#póni

[csacskamacskamocska]

Ahol ennyi trágya van, ott póninak is kell lenni!

Tulajdonképpen be is fejezhetném a mesélést ezzel a viccel, ami amúgy arról szól, hogy a pesszimista és az optimista kisgyereket próbálja kezelni a pszichológus, és a pesszimista kisgyerek kap rengeteg csodás ajándékot, az optimista meg egy nagy kupac lószart. A pesszimista kisgyerek csak nézi, höh, ez se jó, az se jó, szar ez mind :( Az optimista meg mint a címben... Persze, az a fajta optimizmus kurvára bosszantó, ha valaki egyszerűen letagadja, hogy rossz dolgok is léteznek vagy dolgok egyes embereknek rossz is lehet. Nade van aki élvezi az edzést, a fizikai erőkifejtést, az abban való fejlődést, én meg a másféle kihívásokat élvezem. Most például a tervezgetés izgalmát, és mindazt amit már megcsináltam és amiket még a következő hetekben csinálnom kell, és ott, utána, ott van a póni! Úgyhogy csinálom, igyekszem, örülök, tervezek, mintha minden kurvára csodás napfényes és ragyogó lenne. ja, belül azért kurvára szorongok olyasmiken, hogy orbán kiviszi az EUból az országot, hogy végleg és visszavonhatatlanul elszigetelődünk Európától mint egy kis rákos szemölcs éldegélünk majd a gyűlölet közepén. Félek, hogy bezáródnak a lehetőségek és nem tudom kitenni a lábam innen. Félek, hogy a kormány felemészti azoknak a vagyonát is akik még éppenhogy a szar felett tudják tartani a fejüket, és amikor ilyenek jutnak eszembe, akkor persze félek attól is, hogy azt sem látom tisztán, hogy mennyi ilyesféle stresszt bírok még el. Többször jártam Romániában, Lengyelországban azokban az időkben amikor egy kiló cukrot kitettünk az asztalra és a néni elsírta magát mert nem tudja mikor látott ilyet, hogy valaki csak úgy kibasz az asztalra egy kiló cukrot. Ennyiért nőt lehetett venni. Két liter benzinért szállást kaptunk. Mi vehettünk benzint, ők csak felváltva járhattak az ilyen meg az olyan rendszámú autókkal. Általános volt a nyomor, nem csak egy rétegé. meg volt azoknak a nyomora, akiknek már semmi se számított. A magyar romáktól mit lehet még elvenni? Idén már vagy nyolc ember halt meg azért mert valami szarral fűtöttek. Nem akarok rémhíreket terjeszteni, gondolkodom, hogy ki mondta ezt nekem ezzel a konkrét számmal. És stb és stb. Van szar bőven, aztán póni meg sehol. Egy olyan kerületben élek, amelyik próbál egyensúlyban maradni. nem csak pénzügyilag, hanem emberileg is. Egészen elképesztő az igyekezet, hogy valami élhető létet demonstráljanak. Hm. ez itt belbuda. Búra alatt élünk. Benne vagyok a TUDOSZ szakszervezetben. Höh, tegnaptól ellenörzőbizottsági tagként. Azt mondja az egyik faszi, hogy azzal kéne meggyőzni az embereket, hogy lépjenek be, hogy nem kell csinálniuk semmit, lehetnek nyugodtan passzívak, de az aktív tagok csak úgy tudnak eredményt elérni, ha sokan állnak mögöttük, mert a szakszervezet csak úgy tud kikerülhetetlen tényezővé válni. Ültem ott, hogy én ezt az egész kínlódást már nem egyszer végigcsináltam. És nem értik az emberek az összefogás lényegét, de talán tényleg passzivistákat kéne gyűjtenünk nekünk is. Talán azon is csúszott el minden, hogy nálunk a fennen hangoztatott összefogást már a kommunisták lejáratták. Nem tudom, nem értek a politikához, meg mint mondtam a történelemhez sem (ah, Rácz András, ah!). Én mindenbe csak ezt az optimista csinálást bírom beletenni. na, ennek a mai posztnak túl sok értelme nincs, csak ventillálok. Nekem kell az a póni az élethez!

