#ponte de sor

[hicapacity]

Állítólag feldarabolják a Kesmát; ezt ők egyelőre tagadják, viszont ők mindig, mindenben hazudnak. Annyi biztos, hogy Orbán Kötcsén beolvasott a háztáji sajtónak, és megmondta nekik, hogy szarok. Igaza van. Persze neki is könnyebb a médiát vádolni, mint belátni, hogy nincs az a Völkischer Beobachter, ami a családja ormótalan harácsolását el tudná adni.

De ettől függetlenül is szarok, ez tiszta sor. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy komolyan vegye őket bárki, aki nem eleve drukker.

A Fidesz iszonyúan nem érti a soft powert. Már a koncepciót sem. Ami az övé, azt birtokolni és alázni akarja, elölről-hátulról, anyja hátán, ravatalon is. A fideszes újságírónak emiatt soha nem lehet egy maréknyi becsülete, ebből következően hitele sem. Megalázott, seggberakott emberként lép ki a színpadra, orrában karikával. Nincs semmilyen mozgásterük sem egyénként, sem szerkesztőségként.

Gyorsan igazoljuk ezt a tételt. Amikor Bese atya izgalmas kalandjai napvilágot láttak, azokról nyilván volt véleményük a fideszes skriblereknek is. De tökmindegy, mi volt az: a központi direktíva miatt totális zárlat volt érvényben öt napon át, egyetlen lap sem hozhatta le az ügyet. Még az érintett és a püspöke által megerősített szikár hírt sem. Következésképp a fideszes olvasó is kénytelen volt az ún. dollármédiából tájékozódni. És konstatálni, hogy a kedvencei: hazug rabok.

Ugyanez Borkaival, Lázárral, a sor végtelen. Tájékozódásra alkalmatlanok ezek a melléktermékek. Márpedig az egy jogos igény, még a fideszes paraszt is tudni akarja, mi van.

A soft power lényege az, hogy nincs mikromenedzselt kézi vezérlés. Vannak mindenféle arcok, akik alapvetően "velünk vannak", de egyébként sokfélék, sokféle közönséghez szólnak, más-más stílusban, ebben-abban vitatkozva, néha vehemensen ellentmondva. Ezért van saját vonzerejük, és a véleményüknek súlya van. Egy sorba kapcsolt droid prüntyögésének nincs, hiszen arról tudja még a drukker is, hogy nem szuverén álláspont, hanem kórusmű.

A költséghatékonyság magáért beszél. A közmédia egymagában felemészt 140 milliárd forintot évente, a Kesma másik 500 milliárdot nagyjából. A teljes független médiaköltségvetés ennek durván a tizede, és ebben benne vannak a bulvártartalmak és a tök politikafüggetlen szórakoztatás. Az impakt ehhez képest: irdatlanul hatékonyabb a nem-fideszes média, forint per közönség alapon.

Persze miért pont ebben ne lennének silány kutyaütők. Elvégre ez a kormányzás része, nem egy piaci alapon működő iparág. Rabszolgahaddal nem lehet sajtót csinálni.

Na és akkor az lenne az ötlet, hogy feldarabolják, lesz értelmiségi tartalom, feje tetejéről talpára Hegelt.

Egyrészt: kikkel? Tizenöt év ment rá arra, hogy elüldözzék az utolsó gondolkodó embereket is, és tényleg csak a szellemi sírkövek maradjanak a temetőben, hol nemzet süllyed el. Meg is lett az ára. A kreativitás önmagában egy liberális műfaj. Jó tollú újságírók, ugyebár, a másik oldalon vannak. Azért, mert csak ott fértek el.

De oké, tegyük fel, hogy lombikból legyártanak ötven jótollút. Ezek attól lesznek jótollúak, hogy nem a kottát éneklik fel, hanem van egyéni hangjuk. Például rittyentenek egy vérmes publit az ukrán szabadságharcról vagy arról, hogy igazából nem lesz egy könyvtől senki sem meleg. Ki hozza le? Kinek lesz bátorsága élesíteni a cikket, amely ellentmond a pártvonalnak? Ki merészel vitát indítani?

És ha ez csodaképp megtörténik, mi következik? Megmondom. Azonnal feljelenti a tehetségtelen, kontraszelektált, korlátolt derékhad. És minél sikeresebb ez az elképzelt szuverénfideszes műhely, annál több lesz az ellensége. Azok, akik a kotta felénekléséből élnek, és pontosan tudják, hogy többre nem képesek. Mi lenne velük, ha versenyezni kéne?

Szarból próbáltok várat építeni. Olyan emberek pofáznak szuverenitásról, akik olyat még képen sem láttak. Annyit is ér. Addig örüljetek, amíg ezt akaratlanul kénytelenek vagyunk kifizetni, mert utána nektek végetek van. És lesz olyan, hogy utána - pont azért, mert szarok vagytok és azok is maradtok. Tóta W

[brgzmpff]

CCB - Belemi Kulturalis Kozpont

ha már Belem, valamelyik szavazáson a világ legjobb cukrászdájának szavazták meg a híres lisszaboni cukit, ahol esőben is 30-50 méteres sor állt, férfival viszont érkezéstől számítva 10 percen belül az orrunk előtt voltak a sütik, kávék az asztalon.

A cukiban félkarú pincérrel is találkoztunk, a durva tömeg és a 250+ fős pálya kiszolgálása mellett a pultosok önfeledten mosolyogtak és kedvesek voltak. Nem tudom, hogy mikor láttam derűs vendéglátóst itthon, pláne olyat, aki full teli pályánál is vidám lett volna. Ez azt hiszem egy erős különbség.

Nem csak a cukiban volt félkarú pincér, a CCB, ami kábé a helyi Ludvigra emlékeztet, több siket host, hostess volt, ami iszonyúan meghatott. Itthon ha alkalmaznak is sérült embereket, többnyire el vannak dugva a közönségtől.

Míg tavaly pl Berlinben azt láttuk, hogy a pultok mögött többnyire migránsok voltak, Lisszabonban inkább a helyi erők, és nem láttam olyan melókat, ahol jellemző lett volna a migránsoknak jó lesz hozzáállás.

Szóval a CCB első termében a szembefalon egy Picasso a nyitás, amikor kipislogod magad, akkor jobbra egy Modigliani szobor.

Hajtás után sok képes múzeumos beszámoló :)

Külön öröm volt a Mondrian mellett egy Huszár Vilmos és egy jó Kassák Lajos.

A két váratlan figuratív Rothko nekem óriási élmény volt.

Franz Kline nevével sem találkoztam, de az egyik kedvenc képem a kiállításról.

