A kuplung könnyen kezelhető, váltásoknál a sebességet simán lehet váltani kényelmesen. Tehát pont jó a 165 cm-es magasságomhoz. A fel és leszállást is kényelmesen és kecsesen lehet kivitelezni, sőt már a látvány is vagány.

Indítás

A kulcs elfordítása és a szívató lehúzása után, jobb kormányon egy gombbal indítható, majd az öltözködés, kabát, sisak, kesztyű felvételét követően a szívató visszaállítása alaphelyzetbe, indulhatsz is a motorral. Gyorsulása megfelelő, kisvárosi közlekedés résztvevőjeként tökéletes. Hátsó fék, természetesen megfelelő állapotban és beállításban, amit a szerelősrác ellenőriz időnként, kényelmesen használható és jó.

Amit régi chopperesek ajánlanak, hogy a fékeket együtt használd, ennél a motor fajtánál a gyakorlatban is mindkettőt együtt, óvatosan. Természetesen, gyakorlat és használat, először lassabban és kitapasztalni a járművet.

Rugózása

Ezer bocsánat, de a mellékutak elég elhasználtságát tekintve is nagyon jó, nem ráz, nem himbálódzik, biztonságban érzem magamat rajta. Egyedül motorozom a motoron még, mert elég friss a jogsim, de ültem már hátul, ami egy átlagos magasságú és súlyú személynek kényelmes hosszú távon is. Nagyon szeretnék személyt vinni, ez a következő cél, természetesen úgy, hogy az utas biztonságát szem előtt tartsam és számára is, élmény legyen a motorozás. Saját tapasztalataimat írtam le a fentiekben. Kezdő motoros lévén csak biztatni tudok mindenkit, aki ki szeretné próbálni a motorozást, a chopperes élményt, ez a Yamaha Virago 535-ös gép erre tökéletes mindenkinek. Ezzel járok munkába, túrázni, van két bőr oldaltáska a motoron és szeretnék elindulni Magyarországon távolabbi célok felé is. Széles utat mindenkinek!

Read the full article

#535 #chopper #motorteszt #nőimotor #teszt #virago #XV535 #Yamaha

0 notes

evervyn · 7 years ago

Text

Egy erősebb pillanat

Itt ülök a szobámban, mint azt a napjaim jó részében is szoktam. Tél van és korábban sötétedik, ez jó, szeretem a téli estéket. Ilyenkor van valami az estében, ami különleges érzéseket hoz fel bennem, erre csak rátett az imént megnézett videó, mely hangulatában és szín világában is emlékeztetett a tumblerre. Már legalább egy hete fent sem voltam. Érzést megragadva igyekeztem minnél jobban kitolni ezt a melankólikus, de mégis pezsdítő érzést. Lassú, bánatos zene szól a fülembe, szomorú érzések jönnel fel, de nem baj, mert emlékeztet. Emlékeztet a régi önmagamra mikor minden áldott nap negatív érzelmek tsunamijai ömlöttek rám, akkoriban a céljaimat elnapoltam arra hivatkozva, hogy most először hozzam rendbe magam. Mostanra számomra látványos módon sikerült is és mit csinálok én ilyenkor? Szinte semmit, ha van egy kis szabadidőm akkor is csak leülök és játszom és ritka eseteket leszámítva foglalkozom csak a céljaim felé meneteléssel. Ekkor rájöttem, hogy lehet rendbe hoztam lelkem konfliktusait túlnyomó részét, de el is vesztettem valamit. Elvesztettem azt a fájdalomból született megannyi ihlettel teli pillamatot.

Az idei nyár jelentős volt célok szempontjából. Egyáltalán nem tervek szerint telt, de jó volt. Szerelmet is éreztem, múzsám is volt, rengeteget is foglalkoztam a projecteimmel, még ha itt nem is látszik. Ennek is vége lett és megcsappant a szorgosságom. Azóta csak telnek a napok, üresen és egyedül. Az érzelmeim színskálája nyugalom árnyalatát vették fel, gondoljátok, hogy ezzel mi a baj én kérdezem hol van itt az az ember ki mondja ,,Tomboljon a láng és csöpögjön a könny!" ? Az a sok intenzív érzés, mely alkotásra motivált eltünt a fájdalommal együtt, de nem így maradni. Újra gyújtom lelkem lángját és jobban fog lobogni mint eddig bármikor is, könnyeim esőként árasztják el a bánat tengerét és lesz valaki aki méltó lesz arra, hogy az eső el is eredjen. Tűzből és jégből fogok alkotni, lépteim határozottak és tempósak lesznek! Továbbra is látom azt az embert akivé vállnk szeretnék és újult erővel fogok dolgozni azért, hogy azzá válhassak.

Ne elégedjetek a jóval érjétek el a legjobbat. Tegyétek fel a kérdést magatoknak; elégedettek vagytok e az életetekkel? Ha nem akkor vegyétel kezetekbe az irányítást, mert semmi sem lehetetlen, minden lehetséges csupán küzdeni kell érte. Ne hagyjátok, hogy a sors sötét folyója sodorjon magával, tanuljatok meg úszni, legyen konroll alatt az életetek.

De sose legyetek hülyék!

