#ponte de sor

[sztupy]

Дружелюбная к семье Венгрия

Amikor kitalálták, hogy Családbarát Ferihegy, akkor még úgy volt a határellenőrzésnél, hogy még nagyon az elején szóltak, hogy ja kisgyerekkel vagy értjük ám hogy elég szopás az életed így is, gyertek szépen a sor elejére határellenőrizni.

Aztán egy évvel később már be kellett állni a sorba mint az állatok, de valahol félúton volt egy elágazás a sorban hogy te úgyse tudod használni az automata kapukat menjetek humán erőforrás határellenőrhöz.

Most már ennyi sincs, végigállod a sort aztán a végén bekerülsz az egyetlen határellenőrhöz aki oda van rendelve hogy az összes mindenkit aki nem megy át az automatán kezelje, így hát most már tuti eltart egy ideig az egész. (Miközben a britekre jutott vagy 12 ellenőr, hamarabb is végeztek velük!)

Legalább a bácsi rendes volt, látta a fiam arcán az érdeklődést így beinvitálta a kabinba megmutatni az útlevélellenőrző masina működését a mögöttünk álló várakozó szülők nagy örömére

Extra bónusz hogy a kijáratnál a karácsonyra való tekintettel szúrópróbaszerűen volt vámellenőrzés amit még sose láttam, mindenkit akinek egynél több nagyobb bőröndje volt, meg egy szegény fekete csávót akinek amúgy csak egy kis hátizsákja volt különszedtek. Feleségem meg gyerekem kicsit előrébb volt, nálam meg persze az összes csomag gyereküléssel mindennel, jeleznek is nekem, hogy nono, ezt át kell nézni, gondolom ajaj, most kiderül hogy brit tejfölös-tonhalas szendvicset akarok az EU-ba csempészni, de még pont sikerül szólnom a páromnak, hogy várjál meg, mert lesz egy kis kitérő, mire a vámos: ja, hogy maga nem egyedül van? De baszdmeg, a gyerekülés is a 200 kilós seggem alá kell a kocsiba, érted! Úgyhogy elengedtek, túlélték a szendvicsek

A kijáratnál egyszerre ketten is rámfújták a cigifüstöt

[hicapacity]

Állítólag feldarabolják a Kesmát; ezt ők egyelőre tagadják, viszont ők mindig, mindenben hazudnak. Annyi biztos, hogy Orbán Kötcsén beolvasott a háztáji sajtónak, és megmondta nekik, hogy szarok. Igaza van. Persze neki is könnyebb a médiát vádolni, mint belátni, hogy nincs az a Völkischer Beobachter, ami a családja ormótalan harácsolását el tudná adni.

De ettől függetlenül is szarok, ez tiszta sor. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy komolyan vegye őket bárki, aki nem eleve drukker.

A Fidesz iszonyúan nem érti a soft powert. Már a koncepciót sem. Ami az övé, azt birtokolni és alázni akarja, elölről-hátulról, anyja hátán, ravatalon is. A fideszes újságírónak emiatt soha nem lehet egy maréknyi becsülete, ebből következően hitele sem. Megalázott, seggberakott emberként lép ki a színpadra, orrában karikával. Nincs semmilyen mozgásterük sem egyénként, sem szerkesztőségként.

Gyorsan igazoljuk ezt a tételt. Amikor Bese atya izgalmas kalandjai napvilágot láttak, azokról nyilván volt véleményük a fideszes skriblereknek is. De tökmindegy, mi volt az: a központi direktíva miatt totális zárlat volt érvényben öt napon át, egyetlen lap sem hozhatta le az ügyet. Még az érintett és a püspöke által megerősített szikár hírt sem. Következésképp a fideszes olvasó is kénytelen volt az ún. dollármédiából tájékozódni. És konstatálni, hogy a kedvencei: hazug rabok.

Ugyanez Borkaival, Lázárral, a sor végtelen. Tájékozódásra alkalmatlanok ezek a melléktermékek. Márpedig az egy jogos igény, még a fideszes paraszt is tudni akarja, mi van.

A soft power lényege az, hogy nincs mikromenedzselt kézi vezérlés. Vannak mindenféle arcok, akik alapvetően "velünk vannak", de egyébként sokfélék, sokféle közönséghez szólnak, más-más stílusban, ebben-abban vitatkozva, néha vehemensen ellentmondva. Ezért van saját vonzerejük, és a véleményüknek súlya van. Egy sorba kapcsolt droid prüntyögésének nincs, hiszen arról tudja még a drukker is, hogy nem szuverén álláspont, hanem kórusmű.

A költséghatékonyság magáért beszél. A közmédia egymagában felemészt 140 milliárd forintot évente, a Kesma másik 500 milliárdot nagyjából. A teljes független médiaköltségvetés ennek durván a tizede, és ebben benne vannak a bulvártartalmak és a tök politikafüggetlen szórakoztatás. Az impakt ehhez képest: irdatlanul hatékonyabb a nem-fideszes média, forint per közönség alapon.

Persze miért pont ebben ne lennének silány kutyaütők. Elvégre ez a kormányzás része, nem egy piaci alapon működő iparág. Rabszolgahaddal nem lehet sajtót csinálni.

Na és akkor az lenne az ötlet, hogy feldarabolják, lesz értelmiségi tartalom, feje tetejéről talpára Hegelt.

Egyrészt: kikkel? Tizenöt év ment rá arra, hogy elüldözzék az utolsó gondolkodó embereket is, és tényleg csak a szellemi sírkövek maradjanak a temetőben, hol nemzet süllyed el. Meg is lett az ára. A kreativitás önmagában egy liberális műfaj. Jó tollú újságírók, ugyebár, a másik oldalon vannak. Azért, mert csak ott fértek el.

De oké, tegyük fel, hogy lombikból legyártanak ötven jótollút. Ezek attól lesznek jótollúak, hogy nem a kottát éneklik fel, hanem van egyéni hangjuk. Például rittyentenek egy vérmes publit az ukrán szabadságharcról vagy arról, hogy igazából nem lesz egy könyvtől senki sem meleg. Ki hozza le? Kinek lesz bátorsága élesíteni a cikket, amely ellentmond a pártvonalnak? Ki merészel vitát indítani?

És ha ez csodaképp megtörténik, mi következik? Megmondom. Azonnal feljelenti a tehetségtelen, kontraszelektált, korlátolt derékhad. És minél sikeresebb ez az elképzelt szuverénfideszes műhely, annál több lesz az ellensége. Azok, akik a kotta felénekléséből élnek, és pontosan tudják, hogy többre nem képesek. Mi lenne velük, ha versenyezni kéne?

Szarból próbáltok várat építeni. Olyan emberek pofáznak szuverenitásról, akik olyat még képen sem láttak. Annyit is ér. Addig örüljetek, amíg ezt akaratlanul kénytelenek vagyunk kifizetni, mert utána nektek végetek van. És lesz olyan, hogy utána - pont azért, mert szarok vagytok és azok is maradtok. Tóta W

[brgzmpff]

CCB - Belemi Kulturalis Kozpont

ha már Belem, valamelyik szavazáson a világ legjobb cukrászdájának szavazták meg a híres lisszaboni cukit, ahol esőben is 30-50 méteres sor állt, férfival viszont érkezéstől számítva 10 percen belül az orrunk előtt voltak a sütik, kávék az asztalon.

A cukiban félkarú pincérrel is találkoztunk, a durva tömeg és a 250+ fős pálya kiszolgálása mellett a pultosok önfeledten mosolyogtak és kedvesek voltak. Nem tudom, hogy mikor láttam derűs vendéglátóst itthon, pláne olyat, aki full teli pályánál is vidám lett volna. Ez azt hiszem egy erős különbség.

Nem csak a cukiban volt félkarú pincér, a CCB, ami kábé a helyi Ludvigra emlékeztet, több siket host, hostess volt, ami iszonyúan meghatott. Itthon ha alkalmaznak is sérült embereket, többnyire el vannak dugva a közönségtől.