Pierre Soulages képet sem láttam még élőben és elemi hatása van, egy kicsit szeretnék egy Soulages képet. Őt hívják amúgy a fekete nagy mesterének, és hát jogos is és teljes szívemből megértem, hogy miért csak a fekete. Mindig dünnyögök kicsit magamban, hogy én hiába tartom a fekete képeimet sokkal erősebbeknek a többinél, egyszerűen a piac, a kereslet azt mondja hogy lófaszt. Festem, festem őket, és utána kerülgetem. Talán 3 fekete kép talált valaha gazdára, és itt olyan jó volt látni a feketéket mindenkitől, ebben a múzeumban látva ezt az anyagot sokkal kevésbé érzem magányosnak magam a feketéim miatt.

A Vasarelly-jük nem rossz, de pont pár hete ámultunk és bámultunk az óbudai Vasarelly múzeumban, és portugálom nagyon kíváncsi volt, hogy vajon lesz-e, volt:

Eléggé all stars érzésem volt, amikor a Warhol szoba után egy hatalmas Roy Lichtenstein mellett egy szerény Cy Twombly bújt meg.

Peter Stampfli nekem tök új, gondolom jó nagy hatása van a munkáinak Pulpbrotherre:

Egy Henry Moore az udvaron...

Na és a Joseph Kosuth.

Joseph Kosuth (born January 31, 1945, Toledo, Ohio, U.S.) is an American artist and theoretician, a founder and leading figure of the conceptual art movement. He is known for his interest in the relationship between words and objects, between language and meaning in art.

Magyar apa, amcsi mama. Rokona Kossuthnak. A koncept art úttörője. Sokkal többet szeretnék tudni róla és nagyon szeretnék megismerkedni vele. És hát nyilván nagyon szeretném, ha csinálna egy neon tárgyat a galéria kirakatába.

A két szürkén hangosan felröhögtem, annyira jól esett, mert mire ideértünk már nagyon-nagyon telítődtem a mindenekkel.

Annyira elfáradtam mire ideértünk, hogy nem volt erőm folytatni a további termekben bóklászást.

Amit még ide kell fűznöm, az az, hogy nagy öröm volt látni, hogy az egyes korszakoknál, nem csak a klasszikus nyugati híres művészek voltak, még ha ide nagyjából csak azokból válogattam, hanem rengeteg eurázsiai alkotót is egyenrangúként állítottak ki. Fontos az is, hogy állítólag ez a gyűjtemény egy adócsalásnak köszönhetően került a város tulajdonába. A tartozásait a gyűjtemény átengedésével törlesztett magánember az egyik legnagyobb Portugál borászat tulajdonosa továbbra is, bár talán az ítéletét várja, erről talán @diogenesz2020portugal többet hall a hírekben :)

Szóval ide egy napot érdemes tervezni és össze lehet kötni egy sütizéssel, és akkor is jó program, ha szakad a kurva eső és gondolom akkor is, ha dögvész meleg van :)

[drakvuf]

A Kísértés 10: Míg ember él

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy azok a kísértők hívhatnak randira versenyzőket, akikkel eddig a kutya nem foglalkozott.

A fiúkák az előző részben már választottak. Most a lány csábítókon a sor.

Anna Lórit hívja randizni, mert ő volt a legkevésbé szar választás a gyenge felhozatalból. A faszi megkérdezi, hogy mit csinálna vele a lány, ha hagyná. A csábítónak semmi nem jut eszébe ezért bedobja, hogy nincs rajta bugyi.

Lóri azt mondja a kamerának, hogy nem mozgatja meg a lány. Hirtelen esőre áll az idő és a férfi ezt jó indoknak érzi, hogy lezárja a randit. Azt mondja a lánynak, hogy vele ellentétben ő nem akar megázni. Anna azt mondja, hogy szívesen lenne a faszitól nedves.

Nikol is Lórit viszi randira. A lány szerint a faszi néha komótosan a szemébe nézett, ami jó jel.

Niki Dusánt viszi randira. Kártyákkal készült a lány, amiken kérdések vannak és őszintén kellene rájuk válaszolni.

A srác elárulja, hogy szerinte egy csók nem megcsalás csak ha érzelmi töltetű. A kamerának elmondja Dusán, hogy szúrná a lányt.

Tina Noelt hívja el és egy érzéki masszázzsal kedveskedik a fiúnak.

Érdekes technikával dolgozik a lány. A kamerának azt mondja, nem zavarja, hogy ezzel érdekellentétbe kerül Natival, mert pár nap múlva nála fog kikötni a faszi.

Barbi is a masszázst választotta programnak, de ő Dusánt kényezteti vele.

A fiú azt mondja minden düh elhagyta a testét.

A másik villában is elindultak a randikák. Kristóf Ingét hívta el és azzal lepi meg, hogy Tankcsapdát énekel a lánynak.

Eddig se volt a kedvencem az agresszív faszszopó, de most már kifejezetten utálom. Inge számára zavarba ejtőbb a dolog, mint amikor Lukács Laci arról magyarázott, hogy a legpunkabb dolog a hatalom kedvezményezettjének lenni és pont annyira nem érti a produkciót, mint az említett szardarab a punkot.

Brigit, szerencsétlenségére, a legtrébb faszik hívták randira.

A baszhatatlan Alextől nem csak ő, de a többiek is kivannak. A randin kajákról beszél neki a srác, de aztán bedobja Briginek, hogy lefényképezné, de persze csak ruhában.

Dávid az északi sarkra vinné Brigit bár még ő sem volt ott. Megkérdezi a lányt mi a kedvenc színe, de az nem tudja. A srác szerint a kék lehet, mert farmerban van.

Berti hízelgéssel próbál bevágódni Briginél. Szerinte ő a legjobb a lányok közül és nagyon szép szeme van.

A faszi szerint 10/10-es a randi, de Brigi inkább az alkoholba menekül.

Mindeközben a fiú villában Nati előad nekünk egy hosszú monológot arról, hogy biztos volt benne, hogy Tina bepróbálkozik Noelnél. Azt mondja az ő érzelmei őszinték a férfi felé és nem akarja mással látni. Ezért nincs más választása, mint jól meglovagolni a faszit.

Nyikorog az ágy. Izzik a vörös lámpa a lány villában.

Brigi és Dorina is elkezd pánikolni a jelzés miatt. Az előbbi szerint Dusán azt mondta a ceremónián látott videóban, hogy nem fog semmit csinálni és próbál bízni benne.

Dorina nem tudja semmivel áltatni magát, ezért sírni kezd. Máté vigasztalja. A lány azt mondja végigcsinálja a műsort, hogy szerepelhessen lássa milyen ember valójában a csávója.