2 notes · View notes

hirzilla · 6 years ago

Photo

Orbán Viktor beszéde a Fidesz-KDNP programbemutató rendezvényén http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/hirtv/2019/04/06/orban-viktor-beszede-a-fidesz-kdnp-programbemutato-rendezvenyen/?feed_id=20797&_unique_id=5ca85995b38f8 Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha jól látom, én volnék itt a kakukktojás. Előttem csupa olyanok beszéltek, akik szakértői annak, amiről beszéltek, még a látszólag a sorból kilógó igazságügy-miniszterünk is nagykövet volt éveken keresztül Brüsszelben. Tehát külpolitikai szakértőnek is minősíthető. Szájer József vezeti a frakciónkat Brüsszelben, Péter pedig a külügyminiszterünk. Csak én lógok ki a sorból. De akkor miért is kaptam akkor én szót? Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Azért kaptam szót, mert kampány előtt így szoktuk. Van ez a seregszemle, összegyűlés, zászlóbontás, a célok tisztázása. Ha így körülnézünk, nemcsak ebben a teremben, hanem szerte az országban, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi politikai közösségünk magabiztos, erős és jókedvű. Elbizakodottságról azonban szó sem lehet, mégiscsak egy verseny előtt állunk. Talán éppen a hétvégén volt a magyar országos úszóbajnokság, amely néhány versenyszámban inkább Európa-bajnokságnak tűnik, mint egy egyszerű országos bajnokságnak, és ott Hosszú Katinka mondta az egyik versenyszám után, hogy szép dolog, hogy az embernek van néhány olimpiai aranyérme, nekünk is volna néhány választási győzelmünk, szép dolog, hogy magabiztos, mi sem vagyunk ennek a híján, de amikor az ember fellép, hogy elrugaszkodjon a következő versenyének, fellép arra a kőre, akkor sajnos egyáltalán nem számít, hogy mi történt korábban. Csak az számít, ami előtte van, az éppen aktuális verseny, ezért kaptam tehát én szót, hogy erre emlékeztessem a tisztelt egybegyűlteket. Örülök, hogy ismét együtt vagyunk, sok mindenről kellene ma beszélni, ha Európát hozzuk szóba, de talán időnk is lesz majd még erre, hiszen előttünk áll a kampány. Ma azonban mindenről nem beszélhetünk, csak arra vállalkozhatunk, hogy így a kampány kezdetén megfogalmazzuk, hogy mi a tétje a május 26-ai voksolásnak. Pedig akadnának itt izgalmas aktualitások is. Itt van például az Európai Néppárt és a Fidesz viszonya. Erről most hosszan nem szeretnék beszélni, annyi itt talán elég lehet, ha világosan elmondjuk egymásnak, hogy a mi jövőnkről mi döntünk és nem az Európai Néppárt. A választások után majd meglátjuk, hogy merre fordul az Európai Néppárt; most úgy tűnik, hogy balra, liberális irányba, a liberális európai birodalomépítés és a bevándorlók Európájának irányába fordul. Ha erre fordul, biztosak lehettek benne, hogy nem fogjuk követni. És persze itt vannak a kedélyeket és a nemzeti önérzetet borzoló Weber-nyilatkozatok is. Nem csoda, ha egyre többen mondják és írják röviden: kifelé. Én türelmet szeretnék kérni, majd a megfelelő időben és a nemzeti érdekeinkből kiindulva dönteni fogunk. Hölgyeim és Uraim! Valljuk be férfiasan, az eddigi európai parlamenti választások nem tűntek sorsdöntőnek. Nagyjából azt voltak hivatva meghatározni, hogy az Európai Bizottság elnöke a jobb- vagy a baloldalról kerüljön-e ki. Ez sem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek hallatszik. Itt van például egy bizonyos Jean-Claude Juncker, azt hittük, hogy jobboldali, erre kaptunk egy tőrőlmetszett európai szocialistát, akinek döntő felelőssége van a Brexitben, a migrációs invázióban, és hogy Közép-Európa és Nyugat-Európa között egyre súlyosabb a konfliktus. Most azonban többről van szó, mint egy személy megválasztásáról, most valóban történelmi választás előtt állunk, Európa május végén jövőt választ magának. Nem az a tétje, hogy a konzervatívok vagy a szocialisták küldenek több képviselőt Brüsszelbe. Most a pártpolitikai kérdéseknél fontosabb ügyben dönt több százmillió európai. A tét az, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlásellenes vezetői lesznek-e az uniónak. Arról rendelkezünk, hogy Európa maradjon-e az európaiaké, vagy adjuk át a helyet egy más kultúrából, más civilizációból érkező tömegnek. Népességcsere – mondják a franciák. Arról döntünk, hogy megvédjük-e a keresztény, európai kultúránkat, vagy átadjuk a terepet a multikulturalizmusnak. Mindezeket figyelembe véve nem meglepő az sem, hogy a szemben álló felek közötti törésvonal nem a klasszikus jobb- és baloldali értékrend szerint helyezkedik el. Itt vagyunk például mi, a V4-országok és az országok miniszterelnökei. Mindannyian más-más frakcióban foglalunk helyet az Európai Parlamentben, még azt sem mondhatom, hogy ideológiailag mind a négyen egy oldalon állnánk. Van köztünk liberális, szocialista, néppárti és konzervatív is, több nem lehet, mert csak négyen vagyunk, mégis az alapvető dologban egyetértünk: meg akarjuk őrizni hazánkat és Európát olyannak, amilyennek megismertük. A régi tanítás szerint a lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenekben szeretet. Amiről május 26-án szavazunk, kedves Barátaim, az lényeges dolog lesz: keresztény civilizációnk léte a tét. Emlékezzünk, amikor az unió megalakult, úgy értem, hogy idézzük fel az olvasmányélményeinket, akkor az Európai Uniónak még nagy lelke volt, és kis teste, ma éppen fordítva: zsugorodó lelke és egyre nagyobb teste van. Hogyan is jutottunk idáig? Hogyan jutottunk odáig, hogy egyáltalán felvetődhet ez a kérdés, hogy a létformánkért, az életmódunkért, a természetes létközegünkért harcolni kelljen a saját kontinensünkön? Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Azért jutottunk idáig, mert a brüsszeli elit készülékében van egy hiba. Brüsszelben létezik egy buborék, a kiváltságos európai elit virtuális világa, amely elszakadt a valóságtól, elszakadt a valóságos élettől, amely nem Brüsszelben, hanem a tagállamokban zajlik. Ez az európai elit nem akarja megérteni de Gaulle tábornok figyelmeztetését, akit most ideidézek. „A politikának a valóságon kell alapulnia, a politikában éppen az a művészet, hogy egy eszményért csak a realitásokon keresztül cselekedhetünk.” A realitások pedig, kedves Barátaim, történelmiek, kulturálisak, demográfiaiak és földrajziak. Nos, a brüsszeli buborékban élő elit éppen ezeket a realitásokat, a nemzetállamok életének valóságát nem akarja figyelembe venni, talán már nem is ismeri. Ezért fordulhat elő, hogy az egyébként katolikus bajor Weber sértegeti a magyarokat. Egy brüsszeli bajor tehet ilyet, de egy müncheni bajor biztosan sohasem tenne így. Miközben a brüsszeli elit minket, közép-európai nemzeteket folyamatosan támad, a valóság az, hogy az európai uniós tagság támogatottsága a tagállamok közül éppen Magyarországon és Lengyelországban a legmagasabb. Összefügg ez a kormányzással, mondhatjuk szerényen. Sokat tettünk az elmúlt években, hogy a magyar emberek higgyenek egy erős és sikeres Európában, és hisznek is. Ezt a korábbi választási eredmények jól mutatják. 2004-ben, az első európai választáson 47 százalékot, 2009-ben 56 százalékot, 2014-ben pedig 51,5 százaléknyi bizalmat szavaztak meg a Fidesznek és a Kereszténydemokrata Néppártnak, amely európai első helyet eredményezett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a gondolatnak az volna a konklúziója, hogy a magyarok, akik ezer éve védik Európát, akarják az Európai Uniót, de elegük van abból, ahogy Brüsszelben mennek a dolgok, és változást akarnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nekünk, magyaroknak lassan kilenc éve vannak vitáink Brüsszellel. Ezek látszólag különböző viták, de ha a dolgok mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy a viták mindig ugyanarról szólnak. Arról szólnak, hogy mi nem vagyunk hajlandók azt csinálni, amit Brüsszel diktál, ha az a magyaroknak nem jó. Megszorításokat követeltek 2010-ben, amikor éppen csak megalakult a kormányunk, de mi inkább hazaküldtük az IMF-et, és csökkentettük az adókat. Azt akarták, hogy a bankok a devizahiteleket százszorosan bevasalhassák az embereken, mi inkább bankadót vetettünk ki, forintosítottuk a hiteleket, és elszámoltattuk a bankokat. Azt akarták, hogy a magyar emberek fizessék a legmagasabb rezsit Európában nem mellékesen az ő cégeinknek, de mi inkább rezsicsökkentést hajtottunk végre. Azt akarták, hogy engedjük be a határon a migránsokat, de mi inkább kerítést építettünk. Azt akarták, hogy Nyugat-Európából vegyünk át migránsokat, de mi újra és újra elutasítottuk a kötelező betelepítési kvótát. Így áll a helyzet, kilenc éve folyamatosan nehéz csatákat vívunk, de ha Magyarország állapotából próbáljuk megítélni, érdemes-e ilyen csatákat vívnia a mindenkori magyar kormánynak, akkor csak annyit mondhatok, hogy megérte. Ha egy pillantást vetünk a magyar gazdaságra, akkor láthatjuk: a magyaroknak egyre inkább van munkájuk, és a magyar gazdaság is egyre jobban teljesít, megéri dolgozni, és mindenki minden évben léphet egyet előre. Ha nem is akkorát, amekkorát szeretne, de egyet bizonyosan és azt is előre. Az ország mai állapotát és képét össze se lehet vetni, nem lehet egy napon említeni azokkal az állapotokkal, amelyek a szocialisták kormányázásának végén, 2009-ben uralkodtak Magyarországon. Hol van már az akkori hó, amikor ők elmentek, de az IMF-et és az adósságot itt hagyták, hadd birkózzon vele a szegény magyar, ha már nem volt elég ereje, hogy idejében kiebrudalja őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió vezetése azonban az elmúlt öt évben nem sok segítséget adott nekünk, nem erősebbé, hanem gyengébbé tette a közös otthonunkat, azt az Európát, amelyben Magyarország is él. A 2014 óta eltelt öt esztendő mérlege az, hogy az Európai Unió egyik legerősebb tagállama, katonailag talán a legerősebb, az Egyesült Királyság éppen elhagyni készül Európát, eközben bevándorlók milliói jutottak be illegálisan az unió területére, akik – mint hallhattuk – veszélyeztethetik, meg láthattuk is a saját szemünkkel, veszélyeztetik az európai emberek biztonságát és Európa keresztény kulturális identitását. Az angolok kimennek, a bevándorlók pedig bejöttek – ez a Juncker-bizottság mérlege. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az európai emberek többsége ma változást szeretne látni. Remélem, ez majd a választási eredményekből is kiderül. Az is látható, hogy az elégedetlenség a mi történelmünk fényében furcsa módon a nyugati tagállamokban nő a legjobban. Éppen ott, ahonnan szeretik kioktatni Közép-Európát, magyarokat, szlovákokat, lengyeleket és legújabban a románokat is. Sose gondoltam volna, hogy a románokkal vállvetve fogunk majd harcolni az Európai Parlament küzdőterén, de ez a helyzet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és vállalni is fogjuk ezt a küzdelmet. A Századvég évek óta készít közvélemény-kutatást az Európai Unió mind a 28 tagállamában szerteágazó kérdéseket vizsgálva. A legutóbbi kutatás összefoglalóját már átlapozhattam, nemsokára bizonyosan a széles közvélemény is megismerheti. Ebből az derül ki világosan, hogy mára az uniós lakosság elvesztette a bizalmát abban, hogy a következő generációk élete jobb lesz, mint a mostanié. Az európai álom megtört, vagy legyünk óvatosabbak, legalábbis behorpadt. A pesszimisták tábora ma a nyugati országokban sokkal magasabb, mint a közép-európai államokban. Azok aránya, akik szerint a következő generációk rosszabbul fognak élni, mint a maiak, Franciaországban 68 százalékot, Ausztriában 57 százalékot, Olaszországban 59 százalékot, Németországban 52 százalékot ér el. Németországban több, mint az emberek fele! Ezzel szemben Magyarországon, a többi közép-európai országot most nem idézem ide, ez az arány mindössze 26 százalék, és a magyar emberek közel fele, azt is mondhatnám, hogy még mindig csak a fele, ma azt gondolja, hogy a gyerekeik, unokáik jobban fognak élni, mint ahogyan ők élnek ma. És azt hiszem, nem is