Míg tavaly pl Berlinben azt láttuk, hogy a pultok mögött többnyire migránsok voltak, Lisszabonban inkább a helyi erők, és nem láttam olyan melókat, ahol jellemző lett volna a migránsoknak jó lesz hozzáállás.

Szóval a CCB első termében a szembefalon egy Picasso a nyitás, amikor kipislogod magad, akkor jobbra egy Modigliani szobor.

Hajtás után sok képes múzeumos beszámoló :)

Külön öröm volt a Mondrian mellett egy Huszár Vilmos és egy jó Kassák Lajos.

A két váratlan figuratív Rothko nekem óriási élmény volt.

Franz Kline nevével sem találkoztam, de az egyik kedvenc képem a kiállításról.

Pierre Soulages képet sem láttam még élőben és elemi hatása van, egy kicsit szeretnék egy Soulages képet. Őt hívják amúgy a fekete nagy mesterének, és hát jogos is és teljes szívemből megértem, hogy miért csak a fekete. Mindig dünnyögök kicsit magamban, hogy én hiába tartom a fekete képeimet sokkal erősebbeknek a többinél, egyszerűen a piac, a kereslet azt mondja hogy lófaszt. Festem, festem őket, és utána kerülgetem. Talán 3 fekete kép talált valaha gazdára, és itt olyan jó volt látni a feketéket mindenkitől, ebben a múzeumban látva ezt az anyagot sokkal kevésbé érzem magányosnak magam a feketéim miatt.

A Vasarelly-jük nem rossz, de pont pár hete ámultunk és bámultunk az óbudai Vasarelly múzeumban, és portugálom nagyon kíváncsi volt, hogy vajon lesz-e, volt:

Eléggé all stars érzésem volt, amikor a Warhol szoba után egy hatalmas Roy Lichtenstein mellett egy szerény Cy Twombly bújt meg.

Peter Stampfli nekem tök új, gondolom jó nagy hatása van a munkáinak Pulpbrotherre:

Egy Henry Moore az udvaron...

Na és a Joseph Kosuth.

Joseph Kosuth (born January 31, 1945, Toledo, Ohio, U.S.) is an American artist and theoretician, a founder and leading figure of the conceptual art movement. He is known for his interest in the relationship between words and objects, between language and meaning in art.

Magyar apa, amcsi mama. Rokona Kossuthnak. A koncept art úttörője. Sokkal többet szeretnék tudni róla és nagyon szeretnék megismerkedni vele. És hát nyilván nagyon szeretném, ha csinálna egy neon tárgyat a galéria kirakatába.

A két szürkén hangosan felröhögtem, annyira jól esett, mert mire ideértünk már nagyon-nagyon telítődtem a mindenekkel.

Annyira elfáradtam mire ideértünk, hogy nem volt erőm folytatni a további termekben bóklászást.

Amit még ide kell fűznöm, az az, hogy nagy öröm volt látni, hogy az egyes korszakoknál, nem csak a klasszikus nyugati híres művészek voltak, még ha ide nagyjából csak azokból válogattam, hanem rengeteg eurázsiai alkotót is egyenrangúként állítottak ki. Fontos az is, hogy állítólag ez a gyűjtemény egy adócsalásnak köszönhetően került a város tulajdonába. A tartozásait a gyűjtemény átengedésével törlesztett magánember az egyik legnagyobb Portugál borászat tulajdonosa továbbra is, bár talán az ítéletét várja, erről talán @diogenesz2020portugal többet hall a hírekben :)

Szóval ide egy napot érdemes tervezni és össze lehet kötni egy sütizéssel, és akkor is jó program, ha szakad a kurva eső és gondolom akkor is, ha dögvész meleg van :)

[drakvuf]

A Kísértés 10: Míg ember él

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy azok a kísértők hívhatnak randira versenyzőket, akikkel eddig a kutya nem foglalkozott.

A fiúkák az előző részben már választottak. Most a lány csábítókon a sor.

Anna Lórit hívja randizni, mert ő volt a legkevésbé szar választás a gyenge felhozatalból. A faszi megkérdezi, hogy mit csinálna vele a lány, ha hagyná. A csábítónak semmi nem jut eszébe ezért bedobja, hogy nincs rajta bugyi.

Lóri azt mondja a kamerának, hogy nem mozgatja meg a lány. Hirtelen esőre áll az idő és a férfi ezt jó indoknak érzi, hogy lezárja a randit. Azt mondja a lánynak, hogy vele ellentétben ő nem akar megázni. Anna azt mondja, hogy szívesen lenne a faszitól nedves.

Nikol is Lórit viszi randira. A lány szerint a faszi néha komótosan a szemébe nézett, ami jó jel.

Niki Dusánt viszi randira. Kártyákkal készült a lány, amiken kérdések vannak és őszintén kellene rájuk válaszolni.

A srác elárulja, hogy szerinte egy csók nem megcsalás csak ha érzelmi töltetű. A kamerának elmondja Dusán, hogy szúrná a lányt.

Tina Noelt hívja el és egy érzéki masszázzsal kedveskedik a fiúnak.

Érdekes technikával dolgozik a lány. A kamerának azt mondja, nem zavarja, hogy ezzel érdekellentétbe kerül Natival, mert pár nap múlva nála fog kikötni a faszi.

Barbi is a masszázst választotta programnak, de ő Dusánt kényezteti vele.

A fiú azt mondja minden düh elhagyta a testét.

A másik villában is elindultak a randikák. Kristóf Ingét hívta el és azzal lepi meg, hogy Tankcsapdát énekel a lánynak.

Eddig se volt a kedvencem az agresszív faszszopó, de most már kifejezetten utálom. Inge számára zavarba ejtőbb a dolog, mint amikor Lukács Laci arról magyarázott, hogy a legpunkabb dolog a hatalom kedvezményezettjének lenni és pont annyira nem érti a produkciót, mint az említett szardarab a punkot.

Brigit, szerencsétlenségére, a legtrébb faszik hívták randira.

A baszhatatlan Alextől nem csak ő, de a többiek is kivannak. A randin kajákról beszél neki a srác, de aztán bedobja Briginek, hogy lefényképezné, de persze csak ruhában.

Dávid az északi sarkra vinné Brigit bár még ő sem volt ott. Megkérdezi a lányt mi a kedvenc színe, de az nem tudja. A srác szerint a kék lehet, mert farmerban van.

Berti hízelgéssel próbál bevágódni Briginél. Szerinte ő a legjobb a lányok közül és nagyon szép szeme van.

A faszi szerint 10/10-es a randi, de Brigi inkább az alkoholba menekül.

Mindeközben a fiú villában Nati előad nekünk egy hosszú monológot arról, hogy biztos volt benne, hogy Tina bepróbálkozik Noelnél. Azt mondja az ő érzelmei őszinték a férfi felé és nem akarja mással látni. Ezért nincs más választása, mint jól meglovagolni a faszit.

Nyikorog az ágy. Izzik a vörös lámpa a lány villában.

Brigi és Dorina is elkezd pánikolni a jelzés miatt. Az előbbi szerint Dusán azt mondta a ceremónián látott videóban, hogy nem fog semmit csinálni és próbál bízni benne.

Dorina nem tudja semmivel áltatni magát, ezért sírni kezd. Máté vigasztalja. A lány azt mondja végigcsinálja a műsort, hogy szerepelhessen lássa milyen ember valójában a csávója.

Eközben a másik villában Nati büszkén meséli Cynthiának, hogy döngölte az ágyba Dorina fasziját, de a másik kísértő nem ennyire lelkes. Szerinte rossz vége lesz ennek. Nati azt mondja, hogy ő tiszta szívvel és érzelemmel ülte meg a csődört és ő nem fogja köntörfal alá tenni ezt.

Noel is elbüszkélkedik az aktussal a többieknek, akik gratulálnak a sikeres félrekúráshoz. Lóri szerint poén lenne ezután hazaküldeniük Natit, hogy aztán Tinával is dughasson a srác.

Dorina már Zotya karjaiban vigasztalódik. Szakad az eső. Az Úr is szomorú a házasságon kívült történt együttlét miatt.