[fovarosiblog]

Bonsai Cézár

Póni De Gaulle

Plüss Pinochet

Karton Castro

Lego Duce

Barbie Hitler

Popcorn Churchill

Disney Putyin

Tacskó Horthy

Tescós Napóleon

Lufi Kossuth

Marcipán Ceausescu

[kaoszkutato]

póni karácsonyra

via

[enk1du]

10/10 hevesi póniséró

[dedibelyegei]

Azért volt ekkora szünet, mert nagyon messzire kellett menni... Bizony ez már valami, egy igazi új-zélandi Kószás bélyeg! Természetesen az új-zélandi posta nem volt rest meglovagolni a tényt, hogy az óriási sikerű trilógiát náluk forgatták, így azokban az években számtalan kisebb-nagyobb, gyakoribb-ritkább Gyűrűk urás sorozat született.

Na de, hogy is került ez a konkrét példány hozzám? Mint láthatjátok rendhagyó módon ez a bélyeg a helyén van, nincs leolvasztva. A családunknak volt egy távolabbi tagja, azt hiszem egyik nagymamám unokatestvére, akik az '50-es évek elején inkább a másik irányba indultak el (vagy kicsit túlszaladtak az USA-n, nézőpont kérdése), és bizony meg sem álltak Új-Zélandig! Csak mindig úgy emlegették őt a családban, hogy 'az új-zélandi Baba néni', a mai napig nem tudom az igazi nevét amúgy. Szóval a rendszerváltás után néhányszor még találkoztak a családdal, hazajöttek látogatóba, de alapvetően ugye leveleztek, pláne a kor előrehaladtával ahogy idősödtek.

Egy ilyen kis levél maradt meg szépen egyben összehajthatós levezőlapon, 2002-ből Wellingtonból, így ni:

Kicsit akkor a bélyegről, a sorozat melynek a tagja a Gyűrű szövetségét dolgozza fel, hat elemből áll, 2001-es, mint a film, és ugyanilyen névértékeken és sítlusban készültek később a sorozatok a Két toronyhoz, és a Király visszatérhez is. A Kósza a második legnagyobb névértékű a maga másfél új-zélandi dollárjával (és ez akkor elég volt egy európai levélküldéshez...). Így nézett ki az egész sor:

Legalábbis az a verzió ami nekem van! Merthogy, kétféle típust gyártottak, a fent látható teliképest, de készítettek klasszikus bélyegsztílós kereteseket is:

Darabszámokat sajnos nem találtam, de nagyjából hasonló értékben vesztegetik mindkét verziót. A Kószát ilyen 400-900 forint magasságában lehet megszerezni állapottól függően, egy teljes sorozat 3000-5000 forint közt mozog. Legalábbis ha ezt a 2001-es kollekciót nézzük, merthogy van itt MÉG valami.

Bizony nem csak a Király, hanem a Kósza bélyeg is visszatér, 2002-ben nem is akárhogy! Ebben az évben Amszterdamban rendeztek egy nagyszabású nemzetközi bélyegkiállítást, melyre különböző kiadásokkal készültek az országok postái. Új-Zéland pedig úgy döntött, hogy nem lehet a nagy LoTR lázban elengedni ezt a lehetőséget, így egy külön speciális kiadásban, melyet csak így lehetett megvenni újabb kört kapott a Kósza, és Tülkös Boromir! (meg a Pajkos Póni törzsközönsége)

Ahhoz képest milyen menő, elvileg nagyjából 2000 forintért ehhez is hozzá lehet jutni, így egyben.

Következőleg követjük a levél útját és kicsit visszatérünk szép hazánkba, de nem kell félni nem ez volt az utolsó új-zélandi bélyeg ;)

[cunctatormax]

A tarpán 

(Equus ferus ferus) volt az eurázsiai vadló. Mai vélemények szerint a Przsevalszkij-ló (vagy Przewalski ló) egyik alfaja. A faj utolsó egyede 1909-ben, Moszkvában pusztult el.

A lengyel parasztok gyakran keresztezték házilovaikat a tarpánnal. Ennek eredménye egy kis lóféle, a konik lett. Jelenleg az olyan állatokat, mint a konik, vagy a Portugáliában fennmaradt Sorraia-póni, használják a tarpán visszaszaporítására és próbálják kitölteni azt az ökológiai rést, mely a faj eltűnésével keletkezett. A hucul ló, mely a Kárpátokban él, valószínűleg a tarpán közvetlen leszármazottja.