tévednek. A dolgok mai állása szerint a magyar gyerekek bizony jobban fognak élni, mint a szüleik élnek ma. Az európai elittel szembeni elégedetlenség fő forrása azonban nem a nyugat-európai országok középosztályainak egyre nehezedő gazdasági helyzete, bár ez is szerepet játszik, hanem inkább a migráció kezelése. Az itt idézett felmérés szerint az európai polgárok 70 százaléka szerint az unió teljesítménye ezen a téren egyszerűen gyenge. Az európai emberek 61 százaléka azt állítja, hogy a bevándorlás inkább hátráltatja az EU gazdaságát, és csak a lakosság ötöde, tehát 20 százaléka mondja azt, hogy a bevándorlás erősíti az uniós gazdaságot. Szoktunk okkal, keserűen beszélni arról, hogy az úgynevezett puha hatalom, amely a politika kemény hatalmát körülöleli – egyetemek, kutatóintézetek, NGO-k, civilszervezetek, a média –, milyen hatalmas erőt, szerintem a 80 százalékot meghaladó erőfölényt képvisel Nyugat-Európában, mégis, ha a bevándorlás számaira nézek, azt látom, hogy lehet háromszor akkora is a bicepszük, mint amekkora most, jól láthatóan a józan ész megváltoztatására az esélyek rendkívül csekélyek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az unió lakosságának többsége továbbra is tart attól, hogy a következő évtizedben Afrikából tömegesen érkeznek migránsok Európába. Valós fenyegetésnek élik meg az európaiak, hogy Európa nem lesz többé európai, ezért olyasmit is mondanak, amin az ember első hallásra meglepődik. Ugyanis a többség azt mondja, hogy meg kellene őrizni a keresztény kultúránkat és a hagyományainkat. Az igaz, hogy Nyugat-Európában csak 55 százalék vélekedik így, de a nyugatiakban már a migránsok is benne vannak. Közép- és Kelet-Európában ezzel szemben a keresztény kultúra védelmét fontosnak tartó emberek aránya 70 százalék, hazánkban pedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, 80 százalék. Egy olyan országban, egy olyan Magyarországon, amelyet jól ismerünk, tudjuk, hogy a szekularizációnak a foka rendkívül előrehaladott, pontosan ismerjük a templomba járók arányszámát, mégis – függetlenül a személyes hit kérdésétől – a magyar emberek közel 80 százaléka azt mondja, hogy a keresztény kultúrát meg kell védeni. Ez egyértelmű és világos felhatalmazás, eligazítás a kormány számára. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebből egyetlen mondat következik, az európai emberek egész egyszerűen nem akarnak bevándorlást. Viszont egy bizonyos Timmermans pedig igenis akar, ideidézem az ő egyik gondolatát szó szerint: „A társadalmak a világon mindenhol sokszínűvé fognak válni a jövőben, ez a világ jövője. Így a közép-európai országoknak hozzá kell ehhez szokni.” Igazi, tőrőlmetszett marxista és szocialista szöveg, érthető is, ha Juncker és Timmermans urak sülve-főve együtt vannak. A kérdés csak az, hogy bútorozhat össze egy ilyen emberrel a néppárti Manfred Weber? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európát ma népvándorlás fenyegeti, mert amikor ekkora embertömeg indul meg a szülőföldjéről azért, hogy másutt, más földrészen telepedjen le, az nem egyszerűen migrációs válság, hanem népvándorlás. Megkockáztatható, hogy annyi ember, mint amennyiről most beszélünk, még soha nem indult útnak a történelem során. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha tetszik nekünk, ha nem, azzal is szembe kell néznünk, hogy a népvándorlások sohasem békés természetűek. Amikor nagy tömegek új hazát keresnek, az sajnos óhatatlanul elvezet a konfliktusokhoz, mert általában olyan helyet akarnak elfoglalni, ahol valakik már élnek, berendezkedtek, és még arra is képesek, hogy megvédjék az otthonukat, a kultúrájukat és az életformájukat. A mi jelenkori esetünkben a népvándorlás célpontja a nyugati világ, azon belül is a leginkább veszélyeztetett Európa, a mi kontinensünk. Azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, nem a puszta véletlen műve, hogy kiből lesz veszélyeztetett célpont. Minden népvándorlásnak megvannak a maga okai, jelen esetben is sokan hivatkoznak, úgy látom, előszeretettel külső okokra, mint szegénység, éhezés, vízhiány, klímaváltozás, háború és üldözés. Ezek nem vitathatók, de azt is be kell látnunk, hogy ilyen okok eddig is voltak. A legfőbb ok egészen más. A legfőbb ok az az egyszerű, de fájdalmas tény, hogy sokkal több gyerek születik Európán kívül, mint Európában, és innen érthető meg, hogy a népvándorlás, illetve az ebből kifejlődő európai migrációs válság fő oka nem kívül, hanem belül keresendő. Azért nem születnek nagyobb számban gyerekek Európában, mert a mi kontinensünk kulturális meghasonlással és identitászavarral küzd. Kedves Barátaim! A migráció olyan, mint cseppben a tenger; megmutatkozik benne a mai Európa minden problémája: az identitásválság, a politikai vezetési válság, a népesedési problémák, a csökkenő európai versenyképesség és a Nyugat- és Közép-Európa közötti ellentét is. De ami leginkább megmutatkozik benne, az a brüsszeli buborék igazi természete vagy – ahogyan Szijjártó Pétertől hallhattuk – igazi szándéka. Hölgyeim és Uraim! Európa egy félmilliárdos, 500 milliós közösség, többen vagyunk, mint az oroszok és az amerikaiak együttvéve. Európa, ha akarná, meg tudná állítani a területére irányuló tömeges migrációt, de az igazság az, hogy kísérletet sem tett rá, sőt ellenkezőleg. Az unió jelenlegi vezetése támogatja, ösztönzi a migrációt, akik pedig megállítani próbálják, mint mi, jómagam vagy éppen Salvini, Olaszország belügyminisztere, azt pedig egészen egyszerűen kiátkozzák. Nem lehet másként értelmezni, mint a migráció támogatásának azokat az intézkedéseket, amelyeket Brüsszel az elmúlt időszakban tett és ma is tesz. Gyengítik a tagállamok határvédelmi jogait. Az Európai Parlament megszavazza a migránsvízum bevezetését. Az Európai Parlament szavazott arról, hogy jelentősen növeljék a bevándorlást segítő szervezeteknek, a politikai aktivistacsoportoknak juttatott támogatásokat. E mellé