Brigi kér egy masszázst Rolandtól, hogy elterelje a figyelmét.

Máté nagy örömére. A srác elsírja bánatát Kristófnak és elmondja neki, hogy ha legközelebb se viszi randira Brigi, akkor offolja.

Új pár érkezik a villába. Rögtön kiderül, hogy nem véletlenül voltak eddig tartalékban, mert a bemutatkozójuk alapján geci unalmasak.

Azt mondják 95%-os a bizalom közöttük és a maradék 5%-ért jöttek ide. Három és fél éve vannak együtt és vendéglátóznak. Először Attila érkezik meg a fiú villába a lányok nagy örömére.

Lóri megjegyzi neki köszöntésként, hogy most baszta el a kapcsolatát és a másik villában nagy játékosok vannak.

A lányok rávetik magukat a friss húsra. Tetszik nekik, hogy Lórival ellentétben őt fogdoshatják. A faszi azt mondja, hogy örül is ennek, mert eddig ő volt a középpontban, amiért nem inogott meg.

Dusán eközben megvádolja Edát azzal, hogy szerinte a lány csak játszmázik. A kísértő megkéri, hogy fejtse ki jobban, de a fiú értelmi képességei erősen korlátoltak és inkább sértődötten elvonul.

A srácok félrehívják az új versenyzőt. Adnak neki egy gyorstalpalót az itteni életről, aztán bevezetik a dokkolás művészetébe, amit Gergő hiányában idáig nem tudtak párban művelni. Noel elmeséli, hogy ő már félrekúrt. Ezen Attila nem lepődik meg, mert szerinte már társadalmilag benne van az emberekben a hűtlenség, de ő kivétel.

Eközben a kísértők is beszélgetnek. Nati felhozza, hogy valamelyik társa azt mondta Noelnek, hogy a lánynak nem is tetszik a faszi. Tina bevallja, hogy ő csepegtette a mérget a csávó fülébe miközben vonaglott rajta masszírozta. Nati azt hazudja, hogy ő nem is emlékszik az esetre, de a vágó szerencsére bevágja nekünk a jelenetet pár nappal ezelőttről, amikor erről beszélt. Visszajönnek a fiúkák, de a veszekedés nem áll meg. Nati Noel előtt is tagadni próbálja az amúgy könnyen elmagyarázható szitut. Sírni kezd és elkeseredettségében lekurvázza Tinát, aki ezt nem hagyja szó nélkül.

Nati visít. Cynthia vigasztalni próbálja. Noel pedig leszarja a szitut.

Ahogy a lány villában szokás, Antóniát is piálással fogadják. Jérémy figyelmezteti, hogy ő a legveszélyesebb kísértő.

Megkérdezik, hogy mi számít a lánynál megcsalásnak. Nála már egy neccesebb beszélgetés is problémás lehet. Aztán a faszijáról kérdezik és azt hazudja, hogy kigyúrt, magas és kék szemű. Inge szerint Inge 2 érkezett a villába és semmi esélyük a fiúkáknak. Ameddig a lányok körbevezetik az új versenyzőt házban, addig a csábítók kibeszélik a csajt.

Szerintük jól néz ki Antónia, de kicsit merev, pont mint Inge. Jérémy azt mondja szét fogja nyalni. Roland szerint viszont vele fog a legjobban kijönni az új lány. Jérémy félrehívja Ingét. Megkéri a nőt, hogy segítsen neki felszedni Antóniát. Azt szeretné, ha megpróbálná felhype-olni előtte. Inge megkérdezi mit akar a lánytól: szétbaszni a kapcsolatát.

Ezután leül a francia ficsúr megismerkedni az új csajjal. Azt hazudja, hogy nem szokott sokat beszélni és ezt demonstrálja is azzal, hogy alig hagyja szóhoz jutni Antóniát. Ezután minden fiúka beszél egy kicsit a lánnyal. Roland a faszijáról kérdezi. Még egyszer azt hazudja a csaj, hogy ki van baszva. Máté úgy mutatkozik be, hogy a legnagyobb erénye az, hogy tiszteli a nőket.

Azt gondolnánk, hogy ezzel a szöveggel nem lehet bevágódni senkinél, de később Brigi elárulja a személyi edzőnek, hogy két srác szimpi eddig a lánynak: Roland és ő. A fiú arról kérdezi a lányt féltékeny-e, de azt hazudja, hogy nem.

Máté a kamerának elárulja, hogy nem örül annyira a szitunak, mert neki még mindig Brigi a cél.

[mirabellomonferrato]

Folyt

Most áll minden. Ilyen kis színeseket tudnék írni, hogy az Olasz nagykövetség weboldala 2019 óta nem frissült, így nem lehet hozzájutni az ügyfélszolgálat nyitva tartásához. Telefont nem veszik fel. Ez amúgy valahogy otthonos hatást keltett, nálunk is így szoktak ezek lenni. :DD A címen, ami meg van adva a követségnek, ott ugyan tényleg ott van a követség, de bejutni ügyintézni, csak a hátsó utcából lehet, mert ott van a konzulátus. Tudtam én ezt? Dehogy tudtam. Régesrég, amikor még vízumért jártunk a követségre (lehetséges, hogy nem is itt volt?) akkor bementünk a főkapun és ott voltak az irodák. Most egy kis 3x3 méteres lepukkant kis helyiségben folyik az ügyintézés. Nem mondom, hogy eldobtam az agyam a gyönyörűségtől. Bár nagyon készségesek és kedvesek voltak. Itt még elmesélem, hogy leszálltam a troliról, pont ott volt egy pazarszép étterem, egy fiatal nő étlapokat rakosgatott ki, megkérdeztem tőle, nem tudja-e hol van az olasz követség. Hát, sajna ő nem tudja, nem idevólisi, nem ismerős. Oké. Nos, az olasz nagykövetség az étterem mellett levő épület. A követség kertjében füvet nyíró fiatalembertől megtudtam, hogy hol lehet bejutni. Nem tudom, ha ő nem lett volna, hogy jövök rá, amúgy egy olasz faszi is megpróbált bejutni, őt végül eligazgattam amikor a másik utcában egy másik intézmény kaputelefonján igyekezett bejutni. Féltucat nyelven tudok mutogatni! :D

2 hét és küldik az adószámot levélben. 2 hónap és küldik a levelet, hogy fáradjak be az adókártyáért. Pénzbe nem kerül.

Az eladó írja az ajánlattételt (szerződéstervezet), azt várom. Amíg nincs adószám, addig nem történik igazán semmi.

Más hülyeségekkel meg nem fárasztanálak benneteket. :) Hogy rájöttem, hogy jóanyám gyűjtögetése és az én halogatásom most azt eredményezi, hogy két teljes lakást fel tudok szerelni. Belekerül 200 ezerbe kivitetni a cuccot, de van vagy 2 millió az értéke. Itt meg ürül végre minden. És nem, nem lom. Gyönyörűséges vadiúj meg kifejezetten jó állapotú dolgok. Csak olyat viszek, amit most is megvennék. Végül minden a helyére kerül. :) :) Szóval, mihelyt beindul a dolog, szorgalmasan posztolok majd. :) :) Holnap találkozom az olasz barátnőmmel. Azt mondta, hogy Monferrato a jó borról híres. Azért ez is milyen csodálatos, hogy van egy olasz barátnőm! A fiaink jártak egy óvodába majd egy iskolába, egy középiskolába. A fiával is jóban vagyok, így tulajdonképpen van olasz tolmácsom is. Ha nem is hivatalos tolmács. Viszont pénzügyi szakember. Miket csinál a sors! Ki hitte volna, hogy a gyerekvigyázásnak is hasznos hozadéka lesz majd. :)

A nagykövetség és az étterem

[pettirosso1959]

"Mai successo un fatto simile!"

"Mai visto un disastro come quest'ultima alluvione!"

"Cambiamento Climatico!"

"Le stagioni non sono più quelle di una volta!"