Eközben a másik villában Nati büszkén meséli Cynthiának, hogy döngölte az ágyba Dorina fasziját, de a másik kísértő nem ennyire lelkes. Szerinte rossz vége lesz ennek. Nati azt mondja, hogy ő tiszta szívvel és érzelemmel ülte meg a csődört és ő nem fogja köntörfal alá tenni ezt.

Noel is elbüszkélkedik az aktussal a többieknek, akik gratulálnak a sikeres félrekúráshoz. Lóri szerint poén lenne ezután hazaküldeniük Natit, hogy aztán Tinával is dughasson a srác.

Dorina már Zotya karjaiban vigasztalódik. Szakad az eső. Az Úr is szomorú a házasságon kívült történt együttlét miatt.

Brigi kér egy masszázst Rolandtól, hogy elterelje a figyelmét.

Máté nagy örömére. A srác elsírja bánatát Kristófnak és elmondja neki, hogy ha legközelebb se viszi randira Brigi, akkor offolja.

Új pár érkezik a villába. Rögtön kiderül, hogy nem véletlenül voltak eddig tartalékban, mert a bemutatkozójuk alapján geci unalmasak.

Azt mondják 95%-os a bizalom közöttük és a maradék 5%-ért jöttek ide. Három és fél éve vannak együtt és vendéglátóznak. Először Attila érkezik meg a fiú villába a lányok nagy örömére.

Lóri megjegyzi neki köszöntésként, hogy most baszta el a kapcsolatát és a másik villában nagy játékosok vannak.

A lányok rávetik magukat a friss húsra. Tetszik nekik, hogy Lórival ellentétben őt fogdoshatják. A faszi azt mondja, hogy örül is ennek, mert eddig ő volt a középpontban, amiért nem inogott meg.

Dusán eközben megvádolja Edát azzal, hogy szerinte a lány csak játszmázik. A kísértő megkéri, hogy fejtse ki jobban, de a fiú értelmi képességei erősen korlátoltak és inkább sértődötten elvonul.

A srácok félrehívják az új versenyzőt. Adnak neki egy gyorstalpalót az itteni életről, aztán bevezetik a dokkolás művészetébe, amit Gergő hiányában idáig nem tudtak párban művelni. Noel elmeséli, hogy ő már félrekúrt. Ezen Attila nem lepődik meg, mert szerinte már társadalmilag benne van az emberekben a hűtlenség, de ő kivétel.

Eközben a kísértők is beszélgetnek. Nati felhozza, hogy valamelyik társa azt mondta Noelnek, hogy a lánynak nem is tetszik a faszi. Tina bevallja, hogy ő csepegtette a mérget a csávó fülébe miközben vonaglott rajta masszírozta. Nati azt hazudja, hogy ő nem is emlékszik az esetre, de a vágó szerencsére bevágja nekünk a jelenetet pár nappal ezelőttről, amikor erről beszélt. Visszajönnek a fiúkák, de a veszekedés nem áll meg. Nati Noel előtt is tagadni próbálja az amúgy könnyen elmagyarázható szitut. Sírni kezd és elkeseredettségében lekurvázza Tinát, aki ezt nem hagyja szó nélkül.

Nati visít. Cynthia vigasztalni próbálja. Noel pedig leszarja a szitut.

Ahogy a lány villában szokás, Antóniát is piálással fogadják. Jérémy figyelmezteti, hogy ő a legveszélyesebb kísértő.

Megkérdezik, hogy mi számít a lánynál megcsalásnak. Nála már egy neccesebb beszélgetés is problémás lehet. Aztán a faszijáról kérdezik és azt hazudja, hogy kigyúrt, magas és kék szemű. Inge szerint Inge 2 érkezett a villába és semmi esélyük a fiúkáknak. Ameddig a lányok körbevezetik az új versenyzőt házban, addig a csábítók kibeszélik a csajt.

Szerintük jól néz ki Antónia, de kicsit merev, pont mint Inge. Jérémy azt mondja szét fogja nyalni. Roland szerint viszont vele fog a legjobban kijönni az új lány. Jérémy félrehívja Ingét. Megkéri a nőt, hogy segítsen neki felszedni Antóniát. Azt szeretné, ha megpróbálná felhype-olni előtte. Inge megkérdezi mit akar a lánytól: szétbaszni a kapcsolatát.

Ezután leül a francia ficsúr megismerkedni az új csajjal. Azt hazudja, hogy nem szokott sokat beszélni és ezt demonstrálja is azzal, hogy alig hagyja szóhoz jutni Antóniát. Ezután minden fiúka beszél egy kicsit a lánnyal. Roland a faszijáról kérdezi. Még egyszer azt hazudja a csaj, hogy ki van baszva. Máté úgy mutatkozik be, hogy a legnagyobb erénye az, hogy tiszteli a nőket.

Azt gondolnánk, hogy ezzel a szöveggel nem lehet bevágódni senkinél, de később Brigi elárulja a személyi edzőnek, hogy két srác szimpi eddig a lánynak: Roland és ő. A fiú arról kérdezi a lányt féltékeny-e, de azt hazudja, hogy nem.

Máté a kamerának elárulja, hogy nem örül annyira a szitunak, mert neki még mindig Brigi a cél.

[mirabellomonferrato]

Folyt

Most áll minden. Ilyen kis színeseket tudnék írni, hogy az Olasz nagykövetség weboldala 2019 óta nem frissült, így nem lehet hozzájutni az ügyfélszolgálat nyitva tartásához. Telefont nem veszik fel. Ez amúgy valahogy otthonos hatást keltett, nálunk is így szoktak ezek lenni. :DD A címen, ami meg van adva a követségnek, ott ugyan tényleg ott van a követség, de bejutni ügyintézni, csak a hátsó utcából lehet, mert ott van a konzulátus. Tudtam én ezt? Dehogy tudtam. Régesrég, amikor még vízumért jártunk a követségre (lehetséges, hogy nem is itt volt?) akkor bementünk a főkapun és ott voltak az irodák. Most egy kis 3x3 méteres lepukkant kis helyiségben folyik az ügyintézés. Nem mondom, hogy eldobtam az agyam a gyönyörűségtől. Bár nagyon készségesek és kedvesek voltak. Itt még elmesélem, hogy leszálltam a troliról, pont ott volt egy pazarszép étterem, egy fiatal nő étlapokat rakosgatott ki, megkérdeztem tőle, nem tudja-e hol van az olasz követség. Hát, sajna ő nem tudja, nem idevólisi, nem ismerős. Oké. Nos, az olasz nagykövetség az étterem mellett levő épület. A követség kertjében füvet nyíró fiatalembertől megtudtam, hogy hol lehet bejutni. Nem tudom, ha ő nem lett volna, hogy jövök rá, amúgy egy olasz faszi is megpróbált bejutni, őt végül eligazgattam amikor a másik utcában egy másik intézmény kaputelefonján igyekezett bejutni. Féltucat nyelven tudok mutogatni! :D

2 hét és küldik az adószámot levélben. 2 hónap és küldik a levelet, hogy fáradjak be az adókártyáért. Pénzbe nem kerül.