még pénzzel feltöltött bankkártyákat is kínálnak, kísérleti bevándorlási programokat indítanak afrikai országokkal. És végül, letörendő az ellenállást, megzsarolva vagy legalábbis megkísérelve a megzsarolását az ellenszegülő országoknak pénzügyi büntetést akarnak kiszabni azokra, akik nem engedelmeskednek. Ez az, amire Brüsszel készül. Figyeljék meg, ha a migrációról van szó, a végén mindig ugyanoda lyukadnak ki. Akárhogy csűrik-csavarják, a vége mindig a bevándorlás valamilyen módon való elősegítése lesz. Olyan ez, mint a régi rendszerből ránk maradt vicc a szovjet bicikligyár alkatrészeiről: akárhogy rakom is össze, mindig gépfegyver lesz belőle. Kedves Barátaim! Brüsszelben több hatalmat akarnak, több hatalmat akarnak az európai nemzetek felett. Ezt szolgálja egy nemzetek feletti szuperállam, az Európai Egyesült Államok terve. Ez a terv a brüsszeli elit hatalmi törekvése az Európát alkotó nemzetállamokkal szemben. És ami a terv útjában áll, azok a nemzetállamok és az ő európai keresztény kultúrájuk. A helyzet úgy áll, hogy a brüsszeli buborékban mára vezető szerephez jutottak azok a politikai erők és érdekcsoportok, akik fel akarják számolni az európai keresztény kultúra elsőbbségét, mégpedig abból a nem is titkolt megfontolásból, hogyha migránsok tömegeinek révén más kultúrák visszaszorítják a kereszténységet, akkor a kereszténységgel együtt a nemzetek is felszámolhatók lesznek. A demográfusok Brüsszelben is kiszámolták, nemcsak Budapesten, hogyha a mostani trend továbbra is érvényesül, akkor Európán belül a muszlimok száma a 2010-es 43 millióról 2050-re 70 millióra nő majd, a keresztény populáció pedig 99 millióval csökkenhet. A brüsszeli buborék terveiben nem az szerepel, hogy ezt a folyamatot lassítani kell, hanem az, hogy hogyan lehet gyorsítani. Ezért nem hallunk Brüsszelben semmit a családpolitikáról, viszont nap mint nap hallhatunk a legális migráció fontosságáról. A migrációért felelős biztos három nappal ezelőtti szavaiból az derült ki, hogy Brüsszelben nem a segítséget szeretnék oda vinni a bajbajutottaknak, hanem a migránsokat szeretnék behozni Európába, méghozzá ahogy ő mondta: legálisan, hosszú éveken át és százezrével. A legális migráció programja valójában egy európai népességcsere programjának a fedőneve. Ezzel kell szembenéznünk a választásokon. Hölgyeim és Uraim! Minden teatralitás nélkül, még egy választási összejövetel hangulatát is messze alulmúlva, annyit azért higgadtan jelentsünk ki, hogy mi, magyarok ezer éve élünk itt, a Kárpát-medencében. És különböző ambíciószintek vannak, de szeretnénk még legalább ezer évig itt maradni, megőrizni a határainkat, és továbbadni a következő generációnak. Én tudom, hogy a brüsszeli bürokratákat kiveri a víz, fölháborodnak, és előkészítik a derest a holnapi találkozókra, de mégiscsak elmondom, hogy mi már megértünk egy olyan birodalmat, amely úgy kezdődött, hogy több hatalmat a szovjeteknek. Ezért errefele rosszul cseng, hogy több hatalmat Brüsszelnek. Mi azt szeretnénk, ha a következő generációk, a gyermekeink, az unokáink ugyanúgy szabadon dönthetnének az életükről, ahogyan mi is szabadon döntünk a sajátunkról. Ha azonban Európa bevándorlókontinenssé válik, a jövő generációinak nem lesz módjuk arra, hogy maguk válasszák meg, és maguk alakítsák ki a saját életformájukat. A szabad döntéshez nem lesz meg sem a joguk, sem a lehetőségük. Amikor mi ma harcolunk, az ő jogaiért és lehetőségeikért harcolunk, ezt a jogot és lehetőséget akarjuk nekik is megőrizni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európa válságát éppen ezért a bajok gyökerénél kell orvosolni. A brüsszeli elit hatalmi törekvéseit meg kell fékezni, a bevándorlást pedig egész egyszerűen meg kell állítani. Hét pontban foglaltam össze, hogy mi az a néhány gyors intézkedés, amelyet a választásokat követően Európában azonnal meg kell tennünk annak érdekében, hogy a migrációt megállítsuk. Először is a migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak. Másodszor: világosan ki kell mondani, hogy egyetlen ország se legyen kötelezhető migránsok befogadására az akarata ellenére. Harmadszor: ki kell mondanunk, hogy senkit ne engedjenek be Európába érvényes igazolvány és dokumentumok nélkül. Negyedszer: egy egyszerű, könnyű mozdulattal szüntessük meg a migránskártyákat és a migránsvízumot is. Ötödször, ez a legfontosabb, és ez esik a legjobban: Brüsszel ne adjon több pénzt Soros György bevándorlást segítő szervezeteinek, ehelyett térítsék meg a határvédelem költségeit. Hatodszor: Európában senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés azért, mert kereszténynek vallja magát. S végül hetedszer: az arra jogosítottak döntsenek úgy, leginkább az Európai Parlament és az Európai Tanács, hogy bevándorlást ellenző vezetők álljanak az uniós intézmények élén. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a legfontosabb pontok, ezek a legszükségesebbek ahhoz, hogy a bevándorlást megállítsuk, és a keresztény kultúránkat megőrizzük. Hölgyeim és Uraim! Mi azért jöttünk ma itt össze, gondolom, mindannyian, mert hiszünk abban, hogy egy demokráciában a döntés az emberek kezében van. Ebből az is következik, hogy nem helyes, ha azt kell látnunk, hogy előre összeáll az Európai Néppárt a baloldallal és a liberálisokkal, és meg sem várják az emberek döntését. Én arra kérem a magyar embereket, mindannyiunkat, hogy írják alá az itt ismertetett programot, és menjenek el május 26-án szavazni. Menjenek el, és mutassuk meg Brüsszelnek május 26-án, mutassuk meg, hogy a végső szót nem a Soros-féle NGO-k és a brüsszeli bürokraták mondják ki a homályos hivatalaikban, hanem mindig az emberek mondják ki a szavazófülkékben. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! 2019. április 5. Budapest Forrás:miniszterelnok.hu http://hirtv.hu/ahirtvhirei/orban-viktor-beszede-a-fidesz-kdnp-programbemutato-rendezvenyen-2479351?utm_source=feed&utm_medium=rss

