#nem várok rád

[banatostenger]

„Fájt de megtettem, hogy elengedtelek végleg…“

[xszerelmes-lelekx]

Tudom, hogy megint csak sérülni fogok, de akkor is bele megyek

[kibaszott-karma]

Bár lenne egy olyan valóság, ahol végre szabadon együtt lehetünk. Valahogy vagy neked vagy nekem pont nem jó az időzítés, de várok ràd, mert érted megéri.

[the-fool-who-loves]

minden egyes nap gondolok rád

minden egyes nap egyre jobban szeretlek

minden egyes nap jobban fáj a hiányod

minden egyes nap erősebb leszek, de közben gyengébb is

minden egyes nap kívánlak, olyannyira hogy belebolondulok

minden egyes nap a te gondolatoddal ébredek és nap végén hajtom álomra a fejem, ha sikerül

minden egyes nap várok, várok egy üzenetre vagy egy jelre, talán adsz jeleket, de már nem tudom mit higgyek… nem tudom nekem szánod-e…nem tudok semmit csak azt, hogy nagyon szeretlek és foglak, azt hogy veled minden más volt és azt hogy mérhetetlenül hiányzol…

kedvesem

[ujra-hittem-neked]

Elfelejtettelek, tényleg.

Addig míg nem éreztem meg az illatod,

Addig míg nem láttam magam előtt elsétálni valakit aki te is lehetnél.

Addig míg nem találtam meg a kedvenc pólóm amit úgy szerettél rajtam,

Addig míg nem bukkantam rá a szobámba egy apróságra mit tőled kaptam.

Addig míg nem szólalt meg a közös zenénk, amit úgy szerettünk,

Addig míg nem sütöttem a kedvenc sütid.

Addig míg nem jöttem rá, hogy valószínű sosem fogsz jönni többet,

Addig rohanok az ajtóhoz, hogy ha kopog valaki reménykedve hátha te vagy,

Addig míg téged magam mellé képzelve alszom el.

Addig míg nem látom be, hogy míg én rád várok, te nem is gondolsz rám, r��nk.

Jó, a szívem még mindig vár, Eszem üti falait, hogy hagyjalak már, bár tudnálak.

Mit adhatnék még? Adtam már annyi mindent, őszintén szerettelek, becsültelek, kitartottam, támogattalak.

S te erre? Elmentél, hisz könnyebb volt.

Néha gondolkodom, elfelejtettelek? Egyáltalán ismerlek még?

Tudod meg mindig itt vagyok, és nem tudom miben változtál, de szeretlek. Nem téged, a lelkedet, a szívedet. Valahogy ez sokkal mélyebb, sokkal nehezebb.

[that-motorcycle-boy]

félek tőled

félek, hogy mindig ez lesz. hogy akárhányszor meglátlak felidegesítem magam azon hogy nem vagy velem már, és hatalmas szomorúság tör rám. hogy a gondolatoddal fekszek és kelek. hogy kétségbe esetten várok rád. hogy utállak, de nem is téged hanem az érzéseket amiket kiváltasz belőlem. hogy nem fogok tudni még évekig tovább lépni.

[halottangyal]

Elengedlek!

Nap mint nap eszembe jutsz, de elengedlek! Számunkra nincs jövő, hisz végig hazudtál. Jobb lesz, ha elfelejtelek. Jobb lesz, ha nem várok rád, hisz úgy is össze törnél! Habár, màr könnyebb, de mégis minden nap eszembe jutsz…

[l-norbii2001]

Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,

szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.

Érted dobog kihűlt szívem, érted ölni lehet

ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.

Sötét égbolt tetején, látom most az arcod

harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a faarcod.

A világot is bejártam a szerelmet kerestem,

de a csalódás utolért és betemette a testem.

Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek

megígérem szeretni foglak örökre én téged.

Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,

hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.

Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,

ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.

Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik

én harcolok még érted ha az életemen is múlik.

Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,

és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.

Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,

az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.

Mint a cserben hagyott gyerekek, könnyes szemmel állok,

sok olyan dolgot tettem már, amit a mai napig bánok.