[seggarckollekcio]

Sunyi kis póni

[falfirka]

Várom, hogy újra rózsaszín legyen a hajam. Én leszek a legkiégettebb én kicsi póni

[fbitattoolondon]

Üdvözlünk a "Kivételes Űrkaland" című meghitt altatómesében! Ez a érdekes történet elrepíti gyermekeinket egy varázslatos világba, ahol a képzelet szárnyal és nincsenek határok! Csatlakozz Flóra, Robi, a csintalan macskájuk Hiúz, és a varázslatos póni, Foltos lenyűgöző kalandaihoz a világegyetemen keresztül. 🌟 Végtelen szeretettel és gondoskodással készült ez az elbűvölő történet, amely nem csupán egy altató mese, hanem egy utazás a Króma, Lumen és Gelum Galaxison át, tele lebilincselő leckékkel a színekről, a fényről és az extrém hőmérsékletekről. Kiváló választás különösen azoknak a gyermekeknek, akik autizmussal élnek, hiszen lebilincselő leírásokkal és magával ragadó elbeszéléssel varázsolja el őket. 🌌 Merülj el gyermekeddel egy világban, ahol a képzeletnek nincs határa. Légy tanúja, egy szobája hihetetlen átalakulásának egy igazi űrhajóvá, és utazz olyan galaxisokon keresztül, amelyek egyedi tulajdonságaikkal bűvölik el az érzékeket. 💡 Útközben gyermeked megismerheti a világegyetem csodáit, a színek és a fényhullámok tudományát, valamint az űr extrém hőmérsékleteinek fogalmát. Ez az oktató és szórakoztató mese serkenti a kíváncsiságot és az ismeretszerzés szeretetét erősíti. 👩‍🚀 A "Kivételes Űrkaland" egy szívhez szóló történet, amit egy olyan szülő írt, aki megérti, mennyire fontos egy biztonságos és képzelettel teli tér megteremtése a gyermekek számára, különösen azok számára, akik, mint Robi, az autizmus spektrumán vannak. 🌠 Szeretnénk arra buzdítani, hogy "lájkold" és oszd meg a videót, valamint iratkozz fel csatornánkra is további elbűvölő altatómesékért és oktató tartalmakért. Feliratkozva sohasem maradsz majd le az újabb lenyűgöző kalandokról Flóra, Robi, Hiúz és Foltos társaságában. ✨ Köszönjük, hogy velünk tartottok ezen a rendkívüli utazáson. Reméljük, hogy ez a mese melegséget, szeretetet és inspirációt hoz a gyermeked altatási rutinjába. Szép álmokat, és találkozunk a következő kalandban! 📧 Érdeklődni: fbipoetry@gmail.com Web: fbipoetry.com #AltatóMese #Gyermekkönyvek #AutizmusTudatosság #Képzelet #Tanulás #IratkozzFelMost

[metalindex-hu]

Jubileumi fesztiválozás: Alestorm, Tankcsapda, Leander Kills, Lord, Sing Sing – Tábor Fesztivál, Alsóörs, 2023.08.24-25.

Jubileumi fesztiválozás: Alestorm, Tankcsapda, Leander Kills, Lord, Sing Sing – Tábor Fesztivál, Alsóörs, 2023.08.24-25. - https://metalindex.hu/2023/09/02/jubileumi-fesztivalozas-alestorm-tankcsapda-leander-kills-lord-sing-sing-tabor-fesztival-alsoors-2023-08-24-25/ -

Jubileumi évéhez érkezett a Tábor Fesztivál, immár 15. alkalommal gyűltek össze a rockerek, hogy a Balaton partján szórakozzanak egy nagyot. Ennek apropójából a szervezők  – a fesztivál történetében először – nemzetközi előadókat is szerződtettek (a Phil Campbell And The Bastard Sonst és az Alestormot), még ha az egyik zenekart félig-meddig magyarnak is tekintjük.