Voci del popolino ignorante milanese, riportate con estrema soddisfazione dai TG, quotidiani, politici di sinistra, verdacci, ribadite da Sor Piccozza e da Farfallino Amoroso (Tozzi e Mercalli).

Invece:

Milano, 31 maggio 1917.

Il 30 maggio, in una Milano spettrale, abitata solo da donne, bambini e anziani, iniziò a piovere a metà pomeriggio, mentre forti temporali avevano già interessato la Brianza e la fascia Prealpina.

Negli ultimi giorni del maggio 1917 l’Italia era piegata dalla Grande Guerra; era in pieno svolgimento la terrificante carneficina della Decima Battaglia dell’Isonzo, in cui il generale Cadorna mandò al massacro 400.000 soldati italiani contro le trincee e le mitragliatrici austro-ungariche. I morti italiani furono 36.000, i feriti e i mutilati oltre 130.000 e 26.000 i fanti catturati dal nemico. Dopo un mese di scontri il fronte era rimasto praticamente invariato.

I Savoia avevano imposto la censura più totale agli organi di stampa, le notizie, quindi, filtravano a fatica.

I fiumi Seveso, Olona e Lambro erano tutti ingrossati, piovve tutta notte e all’alba Milano si svegliò come se fosse Venezia.

Tutti i corsi d’acqua erano esondati e i danni più rilevanti avvennero nei quartieri dove correva l’Olona, lungo la zona ovest della città. Anche le zone di Porta Garibaldi e Porta Nuova erano sommerse, così come il Ticinese, dove era esondata addirittura la Darsena.

Le chiamate di aiuto ai pompieri furono centinaia già poche ore dopo il tramonto e continuarono tutta notte, con cantine e androni dei palazzi sommersi in alcuni punti anche da un metro d’acqua.

Il torrente Merlata, che allora correva in superficie, esondò e lo stesso accadde per la roggia Poveretto, le acque invasero il Cimitero Maggiore di Musocco, allagando gli ossari con quasi tre metri di acqua. L’onda di piena dei due torrenti si unì poi a quella del non distante Olona e insieme raggiunsero il quartiere della Maddalena, oggi piazza De Angeli, sommergendo anche le zone vicine di corso Vercelli e del borgo di San Pietro in Sala, oggi piazza Wagner.

I pompieri montarono delle passerelle in legno sopraelevate per far camminare i milanesi, esattamente come a Venezia, ma ben presto anche quelle vennero sommerse da altre ondate di piena dell’Olona.

Vennero sospesi tutti i Gamba de Legn, i tram a vapore extraurbani, che da Milano si dirigevano verso l’area metropolitana a nord e a ovest.

Il Comune decise di far trasferire tutte le bare in attesa di inumazione lontano dal Cimitero Maggiore, per timore che venissero prese dalle acque e portate via. Il cimitero venne poi chiuso, totalmente sommerso da più di un metro di acqua. L’ultima volta era accaduto nel 1893, quando le acque dell’Olona superarono addirittura i due metri di altezza a Musocco e Garegnano.

Diversi stabilimenti e laboratori subirono ingenti danni.

Altri danni notevoli furono arrecati dal Seveso, soprattutto alle porte di Milano. A Palazzolo di Paderno Dugnano crollò un ponte sul Canale Villoresi, alla congiunzione col Seveso; l’onda di piena fu talmente forte da causare l’annegamento di 16 persone. A Milano i danni maggiori furono causati nel quartiere di Ponte Seveso, all’Isola Garibaldi, a Niguarda, a Prato Centenaro e al Mirabello, tutti sommersi da oltre un metro e mezzo di acqua.

A Niguarda crollò un palazzo, fortunatamente tutti gli abitanti riuscirono a fuggire pochi minuti prima del crollo. Il Villaggio dei Giornalisti fu totalmente allagato ed evacuato.

Poco dopo l’alba tutte le linee tranviarie che dal centro correvano verso nord e ovest vennero sospese.

I quotidiani, sottoposti a censura, minimizzarono l’accaduto, nonostante danni ingentissimi, mezza città sott’acqua, 16 morti, collegamenti sospesi e le acque che si ritirarono completamente solo due giorni dopo. Nessuna notizia venne riportata dopo il primo di giugno.

Le foto vennero scattate nel pomeriggio del 31 maggio, quando le acque si erano ormai quasi completamente ritirate. In una foto si vede il Gamba de Legn per Magenta, bloccato dalle acque in via Marghera all’angolo con via Sacco.

(Grazie a Francesco Liuzzi e a “Milano Sparita”)

[csacskamacskamocska]

Hogy szerezheted vissza az exedet?

Egyszer olvastam erről, amikor arról olvastam, hogy bárki képes a szerelemre és bárkiben lehet szerelmet ébreszteni. Az exekben is akár. És az egyik pont ez volt, lecke, hogy hogyan szerezheted vissza az exedet. Az első kérdés így szólt: MINEK TENNÉD?

Szerintem, ha már kiderült, hogy bármi miatt nem tudtok együtt lenni, élni, nem boldog a kapcsolat, nincs kétoldalú szándék a kapcsolat továbbéltetésére, akkor minek szereznél vissza valakit, aki nem szeret? Ahol a szereped, mint valami tanmesében, mindig az lesz, hogy valami varázslattal megtartsd a figyelmét, ragaszkodását. Te nem őt akarod visszaszerezni, hanem megélni azt az állapotot, amikor úgy gondoltad, hogy szeretnek, kívánnak, és mivel vele a kapcsolat elején valószínűleg volt ilyen, a lelked mélyén azt hiszed, vele ezt könnyebben eléred, mint ismeretlenekkel. Te se rá vágysz, csak egy hangulatra, és ő sem rád vágyik, csak a régi/új izgalomra, ami valóban felszítható némi manipulációval. Mivel a trénel elfogadó volt az emberi szenvedéssel és butasággal, ezért a technikát leírta szépen lépésről lépésre. Már nem emlékszem rá, meg nem is célom, hogy mondjuk a tinitumblit ellássam reménnyel. A lényeg azomban, meglepő módon az, hogy alakíts ki saját, tőle független életet. Nagy valószínűséggel a korábbi életed arról szólt, hogy szeresd, alkalmazkodj, a kedvében járj. Önként adtad magad, hiszen azt gondoljuk, hogy az az ideális állapot amikor nyíltak, őszinték vagyunk és kimutatjuk az érzelmeinket. Hiszen hogyan is várhatunk nyíltságot, őszinteséget és odaadást, ha mi sem tesszük? Ez a kockázati rész, ami az esetek túlnyomó többségében nyereséggel zárul. Sajnos a veszteséggel zárulókról többet lehet olvasni. :(

Szóval csinálj mindent, amit nélküle csinálnál, de semmit se annyira, hogy kompenzációnak tűnjön (vagy az legyen). Beszélgess új emberekkel, de nem kell csakazértis mindenkivel ágybabújni. Járj el rendezvényekre, vacsorázni, utazgatni, találkozz a barátaiddal, foglalkozz a hobbiddal, és persze mindezt diszkréten posztolgasd ki, hogy lássa, van élet nélküle. Nagyon nagyon bosszantó, hogy van élete nélkülünk is annak, akit mi eldobtunk. Hogy ami nekünk semmit sem ér, azt esetleg más nagyra tartja. Ez kétséget ébreszt, hogy talán mégiscsak értékes és mi hülye módon eldobtununk egy olyan lehetőséget, ami a mi értékünket növelné mások szemében. na, ennyit az érzelmekről.

Vajon a szépen felépített csapda után mennyivel megy tönkre újra a kapcsolat? Ki az, aki arra vágyik, hogy "megszerezze" valaki vonzalmát, érdeklődését, ragaszkodását és nem arra, hogy magtól, zsigerileg adja a másik? Mindegy, hogy van-e ex vagy maradványérzelem, én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy találkozzon a barátaival, járjon el kiállításokra, előadásokra, sportolni, színházba, rendezvényekre, találkozzon minél több emberrel. Ha akarja, diszkréten posztolgassa ki, ha van bármi építő amit hozzá tud tenni, ami másokat hasonló megmozdulásokra inspirál, vagy informál valamiről, mert amúgy meg minek. Ha így él az ember, a sors akkor is csak keveri, keveri, keveri a kártyákat és tök gúnyosan néz, pedig ő se tudja kinek mit oszt.

