#paplan

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással ��rkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[unconditionallylovepeoplesblog]

Ha megkérdeznéd,hogy mit szeretnék?

Közösen zenét hallgatni, feküdni a paplan alatt és zörgős papírból csokit enni. Rohanni hazáig az esőben és közben azon nevetni, hogy beázott a cipőnk és a vizes zokninkkal fogunk csatázni otthon. Pattogatott kukoricát dugni a füledbe, miközben ébredezel. Futni kifulladásig, míg meg nem fájdul az oldalunk. Énekelni neked a fürdőkádban, miközben szakállt formázok arcodon a habból... Kinyitni az összes ajtót és megmutatni neked a legtitkosabb világomat. Szomorkodni, nevetni, enni, aludni, ölelni, élni, megfázni, szenvedni, unatkozni. Hajnalban sms-ezni és egész nap csak egymásra gondolni. Télen befűteni a kocsimba és a hátsó ülésen pizzát enni. Megfogni a kezed, felugrani és beleüvölteni a szélbe, hogy SZERETLEK!! Összekócolni a hajad és gyógyszert tenni a szádba, mikor lázas vagy. Ülni a tóparton egy üveg borral és a világ dolgairól elmélkedni a narancssárgán ropogó tűz mellett. Nézni egymást hosszú perceken keresztül, hátha meglátjuk a másik szemében a lelkét is. Kimondani azokat a szavakat, amiket nem lehet. Csukott szemmel rábökni a térképre és elmenni messzire! Tervezni, nosztalgiázni, vágyni, alkotni. Összebújni szorosan és dacolni a világgal. Ápolni, dédelgetni a kapcsolatunkat, mint rakoncátlan, rossz gyereket. Az árral szemben úszni a Dunában, lesüllyedni, fuldokolni és megmenteni egymást. Vonaton, moziban, liftben szeretkezni. Átállítani az órát, hogy még velem lehess. Szerelmes cetliket csempészni a pénztárcádba. Dobogó szívvel várni, mikor villan fel a neved a messengeren. Nézni a kezedet és megroppanni a boldogságtól, hogy VAGY ,és hogy ismerhetlek. Simogatni a hátad, miközben alszol. Rád bízni minden fájó titkomat, a tenyeredbe tenni teljes önmagam. Kiröhögni a szivárványt és a naplementét, hogy közel sem olyan giccses, mint a mi halhatatlan szerelmünk. Az illatodba burkolózva élni és a szívdobogásodra álomba merülni. Azt hiszem, én csak ennyit szeretnék.

[kimhortons]

ang gara talaga ng mga katrabaho ko. nag paplan ng after party para sa year end, may nag iinartemg di makakapunta, tas the rest, binigay mo na lahat ng option, umaarte parin. una gusto nila ng overnight swimming, and since mas madami talaga ang resort dito sa lugar nila J, yun ang first option, mura na yun pero ayaw nila kasi malayo daw. second option na binigay ko, mag check in sa hotel na may swimming pool, ayaw nila kasi mahal daw haha. ngayon, nag suggest na bar nalang daw. ngayon, ako naman yung aarte hahaha.

hindi ko kasi talaga bet mag bar dito dahil bukod sa, nakakatamad na mag bar, alanganin yung oras and i don't feel safe talaga. hindi kasi 24hrs yung transpo dito, if ever may grab man na aabot dito sa bahay nila J, i don't feel safe parin dahil madaming liblib na lugar dito. basta iba parin sa manila. tsaka mabibitin ako pag ganon haha, though di naman na talaga ako nag wawalwal, feeling ko di ko siya maeenjoy.

kung di parin makapag decide, mas okay pa siguro na umuwi nalang talaga ako after. di ko rin kasi sure kung mag bobook pa kami ng hotel ni J, e isa rin yun na ayaw ng walwalan, ayaw nun ng madaming tao e. haha. mas okay sana yung overnight swimming para kahit magdamag uminom keri lang. balak kasi parang gusto nila mangyari mag book kami ni J at yung isang kawork namin na mag bf din para visitor nalang sila. gusto pala libre hahaha. hays. i can't with these people talaga. chariz haha.

[munchausenparokaja]

(a magyar költészet napjára)

Borda Réka: Éjszaka a miniszterelnök úrral

Én nem ilyen fiatalkort akartam, mondom a miniszterelnök úrnak. Csak a gyengék beszélnek félre, válaszolja, és leoltja a lámpát.  Ő már csak ilyen: máskor meg azt állítja, aki barát, ellenség.  De hogy lehetne az, akivel egymás hajában alszunk,  annyira fázunk telente? Az olcsó tejről és a keserűség szikráiról csak mi tudunk úgy beszélni, hogy melegítsük is a másikat.

Próbálok kibékülni magával, suttogom, ahogy mellébújok.  Sosem szeretett igazán, de elhagyni sem tud. Este tíznegyven  és tízötven között rádöbbenek, hogy én hoztam a fejemre őt.  Tizenegyig helyesbítem ezt a társadalomra. Halljátok, barátok?  Itt fekszik az ember, akiben családjaink nyögik, adjátok vissza  a kontúrjainkat, ez a has emészti fel a holnapot, amit, most már belátom, nem is érdemeltünk meg igazán.

Néma jó éjszakát, szólal meg a miniszterelnök úr,  és fülére húzza a takarót. A félelemtől átizzadt paplan,  a pince mélyén hasba rúgott trikó, a megerőszakolt pizsama;  izzadságtól rogy meg az ágy. Én, születtem 1992-ben, magamban  hordom az utálatot a sors iránt: az első csapás a fenékre,  és felordíttatnak piszkos ügyeink. Csak az lehetek hát,  aminek világra hoztak? Vétkes utód, sorvadó magyar, netán ember?  Ebben a sorrendben? Miért ne lehetnék mondjuk vonal, ami körülhatárolja  a jellemtelenséget? Vagy a maga kegyetlenségében bűnbánó ország? 