Két napon utaztam le, és munka mellett csak némely bandába sikerült belenéznem. Persze a közlekedés sem könnyítette meg a lejutást, mindkét nap lépésben haladtunk egy ideig az autópályán. A fesztivál területe szerintem nem sokban változott, ami érthető, hiszen ugyanazon a helyen van már évek óta. Nagyobb változást ott tapasztaltam, ahova a közönség nem láthat be. A backstage-ben, amin érződött, hogy a nemzetközi zenekarok már más szintet igényelnek. De nézzük is, kiket láttam és azok milyenek voltak.

Csütörtökön a Leander Kills volt az első, akit láttam és szegényeket ezen a napon az ág is húzta. Amikor utoljára láttam őket, még teljesen más felállásban léptek fel, így kíváncsi voltam, mennyiben érződik majd a tagok cseréje. Ha pusztán a zeneiséget és a színpadi produktumot nézzük, akkor azt kell mondanom, nem éreztem visszaesést. Ez természetesen részben annak is köszönhető, hogy a tengely változatlan, Jankai Valentin dobos és Köteles Leander frontember párosa nagyon látványosan, szórakoztatóan és megbízhatóan prosperál.

Baromi jó alapot adtak a két új gitárosnak, Nyerják Gábornak és Barkóczi Bencének.

De, ezen a napon a szerencse nagyon elpártolt tőlük, szinte folyamatosan kisebb-nagyobb technikai gondokkal küszködtek, a technikusok rendszeres „látványelemei” voltak a színpadképnek, ráadásul Leander az elején elmesélte, hogy előző nap mindhárom gitáros elvágta az ujját, így leragasztva próbáltak maximumot nyújtani. A hangulatra nem is lehetett panasz, a közönség szinte a bandával együtt énekelte a dalokat, talán érezték, hogy elkél a támogatás a csapatnak.

Támogatás érkezett máshonnan is, három szám erejéig az ugyanezen a napon fellépő Alestormból beugrott Bodor Máté kisegíteni a csapatot, aki amolyan ötödik embere a zenekarnak. Nem szoktam Leander-koncertre járni, talán ez volt a második találkozásunk, de furcsa volt Mátét egy teljesen más környezetben, más stílust játszva, más outfitben látni. A vége felé Leander lejött az első sor elé, kölcsönkért valakitől egy Csillám póni fejfedőt, és abban énekelt a közönség nagy örömére. Szó se róla, elég nagy kontrasztot mutatott a vicces fejfedő és a hörgés.

A csapatra és a közönségre nem lehet panasz, csak az a fránya technika… Vigyetek kórházba / Túlélő / Sötét én / Majd úgy sírsz értem / Falakon túl / Boldogság virág / Szeresd bennem / Örökzöld / Nyolcadik főbűn / Madár / Híd / Csak te / Viharom, tavaszom // Véres kardot hoztam / Szerelmetlen dal / Te leszel a párom / Valami folyjon

A technikai bakik és pechek szöges ellentéte volt a másik színpadon kezdő Sing Sing. A fesztivál valamilyen szinten nekik hazai pálya, ennek megfelelően egy igen látványos és jó koncert adtak. Mire átértem hozzájuk, már játszottak és az utóbbi években – egy fellépéstől eltekintve – őket sem láttam (a rengeteg külföldi koncert bőven elég). Azt kell mondjam, nagyon egyben van a csapat.

Persze nekem furcsa volt a lassan 10 éve az együttesben éneklő Sipos Tomi látványa, őt máshol szoktam meg.

És bevallom, a vége felé előadott Halál a májra dal alatt többször is a mirigyesek sorai ugrottak be. Visszatérve a koncertre, az elején érkező slágerek és pörgősebb nóták, meg persze a bevetett pirotechnikai arzenál kellően beindította a publikumot. Itt nem volt semmilyen technikai malőr, a lángok és szikrák is megfelelő helyen és mértékben üzemeltek.

Ennél a színpadnál a fotósárokba még hatalmas hangfalak voltak lepakolva és utólag azt kell mondjam, talán ez a színpad jobban szólt, mint a „fő�� színpad. A szett közepén hagyták egy picit a közönséget megpihenni, hogy aztán a végén megint a nagy durranásokon legyen a hangsúly. Hazai pályát említettem az elején, a fesztivál ex(?) és jelenlegi szervezője is erősíti a csapatot, apa és fia.