[angelofghetto]

a kutyák a jelenben élnek

Nem akartam megnézni ezt a filmet. Tudtam hogy szomorú lesz, mégis beleragadtam. Közben a collie folyamatosan hozta nekem a hülye labdáját, és bökdösött, amikor már vagy tíz perce nem reagáltam.

Csak az tudja igazán átérezni az ilyen filmeket, akinek valaha volt/van kutyája. Mintha egy gyerek lenne, aki nem szavakkal beszél. Az ��n első kutyám elvesztése után 15 évbe telt, míg rá tudtak beszélni egy másikra. Nem bírtam elviselni, ha egy vendég kutya körmei kopogtak a parkettán. Az aluljárókban dobozból árult kölykök mellett sírva haladtam el. A nagyfiamnak még kamasz korában is ott volt a régi nyakőrv a párnája alatt, csak úgy tudott elaludni.

Állítólag az Akita fajta az első, amelyet társnak tenyésztettek, de én ezt nem hiszem. Amióta a farkas az őseinkhez szegődött, azóta vagyunk társak így vagy úgy. Persze vannak gazdicentrikusabb és feladatcentrikusabb fajták. (A fiú mopszunk szerintem nem is tudja, hogy ő nem ember.)

Csányi prof szokta mondani, hogy a farkas nem keresi (sőt inkább kerüli) a szemkontaktust, de a kutya igen. Olvas belőle. Az első kutyám is ilyen volt, aki 4 hetesen került hozzám, mert az anyja nem volt hajlandó szoptatni, túl sok kölyke született. (A sors fintora, hogy néhány év múlva egyedül ő maradt meg a falkából, de ez egy hosszú történet.)

Na szóval a film... hát úgy a felénél megeredtek a könnyeim, és végig el sem apadtak (na pont ezért nem akartam megnézni), mert eszembe jutott, ahogy az az első kutyám a kezeim között múlt ki, ahogy küzdött a levegőért, közben a nyála folyt végig a karomon, amivel tartottam a fejét. Már reggel látszott hogy baj van, de megvárta, míg a nagyfiam hazajön az apjáéktól, és csak akkor engedett a végső hívásnak. Előbb volt kutyám, mint gyerekeim, rajta tanultam a "gyereknevelést". Szóval a kicsik visítva, üvöltve sírtak, nem lehetett őket sehogy elcsalni, elzavarni, elzárni az utolsó percekben. (Korábban felajánlottam, hogy annyira beteg, jobb lenne elaltatni, szerető körünkben menne el, nem egyedül, mikor mind távol vagyunk, de akkor a nagyfiam azt kérdezte: "ha mi is betegek és öregek leszünk, minket is elaltatsz?" Nem volt választásom.)

Az Anna és a király moziban van egy jelenet, mikor Sziám királyának "kedvenc" kislánya haldoklik, és hívatja az angol tanítónőt. A palota ceremóniamestere, mielőtt beengedi a terembe, elmagyarázza neki, hogy a haldokló jelenlétében nem szabad hangosan sírni, mert a lelke itt akar maradni, hogy megvigasztalja az élőket. Na nálunk pont ez volt a kutyunál. Már percek óta nem adott életjelet, ernyedt volt mindene, a nyelve kékesen csüngött oldalt a szájából, de hatalmas kínlódással, küzdve minden lélegzettel, hangosan, mint egy gőzgép dugattyúja, újra vissza akart jönni hozzánk. Közben valami erős markolásfélét éreztem belül a mellkasomban, mintha abba kapaszkodna, egészen spirituális élmény volt. És akkor mondtam a gyerkőcöknek, hogy engedjék elmenni. Ölelték, simogatták, sírtak, de már nem adtak hangot.

Néhány héttel később volt egy nagyon valóságos álmom. A régi lakásban voltunk, ültem a fotelban, ez az én drága első kutyám belegombócodott az ölembe, és nézett rám a borostyánszínű szemeivel. Éreztem a teste súlyát és melegét, éreztem a szagát, ahogy simogattam a fejét, külön éreztem a szőrszálakat a tenyeremen, és a koponyacsontja finom hepehupáit a fejbőre alatt.

Az olyan álmok, amelyekre egyrészt visszaemlékszem, másrészt napokig a hatása alatt vagyok, valami nagyon fontosat mondanak múltról vagy jövőről. Ez az álom azt mondta, hogy mégis visszajött egy pillanatra, hogy tudassa, bár hiányzunk neki, de jól van, már nem fáj semmije, és jó helye van ott a Kutyamennyországban.

[kaisey-mysweetmelodia]

Couplet 1 :

L'océan m'appelle

Je déploie mes ailes

Je traverse les mers

Vers ce bleu lumière

Mon aventure m'attend

Je fais face aux vents

Pour sauver ma famille

Couplet 2 :

Au bout du rêve

Je déploie mon glaive

J'affronte chaque obstacle

Pour accomplir mon miracle

Je n'ai pas le temps de danser

Mais t'invite à goûter mes beignets

Refrain :

Si nous sifflons en travaillant

Hakuna Matata apaise nos tourments

Avec un peu de poussière de fée

L'infini et l'au-delà saura nous guider

Au sein de la maison Disney

Tiana et Ella sont vos princesses préférées

Sous les traits des oeuvres Pixar

Vaiana et Elsa sont vos princesses phares

Couplet 3 :

Libérée ! Délivrée !

Je n'ai pas besoin de régner

Je déploie ma magie

Je vis enfin ma vie

L'hiver m'ouvre ses bras

Pour que je sois enfin moi

Couplet 4 :

Tendre rêve 

Un nouveau jour se lève

Je quitte mes haillons

Je sors de ma prison

C'est ça l'amour !

Pour que je vive ces nouveaux jours

Refrain :

Si nous sifflons en travaillant

Hakuna Matata apaise nos tourments

Avec un peu de poussière de fée

L'infini et l'au-delà saura nous guider

Au sein de la maison Disney

Tiana et Ella sont vos princesses préférées

Sous les traits des oeuvres Pixar

Vaiana et Elsa sont vos princesses phares

Pont :

L'océan m'appelle

J'irai au bout du rêve

Personne ne pourra m'interdire de rêver

Je serai Libérée ! Délivrée !

Refrain :

Si nous sifflons en travaillant

Hakuna Matata apaise nos tourments

Avec un peu de poussière de fée

L'infini et l'au-delà saura nous guider

Au sein de la maison Disney

Tiana et Ella sont vos princesses préférées

Sous les traits des oeuvres Pixar

Vaiana et Elsa sont vos princesses phares

[myreach4thestars]

Peking 4. nap

Mondanám, hogy új napra virradtunk, de mi hamarabb keltünk fel, mint a nap :). Nem volt meg a 6 óra alvás se, de ügyesen végigtoltuk (másztuk/teljesítménytúráztuk) a napot.

Szerencsére metróval egész hamar megközelíthető volt a találkozópont a foglalt egész napos buszos túrához a Nagy Falhoz (Mutianyu részéhez). Útlevelek ellenőrzése és egy kis várakozás után el is indult egy egész busznyi ember, angol nevén Kevin vezetésével.

Olyan másfél óra alatt értünk a világ legnagyobb ember által alkotott létesítményének lábához - mosdó, parkolás, találkozási pont megbeszélése, jegyek átvétele következett.