Az eladó írja az ajánlattételt (szerződéstervezet), azt várom. Amíg nincs adószám, addig nem történik igazán semmi.

Más hülyeségekkel meg nem fárasztanálak benneteket. :) Hogy rájöttem, hogy jóanyám gyűjtögetése és az én halogatásom most azt eredményezi, hogy két teljes lakást fel tudok szerelni. Belekerül 200 ezerbe kivitetni a cuccot, de van vagy 2 millió az értéke. Itt meg ürül végre minden. És nem, nem lom. Gyönyörűséges vadiúj meg kifejezetten jó állapotú dolgok. Csak olyat viszek, amit most is megvennék. Végül minden a helyére kerül. :) :) Szóval, mihelyt beindul a dolog, szorgalmasan posztolok majd. :) :) Holnap találkozom az olasz barátnőmmel. Azt mondta, hogy Monferrato a jó borról híres. Azért ez is milyen csodálatos, hogy van egy olasz barátnőm! A fiaink jártak egy óvodába majd egy iskolába, egy középiskolába. A fiával is jóban vagyok, így tulajdonképpen van olasz tolmácsom is. Ha nem is hivatalos tolmács. Viszont pénzügyi szakember. Miket csinál a sors! Ki hitte volna, hogy a gyerekvigyázásnak is hasznos hozadéka lesz majd. :)

A nagykövetség és az étterem

[pettirosso1959]

"Mai successo un fatto simile!"

"Mai visto un disastro come quest'ultima alluvione!"

"Cambiamento Climatico!"

"Le stagioni non sono più quelle di una volta!"

Voci del popolino ignorante milanese, riportate con estrema soddisfazione dai TG, quotidiani, politici di sinistra, verdacci, ribadite da Sor Piccozza e da Farfallino Amoroso (Tozzi e Mercalli).

Invece:

Milano, 31 maggio 1917.

Il 30 maggio, in una Milano spettrale, abitata solo da donne, bambini e anziani, iniziò a piovere a metà pomeriggio, mentre forti temporali avevano già interessato la Brianza e la fascia Prealpina.

Negli ultimi giorni del maggio 1917 l’Italia era piegata dalla Grande Guerra; era in pieno svolgimento la terrificante carneficina della Decima Battaglia dell’Isonzo, in cui il generale Cadorna mandò al massacro 400.000 soldati italiani contro le trincee e le mitragliatrici austro-ungariche. I morti italiani furono 36.000, i feriti e i mutilati oltre 130.000 e 26.000 i fanti catturati dal nemico. Dopo un mese di scontri il fronte era rimasto praticamente invariato.

I Savoia avevano imposto la censura più totale agli organi di stampa, le notizie, quindi, filtravano a fatica.

I fiumi Seveso, Olona e Lambro erano tutti ingrossati, piovve tutta notte e all’alba Milano si svegliò come se fosse Venezia.

Tutti i corsi d’acqua erano esondati e i danni più rilevanti avvennero nei quartieri dove correva l’Olona, lungo la zona ovest della città. Anche le zone di Porta Garibaldi e Porta Nuova erano sommerse, così come il Ticinese, dove era esondata addirittura la Darsena.

Le chiamate di aiuto ai pompieri furono centinaia già poche ore dopo il tramonto e continuarono tutta notte, con cantine e androni dei palazzi sommersi in alcuni punti anche da un metro d’acqua.

Il torrente Merlata, che allora correva in superficie, esondò e lo stesso accadde per la roggia Poveretto, le acque invasero il Cimitero Maggiore di Musocco, allagando gli ossari con quasi tre metri di acqua. L’onda di piena dei due torrenti si unì poi a quella del non distante Olona e insieme raggiunsero il quartiere della Maddalena, oggi piazza De Angeli, sommergendo anche le zone vicine di corso Vercelli e del borgo di San Pietro in Sala, oggi piazza Wagner.

I pompieri montarono delle passerelle in legno sopraelevate per far camminare i milanesi, esattamente come a Venezia, ma ben presto anche quelle vennero sommerse da altre ondate di piena dell’Olona.

Vennero sospesi tutti i Gamba de Legn, i tram a vapore extraurbani, che da Milano si dirigevano verso l’area metropolitana a nord e a ovest.

Il Comune decise di far trasferire tutte le bare in attesa di inumazione lontano dal Cimitero Maggiore, per timore che venissero prese dalle acque e portate via. Il cimitero venne poi chiuso, totalmente sommerso da più di un metro di acqua. L’ultima volta era accaduto nel 1893, quando le acque dell’Olona superarono addirittura i due metri di altezza a Musocco e Garegnano.

Diversi stabilimenti e laboratori subirono ingenti danni.

Altri danni notevoli furono arrecati dal Seveso, soprattutto alle porte di Milano. A Palazzolo di Paderno Dugnano crollò un ponte sul Canale Villoresi, alla congiunzione col Seveso; l’onda di piena fu talmente forte da causare l’annegamento di 16 persone. A Milano i danni maggiori furono causati nel quartiere di Ponte Seveso, all’Isola Garibaldi, a Niguarda, a Prato Centenaro e al Mirabello, tutti sommersi da oltre un metro e mezzo di acqua.

A Niguarda crollò un palazzo, fortunatamente tutti gli abitanti riuscirono a fuggire pochi minuti prima del crollo. Il Villaggio dei Giornalisti fu totalmente allagato ed evacuato.

Poco dopo l’alba tutte le linee tranviarie che dal centro correvano verso nord e ovest vennero sospese.

I quotidiani, sottoposti a censura, minimizzarono l’accaduto, nonostante danni ingentissimi, mezza città sott’acqua, 16 morti, collegamenti sospesi e le acque che si ritirarono completamente solo due giorni dopo. Nessuna notizia venne riportata dopo il primo di giugno.

Le foto vennero scattate nel pomeriggio del 31 maggio, quando le acque si erano ormai quasi completamente ritirate. In una foto si vede il Gamba de Legn per Magenta, bloccato dalle acque in via Marghera all’angolo con via Sacco.

(Grazie a Francesco Liuzzi e a “Milano Sparita”)

[csacskamacskamocska]

Hogy szerezheted vissza az exedet?