0 notes

epigon-apokrif · 4 years ago

Text

Visszajöttem az életből.

Nem tetszett.

A kanyargós, szűk, sötét utcák fojtogatóan tornyosulnak fölém. Egyformaságukkal az utcák labirintussá görbítik a teret, egyformaságukkal az arcok bábukká sajtolják a testet.

Babilon ez, száz meg ezer nyelv városa. Ilyen lehetett a hanyatló Róma i.sz. 475-ben. Omladozó diadalívek, pőre homlokzatok, por, kosz, tüsszentő lovak, sült zsír szaga, kiömlött bor foltjai, elfelejtett házak, távoli, láthatatlan folyó.

Valami rémálom ez ébren.

Mintha a láthatatlan ellenség - a hanyatlás - szorgos kezekkel, tégláról téglára szétvetné a falakat.

Az építkezések sziszifuszi erőlködések csak, nincsenek célok, nincsenek tervek.

A legszomorúbb az egészben az egyformaság. Ez a sokat méltatott város - bármely város - pont ugyanúgy néz ki, mint akármelyik a nulladik foktól keletre, talán a negyvenötödik fokig.

Az embernek gőze sincs, mitől jobb itt lealjasodni, mint párszáz kilométerrel arrébb, a semmi közepén. Még ember sincs több.

Valakit, valami furcsa emberfajtát a többi ember vonz, a többi ember gerjeszt. Valami megigézi őket, megbéklyózza, s bár utálják nagyon, s panaszkodnak, szeretnek utálni, imádnak panaszkodni. Mintha létcél lenne keresni valami piszkot, keresni valami szemetet, amire rámondhatja: a bánatnak kellett ezt idedobni?

És ez a rendetlenség, satnya összevisszaság, igénytelenség az, ami zavar. A soha véget nem érő felújítások, ezer különböző kor ezer különböző épülete, bank mellett logisztikai központ, játszótér mellett gyár, panel mellett parkerdő. Bár ezutóbbi nem lenne baj, a következetlenség, évszázados tunyaság, ötlettelenség a szemnek kellemetlen.

Hiányzik a rendszeresség. Olyannyira nem illik semmi egymáshoz, mint egy Milói Vénusz mellett egy falra ragasztott banán.

És ami a legrosszabb, hogy erre még büszkék is, pénzért embereknek mutogatják, messziről hívnak idegeneket, hogy "jé, nézzétek, rendetlenség van".

Jó újra megszabadulni ettől a tébolytól, a görcsös mozgástól, a szagoktól, látványoktól. Valami ilyesmit láthatott Dante az alvilágban, egymást rángató, szólítgató alakok, bűz, zaj.

Itt a világ végén - csend.

Tisztaság.