Jó választás volt Lévai-Hangyássy Bence csatasorba állítása, ugyanis az eredeti tagok már nem szántják fel a színpadot, ellenben Bence folyamatosan ezerrel pörgött. És ha már Bence és fesztiválszervező, másnap este láttuk, ahogy ballagtunk a fesztivál területén, hogy egy létra tetejéről éppen világító testeket szerelt fel egy állvány oldalára. Nem az a kanapén tespedő szervező, respekt!

Szóval hangulatilag ebbe a buliba sem lehet belekötni, elég látványosra is sikeredett, engem csak a balladás középrész ültetett le. De jó volt ezeket a rég hallott dalokat újra hallani!

Pirates Of The Balaton. Talán nincs még egy olyan külföldi banda, aki ennyire elkötelezett a Balaton mellett, mint az Alestorm. És végre a tó partján léphettek fel, ráadásul már előző este megérkeztek a helyszínre, így mindenre (is) jutott idő. A fellépés előtti estén a srácok a közönséggel múlatták az időt, ezzel is hatalmas örömöt szerezve a magyar rajongóknak. Természetesen abban a hőségben nem hagyhattak ki egy kis csobbanást, úszkálást a tóban, ennek megfelelően már eleve jó hangulatban kezdtek neki az estének.

A koncert után mondtam – talán Garethnek -, hogy míg külföldön a csapat „csak” egy nemzetközi zenekar, akik nagyon sikeresek, Magyarországon mi magyar bandaként tekintünk rájuk, köszönhetően a magyar tagnak, Bodor Máténak, a magyar menedzsernek és persze a két magyar dalnak. Talán mindezeknek köszönhetően sikeredett emlékezetesre a show, mert a tagok a koncert után eszméletlen buliként aposztrofálták a fellépést.

A csapat és a közönség szimbiózisán kívül az sem árt, ha jól muzsikál az „őrült ötös”, ami meg is valósult. Chris profi módon vezényelt, Elliot a billentyűfutamokon kívül faszán screamelt, amikor kellett, a Gareth-Peter páros szórakoztatóan hozta a biztos alapokat, hogy a többiek tudjanak lubickolni.

Máté pedig… Máté volt, olyan, amilyennek kedveljük. Lazán, mosolyogva hozta tételeit, a színpad minden szegletét bejárta, ami Garethre és Chrisre is igaz volt. És közben élvezte, hogy a közönség szereti, amit csinál, mégis csak a mi fiunk. Többször említette már, hogy neki a magyar koncertek a legfontosabbak, a szokásos koncertvégi átkötő szövegben ezt nyomatékosította is, elmondva, hogy a nyári turnén ezt az estét várta legjobban. Pedig többek között volt egy Wacken főszínpados fellépése is a bandának!

Mi az, hogy szereti a közönség, amit csinálnak? Egyszerűen megőrülnek a csapatért! A dalokat szinte folyamatosan énekelték, az Alestorm-pólók mennyisége pedig talán minden eddigi számot überelt. A felfújható kalózkardok, kalózfejfedők mind felbukkantak a táncparketten, de nekem egy transzparens volt, ami mindent vitt: a zenekar valamelyik kiadványának limitált verziójában a bónuszlemezen a dalok kutyák által „felugatott” verziói kaptak helyet, na, valaki ezt a verziót követelte!

A programot nagyon jól szedték össze, az utolsó két lemezt ugyan picit előtérbe helyezve, az összes lemezről elővettek valami slágert. Feldolgozás is szerepelt, hiszen a Hangover már klasszikus közönségkedvenc (nekem is az egyik kedvencem), amiben náluk tök természetes, hogy egy rappelő cápa tűnik fel a színpadon, aki miután kiszövegelte magát, megpróbált beleharapni a gitárosba.

Nem sokkal egymás után érkezett két olyan dal, aminek a szövegét az is velük együtt énekli, aki először találkozik velük. A Mexico és a P.A.R.T.Y. mára két olyan hangulatfokozó nótává vált, ami az amúgy sem gyenge hangulatot egy magasabb szintre emeli. A normál műsort egy alig másfél perces őrület zárta le, a Shit Boat kellően kifacsarta a közönséget, akik a ráadás előtt kaptak egy kis szusszanásnyi időt. És ha már kipihentük magunkat, mindjárt jött a galeri, hogy csak úgy megigyák a söreinket, bár szerintem a közönség önként dalolva is odaadta volna, ha szépen kéri a zenekar. A refrénben érkező „Drink! Drink! Drink!” szöveget az egész Tábor együtt üvöltötte a csapattal.