Egyszer olvastam erről, amikor arról olvastam, hogy bárki képes a szerelemre és bárkiben lehet szerelmet ébreszteni. Az exekben is akár. És az egyik pont ez volt, lecke, hogy hogyan szerezheted vissza az exedet. Az első kérdés így szólt: MINEK TENNÉD?

Szerintem, ha már kiderült, hogy bármi miatt nem tudtok együtt lenni, élni, nem boldog a kapcsolat, nincs kétoldalú szándék a kapcsolat továbbéltetésére, akkor minek szereznél vissza valakit, aki nem szeret? Ahol a szereped, mint valami tanmesében, mindig az lesz, hogy valami varázslattal megtartsd a figyelmét, ragaszkodását. Te nem őt akarod visszaszerezni, hanem megélni azt az állapotot, amikor úgy gondoltad, hogy szeretnek, kívánnak, és mivel vele a kapcsolat elején valószínűleg volt ilyen, a lelked mélyén azt hiszed, vele ezt könnyebben eléred, mint ismeretlenekkel. Te se rá vágysz, csak egy hangulatra, és ő sem rád vágyik, csak a régi/új izgalomra, ami valóban felszítható némi manipulációval. Mivel a trénel elfogadó volt az emberi szenvedéssel és butasággal, ezért a technikát leírta szépen lépésről lépésre. Már nem emlékszem rá, meg nem is célom, hogy mondjuk a tinitumblit ellássam reménnyel. A lényeg azomban, meglepő módon az, hogy alakíts ki saját, tőle független életet. Nagy valószínűséggel a korábbi életed arról szólt, hogy szeresd, alkalmazkodj, a kedvében járj. Önként adtad magad, hiszen azt gondoljuk, hogy az az ideális állapot amikor nyíltak, őszinték vagyunk és kimutatjuk az érzelmeinket. Hiszen hogyan is várhatunk nyíltságot, őszinteséget és odaadást, ha mi sem tesszük? Ez a kockázati rész, ami az esetek túlnyomó többségében nyereséggel zárul. Sajnos a veszteséggel zárulókról többet lehet olvasni. :(

Szóval csinálj mindent, amit nélküle csinálnál, de semmit se annyira, hogy kompenzációnak tűnjön (vagy az legyen). Beszélgess új emberekkel, de nem kell csakazértis mindenkivel ágybabújni. Járj el rendezvényekre, vacsorázni, utazgatni, találkozz a barátaiddal, foglalkozz a hobbiddal, és persze mindezt diszkréten posztolgasd ki, hogy lássa, van élet nélküle. Nagyon nagyon bosszantó, hogy van élete nélkülünk is annak, akit mi eldobtunk. Hogy ami nekünk semmit sem ér, azt esetleg más nagyra tartja. Ez kétséget ébreszt, hogy talán mégiscsak értékes és mi hülye módon eldobtununk egy olyan lehetőséget, ami a mi értékünket növelné mások szemében. na, ennyit az érzelmekről.

Vajon a szépen felépített csapda után mennyivel megy tönkre újra a kapcsolat? Ki az, aki arra vágyik, hogy "megszerezze" valaki vonzalmát, érdeklődését, ragaszkodását és nem arra, hogy magtól, zsigerileg adja a másik? Mindegy, hogy van-e ex vagy maradványérzelem, én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy találkozzon a barátaival, járjon el kiállításokra, előadásokra, sportolni, színházba, rendezvényekre, találkozzon minél több emberrel. Ha akarja, diszkréten posztolgassa ki, ha van bármi építő amit hozzá tud tenni, ami másokat hasonló megmozdulásokra inspirál, vagy informál valamiről, mert amúgy meg minek. Ha így él az ember, a sors akkor is csak keveri, keveri, keveri a kártyákat és tök gúnyosan néz, pedig ő se tudja kinek mit oszt.

[otthonzulles]

Farsangi Jungle Party, Fővárosi Nagycirkusz,  1996. február 16.

"A magyar drum'n'bass színtér létrejöttét egészen pontos dátumhoz lehet kötni, ez 1996. február 16. Ezen a napon rendezték azt a partit a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol Palotai Zsolt egész este jungle- és drum'n'bass-lemezeket játszott.

Az este ráadásul Zsolt számára egy másik különleges pillanatot is tartogatott. “A lányom születése óta játszom egy-egy bulin csak drum and bass-t. Addigra lett annyi lemezem, hogy képes voltam egész este jungle-t nyomni. Előtte is raktam fel ilyen számokat, de az első kifejezetten drum 'n' bass buli pont arra a napra esett, amikor a kislányom született. A Nagycirkuszban került rá sor, este tízkor kezdtem, reggel hétig tartott volna. Aztán ötkor jött a cirkuszigazgató, és mondta, hogy mindenképpen abba kellene hagyni, mert a kacsák nem aludtak, tízkor viszont lesz egy fellépésük, regenerálódniuk kell. Nem tudok mit csinálni, itt egy csomó ember - válaszoltam neki. Visszajött egy perc múlva, nem szólt semmit, egyszerűen kihúzta az elektromos kábelt, kész... Ez öt óra egy perckor történt, és a kislányom hivatalos születési időpontja is öt óra egy perc!” - emlékezett vissza a Freee magazinnak 2002-ben."

[professeur-stump]

Tout ce que nous avons fait

« À cette époque aussi, les Blancs ont dit au roi : "Sors de ton palais, sors de Nyanza, va rendre visite à tes chefs et à ton peuple que l'on civilise. Va admirer tout ce que nous avons fait pour ton Rwanda : des routes, des ponts, de vraies maisons solides, des dispensaires, des prisons, tout ce qui est civilisé. Va dans les églises où grâce à nos missionnaires ton peuple prie maintenant le vrai Dieu. Va saluer et remercier les administrateurs et les bons pères qui peinent pour sortir ton pauvre peuple de l'ignorance et du paganisme, va encourager et récompenser les bons chefs, ceux que nous avons éduqués, qui n'ont qu'une femme et qui font planter le café et le manioc." (…) »

(Scholastique Mukasonga, La vache du roi Musinga, Ce que murmurent les collines)

[riariahistoria]

Mi a közös Gerő Ernőben és Nagy "szeretemorbánviktort" Feróban?

mindketten Kossuth d��jasok.

1948. február 13án alapították meg a Kossuth díjat. az apropó az 1848as szabadságharc centenáriuma volt, meg az hogy nem nagyon maradt olyan rangos kitüntetés (a vitézi rend cikike lett, na) amit arcvesztés nélkül oda lehet adni a szocialista haza kiválóságainak. induláskor a tudomány, a művészet, illetve a kommunista/szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták, de az 1963-as átfazonírozás után már csak a kimagasló művészeti, illetve kulturális tevékenységért adományozzák a Kossuth-díjat (itt újra gondolj Nagyferóra. nem röhög!). a tarvágásban remeklő sztahanovista munkáshősök kimentek a divatból (vissza kellene hozni, so much fideszes életérzés. a Kossuth díjat kapja a Schuschmusch Bt. akik Balatonakarattyán a teljes nádast letarolták, illetve a Megóggyuk Okosba Kft akik a teljes Városligetet egy hét alatt famentesítették, gratulálunk!).