Ezután fellibegőztünk a 6-os toronyhoz, ahonnan másztunk 5-4-3-2-1 toronyig majd vissza, lefele bobbal jöttünk le. Mindez úgy, hogy elég sokat fotóztunk nagyjából 2 és negyed órát voltunk ezen a szakaszán. Mini mosdószünet után (ja, itt ha bejutottál angol wcbe, mellé kellett dobni a papírt kukába, de többségében guggolós wck vannak) a nyugati részét vettük célba felvonóval, ami 8 személyes és kb 3 perc alatt felrepít a 14-es toronyhoz. Onnan másztunk a 15-16-17-18-19-20-as tornyokig. Útközben nem egy magyarral találkoztunk, de Attilával kb végigmásztuk ezt a szakaszt együtt beszélgetve. Sor állt itt több helyen, főleg a 20-as, legmagasabb torony előtt, amit végül úgy döntöttünk kivárunk, de így visszafele indulván elköszöntünk magyar ismerősünktől, ugyanis fél 3-ra le kellett volna leérnünk a találkapontra, indult volna az ebéd. Végül mi 20-14 szakaszt teljesítménytúráztuk, ahol lehetett kocogtunk, és így értünk olyan 14.50 fele le. Kevin nagyon kedvesen várt minket és még ebédelhettünk - itt töltött időnk első igazi főtt ebédje következett. Körasztalok voltak az étteremben, mindegyik közepén forgatható tállalóval, székek előtt egy-egy szett étkészlettel (kistányér, kis mély tálka, kispohár, kanál és pálcikák. Főtt rizsből kaptunk 1-1 tálkával, a mogyorós-póréhagymás csirkét, illetve a párolt káposztát 1-1 nagyobb tálban kaptuk. Az üdítőkért külön kellett fizetni, de eddigre eléggé lenn volt az energiánk, így most kértünk.

Fél 4 fele indult a buszunk vissza, az út most hosszabb volt, Pekingben irtó nagy volt a forgalom, így sötétedésben szálltunk le és elindultunk boltot vadászni. Az első kinézett helyén egy parkoló állt, azonban leszólítottam egy fiatal lányt és fiút, esetleg tudnak-e angolul és tudnának-e segíteni. Ott ők sem tudtak boltról - pedig spoiler alert, abból nyíló hozzánk vezető úton igenis egy Jenny Lou'sra bukkantunk, ahol végre tudtam venni mentes, diétámba beilleszthető pár dolgot - barna rizs és hajdinapehely -, de visszakísértek az általunk napokban már meglátogatott plazaba, aminek, mint kiderült van földalatti szintje, ahol végre egy igazi szupermarketre bukkantunk, így - gluténmentes kenyér továbbra sincs, de tudtunk végre teát és kávét venni többek közt (bizony, az elmúlt 4 napot kávé nélkül oldottam meg :D). Onnan hazafele próbáltunk rövidebb utat találni, így bukkantunk a térképen rosszul szereplő, de így megtalált Jenny Lou'sra - megnyugvás végre és boldogság.

Nagyjából 3,5 fél órája vagyunk itthon, mostunk először itt, esti rutin nagy része is megvan és egyeztettük a holnapiakat...brace yourself, Tiananmen & Tiltott Város, jövünk!

[otthonzulles]

Farsangi Jungle Party, Fővárosi Nagycirkusz,  1996. február 16.

"A magyar drum'n'bass színtér létrejöttét egészen pontos dátumhoz lehet kötni, ez 1996. február 16. Ezen a napon rendezték azt a partit a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol Palotai Zsolt egész este jungle- és drum'n'bass-lemezeket játszott.

Az este ráadásul Zsolt számára egy másik különleges pillanatot is tartogatott. “A lányom születése óta játszom egy-egy bulin csak drum and bass-t. Addigra lett annyi lemezem, hogy képes voltam egész este jungle-t nyomni. Előtte is raktam fel ilyen számokat, de az első kifejezetten drum 'n' bass buli pont arra a napra esett, amikor a kislányom született. A Nagycirkuszban került rá sor, este tízkor kezdtem, reggel hétig tartott volna. Aztán ötkor jött a cirkuszigazgató, és mondta, hogy mindenképpen abba kellene hagyni, mert a kacsák nem aludtak, tízkor viszont lesz egy fellépésük, regenerálódniuk kell. Nem tudok mit csinálni, itt egy csomó ember - válaszoltam neki. Visszajött egy perc múlva, nem szólt semmit, egyszerűen kihúzta az elektromos kábelt, kész... Ez öt óra egy perckor történt, és a kislányom hivatalos születési időpontja is öt óra egy perc!” - emlékezett vissza a Freee magazinnak 2002-ben."

[professeur-stump]

Tout ce que nous avons fait

« À cette époque aussi, les Blancs ont dit au roi : "Sors de ton palais, sors de Nyanza, va rendre visite à tes chefs et à ton peuple que l'on civilise. Va admirer tout ce que nous avons fait pour ton Rwanda : des routes, des ponts, de vraies maisons solides, des dispensaires, des prisons, tout ce qui est civilisé. Va dans les églises où grâce à nos missionnaires ton peuple prie maintenant le vrai Dieu. Va saluer et remercier les administrateurs et les bons pères qui peinent pour sortir ton pauvre peuple de l'ignorance et du paganisme, va encourager et récompenser les bons chefs, ceux que nous avons éduqués, qui n'ont qu'une femme et qui font planter le café et le manioc." (…) »

(Scholastique Mukasonga, La vache du roi Musinga, Ce que murmurent les collines)

[riariahistoria]

Mi a közös Gerő Ernőben és Nagy "szeretemorbánviktort" Feróban?

mindketten Kossuth díjasok.

1948. február 13án alapították meg a Kossuth díjat. az apropó az 1848as szabadságharc centenáriuma volt, meg az hogy nem nagyon maradt olyan rangos kitüntetés (a vitézi rend cikike lett, na) amit arcvesztés nélkül oda lehet adni a szocialista haza kiválóságainak. induláskor a tudomány, a művészet, illetve a kommunista/szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták, de az 1963-as átfazonírozás után már csak a kimagasló művészeti, illetve kulturális tevékenységért adományozzák a Kossuth-díjat (itt újra gondolj Nagyferóra. nem röhög!). a tarvágásban remeklő sztahanovista munkáshősök kimentek a divatból (vissza kellene hozni, so much fideszes életérzés. a Kossuth díjat kapja a Schuschmusch Bt. akik Balatonakarattyán a teljes nádast letarolták, illetve a Megóggyuk Okosba Kft akik a teljes Városligetet egy hét alatt famentesítették, gratulálunk!).

1990-ig a Minisztertanács adta, azt követően a Köztársasági elnök (most a popsitörlővel ablakot pucoló fideszes trampli). több fokozata van, volt hogy három évente volt adományozás, de 1990től mint az elején, évente osztják (sokan várnak rá, tudtad hogy a Kisjeszy még nem kapott? hát milyen faszom gyurcsányista elnyomás van itt kéremszépen?). 2013tól az átlagkereset hatszorosa a pénz ami jár mellé (mennyi sok árstopos cukrot lehet rajta venni...jó, azt mondjuk pont nem, mert egy hónapja megint nincs a Lidlben, de mindegy).

a díj maga, mint a tavalyi Capa kiállítás során kiderült nekem, nem egy diszkrét kis plecsni oklevéllel hanem egy vibrátorra/jedikardra felaplikált kalaplengető bronzKossuth egy drágább bortartóban. egy világ omlott össze bennem.

a legelső Kossuth díj átadásra 1948. március 14én került sor, rengeteg külföldi vendéggel akik a béketábor erős bástyái voltak velünk együtt. és még Vorosilov marshall is megtisztelte a hazát. Nagyferó milyen nagyon szerethette volna őt is. és Kodállyal is tök jókat témázhatott volna.