Természetesen nem maradhatott ki a Magyarország dal, ez amolyan kötelező eleme lesz innentől a hazai koncerteknek, és előtte jött a Máté-speech, amit fentebb említettem. Ha eddig jó volt a hangulat, akkor ez ennél a nótánál megsokszorozódott, azt gondolom, aki picit is szereti a metálzenét, annak egyszer ezt a dalt élőben kell hallania, mert valami hihetetlen hangulatot teremt. Mondhatnám, hogy a koncertnek több csúcspontja is volt, de ezen felrobbant a tábor. Az országról szóló dal, magyar nyelvű refrénnel, kultikus italunk említésével, és a dalban szereplő tónál, ennél nem lehet ikonikusabb pillanat, azt gondolom.

És hogy mire is figyelnek a srácok! A turné összes állomásán a „Kacsamesék” főcímdala megy outróként, természetesen eredeti nyelven, de nálunk a magyar nyelvű verzió hangzott el, miközben Mátét az első sorok szeretgették halálra, Chris a közönség közé ugorva szörfözött és standing ovationnel búcsúztak el a táborlakók Balaton kalózaitól. A tagok egyöntetűen az egyik leghangulatosabb és legjobb koncertnek tartották ezt a bulit, nem véletlenül.

Ez a közel 70 perces műsor, mindenféle üresjárat nélkül zakatolt át rajtunk. Keelhauled / No Grave But The Sea / The Skunk’n Norwegian / Alestorm / Under Blackened Banners / Hangover / The Battle Of Cape Fear River / Mexico / Magnetic North / P.A.R.T.Y. /Captain Morgan’s Revenge / Shit Boat (No Fans) // Drink / Zombies Ate My Pirate Ship / Magyarország / Fucked With An Anchor

A számomra második napon a dolgaim mellett az első banda, akiket sikerült látnom, a Lord volt. Évente legalább egy Lord-koncertbe beleszaladok, szinte kivétel nélkül valamelyik fesztiválon vagy valaki előzenekaraként. Az idei a Tábor fesztiválra esett és nem kellett csalódnom, a megszokott minőség most sem csorbult.

Ebbe a bő egy órába szinte az összes kedvencem bekerült, így én baromira élveztem a koncertet. Vannak olyan bandák, akik ha rosszabb napot fognak is ki, akkor sem tudnak egy bizonyos szint alatt teljesíteni. Ezt nem azért mondom, mert rosszabb napjuk volt, hanem mert én még nem voltam rossz Lord-koncerten. A dalok eleve évtizedek óta meghatározzák életemet, mondjuk úgy, hogy ha ritkán is látom-hallom őket, az első taktusok után a winchesterből jönnek elő a dalok és a második sortól már én is a kórus tagja vagyok.

Másrészt a csapat motorja és tengelye, a Pohl Misi–Erős Attila páros, korukat meghazudtolóan tolják a mai napig!

Azt hiszem néhány fiatal frontember példát vehetne Misiről, hogy mennyire jól tud bánni a közönséggel.

A három fiatal a hangszerüknek köszönhetően statikusan vesznek részt a műsorban, bár a legfrissebb tag, Világi Zolika dobos játéka látványban alaposan feldobja a hangulatot. A korábban a Demonlordban is játszó doboson azt láttam, hogy a rockos témákat metálos stílusban játszotta, miközben a dalok nagy részében a vokálozásból is kivette a részét.

És akkor vissza a főszereplőkre, akik szinte folyamatosan kilépve a színpadról, a fotósárokba lerakott hangfalakon lépkedtek, játszottak és énekeltek, vagy vezényelték a közönséget, akik nagyrészt keménymagos lordosok lehettek, mert szinte maguktól tudták, az adott dalra milyen koreográfiával kell reagálniuk.

És ennek a kapcsolódásnak köszönhetően egy jó kis Lord-koncert vezette fel a nap headlinerének fellépését.