1990-ig a Minisztertanács adta, azt követően a Köztársasági elnök (most a popsitörlővel ablakot pucoló fideszes trampli). több fokozata van, volt hogy három évente volt adományozás, de 1990től mint az elején, évente osztják (sokan várnak rá, tudtad hogy a Kisjeszy még nem kapott? hát milyen faszom gyurcsányista elnyomás van itt kéremszépen?). 2013tól az átlagkereset hatszorosa a pénz ami jár mellé (mennyi sok árstopos cukrot lehet rajta venni...jó, azt mondjuk pont nem, mert egy hónapja megint nincs a Lidlben, de mindegy).

a díj maga, mint a tavalyi Capa kiállítás során kiderült nekem, nem egy diszkrét kis plecsni oklevéllel hanem egy vibrátorra/jedikardra felaplikált kalaplengető bronzKossuth egy drágább bortartóban. egy világ omlott össze bennem.

a legelső Kossuth díj átadásra 1948. március 14én került sor, rengeteg külföldi vendéggel akik a béketábor erős bástyái voltak velünk együtt. és még Vorosilov marshall is megtisztelte a hazát. Nagyferó milyen nagyon szerethette volna őt is. és Kodállyal is tök jókat témázhatott volna.

[neant-blanc]

Tbilissi (ge) -> Sadiqli (az) – 18.11.23

Je sors la tête de ma tente dans l’air gris de l’aube imminente. J’ai passé la nuit dans un no man’s land, au pied d’un pylône électrique. Après avoir empaqueté mes affaires, tandis que je mâche distrai-tement une barre de céréale en attendant que la luminosité soit suffisante pour mon départ, je regarde mon embarcation sur l’herbe mouillée, la boule au ventre. Je l’avais gonflé la veille, en plein cœur de la capitale géorgienne sur un quai du fleuve, me rendant déjà compte de l’absurdité de mon plan. J’avais refusé alors de me résigner à la dure réalité, même après que des hommes soient venus m’empêcher de prendre le large, mi-amusés, mi-consternés par mon aventure. Un barrage hydraulique en amont ? Non, j’ai vu qu’il était en aval. De forts courants ? On dirait pas. La police va m’arrêter ? C’est mon problème… La honte m’avait rendu mauvais et je les avais envoyés se faire voir, marchant comme un forcené sur plusieurs kilomètres avec tout mon barda, quittant la ville jusqu’à atterrir ici pour passer la nuit et retenter ma chance. Maintenant, la vision de mon « bateau » me revient dans les dents : je me suis fait arnaquer. Je l’ai acheté l’avant-veille dans une petite boutique de pêcheur. Un raft comme on en utilisait au centre nautique sur le canal, quand j’étais petit. Il était même en devanture, gonflé, avec les rames et tout… Rien à voir avec le jouet pour piscine qui se dessine de plus en plus nettement devant moi à mesure que le soleil grimpe derrière les collines. Je me fais discret jusqu’au pont dont les rambardes sont déjà occupées par des pêcheurs, leurs lignes tombant verticalement au milieu du cours d’eau. Je ne réfléchis pas, je veux me mettre à l’eau le plus vite possible, surtout ne pas me faire alpaguer une seconde fois. Avec mon gros sac sur les jambes, l’autre derrière mon dos, je peux à peine pagayer. J’oriente l’embarcation pour rejoindre le centre du fleuve, le courant m’entraîne rapidement, en silence. J’ai un regain d’espoir en voyant le paysage périurbain défiler, et même un peu de joie à louvoyer sur la surface lisse de la Koura. Peut-être que ça va marcher au final ! Les premières rapides couleront mes illusions une dizaine de minutes plus loin. Pris de panique en voyant les remugles aspirer mon bateau, je rame frénétiquement pour passer sur les côtés qui ont l’air plus calmes. Impossible. Je m’accroche à mon pauvre jouet qui se fait ballotter dans tous les sens, protégeant comme je peux mes affaires qui menacent de tomber par-dessus bord. J’en ressors trempé et avec la sombre réalisation que si un vrai obstacle se dresse sur mon chemin, je ne serais pas en mesure de l’éviter. J’affronte encore quelques remous qui ponctuent le fleuve. Le débit est bas du fait de la saison et de la largeur du cours d’eau, les rochers du fond affleurent, créant des tourbillons et des courants forts en surface qui me happent malgré mes luttes à la rame. J’aurais parcouru une dizaine de kilomètres tant bien que mal jusqu’à ce que je m’échoue sur des cailloux qui déchirent le fond de mon navire. Les boudins d’air sous mes fesses se vident, abaissant dangereusement ma ligne de flottaison. Je dérive lamentablement sans plus tenter quoi que ce soit. Sur la rive, des pêcheurs me regardent passer, stoïques. Le naufrage est si pitoyable que j’en rigole et leur fait un petit signe de la main ; il restera sans réponse. J’arrive avec peine à rejoindre la berge et m’extirpe de l’épave. Je suis trempé, mes sacs aussi. Me voilà Robinson à défaut de Jack Sparrow.

[sronti]

Ez az utolsó nap Nápoly kalandos lett, de legalább megtanultam, hogy a nápolyi kockakövek nem kompatibilisek a cipőmmel, ha esik. Jó lett volna ezt azelőtt tudni, mielőtt ráesek az egyéve összekalapált kezemre, jobb később mint soha.

Ilyen esőt még Londonban se látmi minden hónapban, de mivel meleg volt, így gyalogoltam benne jó három-négy órát, hiszen az első 3 másodpercben szarrá áztam, onnantól mindegy volt, mert nem volt váltócipőm. Nehezítésként a mobilszolgáltatóm egy nigériai herceggel köthetett roaming szerződést Olaszországban, mert nagyrészt nem volt rendes térerőm, így vakon mentem.

Eredetileg a az archeológiai múzeumot néztem volna, de persze mindenki más is pont így döntött az esőben, szóval gyorsan elestem a lépcsőn és továbbálltam.

és ilyen random múzeum-templom kör lett inkább.

Ezzel ki is telt az időm, és mehettem a reptérre, ahol persze nem volt kiírva a járatom, de gondoltam minden más késik, biztos az is. Azért megkérdeztem az információn mondták, hogy dehát mindenki tudja, hogy az angliai gépek EU-n kívüliek, szóval menjek akkor útlevelet nézetni a reptér másik felére.