Az élet fájdalmas könyvében most egy új fejezet kezdődik,

miben az én kedvesem, törött szívvel gyötrődik.

A gyötrődésed fáj, a kínok között vergődök,

egy újabb lépés vár, amit majd még eldöntök.

De tudom egyszer vissza sírsz, tudom egyszer hiányzok,

a halálom után rád, a mennyországban várok.

A szívem mélyén égő sebet hagyott minden szavad,

a bánat nagyvilága lassacskán rám szakad.

Remélem érted, azt amit most írok,

mert amikor ezt hallgatod én még mindig sírok..

-mc soon

[erosnekszulettem]

Mert te voltál az egyetlen akinél sosem jöhetett szóba a megcsalás semmilyen formája...

Te voltál az egyetlen akire mindig vágytam és mikor nem kaphattam meg azért mert tőled függetlenül nem lehetett nem kerestem másnál vigaszt nem kerestem semmit csak támasz voltam és azt mondtam nem lesz semmi baj várok rád ameddig csak kell igen ez is én voltam az a gyökér aki néha úgy megbántott.. az a gyökér aki sosem a tested szerette aki szerelmes lett a mosolyodba...

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Nyomtatni szeretnék, átküldtem már emailben.

Én: Nézem, mutatom h képernyőfotós verzió, az ilyen lesz, nyomtathatom?

Vevő: Óóóóó az nem jó, megpróbálom máshogy elküldeni. Elkezdi nyomkodni a telóját.

Én: Rendben.

Közben telik az idő, bejön még 2 Vevő, kiszolgálom őket, közben figyelek rá is, hogy ha szól, hogy átküldte, folytatom, de nem szól. Bejön még 3 Vevő, másik profilunkban is dolgozok, de csak nem szól. Végül rákérdezek: SIKERÜLT?

Vevő: Rám néz értetlenül majd: Mi? Közben körbe néz, mintha nem tudná hol van.

Én: Átküldeni az emailt, amit nyomtatni szeretne.

Vevő: Jaaaaa! Már átküldetem!

Én: Nézem, semmi. Frissítek, spamok között nézem, sehol semmi. Szokásos kérdések: Van nete? Ott van az elküldöttek között?

Vevő: Igen . És mutatja azt, amiben azok voltak amik nem voltak jó neki.

Én: Ezt már megnéztük, mutattam, azt mondta így nem jó, és átküldi még egyszer.

Vevő: Jaaaaaaaa.......rögtön küldöm.

Én: Magamban: Még is mi a fenét csináltál eddig? Rád várok ember!

Eltelik 5 perc, nagyon pötyög. Eltelik még 5 perc, fűstől az ujjai alatt a teló, úgy pötyög. Pofátlanul ránézek a telefonjára, és látom, hogy éppen kisregényt ír valakinek cseten.

Megint én: Befejeztük, köszönöm szépen, viszlát!

Vevő: Viszlát.

És kimegy az Üzletből. Nem néztem az időt, kb 1 óra telhetett el,végeztem tovább a munkám, de feltűnt, hogy még mindig az Üzlet előtt áll, és pötyög. Közben, Én, többször is ránéztem az emailre, nem jött semmi nyomtatni való tőle. Egyszer csak beront, hogy:

Vevő: Nem kaptam meg amit kinyomtattam.

Én: Mert nem nyomtattunk ki semmit.

Vevő: Dehogynem!

Én: Nézze meg az elküldött emailjeit. Küldött nekem bármit is a legutóbbi után, amire azt mondta hogy még sem kell?

Vevő: Ismét előkapja a telóját, ismét elmerül a pötyögésbe. Kb 5 percig hagyom, majd:

Én: Átküldte?

Vevő: Mit?

Én magamban!!!, miközben nagyon csúnyán nézek: Na jól vaaaaaaan........ Hölgyem! Ha szeretne valamit nyomtatni , akkor legyen szíves azzal foglalkozni, és ne tartson fel engem. Csetelni ráér máskor is.

Én morcosan: Amit szeretne hogy kinyomtassak!

Vevő: Rám néz sértődötten, majd elküldi ismét azt, ami már az előbb sem volt jó neki.