Még a hold se süt. Még a kutya se vakkant. Csak a magányos, utcavégi villanyoszlop világít be halványan, s az óra dolgozgat apró kattogásokkal.

Zöld, kék, piros és arany pontok és számok világítanak csendben a kisasztalon. Odakint felhők hunyják be az ég szemét, csillagok bújnak a takaró alá.

S alszom én is, és a múltat álmodom. Régi arcok tengerében kutatok, régvolt emberekkel beszélgetek. Ami ott történik, ott is marad, a világ-álomba nem jöhet át az álom-világ, és fordítva. Egy-két képet tarthatok meg csupán.

Akárhogy is, örülök, hogy itt, a semmi közepén élhetek.

0 notes

thevoidblushes · 6 years ago

Text

Új év, régi célok, új nekifutások, régi keserűségek

Még ki se tűztem a célt, már esélytelennek nyilvánítottam.

Megvan hogy mire vágyok, megvan hogy azt hogyan lehetne elérni, a megvalósítás faék egyszerű, és mégis állok a feladat előtt mint egy kretén és sokadszor is meg se próbálom.

0 notes

korkep-blog · 6 years ago

Text

Közösségi házzá és szabadidőközponttá alakítják az egykori iskolát Füssön

Füss község nevével az utóbbi hetekben leginkább a fertőzött csapvíz miatt találkoztunk, azonban szerencsére a Komáromi járásbeli község több pozitív hírrel is szolgálhat. A község legkiemelkedőbb nyári-őszi beruházása kétségkívül az egykori iskola felújítása. Mivel a füssi gyerekek a leg...

Füss község nevével az utóbbi hetekben leginkább a fertőzött csapvíz miatt találkoztunk, azonban szerencsére a Komáromi járásbeli község több pozitív hírrel is szolgálhat.

A község legkiemelkedőbb nyári-őszi beruházása kétségkívül az egykori iskola felújítása. Mivel a füssi gyerekek a legnagyobb számban a szomszédos csicsói alapiskolába járnak, így az egykori iskola épülete jóformán kihasználatlanul áll az utóbbi időszakban. Bár egy-egy akció erejéig használták azt a községi szervezetek is, az utóbbi években már nem volt értelme berendezkedni ide – hisz a község kultúrháza mindenki számára nyitva állt.

Farkas Károly polgármester és önkormányzata azonban úgy döntött, kihasználja a Környezetvédelmi Alap adta lehetőségeket, és belevágtak a 150 ezer euró értékű beruházásba.

“Nyáron kicseréltük a nyílászárókat, felkerült az új tető, ősszel pedig már új külső szigetelést is kapott az épület, valamint megtörtént a talaj szigetelése is”

mondta el érdeklődésünkre a füssi polgármester.

A régi iskola, melyhez sokakat fűznek boldog emlékek, a felújítás után közösségi házként és szabadidőközpontként működhet majd. Ezzel újra a közösség szolgálatába állítanák az épületet. Amennyiben azt a körülmények is engedik, a távlati célok között szerepel, hogy egyszer majd a községi hivatal és a posta is átköltözzön ide, így az orvosi rendelőtől kezdve a könyvtáron át mindent egy helyen találhatnának meg a lakosok.

A községi hivatal és a kultúrház jelenleg abban az épületben található, melyet a község hosszútávú bérlet alapján használ. Az energiatakarékosság miatt ez az épület is új hő és vízszigetelést kapott, december végén és az új év elején pedig a gázkazán cseréjére is sor kerül.

Farkas Károly kiemelte, hogy a kultúrház továbbra is üzemel majd, függetlenül a közösségi ház elkészültétől.

Az egykori iskola hátsó része – már szigeteléssel

Ablakcsere után. Azóta már a szigetelés is felkerült a falakra

Az egykori iskola homlokzata – már szigeteléssel és új ablakokkal valamint tetővel rendelkezik

Ablakcsere után, tetőcsere közben

Most már a belső munkálatok jönnek

Komjáthy Petőcz Andrea

#átalakítás #átépítés #egykori iskola #Farkas Károly #Főoldal #füss #közösségi ház

0 notes

nemzetinet · 6 years ago

Text

Gondolkodj, ember!

Úgy álltok mások szolgálatában, hogy fogalmatok sincs róla.

Liberális: – Érdekes cikket olvastam a napokban.

Normális Ember: – Tartok tőle, hogy beszélgetni fogunk róla, szóval, az illendőség kedvéért megkérdem: milyen cikket?

L: – Arról szólt, hogy bár az európaiak döntő többsége még mindig elutasítja a menekülteket, két év alatt mégis nőtt azoknak a száma, akik együtt tudnának élni velük.

NE: – És te elhiszed, hogy így van?

L: – Természetesen. Az egyik legtekintélyesebb közvélemény-kutató cég végezte az elemzést.

NE: – Furcsa a tekintély szó a szádból. De hadd kérdezzek valamit. Szerinted elképzelhető, hogy a szóban forgó felmérést manipulálták?

L: – Abszolút elképzelhetetlen. A felmérést Németországban és Svédországban végezték, ott nagyon erős a civil kontroll a társadalomban, mindenki sokkal korrektebb. Csak Magyarországon vagyunk ilyen gyanakvók. Magyar vagy, gyanakvó vagy – már ne is haragudj.

NE: – Világos. De hadd kérdezzek valamit. Szerinted a politizálásnak mi a végső célja?

L: – Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem is értem a kérdésedet.

NE: – Arra gondolok, hogy mindazok, akik részt vesznek a közéletben, akik irányítják és befolyásolják a folyamatokat, akik meg akarják érteni és magyarázni a világot – miért teszik mindezt?