A Tankcsapda szinte már rendszeres vendége a Tábor fesztiválnak. Az elmúlt három évben felléptek és valahogy mindig különlegesre sikeredett az aktuális este.

Szűk egy héttel korábban láttam a Tankokat a tűzijáték előtt és akkor is azt beszéltük a haverokkal, hogy ezek a közel órás/hetven perces előadások nagyon jól működnek náluk. Nem azt mondom, hogy nem szívesen hallgatom őket a normál hosszúságú, közel két órás koncerteken, de itt is szinte egy pillanatnyi üresjárat nélkül dózerolták le a tábort.

Amikor a Parkban a banda kezdő tételnek választotta A négy című nótát, akkor először meglepődtem, de már első alkalommal rá kellett jönnöm, hogy nagyon jó választás volt. Ahogy a hangszerek egymás után lépnek be a dalba, kiváló alkalmat nyújt a srácoknak, hogy egyesével lépjenek színpadra és elkezdjék az estét. A közönség is fel tudja venni a fonalat, amit a záró akkordig el sem enged.

Ha az előző napi Alestorm-beszámolóban pozitívumként említettem, hogy milyen jól válogatták össze a műsort, akkor a Tankokra ez ugyanúgy igaz, szinte mindegyik lemezükről vettek elő valamit. Bár az furcsa, hogy az utolsó albumról semmi sem került bele a műsorba, viszont a nemrég megjelent Ez a nap az a nap ilyen rövid idő alatt is szépen belesimult a régi klasszikusok közé. A színpadképet annyival toldották meg, hogy a megszokotthoz képest pár „lángot” még beüzemeltek és így elég korrekt kis színpadi látvánnyal támogatták meg a koncertet.

Ahogy egy korábbi interjúban mesélte Sidi, még nem teljesen tudja belevetni magát a felfokozott hangulatba, a headbangelésen kívül viszont minden mást tud, ezért a színpad minden egyes pontját bejárta. A buli vége felé, játék közben még egy húrszakadás is megakasztotta pár pillanatig, de Márk, a technikusa hamar nyakába akasztott egy másik hathúrost, így minimális döccenővel folytatódhatott az előadás.

A banda régi motorosai most is remek formában voltak, Fejes lazán hozta a biztos alapokat, amihez Laci is csatlakozott. Ő amúgy a megszokotthoz képest szerintem többször hagyta el a megszokott helyét, úgy tűnt, ő is úgy élvezi a koncertet, mint a közönség, mert rengeteget mosolygott. És hogy a 30 foknál melegebbet hozó időjárásban bőrdzsekiben nyomta le a műsort… le a kalappal!

A tőle megszokott átkötő szövegekbe egy kis csavart tett egy különleges apropó miatt. Az előző nap még a színpadon zenélő szervező, Lévai-Hangyássy Bence ezen a napon ünnepelte születésnapját, így Laci egy kis anekdotával vezette fel a köszöntőt, majd Bence is a színpadra érkezett, hogy a banda felköszöntse, illetve hogy a közönség megtapsolja.

E rövid kitérő után folytatódott a show, amin Laci megemlítette, hogy aki többet szeretne látni a csapatból, az jöjjön el szeptember 22-én a Budapest Parkba, ugyanis a banda idén is duplázik Budapest legnagyobb szabadtéri helyszínén, ahol több meglepetés is vár a rajongókra. A „Pesten megjelent Isten” elnevezésű koncert zárja a banda nyári turnéját és ez lesz az új dal címe is, ami a koncert másnapján érkezik.

Pörgős, sallangmentes, közönségkedvencek tömkelegével zsúfolt programot adtak a srácok. Ahogy előző nap Leander, most Sidi érkezett le az első sor elé, ahol a taposókra állva játszott a közönség legnagyobb örömére.