Én: Nem kérdezek , nem szólók semmit, kinyomtatom, addigra a csaj megint pötyög/csetel, oda adom neki, kifizeti , elrakja, elmegy.

Fúúúúúúúúúúú........ha ez vissza jön, hogy nem jó, nem biztos hogy fogok tudni rá mosolyogni, és jópofizni.............

[emlekeimkonyvtara]

Soha nem fogod megbánni hogy elvesztettél, és ez nagyon fáj. Hónapokon át játszottad hogy jól vagy, aztán pofán vágtál a valósággal. Gyerekeket terveztél velem, életet mikor tudtad hogy ki fogsz rakni. Te nem bánod hogy ennek vége, a csókjaim már csak emlékek, míg nekem lét szükséglet.

Csak egész nap várok rád, bele betegítettél ebbe, bele betegedtem ebbe. Láttam hogy van esély. Újra és újra. Te pedig mindig eltapostál. Az egész életem egy hullámvasút.

[tukrok-eneke]

Hamvaimból éledve

A némaságban fekszem, csend borít mindent, egyedül várok, talán ma eljön értem Isten. Nincs jel, hogy élet szólna belőlem, mert nem akarlak elveszíteni örökre.

Nem tudom, miként gyógyulhatna meg szívem, ha kell, imádkozom, szembeszállok mindennel. Küzdök magammal, amíg el nem érek oda, ahol valaki helyreállítja a romokat.

Kell valaki, ki visszavonja szavaid fájdalmát, megadja újra a remény tisztaságát. Valaki húzzon ki e mély romokból, mert hamvaim alatt még ég a parázs, lobogón.

Még nem vagyok kész az elmúlásra, még várom, hogy újra megcsókolj, utoljára Itt, az ellenséges szavaid mögött, még mindig hallom azt a dalt, ami összeköt.

A dal, mely sorsunk szólítja lágyan, az otthon hív, a világ káprázatában. Még nem késő, újraépíthetjük a múltat, van remény, bárhogy eltávolodtál, megtalállak.

Millió közül egyetlen remény, amit megkockáztatnék, hogy elérhetném.

Helyrehozni mindent, mi egyszer megtörtént, visszavonni minden szót, mi engem sebzett lelkem mélyén. Bármit mondhatsz, de látod, érted meghalnék, térdre rogyva vallom: Rád van szükségem még.

Légy a támaszom, hisz te vagy mindenem, csak veled lehet teljes az életem.

[azalmodozoangyal-818]

életérzés

semmi másra nem vágyok, csak hogy jobb idő legyen, a madarakat hallgassuk, apró fénysugarak jussanak a szobádba, én pedig a karjaidban feküdjek. hisz kitudja meddig nem tehetem még meg ezt, de várok rád, ahogyan sokáig tettem.

[csacskamacskamocska]

Az emberek legtöbbje amikor kezelni szeretne egy helyzetet,

akkor a között dönt, hogy itt és most könnyebb legyen, de akkor nagyon sokszor hosszú távon nehezebb dolga lesz vagy itt és most bevállal valami nehéz dolgot, valami konfrontációt, rizikót, valami őszinteséget, de az hosszú távon kisimítja a dolgokat és könyebbé teszi az életét. És bár józan ésszel mindenki belátja, hogy jobban jár, ha itt és most valami komolyat vállal, mégis a legtöbben azt választják, hogy csak most ússzam meg, majd lesz valahogy.

Sokan reménykednek, hogy soha nem kell odaállniuk a másik elé, nem kell színt vallani, mert a probléma szépen kikopik.