Mindenhol káosz, üvöltözés, tömeg. Végre megtalálom a sort, de az meg kilométeres, ilyen földön ülő emberekkel sor, a gépem meg időre van kiírva, az az idő pedig fél óra az akkorhoz képest, ami nem sok. Gyorsan kétségbeesek és megkérek embereket, hogy engedjenek előre, de mint kiderül, mások is oda várnak, nem a Ryanair lesz, ami időre indul, amikor a KLM késik. Végül egy óra késés lett, mire tudtam jeget kérni a csuklómra a gépen, a Nápoly-otthon távot végül kicsit több, mint 7 órával abszolváltam, ami nem jó, de a késés miatt végül is elmegy és a csuklóm is mozog ami nagy plusz, a vizes cipő 10 óra utáni levételéről nem is beszélve.

[smlalkzm]

Lehet, hogy eltarthat egy ideig, de amit a sors neked szánt, azt nem fogja másnak adni. Akkor sem, ha az egész világ ezért az álomért versenyzik. Higgy ebben! Pont az a hit szépsége, hogy amin keresztülmész, az idővel jutalommá válik.

[meg-megbanom-ezt]

Érdemes engem megszólítani (nem)

Egy adalék ahhoz, hogy nem szeretnek a férfiak és nem találok senkit blablabla... nem most történt, bár nem is olyan rég. Elmentem egy koncertre és éppen ittam az első sörömet a jegyérvényesítő sor mellett, amikor odalépett az irányomba egy srác és megkérdezte, hogy az-e a jegyes sor. Mondtam, hogy igen. Szerintem kizárásos alapon is elég logikus volt, szóval valószínű, hogy ismerkedni akart. Igen ám, de következő lépésként ezt találta nekem mondani:

-Úgy látom, te sem vagy mai csirke...(?) :)

Elnézést, MI A FASZ??!???!?!!! Lehet, hogy nem úgy gondolta (bár mi az az úgy és mi az az így?), de azért nem esett jól... Éreztem, hogy öntudatlanul is átrendeződik az arcom és néhány másodpercnyi, épp csak kényelmetlenül hosszú gondolkodás után, miközben lepergett a képzeletbeli windózos homokóra a fejem fölött, ezt találtam válaszolni:

-Úgy döntöttem, ezen inkább nem sértődöm meg - mondtam túl lassan, túl kimérten és nyilvánvalóan sértődötten.

-De hát... ezzel magamat is cikiztem - érvelt a fiú bátortalanul, bár teljesen jogosan (nem biztos, hogy a "cikizni" szót használta, de ez volt a lényege). És inkább sarkon is fordult. Utána szóltam valamit, de már nem hallotta. És szomorú lettem kicsit. :( Már nem is csak az elszalasztott lehetőség miatt, hanem mert mi van, ha leromboltam az önbizalmát ezzel, mert pont olyan nehezen ismerkedős, mint én, és feleslegesen ledorongoltam a bénácska nyitómondata miatt? Mert ez tényleg egyrészt önironikus is volt, másrészt ezzel jelezte, hogy jaj de jó, hogy kb. egy korosztály vagyunk?

Ezek után főleg meglepődtem, hogy később mégis odajött hozzám és hozott nekem SÖRT (ez mindig jó húzás)! De aztán kicsit mégis odébb ment. Lehet, hogy táncolni is akart volna, de én nem táncoltam, mert nem volt kedvem. Később odalépett egy másik lányhoz és érdekes módon inkább megkönnyebbültem ettől. Szerencsére koncert után egyből tudtam, mit csináljak, a legnagyobb mesterek egyikétől tanultam ezt a széles körben alkalmazható, egyszerű, de nagyszerű technikát:

Néha tényleg én vagyok a seggfej, főleg, mert magamat szinte jobban sajnálom, hogy saját magamnak okoztam csalódást, hogy nem tudok jól reagálni ezekre. :(

[llamarquessa]

15 mars 2024

Qu’est ce que je dois faire quand je pense à lui ? Je devrais m’empêcher d’aller sur son profil. Il est bloqué de toute manière ça ne sert à rien. Et puis je vois sa photo de profil, ça me rappelle son visage et ça me brise le cœur une première fois. Je me dis qu’il a sûrement dû la changer pour cette fille qu’il fréquente et ça me brise le cœur une deuxième fois. Différemment. Une nausée incontrôlable. Et une envie irrépressible de le débloquer , pour voir si quelque chose sur son profil a changé, s’il n’y aurait pas une story avec elle à la une. Mais ça me ferait du mal, c’est d’ailleurs pour ça qu’il est bloqué. Je ne peux pas voir ça.

Pourtant il a le droit non ? Je veux dire nous ne sommes plus ensemble, alors pourquoi ça me fait mal ? Pourquoi je le prends comme une trahison ? L’impression que je n’ai rien été, un tout petit grain de sable dans sa vie que d’un revers de main il a éjecté, et si vite oublié. Pourtant c’est de ma faute. C’est moi qui lui ai envoyé cette lettre. « La rupture fut la solution, ne t’en veux pas c’est mieux comme ça, j’espère que tu trouveras quelqu’un de mieux. » Tout cela prend une saveur amère lorsque j’y repense, je ne savais pas ce que je disais, ce que je ressentais, j’avais tout enfoui bien profond. Et cette manière dont il y avait répondu, insistant pendant longtemps dans son vocal sur « toi aussi j’espère que tu rencontreras quelqu’un de bien. » Est ce qu’ils se parlaient déjà ? Je n’aurais sûrement jamais de réponses à toutes ces questions et il faudra s’en accommoder. C’est fini, il n’y a plus rien à faire, simplement recommencer sa vie sans penser à lui (plus facile à dire qu’à faire). J’ai l’impression que cela fait des semaines que j’ai vu cette story, l’impression que rien de tout ça n’est réel, pourtant ça l’est et cela ne fait que 5 jours.

Son visage. Sur cette photo son visage me fait peur. Il me rappelle son air dur et indifférent de lorsqu’on s’est croisé dans le train, la froideur de ses messages à partir d’Octobre, les fois où il m’a rejeté, ignoré alors que j’étais chez lui. Tous ces moments de silence où je me retenais de pleurer. Il n’a plus rien du R. de terminale ou des vacances d’été. Cela devrait me rassurer, me dire que le R. qui me plaisait n’existe plus, qu’il est resté à C*****. Mais je ne sais pas, j’ai peur d’être la cause de son changement, de l’avoir altéré ou blessé. Peut être que pour lui aussi ce R. lui manque ? Peut être que c’est la vie étudiante qui l’a forcé à se responsabiliser, lui enlevant sa tranquillité. Je me sens mal pour lui maintenant. Alors pour me réconforter pourquoi pas me répéter ces trois phrases « ça va super bien » « On ne peut pas se voir je sors beaucoup ces temps ci » et « je sors de deux soirées, je fais beaucoup la fête ». You feel better ? Fine. Angry ? Oh sorry that wasn’t the purpose (it totally was). It is easier to hate someone than to love him, knowing he does not feel the same.