L: – Érdekes kérdés. Még soha nem gondolkodtam el ezen. Nyilván azért, mert ez a foglalkozásuk. Érdekli őket a politika, és igyekeznek használni. Persze, már aki. Mert akadnak olyanok, aki ostobák és rosszindulatúak.

NE: – Vagyis kétféle politizálás létezik.

L: – Abszolút.

NE: – Mármost nézzük azokat, akik szerinted ártalmasak. Őket hogyan tudnád jellemezni?

L: – A múltban élnek, különféle rögeszméik vannak, sokszor buták, műveletlenek, és nem értik a mai világot. Kézzel-lábbal kapálóznak a realitások ellen. Sokszor rasszisták, homofóbok, rosszat akarnak a másik embernek.

NE: – Van-e céljuk a politizálással?

L. – Persze. A hatalomszerzés. Hogy megtartsák mindazt, ami még elválasztja az embert az embertől. Hogy az intolerancia, az embertelenség minél tovább megmaradjon, ők ebből élnek, ebből profitálnak.

NE. – Jó, most lássuk a másik csoportot. Nekik mi a céljuk a politizálással?

L.: – Nekik az, hogy segítsenek az embereknek. Hogy a még közöttünk tornyosuló akadályokat ledöntsék. És hogy megváltoztassák a világot, amelyben élünk.

NE. – Szóval, ezt a második csoportot nem is érdekli maga a hatalom.

L. – Persze, hogy nem. A hatalom méltányos gyakorlását törvények biztosítják. Pontosan rögzítették, kinek, hogyan kell viselkednie a demokráciában. Az intézmények önmagukban garantálják a hatalom helyes gyakorlását.

NE: – Minden világos. Pontosan ezekre a válaszokra számítottam. Akkor hadd pontosítsak pár dolgot.

L. – Figyelek.

NE: – Tehát szerinted a politikához kétféle módon viszonyulnak az emberek: az egyik csoport a maga rögeszméinek megvédelmezésére, és hatalomszerzésre használja, míg a másiknak nem fontos a hatalom, csakis az emberiség boldogulása, a vágyott szebb jövő lebeg a szeme előtt, és egyébként is, a demokratikus intézmények garantálják a mértéktartását.

L. – Pontosan.

NE: – Elmondom, mi a probléma a gondolkodásoddal. Egyrészt dogmákban hiszel a valóság tanulmányozása helyett. Szabad gondolkodásról beszélsz, de foglyul ejtett az ideológiád. Belevertek a fejedbe valamilyen tételt, és te, sznobizmusból, rövidlátásból, vagy egyszerűen azért, hogy keretet adj az elképzeléseidnek, kétely nélkül elfogadsz mindent. Módszeres gondolkodásnak hiszed, ha felmondod mások sekélyes kijelentéseit. Aztán fogalmad sincs az emberi természetről, ehelyett az intézményeket tanulmányozod, amelyek cseppet sem mellesleg emberi kreációk, de téged ez nem érdekel. Mintha éppen a horgászásról nem a horgászt, hanem az orsót vagy a zsinórt kéne kifaggatnunk. Az is elképesztő, ahogyan önkényesen kettéosztod a világot, és azt hiszed, hogy jogod van különféle egyetemes kategóriákba tuszkolni másokat. Mindezekből fakad, hogy a politikának éppen a lényegét nem érted meg. Vedd tudomásul, hogy aki politizál, hatalomban és befolyásban gondolkodik. Igen, a te imádott csoportod is, csak ők elrejtik céljaikat. Céljuk pedig a társadalmi felforgatás, a régi világ lebontása – vagyis forradalom. Ezt a forradalmat azonban nem fegyverekkel, hanem manipulatív üzenetekkel vívják. Ha belekeveredsz a hálójukba, elveszted az önálló ítéletalkotás képességét, elveszted a józan eszedet. És a végén önkényes, ellenőrizhetetlen és pontosan meghatározható politikai célok szolgálatába állított hírek előtt hajbókolsz, mint most te a németországi és svédországi statisztika tanulmányozásakor. Elhiszed, hogy a számok direkt világából direkt tények fakadnak. Csak éppen nem veszed észre, hogy azokat a tényeket valakik, valahol már eleve előállították számodra, és költöttek mellé egy mesét korunk lingua vulgarisán, a statisztikák nyelvén. Ezt te kétkedés nélkül elhiszed, befogadod, terjeszted. Eljutsz odáig, hogy az ízlésednek megfelelő „statisztikából”- amely tehát manipulatív politikai eszköz, semmi köze a tényekhez – arra következtetsz, hogy ilyenek a magyarok, meg olyanok.

L. – Hű, de okos vagy.

NE: – Nem vagyok okos, csak gondolkodom. Ti, liberálisok olyan nagyra vagytok az eszetekkel, miközben éppen gondolkodni nem tudtok. Úgy álltok mások szolgálatában, hogy fogalmatok sincs róla. Úgy szolgáljátok mások politikai céljait, hogy még azt is tagadjátok, ami a szemetek előtt zajlik: hogy a titeket mozgató bábjátékosnak is a hatalom és a befolyásszerzés a célja. Kelj fel, dobd el a rohadt telefonodat, felejtsd el egy időre a hasonszőrű tizenhárom haverodat, és irány az ország, a nagyvilág! Beszélgess hús-vér emberekkel, próbáld megérteni őket! Hidd el, hogy megfelelő fegyelemmel, belső indíttatásból az ember liberálisból egyszerre magyarrá válik. Fantasztikus utazás, és még pénz sem kell hozzá.

L: – Fasiszta állat vagy. Gyűlöllek.

NE: – Köszönöm a beszélgetést!

Szentesi Zöldi László – www.888.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Gondolkodj, ember! a Nemzeti.net-en jelent meg,

#statisztika

0 notes