Nem volt egyszerű lejutnia, mert a fotósárok szélén rengetegen voltak kíváncsiak a koncertre, a napi fellépők egy része is ott toporgott. Hogy a szülinapos Bence szavaival zárjam: „A Tankcsapda az Tankcsapda!” A négy / Köpök rátok / Jönnek a férgek / Törölköző teniszütőkkel / Mindig péntek / Mitől legyen? / Nem kell semmi / Ez a nap az a nap / Rock a nevem / Gyűrd össze a lepedőt / Mennyország Tourist / Ez az a ház / Baj van!! / Fordulj fel / A Rock & Roll rugója // Be vagyok rúgva

Hogy mit hoz a jövő, majd kiderül. Mindenesetre jó irányba indult el a fesztivál. Vélhetően jövőre is lesznek nemzetközi bandák, aminek én nagyon örülök, mert mára eljutottunk oda, hogy igazi rock/metálfesztiválnak csak a Tábor Fesztivál maradt a nyári felhozatalból.

Szöveg és fotók: Savafan Külön köszönet az Alestorm, a Tankcsapda zenekarnak és managementnek!

[thebossengineer]

A szívem szakad meg minden egyes reggel mikor úgy kelek, hogy már megint veled álmodtam és nem tudom elmeselni neked..

Akárhogy is próbálkozom nem tudlak kiverni a fejemből, minden alkalommal mikor meglátom egy pónis dolgot vagy bármi mást amirol te jutsz az eszembe rögtön nyúlok a telefonért, hogy elkudjem neked, aztán ott állok a bolt közepén néma csendben telefonnal a kezemben és kérdezem magamtól "MIT CSINÁLSZ??"..

Bárcsak visszamehetnek az időben arra a napra mikor elvesztettelek, hogy elmondjam magamnak ne sétálj el, ne hagyd annyiban, ne kövess el ekkora hibát...

De... Ennek már mind mindegy, hiszen nem lehet csak úgy kitörölni az elmúlt 1 évet. Bármennyire is szeretné az ember....

[falfirka]

Várom, hogy újra rózsaszín legyen a hajam. Én leszek a legkiégettebb én kicsi póni

[felejtesvagymi]

Nem tudom,hogy ez a kis póni min ment keresztül,de azthiszem együtt érzek a tekintetével. 💁

[fbitattoolondon]

🌟 Merülj el kisgyermekeidet a "Foltos Póni" elbűvölő világában, egy szívmelegítő esti mese során, mely tele van kalanddal, varázslattal és a barátság erejével! 🌙 Csatlakozz Flóra és Robi, a két kalandvágyó testvér, és pajkos macskájuk, Hiúz, kalandos útjukra a misztikus Varázserdőbe, a rejtélyes Foltos Póni nyomában. A legenda szerint ez a rendkívüli póni kívánságokat teljesít azok számára, akik merészen felkutatják. Nyugtató relaxációs zene és lebilincselő mesélési stílus mellett ez a fekete képernyős esti mesevideó tökéletes a lefekvés előtti pihenéshez. Kövesd figyelemmel, ahogy Flora és Robi vágyai valóra válnak, és éld át a felújított barátságok örömét és a jóság és varázs szépségét irányító világ szépségét. 🌸 Iratkozz fel a csatornánkra, hogy további elbűvölő esti meséket, mint a "Pöttyös Póni", eljuttassuk hozzád, melyek messzi fantáziavilágokba repítik gyermekeidet és csodálatba ejtik őket. 👍 Ha élvezted ezt a varázslatos utazást, ne felejtsd el megnyomni a "Tetszik" gombot, és hagyj megjegyzést a kedvenc részedről a történetben. 🔔 Kapcsold be a értesítési csengőt, hogy soha ne maradj le az új esti mese feltöltésekről. További kalandos, fantáziadús és barátságos történeteket hozunk neked, melyek felejthetetlenné teszik az esti altatást kisgyermekeid számára. Köszönjük, hogy csatornánkat választottad, hogy része lehessen esti rutinodnak. Hagyd, hogy a Pöttyös Póni és más elbűvölő történetek elkísérjék gyermekeid álmait és ösztönözzék meg szívüket. Ne felejtsd, a mesélés varázsa csak egy kattintásnyira van tőled. Kérdés? Óhaj? Sóhaj? fbipoetry@gmail.com  :)

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Kedvencem a lovas mesekönyvből Rózsi a shetlandi póni!

[demonitekintet]

Én vagyok a hülye kurva?Akkor te mi vagy te nyomorult fasz szelidítő?Te sem póni lovon akartál lovagolni már kislányként sem...Buta liba.