[neant-blanc]

Tbilissi (ge) -> Sadiqli (az) – 18.11.23

Je sors la tête de ma tente dans l’air gris de l’aube imminente. J’ai passé la nuit dans un no man’s land, au pied d’un pylône électrique. Après avoir empaqueté mes affaires, tandis que je mâche distrai-tement une barre de céréale en attendant que la luminosité soit suffisante pour mon départ, je regarde mon embarcation sur l’herbe mouillée, la boule au ventre. Je l’avais gonflé la veille, en plein cœur de la capitale géorgienne sur un quai du fleuve, me rendant déjà compte de l’absurdité de mon plan. J’avais refusé alors de me résigner à la dure réalité, même après que des hommes soient venus m’empêcher de prendre le large, mi-amusés, mi-consternés par mon aventure. Un barrage hydraulique en amont ? Non, j’ai vu qu’il était en aval. De forts courants ? On dirait pas. La police va m’arrêter ? C’est mon problème… La honte m’avait rendu mauvais et je les avais envoyés se faire voir, marchant comme un forcené sur plusieurs kilomètres avec tout mon barda, quittant la ville jusqu’à atterrir ici pour passer la nuit et retenter ma chance. Maintenant, la vision de mon « bateau » me revient dans les dents : je me suis fait arnaquer. Je l’ai acheté l’avant-veille dans une petite boutique de pêcheur. Un raft comme on en utilisait au centre nautique sur le canal, quand j’étais petit. Il était même en devanture, gonflé, avec les rames et tout… Rien à voir avec le jouet pour piscine qui se dessine de plus en plus nettement devant moi à mesure que le soleil grimpe derrière les collines. Je me fais discret jusqu’au pont dont les rambardes sont déjà occupées par des pêcheurs, leurs lignes tombant verticalement au milieu du cours d’eau. Je ne réfléchis pas, je veux me mettre à l’eau le plus vite possible, surtout ne pas me faire alpaguer une seconde fois. Avec mon gros sac sur les jambes, l’autre derrière mon dos, je peux à peine pagayer. J’oriente l’embarcation pour rejoindre le centre du fleuve, le courant m’entraîne rapidement, en silence. J’ai un regain d’espoir en voyant le paysage périurbain défiler, et même un peu de joie à louvoyer sur la surface lisse de la Koura. Peut-être que ça va marcher au final ! Les premières rapides couleront mes illusions une dizaine de minutes plus loin. Pris de panique en voyant les remugles aspirer mon bateau, je rame frénétiquement pour passer sur les côtés qui ont l’air plus calmes. Impossible. Je m’accroche à mon pauvre jouet qui se fait ballotter dans tous les sens, protégeant comme je peux mes affaires qui menacent de tomber par-dessus bord. J’en ressors trempé et avec la sombre réalisation que si un vrai obstacle se dresse sur mon chemin, je ne serais pas en mesure de l’éviter. J’affronte encore quelques remous qui ponctuent le fleuve. Le débit est bas du fait de la saison et de la largeur du cours d’eau, les rochers du fond affleurent, créant des tourbillons et des courants forts en surface qui me happent malgré mes luttes à la rame. J’aurais parcouru une dizaine de kilomètres tant bien que mal jusqu’à ce que je m’échoue sur des cailloux qui déchirent le fond de mon navire. Les boudins d’air sous mes fesses se vident, abaissant dangereusement ma ligne de flottaison. Je dérive lamentablement sans plus tenter quoi que ce soit. Sur la rive, des pêcheurs me regardent passer, stoïques. Le naufrage est si pitoyable que j’en rigole et leur fait un petit signe de la main ; il restera sans réponse. J’arrive avec peine à rejoindre la berge et m’extirpe de l’épave. Je suis trempé, mes sacs aussi. Me voilà Robinson à défaut de Jack Sparrow.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/17: Konzervatívok közt

Ma újabb közös vacsorára kerül sor, ahol a párok megbeszélhetik az elmúlt hét tapasztalatait.

Az eseményre elsőként Reni és Geri érkezik.

A szakértők csodálkozva nézik milyen jól kijönnek már a házastársak. Az azért feltűnik nekik, hogy a férfi furcsán kezeli, hogy hirtelen normális kapcsolata lett. Geri még mindig őrlődik Rami miatt. Befut közben másik Reni és Brumi is. A nő megosztja velünk, hogy bár a férje sokat dicséri a külsejét, szeretné, ha végre a belső értékeit is elismerné. A másik pár megkérdezi őket, hogy telt a hét és Reni azt mondja jól.

Reni viszont nem hiszi el, amit Reni mond. Szerinte Reni kicsit megjátssza magát Reni előtt. Reni visszakérdez, hogy Reniék hete hogy telt és Reni nem hazudik Reninek, bevallja, hogy voltak döccenők. Aztán Reni azt mondja Reninek, hogy amúgy szép párt alkot Reni a férjével, de bevallja Reni Reninek, hogy nem tetszett neki, ahogy Reni bánt a férfivel az elején. Reni erre azt mondja nekünk, hogy Reni kurva sokat beszél és már gecire unja.

Orsi és Zoli külön foglalnak helyet. A tűzoltó ezt azzal magyarázza, hogy nagy most a feszkó köztük. Reni megkérdezi, hogy telt a Bizalom hete, amire Orsi nem nagyon akar válaszolni. A férje viccelődve azt mondja csodás volt. Kiderül, hogy bár még együtt élnek, de már külön alszanak. Zoli már pont felbaszná a feleségét, amikor megérkezik Marica és a patkány férje, Zoli. Geri megkérdezi volt-e jakuzzizás, amin nevetnek, de a felesége, Reni szerint ez csúnya volt.

Az elmúlt hetükről a féreg csak annyit mond jó volt. Marica elmeséli, hogy elköltözött, de azért még találkozgatnak. A szakértők szerint Fogorvos Zoli teljesen befordult. Ahogy ezt megállapítják, Tűzoltó Zolival elkezdik szopni egymás faszát. A fiatalabb férfi nagy csodálója a fogorvosnak, amiért megalázta a feleségét az exekkel jakuzzizással.

Mr Szabi virággal fogadja a feleségét a stúdió előtt. Nekünk azt mondja, hogy még mindig inkább barátként tekint a nőre és továbbra sem szerelmes. Felesége szerint Jeremy a Közel-Kelet legszebb férfije. Amikor megérkeznek Reni vergődni kezd, amiért kikerül a rivaldafényből Judit miatt.

Annyiban igaza is van, hogy a pár átveszi egyből az irányítást. Miközben a többieket kérdezik az elmúlt hétről kiderül, hogy náluk sincs most minden rendben. Szabi annyit mond, hogy vissza kellett lépniük egy kicsit, de csak azért, hogy utána előrébb léphessenek.

Reni közben tovább vergődik. A kiskorúakkal pénzért szexelő férfi helyet cserél Gerivel és félve elmondja, hogy a fuldoklás közben földre vágott napszemüveg okozta a konfliktust. A mesébe itt-ott belejavít Judit, de megússza a férfi megtorlás nélkül. Reni vergődik. Jeremy felhozza az esküvőn ajándékba adott gyémántot, amit szeretne megcsináltatni, de ahhoz a feltételhez köti, hogy legyen békesség. Judit erre azt mondja, hogy neki így nem kell. Reni azt tanácsolja a nőnek, hogy fogadja el és max aztán eladja, de az idősebb hölgy azt mondja a becsülete ennél többet ér.

Reni vergődik. Ezután újabb helycsere. Most Geri ül át Szabi mellé, ex-démon Reni meg Judit mellé. A nő egyből rákérdez a lánynál, hogy dugtak-e már a férjével és amikor kiderül, hogy nem, azt mondja elviszi vibrátort venni.

Megkérdezi Renit, hogy miért nem cserél párt valakivel? Ajánlja neki Tűzoltó Zolit. Miután kinevetgélték magukat elindulnak enni.

Az asztalnál Judit megkérdezi Orsit miért nincs rajta gyűrű. A nő csak hetyetyézik. Tűzoltó Zoli elmeséli, hogy a felesége lefogyatékosozta. Orsi azzal védekezik, hogy ezt a férfi hozza ki belőle. Zoli elejt annyit, hogy a mostani konfliktus kirobbanása írásban történt, amire Judit egyből lecsap és egy régen minden jobb volt rantbe kezd, amiért nem szóban kommunikálnak.

Erre Szabi, a férje, kikellmagából, hogy ő beszél, aki reggelente 26 üzenettel szokta várni. TWENTY-SIX MESSAGES.