Actuellement la colère a pris le pas sur tout le reste (enfin surtout sur la peur qui dictait ma vie la plupart du temps). La seule libération que j’ai vécu c’est que je commence à ne plus rien avoir à en faire de mon anxiété parce que je suis seule, ce sont les autres qui me la provoquent. Qu’il amplifiait mes peurs parce que je tenais à lui.

04 Mai 2024

Depuis de l'eau a coulé sous les ponts, je sais que je suis toujours incapable de le revoir, mais je sais que ça va beaucoup mieux. Je me sens bien seule. J'ai toujours beaucoup de doutes, d'inquiétude et je reste déçue mais c'est tout. La colère est toujours présente. Le premier amour c'est vraiment dur à surmonter. c'était la première fois de ma vie que j'ai autant aimé quelqu'un, j'ai peur de ne jamais réussir à aimer autant de nouveau.

[curiositasmundi]

So’ Giorgia, no?

Dateme un pretesto e ve faccio ’a smorfia che ce vo’. D’artronde, che v’aspettavate? What did you expect?, direbbe Nicole, l’amica mia. Io so’ così, so’ romana e When in Rome, I do as the Romans do, lo canta pure ’a Barbara Streisand, no? Nun ve piace? Me dovete da sopportà p’antri tre anni, armeno, io de qua nun me movo. M’avete eletta voi, che c… volete? Io le smorfie le ho sempre fatte, volevate questo da me. Chi mi dice che so’ patologiche me fa’ ride. Io so’ così, nun ve n’accorgete che ve prendo pe’ i fondelli? Ancora me state al rigore istituzionale? Ma per favore! Avete sopportato tutte le barzellette del sor Silvio, e c’avete pure riso, avete sopportato Romolo e Remolo, e venite a famme tutta ’sta manfrina su ’e faccette e ’e smorfie e ’a giacca? M’avete da piglià come sono, ancora nun l’avete capito, eh? E pure sta pronuncia strascicata che fa tanto Roma de periferia, è la mia interpretazione de ’ndo stamo, no? Un’immensa periferia piena de bburini, pure a piazza Navona, pure ar Testaccio, pure a Trastevere e ai Parioli. È questo che je piace all’americani, quelli stanno ancora a Vacanze romane. Pe’ questo Biden me bacia, so’ l’Italia che loro credono che ce sia.

Aho’, famo a capisse, so’ Giorgia, so’ donna, so’ mamma e so’ pure cristiana. E faccio tutte le smorfie che me pare. Ora me fate pure er body shaming?

Ma voi come reaggireste a tutte ’e fregnacce che me tocca sentì ar transatlantico? I diritti de chi? Dei genitori A e B? Dei migranti? Degli studenti? Ma quanno mai, qui io c’ho la maggioranza e faccio come me pare, ve rode, eh? E ve faccio pure le faccette, i gesti e quello che voglio. So’ Giorgia, so’ donna, eccetera.

’A Santanchè… Daniela è brava, ce sa fa co’ i turisti. Du spaghi a mezzanotte e quelli so’ contenti, c’ha delle idee. E poi i turisti vonno er Colosseo, i centurioni, e i selfie, che state a di’, ’a cultura… E che dd’è ’sta cultura? Er turismo è n’antra cosa, a me che so’ romana me volete insegnà che è er turismo? Seh, vabbè. E poi se ve faccio la smorfia v’inquietate. Ha fatto dei pasticci, Daniela, vabbè, e chi nun ne fa? Poi vedemo come se mette co ’a giustizia, per ora resta là.

Er presidente? Er presidente so’ io, mo’ vedrete co’ ’a legge nova. Seh, ’a Costituzione, ma che volete costituire, è ormai superata. Ancora coll’antifascismo, e basta! E poi ve meravigliate d’ ’e faccette?

Sarvini? Ah, vabbè, quello ormai è spacciato, s’è messo in testa de fa’ er fascista più de me, ma è solo un dilettante, alle prossime elezioni sta fuori. Nun sta mai zitto, è un milanese, deve dì sempre la sua, che volete che capisca de Roma. E poi lassamoje er ponte de Messina che così se diverte e se distrae. E i suoi me li prendo io e la Lega torna a fare il partitino de provincia, che questo è. Io pe’ qquesto ’o lascio fa’, quanta fatica de meno, e che so’ scema? Ar fascismo ce pensiamo poi, nun ve preoccupate, è sempre lì, lo tengo ar callo, piano piano. Che m’o faccio scippa’ da Sarvini? E che so’ scema? Prima cominciamo co’ ’a stampa, tutti ’sti giornalisti, so’ troppi, che vonno? E poi j’arisponno come me pare a me, e se me pare. E poi ve faccio vede’ de cosa è capace Giorgia, dateme tempo e votate pe’ me all’europee, pure se poi nun ce vado, perché lì le mie faccette nun le capirebbero. So’ donna, so’ mamma, eccetera. So’ Giorgia, no? Intelliggente nun lo so, ma voi mica m’avete votata p’ ’a intelliggenza mia, no? So’ furbetta, questo sì, e pe’ governà ’sto paese basta esse furbi, basta solo guardà chi m’ha preceduto. E so’ sgarbatella, che ce volete fa’? Accontentateve e piantatela de rompe co’ ’e faccette.

MASSIMO CRISPI – glistatigenerali.com

[sirexe]

Néha nem érzem, hogy érzek.

És hiába is éreznék úgysem tudom értelmezni.

Ez a két pont közti állapot az érzéstelenség és a érezni akarás örök körforgása.

De minek érezni, ha a szerelemből mindíg csak szomorúság lesz.

Viszont ha szomorúak voltunk, az azt jelenti hogy egyszer boldogak is.

Hiszen szomorúság csak a boldogság elmúlását jelzi, de ha nem vettük észre hogy boldogak voltunk akkor valójában soha nem is éreztünk semmit...

Ez van, fogadd el, hogy valójában soha nem leszel boldog, mer a boldogsághoz érzelmek kellenek, azok viszont benned nincsenek. Mondhatni egy tárgy vagy, emberi formában. Ide oda dülöngélsz akár egy váza. Vagy összetörsz, vagy állva maradsz, két sors közt játszva...