Lehunyom a szemem. Hátha eltűnik, mire kinyitom. A törvényfekete  évszázad vagy a miniszterelnök úr. Inkább az utóbbi. De ránézek,  és élesek a Rubik-kocka vonásai, és szégyellem, amiért nem tetszik. Nem ezt akartam, rázom meg a vállát, mire átöleli a fiatalságom,  megszorongatja, és visszaalszik. Nagy úr ő, de az éberség még nagyobb, annál pedig csak a mi-lenne-ha hatalmasabb.

A költészetnapig közzétesszük az első közlésű verseinket a frissen megjelent Radnóti Magazinban. Olvastátok már? Nem csak 16 első közlésű vers van benne, számos érdekes interjú, beszámoló és infó a Radnóti idei évadásról. Lapozgassátok! A grafikákat és a lap vizuális outfitjét Tóth Andrej álmodta meg.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem adtam ki. (35)

Hideg van. Hideg az ágy, hideg a paplan. A te paplanod.

Hideg szám, hideg fal, aminek neki nyomsz.

Hideg az éjjel, hideg a szív,

hiányzol.

[bubikort]

Tökre megértem. Reggel óta seggel a paplan alatt alszik

[szkennelttucsok]

Dolgok a paplan alatt...

[ultramegatroutman]

trú dat

Málna.

1. éjszaka: földre

2. éjszaka: paplan (nem baj, legalább behúztuk a nyárit)

3. éjszaka: a farmerom+könyvkupac+falióra

[lakotelepi-jamesdean]

Tágas bekksztéjdzs negyven főre Dob pergőjén a segg szőre Verejtéktől forr a paplan Marsall ládán geci csattan Orrot marja szintetika Mit megkövetel rock-etika Szentek, akik gruppit basznaak Igazságot Lindemannak!

[ornamental-commie-faggot]

Sokat szerettem volna

fényképezni, mert szeretem Koppenhágát, de tegnap mínusz kettő fok volt, úgyhogy aludtam a paplan alatt.

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[pajjorimre]

Azt hitted, a súlyozott paplan menő? Próbáltad már a súlyozott dildót?

Súlyozott dildó.

[kimhortons]

kailangan ko na atang magpalit ng eyeglasses, parang labo na kasi ng paningin ko sa ginagamit ko ngayon. nag contact lense ako kanina pero sumakit ulo ko kaya tinanggal ko. nung nag salamin ako, ang labo niya. hahaha. lalo talaga masisira mata ko nito e. haha. sa manila nalang siguro ako magpapa check pagka uwi namin sa 27. gusto ko narin talaga magpalit din ng specs e. nag paplan nadin ako mag pa tatts, desidido na kong gusto ko talaga haha. kung kaya pa ng budget baka isabay ko na sa manila, pero pag di keri sa December nalang. dun nalang din siguro sa artist ng best friend ko. gusto ko yung visible agad. hehe. tas next isang malaki sa right leg, nagpeklat na kasi yung pigsa ko haha para matakpan din. hehe. lalang skl.

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part8 - Kirohanás

@zsofolya edes zellerlevelkem, kozremukodom, barsonyszonyegecskem, arany vagy

Máté pov.

"Én sem értettem, mikor szerelmes lettem apádba..." - kezdte mesélést.

"Jaj anya, ne kezd már megint..." - sóhajtottam fel.

"Csak hallgass végig." - mondta anyum.

Próbáltam jobban belemélyedni telefonom biztonságába, ám azt is elvette tőlem, így kénytelen voltam odafigyelni rám.

"Na, most hogy végre figyelsz rám.." - kezdett bele újra - "Hogy nembaj... Hogyha nemtudod, mit kezdj a szerelemmel..."

"Honnan veszed, hogy szerelem van a háttérben?"

"Anyai megérzés. Látom, hogy hogy nézel rá.." - mosolygott rám lágyan. Én pedig nem tehettem mást, csak bebújtam a paplan alá.

"Anyaaaa"

"Szóval mégiscsak szerelem van a háttérben..." - mosolygott diadalmasan anyukám.

"Ez nem igazság..." - motyogtam a paplan alatt.

"Esetleg bevallanád, hogy ki a szerencsés..?" - mosolygott anyám, bár én ezt nem láthattam.

"Úgyis tudod ki az, akkor meg miért kínzol?"

"És akkor miért nem akarod elmondani? Miért nem akarsz beszélni róla, ha már úgyis tudom?" - mondta, mire letűrtem a fejemről a takarót, majd megszólaltam:

"A Levente az. Örülsz?" - közöltem, majd hátamra fordulva kezdtem kémlelni a plafont.

"És pontosan mi is van köztetek?" - kérdezte.

Felsóhajtottam : "Fogalmam sincs.."

Chapter várható minden hétfőn és pénteken 💕

Stay tuned💋

[dorka]

En: jajdeutalok ágyhuzatot cserelni, nehez. Unalmas. Fáj.

Kiskutyam: jajdeimadok agyhuzatot cserelni igy nekifutok es naaaaagy ugrassal a paplan! Ott egy parna!!!!!

En: na jo en elbujtam a lepedo moge

Kiskutyam: en is! … és most ragjuk ki mangukat!!!

[otthonzulles]

a keresztényüldözési államtitkár ilyenkor a kis virslipéniszét veri a paplan alatt?