Judit rákérdez, hogy Orsi biztos a férfiakat szereti-e? Aztán bedobja Zolinak, hogy majd ő szerez neki nőt. Szabi meg ajánlja Orsinak Gerit. Reni újra vergődni kezd. Jeremy rákérdez már a lánynál, hogy minden oké-e, de az kitérő manőverekbe kezd. A férfinek feltűnik, hogy valami nincs rendben a párnál.

Megjegyzi nekik is, hogy mintha lenne egy kis negatív vibe köztük. Reni azt mondja, hogy úgy érzi stagnálnak, amin Brumi nagyon meglepődik, de nem mond semmit. A nő megkérdezi Jeremyt mit érez a felesége iránt. Szeretetet és barátságot, de szerelmet nem. Reni megjegyzi a kamerának, hogy erőltetni semmit nem lehet, mert ez olyan, mint a fing.

Szabi elmeséli Maricának, hogy vitt egy nagy csokor rózsát a feleségének és a nő azt mondja ő is szeretné ezt egyszer átélni. Féreg Zoli egyből vergődni kezd, hogy ő adott neki, de a felesége szerint az egy teljesen más szitu volt.

Közben Reni azon filozofál, hogy a férfiak és a nők teljesen alkalmatlanok az együttélésre, de mégsincsenek meg egymás nélkül. Geri még visszatér a stagnáláshoz és azt mondja Brumiéknak, hogy ez normális. Reni elmondja a férfinek, hogy többet szeretne a férjével lenni, de Peti szerint szüksége van néha én időre.

Brumi elárulja nekünk, hogy az a probléma, hogy a férfi és a női lélek teljesen más és ezért nem értik meg egymást. Illetve, hogy a nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Szabi közben a másik Renivel beszélget. Azt mondja Geri, a férje, jó gyerek.

Aztán ő is nyom egy régen minden jobb volt monológot arról, hogy túl nagy lett a kínálat és a fiatalok össze-vissza dugnak. Reni szerint viszont a legtöbben azt hiszik, hogy a kielégítő jövő érdekében vissza kell térni egy idealizált, valójában azonban sosem létezett múlthoz. Közben Geri félrevonul Brumiékkal és elmeséli, hogy neki jobban tetszik Rami és ma találkozott is vele. Szerinte nem adja, hogy azért küzdenek most a feleségével, hogy legalább barátok lehessenek és ezért keresi a kiutat.

Reni erre előad egy monológot, hogy tényleg milyen nehéz ez a szitu és csodálkozik, hogy az ő házasságukban ilyen kevés a konfliktus. Azzal zárja, hogy a vita elzárja az érzékek kapuit, mindig erőszakot takar. A vita, ha túl sokáig folytatják, erőszakhoz vezet. Bevallja, hogy azért nem megy bele veszekedésekbe, mert nem akarja Peti savanyú képét nézni. Brumi erre megjegyzi, hogy ő meg azért nem, mert szerinte a hisztéria a tudatlanság melegágya. Aztán Geri előtt összevesznek, de úgy hogy Reni dühösen elvonul.

Egyenesen a patkány karjaiba, aki örömmel hallgatja a nő problémáit. Mekkora kollab lenne a fogorvos feje és az én tenyerem. Nagyot szólna. Tűzoltó Zoli és Orsi között is egyre nő a feszültség. A kapcsolatukat nézve két tábor alakul ki. Marica szerint simán nem illenek össze, de Judit szerint csak az istenek engedhetik meg maguknak, hogy hibátlanok legyenek.

Közben Reni és Brumi újra összecsap. A férfi nagyon neheztel a nőre, amiért azt mondta stagnálnak és szeretné, ha kifejtené mi a probléma. A felesége viszont nem akar újabb vitába belemenni, mert szerinte a tévedéseket fel lehet fogni az érzékelés baleseteiként.

Azért felhozza, hogy Peti távolságtartó vele, se puszi, se semmi. A férfi szerint otthon megölelte, de Reni szerint itt nem és ez a gond. Aztán azon vitáznak, hogy ki mikor van ébren, utána meg azon, hogy ki csinálja a melegszendvicset. De ennék egy melegszendót. Ezután az a gond, hogy Brumi nem vitte a felesége táskáját, mert szerinte ez pincsiség.

A férfi szerint a felesége manipulatív és a vitáik nagy része abból áll, hogy ő hallgat. Reni szerint ez kurvára nem igaz, de itt már megunja a veszekedést és szarkasztikusan azt mondja, hogy tök jó minden. Bruminak az is gond, hogy mások előtt fikázta a felesége, amit ő nem tett vele. Reni szerint a faszija érzelmileg nem érintett a kapcsolatban és átbaszta.

Otthon folytatják a veszekedést. Brumi arra jut, hogy nem passzolnak és ez nem a nő hibája, hanem a szakértőké. Szerinte a nő egy vidámabb faszit akar, ő viszont nem akar megváltozni. Reni sír és azt mondja, hogy visszafele fejlődnek. Szerinte a faszi csúny��n beszélt vele és megalázta. Úgy érzi, hogy a férje elbagatelizálja a problémáit. Nem sikerül kibékülni és Reni dühösen elhagyja a lakást.

Kint még elmondja, hogy szerinte a faszitól ez egy megelőző csapás volt és azért csinálta, hogy ne alakuljon ki több köztük, mivel a szerelem rossz üzlet, mert az ember nem kap garanciákat, de szerinte a szerelemnek nincs szüksége garanciákra.

A vacsora után Judit bejelentkezik és azt mondja csalódott a gyerekekben, amiért nem próbálkoznak. Szerinte nem törődnek egymás érzelmeivel és buták.

Azt viszont bánja, hogy Szabival külön mentek haza. Szerinte az óvatosság a középszerűséghez vezető út. Bejelentkezik a férje is, aki szerint a szerelmet nem lehet erőltetni. A beleegyezés három lába: a vágy, az adat és a kétely.

Mindenesetre jó egészséget kíván mindenkinek, aki házasságban él és azoknak is, akik nem.

[sronti]

Ez az utolsó nap Nápoly kalandos lett, de legalább megtanultam, hogy a nápolyi kockakövek nem kompatibilisek a cipőmmel, ha esik. Jó lett volna ezt azelőtt tudni, mielőtt ráesek az egyéve összekalapált kezemre, jobb később mint soha.

Ilyen esőt még Londonban se látmi minden hónapban, de mivel meleg volt, így gyalogoltam benne jó három-négy órát, hiszen az első 3 másodpercben szarrá áztam, onnantól mindegy volt, mert nem volt váltócipőm. Nehezítésként a mobilszolgáltatóm egy nigériai herceggel köthetett roaming szerződést Olaszországban, mert nagyrészt nem volt rendes térerőm, így vakon mentem.

Eredetileg a az archeológiai múzeumot néztem volna, de persze mindenki más is pont így döntött az esőben, szóval gyorsan elestem a lépcsőn és továbbálltam.

és ilyen random múzeum-templom kör lett inkább.

Ezzel ki is telt az időm, és mehettem a reptérre, ahol persze nem volt kiírva a járatom, de gondoltam minden más késik, biztos az is. Azért megkérdeztem az információn mondták, hogy dehát mindenki tudja, hogy az angliai gépek EU-n kívüliek, szóval menjek akkor útlevelet nézetni a reptér másik felére.

Mindenhol káosz, üvöltözés, tömeg. Végre megtalálom a sort, de az meg kilométeres, ilyen földön ülő emberekkel sor, a gépem meg időre van kiírva, az az idő pedig fél óra az akkorhoz képest, ami nem sok. Gyorsan kétségbeesek és megkérek embereket, hogy engedjenek előre, de mint kiderül, mások is oda várnak, nem a Ryanair lesz, ami időre indul, amikor a KLM késik. Végül egy óra késés lett, mire tudtam jeget kérni a csuklómra a gépen, a Nápoly-otthon távot végül kicsit több, mint 7 órával abszolváltam, ami nem jó, de a késés miatt végül is elmegy és a csuklóm is mozog ami nagy plusz, a vizes cipő 10 óra utáni levételéről nem is beszélve.