Egy ideje kifejezetten figyelek rá, hogy ne mondjak olyan könnyelműségeket, hogy majd ekkor meg akkor találkozzunk, pusztán azért, hogy a másik emberben pillanatnyilag jó érzést keltsek, mutatva, hogy érdekel, hogy fontos nekem. Akivel akarok találkozni, azzal konkrét időpontot beszélek meg, azonnal. Vagy megkérem, hogy pár hét múlva keressen meg és beszéljünk meg egy konkrét időpontot. Akit hitegetek a könnyelmű ígérettel, azt el fog szomorodni és meg fog haragudni, ha később nem keresem. De még valamire figyelek. Minden ajánlatom csak egyszeri. Gyere velem/velünk, utazzunk, nézzük meg, próbáljuk ki, kávézzunk, sörözzünk, beszéljük! Nem tudod, hogy akarod-e, hogy ráérsz-e majd? Akkor ez ennyi volt. Én többet nem kérdezem. Nem várok rád, nem számítok rád. Nem akarok rád neheztelni és elszomorodni sem szeretnék. Ez utóbbi a keményebb. Azokkal következetesnek lenni, akiket szeretek. A szeretet nem jelentheti azt, hogy valaki játékszere vagyok, hogy nem vesz komolyan, hogy talonban tart, hogy jobb híján elővesz. Amúgy, felnőtt embereknek időpontot egyeztetni az pokol, tényleg annyi minden tud változni, annyi váratlan és súlyos dolog jöhet közbe. De felnőtt emberek azt is tudják, hogy ez érthető és tolerálható. A hitegetés viszont nem. A nyers valósággal a mostban szembesülni nehezebb, de hosszabb távon kifizetődőbb.

A hitegető a saját viselkedésének tükrét nem akarja látni, a hitegetett pedig a helyzetet nem akarja látni. Vállald a konfliktusaidat!

[takemetochurch13]

Hogy mit jelent a boldogság nekem, pontosan tudod, hisz ott voltál velem. Emlékszel mit gondoltunk anno, hogy hányszor húztuk ki egymást a bajból. Én kimondom neked akkor is, ha nyálas, a legnagyobb parákban voltál a támasz. Én kimondom neked azt is, ha gáz vagy. De neked és nem másnak, na ez a remény, hogy nincs hazugság, meg lesütött tekintet, semmi nem szakít el minket. Jöhetnek viták összedőlhet a világ, az biztos, hogy mindig itt várok még rád. Ha holnap lesz az utolsó nap, ez már akkor is így marad. Veled jöttek a szép idők, Oh barátom

@littlepinkheart 💓

[unconditionallylovepeoplesblog]

Talán

Hiányzol, nem hiszem,hogy tudnád mennyire. Mióta elhagytál csak álcázom azt,hogy jól vagyok, hazudom, azt hogy már nem gondolok rád, hazudok az érzéseimről, hogy már elmúltak. Tulajdonképpen soha nem múltak el, ugyanannyit gondolok rád, ha nem többet, ugyanannyira hiányzol, sőt még jobban mint ezelőtt és ugyanolyan erősen és mérhetetlenül szeretlek még mindig. Azt mondják idővel majd el múlik, dehogy múlik el, ami számomra igaz volt soha nem múlik el. Eltelt már pár nap, de még mindig várok, holott tudom, te már soha nem jössz. Amikor pittyeg az az átkozott telefon reménykedem,hogy a te neved tűnik fel a képernyőn, nem tudom már mennyit csalódtam amiatt,mert nem te voltál az. Tudom,hogy neked jobb így, hogy már nem vagyok az életedbe, de én vissza vágyom oda, hiszen az volt az otthonom. Hajléktalan lettem amióta elhagytál engem, bojongok és nem találom a helyem. Talán életemben nem sétáltam ennyit mint ebben a pár napban, nem töprengtem ennyit mint mostanában fejfájásig. Olvasok, mert tudom mennyire rajongsz a könyvekért, régen én is nagyon szerettem őket, így azt hiszem kicsit közel érezlek magamhoz, és szerintem bevezetem újra az életembe a regényeket,a szerelmi történeteket, ami a miénk is lehetett volna. Rettenetesen hiányzol és talán a világ legnagyobb fájdalma olyan ember nélkül élni, aki a világot jelentette számodra. Akit mindennél jobban szeretek. Boldogabb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagy nélkülem, ha ez kell legyen így. A te boldogságod mindig a legfontosabb lesz számomra. Talán nem tudod mennyire őrülten szeretlek és talán soha nem is fogod már ezt érezni. Talán, te már el fogadtad ezt a helyzetet, én viszont míg élek téged foglak egyedül szeretni. Tudom, hogy minden okkal történik, talán ennek így kellett lennie.

Talán.